Budapest, 1987. (25. évfolyam)
1. szám január - PESTI TÜKÖR
pesti tükör Események, hírek, képek a főváros életéből Érdekesebb számok, adatok utakról, hidakról, közterületekről A budapesti utak, hidak, illetve közúti műtárgyak fenntartására, korszerűsítésére számított pénzügyi szükségletnek mintegy 44 százaléka, 8 milliárd forint áll rendelkezésre a VII. ötéves tervidőszakban. Ennek az összegnek mind nagyobb részét kell a hidakra, illetve közúti műtárgyakra költeni. Csak egyetlen példa: Budapesten 456 kilométer főútvonal és kiemelt úthálózat, 13 Duna- és Duna-ág híd, 301 felüljáró és kishíd, 61 aluljáró, 42 közterületi lépcső van. Ezért a főúthálózat és a tömegközlekedési utak minőségének megőrzése egyre nehezebb. A mellékutcákon pedig csak a romlási folyamatot tudják lassítani. Az utóbbi években a fővárosi parkok és fasorok fenntartására fordítható pénzügyi keret növekedése nem volt arányban a terület növekedésével és az árak változásával. Emiatt az ilyesmire elköltött összeg reálértéke egyharmadával csökkent. A villamosvágányok karbantartására a pénzügyi szükségletnek körülbelül 67 százaléka, 1,34 milliárd forint áll rendelkezésre. Ezért elsősorban a forgalom biztonsága érdekében szükséges munkák elvégzésére van lehetőség. Budapestnek összesen mintegy 4100 kilométer hosszú a közúthálózata. A napi egyszeri rendszeres ellenőrzésen kívül évente öt alkalommal koncentrált, fokozott közterületi ügyeletet tartanak. Az ellenőrzések a Fővárosi Közterületi Felügyelőség és a Budapesti Rendőrfőkapitányság Közlekedésrendészetének bevonásával történnek. A Fővárosi Tanács Igazgatási Főosztályának megállapítása szerint következetesebbé és szakszerűbbé vált a szabálysértések ügyintézése. Nem éppen hízelgő ránk nézve, hogy a bírságok átlagos összege jelentősen növekedett, és ennek oka nemcsak a szigorításokban, hanem az állampolgári fegyelmezetlenségben is keresendő. Néhány adat: a köztisztasági szabálysértések 24, az engedély nélküli közterülethasználat 39, a parkrongálás 37, a falragaszok és hirdetmények tiltott elhelyezése 60 százalékos növekedést mutat 1985-ben a két év előtti adatokhoz képest. A Fővárosi Kertészeti Vállalat, a takarékossági elveknek megfelelően, új technológiai eljárásokat és módszereket dolgozott ki Budapest parképítési és -fenntartási munkáira. Ennek megfelelően egyre szaporodik az új típusú kerítés, díszburkolat és a füvesített rézsű. A már-már tűrhetetlen közúti zsúfoltság arra kényszerítette az útépítőket, hogy az aszfaltozási munkálatoknak mintegy negyven százalékát éjszakai műszakban végezzék el a főváros legforgalmasabb útszakaszain. Ma már alig látni napközben útburkolati jeleket festő vagy gyorskarbantartást végző brigádokat. A szükség kívánta, hogy több műszakban, folyamatosan végezzék, például, az Erzsébet híd úttestfelületének rendbetételét, a Szabadság híd halaszthatatlan felújítását, a Blaha Lujza téri aluljáró burkolatának átépítését, az Éles sarok, az Árpád fejedelem útja felújítását, a Bartók Béla úti és a Pasaréti úti gázvezeték építését. A BKV is növelte az éjszakai vágányépítési, -felújítási, -karbantartási mukálatok számát. A fővárosban végzendő munkákra meghirdetett versenytárgyalásra olyan saját maguk által tervezett és belső szervezéssel kialakított megoldásokat küldtek be a kivitelező vállalatok, amelyek jelentősen hozzájárulnak az átfutási idő lerövidítéséhez és a költségek csökkentéséhez. Ilyen volt, egyebek között, a Ferihegyi repülőtérre vezető gyorsforgalmi út aluljáróinak átépítése és a Thököly út felújítása is. (M. T.) Az európai grafika hatszáz éve Nyilván a véletlen műve, hogy éppen az a négy grafika került igen közel egymáshoz, amelyen egy-egy emberpár szerepel. Daumier Holdfény hangulata a francia kispolgárságot karikírozza, Picasso és Max Pechstein alakjainak expresszív formái a századelő felfokozott érzelemvilágáról beszélnek, míg Fernand Léger Az olvasmány című színes litográfiáján a két figura újszerű szerkesztésmódról, pontosan meghatározott formai rendről, a részletekből következetesen épített, harmonikus hatású egészről tanúskodik. Négy grafika, négy kiváló művész munkája is képes arra, hogy száz év művészettörténetének eseményeit, változásait legalább jelezze, hogy érzékeltesse: a mű nagyságát nem a méret határozza meg. Ugyanilyen csúcsteljesítményekkel találkozunk akkor is, ha más korszakok alkotásait vesszük szemügyre a Szépművészeti Múzeum nemrégiben megnyílt, Az európai grafika hatszáz éve című kiállításán. A bemutató előtt néhány héttel zárt be az az időszaki kiállítás, amely a 19-20. század grafikai művészetét mutatta be, s amely utolsó része volt az európai grafikai művészetek ötszáz éves történetét reprezentáló sorozatnak. A mostani tárlat egy évszázaddal bővíti az időtartamot, s a korábbiak mintegy ismétlő összefoglalásaként a leglényegesebb, legjelentősebb teljesítményekre koncentrál. Olyan művészek munkáira, mint a rézmetszés kialakulásában úttörő szerepet játszott Martin Schongauer, az olasz quattrocento egyik legkiválóbb művésze, Andrea Mantegna, Albrecht Dürer, Lucas Cranach, Lucas van Leyden, a „minden idők legnagyobb grafikusának" nevezett Rembrandt, Francisco Goya vagy a modern mesterek közül Toulouse-Lautrec. Mellettük, persze, még számos kiváló művész munkája szemlélteti a múzeum csaknem százezer lapot számláló grafikai gyűjteményének értékeit. Mint a rendezők jelzik: a gyűjtemény távolról sem teljes, hiányzanak lapok fontos mesterektől, korszakokból, de a legnagyobbakat csaknem teljes életművük képviseli. Örvendetes tény, hogy — mint a katalógusban olvashatjuk — az utóbbi években előtérbe került a modern metszetek gyűjtése, s a múzeum olyan munkákkal gyarapodott, mint Braque, Max Pechstein, Salvador Dali, Léger, Ozenfant lapjai. Ami tehát festmények és szobrok esetében egyre nehezebb, az a grafikánál viszonylag könnyebben megvalósul: szinte naprakészen mutatja korunk művészetének változásait. (P. Szabó Ernő) Felső-olaszországi mester, a XV. sz. utolsó negyede. Fametszet