Budapest, 2005. (28. évfolyam)

6. szám június - Téglás Tivadar: Mesélő házak - Jókai otthonai Pest-Budán

BUDAPEST I I'l N I II S És természetesen szóljon a birtokos is földi paradicsomáról: „Minden virág­nak éppúgy van élete, vágya, hajlam­a, bánata, öröme, fájdalma, szerelme, mint nekünk.(...) A fák olyan okos lények, azok­ban lélek lakik. (...) Ha egyszer valaki idejön, azt kérdezni, miért tudtam többet dolgozni nyáron, mint télen, mondjátok el neki, hogy ti is ott voltatok akkor." (Negyven év visszhangja) A kertben álló májusfa mintha megérezte volna, mikor az írót halállal fenyegető vér­hányás gyötörte. Kiszáradt, de tövé­ről új hajtást hozott, s ez reményt adott ültetőjének. Ma már hiába keresnénk a régi há­zat. Új épület áll a helyén, melyben a Madártani Intézet működik. A régi tulajdonost egy emlékszoba idézi. A „Jókai Hotel" Szomorú pénzből, anyai örökségéből vette meg írónk, tizennyolcezer fo­rintért, a belvárosi Magyar utca 21-es számú házat 1857 elején Heben Jakab­tól. Téli szállásnak, hiszen tavasztól őszig ott volt nekik a Sváb-hegy. Mik­száth dicsérte a ház jó fekvését, a Ká­rolyi-kertre nyíló ablakait. Lakói is voltak a háziúrnak: Szerdahelyi Kál­mánék és Szigligetiék. Jó barátok vol­tak, így jelképes összegért kaptak fe­delet. Jókai pedig - nem először és nem is utoljára - anyagi gondokkal küszködött. 1860-ban el is adta bér­házát Fluck Franciskának húszezer forintért. „Lesz egy óriási palotánk és falusi bir­tokunk", így biztatta 1868-ban Jókai idősödő feleségét, amikor egy élel­mes ingatlanügynök eladta nekik egy mészáros lerobbant házát. Köl­töttek is rá sokat. A szakirodalom a Sárga-ház néven emlegeti a Stáció (Baross) és a Koszorú utca sarkán álló épületet. Tizennégy hosszú telet töltöttek városi házukban. Ott alakult meg a Petőfi Társaság, és sok regény is szü­letett azokban az években - méghoz­zá a legnagyobbak. Róza szertelen állatszeretete, zsémbes természete el­űzte a barátokat. „Küszöbünket benőtte a fű" - kesergett a legkisebb Róza, a későbbi Fesztyné. Mikszáth leírása és Dörre Tivadar­nak, a Vasárnapi Újság illusztrátorának rajzai ma is megidézik a ház külsejét, belső elrendezését. A nagy palóc ke­serűen jegyezte meg: „ Tizennégy szo­ba van az épületben, de abból a legal­kalmatlanabb az övé (Jókaié). A Stáció utcára néznek ablakai, ahol egész nap zörögnek a furmányos szekerek." A Jó­kai-filológia feltételezi, hogy az épü­let a „zöld paradicsom" helyszíneként a Gazdag szegények lapjain is megjele­nik. A házat a főváros 1882-ben város­rendezés címén kisajátította harminc­ezer forintért. Kellett is az összeg az eladósodott házaspárnak. A Jókai család a Sárga-házból a Ke­repesi (Rákóczi) útra költözött. „Így lesz megint szabaddá Jókai, mint egy madár. Egészen új életet kezdhet a Kerepesi út 21. számú ház első emeletén berendezett lakásán"- írta Mikszáth. Itt találta meg az írót Rudolf trónörö­kös barátsága, Róza asszony innen ment a Nemzeti Színházba 1883-ban, hogy megünnepelje művészi pályá­jának ötvenéves évfordulóját, s ebben a lakásban hunyt el 1886. november 20-án. Itt cseperedett eladósorba a kis Róza, aki 1888-ban Feszty Árpád felesége lett. E régi lakásnak ma már nyoma sincsen. „Itt ülök ebben a mélységes csendben" Fesztyék magukhoz vették „Papi"-t. A kis Róza így fejezte ki háláját, hogy a Jókai nevet viselhette. A fiatalok kezdetben az Andrássy úton béreltek lakást, ám amikor a Jókai és Feszty körül kibomló társadalmi élet már szétfeszítette a lakás falait, elhatá­rozták, házat építenek. Így lett 1891-től a Bajza utcai ház az új otthon, mely mintha Velencéből, a Canale Grande mellől csöppent volna Budapestre. „ Gyönyörű kis velencei palazzo született. (...) A Feszty-ház Budapest egyik szokat­lan, de jellegzetes és jelentős színfoltja lett. (...) Szokatlan volt, hogy egy festőmű­vésznek és író apósának ilyen stílusos, valóban csak a nagy külföldi pályatár­sakéra emlékeztető kis palotája van, hogy az emberek, művészek és írók, társasági ismerősök - már csak kíváncsiságból is -eljöttek megnézni." (Feszty Masa-Ijjas Antal: Feszty Árpád élete és művé­szete) A Feszty-szalonban pezsgett az élet. Vajon kiragadta-e mindez Jókait ab­ból a csendes magányból, mely Róza halála után körülvette? Kérdezzük az írót! „Egy ajtócsukás nem hallik a ház­nál (...) Itt ülök ebben a mélységes csend­ben egyes egyedül. (...) Kész az utolsó munkám is.(...) Mikor a bevégzett mun­kát a fiókomba bezárom, mintha kripta­ajtót csuknék be." (Solitudo) Ekkor lé­pett be az életébe Nagy Bella. A házat 1908. november 7-én Pető­fi-ház néven kiállítóhelyként nyitot­ták meg a közönség előtt, 1925. októ­ber 30-án pedig elhelyezték falán a ma is látható Jókai-emléktáblát. Nap­jainkban az épület ismét lakóház. Jókai utolsó éveit házasságkötésé­től (1899. szeptember 16.) haláláig (1904. május 5.) az Erzsébet körút 44. számú házban élte. Fényképek is ta­núsítják, hogy ott szép, nagy dolgo­zószobája volt - csak épp az élete vált pokollá. Ám a halál - Mikszáth szerint - kegyes volt hozzá. „Nem a kaszájával vágta le, (...) egy virágszállal akart rá sújtani, a lelke szelíden röppent át a virágra." Este a fal felé fordult betegágyán, és csak annyit mondott: aludni akarok. • Az emléktábla a körúti házon 26

Next