Budapest, 1968. (6. évfolyam)
11. szám november - Dr. Soósné Gellért Klára: Emlékeim Korvin Ottóról
BUDÁN SZÜLETTEM, A II. KERÜLETBEN. A Batthyány utcai polgári iskolába jártam. Ott a lányok között olyan társnőkre leltem, mint Stern Jolán (Hevesi Gyuláné), Róna Irén (Komját Aladárné), Szilágyi Jolán (Szamuely Tiborné), Schiffer Alice (dr. Havas Andrásné), Sipos Erzsi (Korvin Ottóné). Ők már akkor is érdeklődő és tennivágyó fiatalok voltak. A társadalom tarthatatlanságának érzése valamennyiünkben ott vibrált. Óráink előtt Stern Jolán igen magvas, figyelemre méltó, lelkesítő vitákat kezdeményezett, amelyekben az egész osztály feszült figyelemmel vett részt. De akkor még nem lehetett lemérni, hogy ki kivel tart, kit mi és mennyire érdekel közelebbről ? Először az irodalom jött segítségünkre. Korvin Ottóné Sipos Erzsivel például a mai napig tartó barátságunkat egy véletlen tisztázta. Egy meleg nyári napon összetalálkoztunk az uszodában. Napoztunk. A beszélgetés nagyon nehezen, sőt, egyáltalán nem akart megindulni. A kínos csend áthidalására szinte egyszerre emeltük ki táskánkból a Nyugatot. Olyan volt ez, mint amikor két augur titkos jelekről ismeri fel egymást. Érzéseinket a haladó irodalom ébresztgette : Ady, Babits, Kosztolányi, Karinthy, Móricz. Az „Új vizeken járok" rendezte összes közös dolgainkat. . . Már 15 éves koromban irodában dolgoztam. Én ugyan érettségizni akartam és egyetemen továbbtanulni, de családi körülményeim ezt nem tették lehetővé. Megtanultam, magánszorgalomból, a német és francia nyelvet, valamint gyorsírásukat, és munkába álltam. Egyidejűleg — már 1908-ban — beléptem a Nőtisztviselők Országos Egyesületébe, ahol nemsokára a vezetőségbe választottak. Ezt tekintem első kísérletező lépésemnek a mozgalom felé. 1911-ben már sok szó esett köztünk a Galilei Kör előadásairól. 18 éves koromban a Körben olyan előadók bő és számomra meglepő közleményeivel ismerkedtem meg, mint Babits Mihály, Balázs Béla, Benedek Marcell, Lakatos László, dr. Madzsar József, Pickler J. Gyula, dr. Polányi Károly, dr. Rudas Zoltán és mások. A GALILEI KÖRBEN eleinte főként az imponált nekem, hogy íme: a haladó főiskolai hallgatók politikai egyesülete, vágyaim helye, ahova beengedtek! Ám hamarosan magával ragadott a kör radikális programja. Máig elevenen él bennem néhány jellemző, az embert felszabadítani vágyó mondat: „A kultúra célja az ember testi és lelki tökéletesedése; eszköze: biológiai, etikai, intellektuális és esztétikai értékek termelése. . . A civilizáció célja: minél több ember minél nagyobb boldogsága. Módszere: olyan intézmények és berendezések létesítése, melyek az ember testi és lelki szükségleteinek kielégítésére alkalmasak. . . A társadalmi berendezések között a legfontosabb a termelési rend, éppen ezért a galileisták a fejlettebb civilizációért való küzdelmükben elsősorban a mai termelési rend megváltoztatására törekszenek.. . A haladásért indított mozgalom azokat az elégedetlen embereket gyűjti egy táborba, akik a minél fejlettebb civilizációért és a minél magasabbrendű kultúráért harcolnak. . ." 1917-ben már titkára lettem a Galilei Körnek. Részt vettem a Kör háborúellenes mozgalmában, a röpiratok gépelésében és osztogatásában. A Kör tagjaival együtt jártam tüntetésekre. Közreműködtünk a sztrájkok szervezésében. Aktív résztvevője voltam több háborúellenes szervezkedésnek. Nagy hatással volt rám Duczynszky Ilona és egész további életem sorsára meghatározó volt a Korvin Ottóval való megismerkedés. A Galilei Körbe én is, Korvin Ottó is csak hivatali elfoglaltságunk után siettünk. Korvin nagyon érzékeny, finom, aggódással teli lélek volt. Testi hibája visszahúzódóvá, szemérmessé tette. Emellett tele volt tettrekészséggel. Az emberek társadalmi egyenlőtlenségére kora fiatalságában, kisdiák korában rájött. Talán nem is véletlenül. Ady költészetének szeretete, mint annyi, az igazságot kereső léleknek, Korvin Ottónak is egyik buzdítója volt az igazság megkeresésében. Eleinte a Kör mindkettőnket csak az adminisztratív munkák végzésére használt fel. Majd szemináriumok, ismeretterjesztő felvilágosítások szervezésére küldött. Igazi munkásságunk akkor kezdődött, amikor magunk is előadókká léptünk elő. Korvin Ottó megfontolt, vaslogikájú, ellenállhatatlan érvelésű előadónak bizonyult. Előadás közben átszellemültsége olyan magas fokra hágott, hogy valósággal megbűvölte hallgatóságát. Hozzájárult ehhez mérhetetlenül nagy tudása, amit konok szorgalommal gyűjtött. A Galilei Kör e korszakában, a közreműködés első vonalában Korvin is csak a tiltakozás, a felháborodás állapotában élt. A kiút mindannyiunk számára elég homályos volt. Akkor még csak ott tartottunk, hogy meg kell változtatni az intézményeket — és az embereket is. A „hogyan" kérdésében igen erős vitáink voltak. Általában azt gondoltuk, hogy szabadgondolkodásra és szociális érzésre kell nevelni az embereket. Szabadgondolkodásra azért, mert csak ezzel a módszerrel fedezhetők fel a társadalom hibái, és csak így állapíthatók meg egy jobb társadalom feltételei. Ezért vállaltuk a mindenfajta és minden rétegre kiterjeszthető tanítómunkát, hogy segítségül lehessünk a haladó értékítéletek megalkotásában. És amíg mi az ideológiák fennkölt birodalmának napsütéses tájait élveztük, kitört az első világháború. A Galilei Körben lassan egy csoport alakult ki Korvin Ottó körül, akik baráti kapcsolatot is létesítettek: Hevesi Gyula, Stern Jolán, Kelen József (Korvin Ottó fivére), Sallai Imre, Biermann István, Komját Aladár. KORVINT TEKINTETTÉK VEZETŐJÜKNEK, aki mindennap megbízásokat adott számukra, és másnap mindenkit beszámoltatott. A baráti kapcsolat később odáig terjedt, hogy feljártunk Korvin Veronika utca 4. sz. alatt bérelt szobájába. Rengeteg könyve volt, amit mindenki szabadon használhatott. Megengedte, hogy el is vigyük a könyveit, kölcsön, hadd olvashassunk, tanulhassunk odahaza is. Ottó igazán barátságos házigazdának mutatkozott. Máig emlékezem villany teafezőre- dr. Soós Lászlóné Gelléri Klára Emlékeim Korvin Ottóról A nagy idők egyik tanúja, dr. Soós Lászlóné Gelléri Klára, ma 75 éves. A Galilei Körben ismerte meg Korvin Ottót, s csakhamar szoros munkatársává szegődött. Életéről, emlékeiről beszélgetve jegyeztem fel az alábbiakat.