Budapest, 1901. január (25. évfolyam, 1-31. szám)
1901-01-01 / 1. szám
(2) 1. szám, „BUDAPEST" Budapest, dec. 31. Magyar ember, tekints vissza büszkeséggel arra a századra, a melyet éppen most sodort el az idő áradatra ! Nagyon hátra maradtál akkor, midőn a tizenkilencedik század beköszöntött hozzád. De bár akkor sem akart az ország többsége függetlenséget, mint ahogy most nem akar, mégis felébredt szellemed. Előbb költőid, később államférfiaid vezettek gyorsan előre az új utón s a század közepéhez közel jutva, elérte nemzetünk az újjászületés világraszóló percét. Egy elaggott és a századba többé nem illő nemzetből, egyszerre egy ifjú és életerős faj bontakozott ki: a magyar faj. Keblére emelte a magyar népet a régi magyar nemesség ; ugyanaz, a mely kilencszázötven évig megvédte e hazát és a mely most már pusztul, mint oldott kéve széthul és ősei földje mások kezére kerül. Szabadság, egyenlőség és testvériség, nemcsak jelszavak voltak akkor, hanem dicső valóság és meghozták gyümölcsüket. Most, hogy elmúlt az a század, amelyben hazánk újjászületett, ott állunk a polgárosodás terén, ahol bármely előrehaladott nemzet áll. De, fájdalom, nemcsak fény oldalait tulajdonítottuk el a polgárosodásnak, hanem árnyoldalait is ; sőt fényoldalaiba nem tudtuk magunkat egészen beleélni, míg ellenben árnyoldalai egészen meg tudtak hódítani, mert mi is emberek, tehát gyarlók vagyunk. Mi lesz most velünk, mi lesz hazánkkal az új században ? Bár minden magyar embert eltölthetne az a vágy, hogy hazájára áldást hozzon a huszadik század ! Bár minden magyar ember felébredne arra az öntudatra, hogy nálunk az a legjobb ember, az a legjobb családapa, aki legjobb hazafi! De hányan fognak felébredt honfivágyakkal lépni bele az új századba? Félő, hogy közszellemünk nagyon bágyadt, nagyon egykedvű és kevesen fognak számot vetni önmagukkal e nagy időjelző mellett elvonulva életútjukban, vájjon teljesítették-e kötelességüket mint magyar hazafiak ? Azért írom e sorokat, hogy talán lesznek olyanok is, akik elolvasva iratomat, felvetik önmaguk előtt e kérdést és az új század első napján jobb hazafiak lesznek, mint voltak akkor, midőn a múlt század elragadta mindazt, ami életükből mint emlék — édes vagy fájó emlék — fenmaradt ! Kossuth Ferenc. /TBUDAPEST TÁRDÄJÄr' Boldog ej esztendőt! Adjon Isten minden jót Ez uj esztendőben! Bor, kalács, só, pecsenye Halnak, ércnek eleje Legyen mindig bőven ! Adjon isten kedvet is Végre a magyarnak, Egészséget, friss erőt, Az osztrákot leverő Jogot, észt, hatalmat. Ne akadjon áruló, Ki a hont gyalázza, Népkifosztó, idegen, Tűnjék vissza hirtelen, Ősi odújába! Vesszen el a baj, nyomor ! Viszály, végrehajtó, Adósságunk is mehet — Magyar nyelv, pénz, hadsereg , nemzetfentartó ! Uramisten, te tudod, Ezer a mi vágyunk, ' Budapest, dec. 31. — Toborzás az angolok részére Magyarországon. Hihetetlen hírt közöl a bécsi ,N. Fr. Pr.pesti lapja. A hir szerint angol ügynökök az összes erdélyi megyékben katonát toborzanak, akiket egyenesen Transzvárba visznek. A katonák nyolcszáz forint foglalót kapnak. Ha ez a hir igaz, úgy az a legdurvább megsértése a semlegességnek. Akármilyen, a magyar nemzet érzelmeivel homlokegyenest ellenkező rokonszenvekkel viseltetnek is állítólag legfelsőbb körök a rablóhadjáratot folytató angolok iránt. Magyarország miniszterelnökének elsőrangú sürős kötelessége tiltakozni a toborzás ellen, mely arculcsapása volna minden nemzetközi jognak s mely Magyarországon súlyos természetű ellenhatásokat is kelthetne. Ha Széll Kálmán mégis elnézné, hogy Magyarország területén egy idegen hatalom toborozhasson katonákat, ugy az ellenzék sürgős kötelessége tiltakozni ez ellen s követelnie e célból az országgyűlés egybehivását rendkívüli ülésre. — A függetlenségi párt szervezkedése. Az orsz. függ. és 48-as párt hívei országszerte szervezkednek a közelgő választásokra. E hónap 28-án a zemplénvármegyei függetlenségi párti polgárok Sátoralja-Ujhelyen igen népes