Budapesti Hiradó, 1845. január-június (107-206. szám)

1845-04-08 / 160. szám

234 ez állapotot még inkább ingerelni, annak fejtegetésébe: kik idézték legyen azt elő? bocsátkozni nem kíván; elég rá nézve tudni, hogy a társaság jelenségei végoszlásra mutat­nak , annálfogva, minthogy az alapszabályok értelmében az azonnali eloszlatást megrendelni nem lehet, indítványozza: tűzessék ki e gyűlésből határidő, midőn az e végett külö­nösen meghívandó társaság tagjai arról: szétoszoljék-e vég­kép a társaság, vagy sem? eldöntőleg határozzanak. Ezután L. L. szólott, ha szinte könnyű lenne, ép úgy mint gr. T. L. egy részről tette, más oldalról is elmondani mindazo­kat, mellyek szóló véleménye szerint sokkal inkább idézek elő az egyenetlenséget, ő mégis a recriminatiókba bocsát­kozni szinte nem kiván, a midőn azonban ezekkel felhagy, nem hagyhatja megjegyzés nélkül Sz. M. előadását, ki, midőn báró W. B.nak K. L. irányában mondottakat, visszatorláskép lovagiatlanságnak mondá, következetlenségbe esett, mert azt tette, mit másban roszólt, holott, valamint báró W. B.nak teljes jogában állott a felolvasott levélre véleményét kimon­dani , úgy Sz. M. is megtehette W. B. kijelentésére, de szóló is teszi Sz. M. előadására — tessék az vagy ne tessék a hall­gató közönségnek— azon különbséggel, hogy nem roszalja másban azt,mit maga tenni jónak vél ift). Nem hagyhatja to­vábbá megjegyzés nélkül még gróf T. L.nak is azon nyilat­kozatát, miszerint az gróf D. E.-nek múlt gyűlésbeni azon kijelentését — hogy K. L. urat igazgatóul alkalmasnak nem tartja—nem helyeselve az egyenetlenség egyik okának állitá, mert úgy hiszi szóló, hogy midőn K. L. ur saját sze­mélyét (az által, hogy a gyűlés előtt nyíltan kimondá, mikép nem az igazgató választásáról van általában, de különösen az ő személyéről a szó !*) a tanácskozás terére hozta; legkisebbet sem hibázott gr. D. E., hogy az iránt: kivánja e őt igazgatóul vagy sem ? és miért nem, véleményét nyíltan kimondá, mert azért, hogy valaki gyár­alapító társaság igaz­gatójának nem való, még igen derék ember lehet, és így nincs sértés az illyen előadásban. -p*) Az említett szónok gr. B. L. indítványát pártolja, mert úgymond noha ő is átlátja, hogy e társaság a fenálló körül­mények között nem prosperálhat, és azért bátran föl lehetne azonnal oszlatni, de azt az alapszabályok, a közigazság, de a positív törvénynél fogva is tenni nem lehetvén, határidőt ki­ván kitüzetni, a mikoron ha a többség mellette szavazand, fel is tarthatja, kedve szerint választhatván meg kormányzó­i.. Valóban, ha a tárgy, t. i. e társaság feloszlása nem volna annyira szomoritan komoly, igen kedvderitő jelenet lett volna hallani, hogy Sz. M. báró W. B.nak a lovagiasságról — figyel­met kérek és azért még egyszer mondom — a lovagiasság­ró­l ad tanitást!­­ — T u d ó s i t ó.­­*) És i­tt emlékezni fognak azok, kik a múlt gyűlésben jelen voltak, hogy K. L. ur alkalmat von magának, mindazon tulajdont elmondani magáról, mellyeknél fogva őt állítólag­ sokan i­gazgatóul óhajtották, honnan mint ő hiszi került az ellenes fellépés. Tud.