Budapesti Hiradó, 1845. január-június (107-206. szám)
1845-05-08 / 177. szám
Csütörtök 177. Május 8. 1845. — Előfizethetni helyben a kiadóhivatalban, gránátos« utczai Dlaudy-házban 1lyik szám alatt, és minden császári királyi postahivatalnál. — Az ausztriai birodalomba s külföldre menendő példányok, csak a bécsi császári postahivatalnál rendeltethetnek meg. Ezen lapok minden sieton négyszer, n. m. kedden, csütörtökön, pént. és vasárn.jelennek meg. Előfizetési ár félére budapesten házhoz—hordással 5 ft., borítékban 6 ft., postán borítékban 6 ft. ez. p. A hirdetmények minden apróbetűs hasábsoraért 5 (öt) ez. kr. fizettetik. TARTALOM. Magyarország és Erdély. Újabb adakozások az árva- és szepesmegyei éhező szegények részére. Töredékeszmék a statushatalom feladása fölüli korunkban II. Sejtelmek. Megyék: Tisztválasztás Pestben ’s az uj tisztikar. Közgyűlés Esztergomban. Nyilatkozat Gömörből. Budapesti hirharang. Nagyszombati hirharang Hírlapi szemle. Külföld. Nagybritannia. Franczia, Spanyolország. Portugália. Schweicz. Törökország. Egyesületi közlés: Pesti czukorgyáregyesület. Igazítás. Hivatalos és magánhirdetések. 9fAfi¥AR01Ir§ZÁG és ERDÉTIT. A Tiszaujlakon eddig fenállott számtartói hivatal megszüntetése után, ugyanott egy uj k. kamrai ispáni hivatal van legfelsőbb helyről engedvényezve, melly hivatallal évenkint 250 p.forint készpénz-fizetés, 15 öl tűzifa, 52 pozs. mérő zab, 24 pozs. m. tisztabuza , 200 font só , ugyszinte rét és széna 50 pengő forintnyi értékben, ’s szabad lisztilak jár. — Az ezen hivatalt elnyerni szándékozók, folyamodványaikat a marmarosi k. kamrai igazgatóságnál nyújtsák be. Szerkesztőségünkhez az árvamegyei szegények részére múlt számunk óta köv. emberbaráti adakozmányok folytak be p. p.: Tolnamegyéböl t. Komáromi Istv. heghi kath. segédpap gyűjteménye 5 ft 30 k. (Éhez járultak: a gyűjtő ur 40 krral; Kárásy Ferencz alesperes 30 kr., Mészáros Ferencz tiszttartó 30 kr., Árvay János számtartó 30 kr., Lehner Ferencz kasznár 30 kr. Ocskay Károly ispán 40 kr., Mikó István , ispán 30 krt., Kóber András ispán 30 krt., Talabér János ellenőr 30 kr., Razgha Elek Írnok 30 kr. Nagy Lajos Írnok 10 kr.) — T. Kammercsik Ján. t. szalóki plébános ur újabb gyűjteménye 10 ft. (Ehez adakoztak T. Abádról S. G. 5 ff., az abádi gazdatiszt urak 5 ft.) — Teszen (a mai számunkbeli 61 p. ft 40 kr. és 1 arany részlettel) a kezünknél levő újabb adakozási összeg: 77 ft 10 krt pengőben és 1 aranyat. — Regyelt pedig mostanig Árva részére (a már elküldött 9331 p.ft 20^5 krral és 12 darab aranynyal együtt) öszszesen 9346 ft, 60’/s kr. pgb. ’s 13 db arany. A szepesmegyei szűkölködők részére múlt számunk óta beküldetett, szinte Tolnamegyéből tlendő Komáromy Istv. heghi kath. segédpap gyűjteménye 5 ft 30 kr. (A segélyzők név szerint ugyanazok, kik fentebb az árvaiak részére adakoztak.) Továbbá f. Kammercsik Ján. t.szalóki pleb. ur újabb gyűjteménye 5 ft. (Ehez járultak névszerint f. Magyar Józsefné asszony 2 frint, t. Thassy Gáb. ur 1 ft, f. Für Boldizsár ur 1 ft. A gyűjtő 1 fnt. Teszen (a múlt számunkban kitett 173 pgc frintnyi részlettel) a kezünknél lévő újabb adakozási öszveg 183 ftot ’s 30 krt pengőben. — Begyült ennélfogva szerkesztőségünknél (a már elküldött 1023 pengő ft 