gyűlést tartottak, amelyen részt vettek a vármegye függetlenségi érzelmű legkiválóbb férfiai. A gyűlés dr. Kossuth János ügyvédet választotta elnökéül, Búza Barnaert, a „Felső-Magyarországi Hírlap“ szerkesztőjét pedig jegyzőül. A gyűlés elhatározta, hogy a párt erélyes mozgalmat indít a legközelebbi választások alkalmával. — A dunántulról is kaptunk értesülést a függetlenségi párt szervezkedéséről. A zalamegyei függetlenségiek kezdtek erős mozgalmat s különösen élénk érdeklődés mutatkozik a baksai és a letenyei kerületekben. A miniszterelnök Bécsben, Bécsből jelentik, hogy Széll Kálmán miniszterelnök még ezen a héten oda érkezik a szokásos újévi üdvözletek végett. A többi magyar miniszter is január első felében ugyanebből a célból Bécsbe megy. Széll Kálmán ezt az alkalmat föl fogja használni, hogy osztrák kollégáival személyesen érintkezzék. — Megszűnt párt. Brassóból jelentik, hogy a zöld szászok pártja megszűnt. Lapjuknak, a „Kronstädter Tagblatt“-nak kiadását felfüggesztették és ezt beolvasztották a „Kronstädter Zeitung“-ba, mely a mérsékelt szászok közlönye. — Az újévi üdvözlések. Az orsz. függ. és 48-as párt újév napján Győry Elek alelnöknél fog tisztelegni, miután Kossuth Ferenc Olaszországban időzik. Az üdvözlő beszédet Barabás Béla orsz. képviselő fogja tartani. A párt tagjai kedden d. e. 10—11 órakor gyülekeznek a pártkör helyiségében. — A kormánypárt tagjai holnap délelőtt 10 órakor a pártkör helyiségeiben gyűlnek össze, ahol nevükben Korniss Ferenc fogja üdvözölni Podmaniczkyt az újabb évszázadig Ha hazánk jól állhat itt: Örömmel imádunk! Dura Máté: A bujdosók újéve. (Visszaemlékezés.) A mai nappal sírba hanyatlott a tizenkilencedik század, amelyben kevés örömet, de sok bit és szenvedést látott a magyar. A század derekán felemelkedett régi dicsősége, összetörte láncát, melyre Ausztria verte, de az orosz hatalom megint legázolta s az országból temető, a magyar népből a szabadság siratója jön. Kossuth és a honvédsereg egy kis romja török földre menekült, ahol ezer aggodalom és remény között várta bizonytalan sorsát. A porta Sumlára belebbezte őket, ahol testi-lelki nyomorúságban és gyászban töltötték a 49-diki karácsonyt, amelynek újéve diadallal és dicsőséggel koszorúzta meg zászlóikat. A bujdosókra Sumlában virradt az újév, amelytől oly sokat vártak és reméltek, de az is elmúlt anélkül, hogy letapodott hazájuk sorsán, vagy az ő szenvedéseiken enyhített volna valamit a végzet. A köny kicsordul ötven év múlvais a hazafi szeméből, ha olvassa a bujdosó magyarok sorsát, szomorú ünnepét, s eszébe jut Thököly, Rákóczi, Zrínyi Ilona, akik szintén török földön bujdokoltak egykor a magyar szabadságért s ott is haltak meg, mert a hazán a kétfejű sas ült, csőrében az Ausztriához láncolt nemzet lakatját tartva. Az emigráció tagjai, mintegy háromezeren, az örmény templomba gyűltek istentiszteletre, ahol előbb misét mondtak, azután Ács Gedeon ref. lelkész tartott hitszónoklatot. A misét a lengyel légió tábori lelklkésze mondta az örmény papok segédletével. A templom zsúfolásig tömve volt s a karzaton turbános törökök és szemükig bekötött török nők bámulták a vallásos szertartást. Mise alatt a lengyelek zenekara templomi énekeket játszott, a mi annyira meghatotta a hazájukért imádkozó csüggedt magyarok lelkét, hogy sokan hangosan zokogtak. A ref. lelkész alkalomszerű könyörgése előtt pedig a bujdosókból alakított magyar dalkor énekelte Kölcsey Himnuszát. A templon ódon bolthajtásos ívei is szinte zokogva visszhangozták e bús nemzeti fohászt. A magyarok mind könybe lábadt szemmel ■ énekelték e részt: Balsors a kit régen tép, Hozz rá víg esztendőt, Megbünhödte már e nép A maltati jövendőt. Kinek is maradhatott volna a szeme ! szárazon ? ! Hiszen ha valaha, ugy most a száműzetés kőből gyúrt kenyerén érezték igazán, hogy a magyar nemzet rég megbünhödött már a jövendőért is. Mélyen megindulva, busán és csüggedten mentek ki a templomból, hogy tiszteleg- Január 1.