Brassói Lapok, 1940. augusztus (46. évfolyam, 172-198. szám)

1940-08-01 / 172. szám

Mikor kerül nyilvánosságra­­a külföldi megbeszélések eredménye? ’ Cézár Petrescu a Romániában vezér­­cickben tárgyalja a román államférfiak külföldi látogatásának eredményeit. Cikkében többek között ezeket írja: kétségtelenül érthető az a türelmetlenség, amellyel ma minden hazája sorsát szívén viselő román is­merni szeretné a miniszterelnök és kül­ügyminiszternek a győzelmes tengely vezetőinél tett látogatásából levonható eredményeket. Ez a türelmetlenség ide­jében nyer majd kielégülést és abban a mértékben, amelyben azt a nem csu­pán tőlünk függő körülmények meg­engedik. Bizonyos, hogy jogainkat ala­posan kifejtették és védelmezték, s hogy tekintettel a szomszédokkal való vi­szályra, nagylelkű szellemben értel­mezték és csoportosították. Abban a re­ményben, hogy ily módon valóságos béke, tartós fellendülés, új politikai ég, alj kerül Európának e vidékére, ahol századok óta a nemzeti erők, a talaj változatos kincsei, a népek tagadhatat­lan, de csak mostohán művelt tulajdon­­ságai a háború, a bosszú, a hódítás csil­lagképe alatt őrlődtek. Bizonyos az is, hogy az a megértő­­gond, amellyel a Berlin-Róma tengely­e senyvesztő viszályok kioltására törek­­szik, nem alapszik holmi érzelmes-ro­mantikus érvelésen. A politikai roman­­­ticizmus idejének beffellegzett. Az ér­zelmes ömlengések idejének is, ame­lyeket érzelmi kihasználások követtek". AZ EURÓPAI SZOLIDARITÁS­­ FELÉ / ’A politikai valóságérzet — folytatja Cézár Petrescu — Délkeleteurópa tö­­­­kéletes megbékítését kívánja, új gazda­sági rendet és kedvezőbb fejlődési fellél­t ■ teleket a történelem által eddig kisem­mizett összes államoknak, mert csak így, az itteni konszolidáció után lehet eredményesen hozzáfogni az egész Eu­rópa új rendjének megállapításához, egy átfogó terv alapján, valamint a bé­ke megkötéséhez, amely ezúttal kevés­sé lesz tekintettel a földrajzi határok körüli ellentétekre és a hangsúlyt az életfeltételek rendszerbe foglalására, az általános érdekek összeegyeztetésére és az európai szolidaritásra helyezi majd. Jól jegyezzük meg, a holnapi bé­ke és rend főként ebbe az irányba tö­rekszik: európai szolidaritás.'' Cezar Petrescu ezután arról ír, hogy Euró­pa régi kontinensein mindenkit a maga apró­­lesöprő veszekedései hipnotizáltak és ezért­­ minden határon állandóan ömlött a vér és őrt állottak a sírok, miközben elfelejtkeztünk ar­ról, hogy Ázsia e félszigetén túl, az egész földkerekségen sokkal nagyobb lakosságú és kimeríthetetlen nyersanyagforrásokkal rendel­kező földrészek versenyeznek a világ ural­máért. Mindezt az európai ember azért té­vesztette szem elől, mert a történelmet a csak magával törődő, különálló és magát a világ központjának tekintő Európa ábécéjéből ta­nulta, amely sokkal nagyobb jelentőséget tu­lajdonított két bolhanagyságú hercegség cse­tepatéinak, mint a más földrészeken lezajló óriási népmozgalmaknak, amelyek félévezred­re más irányba fordították a történelem ten­gelyét. Ma azonban, amikor megszűnt a tér­beli távolság, amikor az események egymásba kapcsolódtak és a gazdasági függőség egyre zsarnokibb lesz, szinte kézzelfogható szükség mutatkozik az egész bolygónkat átfogó öntu­dat kialakulására. Még a leghalványabb szem­üvegen át is egyre nyilvánvalóbbnak látszik annak a földönlakó másfélmilliárd embernek a fontossága, aki fogyasztó és termelő, keresi a maga számára az életteret és befolyásolja a világgazdasági piacokat, felébred az eddigi aléltságból, diktálja az árakat és néha a vi­lág másik végének diktálják a politikai irányt is. Európa sorsa 2000 éves vezető hatalmi hely­zet után még sohasem forgott olyan veszély­ben, mint most. A nagy világháború után a gazdasági törvények önműködő hatásaként Amerika ott találta magát a világ gazdasági, pénzügyi életének az élén. Mit jelentene vár­jon holnap, a mostani kimerítő második há­ború után, egy szervezetlen, anarchikus, belső forrongások és kicsinyes területi követelések által felkorbácsolt Európa? Mi egyebet, mint a múlt halotti múzeumát a többi földrészek­kel, Amerikával, vagy talán az újjászülető ázsiával szemben Ebben az esetben ezek­­ diktálnák a világ rendjét, mert ők határoz­nának az emberi lét feltételei fölött is.