32 kr. és 1 aranynyal együtt) mostanig Szepesmegye részére öszvesen 1207 ft 2 kr. pengőben és 1 arany. (Töredékeszmék a status hatalom feladása felett korunkban III.) Mielőtt eddigi elmélkedéseink végirányához, a státushatalom mai feladásának nézeteink szerinti részletes fejtegetéséhez térnénk át, legyen szabad a mondottakat rövid vázlatban ismételni, hogy az e czikkben befejezendő okoskodásunk logicájának felfogására egyszersmind kulcsul szolgálhassanak. Ha öncsalódásban nem tévelygünk, úgy hiszszük, elvitázhatlanul bebizonyítok, miként hogy a nemzeti cselekvőség — bármi élénk és ernyedetlen legyen is az — a státushatalom egyensúlyozó, és egyetemesítő behatása nélkül eredményre — tartós, minden érdeket lehetőleg kielégítő eredményre — nem képes fejlődni; egyszersmind ez elméleti igazságot gyakorlatilag is az emberiség történetkönyveivel, közvetlenebbül pedig saját állapotunk szomorú, eredményüres zavaraival megerősítők. Innen folytatólag következtetők, hogy hol a cselekvőségre serkent erők működései között a hajdani alakzatok szétbomladozása egyszer megindult, ott a státushatalomnak egyensúlyzó hatályával, és közérdeki típusával késnie többé nem lehet, nem szabad, mert különben a nemzetőrök félszeg tevékenysége veszélyes vad forrássá igen könnyen elfajul — melly állításunkat gyakorlatilag támogatók ismét, reá mutatunk nemzetéletünk azon aggasztó jelenségeire, mellyek a nemzeti műtétei e leglényegesb ingredientiájának hiányából fejlődtenek; reá mutattunk továbbá e bonyodalmak okozta rosszulérzés kínos feszengései között, ma már kifejlett új élelmiszerezés utáni átalános vágyra is ; tehát a kedélyeket e jótékony műtétei elfogadására immár fogékonyaknak, és így az átalakulás processusa valahai befejezésének perezét megérkezettnek mondók. Örömmel üdvözlök továbbá politikai életünkben feltűnt azon fordulatot, melly némelly nem épen alaptalan jelenségek után ítélve, kormányunkat ügyeink élére cselekvőleg hozandó, egyszersmind úgy az ösvényt, mellyen ez kitűzött iránya ebbe megindulni látszatik , mint a műszereket, melylyeket magasztos czéljainak létesítésére százados alkotmányunk szertárából előkeresett, törvényszerüknek vallók, ’s ennek következtében a megyefőkormányzói hivataloknak eredeti alakjukban visszaállítását, hazánk jövőjére nézve örvendetes fejleménynek hirdetők. És ugyanezekben, habár csak igen átalános vonásokban, megadok egyszersmind a státushatalom mai feladásának körrajzát is! De talán nem fogunk az igénytelen honpolgár szerénysége ellen vétkezni, ha ez átalánosságokon is túllépve azoknak, miket nehéz időnkben a státushatalom közvetlenebb rendeltetésének hiszünk , részletes fejtegetésibe is bele bocsátkozunk.— Mentse ezen merényünket tiszta hazafius buzgalmunk, mellyel szomorú bonyodalmaink gordiusi csomójának megoldását mi is csekély erőnkhöz képest elősegíteni törekszünk, mert hiszen az erők szabályos súrlódásából rejlik az ingathatlan meggyőződésnek szent heve, az igazságnak ragyogó világa! A státushatalom működési rendszerében leglényegesb kelléknek tekintjük, hogy a józan haladás eszméjével magát teljesen azonosítsa; eleven legyen tehát abeli meggyőződése, miszerint feladásához, nem a meglévő állapotokhoz görcsös ragaszkodás, sem az akaratoknak