Brassói Lapok, 1938. július (44. évfolyam, 146-172. szám)

1938-07-03 / 148. szám

12. odaf Bt NICOLAI EZREDES a német kémszervezet főnöké, aki most az amerikai kémkedések alkalmával néhány pillanatra előbukkant S ki más állana ennek a botrá­nyos amerikai német kémkedésnek a hátv mögött, mint Nicolai ezre­des. (Petit Parisienne) Az ajtaján ez a tábla állott: Colonel NICOLAI Che! der Abteilung III/B. der Grossen General-Quartier. Abteilung III/B. Ugyanaz, ami a fran­ciáknál a Deuziéme Bureau. Kémszerve­zet. Nicolai ezredes a német kémszerve­­zet főnöke volt a háború alatt. Madmoiselle Docteur a legtitokzato­sabb és legtehetségesebb német kémek egyike így ír önéletrajzában Nicolai ez­redesről: „Ez a kis szürke emberke a vezérkari tisztek uniformisában állott előttem és én mélységes benyomással távoztam tőle. Egy olyan emberrel állottam szemben, akinek a mi Kaiserünk olyan hatalmat adott, amely azelőtt sohasem létezett a Reich­­ben és az volt a legbámulatosabb, hogy ez a félelmes ember milyen egyszerű, mi­lyen szíves,, milyen mosolygó». * Ilyennek látta Madmoiselle Docteur, de valószínüleg egészen másnak Miss Ca­vell, akit Nicolai ezredes parancsára —* dacára a császári kegyelemnek — kivé­geztek. Miss Cavell angol vöröskeresztes ápol­­ónő volt. 1915-ben Brüsszelben élt (itt van szobra is) s a német megszállás ide­jén elősegítette a sebesült antant-kato­nák Hollandiába való szökését. Miss Cavell nem volt kémnő, az akkori hadi­­álapot mégis ilyenfélét állapíttatott meg róla. Megmentése érdekében nemcsak a külföld, de Németország emberségesen gondolkodó humanistái is közbeléptek. Az volt az általános vélemény, hogy Miss Daved kivégeztetése többet ártana a né­met hadseregnek, mint a legcsúfosabb vereség, vagy visszavonulás. Ilyen hangulatban jelent meg Brüsszel­ben Nicolai ezredes.­­ Csendesen és mosolygón. S miután a Kaiser megkegyelmezett, felhívta a Kai­­sert, aki ama szerencsétlen egyéniségek közé tartozott, hogy mindig annak adott igazat, akivel éppen utoljára beszélt. És Nicolai ezredes visszavonatta a kegyelmi rendeletet. — Miss Cavell kivégzésére nekem szükségem van. . . különben képtelen lennék a franktizőrök és a magánkémek ellen dolgozni. . . A hajnali órákban eldördül a tragikus sortűz, hogy utána a háborús vandaliz­mus még egy szörnyű adattal legyen vé­resebb. *■ A háború elején Nicolai egyszerű kap B­itány volt, szürke, ismeretlen ember. Hónapok múlva már ezredes lett és ke­zében futottak össze­­azok a titokzatos szálak, amelyek nem egy csatának, vagy haditénynek lettek kerékkötői, vagy elő­­tegítői. Hallatlan emberismeretével pilla­natok alatt lemérte az embereket, akiket hasznára fordíthatott. Táncosnők, szállo­dai alkalmazottak, könnyűvérű­ hölgyecs­­kék rengetegen állottak szolgálatában, ő volt az, aki Mata Harit fölfedezte és a „Nachrichten Bureau” részére leszállí­totta. Csodálatos, szinte hipnotikus ké­pességgel rendelkezett, órák alatt meg­tudta az emberekkel szerettetni a ve­szélyt.