­­ AZ ÚJ EURÓPAI REND ELŐJÁTÉKA A cikkíró szerint a Berlini Róma-tengely bevallottan, vagy be nem vallottan, ezt az es­hetőséget tartja szem előtt, mert tudja, hogy egy összeomlott Európában, amely elvesztette évezredes elsőbbségét, a tengely győzelme a pusztulás győzelme lenne. Ezért igyekeznek a tengelyhatalmak még a háború befejezése előtt és a béke alkalmával felmerült kérdések megelőzésével, egy új, átfogó, sürgős és a va­lóságokon nyugvó európai rendet kialakítani. rend előjátéka. Általa tartjuk fenn magunkat — írja Cezar Petrescu —vagy emelkedünk magasabbra, mint ahol vagyunk, nélküle mindannyian visszazuhanunk oda, ahonnan elindultunk. Ilyen szemszögből kell ma az eseményeket felfogni és végiggondolni. Végül a cikkíró felhívást intéz a román összetartás­hoz, hogy illeszkedjék be az európai szolida­ritásba. Viszont ez az európai összetartozás nem állhat fenn, ha nem adja meg minden­kinek az élethez való jogát, ha nincs egyen­lőség az önmegtagadásban, ha nem ismeri el a Románia által hozott áldozatokat, amelyek nélkül ezen a környéken új háborús tűzfészek lobbant volna lángra. A délkeleteurópai rend lesz a jövő európai A román kormány becsületesen igyekszik majd megegyezésre jutni a szomszédaival J. Paleologu, a Románia külpolitikai szerkesztője külön cikkben foglalkozik Gigurtu miniszterelnök és Manoilescu külügyminiszter külföldi látogatásaival és igyekszik levonni belőlük bizonyos következtetéseket. Annak előrebocsátá­sával, hogy ezeknek a megbeszélések­nek a célja a a délkeleteurópai kérdé­sekkel kapcsolatos adatszerű tájékozó­dás és útmutatás volt és hogy úgy Obersalzbergben, mint Rómában csak általános alapelveket tárgyaltak meg, a cikkíró a következő négy pontban fog­lalja össze a látogatások eredményét: 1. A látogatás, amely a tengelyhatal­mak meghívására történt természetes következménye volt annak, hogy Ro­mánia Németország és Olaszország po­litikája felé tájékozódott és abba bele­kapcsolódott. 2. A látogatások alkalmával igen be­ható tájékoztató és útmutató akció folyt le a délkeleteurópai államok politikai és gazdasági kérdéseiről. 3. A látogatások az őszinte barátság, a valóságos érdekek és a Románia iránti megértés légkörében folytak le. 4. A német birodalom és Olaszország vezetőivel megbeszélt általános alapel­vek után Románia teljes szabadsággal együttműködik az érdekelt kormányok­kal, azoknak a feltételeknek a megálla­pításánál, amelyeik végleges megegye­zésre vezethetnek a Duna völgyében. „A román kormány — folytatja Pa­leologu — legbecsületesebben igyekszik majd, hogy a szomszédaival megegye­zésre jusson, azzal a feltétellel, hogy a másik oldalon is ugyanolyan jóakaratot és lojalitást tapasztaljon a történelmi, földrajzi és gazdasági tényeken alapu­ló megegyezés keresésében, olyan megegyezés érdekében, melyet nem su­galmaznak sem reménybeli törekvések, sem egy olyan regényesség mesterséges ellenérzései, amely talán megható, de szembeszökő ellenmondásban van az egész világ által ismert és elismert igaz­ságokkal.