Budapest, 1975. (13. évfolyam)
7. szám július - Barkoczi Péter: A Rákóczi út páratlanoldala
Séta a Rákóczi út páratlan oldalán A Rákóczi út páros oldalán a Budapest 1974. 12. számában a Lenin körútig sétáltunk el. Most pedig vallassuk a páratlan oldal józsefvárosi házait. Utunk előtt tűnődjünk el Heltai Jenő lelkesedő verssorain: Legszebb utad szép Budapestem A Kerepesi út! Igaz ez? Vagy Farkas Imre, a könnyű líra poétája látna reálisabban? Akár az élet (rég hallottam ezt) kezdete színház, közepe kórház , a vége temető. Vagy a mártírköltő Kemény Simon elidegenítő két sora festené jobban? Utunkat elárasztja a nép, Tolong, rohan a Rákóczi úton. Győződjünk meg magunk, induljunk el. Rákóczi út 1. Ma üres telek — 1914 óta —, rajta hol szabadtéri mozi, földszintes bazársor, hol korcsolyapálya, autók garázsa. Valaha török temető, majd a Grassalkovich uradalom magtára (Jókai szavaival: granáriuma) állott rajta. Később a hozzá csatlakozó Kerepesi úti telekkel a herceg a felépítendő első állandó Magyar Színháznak ajándékozza. E saroktelken egy ideig csak díszletraktár és egyéb üzemi épületek álltak. 1875-ben, amikor a régi színházat új homlokzatba zárták, felépül rajta a Nyugdíjintézet bérháza. Földszintjén az országos hírű Szikszai vendéglő, az első emeleten a Fészek elődjének, az „Írók és Művészek Társaságának" helyiségei, emeletein sok színész — így Jászai Mari — lakása. Itt volt a Semmelweis utcából ideköltözött „Színitanoda" és itt volt Lotz Károly műterme. (Egyik műve ma megfordul mindnyájunk kezén, a százforintos hátlapján az ő rajza látható.) Rákóczi út 3. A Nemzeti Színház volt épületének helye. Megnyílt 1837-ben, bezárult 1908-ban. A sarokbérházzal együtt 1914-ben bontották le. Az ötvenes években, amikor az előrészt parkosították, elhelyezték itt emlékeztetőül a színházépület egyik korintoszi oszlopát. Ma már ez az egy emlék sincs meg. Rákóczi út S. Már 1803-ban is fogadó állt a helyén: a földszintes Griff. A mostani épületet — ebben ma kollégium van — 1867-ben Pán József tervezte romantikus stilben, szállodának. 1945-ig volt a Glück család „Pannónia szálloda, étterem és kávéház"-a. (Erről azért ily röviden, mert a Budapest 1971 8. számában a Rákóczi út 5., a 7. és a 9. számú házakról már részletesen írtam.) Rákóczi út 7—9. Ezen a dupla telken valaha a Beleznayak háza és kertje terült el. A pilisi öreg kastélyban Sámuel grófot fia lelőtte, ezért 1819 augusztus 21-én pallossal ütötte le fejét a hóhér. A siralomházban őrködő katonáknak 400 aranyat ajándékozott abból a hatalmas vagyonból, melyért az örökösök aztán évtizedekig pereskedtek, enyészetre hagyva a pesti kastélyt. Volt abban az idők folyamán vendéglő, ahol Bihary János is játszott; az Iparművészeti Múzeum első kiállítása, a kertben pedig cirkuszváros is. Még munkásmozgalmi múltja is volt, mert 1874-ben több ezer dolgozó tüntetett ott, követelve az egyesülés és gyülekezés jogát. A hetes számú ház Schmahl Henrik alkotása és Lotz Károly freskói díszítik; a kilences számú Quittner Zsigmondé. Rákóczi út 11. A jelenlegi épületet négyemeletesnek tervezte 1900-ban Francsek Imre; az ötödik emeleti ráépítést 1926-ban Sándy Gyula műegyetemi tanár. A helyén előzőleg állott épületben volt a múlt század második fele nagy lírikusának, Vajda Jánosnak egyik lakása, mintegy életútja közepén. Itt a közelben, az Ötpacsirta utcában — ma Puskin utca — született egy akácfás udvarú kis földszintes házban, s a Kerepesi úton, szemben, halt meg tisztes szegénységben. Volt a régi épületnek másik nevezetessége is. Az első mozi a millennium évében a mostani Népköztársaság útján nyílt meg, de éppoly rövid életű volt, mint itt a második, mellyel a rákövetkező évben Lőwh Adolf próbálkozott. Rákóczi út 13. Szép régi ház. Hild József egyemeletesnek tervezte; a másodikat 1861-ben építette rá Pán József. A kazettás kapualjban levő márványtáblát olvasva, megtudjuk, hogy a Doppler—Huber— Lechner családok laktak itt. A Doppler fivérek a Nemzeti Színház fuvolaművészei voltak, megfordult náluk minden Pesten szereplő zeneművész: Liszt is, Wagner Richárd is, és mindhárom Erkel. Itt született a zenepedagógus Huber Károly fia, a világhírű hegedűművész, Hubay Jenő, s a téglagyáros Lechner család fia, a magyar szeceszszió nagy építőművésze, Lechner Ödön. Az ő kőbányai gyárukból kerültek ki a Dohány utcai zsidó templom terrakotta és mázas téglái, s nyilván ezekből az emlékekből fakadt a pécsi pyrogránit alkalmazásának ihlete. Rákóczi út 15. Régtől fogva itt állott a Fehér Ló fogadó, már 1802-ben 12 vendégszobája volt. Hild József építette újjá, emeleteit pedig Kauser József. Hatalmas pincéiben 4000 akó bornak volt hely. Még Petőfi Sándor is töltött itt egy éjszakát, 1847-ben, mint ahogy egy Kerényi Frigyeshez írott leveléből megtudjuk: ,,Szalontáról jún. 13-án érkeztem Pestre esőben és éjféltájban, minek következménye volt: primó, jól megáztam, secundo, alig akadtam fogadóra, ahová beeresztettek. Végre a pokolban, a Fehér Ló nyita meg előttem barátságos karjait, azaz nyirkorgó kapuját. Ágyam oly irgalmatlan sima volt ugyan, mint az Újvilág utcai kövezet . . ." Rákóczi út 17. Mayer Péter tervezte 1893-ban. Emeletein voltak — Múzeum körúti épületének felépítéséig — a Műegyetem rajztermei, földszintjén pedig a „Nyolcak" harcos tagja, Tihanyi Lajos apjának Balaton kávéháza. Itt ültek össze a századelő híres ellenzéki politikusai, így Hock János, az „aranyszájú" józsefvárosi plébános, az 1918. évi polgári forradalom Nemzeti Tanácsának elnöke, Lovászi Márton, aki már a háború befejezése előtt ki merte a Parlamentben mondani, hogy „mi entente barátok vagyunk". Ahogy egy visszaemlékezésben olvashatjuk: „volt idő, amikor Magyarország belpolitikai boszorkánykonyhájának üstjei e helyiségben rotyogtak". Az 5. sz. ház (Tahin Gyula felvételei)