* A háború után eltűnt, ő értett az el­tüntetéshez és háború után eltüntette önmagát. Senki sem tudta, merre van. Pedig keresték. A kivégzettek hozzátar­tozói kutatták. A nagy zavarban, a há­ború utáni nagy elkeseredésben le akar­tak számolni vele is. Valaki, aki találkozott vele, elmondot­ta,­ hogy Nicolai ezredes félt A kivégzet­­ t Diana lemosás felfrissül testét­­ tek szelleme üldözi. Nicolai ezredest za­varta a béke lehetősége és hajtotta a franciákkal való reváns gondolata, mint valaha .A franciákat a németekkel való leszámolás elképzelése. Halálosan gyűlölte a franciákat és ha­lálosan gyűlölte a békét, ahol az 5 mű­ködésének nem volt s­­k jelentősége. Egy nap azonban mégis megjelent Berlin utcáin. Meghallotta ugyanis, hogy az uralomra került szocialisták el akar­ják égettetni az irattárát, amit ő a han­gyák szorgalmával gyűjtött össze. A vi­lág titkos adatainak felbecsülhetetlen ér­tékű gyűjteménye forgott veszélyben. Ezért jött haza Nicolai ezredes, hogy ezt megmentse, még akkor is, ha bele­pusztul Mint valamikor Fouchet, Napo­leon minisztere, ő is a legtökéletesebben gyűjtött mindent, ami belföldi, vagy kül­földi nevezetes emberekről összehordható volt. Nicolai ezredes meg akarta menteni ezt a hatalmas adattárat, mert tisztában volt azzal, hogyha erre mégegyszer az életben szükség lesz, akkor ismét csak évek keserves munkájával lehet összeál­lítani azt, ami már készen megvan. Mint egy őrült szaladgált a főváros­ban. A lázasan likvidáló nagyvezérkar tagjai sürgették, hogy mindent égessen el, nehogy mindazok, akik valaha a kém­osztály számára dolgoztak, bajba kerül­jenek. Nicolai megfogadta, hogy mindent eléget és azután elment Huggenberghez. A Huggenbergnél alkalmasabb emberhez nem is fordulhatott volna. Huggenberg, az esseni Krupp-gyár vezérigazgatója, tudta jól, hogy ez a béke nem lesz tar­tós. Természetesen Nicolai rendel­kezésére állott. Igen, megmenteni ezt a hallatlan értékkel bíró szervezetet. És ekkor Huggenberggel együtt meg­alapították a „Die Spinne” nevű titkos társaságot, a „Pókok” titkos társaságát. És a társaság eleinte azzal a céllal ala­kult, hogy anyagi alap létesüljön, amely lehetővé teszi Nicolai ezredes számára, hogy az archívumot megőrizze és titok­ban gyarapítsa. Később a társaság fejlő­dött. Aki ebbe a társaságba belépett, az megesküdött arra, hogy ellensége marad Franciaországnak és nem nyugszik meg addig, amíg vissza nem adják a franciák­nak a pofont. Nicolai ezredes a Huggenberg-konszern berlini épületében kapott irodát, itt dol­gozott tovább. Dr. Gessler, a köztársa­ság hadügyminisztere ,hallgatólagosan beleegyezett abba, hogy Nicolai „Ueber­­see Dients” név alatt látogatókat fogad­jon, levelezzen, ügynökökkel tárgyaljon. * Amikor Hitler uralomra került, Nico­lai ezredes, a kitűnő szemű katona már tisztában volt azzal, hogy most ismét ko­molyan akcióba kell lépnie. Nicolai ezre­­­des komoly tárgyalásokba kezdett az Orosz Szovjet embereivel, akiket arra akart rávenni, hogy Németországot egy Franciaország ellen indítandó háborúban támogassa. 