BUKSZ - Budapesti Könyvszemle 19. (2007)

2007 / 2. szám - BÍRÁLAT - Fejes László: A szótármány (Etimológiai szótár Magyar szavak és toldalékok eredete)

A SZÓTÁRMÁNY FEJES LÁSZLÓ Etimológiai szótár____________________________ Magyar szavak és toldalékok eredete__________ Főszerk. Zaicz Gábor__________________________ Szerzők: Dolovai Dorottya, Jankovicsné Tálas Anikó, Sipőcz Katalin, Tamás Ildikó, T. Somogyi Magda, Kiss Gábor, Fáik Nóra, Temesi Viola_____________ Tinta Kiadó, Bp., 2006., XXI + 998 old., 7990 Ft A kötet a főszerkesztő által jegyzett bevezetéssel, irodalomjegyzékkel, a XVI. század végéig ke­letkezett legjelentősebb nyelvemlékek felsoro­lásával és a hangjelölés bemutatásával kezdődik. Ezu­tán következnek a szavak és toldalékok eredetét be­mutató szócikkek - a hátlapon szereplő ismertető szerint 275 toldaléké és 8670 szóé, feltüntetve továb­bi 11 585 származékszó eredetét is -, a szavak és tol­dalékok felsorolása első írásos előfordulásuk sorrend­jében, a szavak eredet szerinti csoportosítása s végül a kötetben használt nyelvészeti kifejezéseket megma­gyarázó „Szakkifejezések lexikona”. Nem saját tudományos kutatás eredményeire, ha­nem a korábban megjelent tudományos igényű etimo­lógiai szótárakra, elsősorban A magyar nyelv történeti­­etimológiai szótárára­ támaszkodó, népszerűsítő kiad­vánnyal van dolgunk. Kár, hogy ez a tény csak az elő­szóból és a hátlap ismertető szövegéből bogozható ki. Valóban nagyon hiányzott a nagyközönségnek szóló etimológiai szótár, ám némiképp homályos, hogy ezt az űrt a jelen kiadvány hogyan kívánja betölteni. „E szótár azonban nem pusztán a korábbi munkáknak a középiskolások, illetőleg a művelt közönség számára átdolgozott változata, hiszen a szócikkek felépítése lényegesen eltér a korábbi szótárakétól éppen a tudo­mánynépszerűsítő jellegből adódóan.” (XI. old.) A címszavakat a TESZ alapján választották ki, de „a kihalt, népies, a mai magyar nyelv szókészletének nem szerves részét képező szavakat csak igen kis számban” szerepeltetik. Nem tudni, a kis számú kivé­tel minek köszönheti a szerencséjét. Az előszó szerint az ESZ tartalmaz közel kétszáz, a TESZ-be még föl nem vett szót is. Öt példát fel is sorol: allergia, cuna­­mi, globalizáció, szkinhed, szupermarket. (További 52 azonosítható az első írásos előfordulás szerinti felso­rolásból, a TESZ megjelenése után a magyarba került szavak ugyanis abban nyilván még nem szerepeltek. A többi új szócikk azonosítása alapos kutatómunkát igényelne.) Az előszó arról is biztosít, hogy a szerzők figyelembe vették „a magyar lexikográfia több új alapvető művét”, továbbá az újabb etimológiai kuta­tások eredményeit. Ez lényegében azt jelentené, hogy tudományos alapossággal tárták fel a szakirodalmat, ami - figyelembe véve, hogy az etimológiai megjegy­zések általában tágabb tematikájú folyóiratok, gyűjte­ményes vagy konferenciakötetek elszórt, rövid cikkei­ben, nem pedig összefoglaló monográfiákban vagy etimológiai folyóiratokban szoktak megjelenni - igen komoly munka lehetett. Azért némi gyanakvást éb­reszt, hogy az irodalomjegyzék több mint száz tételé­nek csak mintegy fele jelent meg 1967, azaz a TESZ első kötetének kiadása után, ráadásul a magyar szó­kincs eredetére vonatkozóan a komi, a mordvin, az olasz vagy akár a finn nyelv etimológiai szótára alig­ha tartalmaz jelentős számban fontos eredményeket - s még kevésbé a magyar nyelvészeti tanulmányokba bevezető egyetemi jegyzet. Feltűnő viszont, hogy az irodalomjegyzékben csak teljes kötetek szerepelnek, kisebb közlemények nem, csak remélhetjük, hogy igen nagy számuk miatt maradtak ki a felhasznált szakirodalom listájából. Egy tudománynépszerűsítő munka esetében a két fő szempont, hogy valóban a kortárs tudomány ered­ményeit közvetíti, illetve közérthető-e. Mivel az ESZ lényegében egyetlen mű, a TESZ alapján készült, az első kérdés kevésbé releváns: az ESZ etimológiáira vonatkozó kritikánk tulajdonképpen a TESZ etimo­lógiáit illetné. Bíráló megjegyzéseink legfeljebb arra szorítkozhatnának, hogy az ESZ szerzői valóban fi­gyelembe vették-e az újabb kutatási eredményeket, ez azonban nehezen vizsgálható és kevésbé lényegbevá­gó a szótár egészére nézve. Hogy megfelel-e a szótár a tudománynépszerűsítő célnak, ahhoz tudnunk kell, milyen ismeretekkel ren­delkezik potenciális használója. Az egyetemi oktatói tapasztalattal rendelkező szerzők pontosan tudhat­ták, mit tud egy (legalábbis bölcsészeti érdeklődésű) érettségizett diák. Az átlagos középiskolás feltételez­hetően ennél valamivel kevesebbet. Ám úgy tűnik, a szerzők erről megfeledkeztek. Ősi szavaink besorolá­sáról például az előszó így ír: „Amennyiben van a címszónak [sic!] elfogadható szamojéd (például jurák 1 2 1 ■ Benkő Loránd (főszerk.): A magyar nyelv történeti-etimoló­giai szótára. 1-3. Akadémiai, Bp., 1967,1970, 1976., a továb­biakban TESZ. 2 ■ Lakó György (főszerk.): A magyar szókészlet finnugor ele­mei. 1-3. Akadémiai, Bp., 1967, 1971, 1978., a továbbiakban MSZFE.

Next