Budapesti Hiradó, 1845. január-június (107-206. szám)

1845-04-08 / 160. szám

Kedden 160. Április 8. 1845. BUDAPESTI HÍR VI­I 0. Előfizethet­ni helyben a kiadóhivatalban, gránátos­­utczai Claudy-házban .(14-ik szám alatt, és minden császári királyi postahivatalnál. — Az ausztriai birodalomba s külföldre menendő példányok csak a bécsi császári posta­­hivatalnál rendeltethetnek meg rxl Ezen lapok minden héten négyszer, u. m. kedden, csütör­tökön, pént. és vasárn.jelennek meg. Előfizetési ár félévre Buda­pesten házhoz-hordással 5 ft., borítékban 6 ft., postán bo­rítékban 6 ft. ez.p. A hirdetmé­nyek minden apróbetüs hasáb­­soráért 5 (öt) ez. kr. fizettetik. itT*»?'’A „BUDAPESTI HÍRADÓ“ f. évi április 1 jén kezdődött második évnegyedes folyamára előfizethetni, helyben: 2 ft 48 kr, postán küldve 3 ft 30 kr­­jával pengőben; — szinte szolgálhatunk még az első évnegyedi folyamból is teljes számú példányokkal. — Az előfizetés elfogadtatik gránátos-utczai Dlaudy­­házban 466. sz. alatt a kiadóhivatalban és minden cs. kir. postahivatalnál. TARTALOM. Magyarország és Erdély. Kinevezések. Újabb emberbaráti adakozások az árva- és szepesmegyei szegények részére. — Értesítés a dunatiszai csatorna tárgyában. Magyar gyár­alapító részvényes társaság és bonyodalmai. Megyék : Közgyűlés Temesben. Varasdi kisgyülés. — Komáromi Csallóköznek Duna árja el­leni óvása. Temesvári levél. Aranyházy János mint nyavalyatörést gyógyító. Hírlapi szemle. Ausztria. Külföld. Francziaor­­szág. Schweicz. Legújabb. Egyesületi és intézeti közlések. Magyar gazd. egyesület. Pesti testgyakorló iskola. Hivatalos és magánhirde­tések. Loteriákban húzott számok. Nemz. színházi játékrend. Gabona­ár. Staluspapirok árkelete. Dunavizállás. T­á­r­c­z­a. Aakarat és hajlam. Regény b. Jósika Miklóstól. II. Rész. 10. szak.: Az Ügyvéd. (Folytatás.) 9EilGMEOEgKÍ€Í és MIÉM. Ő cs. ap. kir. Fölsége gróf P­e­j­a­c­s­e­v­i­c­h Lászlót egészségi állapotánál fogva, azon hivatalának, mellyel mint varasdmegyei fő­­ispáni helyettes felruházva jön, elvállalásától fölmenteni,’s helyébe főispáni helyettessé­ge­n túl a­z Imrét károlyvárosi váltótörvényszék elnökét kinevezni legkegy, méltóztatott. Szerkesztőségünkhez múlt számunk óta az árvame­­g­y­e­i, éhséggel küzdő szegények részére kö­­vetke usabb emberbaráti adakozások folytak he iyében: Aradról t. ez. Varga Péter kisdedovó­ int. tanító úr­tól ismét 32 ft. 32­5 krnyi segélyöszveg. — T. Ridl János k. keszi pleb. és esperestől, a maga ’s hívei nevében 10 ft.Té­­szen ennélfogvást (a múlt számunkbeli 121 ft 50 krnyi rész­lettel) az árvaiak részére hegyült’s még kezünknél levő ujabb segély összeg 164 irrot 22Vs krt pgőben. — Begyült pedig szerkesztőségünknél mostaniig Árva részére összesen: 8593 forint 1Vs kr pengőben és 12 db arany. A szepesmegyei éhező szegények részére múlt számunk óta adakozott A. M. 2 pengő forintot. KIÉRTESÍTÉS a dunatiszai csatorna tárgyá­ban*). Miután a duna- tiszai csatorna szabályozására meg­kívántató előleges költségek fedezésére már eddig is olly ne­vezetes ajánlatok tétettek, mellyek a kívánt pénzöszveget fe­lezik , mind azok, kik illy ajánlatokat tettek , vagy ezentúl még tenni kivánnak, ezennel felhivatnak, hogy ajánlataikat folyó évi junius hava­láig­­YVodianer Samuel és fia a nagyke­reskedelmi háznál lefizetni szíveskedjenek, melly idő határon túl az illy ajánlatok el nem fogadhatók. Költ Pesten szent György hava­sán 1845.