Brassói Lapok, 1938. július (44. évfolyam, 146-172. szám)
1938-07-03 / 148. szám
12. odaf Bt NICOLAI EZREDES a német kémszervezet főnöké, aki most az amerikai kémkedések alkalmával néhány pillanatra előbukkant S ki más állana ennek a botrányos amerikai német kémkedésnek a hátv mögött, mint Nicolai ezredes. (Petit Parisienne) Az ajtaján ez a tábla állott: Colonel NICOLAI Che! der Abteilung III/B. der Grossen General-Quartier. Abteilung III/B. Ugyanaz, ami a franciáknál a Deuziéme Bureau. Kémszervezet. Nicolai ezredes a német kémszervezet főnöke volt a háború alatt. Madmoiselle Docteur a legtitokzatosabb és legtehetségesebb német kémek egyike így ír önéletrajzában Nicolai ezredesről: „Ez a kis szürke emberke a vezérkari tisztek uniformisában állott előttem és én mélységes benyomással távoztam tőle. Egy olyan emberrel állottam szemben, akinek a mi Kaiserünk olyan hatalmat adott, amely azelőtt sohasem létezett a Reichben és az volt a legbámulatosabb, hogy ez a félelmes ember milyen egyszerű, milyen szíves,, milyen mosolygó». * Ilyennek látta Madmoiselle Docteur, de valószínüleg egészen másnak Miss Cavell, akit Nicolai ezredes parancsára —* dacára a császári kegyelemnek — kivégeztek. Miss Cavell angol vöröskeresztes ápolónő volt. 1915-ben Brüsszelben élt (itt van szobra is) s a német megszállás idején elősegítette a sebesült antant-katonák Hollandiába való szökését. Miss Cavell nem volt kémnő, az akkori hadiálapot mégis ilyenfélét állapíttatott meg róla. Megmentése érdekében nemcsak a külföld, de Németország emberségesen gondolkodó humanistái is közbeléptek. Az volt az általános vélemény, hogy Miss Daved kivégeztetése többet ártana a német hadseregnek, mint a legcsúfosabb vereség, vagy visszavonulás. Ilyen hangulatban jelent meg Brüsszelben Nicolai ezredes. Csendesen és mosolygón. S miután a Kaiser megkegyelmezett, felhívta a Kaisert, aki ama szerencsétlen egyéniségek közé tartozott, hogy mindig annak adott igazat, akivel éppen utoljára beszélt. És Nicolai ezredes visszavonatta a kegyelmi rendeletet. — Miss Cavell kivégzésére nekem szükségem van. . . különben képtelen lennék a franktizőrök és a magánkémek ellen dolgozni. . . A hajnali órákban eldördül a tragikus sortűz, hogy utána a háborús vandalizmus még egy szörnyű adattal legyen véresebb. *■ A háború elején Nicolai egyszerű kap Bitány volt, szürke, ismeretlen ember. Hónapok múlva már ezredes lett és kezében futottak összeazok a titokzatos szálak, amelyek nem egy csatának, vagy haditénynek lettek kerékkötői, vagy előtegítői. Hallatlan emberismeretével pillanatok alatt lemérte az embereket, akiket hasznára fordíthatott. Táncosnők, szállodai alkalmazottak, könnyűvérű hölgyecskék rengetegen állottak szolgálatában, ő volt az, aki Mata Harit fölfedezte és a „Nachrichten Bureau” részére leszállította. Csodálatos, szinte hipnotikus képességgel rendelkezett, órák alatt megtudta az emberekkel szerettetni a veszélyt.* A háború után eltűnt, ő értett az eltüntetéshez és háború után eltüntette önmagát. Senki sem tudta, merre van. Pedig keresték. A kivégzettek hozzátartozói kutatták. A nagy zavarban, a háború utáni nagy elkeseredésben le akartak számolni vele is. Valaki, aki találkozott vele, elmondotta, hogy Nicolai ezredes félt A kivégzet t Diana lemosás felfrissül testét tek szelleme üldözi. Nicolai ezredest zavarta a béke lehetősége és hajtotta a franciákkal való reváns gondolata, mint valaha .A franciákat a németekkel való leszámolás elképzelése. Halálosan gyűlölte a franciákat és halálosan gyűlölte a békét, ahol az 5 működésének nem volt sk jelentősége. Egy nap azonban mégis megjelent Berlin utcáin. Meghallotta ugyanis, hogy az uralomra került szocialisták el akarják égettetni az irattárát, amit ő a hangyák szorgalmával gyűjtött össze. A világ titkos adatainak felbecsülhetetlen értékű gyűjteménye forgott veszélyben. Ezért jött haza Nicolai ezredes, hogy ezt megmentse, még akkor is, ha belepusztul Mint valamikor Fouchet, Napoleon minisztere, ő is a legtökéletesebben gyűjtött mindent, ami belföldi, vagy külföldi nevezetes emberekről összehordható volt. Nicolai ezredes meg akarta menteni ezt a hatalmas adattárat, mert tisztában volt azzal, hogyha erre mégegyszer az életben szükség lesz, akkor