Budapest, 1966. (4. évfolyam)
1. szám április - Címlapunkon: Az Erzsébet-híd. (Gink Károly felvétele)
VÁROS FOLYÓIRATA Főszerkesztő: MESTERHÁZI LAJOS Olvasószerkesztő: FEKETE GYULA Képszerkesztő: PÉTER IMRE Megjelenik minden hónap elején Szerkesztőség: I. Országház u. 20. Szerkesztőségi fogadóórák: hétfő, szerda, péntek 15.30—17.30-ig — Telefon: 351-918 Kiadja: A HÍRLAPKIADÓ VÁLLALAT VIII. Blaha Lujza tér 3 Telefon: 343-100 Felelős kiadó: CSOLLÁNY FERENC Terjeszti: a Magyar Posta Előfizetéseket felvesznek a postás kézbesítők és a postahivatalok Előfizetési díj: negyedévre 30,— Ft félévre 60,— Ft egy évre 120,— Ft Athenaeum Nyomda mélynyomása Felelős vezető: SOPRONI BÉLA igazgató Index: 25.151 A TARTALOMBÓL Garai Gábor: Gyönyörűségem s gyötrelmem, Budapest. (Vers) 2 Beszélgetés hármasban Budapestről 3 Fekete Gyula: Csincsilla. (Tárca) 7 Gereblyés László: Téli tér, Margitsziget. (Versek) 7 Granasztói Pál: Budapest és más európai fővárosok 9 Gergely Mihály: Munkásdinasztiák a Ganz-MÁVAG-ban 14 dr. Halász Zoltán: Világmárka a kőbányai gyógyszer 16 dr. Reischl Antal: A tervektől a megvalósulásig 17 Sedlmayr János: Kőszeg 24 Szűcs István: Budapest népességének alakulása 26 Bába Mihály: Építkezés, lakáspolitika Varsóban 29 FÓRUM Barcs Sándor: Álmodó kerestetik 31 dr. Rózsa László: Az egysínű vasút 33 dr. Zolnay László: Nagyjelentőségű feltárási munka a Vár lakónegyedében 35 Mesterházi Lajos: Levél a Várból 42 Fotó-pályázat 42 Tabi László: Visszasírom a kávéházat .... 43 Pest-Budai Magazin 44 Kolozsvári Grandpierre Emil — Kaján Tibor: Kaján krónika . . 45 Könyvekről 46 Címlapunkon: Az Erzsébet-híd. (Gink Károly felvétele) A hátsó borítón: M. S. mester: Mária és Erzsébet találkozása. (Schiller Alfréd felvétele) IV. ÉVFOLYAM 1. SZÁM 1966 ÁPRILIS Szerkesztőbizottság: BARCS SÁNDOR, az MTI elnöke; BARACZKA ISTVÁN, a Fővárosi Levéltár igazgatója; BUZA BARNA szobrászművész; GARAI GÁBOR költő; HANTOS JÁNOS, a Fővárosi Tanács VB elnökhelyettese; NAGY RICHÁRD, a Budapesti Pártbizottság osztályvezetője; RÉVÉSZ FERENC, a Fővárosi Szabó Ervin Könyvtárigazgatója; SZILÁGYI LAJOS, a Fővárosi Tanács városrendezési osztályának vezetője; TARJÁNYI SÁNDOR, a Budapesti Történeti Múzeum igazgatója. Vagy inkább: újra beköszöntő. Hiszen a negyedik évfolyam első számaként dátumozzuk a lapot. És nemcsak azért, mert 1945-től 1947-ig már volt ilyen című és jellegű folyóirata a fővárosnak, hanem mert azt az elődünket semmi okunk szégyellni: szép volt, színvonalas, szerették az olvasók. 