1922-ben egy „Spinné”- gyűlésen így nyilatkozott Nicolai­ Lenin Kelet Napó­leonja. És éveken keresztül küldözgetett em­bereket Oroszországba, hogy a Szovjetet rábírja egy reváns­ háború megindítá­sára. 1938. július 13 BAUE Episcope$­­ Gyógyfürdő és üdülőhely ORADEA MELLETT 600 év óta használják eredménnyel 4Po kénes rádiumos hőforrásait reuma, köszvény, csúz, isohiás, trombózis, va­lamint női betegségek ellen, forró iszappakolások szakorvos vezetése mellett. Lakás, gyógy- vagy hullámfürdő , háromszori étlapszerinti étkezés ! Május — — — — Lei 160—180 naponta Junius--------------„ 180—200 „ Julius—augusztus „ 200—240 „ N­­oszt. penzió — „ 120—150 „ Gyermek 12 é. kor. „ 120—140 „ Orth. kóser étterem, vasúti kedvezmény. Elsőrangú zene. Curszalonban minden este tánc, tombola, verseny tekepálya. Hitt BSJStIl MilMIl!. Ma Nicolai ezredes ismét benn ül a német hadügyminisztériumban és már mindenki elfelejtette, hogy annak idején Németország az ő hibás információi miatt vesztette el a Marne-csatát. Nicolai ezredes újból elmében van. Ügynökökkel tárgyal, behálóz és különös idegeneket utaztat a világban. Időnként észreveszik, hogy „dolgo­zik”. Mint most ,Amerikában is leleplez­ték embereit. De hány helyen dolgozik várjon, ahol semmit se tudnak működé­séről?! A helyzet most az Németországban, hogy Nicolai ezredesre szükség van Hogy Németország jövendő háborúját ismét el fogja-e veszteni, erről még egy­előre nincsen szó. g- L arcelona elfoglalása — húszezer frank A „Gringoire“­ egy nagy képes francia fo­lyóirat, legújabb számában pályázattal ked­veskedik olvasóinak. Első díj 20 ezer frank, a második díj 10 ezer, a harmadik 5 ezer frank. Ezenkívül számos apróbb díj. A díjak összege 50 ezer frank. A pályázóknak két kérdésre kell felelniük: 1. Mikor veszi be a Franco-hadsereg Bar­celonát? 2. Mikor küld ki a francia kormány diplo­máciai megbízottat a burgosi kormány mellé. A pályázatok beküldési határideje Julius Il­ike. Ha a pályázók egyike sem találta volna el a diadalmas bevonulás pontos napját, a dí­jat az kapja, aki legközelebb találgatott a kérdéses naphoz. A díjakat egyszóval min­denkép kiosztják. (Kivéve, ha Barcelona még­sem esik el, erre azonban a Gringoire, a pol­gárháború mai állása mellett, meglehetősen indokoltan, nem számít.) Hogy külföldiek is pályázhatnak-e, azt nem tudtuk kivenni a hirdetményből. Esetleg kí­sérletezhetni lehet Erdélyből is, pályázatok a Gringoire szerkesztőségébe küldendők, Paris, 20., Avenue Rapp, 7 kerület. A francia frank ma is elég jó valuta s az ember legalább annyi „drukkal" kiséri majd tovább a spanyol „bikaviadalt", mint az olasz —magyar labdarúgó mérkőzést az elmúlt he­tekben, amire szintén számos fogadás és „tippverseny" történt. Ez is egy fajtája a sportnak . . . Mindenesetre kissé véres fajtája s halk megdöbbenés izzik az erekben. Tárgyilagos és emberi megdöbbenés, amely éppen úgy ki­­gyulna bennünk, ha az Ibériai félszigeten for­dulna a hadiszerencse kockája s a szélsőjobb­oldali Gringoire helyett egy demokratikus lap követne el hasonló — hogy is mondjuk csak — ízléstelenséget. Elvégre, vérfagyasztó lélektani háttere van ennek a hirdetési szelvénynek. Különleges bikaviadalra „tippelnek” itt, há­borúra, amely, mint a világháború óta meg­tanultuk, még a győzőnek is silány üzlet. Aki ebben a „tippversenyben" részt vesz, meg kell feledkezzék néhány ezer, tízezer, vagy éppen százezer cafattá morzsolt mundéros fiatalem­berről, akik, mindkét oldalon, itatják vérük­kel a katalán mezőket. S kívánatos, hogy ezt minél gyorsabban és minél vadabb bátorság­gal cselekedjék, különben bizonyos párisi sza­tócs a tizenharmadik