Budapesti Hiradó, 1845. január-június (107-206. szám)
1845-04-08 / 160. szám
Kedden 160. Április 8. 1845. BUDAPESTI HÍR VII 0. Előfizethetni helyben a kiadóhivatalban, gránátosutczai Claudy-házban .(14-ik szám alatt, és minden császári királyi postahivatalnál. — Az ausztriai birodalomba s külföldre menendő példányok csak a bécsi császári postahivatalnál rendeltethetnek meg rxl Ezen lapok minden héten négyszer, u. m. kedden, csütörtökön, pént. és vasárn.jelennek meg. Előfizetési ár félévre Budapesten házhoz-hordással 5 ft., borítékban 6 ft., postán borítékban 6 ft. ez.p. A hirdetmények minden apróbetüs hasábsoráért 5 (öt) ez. kr. fizettetik. itT*»?'’A „BUDAPESTI HÍRADÓ“ f. évi április 1 jén kezdődött második évnegyedes folyamára előfizethetni, helyben: 2 ft 48 kr, postán küldve 3 ft 30 krjával pengőben; — szinte szolgálhatunk még az első évnegyedi folyamból is teljes számú példányokkal. — Az előfizetés elfogadtatik gránátos-utczai Dlaudyházban 466. sz. alatt a kiadóhivatalban és minden cs. kir. postahivatalnál. TARTALOM. Magyarország és Erdély. Kinevezések. Újabb emberbaráti adakozások az árva- és szepesmegyei szegények részére. — Értesítés a dunatiszai csatorna tárgyában. Magyar gyáralapító részvényes társaság és bonyodalmai. Megyék : Közgyűlés Temesben. Varasdi kisgyülés. — Komáromi Csallóköznek Duna árja elleni óvása. Temesvári levél. Aranyházy János mint nyavalyatörést gyógyító. Hírlapi szemle. Ausztria. Külföld. Francziaország. Schweicz. Legújabb. Egyesületi és intézeti közlések. Magyar gazd. egyesület. Pesti testgyakorló iskola. Hivatalos és magánhirdetések. Loteriákban húzott számok. Nemz. színházi játékrend. Gabonaár. Staluspapirok árkelete. Dunavizállás. Tárcza. Aakarat és hajlam. Regény b. Jósika Miklóstól. II. Rész. 10. szak.: Az Ügyvéd. (Folytatás.) 9EilGMEOEgKÍ€Í és MIÉM. Ő cs. ap. kir. Fölsége gróf Pejacsevich Lászlót egészségi állapotánál fogva, azon hivatalának, mellyel mint varasdmegyei főispáni helyettes felruházva jön, elvállalásától fölmenteni,’s helyébe főispáni helyettességen túl az Imrét károlyvárosi váltótörvényszék elnökét kinevezni legkegy, méltóztatott. Szerkesztőségünkhez múlt számunk óta az árvamegyei, éhséggel küzdő szegények részére követke usabb emberbaráti adakozások folytak he iyében: Aradról t. ez. Varga Péter kisdedovó int. tanító úrtól ismét 32 ft. 325 krnyi segélyöszveg. — T. Ridl János k. keszi pleb. és esperestől, a maga ’s hívei nevében 10 ft.Tészen ennélfogvást (a múlt számunkbeli 121 ft 50 krnyi részlettel) az árvaiak részére hegyült’s még kezünknél levő ujabb segély összeg 164 irrot 22Vs krt pgőben. — Begyült pedig szerkesztőségünknél mostaniig Árva részére összesen: 8593 forint 1Vs kr pengőben és 12 db arany. A szepesmegyei éhező szegények részére múlt számunk óta adakozott A. M. 2 pengő forintot. KIÉRTESÍTÉS a dunatiszai csatorna tárgyában*). Miután a duna- tiszai csatorna szabályozására megkívántató előleges költségek fedezésére már eddig is olly nevezetes ajánlatok tétettek, mellyek a kívánt pénzöszveget felezik , mind azok, kik illy ajánlatokat tettek , vagy ezentúl még tenni kivánnak, ezennel felhivatnak, hogy ajánlataikat folyó évi junius havaláigYVodianer Samuel és fia a nagykereskedelmi háznál lefizetni szíveskedjenek, melly idő határon túl az illy ajánlatok el nem fogadhatók. Költ Pesten szent György havasán 1845. Gyürky Pál, mint a duna-tiszai csatorna szabályozásában működő választmány helyettes elnöke. ______ (A gyáralapító társaság és bonyodalmai.). A gyáralapító társaság mart. f6kán d. u. a megye nagy