Budapest, 2016. (39. évfolyam)

3. szám, március - Simplicissimus Budapestje

Simplicissimus Budapestje BEVEZETÉS A KORSZERŰ SZNOB- ÉS HEDONIZMUSBA, VALAMINT AZ ALKALMAZOTT EMBERLELÉS TUDOMÁNYÁBA A megosztás gazdasága 1: Indulatok az Uber körül A taxisok 2016 januári sztrájkja lega­lább két dolgot biztosan elért. Először is, egy viszonylag szűk körben ismert márka több nagyságrenddel ismertebb lett. Mindenkibe bevésődött az Uber név (nálunk az „über” kiejtés győzött). A taxisoknak aligha lehetett ez a célja, de hatalmas ingyen reklámhoz juttat­ták halálos ellenfelüket. A másik kö­vetkezmény az lett, hogy kettészakadt Budapest társadalma, és végre nem po­litikai erővonalak mentén. A taxispártiak és az uberpártiak nagy vitát folytattak a Facebookon. Csak egy törpe kisebbség adott igazat mindkét félnek, azzal, hogy egyenlő feltételeket kell biztosítani a kétfajta taxizásnak. És e kisebbség is két részre szakadt, az egyik azt mondta, hogy a taxis jogsza­bályok megvannak, azokat kell erővel betartatni. A másik kisebbség, amely­hez én is tartozom, azt képviselte, hogy új, jóval enyhébb, de kijátszhatatlan sza­bályokat kell hozni. Erre van már pre­cedens: a NAV-hoz bekötött pénztárgé­pek a boltokban. Vagy ez már most is így van a taxisoknál? Akkor miért hal­lani annyi csalásról? Akárhogy is van, a feltartóztathatatlan technológiai változások ellen vonulni ér­telmetlen. Inkább elébe kellene menni. Néhány hét különbséggel két kedvenc nyomtatott újságomban, a kaliforni­ai Wired magazinban (egy gúnyos IT szakember megfogalmazásában: „az in­formatikai ipar National Geographic-ja”), illetve a Magyar Narancsban olvastam, hogy mennyire közel van az önjáró au­tók világa. Azokhoz pedig nem kell majd sofőr... Lehet majd egyszemé­lyes kocsit is rendelni. Elterjedésének a legnagyobb gátja, állította mindkét lap, figyeljük majd meg, az emberek autós bírvágya lesz. Szeretnek az em­berek autót birtokolni, pedig a jármű­vek naponta 22–23 órát állnak. Micso­da pazarlás ez, hát nem? Minnél olcsóbb a taxi, annál kevesebb lesz a saját autó, gondolná az ember, ezért jó dolog az Uber. De a taxiban a legdrágább az ember, ezért a bérautó árának csökkenése lehet az egyik út – abban a legdrágább tényező mi magunk vagyunk, akik vezetünk. Igen ám, de a bérautót fel kell venni, le kell adni, bo­nyolult dolog. Ezért a közelben lévő au­tók között kell szétnézni. Már egy ideje töprengek azon, hogy az alattunk lévő szomszédnak, akivel nemcsak a lépcső­házban, de a Facebookon is gyakran ösz­szefutok, teszek egy ajánlatot: adja köl­csön az autóját néha bevásárlásra, egy tisztes órabérért. Neki talált pénz, ne­kem olcsóbb mint a taxi... A megosztás gazdasága 2. Simplicis­simusné főztje és az idegenek Tavaly augusztusban beszámoltam ar­ról, hogy Simplicissimusné asszony az egyik főzőportálon jelentkezett az ak­kor induló szolgáltatáshoz tengerima­lacnak. Az egzotikus nevű új portál is globális fejlesztés, otthoni főztöt kínál bárkinek, egy honlap alapján, bank­kártyás regisztráció után. Az amatőr szakács maga szabja meg a fogásokat, az árat. Azt is, hogy mikor fogad ven­dégeket. S-né elment egy összejövetelre, ott jó benyomást keltett, mert igazán jól és innovatívan főz, és néhány éve a főzős blogokat bújja. Annyira megtetszett a magyar Yummber elindítóinak, hogy őt delegálták az Index portál bemuta­tó cikkéhez. Az újságíró így foglalta össze a lénye­get: „Ha kezdek éhes lenni, a térkép kiadja nekem a közelemben lévő, éppen aktív há­zigazdákat. Megjelenik egy fénykép arról, hogy mit kínálnak és mennyiért, például paprikás csirke nokedlivel 1200 Ft-ért vagy rakott krumpli ezerért. Rányomok a rakott krumplira, ami megjelenik a vendéglátónál, ő pedig visszaigazol, hogy fogad-e.” A dolog félúton van a saját főzőcskézés és az étterem között. Van-e erre töme­ges igény? (Mert a taxizásra van!) És van egy más bökkenő is: ha az elfoglalt dolgozó nő rászokik arra, hogy az egy emelettel lejjebb lakó nyugdíjas hölgy főztjére fizet elő a gyerekeinek, akkor a második héten nem kerülik majd meg a Yummbert? Itt tartottunk az augusztusi lapzárta­kor. Néhány nappal később egy reggel nejem kirakott egy ajánlatot a Yumm­berre, én meg 11-kor kajánul hazatele­fonáltam, van-e már „kapás”. Nem volt. Fél tizenkettőkor azonban jött egy csu­pa nagybetűs, diadalmas SMS: ketten bejelentkeztek fél 1-re. 2-kor hívtam őt, kíváncsi voltam, hogy sikerült, de lerá­zott: „Még itt vannak...” Fél háromkor ugyanígy. A Yummber ételmegosztó szolgáltatás logója. A név az angol „yummy” (fincsi) szó és az Uber ke­resztezéséből származik. Aztán kiderült: adóellenőrök... Jóízű­en megették az ebédet, megdicsérték az ételt, majd az ajtóból visszafordul­tak, hogy ők tulajdonképpen a NAV-tól vannak... Tíznél több oldalas jegy­zőkönyvet vettek fel. Aztán többször is be kellett menni a magas hivatalba. Minden alkalommal nagyon civilizál­tak voltak, látszott, hogy nem nagyon tudnak mit kezdeni a dologgal. Febru­ár közepén jött ki a 20000 forintos bün­tetés. Ha igaz, a Yummber cég kifize­ti helyette. A megosztás gazdasága 3. Az AirBnb átrendezi az albérlet­piacot A BUDAPEST egyik régebbi számában elmeséltem pozitív élményeimet a meg­osztó gazdaság egyik sikersztorijáról, az AirBnb nevű globális szállásközve­títő portálról, hogy milyen könnyen és gyorsan találtam magamnak New York-i szállást, pont ott, ahol akartam, méghozzá tűrhető áron. Azóta a családban és a közelebbi isme­retségi körömben hárman is kezdtek lakáskiadással foglalkozni Budapest

Next