Budapest, 1972. (10. évfolyam)
1. szám január - A címlapon: A „Százéves” vendéglő barokk épülete (Szelényi Károly felvétele)
•14 B FŐVÁROS FOLYÓIRATA Főszerkesztő: MESTERHÁZI LAJOS Szerkesztő: KATONA ÉVA Olvasószerkesztő: KÖVENDI JUDIT Képszerkesztő: SEBŐK MAGDA Megjelenik minden hónap elején Szerkesztőség: I., Országház u. 20. Telefon: 351-918 Szerkesztőségi fogadóórák: Hétfő 10—13 óráig VII., Lenin krt. 5. I. em. Telefon: 223-896 Kiadja:A HÍRLAPKIADÓ VÁLLALAT VIII., Blaha Lujza tér 3. Telefon: 343-100 Felelős kiadó: CSOLLÁNY FERENC Terjeszti: a Magyar Posta Előfizethető bármely postahivatalnál, a kézbesítőknél, a posta hírlapüzleteiben és a Posta Központi Hírlap Irodánál (Budapest, V.József nádor tér 1 sz.) Előfizetési díj: negyedévre. 30,— Ft félévre 60,—Ft egy évre ... 120, — Ft : 71.4566 Athenaeum Nyomda, Budapest íves mélynyomás Felelős vezető: SOPRONI BÉLA Index: 25151 A TARTALOMBÓL: Granasztói Pál: A Belváros egykor és ma II.... 8 Fülöp János—Dr. Tóth Imre: Az ELZETT történetéből . . 12 Seress Gábor: Gödöllő 18 Vargha Balázs: Pest nyűgös gyermeke: Ady 1 21 Rózsa Gyula: Ismerőseim, a kapualjak .... 23 FÓRUM Mányi Szabó István: Intézkedések a tömegközlekedés javítására 26 Sulyok Katalin: Miért sok a koraszülés 28 Vida Sándor: Egy illegális kommunista folyóirat, a „Front" 32 Nádass József: Terek 34 Város az időben XXXI. Zolnay László: A Lipót-féle városjogok 39 A címlapon: A „Százéves" vendéglő barokk épülete (Szelényi Károly felvétele) A hátsó borítón: Ostyatartó szelence (részlet). 1451. Ismeretlen mester műve. A Nemzeti Múzeum tulajdona (Gink Károly felvétele) udapest X. ÉVFOLYAM 1. SZÁM 1972 JANUÁR Szerkesztő bizottság: BUZA BARNA szobrászművész; FEKETE GYULA író; GARAI GÁBOR költő; GRANASZTÓI PÁL építész; HANTOS JÁNOS, a Fővárosi Tanács elnökhelyettese; LADÁNYI MIHÁLYNÉ, a Fővárosi Tanács V. B. főosztályvezetője; PEJÁK EMIL, a Budapesti Pártbizottság osztályvezetője; RÉVÉSZ FERENC,a Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár igazgatója; SZILÁGYI LAJOS építésügyi és városfejlesztési miniszterhelyettes; TARJÁNYI SÁNDOR, a Budapesti Történeti Múzeum igazgatója; Dr. TRAUTMANN REZSŐ ny. miniszter, a Hazafias Népfront Budapesti Bizottságának elnöke Gáspár Sándor látogatása a Budapest szerkesztőségében Az új év közeledtével az ország vezető politikusai közül ez idén Gáspár Sándort, a Szakszervezetek Országos Tanácsának főtitkárát hívták meg. Gáspár Sándor az MSZMP Politikai Bizottságának tagja és az Elnöki Tanács helyettes elnöke, helyet foglal a Szakszervezeti Világszövetség Elnökségében. 1917-ben született Pándon, nyolcholdas parasztcsalád tizenkettedik gyermekeként. Pánd ma már a budapesti agglomeráció része, szociológiai és külső képében teljesen átalakult; a század első felében — tizenkét kilométerre mind a pilisi, mind a nagykátai vasútállomástól — még tisztán mezőgazdasági község volt, két úri birtokkal, kis- és középparaszti parcellákkal. (A „pándi meggyről" volt híres, és arról, hogy a szabadságharc leverése után Jókai egy ideig itt rejtőzött el, Szilassyék kúriáján.) Gyermekkorában — mint Gáspár Sándor elmondta — két ember imponált neki, aki meg tudja mondani, hány óra, és aki meg tudja különböztetni a jobb csizmáját a bal csizmájától. (A bátyjaitól örökölt csizmák, enyhén szólva, tágasak voltak, kényelmesen fölcserélhette őket, nem is értette, mi a különbség.) A hatodik elemit végezte, amikor a „nagy ember" új példájával találkozott. Az egyik úri birtokos traktort vásárolt, az elsőt a faluban, s a traktor elromlott. Megérkezett egy idegen férfi, a motort szétszedte, az alkatrészeket egy vödörbe rakta, mit csinált, mit nem, pár nap múlva mindent szépen a helyére tett, és a traktor elindult. Gáspár Sándor pedig odaállt a szülei elé: ő ezt a szakmát akarja megtanulni. Volt egy kis vita, édesanyja szerette volna, ha suszternak megy inkább: nyáron a mezőn dolgozhat, télen a jó, meleg műhelyben, lábbeli mindig kell. Az egyik nagylány Pestre ment férjhez, Kőbányán lakott, öccse feljött hozzá. Néhány hónapot már dolgozott is, amikor kiderült: nincs még tizennégy éves, nem köthetnek tanoncszerződést vele, így hát csak a rákövetkező évben szerződött el tanulónak a Steyr autóműhelybe. (A mostani 4. sz. Autójavító elődje, a Lehel úton.) Ott lett segéd 1936-ban, ott is maradt a felszabadulásig. A Steyr szerelőműhely előkelő helyet foglalt el a szakmában is, a mozgalomban is. Ott dolgozott Hahner József, Kisházi Ödön. Éltetője és élesztője a mozgalomnak azonban mindenekelőtt az öreg Timár Kálmán volt, 1919-ben Landler helyettese, azok közül a tiszta jellemű, bölcs, melegszívű munkásemberek közül, akik a maguk névtelenségében is történelmet formáltak a század első évtizedeiben. A Steyr a maga 300 munkásával egyike volt a legjobban szervezett üzemeknek: az egyetlen Budapesten, ahol 1944. október 15-e után nem tudtak nyilas üzemi tanácsot felállítani. Az idősebb szaktársak hamar fölfigyeltek a kisinasra, gondjaikba vették, tanították, és nem csupán az autószerelés fortélyaira. Magukkal vitték a vasasokhoz, beíratták. Ő nem könnyen állt kötélnek, miért töltse idejét komoly felnőttek között, s még fizessen is érte! Háromszor íratták be, háromszor maradt el, negyedszerre már röstellkedésből is benn maradt. Szívesebben játszott és sportolt, a Törekvésben rúgta a labdát, részt vett — és kitűnő eredményekkel — ifjúsági atlétikai bajnokságokon. Hanem a vasasok nem hagyták nyugton a maguk tagjait, ha rátermettséget láttak bennük. Gáspár Sándort beíratták a munkásakadémiára, és egyre jobban rákapatták a tanulásra, olvasásra. Braun So !