­i**) Furcsa , hogy azon urak a másik oldalon a szabadszó­lást egész a szabadosságig igénylik, mindenről mi nem tetszik, magáról a kormányról is a legkíméletlenebb kifejezéssel szólnak; de ha az mondatik egyiknek közölök, és pedig a gyár­alapító társaság gyűlésében , és ollyan által, ki illy esetben competens biró, midőn a társaság igazgatója in­tette ön becses személyét tanácskozás tárgyául fölvetette, hogy ezen hivatalra nem való, mert hiszen universalis genie­k nem léteznek! már az bűn ! már ez nem illik, már ez oka a társaság felbomlásának! De uraim! ezen privilégium exclusivum ideje lejárt’s bizonyossá tehetjük, mi­kép csak a gyáva fogja magát ezentúl leharolni engedni! nem él­jük már hála az egeknek ! azon időket, midőn sérelmek körül fo­rogván , kik azt nem pártolák, némi félelemmel szólották; most Isten és ember előtt bátran föl lehet lépni és szemébe nézni annak, ki politikai véleménykülönbségnél fogva, a szándék tisztaságáról mer kételkedni. Igen uraim ! elmúltak és múljanak is azon idők , midőn a politikai színezetek ki nem fejtve , ki nem tisztulva úgy állíttat­tak önök által a nagy közönség­ek­be, hogy a conservativ csak suttonban valla be egymásnak hitét­ a legtörvényesb kormányi rendeletet csak remegve merte a bátrabb védelmezni; most lelkünk tisztaságában, önök vélemény­zsarnokoskodása által lelkesülve, nyíltan és bizonyos tekintetben dicsekedve fogunk a méltányosság, igazság és kíméletességgel párosult mérsékelt haladás zászlója alá seregleni, és nemcsak védelmezni magunkat, de hol kell megtámad­ni is, nehogy örökös védelmi állapotban a tért gyengítsük. Tud­ , választmányát, ha pedig a többség ellene nyilatkozandik, jobb ha úgy fog a külföld előtt állani, miszerint a magyarok a közbejött egyenetlenség végett (mi ugyan nem dicsőséges de nem is újság) nem akarták a társaságot fentartani, mint hogy lassankint be nem fizetések által sorvadva úgy tűnjék elő, mikép azt fentartani képesek nem valának. Erre M. R. miután a határidősül több kézbenszólás történt mint K. L. urnak közel rokona, minthogy úgymond más nem tette, felhíva érzé magát válaszolni, és csodálatra inkább mint követésre méltó logicával állitá, hogy L. S. úr éppen azon hi­bába esett, mellyel L. M. vádolá, és még csudálatra méltób­ban állitá, miképpen az, ki azt mondaná, hogy sógora igazgató akart lenni, az igazat nem mondaná .) Szólott még B. J. is szokott modorában, a nagy grófot és a védegylet isteni eszméjét páratlan összehangzással emlegetvén. Mind­ezek után abban történt a magállapodás, hogy négy hét múlva azaz ápril 13-án d. e. 11 órára a társaság külö­nösen arra fog összehivatni, hogy azt: fenálljon-e vagy sem ? végkép eldöntse. A. B. • * * Tudósítónk tölebbi jelentése a gyáralapító társaság bo­nyodalmait elég érthetőleg fejtette meg, és nekünk nem ma­rad egyéb hátra, mint gr. Széchenyi Istvánnak a Jelenkorban megjelent és ide vonatkozó czikkeit kivonatban szinte meg­ismertetni az olvasóval, mit jövő lapjaink teendenek. Mind­ezek az olvasó előtt feküvén, könnyű leend neki a gyár­ala­pitó társaság bonyodalmai iránt tisztába jönni ’s a felbomlás okai iránt magának véleményt képezni. Meggyék, Temesb­ől, mart. 17 d. F. hó­­kén rendszeres köz­gyűlésünk lévén, annak folyta alatt kevés olly kérdések me­rültek fel, mellyek a nagyközönséggeli közlést igényelnék ; nevezetes marad azonban Temes emlékezetében ezen