Budapest, 1974. (12. évfolyam)
1. szám január - A címlapon: A Baross téri aluljáró Csigó László felvétele
kedések sok esetben lehetővé teszik, hogy kialakulóban levő kisebb súlyú társadalomellenes cselekmények, szabálytalanságok ne váljanak gyakorivá. A Budapesti Rendőrfőkapitányság szervei számára a politikai, társadalmi, erkölcsi, anyagi, technikai, személyi feltételek adottak ahhoz, hogy eredményesen hozzájáruljunk a főváros közrendjének, közbiztonságának fokozatos javításához. Feladataink teljesítésében nagy szerepe van a 16 éves múltra visszatekintő, a főváros lakosságának szinte minden rétegét és korosztályát magába foglaló önkéntes rendőri állománynak. Eredményes munkájuk nyomán társadalmi megbecsülésük egyre nő. Komolyan segítik rendfenntartó és megelőző munkánkat a munkásőrség és a KISZ ifjúgárdisták egységei. A főváros lakosainak tíz- és tízezrei pedig bejelentéseikkel, figyelemfelhívásaikkal, aktív közreműködésükkel, kritikai észrevételeikkel cselekvő részesei a közrend és közbiztonság javításának. A közterületek rendje A főváros közterületeinek rendje az utóbbi években javulást mutat. Az előző évek rendbontó eseteinek szaporodása határozottabb munkát igényelt szervezeteinktől. A szolgálat szervezése és irányítása során arra törekszünk, hogy a közbiztonság szempontjából érintett területeken, a veszélyeztetett helyeken és időpontokban rendőrök szolgálatot teljesítsenek. A szükségletekhez való igazodás jegyében megvalósítottuk a közrendvédelmi és közlekedésrendészeti szakterületeken a közterületi szolgálat erősítését. Szervezeti, szolgálatszervezési intézkedések alapján az elmúlt évre visszatekintve megállapíthatjuk, hogy mintegy 30%-kal emelkedett a járőr és mozgóőrszem állomány, illetve a közterületi vezénylések száma. A körzeti megbízott szolgálat a maga idejében eredményesen látta el közbiztonsági feladatait. Az utóbbi időkben bekövetkezett nagyarányú változások, az ugrásszerűen megnőtt idegenforgalom, a mozgóbűnözés gyakoribbá válása, a lakosság nagyobb arányú áramlása, valamint más belső szolgálatfejlesztési követelmények tették szükségessé elsősorban e szolgálat megszüntetését a legtöbb kerületben. A körzeti megbízottak munkaidejük közel 80—85%-át adminisztrációs munkával ,,tető alatt" töltötték el, s így közterületi, megelőző, intézkedő tevékenységükkel nem számolhattunk. A belső kerületek nagy népsűrűsége és átmenő forgalma miatt rendszeres tömegkapcsolatuk csak egy viszonylag szűk rétegre korlátozódott. A rendőri segítséget igénylő állampolgárok—helyi lakosok és járókelők egyaránt — az esetek többségében nem a körzeti megbízottakat keresték meg, hanem az utcán szolgálatot teljesítő rendőrt, vagy feltárcsázták a 07-es telefonszámot. Ebben a helyzetben a körzeti megbízott az utca Rendjével kapcsolatos feladatokat az utóbbi időben már nem tudta kellő hatékonysággal elvégezni. A szolgálat részbeni megszüntetésével felszabadult erőket utcai szolgálatra vezényeltük, s így a szó szoros értelmében a lakosság között, a főváros közbiztonsági igényének megfelelő helyen teljesítenek szolgálatot. A járőröknek elsősorban a csúcsforgalmi időkben és az éjszakai órákban az úgynevezett fertőzöttebb területre történő irányításával elértük, hogy pl. 1972-ben a rendőri intézkedések száma 40%-kal nőtt. Ehhez az említetteken kívül hozzájárul szerveink megfelelő gépkocsiellátottsága, és az, hogy a közrendvédelmi szerveket és a gépkocsizó járőrszolgálatot megfelelő híreszközzel láttuk és látjuk el. A főváros lakossága előtt URH-ként ismert központi és kerületi gépkocsizó járőrszolgálat 1971-ben 16 000, 1972-ben 22 000, 1973. I. félévében 13 000 alkalommal tett a lakosság felkérésére intézkedést. Ez az erőteljes növekedés is jól példázza, hogy állományunk hatékonyabban áll a lakosság segítségére. Elértük, hogy a központi és kerületi gépkocsizó járőrök indokolt esetben a főváros bármely pontján rövid időn belül (5—10 perc) megjelennek. Az említett rendőri aktivitás növekedésével egyidőben fokozódott részünkről a követelmény a rendőri intézkedések szakszerűségével és segítő jellegével szemben. Rendőreink az esetek túlnyomó többségében csekélyebb súlyú törvénysértésekkel, azaz szabálysértésekkel találkoznak. A szabálysértőkkel szemben fontos a szakszerű fellépés, hiszen a helyesen megválasztott intézkedéssel súlyosabb törvénysértések, azaz bűncselekmények elkövetését akadályozhatjuk meg. Az 1972. évi több mint 300 000 közrendvédelmi és közlekedésrendészeti intézkedés (feljelentések, figyelmeztetések, helyszínbírságolások, előállítások) ellen mintegy 350 esetben tettek panaszt, amelyek közül 63 volt megalapozott. Ebből két dolog is szembeötlő. Az egyik a magas szám. A másik, hogy jogos intézkedések voltak még ilyen nagy arányban is. A szabálysértések viszonylag magas száma indokolttá teszi, hogy e kérdést külön is elemezzem. Törekvéseinknek megfelelően nő azon esetek száma, amikor a szabálysértőkkel szembeni helyszínbírsággal zárjuk le az ügyet. 