szolgai lebilincselése, hanem épen ellenkezően egy folytonos átalakulás, egy continuativus, a nemzet előzményeihez józanul hozzászőtt teremtésfolytatásnak vezérlete tartozik — a mozgalmat tehát erős kézzel szabályoznia és irányoznia kell, nem pedig magát azzal ellenforradalomba helyezni. Ne irtózzék ennek folytában a nemzeterők tusájától, habár ezek néha túlságosan is zajoskodnának a hon tévéin: a nemzet pezsgő egészségének, minden fejlesztésre fogékony képességének, az önállóság hatalmas érzetének erénydús jelenségei ezek, mellyek egyszersmind minden eleven élelmüvezetnek nélkülözhetlen kellékei! — Melly nép akarni tud, az,jól vezettetve,jól irányoztatva tenni is képes! még pedig hatálya nem tömegi, nem küllerjü, hanem belterjü (intensiv) élelmiszeres, hasonló az egészséges növény azon hatásához, melly szerint ez, organikus erejénél fogvást gyenge gyökérszálaival képes a legkeményebb sziklát is megrepeszteni! Szabadon mozogjanak az egyes erők, de nyíltan, de köztusában napvilágra öszvehozva, és a státushatalom által ellensúlyoztatva, az egyetemiség közérdeke felé folytonosan irányoztatva ,a rejtett erő zavarog, feszeng, míg elvégre kisebb, nagyobb robajjal előtör, az egyoldalúság magánharcza pedig eredményre soha sem fejlődhetik. Ez élénk küzdést tehát okosan ápolni szükséges ugyan, de egyszersmind úgy irányozni, hogy az a társadalomnak nemcsak némelly extremitásaiban pezsegjen, hanem mennyire lehetséges , életműszerezetének minden ízeit meghassa, mert csak illy átalános tusából képződik ki amaz egészséges és érett közvélemény, melly csalhatlan delejtü gyanánt a statushatalmat tévelyegni soha sem engedi. Legyen működésének menete, műszere törvényes és alkotmányszerü, mindenek felett pedig nemzeties, hagyja érintetlen, erőszakolatlan a nemzetnek annyi századok sublimatióit változatlanul átélt közjellemét: „resler soi-méme et s’unir aux autres“ szól Marc Girardin-nak életbocs tanja, mellyet az újjáalakulás fontos idejében felejteni nem szabad — hatalmas egy húr ez, melly rendszerint bájos hangokban ömledezik, de avatatlan kézzel érintve, vészesen szokott megrendülni. Politikája legyen őszinte’s nyilt: a macchiavelismus cselei a tiszta reflexió , az önállóság e korában, ’s még inkább autonómiánk mellett rég túlélték már magokat. A kormányzási abstractio ma már részvétet nem éleszt, hanem inkább rendszerint ellenkezést szül: világosan tudva , tisztán megértve kell annak lenni, hogy az élettel közvetíttethessék,és a nemzeti életműszerezet által felszivassék, és azzal azonosulhasson. Világoljon ugyan a stítushatalom hivatalnokainak napja ügyeink tömkelege fölött, mert hiszszük, hogy jóakarattal, éles belátással, érett avatottsággal túlmúlnak ezek minden polgári egyéniséget, de épen olly erősen vagyunk meggyőződve más oldalról, miszerint az okos vezérlet mellett együvé hozott nemzetosztályok a legbölcsebb statusférfinak is leghatalmasb oktatói! Álljon a dolgok élére, önmagával és műszereivel is mindenre nézve tisztában; álljon pedig élre nem az inertia nemlegességével, hanem mindeneket, miknek lőni kell, jó előre elkészítő, sőt hol szükséges, hatását lehető sebességgel is éreztető erélyével, mert különben az ellenállhatlanul haladó kornak alattságán fog csak harczoltatni, de