gyűlés főleg azért, mert a mérsékelt alkotmányos párt soha férfia­sabban fel nem lépett az ellenzék ellen, és soha ennek haj­dani hatalma forrásai gyengeségét inkább ki nem tünteté, mint jelen alkalommal; kimutatván, hogy a kath. clerus, akir. tisztek, sőt némellyek a birtokos nemesség közöl is az ellen­zék általi folytonos sértegetések miatt, a nemesség nagy ré­sze pedig, részint hogy úgy ne járjon, mint az előbb említet­tek, részint a hazára nézve káros közönyösségből gyűlése­inkre meg nem jelenvén; innen volt, hogy az ellenzék ren­desen 20—30 többnyire fiatal jól rendezett szavazókkal intézte Temes sorsát, és vett befolyást a törvényhozásba. Milly egészen máskép van ez jelenleg nálunk, mióta a ne­messég roppant többsége elhatározó: Temes kormányzását a fiatal nemzedék kezeiből kiragadni, ’s azt a Rendek éret­tebb , ’s higgadtabb részire ruházni át; ezóta minden na­gyobb összeütközésnél 300—350 között forog a jelenlevők száma, ’s 80—90 körül a mérsékelt párt többsége,, — szol­gáljon megyénk hajdani ’s mostani állása például a többi me­gyéknek is, hogy a nemességnek csak akarni ’s az alkotmá­nyos tényezőket működtetni kell, ’s a zsarnokoskodó párt azonnal háttérbe szoríttathatik! — Gyűlésünk legneveze­­tesb tárgya megyénket tekintve a némelly tisztválasztásoknál eddig használt megbízólevelek voltak, mellyeket Temes Ren­dei valamint azokról eddig is végzésileg szabadon rendelkez­tek, úgy azoknak használatát jövő tisztujitásunknál egészen eltiltották; az ellenzék ezen végzést részire károsnak vélte , ’s azért némelly távollevő birtokosok, hivatalnokok ’s az öz­­­vegyek palástja alá rejtezvén, az érintett megyei végzést ő felsége előtt azért is megsemmisittetni kérte, mert a megye csak az állandóul ben lakó és nemesi birtokkal ellátott bün­­lakó egyéneknek engedett szavazatot. Ki volna képes hírla­pi czikkben előadni azon számtalan okot, mellyek a megbízó­levelek eltörlését igazolva, ezúttal fölhozattak? annyi bizo­nyos , hogy Horvátország mostani szerencsétlen állásának fő oka a megbízó levelekben rejlik; a gyűlésekben működő ne­nyilvánítsa az egész világ előtt, mikép, mihelyt gyászévem le­ál­­dozik, kész kezével és szivével megkínálni. — Nem kívánok ön­től egyebet, mint engemet azzá tenni, hogy leányom ne piruljon, ha anyja nevét mondják ki előtte. E pillanatban Mária görcsszerüen megkapatva zokogott, ’s magát Ákos karjai közé vetette: — Ó! szólt azután: — ön nem tudja mit szenvedek e pillanatban! Ákost senki sem fogja vádolni , ki egy fiatal életteljes férfiú forró vérét a mérlegbe veti, ’s kinek átalában heves szenvedélyről képzete van, ha most e nőnek, ki után évek óta sóvárgott, szen­vedélyes odaolvadása magán kívül ragadta. De természetében van az illy vonzalmaknak, hogy mindent saját érzésük nemességéhez módositnak, mi ellenségesen hat érzésekre.