ismét csak évek keserves munkájával lehet összeállítani azt, ami már készen megvan. Mint egy őrült szaladgált a fővárosban. A lázasan likvidáló nagyvezérkar tagjai sürgették, hogy mindent égessen el, nehogy mindazok, akik valaha a kémosztály számára dolgoztak, bajba kerüljenek. Nicolai megfogadta, hogy mindent eléget és azután elment Huggenberghez. A Huggenbergnél alkalmasabb emberhez nem is fordulhatott volna. Huggenberg, az esseni Krupp-gyár vezérigazgatója, tudta jól, hogy ez a béke nem lesz tartós. Természetesen Nicolai rendelkezésére állott. Igen, megmenteni ezt a hallatlan értékkel bíró szervezetet. És ekkor Huggenberggel együtt megalapították a „Die Spinne” nevű titkos társaságot, a „Pókok” titkos társaságát. És a társaság eleinte azzal a céllal alakult, hogy anyagi alap létesüljön, amely lehetővé teszi Nicolai ezredes számára, hogy az archívumot megőrizze és titokban gyarapítsa. Később a társaság fejlődött. Aki ebbe a társaságba belépett, az megesküdött arra, hogy ellensége marad Franciaországnak és nem nyugszik meg addig, amíg vissza nem adják a franciáknak a pofont. Nicolai ezredes a Huggenberg-konszern berlini épületében kapott irodát, itt dolgozott tovább. Dr. Gessler, a köztársaság hadügyminisztere ,hallgatólagosan beleegyezett abba, hogy Nicolai „Uebersee Dients” név alatt látogatókat fogadjon, levelezzen, ügynökökkel tárgyaljon. * Amikor Hitler uralomra került, Nicolai ezredes, a kitűnő szemű katona már tisztában volt azzal, hogy most ismét komolyan akcióba kell lépnie. Nicolai ezredes komoly tárgyalásokba kezdett az Orosz Szovjet embereivel, akiket arra akart rávenni, hogy Németországot egy Franciaország ellen indítandó háborúban támogassa. 1922-ben egy „Spinné”- gyűlésen így nyilatkozott Nicolai Lenin Kelet Napóleonja. És éveken keresztül küldözgetett embereket Oroszországba, hogy a Szovjetet rábírja egy reváns háború megindítására. 1938. július 13 BAUE Episcope$ Gyógyfürdő és üdülőhely ORADEA MELLETT 600 év óta használják eredménnyel 4Po kénes rádiumos hőforrásait reuma, köszvény, csúz, isohiás, trombózis, valamint női betegségek ellen, forró iszappakolások szakorvos vezetése mellett. Lakás, gyógy- vagy hullámfürdő , háromszori étlapszerinti étkezés ! Május — — — — Lei 160—180 naponta Junius--------------„ 180—200 „ Julius—augusztus „ 200—240 „ Noszt. penzió — „ 120—150 „ Gyermek 12 é. kor. „ 120—140 „ Orth. kóser étterem, vasúti kedvezmény. Elsőrangú zene. Curszalonban minden este tánc, tombola, verseny tekepálya. Hitt BSJStIl MilMIl!. Ma Nicolai ezredes ismét benn ül a német hadügyminisztériumban és már mindenki elfelejtette, hogy annak idején Németország az ő hibás információi miatt vesztette el a Marne-csatát. Nicolai ezredes újból elmében van. Ügynökökkel tárgyal, behálóz és különös idegeneket utaztat a világban. Időnként észreveszik, hogy „dolgozik”. Mint most ,Amerikában is leleplezték embereit. De hány helyen dolgozik várjon, ahol semmit se tudnak működéséről?! A helyzet most az Németországban, hogy Nicolai ezredesre szükség van Hogy Németország jövendő háborúját ismét el fogja-e veszteni, erről még egyelőre nincsen szó. g- L arcelona elfoglalása — húszezer frank A „Gringoire“ egy nagy képes francia folyóirat, legújabb számában pályázattal kedveskedik olvasóinak. Első díj 20 ezer frank, a második díj 10 ezer, a harmadik 5 ezer frank. Ezenkívül számos apróbb díj. A díjak összege 50 ezer frank. A pályázóknak két kérdésre kell felelniük: 1. Mikor veszi be a Franco-hadsereg Barcelonát? 2. Mikor küld ki a francia kormány diplomáciai megbízottat a burgosi kormány mellé. A pályázatok beküldési határideje Julius Ilike. Ha a pályázók egyike sem találta volna el a diadalmas bevonulás pontos napját, a díjat az kapja, aki legközelebb találgatott a kérdéses naphoz. A díjakat egyszóval mindenkép kiosztják. (Kivéve, ha Barcelona mégsem esik el, erre azonban a Gringoire, a polgárháború mai állása mellett, meglehetősen indokoltan, nem számít.) Hogy külföldiek is pályázhatnak-e, azt nem tudtuk kivenni a hirdetményből. Esetleg kísérletezhetni lehet Erdélyből is, pályázatok a Gringoire szerkesztőségébe küldendők, Paris, 20., Avenue Rapp, 7 kerület. A francia frank ma is elég jó valuta s az ember legalább annyi „drukkal" kiséri