Budapest, 1983. (21. évfolyam)
6. szám június - Aiegyesi Gusztáv: Forgó-Morgó
MEGYESI GUSZTÁV Forgo-Wiorgo — Vagy az utcák sötétednek, vagy az én szemem romlik — mondja Bálint bácsi, a szomszédom, miután hazatér késő esti sétájáról. Nem messze laknak a lányáék, s amikor a fiatalok előlmennek moziba, színházba, Bálint bácsi vigyáz a gyerekekre, este tíz is van, mire hazabotorkál. Naplemente után, amikor bekapcsolják a közvilágítást, alig két-három háznyira a Lenin körúttól, Marx tértől sötétek a mellékutcák. Alattomos kiszögellések, aszfalthibák s az elengedhetetlen útjavítások torlaszai leselkednek esténként a járókelőre. Erősen hunyorogva mered a lába elé a nyugdíjas, vajon most mibe fog elbotlani. Nem akarom dramatizálni a helyzetet, de Bálint bácsi már nem egy ízben elesett, ütötte meg térdét, könyökét a rossz világítás okán. Ha fiatal, jószemű a pesti lakos, akkor is lábujjhegyen lopakodik a sötét utcákon, próbál nesztelenül suhanni a falak mentén, ki tudja, kik és mikor állítják meg egy szóra, csöppet sem barátságos szóra az utca sötétjében. Sötét a város. Egy vidéki, sokat utazgató ismerősöm félévenként tér fel Pestre, eltölt nálam egy hétvégét, aztán hazautazik. Ismeri a fővárost, mint a tenyerét, de nem benne él, tehát van rálátása, észlelhet minden olyan változást, amely nekünk fel se tűnik. E vidéki rokonom szerint a hetvenes évek elején-közepén sokkal szebb volt az esti Budapest, mint ma. Akkor élvezet volt átsétálni a hidakon, a kivilágított Várat, Parlamentet megbámulni, különösen nyáron. Nem kellett ünnepnapra várni, hogy fényben pompázzon Európa egyik legszebb fővárosa. Nem mintha most nem volna szép, csak hát, aki látta egyszer kivilágítva, annak nagyon hiányzik a látvány a sötét, fénytelen estéken. Nincs róla tapasztalásom, de külföldet járt ismerőseim is azt állítják, hogy a Dunától nyugatra a miénk a legrosszabbul megvilágított nagyváros. Nem is a mellékutcákat, hanem a centrumot, a nevezetes pontokat, a népes szórakozónegyedeket összehasonlítva. Az energiatakarékos Európában sehol nem pompázik teljes fényében az egész város, de legalább az exponált helyekre ügyelnek. A turisták által leginkább látogatott utcákra, szórakozónegyedekre, vásárlósorra. Budapesten a Belváros sem mondható jól kivilágítottnak, nem szólva más utcákról, főutakról. A Fővárosi Tanács egyik energiaügyi szakembere maga mondta, hogy a Nagykörút este nyolc után olyan, akár egy falusi utca. Már ami a megvilágítást illeti. Állítólag, amikor néhány évvel ezelőtt Elisabeth Taylor Pesten járt, s nagy fogadást adott a Duna Intercontinentalban, kikönyökölt az erkély korlátján, és csöndes csalódottsággal jegyezte meg: sötét van. Szemközt a Várban is, de odalent a Belváros utcáin is. Holott ő Párizsban látott egy Budapestről készült filmet, és látott prospektusokat is a magyar fővárosról: azokon csillogott, tündökölt minden. A vendéglátók széttárták karjukat. — Ja kérem, az energiatakarékosság. Napi harmincezer forintba kerül a panorámavilágítás. A színésznő akkor felajánlotta, hogy állja a cehhet, csak kapcsolják be a díszkivilágítást. Egyetlen órácskára is, de látni akarja a fényben pompázó Budapestet. Persze nem lett belőle semmi. Nincs csattanója az anekdotának, mégis sok hazai vendéglátóipari szakember emlegeti. A kivilágítás az idegenforgalom egyik tényezője, állítják szigorúan. Jó, akármit mond Elisabeth Taylor, miatta nem fogunk kapcsolgatni. De hát turista idényben ellepi ezt a várost millió idegen, aki gyönyörködne a díszkivilágításban. Igaz, a világítás pénzbe kerül. Az idegenforgalmi szakemberek szerint viszont ez a pénz busásan megtérülne. A fényben úszó város vonzza az embereket az utcára, hidakra, s a sok ezer sétáló többnyire nyitott teraszon, presszóban, étteremben fejezné be az estét. S fizetne, mint egy „békebeli" katonatiszt. Nem tudom, nem értek hozzá. Az idegenforgalmi szakember kristálytiszta logikával védi az érveit, ám ugyanezt teszi az energiaszakember is. Nehéz időket élünk, energiahiány van, takarékosságra kényszerülünk. A díszkivilágítás luxus. Mit feleljen erre a laikus? Aki energiagazdálkodással foglalkozik, az tények, számok alapján mondja, amit mond. A laikus viszont az érzéseiről beszél. Nemrégiben a Fővárosi Tanács illetékeseinél jártam energiaügyben, persze, szóba hoztam a díszkivilágítást, a sötét utcákat, meglehetősen szubjektív módon. Oly szép a panoráma, amikor fényben úszik a város. Valahogy más kedvvel megyek haza, számtalanszor leszállok a buszról, és sétálok nagyokat. Ilyeneket mondtam. Na, kap tam én aztán annyi adatot, hogy abból két évig is objektív lehetek. Az energia pénzbe kerül, Pestnek most minden fillért meg kell fognia. Egyébként is: a fővárosban 208 ezer fényforrás ég esténként az utcákon, tereken, s százezer lámpatest szórja fényeit. Közvilágításra 120 millió kilowattóra megy el, ésatöbbi. Igazában ez a város egyáltalán nem sötét, csak mi, a lakosság pszichésen rosszul érzékeljük a valóságot. Hogy ez mit jelent, erre jó példa a Szent István körút. Annak idején, pár évvel ezelőtt a Szent István körút kifejezetten fényes útszakasza volt a városnak. Most sötétnek látszik. Amikor fölszerelték a Marx térre a nátriumlámpákat, a Szent István körút elsötétedett, holott ugyanolyan világos, mint azelőtt, csak a viszonyítási alap változott meg — mondják. Gondoljak arra a tényre, amikor éjféltájt hunyorogva bolyongok a Szent István körúton, hogy mindez a Marx tér miatt van. Minden relatív, mondhatná az ember, csakhogy ekkor meghallja a b.-i plébános esetét. A plébános úrral semmi pszichés probléma nincs, amióta rendeződött az állam és az egyház viszonya, az ő lelkivilága is kiegyensúlyozott. Illetve az volt. A plébános úr templomát ugyanis egy idő óta, hivatkozva a népgazdaság érdekére, nem világítják meg esténként, mivel az díszkivilágításnak számítana. Mármost a templom környékén sötét van, mindenféle alakok árnyai vetődnek a templom falára. Nem egy helyi lakos attól tart, megtámadják vagy elbotlik egy akadályban. A plébános úr jó ember, szólt is a sötétség miatt, de rendeletet nyomtak a kezébe, mely a főváros esti díszkivilágításának módját szabályozza. E szerint az energiatakarékosság érdekében tilos a fővárosban állandó díszkivilágítást tartani. Örökkön-örökké teljes fényben 28