--------Elnémítani?! kérdé azután egy nyílt nemes tekintetet vetvén Máriára: hogyan érti ezt ön — — elnémítani — — Mária néhány perczig gondolkozott, azután egyszerűen szólt: Elnémítani! — igen — a többit önre bízom kitalálni, ’s ha megtörtént, akkor öné vagyok örökre — tiéd vagyok minden életre ! — Ezzel kezét nyújtotta Ákosnak ’s mig ez felelhetne, a mellékszobába tűnt es Ákos utána nézett, azután mintha egy uj eszme kapná meg , távozott hirtelen. w * # Este Regina csendesen ült szobájában. Anyját az iszonyú ese­mény után nem látta ’s egy érzés volt benne, melly nem engedd, hogy anyját fölkeresse. — Mindarról, mi Van Olifant, anyja, ’s Roderick közt történt, semmit sem tudott. — Mikor Van Olifant el­*) Már erre csak azt mondhatnák, hogy vannak olly világos kétségbe nem vonható dolgok, mellyeket éppen azért, mert olly világosak, bizonyítani nem lehet a­nélkül, hogy némi kis homályba ne boruljanak. Egész a februáriusi gyűlésig, mikor Kossuth Lajos ellenkezőleg nyilatkozott, mindenki, kit a tárgy érdeklett, azon hiedelemben volt , hogy Kossuth Lajos az igazgatói hivatalt, ha elválasztatik, elvállalja. Ezen hiedelemben volt, mint állíttatik, ma­ga a választmány is. T­u­d­ó­s­í­t­ó, távozott, ő is csak annyit tudott , mennyit a világ, de annyira is­merte anyját már, mikép alig kétkedhetett, hogy ha minden nincs is úgy, mikép azt Roderick mondotta, valaminek történni kelletett. — Stevenson kisérte őt tegnap szobájáig, ’s ott ezt sugá neki :­­ Mis Regina,ha valami lesz mit tenni kell, ne feledje ön, hogy Van Olifant fiának fogadott ’s ön nejének leánya , ’s nővérem ! — Az ifjú pillanatra nem hitt Roderich szavainak; tudni akarta, mi történt jótévéjével, —­ azért más nap mindenütt tudakozódott, hol lehetne Roderichot látni. Őt a városházához utasították, de Rode­rich a megye házánál volt, végre sikerült neki megtalálni kit ke­resett, de semmikép ki nem vihette, hogy hozzá bocsáttassák; bár mondá, mikép más is jelen lehet, é s hogy csak pár kérdést akar Roderichnek tenni. Ezer kétes érzelmek közt tért vissza szállására, midőn Máriával találkozott, ki épen akkor készült leányához. Megtiltom önnek, szólt Mária hirtelen, ’s arczának legszigo­rúbb kifejezésével, bár mit tenni, mi most beszédre ’s zajra adhatna alkalmat. — Asszonyom! — mond az ifjú rábámulva. — Ön Reginát szereti, szólt a nő átható tekintetet vetvén az if­júra — — mintha mondaná, mikép figyelmét semmi sem kerüli ki — — Regina sorsáról van szó, őt kell mindenek előtt ’s minden módon megóni a keserűségtől. — Tehát semmi vigyázatlanság! bízzék ön bennem, én mindent, mindent megteszek leányomért! ezzel Regina szobáiba sietett. (Vége köv.) távozott, ő is csak annyit tudott a mennyit a világ, de annyira is­merte anyját már, mikép alig kétkedhetett, hogy ha minden nincs is úgy, mikép azt Roderick mondotta, valaminek történni kelletett. — Stevenson kisérte őt tegnap szobájáig, ’s ott ezt sugá neki :­­ Mis Regina,ha valami lesz mit tenni kell, ne feledje ön, hogy Van Olifant fiának fogadott ’s ön nejének leánya , ’s nővérem ! — Az ifjú pillanatra nem hitt Roderich szavainak; tudni akarta, mi történt jótévéjével,­­ azért más­nap mindenütt tudakozódott, hol lehetne Roderichot látni. Őt a városházához utasították, de Rode­rich a megye házánál volt, végre sikerült neki megtalálni kit ke­resett, de semmikép ki nem vihette, hogy hozzá bocsáttassák; bár mondá, mikép más is jelen lehet, ’s hogy csak pár kérdést akar Roderichnek tenni. Ezer kétes érzelmek közt tért vissza szállására, midőn Máriával találkozott, ki épen akkor készült leányához. Megtiltom önnek, szólt Mária hirtelen, ’s arczának legszigo­rúbb kifejezésével, bár mit tenni, mi most beszédre ’s zajra adhatna alkalmat. — Asszonyom! — mond az ifjú rábámulva. — Ön Reginát szereti, szólt a nő átható tekintetet vetvén az if­júra — — mintha mondaná, mikép figyelmét semmi sem kerüli ki — — Regina sorsáról van szó, őt kell mindenek előtt ’s minden módon megóni a keserűségtől. — Tehát semmi vigyázatlanság! bízzék én bennem, én mindent, mindent megteszek leányomért! ezzel Regina szobáiba sietett. (Vége köv.)