­" Németország kiterjesztette Szlovákia fölötti befolyását Az Universal berlini tudósítója szerint a salzburgi tárgyalások eredményét a német lapok főként az érdekelt államok sajtójából vett idézetek formájában ismertetik. A ma­gyar újságok megelégednek a szokásos kísérő megjegyzésekkel. A bolgár sajtó — amint a berlini lapok rámutatnak, — különleges meg­elégedéssel tárgyalja az obersalzbergi megbe­széléseket. Sokkal részletesebben foglakoznak a német lapok ezeknek a tárgyalásoknak a romániai benyomásaival, ami politikai szem­pontból érthetőbb is, különösen, ha figyelem­be vesszük a Románia új politikai irányával járó következményeket a német külpolitika délkeleteurópai irányelveivel szemben. A szlovák minisztereknek Hitlernél tett lá­togatásával kapcsolatban megállapítják, hogy ez a találkozó megerősítette a német biroda­lom Szlovákia fölötti befolyását. Mindenek­előtt Németország katonai természetű előjo­gának kibővítését tárgyalták és ugyanakkor elhatározták, hogy a pozsonyi német követ jogkörét is kiszélesítik. Ezzel hozzák össze­függésbe Durcánsky külügyminiszter leváltá­sát, akinek tárcáját Tuka miniszterelnök vet­te át. Ezek a változások, valamint az, hogy Mádi Sándor belépett az új kormányba, azt bizonyítják, hogy a szlovák és a német kor­mány között teljes az egyetértés. A olasz sajtó a tarápiások emoníniszrel Az olasz sajtó megjegyzéseit az Uni­­versul római tudósítója foglalja össze. Eszerint az olasz fővárosban sem tudnak még semmit a salzburgi és római megbeszé­lések lefolyásáról, de nyilvánvaló, hogy a román államférfiak előtt megerősítet­ték, hogy Románia ismét bizonyítékát kell adja az európai együttműködés szellemé­­nek ,amelyet az utóbbi időben olyan nagy mértékben már bebizonyított. A kérdések nagy tömege és kényes volta valószínűleg csak az általános és együttességükben va­ló megvitatást tette lehetővé. Minél hama­rább lehetővé válik a vitás kérdések megvizsgálása, annál gyorsabban elérke­zünk Európa e részének békés elrende­ződéséhez, amint Olaszország, Németor­szág már több izben kívánta és kifejezés­re juttatta. Épp­n ezért a román-német és román-olasz megbeszélések, még ha — amint hiszik —, csak egyszerűen tájé­koztató és felvilágosító céljuk volt is, a müncheni találkozó után olyan rövid idő elteltével bizonyára nagyfontosságúak és hasznosak voltak­ Rómában —­ folytatja az Universul tu­dósítója — állandóan visszatérnek arra, hogy a tengelyhatalmak, amelyek tevé­kenységükkel megvédték Európa dunai és balkáni részét a háború csapásaitól, azt kívánják, hogy ez a fontos európai körzet maradéktalanul és tökéletesen i­l­leszkedjék be az Európában létesítendő I új rendszerbe, mégpedig nem az érdekelt államok magánérdekei kedvéért, hanem annak a magasabb rangú rendnek a szüksé­gességéért, amelytől az ebben a körzetben élő népek jóléte függ. Egyébként — mint a Lavoro Fascista megjegyzi — Románia a maga hagyományaival, kultúrájával és természeti kincseivel jogot formálhat az őt megillető helyre az új Európa népei­nek ebben az egyetértésében és arra, hogy nyugodtan folytassa azt a hivatását, amelyet a sors bízott rá ebben az annyi­ra fontos és kényes európai körzetben. Az olasz fővárosban remélik, hogy Románia a helyes úton van, mert az első lépést, a­mely mindig a legnehezebb, már meg is tette. A tengelyhatalmak által teremtett építő realizmus légkörében nem fog ne­hezére esni, hogy eljusson a becsületesen és megértéssel végrehajtott, de szükséges tisztázódásokhoz. Az a megelégedett han­gulat, mely a Gigurtu és Manoilescu által a Vezérrel és a Dúcéval folytatott barát­ságos megbeszélés után Salzburgban és Rómában tapasztalható volt, azt a re­ményt kelti, hogy ez az idő nincsen mesz­­sze és hogy július 26-ika és július 27-ike két olyan időpont lesz, amelyet számon kell majd tartani Románia és a tengely­­hatalmak közöt­ti kapcsolatok történeté­ben. Ez a két dátum jelentős lépés lesz (Vichy, Rador) A francia kormány hétfőn délután rendkívül fontos tanács­kozásra ült össze. A tanácskozások mintegy két óra hosszat tartottak és azon elsősorban a háborús felelősség kérdését vitatták meg. Behatóan meg­vizsgálták azoknak a felelős tényezők­nek a kérdését, akik 1939 szeptemberé­ben Franciaországot békés helyzeté­ből a háborús állapotba sodorták. A minisztertanács elfogadta azt a törvény­tervezetet, amely egy különleges felső­bíróság felállítását írja elő. A törvény­tervezet