majd tovább a spanyol „bikaviadalt", mint az olasz —magyar labdarúgó mérkőzést az elmúlt hetekben, amire szintén számos fogadás és „tippverseny" történt. Ez is egy fajtája a sportnak . . . Mindenesetre kissé véres fajtája s halk megdöbbenés izzik az erekben. Tárgyilagos és emberi megdöbbenés, amely éppen úgy kigyulna bennünk, ha az Ibériai félszigeten fordulna a hadiszerencse kockája s a szélsőjobboldali Gringoire helyett egy demokratikus lap követne el hasonló — hogy is mondjuk csak — ízléstelenséget. Elvégre, vérfagyasztó lélektani háttere van ennek a hirdetési szelvénynek. Különleges bikaviadalra „tippelnek” itt, háborúra, amely, mint a világháború óta megtanultuk, még a győzőnek is silány üzlet. Aki ebben a „tippversenyben" részt vesz, meg kell feledkezzék néhány ezer, tízezer, vagy éppen százezer cafattá morzsolt mundéros fiatalemberről, akik, mindkét oldalon, itatják vérükkel a katalán mezőket. S kívánatos, hogy ezt minél gyorsabban és minél vadabb bátorsággal cselekedjék, különben bizonyos párisi szatócs a tizenharmadik kerületből, avagy Juliette kisasszony, a Rue de la Paix egyik fényes üzletének kiszolgálónője, lemarad a nagydíjról s abból más, óvatosabban számító lélek tesz kéjutazást a francia Riviérán. Nem, ez a pályázat igazán nem illedelmes. Évszázadokon át az a szerény szokás uralkodott Európában, hogy az emberiség bizonyos mentegetőző gesztusok, sajnálkozó kézmosások közepette vívta meg háborúit. Szalutált a letiport ellenség holtteste előtt Nem tűzött ki tippversenyeket ostromolt városok bevételére s nem felejtette el, hogy még a diadal útja is embertestvérek hullagarmadáin keresztül vezet, ellenségeken és a sajátainkon keresztül . . . Íme azonban 1938. dinamikája, az új, lendületes harci szellem, amely bonyolult lélektani fogásokkal akarja belénk csepegtetni a harci vágyat és a győzelem biztonságát. Nem nagy dolog az egész — hirdeti a pályázati szelvény — vidám sport ez, olyan, mint egy labdarúgó mérkőzés. A győzelem biztos, a többi eszünkbe se jusson. Még pénzt is lehet nyerni rajta. A pályázó úgy érzi, hogy páholyban ül s még kereshet is azon, hogy valahol messze, biztosan lezárt határokon túl, gépfegyver- és bombavető-meccs folyik. A pályázó elfelejtkezik arról, hogy erőszak mindig csak ideiglenesen Intézte el a történelmi kérdéseket, legyen szó kormányzati rendszerekről, vagy egy állam önállóságáról. A pályázó úgy érzi magát, mint a sportlátogató, a tribünön ülve, limonádét szopogatva és várva, hogy ott lenn, az arénában, csapata kivívja a győzelmet és a diadal mámorát az ő részére is. A pályázó szórakozott és rövidlátó, nem tudja, hogy az a nagy mérkőzés, ott az Ebro és Guadalajara táján, még nem ért véget, talán akkor sem ér véget, ha az 50 ezer franknyi díjat kiosztották s minden emberi számítás szerint folytatódni fog más tájakon is, abban az utcában is, ahol a 20 ezer frankból diszlakomát csaptak. A pályázó csak a húszezer frankot látja , azért dobják neki oda a húszezret, hogy ne is lásson egyebet. Eszébe ne jusson, hogy a kulturemberi illendőség békés megoldásait, amelyek kötelezőek társaságban és apró hétköznapi viszonylatok között, lehetne, sőt kellene, muszáj alkalmazni ama nagy viszonylatokban is, amelyeket történelemnek és világpolitikának neveznek. Hogy lehetne ezt a spanyol vitát s hasonló vitákat máskép is kettévágni, például a szabad vélemények csatájával, szavazásokkal, bármikép, de békés és emberi módszerekkel. Kábuljon bele a pályázd a diadal 20 ezer frankkal megfizetett mámorába s ne riadjon fel, hogy ma neked, de holnap esetleg nekem . . . Erre a pályázatra tehát nem nevezünk be. Eltekintve a dolog sötét morális oldalától, amely a mai edzett lelkiismereteket aligha riasztja el — Barcelona, vagy bármely más rommá lőtt város elfoglalásán húszezer frankot keresni, alaposabb és távolibb számítással — rossz üzlet. KŐMŰVES GÉZA Lehetetlen világ A Paris Soir írja: „A mai nap legérdekesebb újdonsága a következő ugyanakkor, amikor Olaszország nyugtalankodik amiatt, hogy nem lesz elég gabonája, Franciaország ugyancsak nyugtalankodik, mégpedig azért, mert nálunk az aratás kitűnő lesz, annyira jó lesz a termés, hogy már majdnem katasztrófával fenyeget. Lehetetlen világ!" VERSENYT NYERT Jiincsft BARIS