­mességnek nagyobb része kétségtelenül a magyar-horvát párt részén van; midőn a nem magyar pártnak nagyobb ré­sze olly nemtelenekből áll, kik vásárolt megbízólevelek mel­lett működnek, a korteskedés és lélekvásárlás legkönnyebb, ’s azért legveszedelmesebb eszköze ez, kivált olly megyék­ben, hol a magyar elem a nélkül is gyenge lévén ’s azért pártolást igényelvén , a megbizólevelek annak méginkábbi gyengítésére használtathatnak, miért is e kérdést hazámfiai figyelmébe ajánlom! Rendeink ezúttal is a „praesentes con­­cludant“ elv mellett maradtak , ’s némelly a folyamodólevél­ben előforduló aláírásokat gyanúsoknak találván, a szükséges megbízások megtekintése, ’s a megállapított elv értelmébeni tudósítás készítése végett másod alispánunk elnöklete alatt választmány neveztetett; a választmány tagjai közé soroló el­nökünk V. .föbiránkat is, de ő azon okból, mert mint a Rendek gyaniták, a kérdéses folyamodvány, ’s aláírásai megszerzése körül működött, minden erőködése daczára a választmányból kihagyatott. Midőn a megbizólevelek kárté­konysága a Rendek előtt korteskedés és lélekvásárlás szempontjából fejtegettetnék , K. I. sz.biránk felállván, hivatalosan jelenté: mikép V. J. nemes társunk nála 40 pengő forintot a végett tett le, hogy azokat V. fösz.bi­­ránknak, ki neki azokat lélekvásárlás díjaként önkezével át­adó, viszszaszolgáltassa, ’s téritvényét tőle visszakivánja, ’s mivel ő nem akar a pénzzel úgy járni, mint D. ter­­mesztményi biztosunk, ki „Bota“ nemes társaink által nála hasonló lélekvásárlás díjául letett 180 p­ő­­toktól menekülni nem tud, a pénzt a Rendek kezeibe leteszi. Érdekes volt szem­­lélni , mint álla V. sz.biránk tetten kapott bünöskint megsemmisítve előttünk , milly kicsiny volt az annyi diadal­ittas napok hőse ez alkalommal,’s mint nem képesithető szép szónoki tehetsége arra, hogy magát becsülettel kivághassa! Ö nem meré tagadni, hogy ezen pénzt lélekvásárlás fejében ön maga adta által­a. I. nemes társunknak, ’s csak az­zal mentegetözék, hogy ő senkinek elcsábítására nem műkö­dött ; igen ő nem maga, hanem kiküldött zsoldosai által csá­bítgatott, alkudozott, és személyesen fizetett. Felállott ezután B. M. fősz.biránk ’s hivatalosan jelenté, mikép „Ár­­vay“ nemes társaink nála, mint kerületi sz.birájoknál meg­jelenvén, panaszkodtak légyen: miszerint az ellenzék íncsel­­kedéseinek állandóul ki vannak téve, ’s hogy közelebbről F. J. és N. I. ellenzéki emissariusok nálok Sziner­­szegen megjelenvén, kitkit közülök 60 pfltal megkínál­tak, ’s foglalóul bizonyos mennyiségű pénzt az asztalra le is olvastak, ’s mivel ők a pénzt elfogadni semmikép sem akar­ták, a kiküldöttek arra igyekeztek őket bírni, hogy a titkos szavazás alkalmával a golyót elrejtvén, kihozzák, és ők a go­lyókat nekik 10—15 p­o­nttal fogják egyenkint megfizetni, a nevezett emissariusok jelen valának a gyűlésben, de az előadottaknak senki ellent nem mondott. Másnap K. sz.