Brassói Lapok, 1938. június (44. évfolyam, 123-145. szám)

1938-06-19 / 136. szám

14 olda■" I­Nt SZABÓ DEZSŐ történelmi példabeszéde a kígyóról és a nyálról Az idő kísérteties következetességgel S­zabó Dezsőnek készül igazat adni: a növekvő német hatalom árnyékában kér­désessé válik a magyar önállóság. Szabó Dezső e napokban levelet intézett a ve­zető magyar körökhöz s ebben a levél­ben történelmi példabeszédet mond a német náci­kígyóról s a magyar nyu­lacskáról. A találó példabeszédnél töb­bet nem is kell mondania . . . aggodal­mait eléggé részletezte ostorozó politikai vitacikkeiben, amelyek annak idején négy ország magyar ifjúságában is vissz­hangra találtak. Ma már a költői ha­sonlat jelbeszédén a tények viharzó va­lósága dübörög által. Miniszterelnök Úr! Irtózatos döbbenet: a halál dermesztő döbbenete fogta el a magyar lelket s ha nem tudjuk vissza­adni nekik az élet hitét, itt nem lesz épí­tés, megújhodás, nem lesz jövő. Rendőr­rel, ügyésszel, az életösztön sikoltásai­nak, a lelkiismeret szavának bírói elfoj­tásával nem lehet életet, lelket, hitet adni egy nemzetnek. Ráér néha a moziba jár­ni, Elnök Úr? Látta, hogyan etetik házi­­nyullal a vele barátságos viszonyban álló óriáskígyót? A szegény nyulacska a nap­fényben, rágcsálva az édes jó zöld füvet, nyugodtan éli a maga életét s hogy bizto­sabban érezze e­etjogát. Olaszország ga­rantált szövetségesének érzi magát és azon gondolkozik, hogy olasz szék fűből egy szép csokrot fog tenni a Dollinss sírjára a legközelebbi halottak napján. És akkor közelébe bocsátják a vele barátságos vis­­­zonyban levő óriáskígyót. A nyulacska csak él tovább, örül a szelíd napnak s zengő üdvözlő táviratot fogalmaz magában Mussolinihoz. Akkor megpillantja a vele barátságos viszonyban álló kígyót. És már mozdulatlanná dermedt, már a mene­külés gondolatát sem tudja megteremni , élete. Vagy talán az Öröm paralizálta? Talán azt hiszi, hogy a kíg­yó nem is kí­gyó, hanem asszimilált nyúl, jobb nyúl nála, az eredetileg nyúlnak szült nyúlnál? Talán azt hiszi, hogy a kígyó szövetséged­ként jön feléje, hogy együtt kaparjanak ki a tűzből valami jó gesztenyét? Talán az a meggyőződése, hogy a kis nyúl csak az együttműködésben az óriáskígyóval biztosíthatja életét. Vagy talán úg­y látja, hogy a nyúl­ múlt folyamán úgy elkeve­redett a kígyó­fajjal, hogy már nincs nyúl, nincs ő sem és így semmit sem fal fel az, aki őt felfalja, az pedig igazán nem baj, még csak nem is bibi, legalább­ vég­leges rendet fog teremteni a nyúl­viszo­­nyokban. Az óriáskígyó pedig jön, jön mind közelebb. A nyúl pedig nem moz­dul, nem sikolt, nem kér segítséget, aka­rata minden rendőrével elfojtja riadt életösztöneit, nehogy megsértse a vele ba­rátságos viszonyban lévő óriáskígyót. És már tűnik el a feltázott szájban és már ott vonaglik a szörnyeteg testben és már­­ nem vonaglik. Még utolsó gondolata sem lehetett, mellyel köszönetet távirato­zott volna Mussolininek, hogy nemes szö­vetségével garantálta önálló fennállását. Miniszterelnök Úr! Arról mi nem tu­dunk semmit tenni, hogy az óriáskígyó ne legyen óriáskígyó. De akaratunkkal, okos és elszánt bátorságunkkal olyan öntuda­tot, egy nagyarányú, széles ölelésű kul­turális, szociális és gazdasági politikával olyan életet és élethitet adhatunk a Nem­zetnek, hogy semmi veszély előtt sem fog nyulállapotba kerülni. Miniszterelnök Úr! A magyar paraszt­ság százezrei nincstelenül, földtelenül, jövőtlenül irtózatos sorsban senyvednek. Az a magyar parasztság, amelynek any­­nyit ígértünk, mikor tagja alá ment a né­met hatalmi álomért három világrész csa­tatereire. A hazai német­­parasztságot egy külföldi hatalom anyagi és szellemi ereje, a Aföldi hatalomhoz jutott testvérei s a magyar katolikus Egyház germán feje­delmei segíthetik mind több földhöz, mind több iskolához, fejlődési lehetőséghez, m­ind több honfoglaláshoz. De mi nem ■neriink döntő arányú védő telepítésekkel És nagyszabású földbirtokreformmal jövőt biztosítani a magyarságnak a minden ma­gyar erő legfőbb biztosítékában: a ma­gyar parasztban. Érettségünk, megaláz­tatásunk odáig ment, hogy egy volt mi­niszter majdnem kérkedve jelentette ki, hogy mi a földreformnál nem csinálunk .