V. kerületi magy. kir. állami Berzsenyi főgimnázium, Budapest, 1924

Intézetünk története. Pest város ifjúságának gimnáziumi oktatását másfél századon keresztül egyedül az 1717-ben megnyílt kegyesrendi főgimnázium látta el. Második gimnázium gyanánt az akkor Magyarországon is korlátlanul intézkedő bécsi cs. és kir. vallás- és közoktatásügyi mi­nisztérium, Albrecht főherceg kormányzó kezdeményezésére, a mi intézetünket szervezte s nyitotta meg 1858 október 4-én, egyelőre négy osztállyal, „K. k. Staatsgymnasium in Pest“ címen. Az új inté­zet felállításával az abszolutisztikus kormánynak nem az volt a célja, hogy rohamosan fejlődő fővárosunk fokozott művelődési igényeit kielégítse, hanem megegyenesen az, hogy a közös birodalom politikai céljait szolgálja vele: császárhű, német műveltségű értelmiséget neveljen. Ezért magyarul nem is tudó tanárokat nevezett ki s az oktatást német nyelven, teljesen az osztrák középiskolai „Organi­sationsentwurf“ tanítórendszerével kezdette meg. Céljait azonban már meg nem valósíthatta. A főváros hazafias közönsége továbbra is a hazafias szellemű piaristákhoz járatta fiait, a mai Vigadó helyén állott Redout-épület első emeletén elhelyezett új intézet osz­tályai pedig néptelenek maradtak. Ezekbe csak az idevezényelt osztrák-cseh tisztviselők s átlag 60%-ban az akkor még németajkú pesti zsidó családok gyermekei jártak. Az abszolutizmus bukásával intézetünk állapota is gyökeresen megváltozott. A főváros közönségének s az intézet időközben kine­vezett magyar tanárainak kívánatára a budai Helytartó-Tanács 1861 tavaszán kiadott rendeleteivel a magyart tette az oktatás nyel­vévé, a magyarul nem beszélő, bár egyébként nagy szaktudással és buzgalommal működő osztrák-cseh tanárokat elmozdította és helyüket magyarokkal töltötte be. Az így nemzetivé vált intézet újjászervezésén két kiváló szerzetes-igazgató: a kegyesrendi Nagy Márton (1861—62) és a bencés Römer Flóris dr. (1862—66) buzgólkodott. Az intézet a val­lásalapból fentartott kir. kath. gimnáziumok sorába került, melytől az állam csak 1898-ban vette át. A tanítás a Helytartó-Tanács 1861. évi ideiglenes tanterve szerint, 1871-től a Pauler Tivadar, majd 1879-től a Trefort Ágost vallás- és közoktatásügyi miniszterek által kiadott tantervek szerint folyt, az 1883 : XXX. t.-c.-ben megállapí­tott középiskolai szervezet keretében. Az intézet házi fegyelmi sza­bályzatát Nagy Márton igazgató 1862-ben szerkesztette meg kiváló erkölcsi és pedagógiai érzékkel. A tanulók számának rohamos emelkedése többízben költöz­ködésre kényszerítette iskolánkat. Tíz esztendőt töltött (1858—68) a régi Redout-épület elhanyagolt, egészségtelen helyiségeiben, négy évet (1869—74) a mai Semmelweisz­ utcai 23. számú bérházban. Majd a belvárosból a VI. kerületbe költözött és két éven át

Next