Budapest, 1974. (12. évfolyam)

1. szám január - A címlapon: A Baross téri aluljáró Csigó László felvétele

kedések sok esetben lehetővé teszik, hogy kialakulóban levő kisebb súlyú társadalom­ellenes cselekmények, szabálytalanságok ne váljanak gyakorivá. A Budapesti Rendőrfőkapitányság szervei számára a politikai, társadalmi, erkölcsi, anyagi, technikai, személyi feltételek adottak ahhoz, hogy eredményesen hozzá­járuljunk a főváros közrendjének, köz­biztonságának fokozatos javításához. Feladataink teljesítésében nagy szerepe van a 16 éves múltra visszatekintő, a főváros lakosságának szinte minden rétegét és korosztályát magába foglaló önkéntes rendőri állománynak. Eredményes mun­kájuk nyomán társadalmi megbecsülésük egyre nő. Komolyan segítik rendfenntartó és megelőző munkánkat a munkásőrség és a KISZ ifjúgárdisták egységei. A főváros lakosainak tíz- és tízezrei pedig bejelentéseikkel, figyelemfelhívásaikkal, ak­tív közreműködésükkel, kritikai észrevéte­leikkel cselekvő részesei a közrend és köz­biztonság javításának. A közterületek rendje A főváros közterületeinek rendje az utóbbi években javulást mutat. Az előző évek rendbontó eseteinek szaporodása határozottabb munkát igényelt szerveze­teinktől. A szolgálat szervezése és irányítása során arra törekszünk, hogy a közbiztonság szempontjából érintett területeken, a veszé­lyeztetett helyeken és időpontokban rendőrök szolgálatot teljesítsenek. A szükségletekhez való igazodás jegyé­ben megvalósítottuk a közrendvédelmi és közlekedésrendészeti szakterületeken a közterületi szolgálat erősítését. Szervezeti, szolgálatszervezési intézkedések alapján az elmúlt évre visszatekintve megállapíthat­juk, hogy mintegy 30%-kal emelkedett a járőr és mozgóőrszem állomány, illetve a közterületi vezénylések száma. A körzeti megbízott szolgálat a maga ide­jében eredményesen látta el közbiztonsági feladatait. Az utóbbi időkben bekövetke­zett nagyarányú változások, az ugrásszerűen megnőtt idegenforgalom, a mozgóbűnözés gyakoribbá válása, a lakosság nagyobb ará­nyú áramlása, valamint más belső szolgálat­fejlesztési követelmények tették szüksé­gessé elsősorban e szolgálat megszünteté­sét a legtöbb kerületben. A körzeti meg­bízottak munkaidejük közel 80—85%-át adminisztrációs munkával ,,tető alatt" töl­tötték el, s így közterületi, megelőző, intéz­kedő tevékenységükkel nem számolhattunk. A belső kerületek nagy népsűrűsége és átmenő forgalma miatt rendszeres tömeg­kapcsolatuk csak egy viszonylag szűk rétegre korlátozódott. A rendőri segítséget igénylő állampolgárok—helyi lakosok és járókelők egyaránt — az esetek többségében nem a körzeti megbízottakat keresték meg, ha­nem az utcán szolgálatot teljesítő rendőrt, vagy feltárcsázták a 07-es telefonszámot. Ebben a helyzetben a körzeti megbízott az utca Rendjével kapcsolatos feladatokat az utóbbi időben már nem tudta kellő haté­konysággal elvégezni. A szolgálat részbeni megszüntetésével felszabadult erőket utcai szolgálatra vezényeltük, s így a szó szoros értelmében a lakosság között, a főváros köz­biztonsági igényének megfelelő helyen telje­sítenek szolgálatot. A járőröknek elsősorban a csúcsforgalmi időkben és az éjszakai órákban az úgyneve­zett fertőzöttebb területre történő irányításá­val elértük, hogy pl. 1972-ben a rendőri intézkedések száma 40%-kal nőtt. Ehhez az említetteken kívül hozzájárul szerveink megfelelő gépkocsiellátottsága, és az, hogy a közrendvédelmi szerveket és a gépkocsizó járőrszolgálatot megfelelő híreszközzel lát­tuk és látjuk el. A főváros lakossága előtt URH-ként ismert központi és kerületi gépkocsizó járőrszol­gálat 1971-ben 16 000, 1972-ben 22 000, 1973. I. félévében 13 000 alkalommal tett a lakosság felkérésére intézkedést. Ez az erőtel­jes növekedés is jól példázza, hogy állo­mányunk hatékonyabban áll a lakosság segítségére. Elértük, hogy a központi és kerületi gépkocsizó járőrök indokolt eset­ben a főváros bármely pontján rövid időn belül (5—10 perc) megjelennek. Az említett rendőri aktivitás növekedé­sével egyidőben fokozódott részünkről a követelmény a rendőri intézkedések szak­szerűségével és segítő jellegével szemben. Rendőreink az esetek túlnyomó többségé­ben csekélyebb súlyú törvénysértésekkel, azaz szabálysértésekkel találkoznak. A sza­bálysértőkkel szemben fontos a szakszerű fellépés, hiszen a helyesen megválasztott intézkedéssel súlyosabb törvénysértések, azaz bűncselekmények elkövetését akadá­lyozhatjuk meg. Az 1972. évi több mint 300 000 közrend­védelmi és közlekedésrendészeti intézkedés (feljelentések, figyelmeztetések, helyszín­bírságolások, előállítások) ellen mintegy 350 esetben tettek panaszt, amelyek közül 63 volt megalapozott. Ebből két dolog is szembeötlő. Az egyik a magas szám. A má­sik, hogy jogos intézkedések voltak még ilyen nagy arányban is. A szabálysértések viszonylag magas száma indokolttá teszi, hogy e kérdést külön is elemezzem. Törekvéseinknek megfelelően nő azon esetek száma, amikor a szabálysér­tőkkel szembeni helyszínbírsággal zárjuk le az ügyet. 