­ Gyürky Pál, mint a duna-tiszai csatorna szabályozásában működő választmány helyettes el­nöke. ______ (A gyáralapító társaság és bonyodalmai.). A gyáralapító társaság mart. f6kán d. u. a megye nagy tere­mében, igen számos közönség előtt tartá közgyűlését, melly­­ben, miután gr. Keglevich Gábor elnök e excilja megnyitó be­szédében e gyűlés teendőit előadta, ’s Kay L. titoknok­a a kormányzó választmány eddigi működéséről terjedelmes és tárgyavatottságot tanúsító igen derék tudósítását megtette volna (mellyből mindazáltal csak az tűnt ki, hogy noha számtalan jelentkezők voltak, kik a társaság segedelmét igé­nyelték , mégis tettleg is valóságosan egyhez sem járulható, részint pénzereje, részint az alapszabályokban korlátolt ha­talma miatt), felolvastatott Kossuth Lajos választmányi tag­nak ő exclljához írott levele, melly így hangzik: „Nagymél­­tóságu gróf elnök úr ! A gyáralapító társaság tegnapi ülésé­ben parancsolván velem Excellentziád, hogy a szavazatszedő választmányban részt vegyek, ezen helyzetemnél fogva kéz­zelfogható alkalmam volt tapasztalni, mikint tűntek az egy 10 forintos ígérvények birtokosai elé, kik az utolsó órákban termettek vagy termesztettek, annyira, hogy már a tagok lajstromába sem jöhettek be; ’s minden illy tízforintos em­bernek kezében egyegy megbizólevél a szavazatra jogosított hölgyektől ’sat. olly szembetűnő irányzattal, hogy a távol­levők megbízólevelei a világért se adassanak olly kezekbe, mellyek magok is voksra lévén jogosítva, az alapszabályilag felállított számbavétel szerint, egy vagy más voksot elvesz­tenének.— A dolog jogszerüleg történt, nem lehet ellene kifogásom, de vájjon tanácsos volt-e a korteskedésnek ’s könnyű, de visszatetszést okozó taktikának ezen nemét az egyesületek terére általvinni ? nagyon kételkedem. Már csak azért is, mert például én bizony csekély befolyású ember vagyok, ’s nem is vágyódom semmi nagy befolyásra *) , de ha ezen példát követni akarnám, nem nagy fáradságba ke­rülne az egész társaságot despolisálnom, elég volna 22.000 pft aláírás (mit pedig három nap alatt is könnyű volna te­remteni) **), hogy a 200 darab 10­forintos voksot, 200 lóforintos aláíróknak kezökbe adva, az eddig aláírt egész 175.000 ftot örökös minoritásba tegye akárki. Ez tehát na­gyon veszedelmes példa, annyival veszedelmes­, mert ösz­tönt ad arra, hogy lOOforintosnál nagyobb aláírásokon ne igyekezzünk, mert egy lOOOforintos aláírás csak 2 voks, de tíz darab lOOforintos, tehát szintúgy 1000 ft, illy alakban 10 voks***); úgy látszik pedig, hogy már a voksokkali küzdés terére van tévesztve ezen, czéljában olly szép egye­sület; ’s nagyon sajnálom, hogy ezen veszedelmes tacsika (ki által, ki által nem? azt nem tudom, ’s nem is vizsgálom) olly férfiaknak elválasztásánál hozatott legelőször divatba, kik bizony sokkal teljesebb mértékben megérdemlik az egye­sület bizalmát, mintsem hogy illy választási taktikákra akár szoruljanak, akár azt kedvesen vegyék. — Én azonban bi­zonyossá teszem Excellentiádat, hogy olly példát, mellyet kárhoztatok, utánozni soha sem fogok; de azt nem tagad­hatom meg magamtól’s önérzetemtől, hogy olly egye­sületnek igazgató választmányából vissza ne vonuljak, hol sok más egyebek mellett, még illy dolgot is tap­aszta­lok. — Midőn tehát Excel­­lenciádat alázatosan megkérném, méltóztassék lemondásomat elfogadni, ’s engem többé választmányi tagnak nem tekin­ti; egyébiránt kegyeibe ajánlott, mély tisztelettel vagyok Excellentiádnak Pesten, febr. 3-án 1845. alázatos szolgája Kossuth Lajos, m. k.u IIIy hangulatú lemondólevélre — kivéve a választmányi tagokat — a társaság nagy része, úgy látszék, elkészülve nem volt, mert annak felolvasása után néhány perczig csendesség jön, és szinte észrevehető, sőt feltűnő vala, mikép az több, kevesebb, de mindenesetre kel­lemetlen benyomást tön, míg végre nemes boszankodással K. W. B.