A Pesti izraelita hitközség leánygimáziuma, Budapest, 1934
Tizenöt évi munkácsi áldásos tevékenysége után Budapestre került a korlátlan perspektívákat beidegzítő Alföld és a magasságba tornyosuló, áthidalhatatlanságokra figyelmeztető hegyvidék szintézisével. Itt tovább folytatta saját magát, lelkiségét, klasszikusan szép társadalmi és családi életét. Mondanivalóit csak az iskolában és meghitt barátai körében hangoztatta, de itt is hatással. Csendes óráiban a munkát kereste és fordította az ő kedvelt Horatiusát. Még a történeti korokból is azok az emberek foglalkoztatták, akik az Anakreonokon és Horatiusokon pihentették lelküket. A renaissance férfiainak írásaiba szeretett elmerülni és már élete utolsó éveiben Janus Pannonius elégiáit fordítgatta. Szép életet élt és talán el is érte, amit akart: mindenki szerette és értékelte. Nyugalomba vonulásakor a kormányzótól az igazgatói címet kapta. Nyugalombavonulása után a mi iskolánkban két éven át tanította a latint. Szívével, jóságával, pedagógiai készségével nyomot hagyott mindnyájunkban. Emlékét kegyelettel őrizzük mi is. Dr. Frisch Ármin.