1971-ben 55%, 1972-ben 64%, 1973. I. félévében 59% volt a szabálysértéseken belül a helyszínbírságok részaránya! Mindez azt eredményezte, hogy csökkent a szabálysértési feljelentések és az elmarasztaltak száma. Csupán a súlyosabb, társadalomra fokozottabb veszélyt jelentő ügyekben kezdeményeztünk szabálysértési eljárást. Ezt bizonyítja az is, hogy a szabálysértési eljárások közül közel 60%-ot közlekedésrendészeti, 26%-ot pedig közrend, közbiztonság elleni szabálysértések (kmk, garázdaság, verekedés) miatt folytattunk le. Megjegyzem, hogy szabálysértési bírságoló munkánkat úgy irányítjuk, hogy a bírság kiszabásában jobban jusson kifejezésre a szabálysértéssel arányos büntetés, következésképpen a megfelelő visszatartó hatás. A szabálysértések elkövetési okai között igen nagy szerepet játszik a még fellelhető közömbösség, a szocialista együttélés szabályainak semmibe vevése és nem utolsósorban a túlzott alkoholfogyasztás. A közelmúltban kiállítás nyílt meg a Fővárosi Tanács bemutató termében. Az ott látható képekről összetört padok, kicsavart fák, széttaposott virágágyak néznek szembe velünk. Megtudtuk, hogy a fővárosban 10 év alatt 37 ezer fát pusztítottak el, másfél millió forint értékű gyepet tettek tönkre, évente több tízezer összetört utcai lámpát kell pótolni, számos megrongált telefonfülkét helyrehozni. Reméljük, hogy a rongások megfékezésére indult széles körű mozgalom meghozza gyümölcsét, és Budapest lakossága azonnali bejelentéseivel bennünket is aktívabb intézkedésekre ösztönöz. Évente közel 2000 csendháborítási és több mint 5000 köztisztasági szabálysértési feljelentést továbbítottunk a tanácsoknak. A levegő tisztaságának megóvása érdekében közlekedésrendészeti szerveink ellenőrzik a gépjárművek által okozott szennyeződés nagyságát. E célból a gázolajjal működő autóbuszokon, tehergépjárműveken rendszeres füstméréseket végeznek. 1972-ben közel 15 ezer, 1973. I. félévében mintegy 6 ezer ilyen műszeres vizsgálatra került sor. Tapasztalataink szerint a legtöbb probléma az autóbuszokkal és a termelőszövetkezeti gépkocsikkal fordult elő. Azokat a gépjárműveket, amelyek a megengedettnél jobban szennyezik a levegőt, műszakilag hibásnak minősítik, a gépjármű üzemeltetője, tulajdonosa ellen szabálysértési eljárást kezdeményeznek (1972-ben 160, 1973. I. félévében már 240 esetben), illetőleg helyszínbírságolást alkalmaznak (1972-ben 400, 1973. I. félévében már 750 esetben). Ismeretes előttünk, hogy a főváros területén — különösen a peremkerületekben — az utóbbi időben gomba módra elszaporodtak az engedély nélkül épült lakóházak, garázsok, hétvégi otthonok, s ennek nyomán helyenként úgynevezett „vad települések" jöttek létre. Budapesten a tanácsi szervek összesen 8 ezer engedély nélkül tető alá hozott épületet tartanak nyilván. A Fővárosi Tanács V. B. 1973. augusztus 1-i ülésén határozatot fogadott el az engedély nélküli építkezések megakadályozására. Ezzel összhangban mi is tettünk intézkedéseket. A kerületi rendőrkapitányságok vezetőinek utasítást adtunk, hogy területükön rendszeresen ellenőriztessék a folyamatban levő építkezéseken az építési engedélyeket, s amennyiben a tulajdonosok ezzel nem rendelkeznek, soron kívül tegyenek feljelentést. Ezen túlmenően aZ engedély nélküli építmények lebontásához — az illetékes tanácsok megkeresése alapján — a szükséges karhatalmi erő kirendeléséről minden esetben gondoskodjanak. Fontosnak tartjuk, hogy a tanácsi és a rendőri szervek általában egységesen lépjenek fel a közrend, közbiztonság, a törvények megszegőivel szemben, így biztosítva van a tanácsi hatáskörbe tartozó szabálysértések esetében is az egységes megítélés és gyakorlat. A közterületek rendjének taglalása során láthattuk, mennyi még a rendbontás, a szabálysértés, magunk és mások veszélyeztetése. Mindebből az is nyilvánvaló, hogy tennivalóink a megelőzés, visszatartás, bírságolás, nevelés, segítés, összefogás tekintetében még számosak. Valamennyiünk együttes ügye, együttes feladata zavartalanabbá tenni életünket.