Budapest, 2015. (38. évfolyam)
8. szám augusztus - Csontó Sándor: ÖTVEN ÉV - Áruház a kulisszák mögött
2015 augusztus magyarok – Pongrácz Szigfrid és Beck Ö. Fülöp mintázták. A látszólag egyemeletes, klasszicizáló stílusú, díszes pilaszterekkel összefogott palotahomlokzat mögött valójában négy emeletsor rejtőzik, melyet felül erőteljes párkány és efölött baluszteres attika koronáz. Hát ebből a gyönyörűségből nem látszik egy vakolatvirágnyi sem az alupaplan alatt! De lássuk a belsőt! A bejárat mögött kétszintes, benyíló balkonokkal tagolt üvegtetős csarnokrész fogadta a vásárlókat. A központi terem mélyén monumentális szélességű lépcső vezetett, de csak az első emeletig, innen kisebb melléklépcsők és felvonók segítették a közlekedést. A fehér pilléreken, a lépcsőkarfák betétjein, a balkonokon, a fűtőrácsokon is ornamentális és figurális díszítő motívumok voltak. Természetesen ezekkel a világítótestek és a falikarok is harmonizáltak. Az irodák a felső emeletre kerültek, a lapos tetőket tágas teraszok foglalták el. Nem csoda, hogy Ybl Ervin dicsérőleg írt róla a friss Magyar Iparművészetben (1926. 1–2.): „A Corvin Áruház főhomlokzata kétségtelenül az utóbbi évek egyik legérettebb építészeti eredménye. Tartózkodó nyugalmával, a Népszínházat túl nem kiabáló méreteivel helyesen illik környezetébe.” A Nagykörút és a Rákóczi út metszéspontjánál lévő palota, a Keleti és Nyugati pályaudvarok közelsége miatt a vidékről érkező vásárlók számára is könnyen megközelíthető volt, ez is magyarázta több évtizedes, töretlen sikerét. Négy utcafronton összesen 23 kirakatával, 52 osztályával – nem mellékesen 668 alkalmazottjával – ragyogást és világvárosi lendületet hozott a fővárosi kereskedelembe. Saját dekorációs műhelyében iparművészek, festők és rajzolók készítették az újszerű kirakati díszeket, próbabábukat, feliratokat, ártáblákat és futófényeket. Áruszállítás is volt Pestre, vidékre, de a vasútállomásokra is kivitték a vásárolt holmit. Nemcsak több hagyományos ruhaosztály, illatszertár, kalapszalon, díszműáru-részleg, cipőosztály, szőnyegterem, méteráru-üzlet, étterem, kávéház, vasúti menetjegyiroda, gyorsfényképészet és háztartási edényeket forgalmazó üzlet működött a komplexumban, de divatbemutatókat és képzőművészeti kiállításokat is rendeztek. A pengőosztályon minden ajándéktárgy és csecsebecse, akár a Zsolnay porcelán is, pengőbe került. A harmadik emeleten műhelyek, a negyediken az irodák voltak. Első igazgatója, a német többségi tulajdonos által kinevezett Lewin Miksa „speciális szaküzletek elmés közösségének” nevezte az áruházat. Igazi szenzációt jelentett az áruház számára az országban elsőként, 1931-ben átadott mozgólépcső – a mozgószínház helyén! Nincs Karácsony Corvin nélkül! Csak a főváros ostroma tudta megtörni a vásárlási lendületet, az épület kiégett, a maradék árukészletet ellopták. „A Corvin 1948-ig működött részvénytársasági formában, ezután – mint jóvátételi tárgy – a Szovjet Javakat Kezelő Hivatal birtokába került. A szovjet tulajdonlás időszakában meglehetősen otromba módon, de helyreállították a romos épületet, és mivel az árukészlet jóval szerényebb volt a háború előttinél – helykihasználás céljából –, létrehoztak egy több száz munkást foglalkoztató konfekcióüzemet is házon belül. Az áruház csak négy évvel később, 1952-ben – egy amolyan »baráti gesztus« nyomán – került a magyar állam tulajdonába, gyakorlatilag változatlan profillal” – olvashatjuk Legát Tibor cikkében a Magyar Narancsban. 1956 sem kímélte az épületet, ismét számos belövést kapott, így halaszthatatlanná vált a rekonstrukció, amit folyamatosan tologattak, mivel két évre lakat került volna a holmikra. A korabeli kartársak egyszerűen nem merték hoszszú időre bezárni a fővárosi kereskedelemben nélkülözhetetlenné vált nagyáruházat. Hol vettek volna akkor a szülők több ezer gyerek számára kék iskolaköpenyt és gumi dorkót, azaz tornacipőt? (Na, jó, az Úttörő Áruházban.) 1966-ban a külső-belső felújításra kiírt pályázatot a Lakó- és Kommunális Épületeket Tervező Vállalat nyerte 85 millió forinttal. Ezt az illetékes minisztérium először 50 millióra csökkentette, majd végül még tovább faragta 35-re. Lám, ennyiből is ki lehetett hozni, hát, úgy is néz ki! Felkerült a homlokzat elé a „luxafonnak” nevezett aluköpönyeg, amelyen még a napsugár is megbicsaklott. A nyilakkal körbevett nagy narancssárga cé betű lett a jelképe a Centrum Áruházak Vállalatnak, amelyben a Centrum Corvin önelszámoló egységként működött tovább. A „jóárasított Centrum-hétfőket” Gobbi Hilda ajánlotta a tévénézőknek, amikor hétfőn még adásszünet volt az egyetlen csatornán. A rendszerváltás utáni átszervezések, kimentések után előbb kft.-ként folytatták működésüket, később részvénytársasággá alakultak, majd ’92-ben megkezdődött a privatizáció. 1997-ben a Skála-Coop lett a többségi tulajdonos, és frigyre lépett a Centrum Áruházakkal, de a fúzió rossz ötletnek bizonyult. Bérbe adta hát a Tranzit Outlet-nek alig egy évre. Az áruházat a kínai érdekeltségű tulajdonosi kör 2006 decemberében félig-meddig megújította, s azóta élelmiszer-szupermarket, könyvesbolt, műszaki osztály, ékszerüzlet és zálogfiók is működik benne. 2007 májusában a 4. emeleten nyílt meg panorámás kilátással a városra a Corvintető szórakozóhely, azon a 600 m2-es részen, ahol korábban óvoda működött a dolgozók gyerekei számára. A lokálban és a klubhelyiségekben koncertek, partik – e sorok írója is többször diszkózott itt –, kiállítások és különböző előadások nyújtanak szórakozást az arra vágyóknak. A harmadik emeleten 2012 szeptemberében nyílt meg a Művelődési Szint (MÜSZI – mint a cilinderes, csettintős reklámban), egy független kulturális és közösségi központ. Azóta keleten a helyzet változatlan. A gigászi plázák korszakában nem könnyű a fennmaradás. Legyen inkább szálloda? A legjobb megoldás az eredeti állapot helyreállítása, majd egy exkluzív divatház létrehozása lenne, csakhogy ezt tőke nélkül képtelenség megvalósítani. Ráadásul időközben a Corvinnak még a nevét is sikerült ellopni. ● BUDAPEST