kerületből, avagy Ju­liette kisasszony, a Rue de la Paix egyik fé­nyes üzletének kiszolgálónője, lemarad a nagydíjról s abból más, óvatosabban számító lélek tesz kéjutazást a francia Riviérán. Nem, ez a pályázat igazán nem illedelmes. Évszázadokon át az a szerény szokás uralko­dott Európában, hogy az emberiség bizonyos mentegetőző gesztusok, sajnálkozó kézmosá­sok közepette vívta meg háborúit. Szalutált a letiport ellenség holtteste előtt Nem tűzött ki tippversenyeket ostromolt városok bevéte­lére s nem felejtette el, hogy még a diadal útja is embertestvérek hullagarmadáin ke­resztül vezet, ellenségeken és a sajátainkon keresztül . . . Íme azonban 1938. dinamikája, az új, lendü­letes harci szellem, amely bonyolult lélektani fogásokkal akarja belénk csepegtetni a harci vágyat és a győzelem biztonságát. Nem nagy dolog az egész — hirdeti a pályázati szelvény — vidám sport ez, olyan, mint egy labda­rúgó mérkőzés. A győzelem biztos, a többi eszünkbe se jusson. Még pénzt is lehet nyerni rajta. A pályázó úgy érzi, hogy páholyban ül s még kereshet is azon, hogy valahol messze, biztosan lezárt határokon túl, gépfegyver- és bombavető-meccs folyik. A pályázó elfelejtke­zik arról, hogy erőszak mindig csak ideigle­nesen Intézte el a történelmi kérdéseket, le­gyen szó kormányzati rendszerekről, vagy egy állam önállóságáról. A pályázó úgy érzi magát, mint a sportlátogató, a tribünön ülve, limonádét szopogatva és várva, hogy ott lenn, az arénában, csapata kivívja a győzelmet és a diadal mámorát­­ az ő részére is. A pá­lyázó szórakozott és rövidlátó, nem tudja, hogy az a nagy mérkőzés, ott az Ebro és Gua­dalajara táján, még nem ért véget, talán ak­kor sem ér véget, ha az 50 ezer franknyi dí­jat kiosztották s minden emberi számítás sze­rint folytatódni fog más tájakon is, abban az utcában is, ahol a 20 ezer frankból diszlako­­mát csaptak. A pályázó csak a húszezer fran­kot látja , azért dobják neki oda a húszezret, hogy ne is lásson egyebet. Eszébe ne jusson, hogy a kulturemberi illendőség békés megol­dásait, amelyek kötelezőek társaságban és ap­ró hétköznapi viszonylatok között, lehetne, sőt kellene, muszáj alkalmazni ama nagy vi­szonylatokban is, amelyeket történelemnek és világpolitikának neveznek. Hogy lehetne ezt a spanyol vitát s hasonló vitákat máskép is kettévágni, például a szabad vélemények csa­tájával, szavazásokkal, bármikép, de békés és emberi módszerekkel. Kábuljon bele a pályázd a diadal 20 ezer frankkal megfizetett mámo­rába s ne riadjon fel, hogy ma neked, de holnap esetleg nekem . . . Erre a pályázatra tehát nem nevezünk be. Eltekintve a dolog sötét morális oldalától, a­mely a mai edzett lelkiismereteket aligha ri­asztja el — Barcelona, vagy bármely más rommá lőtt város elfoglalásán húszezer frankot keresni, alaposabb és távolibb számítással — rossz üzlet. KŐMŰVES GÉZA Lehetetlen világ A Paris Soir írja: „A mai nap legé­r­d­ekesebb újdonsága a következő ugyanakkor, amikor Olaszország nyug­talankodik amiatt, hogy nem lesz elég gabonája, Franciaország ugyancsak nyugtalankodik, még­pedig azért, mert nálunk az aratás kitűnő lesz, annyira jó lesz a termés, hogy már majdnem katasztrófával fenyeget. Lehetetlen vi­lág!" VERSENYT NYERT Jiincsft BARIS

Next