Budapest, 1966. (4. évfolyam)

5. szám augusztus - Szűcs István: Lakáshelyzet — lakásigény a Józsefvárosban I.

Szűcs István: vinnen­­i mind­ennyi Szociológiai vizsgálat a Józsefvárosban I. V­árosépítésünk elméletében és gyakorlatában több olyan lénye­ges kérdéssel találkozunk, mely nem tekinthető megnyugta­tóan tisztázottnak. Ezek a problémák felmerülnek már a város­építés alapját képező általános rendezési terv viszonylatában. A terv rögzíti ugyanis a város fejlődésének irányát és — többek között — a lakóterületek kijelölését, jellegét, beépítésük szempontjait. A lakó­területek ilyen szempontból több csoportba sorolhatók, de alap­vetően három olyan van, amely egymástól élesen elkülönül: a magas, városias beépítésű, a kertes-társasházas és végül a családiházas övezet. A gazdasági, építési-technológiai szempontok amellett szólnak, hogy a sűrű beépítésű, több emeletes házakból álló lakótelepek építése az elsődleges, ezt a kategóriát kell minden lehetséges esetben előtérbe helyezni. Nem biztos azonban, hogy ez a megoldás megegyezik a tár­sadalmi igényekkel, illetve a kérdés az, hogy milyen arányban helyes és indokolt a különböző jellegű lakóterületek kijelölése, beépítése. Nem kellően tisztázott például, hogy az újonnan épített lakások nagysága, szobaszám szerinti összetétele, az alkalmazott lakóépület­típusok, beépítési rendszerek milyenek legyenek. Mindezekkel kap­csolatban felmerül, hogy a különböző társadalmi rétegek, csoportok lakásigényei mennyiben egyeznek, vagy különböznek. Az ilyen és ehhez hasonló problémákat lehetne tovább részletezni. Mindezeket a kérdéseket a gyakorlatban meg kell válaszolni, hiszen városépítésünk folyamata nem tűr halasztást. A tervezéssel foglalkozó szakemberek, szervezetek gyakorlati tapasztalataik, a külföldi szak­irodalom és különféle hatósági előírások, technológiai adottságok stb. ismeretében, lényegében feltételezésekre alapozva végzik munkájukat. Arra azonban nem került sor, hogy a társadalmi igényeket a társadalom­tudományi kutatás empirikus módszereivel (elsősorban szociológiai felvétellel) feltárjuk és a várostervezést az eredmények ismeretében végezzük, megerősítve, vagy a szükséghez képest módosítva az eddigi gyakorlatot. A városszociológiai kutatásoknak Magyarországon kevés múltjuk, előzményük van, korábban inkább falukutatással, vagy a városszocioló­gia egyéb ágaival, szociográfiai tanulmányok készítésével foglalkoztak. A múlt év őszén — elsősorban módszertani-technikai tapasztalat­szerzés érdekében — szociológiai felvételt végeztünk Budapest VIII. kerületének — a Józsefvárosnak — egy kijelölt részén. A felvétel célja a lakáshelyzet és a társadalmi lakásigény vizsgálata volt. A szociológia általában az anyagi-gazdasági és tudati ideológiai viszonyok kölcsönhatásának vizsgálatával foglalkozik, a különböző társadalmi csoportok viszonylatában. A városépítés problémakörén belül tehát azt kellett felmérnünk, hogy a vizsgálat területén milyen a társadalom összetétele, rétegeződése, a családok milyen laká­sokban, lakóépületekben, illetve környezetben laknak; a különböző típusú családok mennyiben elégedettek az így — tágabban — értelmezett lakásviszonyokkal; a lakásváltoztatási szándék kialakulásának okai és körülményei; a lakásigény milyen lakásra, lakóépületre, környezetre, illetve város­részre irányul. A felvétel céljának ez a körülírása azt a feltételezést takarja, hogy a lakásigény magában foglalja a lakóépület és a környezet (beépítési mód, városszerkezet, városrész) témakörét is; a különböző társadalmi csoportoknak eltérők a lakásigényei. Elöljáróban le kell szögezni, hogy nem kívántunk foglalkozni a lakásigény mennyiségi oldalával, tehát azzal, hogy hány lakásra van szükség Budapesten. Ez nem szociológiai vizsgálat kérdése, legalábbis nem közvetlenül, nem elsődlegesen az. A lakásigény nagyságára köt A szociológiai felvétel területe: az Üllői út, Futó utca, Nap utca és Nagytemplom utca által bezárt terület A SZOCIOLÓGIAI FELVÉTEL TERÜLETE Az alábbi terület egyik jellegzetes városképe

Next