1945. május 1-én az akkori „Budapest" első száma címlapján az Erzsébet-híd roncsainak képét hozta. Mi az új Erzsébet-hidat választottuk első címlapképünknek. Ha úgy tetszik, annak az egyenlegnek szimbólumaként, ami a két dátum között Budapest életében mutatkozik. Április 4-ére, hazánk felszabadulásának huszonegyedik évfordulójára jelenik meg az újrainduló folyóiratnak ez az első száma. Április 4-e kétfajta megemlékezésre ad alkalmat. Egyrészt, ahogy szokás, számba vesszük társadalmi, politikai, gazdasági eredményeinket, és ilyenkor teljes joggal arra gondolunk: huszonegy év a történelemben nagyon rövid idő, a változás pedig ehhez képest óriási. Fontos a megemlékezésnek ez a módja. Fontos része önismeretünknek, önérzetünk igaz és okos nevelésének. Gondoljunk azonban arra is: huszonegy év az ember életében már csöppet sem kis idő. Huszonegy év alatt a fiatal diplomás vagy szakmunkás túljutott már az élet derekán, ott áll az öregkor küszöbén. Huszonegy év, egy férfikor. Huszonegy év alatt — azt mondják — az emberi test minden porcikája, minden kicsiny sejtje háromszor cserélődik. Ha pedig így van, el kell gondolkoznunk rajta: kicserélődött-e vajon, az új korszak mértéke szerint, huszonegy év alatt a lelkünk? Közgondolkodásunk, közerkölcseink változtak-e vajon a huszonegy év alatt anynyit, hogy el merjük mondani: háromszor is megújult minden porcikájuk ? Az újfajta gondolkodásnak és közerkölcsnek két fő fontos pillére: a hazafiság és a demokratizmus. Mindkettőnek akkor egészséges a képlete, ha koncentrikusan, a közvetlen környezetünkből indul. Nem bízhatunk az olyan emberszeretetben, amely nem a legközelebbi társakon kezdődik; a hazafiság is a szülőföld, a szűkebb haza szeretetéből gyűrűzik bennünk, és a demokratizmusnak is első iskolája, állandó gyakorlótere, ahol a beleszólás joga és a felelősségvállalás kötelessége a legközvetlenebbül érvényesül: a helyi közélet. Azért támasztottuk föl ezt a folyóiratot, hogy a jó szellemű lokálpatriotizmust ápolja; hogy a demokratikus városi közélet serkentője és fóruma legyen; hogy ennek révén is segítse az országos és emberi felelős gondolkodást, viselkedést. Ha ezt a feladatot betöltjük vele, akkor tettünk valamit a hivatásunk és tudásunk szerint. Ha nem, akkor kár a papirosért és a nyomdaköltségért. Azt mondhatná valaki: ugyan mi szükség rá, hogy ápoljuk a budapesti lokálpatriotizmust ? Hiszen közismert dolog: a budapestiek — szemérmesen vagy hangosan, ki-ki a temperamentuma szerint, de — épp eléggé büszkék a városukra. Sőt, ha valamikor jelszó lehetett (nem egyértelműen a dicséretünkre), hogy „extra Hungáriam non est vita", ma már sokan épp csak ki nem mondják, hogy „extra Budapestinum non est vita!" Nem is arról van szó, hogy a pesti ember lokálpatriotizmusát vagy hazafiságát kétségbe vonná bárki. Csupán arról, hogy Arany János figyelmeztetése — akár a szűkebb budapesti, akár a tágabb magyar hazaszeretetre — alighanem még száz év múltán is időszerű . Nem elég csak emlegetni. Tudni is kell jól szeretni. Tudni bölcsen a hazát. Vajon az a mi pesti öntudatunk, és a pesti szellem, a „pestiség", úgy amint van, hibátlanul egészséges dolog? Mindig tudjuk, hogy mire legyünk büszkék, és mire ne a világ előtt? Nem biztos, hogy lemértük már, s ha mértük, nem biztos, hogy mindenkor hiteles mérlegen. Válaszoljon ki-ki a lelkiismerete szerint. BEKÖSZÖNTŐ