•Politikát. Ez a gyönyörű mondat azt je­lenti, hogy a magyar parasztra hazájá­ban, melynek mindent ő adott, az Atya- Isten sincs tekintettel. ÉS ezt büntetlenül lehet kijelenteni. És mindez a dezertálás egy velünk barátságban álló nemzet meg­emésztő barátságáért van. Izérd Oszkár : A főidőn ma, tudjátok, mi hiányzik, hogy megálljon a véres áradás itt­? Nem nagy hűhó, megváltó ttt találmány s nem cselvetés, nem kávéházi márvány, csak az a szó, mit megfontolva mondnak, minden színével telítve a gondnak, csak az a szó, mit vállalni is merve a térbe ver az ember tiszta terve, csak az a szó: a férfiszó!­­ Higyyétek el, erőt ad minden szépség , s van-e szebb, mint a tudatos tekintet, mely úgy csillog a sors rengetegében, mint Hófehérke hófehér kezében a liszt, amit az úton szertehintett, hogy ráleljen, ki nagyon vagy feléje: a szépséget az ember hogy elérje, kösse az is, mit nagyon halkan vállal s ha más nem, szálljon szembe a halállal csak az a szó: a férfiszó! Hol bujdosik*? A szabad lendülettől durva kibúvók e­­mért torlaszolják? Hisz nélküle csak zsákfutás ez itten, bukdácsolás a tréfának vett hitben, mit megtapsolnak kimenőző szolgák! Hol bujdosik a szó, a prédikáló, mely kőkemény és nemcsak ravasz báló, a szó, mely formátlan, nem hig kecsesség, mely nem sikert de lelkeket keres még. ó, hol a szó, a férfiszó? Ha vakmerőség kellene csak hozzá, tudom, akadna száz szónok rá menten, de áhítat kell, bölcs, komoly és tiszta, melyre magát nyugodtan reábizta a sors; mély áhítat, szent hit a szenten, bizonyságérzés arról, hogy a létnek a címere: fehér palástban lépnek a zöld mezőn emelt, de fáradt fővel bús férfiak s a bíbor nap most jő fel s jelük a szó: a férfiszó! Mert sok a szólam, ám szó egy se hajlik s az áradás csak nő, sötét az éjjel, oly jó volna kitárhatni a mellet s a megváltó, áhított ige mellett zsolozsmás harcot kezdeni a méllyel! Oly jó volna furcsa, nehéz szivünkbe, amelybe annyi szűz álmot szövünk be, beépíteni naiv, egyszerű kézzel a címert, melyről győzhetetlen néz fel a szó, a szó, a szürke, szent és sohsem változó: a férfiszó! ■■■■■■BMMHHMHMIRHBHaaBHHHNF FERFISZÓ ff. .. Mai pesti kávéház Írta: Bibó Lajos A pesti kávéház nem szórakozóhely. A pesti kávéház intézmény. Ugyanilyen közérdekű és általános hasznú alapítás a pesti vendéglő is. Egyik sem merőben öncélú vállalkozás tehát, viszont ez a természetes és alig észrevehető mellékzönge egyáltalában nem érinti a tisztes ipar nemes és feddhetetlen szándékait. Mind­ebből önként következik, hogy kávéházaink és éttermeink sem fáradságot, sem pénzáldozatot nem igyekeznek megtakarítani abban a tekin­tetben, hogy tökéletes kiszolgálással kedves­kedjenek vendégeiknek. Ez a felfogás hozta létre annak idején a kü­lön habot és az egységes étrendet és a kezdet eredménye és sikere bátorította fel a kávéházi és vendéglői üzemek tulajdonosait arra, hogy az utolsó tizenöt esztendő alatt nap­ mint­ nap újabb korszerű újítással előzékenykedjenek a közönségnek. A külön habot és teli tálat kö­vette a kávéházi énekes, meg a telítetlen asz­tal. Kávéházaink kabarévá, éttermeink fapados sörözőkké alakultak. Ez a két új találmány is osztatlan tetszést aratott. De mert a fejlő­dés éppen azért fejlődés, mert nem képes vesz­teg maradni, nem tud egy helyben megállani természete