Budapest, 1975. (13. évfolyam)
2. szám február - Barkoczi Péter: Jókai három háza
Haza mölcsöskertjéből származott ide, magról felnevelve vagy mint csemeték, ropogós cseresznyét, hamvas szilvát érlelők. Az őszibarackfák a Gellérthegyről jöttek, gyümölcsükből egy nyáron maga az író rak szirupba számtalan üvegnyit a kis unokahúggal, Jókai Jolánnal. Körtefái egy nyáron oly rosszul termettek, hogy mint kiszámította, egy-egy körte tíz forintjába került. A kaputól a kocsibehajtó oldalán hársfasor növekedett, rózsák nyíltak, komáromi jácintok pompáztak. Nemsokára sor került a szőlőtelepítésre is. „Egy pohár jó bor többet ér a világ minden gyönyörűségénél." Termőre fordul a „papsapka formájú muskotály" — melynek minden fürtjét durva tüllből készült zacskókba bújtatták a kártevők ellen —, a hönigli, a mézeske és az „eperízű izabella". Szívügy volt a szüret, a nyolcvanas években társadalmi esemény, számtalan vendéggel. „A házfal melletti szőlőlugasom maga kiadott egy akó bort." A ház eleinte igen egyszerű volt. Egyik szobájában a majorosok laktak, a konyhában is velük közösködtek. Az ötvenes évek végén indult meg a ház átépítése, részben az öreg Buttler bácsi közreműködésével (ő is Jókai regényalak lett). A majoros külön épületet kapott. Felépült a lóistálló, s a Szegfű tehénkét sem kellett az erdőre kicsapni. Esténként már öt tehenüket fejték. Jókai háromablakos dolgozószobájában egyszerű íróasztal, régimódi írópult, fehér cserép kandalló, alvásra is alkalmas nagy dívány, támlás bőrfotel (lehajtva ez is használható alvásra), könyvesállvány. A közös hálószobában csipkefüggönyös dupla franciaágy, csipkeruhás öltöző asztalon ezüst toalett-eszközök, ezüstből a mosdótál is. Innen nyílt az ebédlő, benne két fekhely, vendégnek és a háziasszony lányának, a kis Rózának (magas, karcsú, szép lány, rövidre vágott fekete hajjal, még majd találkozunk vele; az apja Lendvai Márton volt, a híres színész). A ház két oldalán, keletre és délre csaknem három méter széles fedett veranda húzódott, mellvéddel, és az északi széleken színes üvegfallal. Volt szakácsnő és szobalány, az ő szobájukban tartották a savanyúkáposztás hordót, melyet ősszel előszeretettel taposott be maga a házigazda. Egy noteszba volt vezetve, hogy mibe is került a nyaraló. Néhány bejegyzés: 3000 tégla 46 Ft; mész 22; pince kiépítés 100; istálló kőművesmunkája 16 (a napszám 36 krajcár volt B. P.); födél 7; kerítés 6; vadfák 22; nemesfák 26; asztalos munka 27; bútorok 40; konyhai edények 10; lovak 400 Ft. A fogattal szinte naponta lejártak a városba. Laborfalvi Rózát pályája delelőjén ünnepelték (valódi neve Benke Judit volt; a L. nemesi előneve, a Rózát pedig felvette). Jókai eddig csak a Vasárnapi Újságot szerkesztette, ám 1858-ban megindítja az Üstökös-t, 1863-ban pedig nagy politikai napilapját, A Hon-t is. Elfoglalt emberek voltak, de a fogat csak az Alagút nyugati szájáig vitte-hozta őket. Kiszámították, hogy az alagút- és hídvám napi 60 krajcár volna, annyit pedig nem költhetnek. A pénzügyek mindig zavarosak voltak. Róza asszony a legmagasabb drámai gázsit kapta, mégis, amikor az öreg Jókainé a teljes kibékülést jelentő látogatását tette, megjelent egy kis szabóinas: „Azt üzeni a mesterem, hogy nem várhat tovább a kontó fizetésére." Nőttek a kertben a fák és Jókai évei is sokasodtak. Jolán húga férjének, a későbbi miniszternek, Hegedűs Sándornak sorai idézik fel az író egy napját: „Már kora reggel négyfélötkor hosszú szőlőlugasában sétált, a délelőttöt munkával és kertészkedéssel töltötte, fürkésző szemei rögtön felfedezték a durivát. Szüret a Svábhegyen Jókai Mór 1903-ban 43