Kegyes Tanítórendiek főgimnázuma, Budapest, 1905

A HASZNOS OLVASÁSRÓL. 13 A. könyv. Első tanácsom is ez: szeressétek a könyveket! Az emberi művelődés legcsodálatosabb emlékei ezek, melyekkel még az időnek mindent megemésztő vas foga sem bir. Róma «büszkén mutatja a falát», de biz az már csak rom. Az athéni Akropolist hiába építik újra, halvány mása sem az eredetinek. Pompejit a földből kell kiásni, hogy megtudjuk, milyen lehetett. Trójáról, Karthágóról mennyi szépet tanultunk s ma ezek puszta nevek. Hát a görögök s rómaiak hová lettek? Letűntek, csak könyvek­ből tudunk már róluk. Igazat kell adnunk a költőnek: «Fölfor­gat a nagy századok érckeze mindent». Mindent? Mindent, amit fölforgathat, amit megemészthet. De van, amivel nem bir s ez a szellem, melynek kincsei átörök­lődnek nemzedékről-nemzedékre s művelik az emberiséget az idők végtelenjéig. Rómát porrá őrölheti az idő, de Horatius köl­tészetével nem bir, ez ma is oly üde, mintha tegnap termett volna. A római fórum már romhalmaz, de Cicero még most is ott áll a fórumon s üldözi a Catilinákat. Néha úgy tűnik föl, mintha épen nekünk beszélne. A görög világ már rég letűnt, de a görög múzsák ma is élnek, telve bájjal, kedvességgel, tudománnyal, művészettel. A költőket ma is ők avatják föl s a történelmet ma is Klio írja. Az Iliás és Odysseia ege ma is oly verőfényes, mint harmadfélezer esztendő­vel ezelőtt volt, alakjai sem öregedtek s naivságait olvasva, örömest naivak leszünk mi magunk is. A komoly tudományok terén Sok­rates, Plato, Aristoteles, a szónoklat terén Demosthenes, a lírában Pindaros, a drámában Aischylos, Sophokles és Euripides minden idők csodált nagyságai lesznek. De jöjjünk közelebb. Shakespere s Moliere művei fölött nyom nélkül tűnnek el a századok s egy nap, vagy egy század, rájuk nézve szinte egyre megy. Csodálatosak a szellem alkotásai! Velök szemben az idő elveszti minden erejét s míg városokat romba dönt, népeket kipusztít, a szellem műveivel szemben le­rakja fegyvereit s maga hirdeti legjobban ellenfele nagyságát és dicsőségét. Nekünk is vannak halhatatlan szellemeink. Ha az egész világ nem emlegeti is nevüket, ránk nézve azért minden időkre a szel­lemi nagyság mintaképeiül tündökölnek. Egy Pázmány, egy Zrínyi, Kölcsey, Vörösmarty, Arany, Petőfi, Jókai, Madách, Deák, Kossuth s Széchenyi nem veszíthetnek nagyságukból évszázadok múlva

Next