Budapest, 1982. (20. évfolyam)
10. szám október - Endrődi Szabó Ernő: Meg lehet-e fejteni egy kerületet?
Végtére is magánházban járokjártam, és magángyűjteményt néztem végig az előbb. — Látta azt a szépen faragott pipát az előszobában, ugye ? — kérdi a házigazda. — Na, harminckét éves koromban kaptam a nagyapámtól. Az volt a gyűjteményem első darabja. Gondolatban ismét végigjárom a ház minden zegét-zugát, amelyben a szó szoros értelmében a padlástól a pincéig mindenütt végigkalauzolt Laky Károly, és megkísérlem legalább darabszámra fölbecsülni azt a hihetetlen mennyiségű tárgyat, használati eszközt, díszítőelemet, ruha- és bútordarabot és még ki tudja mi mindent, amit másfél-két évtized szenvedélyes gyűjtőmunkája halmozott föl, és amelyek között olyan különlegességek láthatók, mint kunhímzés, sváb parasztszoba-bútor vagy a méltatlanul elfeledett népi iparművészek szép vonalú, kecses kerámiái. De megbecsülni sem tudom, hány darab lehet. Kinn ülünk az udvaron. A szépen gondozott kert hangulatát varázsossá teszik a különleges fák, cserjék, virágok, egy házmagas szőlőprés, pajta, pásztorkunyhó és a szabadban elhelyezett fa- és kőszobrok. Igen, varázsos, ez a legjobb, legalkalmasabb szó. Valami megfoghatatlanul nemes mágia folyik ebben a házban. Ismét fölütöm a nemszeretem vendégkönyvet. Próbaképpen lefordíttatok egy orosz nyelvű bejegyzést: »Meglátszik, hogy ez az ember mélyen és meggyőződéssel szereti hazáját és a népét« — hangzik a hevenyészett átültetés. Kissé lejjebb: „Magyarságodért szívből becsüllek." Dátum és aláírás: 1982. július 29. Mátyásföld, Kalitka utca 1. Csöngetek. Kijön. Ismerősöm ismerőse, így hát ismerősökként üdvözöljük egymást. Bevezet a tágas, vadonatúj házukba. Kávéval kínál, majd a félszobányi méretű teraszra visz. Nádszékek, dohányzóasztal. Fiatal, jóalakú, gyesen van két gyermekével. — Bennszülött mátyásföldi vagy? — Igen. A szüleim dunántúliak, éppen akkor jöttek ide ötvennégyben, amikor én születtem. A ház, amibe beköltöztek, tényleg az uraké volt, mert ez az egész terület az urak helye volt, tudod. Szepesfalviéknak hívták őket és nagyon mérgesek voltak a szüleimre, mert, tudod, akkor kötelesek voltak átadni a lakásokat. — Azt mondtad, mindig itt éltetek, itt éltél. Milyen érzés kertvárosinak lenni? — Nagyon érdekes kérdés, tudod, mert amikor olyan... szóval, amikor még tini voltam, amikor még úgy vonzott a belváros, akkor mindig azt mondtam, hogy jaj, hát innen mindig be kell utazni, és hogy milyen jó lenne ott benn lakni. Aztán olyan tizennyolc-tizenkilenc éves koromban homlokegyenest megváltozott ez. Azóta örülök, hogy itt lakunk. Iszonyú néha bemenni. Te, amikor terhes voltam, attól a bűztől ott benn, nyáron, szabályszerűen rosszul lettem. — Tehát megérlelődött benned a mátyásföldi büszkeség. — Igen. Mondom, csak amikor tini voltam. . . — És mit értesz azon, hogy: mátyásföldi ? — Tudom azt, hogy itt nyugalom van, meg sokkal másabbak az emberek. Inkább vidéki jellegű ez a rész, de mégsem vidék, mert azért nem lefetyelnek úgy például a szomszédok, hogy ez meg az. — Na és megkapod itt — a nyugalom mellé — mindazt, amit a Belvárosban is megkapnál ? Értek ezalatt mindent: kereskedelmi és kulturális ellátottságot és így tovább. . . — Hát nem, ezt nem. Mert boltot sem, vagy, szóval árut. Meg a kultúrához is