-nál szavakban tört ki azon érzelem, melly a tár­saság (nem a jelen volt számos, ’s talán pisszegetés végett előre berendelt vásári közönséget értem) többségénél mu­tatkozott. Elmondván a tisztelt báró, mikép a lemondólevél hangulata nem mutat írójának kellő műveltségére, és saj­nálja, hogy az, kinek tollából olly sok szépet olvasott, most megfeledkezve arról, mivel e társaság irányában tartozik, illy lovagiatlan viseletével méltó neheztelését vonja magára (Moraj a hallgatóság részéről, mellyet szóló élénken meg­­feddvén, folytatja beszédét.); ennélfogva kijelenti, hogy ré­széről ezek után épen nem sajnálja lemondását. Ezen elő­adást Sz. M. választmányi tagnak abeli nyilvánítása kö­veté, miszerint nemcsak a választmányból, de lefizetvén az *)??? B. P. Hiradó szerk. **) Kár volt tettleg meg nem bizonyítani, és midőn kilépett a levélíró a választmányból, legalább ezen kedves emléket nem hagyni maga után. B. P. Hiradó szerk. ***) Igaz , azonban nem magának a levélírónak való-e azon alap­szabályok készítésében, mellyek mind­ezeket igy szabják meg, kitűnő és talán túlnyomó befolyása? B. P. Hiradó szerkesztősége, alapszabályok értelmében ajánlatának csad részét, a társa­ságból is kilép, megjegyezvén, mikép mind a múlt gyűlésbe bevitt — a választmány néhány tagjainak különvéleményét, valamint K. L.nak e lemondólevelét is, mint nem ide intézet­tet — az elnöknek felolvastatnia nem kellett volna !), czá­­folólag, ’s nem igen kíméletesen megemlítvén, végre, hogy az előtte szólott báró, midőn K. L.nak lovagiatlanságot hányt szemére, maga követte azt el, és ezzel (megkapván bérét, a jó hangosan kitörő éljeneket) re quasi bene gesta székéről felkelt és eltávozott. Gr. T. L. az előbb szolodnak pél­dáját egy részben követve, mint választmányi tag szinte le­mondott. A társaságban magát megfészkelt egyenetlenséget részint Sz. I. grófnak, ki, habár múlt közgyűlési védbe­­szédében egyetértésre szólita fel a társaságot, mégis élőb­ben­ nyilatkozatában K. L. úrról (nem ugyan mint saját vé­leményét, de mint másoktól hallottakat) ollyformákat mon­dott, mellyek a discussiót személyesség terére vitték, és ez által az egyetértést inkább vonták , mint eszközlök. Ruszint a B. P. Hiradó vezérének tulajdonitá, ki — mint állítá, min­den szükség nélkül — sorolá elő a múlt gyűlésben azon oko­kat, mellyeknélfogva K. L.t a gyáralapító társaság igazgató­jául alkalmasnak nem tartja is). Elnök­e excllja azon elő­adásra, hogy a lemondólevelet nem kellett volna felolvastat­nia , megjegyzé, mikép­p K. L. úrra­­ semmi viszony­ban nem állván, a hozzá, mint csupán e társaság kor­mányzó választmánya elnökéhez, írott levelet ide bemutatni szükségesnek tartá. Mi (igen természetesen) a társaság által helyeseltetett is. — Széchenyi István gr. a társaság másod­elnöke recriminatiókkal nem akarja a létező egyenetlensége­ket nevelni és nem is egyedül annak tulajdonítja a már rég sejdített felbomlást, hanem a társaság igen valószínű enyész­­tének magvát az alapszabályokban is látja elhintve, ott, hol az első befizetések igen csekélyre szabatván, ’s a magyar lelkesedés csak igen hamar m­eghidegülvén, nagy része az aláíróknak azzal nyugtatta meg kora felmelegülés folytában írott nagyobb összeg feletti megbánását, hogy a legroszabb esetben az Vsad vagy 'Aed részt lefizetvén, a további kö­telezettség alól felmentetik. Egyébiránt látván, hogy a fen­­álló körülmények között nem tehet annyit, mint külön­ben óhajtaná, másodelnökségéről lemond. — Gr. B. L. a levelet