teremében, igen számos közönség előtt tartá közgyűlését, mellyben, miután gr. Keglevich Gábor elnök e excilja megnyitó beszédében e gyűlés teendőit előadta, ’s Kay L. titoknoka a kormányzó választmány eddigi működéséről terjedelmes és tárgyavatottságot tanúsító igen derék tudósítását megtette volna (mellyből mindazáltal csak az tűnt ki, hogy noha számtalan jelentkezők voltak, kik a társaság segedelmét igényelték , mégis tettleg is valóságosan egyhez sem járulható, részint pénzereje, részint az alapszabályokban korlátolt hatalma miatt), felolvastatott Kossuth Lajos választmányi tagnak ő exclljához írott levele, melly így hangzik: „Nagyméltóságu gróf elnök úr ! A gyáralapító társaság tegnapi ülésében parancsolván velem Excellentziád, hogy a szavazatszedő választmányban részt vegyek, ezen helyzetemnél fogva kézzelfogható alkalmam volt tapasztalni, mikint tűntek az egy 10 forintos ígérvények birtokosai elé, kik az utolsó órákban termettek vagy termesztettek, annyira, hogy már a tagok lajstromába sem jöhettek be; ’s minden illy tízforintos embernek kezében egyegy megbizólevél a szavazatra jogosított hölgyektől ’sat. olly szembetűnő irányzattal, hogy a távollevők megbízólevelei a világért se adassanak olly kezekbe, mellyek magok is voksra lévén jogosítva, az alapszabályilag felállított számbavétel szerint, egy vagy más voksot elvesztenének.— A dolog jogszerüleg történt, nem lehet ellene kifogásom, de vájjon tanácsos volt-e a korteskedésnek ’s könnyű, de visszatetszést okozó taktikának ezen nemét az egyesületek terére általvinni ? nagyon kételkedem. Már csak azért is, mert például én bizony csekély befolyású ember vagyok, ’s nem is vágyódom semmi nagy befolyásra *) , de ha ezen példát követni akarnám, nem nagy fáradságba kerülne az egész társaságot despolisálnom, elég volna 22.000 pft aláírás (mit pedig három nap alatt is könnyű volna teremteni) **), hogy a 200 darab 10forintos voksot, 200 lóforintos aláíróknak kezökbe adva, az eddig aláírt egész 175.000 ftot örökös minoritásba tegye akárki. Ez tehát nagyon veszedelmes példa, annyival veszedelmes, mert ösztönt ad arra, hogy lOOforintosnál nagyobb aláírásokon ne igyekezzünk, mert egy lOOOforintos aláírás csak 2 voks, de tíz darab lOOforintos, tehát szintúgy 1000 ft, illy alakban 10 voks***); úgy látszik pedig, hogy már a voksokkali küzdés terére van tévesztve ezen, czéljában olly szép egyesület; ’s nagyon sajnálom, hogy ezen veszedelmes tacsika (ki által, ki által nem? azt nem tudom, ’s nem is vizsgálom) olly férfiaknak elválasztásánál hozatott legelőször divatba, kik bizony sokkal teljesebb mértékben megérdemlik az egyesület bizalmát, mintsem hogy illy választási taktikákra akár szoruljanak, akár azt kedvesen vegyék. — Én azonban bizonyossá teszem Excellentiádat, hogy olly példát, mellyet kárhoztatok, utánozni soha sem fogok; de azt nem tagadhatom meg magamtól’s önérzetemtől, hogy olly egyesületnek igazgató választmányából vissza ne vonuljak, hol sok más egyebek mellett, még illy dolgot is tapasztalok. — Midőn tehát Excellenciádat alázatosan megkérném, méltóztassék lemondásomat elfogadni, ’s engem többé választmányi tagnak nem tekinti; egyébiránt kegyeibe ajánlott, mély tisztelettel vagyok Excellentiádnak Pesten, febr. 3-án 1845. alázatos szolgája Kossuth Lajos, m. k.u IIIy hangulatú lemondólevélre — kivéve a választmányi tagokat — a társaság nagy része, úgy látszék, elkészülve nem volt, mert annak felolvasása után néhány perczig csendesség jön, és szinte észrevehető, sőt feltűnő vala, mikép az több, kevesebb, de mindenesetre kellemetlen benyomást tön, míg végre nemes boszankodással K. W. B.