szerint önmagában hordja a továb­biakat, kávésaink s vendéglőseink azzal a megható tapintattal, amellyel a tudománynak hódolnak, a maguk részéről is buzgó készség­gel tettek hitet emellett a metafizikai igazság mellett. Elkészítették tehát az első rácsoska­put, kútgémet, galambdúcot és olyan árvale­­ányhajas, kulacsos, betyáros csárdákat rögtö­nöztek körutainkon, hogy látásukon önkénte­lenül kibicsaklott az emberben a virtus és ki nyílt zsebében a fokos. Amit a szakma a saját áldozatkészségén és képességén termelhetett és szállíthatott, azt különböző tálalásban mind oda rakta már a vendég elé. Mit tehettek még érdekében? A legnagyobbat, a legszebbet és a legmegejtőb­­bet, amit agyvelő valaha is kieszelhetett. Utol­só,­­halálraszánt, hősi kirohanással levetkőztet­ték tehát cigányainkat. A bandáról lehúzták a fekete kabátot, lehasították róla a keményí­tett gallért és a habfehérre mosott inget és némi emlékezéssel a régi és nemes magyar öl­tözködésre, a kék huszárdolmányokra és meggyszii attilákra, ugyanakkor halvány esz­mélettel a külföldi szállodaportásokra és cirku­szi oroszlánszeliditőkre,­­ színes, zsinóros zubbonyt húztak a prímásokra, brácsásokra, cimbalmosokra és nagybőgősökre. Mire észre­vettük magunkat, menazséria illat szálldosott és lengedezett a legtöbb kávéházban és étte­remben: az oroszlánszelidítővé vadított banda kókadtan, kétségbeesve, zord utálattal ült a drapériával bevont emelvényen és rettenetes öltözékében, keserű dühvel reszelte a magyar nótát. Rendes, emberszabású cigányt talán már nem is lehet látni pesti kávéházban és étterem­ben. Ki találta ki ezt az ízléstelen, fertőző és közveszélyes őrültséget? öltöztessék sürgősen ismét ruhába a bandát és húzzák le róluk ezt a szégyenteljes mezt. Nünk mattunk Dunáján és személyi adatunkat halásszuk ki belőle. Pontos számadatokkal fe­lelünk a legfurcsább kérdésekre is. Ismerek embereket, akik ötven év óta jegyzik bevéte­leiket és kiadásaikat. Belenéznek könyvecské­jükbe és rögtön megmondják neked, hogy har­minckét év alatt mennyit költöttek színházra, könyvre, utazásra, hány kilométert tettek meg vasúton, hajón, hány városban fordultak meg, hány fogadóban szálltak meg. Vannak lelkiis­meretes férfiak, akik szigorúan elkönyvelik szerelmi kalandjaikat is. Hiábavaló fáradozás! Mire a sok szám statisztikává terebélyesedik, az ember többé alig jut hozzá ahoz, hogy jó­­vátegye, amit vétett és helyrehozza, amit el­mulasztott. A statisztika visszapillantás a múltra, de nem vezérfonál a jövő számára. És sok ember már csak azért sem változtatja meg megrögzött régi életmódját, hogy a róla szóló statisztikát ne kelljen abbahagynia. A magamfajta statisztikus számára, a sta­tisztika nemcsak mulatság, a számokkal való labdázás öröme, összeadásban, kivonásban, szorzásban és osztásban való tobzódás, száza­lékszámítás, összegek útvesztőjében való cél­talan, boldog, vagy megdöbbent tévelygés. Számomra a statisztika az álmodozás kimerít­hetetlen kútja is. Ha arra gondolok, hogy negyven év alatt mindennap elszívtam állag tizenöt szivart és hogy ez a tíz szökőév tíz pótnapjával együtt körülbelül 220 225.000 szi­varnak felel meg, fantáziám rögtön hozzácsap­ja azt is, hogy körülbelül negyvenöt—ötven­ezer pengőt füstöltem el, ötvenezer pengő! Ha megvolna egy összegben, szép kis házat ve­hetnék rajta Budán, kis kert is volna hozzá, ülnék a verandán és elszívnék mindennap ti­zenöt szivart ... ha volna miből. Talán el kellene adnom a házat, hogy szivarra gyújt - z hassak, el is adnám könnyű szívvel, mert negyven év alatt jobban megszerettem a füs­töt, mint a téglát. Én az ilyen statisztikai adatokban szeretek gyönyörködni. Egyszer kiszámítottam, hogy ha negyven esztendő alatt mindennap csak ötven sort ír­tam