illetőleg kinyilatkoztatá, miszerint az szólót nem sértheti, mert ő nem szavakban keresi a sértést, hanem azon kutforrásra tekint, mellyből azok erednek, és nem akarván f) Hallomás szerint a kérdéses különvéleményt épen azért ál­lították szükségesnek annak szerzőji, hogy azzal magukat a köz­gyűlés előtt igazolhassák, mikép lehetett tehát helytelen ezen kü­lönvélemény felolvasása ? Tudósitó. ff) Ezen logikának erejét tudósító belátni nem képes , mert hiszen ha ezen véleményt nem kellett volna is elmondani, azért K. L. úrnak még­sem volt joga a választmány ellen sértőleg fellépni. Azonban az alapszabályok az igazgató választását a választmányra bízván, tudósítónak úgy látszik, hogy a B. P. Híradó vezére mint választmányi tag az iránt, hogy ki alkalmas és ki nem az igazga­tóságra, teljesen competens bíró volt, és igy ebeli véleményét, mi­után a választmány cselekvése vétetett crisis alá, bízvást el is mond­hatta, a­mint el is mondta egész nyíltsággal, és a mint tudósító jól emlékezik a nélkül, hogy ez ellen akkor bár­ki is észrevételt tett volna. Ezek folytán csak azt nem bírja tudósító felfogni, hogy miért tartatik hát egy választmányi tagnak, egy másik iránti véle­ménye azon oknak, melly miatt egy társaságnak föl kell bomlani, vagy talán a gyáralapítónak pártolása csak attól föltételeztetett, hogy Kossuth Lajos legyen igazgató? Kell tehát lenni más okok­nak, és e tekintetben figyelembe ajánlja gr. Széchenyi Istvánnak a Jelenkorban megjelent czikkeit *) a tudósító. *) Adandjuk. — S­z­e­r­k. *) A többi hu lapok lisztéit Szerkesztőségei ezen értesítés felvé­gére bizodalmasan felkéretnek a B. P. Hiradó szerkesz­tősége által. A PESTI HISSAE2© ZÁUCZÁJA.­­ AKARAT és HAJLAM. Regény. — B. JÓSIKA MIKLÓS-tól. II. R­é­s­z. 10. Az ügyvéd. (Folytatás.) Ákos valami olly keserű nyomást érzett keblében, melly egész súlyával bevert azon: egy intő szó hallata magát lelkében.-------­Ne tovább! — itt egy veszélyes hálózat vetette szét burkait! — vissza a mig nem késői — De mint van az , hogy mikor félünk , hogy az kit szerelünk kevésbbé ér­demli meg szivünket, érzelmünk mintegy gyálpontra folyván össze egész erelyében föllobog, s épen a legnemesb szivekben emelke­dik vád azon kicsinyszivüségért hitünkben, melly szerelemben mint mindenben a forduló pontot képezi. — Igen, Ákos a szerelem azon ismeretes nagylelkűségével, melly mindent megbocsát, mig egy mentő szálba fogódzhatik, megedzé akaratát, egy tekintet Máriára, ki most szomorún ’s komolyan emelte föl szép ’s annyira lelkes szemeit, egész szerelmét egy gyálpontra húzta össze, pillanatig hallgatott még, azután komoly’s majdnem szi­gorú kifejezéssel nemes vonásain — szólt: Tudja-e, hogy a legmerészebb játékot f­oczkálh­atá e cselszö­vénynyel? — melly alig hiszem , hogy az ön fejében foganszott volna. Van Olifant ur élete szintúgy koczkáztatva volt mint a Ro­­deriché. — Mikép tettem volna azt ? szólt Mária figyelmezve . Nekem nem volt más szándékom, mint ezen alkalmatlan embertől szabadulni! A dolog megtörtént, szólt Ákos, és most nem arról lehet többé szó: a megtörténtet nem történtté tenni, hanem arról, mit te­hetek én önnek nyugalmára és boldogságára. S kész­en mindent tenni érettem? szólt Mária. Mindent mi becsületemmel megfér! szóljon, ah ön nem sejti, mennyire ég szivem önt mindezen iszonyok tövegeiből kiragadni és életemet áldozni boldogitására. Mária vonásain keserű mosoly vonaglott át. — Ah barátom! szólt, nem rólam, hanem Regináról van szó — — én csak általa, csak benne lehetek boldog, ’s ha ön őt tudja e bajok szövegéből kimenteni, akkor örömest áldozom