a régi törvények egyes szaka­szainak jogi újrafogalmazását teszi szükségessé. A minisztertanács végül felhatalmazta az elfoglalt területeken levő prefektusokat, hogy a közigazga­­tási hivatalok zavartalan működése ér­dekében szükség szerint tisztviselő­ket nevezzenek ki. (Bern, Rador) A Stefani közli: Vichy-i hírek szerint rövidesen megkezdi mű­ködését az a különleges felsőbíróság, a­mely a francia államférfiak felelősségét hivatott megállapítani. A bíróság előtt Daladier volt miniszterelnöknek, Rey­­naud-nak, Gamelin tábornoknak, Pierre Cot-nak, Leon Blum-nak, Mandel volt belügyminiszternek és Guy la Chambre­­nak kell számot adnia ténykedéséről. (Stockholm, Rador) A Stockholm Tid­­ningen c. lap szerint Avenol főtitkár Baudoin francia külügyminiszter uta­sítására mondott le a Népszövetségnél viselt vezértitkári tisztségéről. Francia­­ország ugyanis nem tekinti többé magát a Népszövetség tagállamának, az európai földrész új politikai, gazda­sági és szellemi újjáépítésének útján-MIT IR A TIMPUS* A Timpus vezércikkben boncolgatja a né­metországi és olaszországi megbeszélések Ro­mániával kapcsolatos eredményét. Annak a hivatalos közleménynek az alapján, amely szerint Obersalzbergben és Rómában csak ál­talános alapelveket tárgyaltak meg és azok alapján az érdekelt országok kormányainak szabadon kell azon dolgozniuk, hogy megál­lapítsák a dunavölgyi végleges megegyezés­hez vezető feltételeket, a következő követ­keztetésekre jut: ,,Ez a kijelentés igen nagy fontosságú. Azt mutatja, hogy Délkeleteurópa népeinek maguk­nak kell megegyezniük és hozzáfogniuk az együttműködésük és közeledésük megvalósí­tásához, az új Európa általános keretei kö­zött. Ezek a keretek a következők: igazság, békés eszközök, az etnikai nemzeti egységek tiszteletben tartása, a hatékony és gyakorlati, mindenkinek a boldogulására irányuló gazda­sági együttműködéséhez szükséges feltételek megteremtése. Ezekbe a keretekbe nem fér be semmiféle önző számítás, megnagyobbodási és hatalmi étvágy, vagy revánsszelleme.“ A BOLGÁR MINISZTERELNÖK NYILATKOZATA (Szófia, Rador) Firoff bolgár miniszterelnök a sajtó számára közleményt adott ki, amely­ben a salzburgi látogatáson szerzett benyo­másait ismerteti. A megbeszélés rendkívül szívélyes légkörben zajlott le. A bolgár ál­lamférfiakat meghatotta az igazságosságnak az a mély érzése, amelyben részük volt. Lát­hatták, hogy a tengelyhatalmak milyen félté­kenyen őrködnek a béke fenntartásán. (Berlin) A szlovák államférfiak salzburgi látogatásával kapcsolatban Szlovákiában mé­lyebbre ható döntésekre készültek fel. A Mon­tag című lap szerint a délkeleteurópai állam­férfiakkal folytatott salzburgi tárgyalások teljes eredménnyyl jártak és sikerült Délke­­leteurópában a békés rendezés alapfeltételeit megteremteni. ANGOL VÉLEMÉNY ROMÁNIA, MA­GYARORSZÁG ÉS BULGÁRIA KI­BÉRLÉSÉRŐL (London, Rador) A Reuter-ügynökség dip­lomáciai levelezője kijelenti, hogy mindeddig semmit sem árultak el a berechtesgadeni és római tárgyalások tartalmáról, vagy termé­szetéről. Minden jel arra vall, hogy Németor­szág szeretne jobb viszonyt teremteni Romá­nia és Magyarország, illetve Románia és Bul­gária között a gazdasági hozam fokozása cél­jából s főkép azért, hogy politikai síkon ne kelljen a hátában bonyodalmaktól tartania, olyan pillanatban, amikor minden erejére szüksége van a nyugati háború folytatása és az elfoglalt területek kihasználása céljából. Jellemző, hogy Jugoszláviát eddig kihagyták a balkáni újjárendezésből s úgy tetszik, mintha pillérnek szemelték volna ki Olaszor­szág rendelkezésére. Jugoszlávia azonban aligha lesz engedelmes ,,pillér“ s nem szabad elfelejtenünk Szovjetoroszországgal való kap­­csolatainak egyre elmélyülőbb szívélyességét. Oroszország magatartása ezzel a sakkhúzással szemben még tisztázatlan. 1940. augusztus 1 Franciaország nem tekinti jobbá magát a Népszövet­ség tagállamának

Next