V. kerületi magy. kir. állami Berzsenyi főgimnázium, Budapest, 1924
Intézetünk története. Pest város ifjúságának gimnáziumi oktatását másfél századon keresztül egyedül az 1717-ben megnyílt kegyesrendi főgimnázium látta el. Második gimnázium gyanánt az akkor Magyarországon is korlátlanul intézkedő bécsi cs. és kir. vallás- és közoktatásügyi minisztérium, Albrecht főherceg kormányzó kezdeményezésére, a mi intézetünket szervezte s nyitotta meg 1858 október 4-én, egyelőre négy osztállyal, „K. k. Staatsgymnasium in Pest“ címen. Az új intézet felállításával az abszolutisztikus kormánynak nem az volt a célja, hogy rohamosan fejlődő fővárosunk fokozott művelődési igényeit kielégítse, hanem megegyenesen az, hogy a közös birodalom politikai céljait szolgálja vele: császárhű, német műveltségű értelmiséget neveljen. Ezért magyarul nem is tudó tanárokat nevezett ki s az oktatást német nyelven, teljesen az osztrák középiskolai „Organisationsentwurf“ tanítórendszerével kezdette meg. Céljait azonban már meg nem valósíthatta. A főváros hazafias közönsége továbbra is a hazafias szellemű piaristákhoz járatta fiait, a mai Vigadó helyén állott Redout-épület első emeletén elhelyezett új intézet osztályai pedig néptelenek maradtak. Ezekbe csak az idevezényelt osztrák-cseh tisztviselők s átlag 60%-ban az akkor még németajkú pesti zsidó családok gyermekei jártak. Az abszolutizmus bukásával intézetünk állapota is gyökeresen megváltozott. A főváros közönségének s az intézet időközben kinevezett magyar tanárainak kívánatára a budai Helytartó-Tanács 1861 tavaszán kiadott rendeleteivel a magyart tette az oktatás nyelvévé, a magyarul nem beszélő, bár egyébként nagy szaktudással és buzgalommal működő osztrák-cseh tanárokat elmozdította és helyüket magyarokkal töltötte be. Az így nemzetivé vált intézet újjászervezésén két kiváló szerzetes-igazgató: a kegyesrendi Nagy Márton (1861—62) és a bencés Römer Flóris dr. (1862—66) buzgólkodott. Az intézet a vallásalapból fentartott kir. kath. gimnáziumok sorába került, melytől az állam csak 1898-ban vette át. A tanítás a Helytartó-Tanács 1861. évi ideiglenes tanterve szerint, 1871-től a Pauler Tivadar, majd 1879-től a Trefort Ágost vallás- és közoktatásügyi miniszterek által kiadott tantervek szerint folyt, az 1883 : XXX. t.-c.-ben megállapított középiskolai szervezet keretében. Az intézet házi fegyelmi szabályzatát Nagy Márton igazgató 1862-ben szerkesztette meg kiváló erkölcsi és pedagógiai érzékkel. A tanulók számának rohamos emelkedése többízben költözködésre kényszerítette iskolánkat. Tíz esztendőt töltött (1858—68) a régi Redout-épület elhanyagolt, egészségtelen helyiségeiben, négy évet (1869—74) a mai Semmelweisz utcai 23. számú bérházban. Majd a belvárosból a VI. kerületbe költözött és két éven át