életemet arra , hogy önt bol­dogítsam s szivemnek annyira fékezett hajlamát kövessem , mint a ki czélt ért s nincs oka többé életét egyébnek tekinteni, mint egy kis fenmaradott tökének, mellyet elajándékozhat. Ákos szánakozva tekintett Máriára , ki e szavak közben olly elszánt, olly áldozatra kész kifejezéssel birt, melly valamint ki­­mondhatlanul megszépítette őt, egyszersmind szánakozást idézett föl az ifjúban. Illy jutalomért mindent a Mária­ kiáltott föl: __ szóljon ön és lássa a készséget minden parancsai teljesítésébe!!. Roderick olly ember, ki, mikép mondám mindenre kész, ö kész volna az első kedvező alkalommma! engemet, Reginát, talán önt meggyilkolni, ha ez által boszuját hűthetné — — hiszi-e ön, hogy az illyen ember kímélést érdemel? Ha o­lyan, minőnek ön festi őt, akkor megérdemli, hogy a törvény egész szigorúságával ítéljen fölötte. A törvény 11 kiáltott fel Mária : a törvény e nyomorú föladá­sára engemet meg fog bélyegezni — — — A törvény bizonyítványokat kíván ! Ezen ember semmit sem bizonyíthat! — mert vétkesebb nem vagyok mint mondám. — De mit ér az, ha minden vád alól fölment a törvény, ha Roderichet tiz — tizennyolez évre fogságba zárják, ha talán a vérpadra vezetik: nevem azért együtt neveztetik e nyo­­moruéval, becsületem a sárba vonszoltatik, ’s leányomnak olly anyja van, kire ujjal mutatnak, ki le van gázolva, tiporva — — ó! ha férjem élne! — — ki ment meg engemet ezen embertől — ! Ön nem bir az áldozat láz­ erélyével, ön mindenről szól mit érettem tenni képes, ’s egy popánczot állít mint paizst elő — becsület! — mit nevez ön becsületnek, egy anyát elhagyni pusz­tulni, ki mióta az első anyai rezgést érzi szive alatt, elly eszmé­nek élt, gyermekét boldogitni. Becsület j­ó jó öltöny az — — melly minden termetre illik, melly minden szint élt föl, melly olly jó hátulsó ajtócska. — Megálljon ön! vágott közbe Ákos komolyan, s valóban meg­lepetve Mária beszédének e fordulatán: szóljon tisztán mit akar ! , én tudni akarom azt. — Önnek lehetlen olly érzelem áldozat­készségében nem hinni mint az enyim ! Jó tehát, szólt Mária: némitsa el ön azon embert, azután önt meggyilkolni, ha ez által boszuját hűthetné — — hiszi-e ön, hogy az i­lyen ember kimélést érdemel? Ha ollyan, minőnek ön festi őt, akkor megérdemli, hogy a törvény egész szigorúságával ítéljen fölötte. A törvény­t­ kiáltott fel Mária : a törvény e nyomorú föladá­sára engemet meg fog bélyegezni — — — A törvény bizonyítványokat kíván ! Ezen ember semmit sem bizonyíthat! — mert vétkesebb nem vagyok mint mondom. — De mit ér az, ha minden vád alól fölment a törvény, ha Roderichet tiz — tizennyolcz évre fogságba zárják, ha talán a vérpadra vezetik: nevem azért együtt neveztetik e nyo­moméval, becsületem a sárba vonszoltatik, ’s leányomnak olly anyja van, kire ujjal mutatnak, ki le van gázolva, tiporva — — ó! ha férjem élne! — — ki ment meg engemet ezen embertől — ! Ön nem bir az áldozat tüz-erélyével, ön mindenről szól mit érettem tenni képes, ’s egy popánczot állít mint paizst elő — becsület! — mit nevez ön becsületnek, egy anyát elhagyni pusz­tulni, ki mióta az első anyai rezgést érzi szive alatt, eggy eszmé­nek élt: gyermekét boldogitni. Becsület!­ó jó öltöny az — — melly minden termetre illik, melly minden szint öli föl, melly olly jó hátulsó ajtócska. — Megálljon ön! vágott közbe Ákos komolyan, s valóban meg­lepetve Mária beszédének e fordulatán: szóljon tisztán mit akar ! , én tudni akarom azt. — Önnek lehetlen olly érzelem áldozat­készségében nem hinni mint az enyim ! Jó tehát, szólt Mária: némitsa el ön azon embert, azutást

Next