1971-ben 55%, 1972-ben 64%, 1973. I. félévében 59% volt a szabálysér­téseken belül a helyszínbírságok részará­nya! Mindez azt eredményezte, hogy csök­kent a szabálysértési feljelentések és az elmarasztaltak száma. Csupán a súlyosabb, társadalomra fokozottabb veszélyt jelentő ügyekben kezdeményeztünk szabálysértési eljárást. Ezt bizonyítja az is, hogy a szabály­sértési eljárások közül közel 60%-ot közle­kedésrendészeti, 26%-ot pedig közrend, közbiztonság elleni szabálysértések (kmk, garázdaság, verekedés) miatt folytattunk le. Megjegyzem, hogy szabálysértési bírságoló munkánkat úgy irányítjuk, hogy a bírság kiszabásában jobban jusson kifejezésre a szabálysértéssel arányos büntetés, követ­kezésképpen a megfelelő visszatartó hatás. A szabálysértések elkövetési okai között igen nagy szerepet játszik a még fellelhető közömbösség, a szocialista együttélés sza­bályainak semmibe vevése és nem utolsó­sorban a túlzott alkoholfogyasztás. A közelmúltban kiállítás nyílt meg a Fővárosi Tanács bemutató termében. Az ott látható képekről összetört padok, kicsa­vart fák, széttaposott virágágyak néznek szembe velünk. Megtudtuk, hogy a főváros­ban 10 év alatt 37 ezer fát pusztítottak el, másfél millió forint értékű gyepet tettek tönkre, évente több tízezer összetört utcai lámpát kell pótolni, számos megrongált telefonfülkét helyrehozni. Reméljük, hogy a rongások megfékezésé­re indult széles körű mozgalom meghozza gyümölcsét, és Budapest lakossága azon­nali bejelentéseivel bennünket is aktívabb intézkedésekre ösztönöz. Évente közel 2000 csendháborítási és több mint 5000 köztisztasági szabálysértési fel­jelentést továbbítottunk a tanácsoknak. A levegő tisztaságának megóvása érdekében közlekedésrendészeti szerveink ellenőrzik a gépjárművek által okozott szennyeződés nagyságát. E célból a gázolajjal működő autóbuszokon, tehergépjárműveken rend­szeres füstméréseket végeznek. 1972-ben közel 15 ezer, 1973. I. félévében mintegy 6 ezer ilyen műszeres vizsgálatra került sor. Tapasztalataink szerint a legtöbb probléma az autóbuszokkal és a termelőszövetkezeti gépkocsikkal fordult elő. Azokat a gépjár­műveket, amelyek a megengedettnél job­ban szennyezik a levegőt, műszakilag hibás­nak minősítik, a gépjármű üzemeltetője, tulajdonosa ellen szabálysértési eljárást kezdeményeznek (1972-ben 160, 1973. I. félévében már 240 esetben), illetőleg hely­színbírságolást alkalmaznak (1972-ben 400, 1973. I. félévében már 750 esetben). Ismeretes előttünk, hogy a főváros terü­letén — különösen a peremkerületekben — az utóbbi időben gomba módra elszapo­rodtak az engedély nélkül épült lakóházak, garázsok, hétvégi otthonok, s ennek nyo­mán helyenként úgynevezett „vad telepü­lések" jöttek létre. Budapesten a tanácsi szervek összesen 8 ezer engedély nélkül tető alá hozott épületet tartanak nyilván. A Fővárosi Tanács V. B. 1973. augusztus 1-i ülésén határozatot fogadott el az engedély nélküli építkezések megakadályozására. Ez­zel összhangban mi is tettünk intézkedése­ket. A kerületi rendőrkapitányságok veze­tőinek utasítást adtunk, hogy területükön rendszeresen ellenőriztessék a folyamat­ban levő építkezéseken az építési engedé­lyeket, s amennyiben a tulajdonosok ezzel nem rendelkeznek, soron kívül tegyenek feljelentést. Ezen túlmenően a­Z engedély nélküli építmények lebontásához — az illetékes tanácsok megkeresése alapján — a szükséges karhatalmi erő kirendeléséről minden esetben gondoskodjanak. Fontosnak tartjuk, hogy a tanácsi és a rendőri szervek általában egységesen lép­jenek fel a közrend, közbiztonság, a törvé­nyek megszegőivel szemben, így biztosítva van a tanácsi hatáskörbe tartozó szabály­sértések esetében is az egységes megítélés és gyakorlat. A közterületek rendjének taglalása során láthattuk, mennyi még a rendbontás, a szabálysértés, magunk és mások veszélyez­tetése. Mindebből az is nyilvánvaló, hogy tennivalóink a megelőzés, visszatartás, bírsá­golás, nevelés, segítés, összefogás tekinteté­ben még számosak. Valamennyiünk együt­tes ügye, együttes feladata zavartalanabbá tenni életünket.

Next