volna, ami még egy lusta ember számára sem kínlódás, most már a 730.000-ik sornál tar­tanék és én is megirtam­ volna összes művei­met, egyelőre 120—125 kötetben, ugyanúgy, ahogy a többi rendes író. Szép lett volna! Még szebb, ha mindennap hatvan sort írok . . hetvenet . . . vagy mondjuk, százat, ami szin­tén nem boszorkányság ... Te is szeretsz szo­rozni, nemcsak én. Kérlek, számítsd ki te, hány kötettel gazdagítottam volna a magyar irodalmat. Szorgalmam révén ki tudja, ma már talán tagja volnék valamelyik irodalmi társa­­­­ságnak is . . . no de a lustaságnak is meg i­s vannak a maga jámbor örömei. És még mind­e­dig megírhatom azt a sokat, amit eddig nem ittam meg, csak azt a keveset nem írhatom meg többé, amit megírtam már. Azt mondod nekem: könnyelmű voltál, nem kellett volna naponta tizen® a szivart szívnod inkább le kellett volna írnod azt az ötven sort, akkor most ülhetnél 50.000 pengős budai há­zadban, összes műveid 125 kötetén. Lehet, hogy igazad van, nem vitatkozom veled. De akkor azon kellene törnöm fejemet, hogyan te­gyek igazságos osztályt, hogyan osszam meg ór­iási vagyonomat örököseim között. Így leg­alább emiatt nem fáj a fejem. Nyugodtan le­másolhatom azt a klasszikus végrendeletet, a mellyel a középkor kóbor lantosa bucsúz­ott az élettől: — Pénzem nincs, adósságom van, a többi . STATISZTIKA Írta : Heltai Jenő Imádom a statisztikát, mert imádom a hiá­bavaló és fölösleges munkát, a játékot és a naplopást, ami szintén munka, néha nem is könnyű. Vagy inkább olyankor könnyű csak, amikor tilos. Amikor ráérek, nincs semmi örö­möm a naplopásban. Hogy mégis legyen, azért vonzódok a statisztikához. Álmatlan éjszakái­mat ütöm agyon vele, kora ifjúságom óta. Imádom azokat a szemléltető ábrákat, ame­lyekkel ügyes rajzolók megállapítják az élet­hez való viszonyunkat. Mindig örülök, amikor a hatalmas ökör, a termetes liszteszsák és az óriási cukorkocka tövében megpillantom a kis emberi alakot: azt a kis embert, aki ennyi, meg ennyi húst, lisztet és cukrot fogyaszt el az átlagos emberi élet ennyi meg ennyi esz­tendeje alatt. Tisztelettel nézek föl erre a kis emberre, akinek a kedvéért az egész nagy tu­dományt kitalálták. De ki okul a statisztiká­ból*? Kinek van haszna a statisztikából? Egyet­lenegy embernek: annak, aki hivatalból csi­nálja. Dupla haszna van belőle: mulat is vele, meg is fizetik érte. Ezzel különb a magamfajta vadstatisztikusnál, aki természetesen ráfizet a mulatságra: időt, világítást, papirost, tintát, tollat pazarol rá. De a mulatságnak a lényege éppen ez: rá kell fizetnünk, rá is fizetünk mindig, az teszi mulatságossá, az választja el az üzlettől. Az üzleten keresni is lehet, a mu­latságra muszáj ráfizetni. Sokan vagyunk ilyen statisztikusok, akik mint vadevezősök, saját szakálunkra végigeve­ Homoródfürdő (jud. ODORHEIU m.) a gyógyfürdők­­ nagy értékét egyesíti: 1. ENYHE ÉGHAJLAT 790 m. magas napos völgy; 2. IVÓKÚRÁK máj-, gyomor-, bél-, vesebántalmakra, vérszegénységre, belső mirigy-és idegzavarokra, RÁDIUMDUS GYÓGYFORRÁSAI RÉVÉN. („ROMÁNIAI JOACHIMSTHAL‘1­3 TERMÉSZETES HIDEG ÉS MELEG SZÉNSAVAS FÜRDŐK. Ugyanott Július 1-én nyílik meg Dr. Bakk Elek modern berendezésű városi villája ideggyógyászati rendeléssel és kezeléssel, a nyári hónapok alatt. A régi, híres Homoródfürdő renováltan és új villái sorával minden igényt kielégít. Felvilágosítás: Homoródfürdő igazgatósága, Odorheiu, vagy 41.445 telefon Bucuresti. 1938 június /9 KOLYNOSt Ezer és ezer fogorvos ez Infia pacien­seinél a Kolynos fog­krémet fertőtleníti és tisztántartó tulajdonságainál fogva. Kolynos használata által úgy fogai, mint foghusa egészségeséi és ellen­állóképesek tesznek. Tegye mosolyát Takarékoskodjál ragyogóvá Vegyen KOLYNOS által nagy tubus?

Next