Kegyes Tanítórendiek főgimnázuma, Budapest, 1888
é séhez is, annál inkább a megértéséhez, a dolgok közt rejlő viszonynak felfogásához igen finom érzék s mélyreható értelem, az életbeli mozzanatok minden irányú hatásának megértéséhez pedig ritka érzékenység kívántatik. Ezért tartjuk az emberi szellem kiváló képviselőinek a nagy bölcseket és a nagy művészeket, egyesültnek gondolva e kettős kiválóságot a nagy költőkben. A költő művész is, bölcs is egy személyben , mert megalakítja s érthetővé teszi az emberiség legszebb ideáit. „A költészet, ha velejére megyünk — mondja Erdélyi János — nem egyedül szép szókat, vagy csábos képeket ad, hanem eszméket és örök időkre elgondolt igazságokat is.“*) A nagy költők műveit úgy tekinthetjük, mint a bölcseség könyveit, melyekben nagy eszmék, magasztos elvek és hasznos életszabályok vannak megírva. Szép lelkek ihletése sugalmazta azt a bölcseletet, melyet ezek a könyvek hirdetnek, s örök üde forrás e bölcselet, melyből a ki merít, élvezetet, enyhületet és tanulságot nyer egyszerre. Mert a költő lelke az a mindent betöltő aether, melynek rezgése közli velünk a legmagasabb eszmék világosságát, a legszebb érzelmek melegségét és az örök igazságok hangját. Nincs abban semmi visszás, ha azt mondjuk, hogy a költők igen sokszor helyettünk érzenek és gondolnak , ami annyit jelent, hogy közös emberi eszméket és érzéseket fejeznek ki. De bizonyos mozzanatok alkalmával, melyek lelki életünket szokatlanabb hullámzásba hozzák, szinte meg is várjuk a költői lélektől, hogy művészi formába öntse azt, aminek érintésére a mi lelkünknek is megrezegnek húrjai. Ebben áll a nagy költő valódi hivatása, meg abban, hogy — Petőfiként — a költő az istenség szent levele, melyet magas kegyéből küld a gyarló emberekhez, benne írván meg örök rendeléseit. Vörösmartyról azt mondja emlékbeszédében Kemény Zsigmond, hogy „a közéletnek minden lüktetését keblében felfogá, s folyvást szorgalmtaztatok általa.“ Szószólója volt korának, a jövőre irányozva tekintetét. Eszméltetett, lelkesített, néha korholt, gyakran gúnyolt, s igazságot hirdetett mindig. Költészetében, mely nemes * Erdélyi . Pályák és pálmák, 1511.