­­biránk a lélekvásárlásnak még egy bűnjelét mutató elő egy elszaggatott kötelezvényben, mintha egyik táblabiránk , kiről az egész vidék tudja, hogy pénzt kölcsön adni nem szokott, „Muntyán“ nemes társainknak 100 p­o ftokat kölcsönzött volna, — V. sz.biránk kezeirása a kötelezvény, övé az előttemesités, ’s azért kétséget nem szenved , hogy ezen pénzt is azon öszvetett ellenzéki pénztárból, mellyben mint hallatszik, 6000 p.nt létezik, ő adta Muntyánéknak, — tagad­­hatjátok-e tehát többé a minden oldalról rátok bizonyult lé­­lekvásárlást ?! — A tanácskozás tehát a körül forgott, mint kellene ezen kárhozatos viszszaéléseket jövendőre megelőz­ni, megakadályozni? ’S a Rendek azt határozók , hogy a lé­lekvásárlás végzésileg kárhozatos bűnnek bélyegeztetvén, szorosan eltiltassék , ’s az eltiltást áthágok olly módon bün­­tettessenek, mint kik a megyei végzéseknek ellenszegülnek, mi az egész megyében köröztetni rendeltetett, a szavazati golyók megvásárlásának pedig — az ellenzék minden ellen­kezése daczára — a nyilvános szavazás megállapításával vették elejét. (Vége következik.) Varasdból, mártius 29én, F. hó­dán tartatott kis­­gyűlési határozat következtében jövő ápril hó­mára kitű­zött közgyűlésünket, mellyről a megyei első alispán a Ren­deket meghívó­ levelek által már értesítette, legújabban az e megyéhez legfelsőbb helyről érkezett k. kir. rendelet april hó 17én, az addig némelly elintézendők elintézése végett, elhalasztatni, ’s a mostani — „sub praesidio moder­­ni moderatoris“ — kormányzó elnöklete alatt megtar­tatni parancsoló. _______ Komárom, mart. 22. Hazánk szerencsétlen tájai közé bízvást sorozhatjuk a mi Pozsony és Komárom megyékben helyzelt ’s a nagy- és kis-Duna által beszigetelt Csallóközt, melly ezelőtt minden áradáskor a Duna dühének esett áldo­zatul. Újabb időkben lakosai irtózván a sok vizveszélytől, töltések által kívántak magukon segíteni, de e töltések nem birnak erősséggel sem kívánt magassággal ,s igy a kívánt sikert nem nyujthatók. Ezt leginkább a komárommegyei vagyis alsó-Csallóköz érezvén, hogy magát a Duna árja ellen tö­kéletesen biztosítsa, igen nagyszerű révtöltéseket emelt; azonban ezek által a felső és sajátlag fakadó hó és eső által itt igen öszvegyülni szokott vizek kifolyásai eltemetvék, ennél­fogva kénytelen vala alsó-Csallóközünk vizeresztő zsilipek­ről gondoskodni, mellyek egyes helységek által el is készít­tettek ; de a szükséges felügyelés hiánya miatt néhány évi fenállásuk után nagyrészben ismét a Duna martalékivá lettek. Alsó-Csallóköz, hogy ezen bajon is segítsen, legújabban a kisdunamelléki víz által elpusztított kis zsilip helyett egy nagyszerűt és tökéletes erősségűt készült építeni, és pedig egész Csallóköz hozzájárultával — a centralisatiót akarván már ebben igen helyesen megerősíteni, mellybe azonban alsó-Csallóköz birtokosainak egy része csak azon esetben egyező bele, ha a komárommegyei felső- vagyis öregduna­­melléki Csallóköz is, melly a kisdunamellékinél sokkal viz­­dúsabb, hasonlókép vízmennyiségéhez alkalmazott zsilipet.

Next