be kell utazni. Bár most a Jókai-lakótelepen van a HNF-nek egy nem tudom milyen háza, ott szoktak a gyerekeknek különböző műsorokat csinálni. Az Ikarusba nem nagyon járok. — Állítólag az az egyetlen igazi művelődési ház a kerületben. — Igen, de szerintem nem szervez olyan sok műsort, klubot, mint amennyit kellene. Mondjuk a Hurka, az tényleg nagyon jó, azt láttam egyszer. Ez egy amatőr társulat. Az Ikarus színháza. Itt működik. — Azt mondtad a beszélgetésünk elején, hogy csak a Tanácsról ne kérdezzelek, mert arról csak roszszat tudsz mondani. Mit és miért ? — Nahát ez nagyon érdekes dolog. Hogy is mondjam. .. Na jó, képzeld el, hogy itt, ahol a bölcsődét építették, végig mogyoróbokor volt a kerítés mellett, de végig, rengeteg mogyoróval. Mi volt az első dolog az építkezésnél ?! Hogy kiirtották az egészet. És itt kértem a munkásokat, hogy ne tegyék, hát meg vannak őrülve, hát milyen jó lenne a gyerekeknek a mogyoró! De nem használt, nem, végig mindent kiirtottak, így kezdődött. Aztán nézd meg ezt a bölcsődét! Úgy néz ki, mint egy istálló, legalábbis nekem. Ráadásul egy építész barátunk azt is mondta, hogy nem illik ebbe a városképbe. Én nem értek hozzá, de most tényleg, nem ?! Mondjam tovább... ? Na jó, a gáz itt megy el az orrunk előtt, de nem vezetik be. Ez még hagyján, de az óvodába meg a bölcsődébe se. Azután itt van a szemét, a kukát egy héten egyszer viszik el. Egy ilyen háztartásban, ahol két gyerek van, ugye, rengeteg szemét fölgyűlik egyetlen nap is. De hagyjuk, mert csak fölmérgesítem magam. Szóval, iszonyú, de iszonyú fejetlenség vanna, amit én látok. — Most jó lenne, ha mondanál valamit az utcanevekről! Úgy tudom, hogy történt egy-két keresztelés, amely nem aratott osztatlan sikert. — Na, jó, hogy mondod! Itt vannak a Farkas utcák. Ezek azelőtt számozott utcák voltak végig a Bökényfalvi út hosszában, sok, nem is tudom mennyi és most Farkasdomb, Farkashegy, Farkashalom, Farkasfű, Farkasfog meg mittudomén milyen Farkas, Farkas, Farkas, hogy már az is belehülyül, aki ott lakik, hát még más. Mind ilyen hülye név, ami... semmiért... szóval csak úgy kitalálták. Az ember úgy keveri, hogy szörnyű. Mindenki föl volt háborodva, akit csak én ismerek. — Vagy itt van ez a Natasa, a Natasa út, hát ez egy külön csúcs. Ott tudod, hogy mi volt? Egy kis könyvtár volt, még odajártam gyermekkoromban, és arról ábrándoztam, hogy majd ott leszek könyvtáros. De mire oda jutottam volna, addigra már ott nincs könyvtár. Ott van a Natasa. Egy presszó. Most könyvtárba Sashalomra járunk, de oda buszszal kell bumlizni. Jár ugyan mozgókönyvtár, láttam már, de az legfeljebb az öregeknek jó, ha jó. — És nincs szó arról, hogy kulturális létesítményeket kapnátok?! Legalább egy klubkönyvtárat ... — Ugyan! A lakótelepekhez sem épültek, ha jól tudom, egyáltalán, de különben a kerületben, most jut eszembe, a Mosolygó Antal Művelődési Ház van. De hát az Szentmihályon van. Nagyon jó programok vannak, egyszer voltam ott, de hát képzeld el, innen lassabban érek el odáig, olyan rossz a közlekedés, mint ha bemennék Pestre. Képzeld el, háromszor kell átszállni, hogy ugyanannak a kerületnek az egyik pontjáról a másikra eljussak, a szomszédba. A közlekedés szerintem az egész kerületben általában rossz, mindenhol... Most eszembe jutott, amit Laky Károly gyűjteménye