-nál szavakban tört ki azon érzelem, melly a társaság (nem a jelen volt számos, ’s talán pisszegetés végett előre berendelt vásári közönséget értem) többségénél mutatkozott. Elmondván a tisztelt báró, mikép a lemondólevél hangulata nem mutat írójának kellő műveltségére, és sajnálja, hogy az, kinek tollából olly sok szépet olvasott, most megfeledkezve arról, mivel e társaság irányában tartozik, illy lovagiatlan viseletével méltó neheztelését vonja magára (Moraj a hallgatóság részéről, mellyet szóló élénken megfeddvén, folytatja beszédét.); ennélfogva kijelenti, hogy részéről ezek után épen nem sajnálja lemondását. Ezen előadást Sz. M. választmányi tagnak abeli nyilvánítása követé, miszerint nemcsak a választmányból, de lefizetvén az *)??? B. P. Hiradó szerk. **) Kár volt tettleg meg nem bizonyítani, és midőn kilépett a levélíró a választmányból, legalább ezen kedves emléket nem hagyni maga után. B. P. Hiradó szerk. ***) Igaz , azonban nem magának a levélírónak való-e azon alapszabályok készítésében, mellyek mindezeket igy szabják meg, kitűnő és talán túlnyomó befolyása? B. P. Hiradó szerkesztősége, alapszabályok értelmében ajánlatának csad részét, a társaságból is kilép, megjegyezvén, mikép mind a múlt gyűlésbe bevitt — a választmány néhány tagjainak különvéleményét, valamint K. L.nak e lemondólevelét is, mint nem ide intézettet — az elnöknek felolvastatnia nem kellett volna !), czáfolólag, ’s nem igen kíméletesen megemlítvén, végre, hogy az előtte szólott báró, midőn K. L.nak lovagiatlanságot hányt szemére, maga követte azt el, és ezzel (megkapván bérét, a jó hangosan kitörő éljeneket) re quasi bene gesta székéről felkelt és eltávozott. Gr. T. L. az előbb szolodnak példáját egy részben követve, mint választmányi tag szinte lemondott. A társaságban magát megfészkelt egyenetlenséget részint Sz. I. grófnak, ki, habár múlt közgyűlési védbeszédében egyetértésre szólita fel a társaságot, mégis élőbben nyilatkozatában K. L. úrról (nem ugyan mint saját véleményét, de mint másoktól hallottakat) ollyformákat mondott, mellyek a discussiót személyesség terére vitték, és ez által az egyetértést inkább vonták , mint eszközlök. Ruszint a B. P. Hiradó vezérének tulajdonitá, ki — mint állítá, minden szükség nélkül — sorolá elő a múlt gyűlésben azon okokat, mellyeknélfogva K. L.t a gyáralapító társaság igazgatójául alkalmasnak nem tartja is). Elnöke excllja azon előadásra, hogy a lemondólevelet nem kellett volna felolvastatnia , megjegyzé, miképp K. L. úrra semmi viszonyban nem állván, a hozzá, mint csupán e társaság kormányzó választmánya elnökéhez, írott levelet ide bemutatni szükségesnek tartá. Mi (igen természetesen) a társaság által helyeseltetett is. — Széchenyi István gr. a társaság másodelnöke recriminatiókkal nem akarja a létező egyenetlenségeket nevelni és nem is egyedül annak tulajdonítja a már rég sejdített felbomlást, hanem a társaság igen valószínű enyésztének magvát az alapszabályokban is látja elhintve, ott, hol az első befizetések igen csekélyre szabatván, ’s a magyar lelkesedés csak igen hamar meghidegülvén, nagy része az aláíróknak azzal nyugtatta meg kora felmelegülés folytában írott nagyobb összeg feletti megbánását, hogy a legroszabb esetben az Vsad vagy 'Aed részt lefizetvén, a további kötelezettség alól felmentetik. Egyébiránt látván, hogy a fenálló körülmények között nem tehet annyit, mint különben óhajtaná, másodelnökségéről lemond. — Gr. B. L. a levelet illetőleg