Budapest, 2008. (31. évfolyam)
1. szám január - A címlapon: Sebestyén László: Jóslás az Andrássy úton
BUDAPEST a városlakók folyóirata Pro Cultura Urbis díj 2007 XXXI. évfolyam, 1. szám megjelenik minden hónap 15-én Alapítva: 1945 I–III évfolyam, 1945-1947 szerkesztő: Némethy Károly, Lestyán Sándor IV-XXVI évfolyam, 1966-1988 szerkesztô: Mesterházi Lajos, Fekete Gyula, Vargha Balázs, Jávor Ottó, Szabó János Fôszerkesztô: Buza Péter Olvasószerkesztô: Saly Noémi Szerkesztôbizottság: Angelus Róbert, Buza Péter, Buzinkay Géza, Deme Péter, Kirschner Péter (civil világ), Mezei Gábor, N. Kósa Judit (kultúra), Ráday Mihály, Rátonyi Gábor Tamás, Saly Noémi, Sándor P. Tibor (fotó), Török András, Vargha Mihály (építészetkritika), Zeke Gyula A szerkesztés műhelye a Nagy Budapest Törzsasztal A szerkesztôség levelezési címe: 1089 Budapest, Elnök utca 1. E-mail: szerk@budapestfolyoirat.hu Web: http://www.budapestfolyoirat.hu Kiadja: Press Xpress Felelős kiadó: Dávid Ferenc 1089 Budapest, Elnök utca 1. Telefon: 219-0354, fax: 323-0103 Lapigazgató: Oswald Tibor Terjesztés: HÍRVILÁG Press Kft. Telefon és fax: 411-0491 hirvilag.press@hirvilagpress.com A folyóirat megjelenését a Kulturális Örökségvédelmi Hivatal és a Fővárosi Közgyűlés Kulturális Bizottsága támogatja Tördelés: Huszár András Nyomdai munka: Pharma Press Kft. 1089 Budapest, Elnök utca 1. telefon: 577-6300, fax: 323-0103 ISSN: 1785-590 x Nyilvántartási szám: 2.2.4/237/2004 A borítón: Nyári mikulás (8. oldal) A hátsó borítón: Betűzgetve Budapesten (12. oldal) 2008 január BUDAPEST BUDAPEST plázát épít. Boltot csinál – magának. Legyünk botor módon naivak, s tegyük hozzá, talán nem csak a meztelen nyereségvágytól indíttatva. De ha van megélhetési bűnözés, szabad útja kell legyen a megélhetési „városfejlesztésnek” is? Úgy látszik, igen. A főváros közlekedési cégén segít, amikor a szabályozási tervet módosítva megengedi, hogy a sok pénzt kínáló beruházóval üzletet kössön. A beépítés paramétereit előíró jogszabályokat úgy módosítja, hogy ott, azon a helyen az eddig lehetségesnél magasabb, terebélyesebb, nagyobb forgalmat generáló épületegyüttes születhessen. Jelentős zöldterületet foglalva el Zugló kertes városrészéből. Hasznos lépés, vallja, s érvel: egy füst alatt – mert füst, az aztán lesz itt, sűrű – rendez egy erre már régóta rászoruló, kétségtelenül elhanyagolt területet. P+R parkolót is épít így itt végre, amit már régen ígér. S ha minden kész, büszkén elmondhatja majd: megtette. Természetesen a más pénzén. A beruházó pedig ellenszolgáltat: fizeti a cehhet. Neki igazán megéri. A kerület is számol. Potens vállalkozás termel majd büdzséjének – ezt reméli – nélkülözhetetlen adóforintokat. Így aztán, bár meglehetősen élénk civil tiltakozás zajongásával kísérve, aligha kétséges: fölépül az újabb monstrum a Mexikói út végében, a millenniumi földalatti végállomásánál. Azok élhető, otthonos világát árnyékába vonva, akik éppen azért költöztek, építkeztek ebben a kiszemelt területtel közvetlenül szomszédos negyedbe, mert olyan, amilyen. Zöld, ha télen nem is, kertvárosias beépítésű, a negyed forgalmi terhelése még éppen elviselhetô. Vagyis olyan, amilyen már soha sem lesz. Nem, mert a megélhetési városigazgatás utolérte, a sarkára hágott, s éppen gáncsot vetni készül saját polgárainak. Ízlés, mértéktartás, tisztesség. Ez a három dolog hiányzik ezeknek a város élô szövetét elhalásra ítélô beavatkozásoknak az elôkészítôibôl, végrehajtóiból. Furcsa ez a mi históriánk. A lassan már húsz évvel mögénk került negyven esztendôben is mi magunk voltunk a magunk urai – akkor még csak lakók, tanácsot választók –, most megint úgy tudjuk, önkormányzunk saját jogon. Itt minden a miénk. Polgároké. De közben a város, a kerület, a negyed, az utcatömb, életünk tere mégsem a tulajdonunk. Sôt, ami belôle az, annak értékével, sorsáról sem rendelkezünk. Akármikor kilophatják belôle az aranyat. De azoké sem, akik döntenek a sorsáról. A főváros üzeméé a terület (a nagyobbik része), a kerületé a földje. Budapestnek nem fáj, hogy mi történik Zuglóban, Zugló nem vághat menekülô utat bárki másnak törvényes kerítésén. Ha éppen akarná. Ahol egy város huszonnégy (kis)királyságból áll, ahol e választófejedelemségeket is szemben érdekelt csapatokra osztja a politikai hatalomvágy s a kapart önzés, ahol soha nem sikerül – mert így nem is sikerülne – egységes, rendezett jövőképet alkotni tervben, koncepcióban, a célok tartalmában, ott mindig az győz, annak az akarata érvényesül, akinek ugyan semmi köze sincs az „önkormányzó” igazgatáshoz, de annál pontosabban tudja, mi az ő érdeke, s hogyan tudja azt mindenki más torkán lenyomni. És mennyi a tátott száj! Nem kell ide erőszak... Így hát gigászi bevásárlóközpont épül fel Zöld Zugló egyik utolsó kertes városrészének félhatárán. S benne, a testében is: sztrádányi forgalmát nem ússzák meg épségben a környékbeli kis utcák. A rendezetlen zöldterületet brutálisan megcsonkítja a beavatkozás. Igaz, „rendbe teszi”. A pótlást meg, az előírt fás-füves felület majdnem felét az épülettömb tetejére tervezik telepíteni. (Ott esik csak jól a séta, szép nyári éjszakákon!) A nyolc-tíz-tizenkét méter homlokzatmagasságú, többnyire kertes épületek mellett ott áll majd egy átlagosan huszonkét méteres (ez a parkolóház, ahol annyi autó sem fér majd el, mint most isten szabad ege alatt) meg egy legfeljebb (lehetne még feljebb?) harmincig felkapaszkodó másik tömb. S beépül negyven-hatvanezer négyzetméter. Ennek felén kereskednek majd. Tizenöt percnyi utazásra innen két további hasonlóan pazar lehetőséget találna az erre vágyó, de milyen kiszolgálás volna bárkit erre kényszeríteni? Lám! Mindenki jól jár. Sőt! Még jobban. Csak a város pusztul bele. Elhalnak a szövetei. Szétrobbannak az erei. Kilyukad a tüdeje. Kérdi, aki messziről jött, saját kedves otthonát keresve: hová keveredtem!? A horizont sem segít immár tájékozódni. Elállja a tekintet szabad útját immár itt is majd a „fejlesztett” város. BUDAPEST