Budapest, 2005. (28. évfolyam)
6. szám június - Téglás Tivadar: Mesélő házak - Jókai otthonai Pest-Budán
BUDAPEST I I'l N I II S És természetesen szóljon a birtokos is földi paradicsomáról: „Minden virágnak éppúgy van élete, vágya, hajlama, bánata, öröme, fájdalma, szerelme, mint nekünk.(...) A fák olyan okos lények, azokban lélek lakik. (...) Ha egyszer valaki idejön, azt kérdezni, miért tudtam többet dolgozni nyáron, mint télen, mondjátok el neki, hogy ti is ott voltatok akkor." (Negyven év visszhangja) A kertben álló májusfa mintha megérezte volna, mikor az írót halállal fenyegető vérhányás gyötörte. Kiszáradt, de tövéről új hajtást hozott, s ez reményt adott ültetőjének. Ma már hiába keresnénk a régi házat. Új épület áll a helyén, melyben a Madártani Intézet működik. A régi tulajdonost egy emlékszoba idézi. A „Jókai Hotel" Szomorú pénzből, anyai örökségéből vette meg írónk, tizennyolcezer forintért, a belvárosi Magyar utca 21-es számú házat 1857 elején Heben Jakabtól. Téli szállásnak, hiszen tavasztól őszig ott volt nekik a Sváb-hegy. Mikszáth dicsérte a ház jó fekvését, a Károlyi-kertre nyíló ablakait. Lakói is voltak a háziúrnak: Szerdahelyi Kálmánék és Szigligetiék. Jó barátok voltak, így jelképes összegért kaptak fedelet. Jókai pedig - nem először és nem is utoljára - anyagi gondokkal küszködött. 1860-ban el is adta bérházát Fluck Franciskának húszezer forintért. „Lesz egy óriási palotánk és falusi birtokunk", így biztatta 1868-ban Jókai idősödő feleségét, amikor egy élelmes ingatlanügynök eladta nekik egy mészáros lerobbant házát. Költöttek is rá sokat. A szakirodalom a Sárga-ház néven emlegeti a Stáció (Baross) és a Koszorú utca sarkán álló épületet. Tizennégy hosszú telet töltöttek városi házukban. Ott alakult meg a Petőfi Társaság, és sok regény is született azokban az években - méghozzá a legnagyobbak. Róza szertelen állatszeretete, zsémbes természete elűzte a barátokat. „Küszöbünket benőtte a fű" - kesergett a legkisebb Róza, a későbbi Fesztyné. Mikszáth leírása és Dörre Tivadarnak, a Vasárnapi Újság illusztrátorának rajzai ma is megidézik a ház külsejét, belső elrendezését. A nagy palóc keserűen jegyezte meg: „ Tizennégy szoba van az épületben, de abból a legalkalmatlanabb az övé (Jókaié). A Stáció utcára néznek ablakai, ahol egész nap zörögnek a furmányos szekerek." A Jókai-filológia feltételezi, hogy az épület a „zöld paradicsom" helyszíneként a Gazdag szegények lapjain is megjelenik. A házat a főváros 1882-ben városrendezés címén kisajátította harmincezer forintért. Kellett is az összeg az eladósodott házaspárnak. A Jókai család a Sárga-házból a Kerepesi (Rákóczi) útra költözött. „Így lesz megint szabaddá Jókai, mint egy madár. Egészen új életet kezdhet a Kerepesi út 21. számú ház első emeletén berendezett lakásán"- írta Mikszáth. Itt találta meg az írót Rudolf trónörökös barátsága, Róza asszony innen ment a Nemzeti Színházba 1883-ban, hogy megünnepelje művészi pályájának ötvenéves évfordulóját, s ebben a lakásban hunyt el 1886. november 20-án. Itt cseperedett eladósorba a kis Róza, aki 1888-ban Feszty Árpád felesége lett. E régi lakásnak ma már nyoma sincsen. „Itt ülök ebben a mélységes csendben" Fesztyék magukhoz vették „Papi"-t. A kis Róza így fejezte ki háláját, hogy a Jókai nevet viselhette. A fiatalok kezdetben az Andrássy úton béreltek lakást, ám amikor a Jókai és Feszty körül kibomló társadalmi élet már szétfeszítette a lakás falait, elhatározták, házat építenek. Így lett 1891-től a Bajza utcai ház az új otthon, mely mintha Velencéből, a Canale Grande mellől csöppent volna Budapestre. „ Gyönyörű kis velencei palazzo született. (...) A Feszty-ház Budapest egyik szokatlan, de jellegzetes és jelentős színfoltja lett. (...) Szokatlan volt, hogy egy festőművésznek és író apósának ilyen stílusos, valóban csak a nagy külföldi pályatársakéra emlékeztető kis palotája van, hogy az emberek, művészek és írók, társasági ismerősök - már csak kíváncsiságból is -eljöttek megnézni." (Feszty Masa-Ijjas Antal: Feszty Árpád élete és művészete) A Feszty-szalonban pezsgett az élet. Vajon kiragadta-e mindez Jókait abból a csendes magányból, mely Róza halála után körülvette? Kérdezzük az írót! „Egy ajtócsukás nem hallik a háznál (...) Itt ülök ebben a mélységes csendben egyes egyedül. (...) Kész az utolsó munkám is.(...) Mikor a bevégzett munkát a fiókomba bezárom, mintha kriptaajtót csuknék be." (Solitudo) Ekkor lépett be az életébe Nagy Bella. A házat 1908. november 7-én Petőfi-ház néven kiállítóhelyként nyitották meg a közönség előtt, 1925. október 30-án pedig elhelyezték falán a ma is látható Jókai-emléktáblát. Napjainkban az épület ismét lakóház. Jókai utolsó éveit házasságkötésétől (1899. szeptember 16.) haláláig (1904. május 5.) az Erzsébet körút 44. számú házban élte. Fényképek is tanúsítják, hogy ott szép, nagy dolgozószobája volt - csak épp az élete vált pokollá. Ám a halál - Mikszáth szerint - kegyes volt hozzá. „Nem a kaszájával vágta le, (...) egy virágszállal akart rá sújtani, a lelke szelíden röppent át a virágra." Este a fal felé fordult betegágyán, és csak annyit mondott: aludni akarok. • Az emléktábla a körúti házon 26