Budapest, 2010. (33. évfolyam)
1. szám január - A címlapon: Sebestyén László: Szilveszter után, tavaszi kitelepülés előtt
BUDAPEST a városlakók folyóirata Pro Cultura Urbis díj 2007 XXXIII. évfolyam, 1. szám megjelenik minden hónap 15-én Alapítva: 1945 I–III. évfolyam, 1945-1947 szerkesztô: Némethy Károly, Lestyán Sándor IV-XXVI. évfolyam, 1966-1988 szerkesztô: Mesterházi Lajos, Fekete Gyula, Vargha Balázs, Jávor Ottó, Szabó János Fôszerkesztô: Buza Péter Olvasószerkesztô: Saly Noémi Szerkesztôbizottság: Angelus Róbert, Buza Péter, Buzinkay Géza, Deme Péter, Kirschner Péter (civil világ), Mezei Gábor, N. Kósa Judit (kultúra), Ráday Mihály, Rátonyi Gábor Tamás, Saly Noémi, Sándor P. Tibor (archív fotó), Sebestyén László (fotó) Török András (Simplicissimus Budapestje), Vargha Mihály (építészetkritika), Zeke Gyula A szerkesztés műhelye a Nagy Budapest Törzsasztal A szerkesztőség levelezési címe: 1037 Budapest, Vörösvári út 119-121. E-mail: szerk@budapestfolyoirat.hu Web: http://www.budapestfolyoirat.hu Kiadja: Press Xpress Felelős kiadó: Dávid Ferenc 1037 Budapest, Vörösvári út 119-121. Telefon: 577–6300, fax: 323–0103 Lapigazgató: Fabók Dávid Terjesztés: HÍRVILÁG Press Kft. Telefon és fax: 411-0491 hirvilag.press@hirvilagpress.com A folyóirat megjelenését a Kulturális Örökségvédelmi Hivatal és a Fővárosi Közgyűlés Kulturális Bizottsága támogatja Tördelés: Huszár András Nyomdai munka: Pharma Press Kft. 1037 Budapest, Vörösvári út 119-121. telefon: 577-6300, fax: 323-0103 ISSN: 1785-590x Nyilvántartási szám: 2.2.4/237/2004 A borítón: Szilveszter után, tavaszi kitelepülés előtt (2. oldal) A hátsó borítón: „Nálunk híres a rétes” (6. oldal) 2010 január BUDAPEST BUDAPEST lakóinak száma az 1970-es évek legvégén, harminc esztendeje volt a legnagyobb. Meghaladta a kétmilliót. Azóta, egészen a legutóbbi évekig, a csökkenés a jellemző. Felerészben a demográfiai, illetve a vándorlási veszteség következtében. Nem vagyunk ezzel egyedül Európában. Elsősorban a kelet-európai országokra jellemző a trend: az 1999-2004 közötti időszakot tekintve az unió leggyorsabban fogyatkozó nagyvárosai közül kilenc román, kettő (volt) kelet-német, kettő portugál, egy bolgár és egy magyar. De Budapestet a folyamat gyorsaságát tekintve egyedül Lisszabon előzte meg. Illik persze tudni azt is, hogy hazánk maga is demográfiai lejtőhöz ért. De tény az is, a főváros lélekszámának megfogyatkozása intenzívebb, mint magáé az országé. Egészen másfajta képet látunk ugyanakkor, ha metropoliszunkat a funkcionális térségét nagyjából lefedő Pest megyével együtt nézzük. Ez így együtt az ország központi régiója, s lassú növekedést mutat: amit itt veszítünk a mérlegből, azt az agglomeráció gyarapodása felülmúlja. A főváros népességcsökkenése tehát a szuburbanizáció jelenségeként értelmezendő. A fogyatkozás miatti időnkénti aggodalom – ami ilyentájt, évváltás idején, amikor szakember és politikus szokásosan áttekinti a mögöttünk lévő esztendő tanulságait, hogy megfogalmazza aggodalmait vagy reményeit a jövőre nézve – már csak azért sem tűnik túlzottan indokoltnak, mert az utóbbi egy-két év tendenciája mintha némi változást mutatna: a csökkenés lassult, sőt megállt. A kutatók és a városvezetők azonnal be is jelentették: megindult a visszaköltözés a fővárosba. Tény valóban: a statisztika