III. kerületi magy. kir. állami Árpád főgimnázium, Budapest, 1929
szavának kedves csengése, arcának derűje elmúlhatott, testében elköltözhetett, de itt maradt köztünk a lelke. Ez a hűséges, drága, áldozatos, hősi lélek. A magyar cserkész lelke. Itt maradt nemcsak emléknek, soká fájó bús emléknek, egyetlen gyermeküket vesztett szerető szülei soha el nem múló gyászának, hanem emlékeztetőnek, mértéknek, példának. Emlékeztetőül kötelességeinkre, mértékéül áldozatkészségünknek és példájául a hősiességnek. Koporsóját virágba borította a falu népe, a lélek mélyéről fakadó érzések és szavak koszorújával övezte az egyház szolgája, a Cserkészszövetség és ez iskola képviselője, megrendülve állta körül a Kerepesitemetőben a szívből gyászolók ezernyi tömeges lelki vigyázzban adta meg neki a hősöknek kijáró tisztességet az egész magyar sajtó ... Tóth Elemér rövid ideig élt, de egész életet. Hűségünk és hálánk őrzi drága emlékét: Tóth Elemér.