kinyilatkoztatá, miszerint az szólót nem sértheti, mert ő nem szavakban keresi a sértést, hanem azon kutforrásra tekint, mellyből azok erednek, és nem akarván f) Hallomás szerint a kérdéses különvéleményt épen azért állították szükségesnek annak szerzőji, hogy azzal magukat a közgyűlés előtt igazolhassák, mikép lehetett tehát helytelen ezen különvélemény felolvasása ? Tudósitó. ff) Ezen logikának erejét tudósító belátni nem képes , mert hiszen ha ezen véleményt nem kellett volna is elmondani, azért K. L. úrnak mégsem volt joga a választmány ellen sértőleg fellépni. Azonban az alapszabályok az igazgató választását a választmányra bízván, tudósítónak úgy látszik, hogy a B. P. Híradó vezére mint választmányi tag az iránt, hogy ki alkalmas és ki nem az igazgatóságra, teljesen competens bíró volt, és igy ebeli véleményét, miután a választmány cselekvése vétetett crisis alá, bízvást el is mondhatta, amint el is mondta egész nyíltsággal, és a mint tudósító jól emlékezik a nélkül, hogy ez ellen akkor bárki is észrevételt tett volna. Ezek folytán csak azt nem bírja tudósító felfogni, hogy miért tartatik hát egy választmányi tagnak, egy másik iránti véleménye azon oknak, melly miatt egy társaságnak föl kell bomlani, vagy talán a gyáralapítónak pártolása csak attól föltételeztetett, hogy Kossuth Lajos legyen igazgató? Kell tehát lenni más okoknak, és e tekintetben figyelembe ajánlja gr. Széchenyi Istvánnak a Jelenkorban megjelent czikkeit *) a tudósító. *) Adandjuk. — Szerk. *) A többi hu lapok lisztéit Szerkesztőségei ezen értesítés felvégére bizodalmasan felkéretnek a B. P. Hiradó szerkesztősége által. A PESTI HISSAE2© ZÁUCZÁJA. AKARAT és HAJLAM. Regény. — B. JÓSIKA MIKLÓS-tól. II. Rész. 10. Az ügyvéd. (Folytatás.) Ákos valami olly keserű nyomást érzett keblében, melly egész súlyával bevert azon: egy intő szó hallata magát lelkében.-------Ne tovább! — itt egy veszélyes hálózat vetette szét burkait! — vissza a mig nem késői — De mint van az , hogy mikor félünk , hogy az kit szerelünk kevésbbé érdemli meg szivünket, érzelmünk mintegy gyálpontra folyván össze egész erelyében föllobog, s épen a legnemesb szivekben emelkedik vád azon kicsinyszivüségért hitünkben, melly szerelemben mint mindenben a forduló pontot képezi. — Igen, Ákos a szerelem azon ismeretes nagylelkűségével, melly mindent megbocsát, mig egy mentő szálba fogódzhatik, megedzé akaratát, egy tekintet Máriára, ki most szomorún ’s komolyan emelte föl szép ’s annyira lelkes szemeit, egész szerelmét egy gyálpontra húzta össze, pillanatig hallgatott még, azután komoly’s majdnem szigorú kifejezéssel nemes vonásain — szólt: Tudja-e, hogy a legmerészebb játékot foczkálhatá e cselszövénynyel? — melly alig hiszem , hogy az ön fejében foganszott volna. Van Olifant ur élete szintúgy koczkáztatva volt mint a Roderiché. — Mikép tettem volna azt ? szólt Mária figyelmezve . Nekem nem volt más szándékom, mint ezen alkalmatlan embertől szabadulni! A dolog megtörtént, szólt Ákos, és most nem arról lehet többé szó: a megtörténtet nem történtté tenni, hanem arról, mit tehetek én önnek nyugalmára és boldogságára. S készen mindent tenni érettem? szólt Mária. Mindent mi becsületemmel megfér! szóljon, ah ön nem sejti, mennyire ég szivem önt mindezen iszonyok tövegeiből kiragadni és életemet áldozni boldogitására. Mária vonásain keserű mosoly vonaglott át. — Ah barátom! szólt, nem rólam, hanem Regináról van szó — — én csak általa, csak benne lehetek boldog, ’s ha ön őt tudja e bajok szövegéből kimenteni, akkor örömest áldozom életemet arra , hogy önt boldogítsam s szivemnek annyira fékezett hajlamát kövessem , mint a ki czélt ért s nincs oka többé életét egyébnek tekinteni, mint egy kis fenmaradott tökének, mellyet elajándékozhat. Ákos szánakozva tekintett Máriára , ki e szavak közben olly elszánt, olly áldozatra kész kifejezéssel birt, melly valamint kimondhatlanul megszépítette őt, egyszersmind szánakozást idézett föl az ifjúban. Illy jutalomért mindent a Mária kiáltott föl: __ szóljon ön és lássa a készséget minden parancsai teljesítésébe!!. Roderick olly ember, ki, mikép mondám mindenre kész, ö kész volna az első kedvező alkalommma! engemet, Reginát, talán önt meggyilkolni, ha ez által boszuját hűthetné — — hiszi-e ön, hogy az illyen ember kímélést érdemel? Ha olyan, minőnek ön festi őt, akkor megérdemli, hogy a törvény egész szigorúságával ítéljen fölötte. A törvény 11 kiáltott fel Mária : a törvény e nyomorú föladására engemet meg fog bélyegezni — — — A törvény bizonyítványokat kíván ! Ezen ember semmit sem bizonyíthat! — mert vétkesebb nem vagyok mint mondám. — De mit ér az, ha minden vád alól fölment a törvény, ha Roderichet tiz — tizennyolez évre fogságba zárják, ha talán a vérpadra vezetik: nevem azért együtt neveztetik e nyomoruéval, becsületem a sárba vonszoltatik, ’s leányomnak olly anyja van, kire ujjal mutatnak, ki le van gázolva, tiporva — — ó! ha férjem élne! — — ki ment meg engemet ezen embertől — ! Ön nem bir az áldozat láz erélyével, ön mindenről szól mit érettem tenni képes, ’s egy popánczot állít mint paizst elő — becsület! — mit nevez ön becsületnek, egy anyát elhagyni pusztulni, ki mióta az első anyai rezgést érzi szive alatt, elly eszmének élt, gyermekét boldogitni. Becsület jó jó öltöny az — — melly minden termetre illik, melly minden szint élt föl, melly olly jó hátulsó ajtócska. — Megálljon ön! vágott közbe Ákos komolyan, s valóban meglepetve Mária beszédének e fordulatán: szóljon tisztán mit akar ! , én tudni akarom azt. — Önnek lehetlen olly érzelem áldozatkészségében nem hinni mint az enyim ! Jó tehát, szólt Mária: némitsa el ön azon embert, azután önt meggyilkolni, ha ez által boszuját hűthetné — — hiszi-e ön, hogy az ilyen ember kimélést érdemel? Ha ollyan, minőnek ön festi őt, akkor megérdemli, hogy a törvény egész szigorúságával ítéljen fölötte. A törvényt kiáltott fel Mária : a törvény e nyomorú föladására engemet meg fog bélyegezni — — — A törvény bizonyítványokat kíván ! Ezen ember semmit sem bizonyíthat! — mert vétkesebb nem vagyok mint mondom. — De mit ér az, ha minden vád alól fölment a törvény, ha Roderichet tiz — tizennyolcz évre fogságba zárják, ha talán a vérpadra vezetik: nevem azért együtt neveztetik e nyomoméval, becsületem a sárba vonszoltatik, ’s leányomnak olly anyja van, kire ujjal mutatnak, ki le van gázolva, tiporva — — ó! ha férjem élne! — — ki ment meg engemet ezen embertől — ! Ön nem bir az áldozat tüz-erélyével, ön mindenről szól mit érettem tenni képes, ’s egy popánczot állít mint paizst elő — becsület! — mit nevez ön becsületnek, egy anyát elhagyni pusztulni, ki mióta az első anyai rezgést érzi szive alatt, eggy eszmének élt: gyermekét boldogitni. Becsület!ó jó öltöny az — — melly minden termetre illik, melly minden szint öli föl, melly olly jó hátulsó ajtócska. — Megálljon ön! vágott közbe Ákos komolyan, s valóban meglepetve Mária beszédének e fordulatán: szóljon tisztán mit akar ! , én tudni akarom azt. — Önnek lehetlen olly érzelem áldozatkészségében nem hinni mint az enyim ! Jó tehát, szólt Mária: némitsa el ön azon embert, azutást