Evangélikus Gimnázium, Budapest, 1924
kirakását. Az elmúlt század írói közt az egész világirodalomban csak egy író akad, akinek termékenysége megközelíti Jókaiét: az idősebb Dumas. A tájékozatlan olvasó csodálkozva kérdezheti: hogyan lehetett nem is kigondolni, hanem csak leírni 50 év alatt annyit, amennyi írás 35 esztendei munkát ad a szedőnek. Jókai kora reggeltől késő estig szakadatlanul dolgozott, akkor is, amikor látszólag pihent, sétált a képviselőházban, míg a szónokokat hallgatta, azt a 200—300 nyomtatott sort, melyekbőlegy regényfolytatás telt ki a tárcarovatban, 10-től 12-ig megírta és mindjárt odaadta az illető lap tudósítójának. Az írás már csak gépies munka volt; ha Jókai tollat fogott, órák hosszat tudott írni, több ívet egymás után, egy sor törlés nélkül. Előbb azonban sokat vesződött a témával, küszködött a hőseivel és akarva sem bírt szabadulni a munkától, míg a regény el nem készült a fejében. Ha társaságban volt, akkor is regényein dolgozott. Balatonfüreden, ahol Jókai a nyarait töltötte, ott hallgatta egyszer a kávéházban Csemeginek a jogi fejtegetéseit órák hosszat angyali türelemmel. Végre kijelentette Csemegi: „Azt hiszem, kimerítettem a complexumot, végeztem a megokolással“. Erre Jókai is megszólal: „Én meg a holnapi regényfolytatással“. Kiderült, hogy Csemegi hosszú előadásából semmit sem tudott, mert azalatt magában fonta szerte készülő regényének meseszálait. Ilyen szakadatlan, szívós munkával jött létre Jókai csodás életműve, az a 350 kötet, mely együtt sok millió példányban forog a magyar olvasóközönség kezén. Emellett az idegen nyelvekre lefordított munkái is egész kis könyvtárrá szaporodtak. Csupán a német kiadás több mint 200 kötet, azonkívül svéd, angol, francia, lengyel, olasz, hollandi, dán, finn, cseh, orosz, szerb, horvát, tót, japán, arab fordítások is vannak. Az „Aranyember“ négy különböző német, két angol és sok másnyelvű fordításban külföldön több példányban terjedt el, mint a többi magyar író fordításai együttvéve. Szép sikere és nagy érdeme Jókainak, hogy annyi művelt nemzet érdeklődött művei nyomán a magyar nemzet élete, viszontagságai iránt s megismerte általa Magyarország történetét, népalakjait, kultúráját. De nem a külföldi sikerekről kell megemlékeznünk, hanem Jókai hatásáról idebent az országban. 1894. jan. 6-án a Fővárosi Vigadóban Jókait, irodalmi munkásságának ötvenedik évfordulója alkalmából, valóban az egész nemzet ünnepelte. A király, a kormány, a főváros, a megyék, a városok, tudományos és művészeti egyesületek, testületek és céhek szerencsekívánatait fogadta meghatóban a költő. A budapesti tudományegyetem tiszteletbeli bölcsészetdoktorrá avatta; elhalmozták az ország minden részéből üdvözlő iratokkal, emléktárgyakkal. De a legszebb ajándék és a jubileum legmaradandóbb emléke munkáinak száz kötetből álló nemzeti kiadása volt, mely technikai szempontból a magyar nyomdászat remeke, irodalmunkban páratlan gyűjteménye a gyönyörködtető olvasmányoknak, s ami a legritkább siker: a jubiláns írónak nemzeti tiszteletdíj gyanánt 100,000 forintot hozott.