azt mutatja, hogy erősen csökkent a demográfiai veszteség, a vándorlási egyenleg pedig átfordult pozitívba. Az utóbbit leíró számok mögött azonban világos képlet mutatja a tartalmat: továbbra is sokan hagyják el Budapestet, ám ennél is inkább megnőtt az ide beköltözők száma. Végül is azonban ez nem változtat a lényegen: a jelentős mértékű szuburbanizáció időszaka, úgy tűnik, véget ért. Sok tényező játszik ebben szerepet. A közkedvelt agglomerációs települések egyre zsúfoltabbá válnak, a könnyen beépíthető szabad területek csökkenőben vannak, az ingatlanárak emelkednek. Ma már nem is mindegyik városkörnyéki önkormányzat szorgalmazza a korábbi irányvonal folytatódását: a beköltöző középosztálybeli családokkal nőnek a helyi szolgáltatásokkal szembeni igények, de ehhez képest alig emelkednek a település adóbevételei. Egyfajta „önszabályozó” szerepet játszik a közlekedés is, hiszen minél többen költöznek ki, annál nehezebb bejárni a városi munkahelyekre. Távolabb persze még lenne hely, de onnan még reménytelenebb rendszeres kapcsolatban maradni a fővárossal. A változáshoz az ingatlanpiaci folyamatok is hozzájárultak: Budapesten 2006-tól ugrásszerűen megnőtt a lakásépítési kedv, jelentősen meghaladva a környékbelit. A fentiek alapján azt mondhatjuk tehát, hogy a szuburbanizációs trend megváltozása sokkal inkább a folyamatok önszabályozásának és a piaci erők ténykedésének, mint a közszféra erőfeszítéseinek köszönhető. A jelen közigazgatási és jogi környezetben a régió vagy a főváros még ha akarná, sem tudná befolyásolni a költözési döntésekre hatással lévő tényezőket. Hosszas vajúdás után 2005-ben megszületett ugyan a Budapesti Agglomeráció Területrendezési Terve (amelynek értelmében parlamenti hozzájárulás kell az agglomerációs településeken a területek átsorolásához), ennek hatása azonban egyelőre csekély, a törvény elfogadását megelőzően ugyanis a települések sok évre előre bebiztosították magukat. A régiós szint a szükséges politikai egyetértés hiányában nem válhatott önkormányzativá, így gyenge maradt, ami azt jelenti, hogy továbbra is nyolcvan-száz település egyedi, egymástól független döntéseinek függvényében alakulnak a költözési szándékokat befolyásoló feltételek. De végső soron miért is fontos az, hogy egy nagyváros növekvő vagy csökkenő lélekszámú? Miért ne lehetne (ha nem lehet) egy zsugorodó metropoliszban is jól élni? Nos, a város nyújtotta életlehetőségeket természetesen nem a népességszám befolyásolja legjobban. Azonban csökkenő és ezen belül gyorsan öregedő népességgel nagytérségi vezető szerepre törekedni illúzió. Ha pedig Budapest a délkelet-európai térségben fontos, központi szerepet kíván betölteni, tartóssá kell tenni a legutóbbi egy-két év kedvező városnövekedési tendenciáit. Tudnia kell mindenkinek, aki ezekről a kérdésekről gondolkodik (esetleg mégis fölmérve az esélyt a trend közigazgatási-fejlesztési befolyásolására), hogy Budapest leginkább csak a térségével együtt számít jelentős városnak Európában. Csak a térségével együtt tudja távlatokban is megtartani a súlyát. Amiből vaslogikával következik a tétel: a kedvezőtlen szabályozási környezet ellenére minden felelős tényezőnek folyamatosan keresni kell azokat a lehetőségeket, amelyeknek birtokában a mainál hatásosabban működhet együtt Pest megye és BUDAPEST