vezetni, irányozni nem fog. Fő feladása tehát az események fölé emelkedni, minden valószínűen következő fordulatot éber személlel eleve kibémleni , és egyetemiségi típusát első csírájába már beleoltani. Egy eltévesztett perez, egy álommámorban elmulasztott lépés, nem egyszer századra terjedő következményeket idézett elő működésének e felett ernyedetlennek, életelevennek kell lenni, mert az irodák gyári lajhár kormányzása caput mortuum a nemzetélet pezsgésében — az élet ismét csak az élettel szeret közösködni! Munkássága mellett legyen egyszersmind rendithetlenül szilárd, egyszer felfogott alapelveinek fentartásában — mint megvíhattan érczfal ingatlanul álljon bármi rohamok irányában. A megfontolt meggyőződésre alapított elhatározottságnak vas akarata — melly azonban igen különbözik a gondolatüres makacsságtól — minden időben és minden környülállások között kivívta győzelmét, holott ellenkezően a gyáva ingatagság a státusgépezetet rendszerint megakasztotta, és nem egyszer valamelly másodrendű, de hatályosabb rúgónak irányzásától tette függővé; csekélyebb baj egy szilárd rendszernek kezelésében néha némelly részletekben tévedni, mint akár épen minden rendszer nélkül az események által akaratlanul vonszoltatni, akár pedig örökös oscillaliók közt a bizodalmát és tekintetet csökkenteni, a merényeknek határtalan kísérleteit feléleszteni, és végre is az ellenrohamok erélyét nevelni. E hon történetkönyvében annyi gyászlapok közepette épen csak azok a legy tündöklőbbek, mellyekre egy elhatározott erős statushatalomnak működései hratvák! Ne feledkezzék végre, sőt teendőinek legfőbbjei közé sorozza ama szellemi rugók ápolását, mellyek az élet zajai között rendszerint mellőztetnek, ’s azért minden ha és mindenütt az egyetemiséget képviselő státushatalomnak lényeges feladásaihoz tartoznak vallásosság, erkölcsösség, ’s mi ezt kedélyeink mélyeibe maradandóan beoltja: a népnevelés szent ügye ! Mert bármit mondjon is napjaink anyagi atheismusa, e szellemi hatályok nélkül soha, de soha nem képződik a boldogító társadalmi rendnek főkelléke: a felvilágosodott öntudaton feneklő akarat-arányosság. „Suchst du das Höchste, das Gröszte? die Pflanze kann es dich lehren, Was sie willenlos ist, sei du es wollend — das ist’s!“ És ezek azon részletek, mellyeket cselekvőségre kelő kormányunknak ’s természetesen műszereinek is, mellőzhetlen iránypontjai közé óhajtanánk soroztatm, mi és minden igaz hazafi, mert rendithetlen hitünk szerint, ez elemekből születhetik csak meg a közte és a nemzet között Isten-körütte házasságnak áldásos gyümölcse: a felbomlás alakjaiból újjáképzelt életerős társadalmi élelművezet! Befejezzük immár értekezésünket, az előbocsátottakban őszinte szerényen kimondva mindent, mit jelenlegi jövődús fordulatunk teljes kifejlesztésére meggyőződésünk szerint mondandónak láttunk : szolgáljon e kevés, habár csak néhány homokszemül is új alakulatunknak szerencsés kiképezésére; de szolgáljon egyszersmind harsány tárogatóul e nemzetnek, hogy azt illyként működendő kormányának férfias támogatására , és a szeretett hon boldogitása köz irányában meleg egyesülésre felriaszsza! Sújtsa e nép közmegvetése egész súlyával azon gyávát, ki politicai közönyösségének tehetlenségéből kibontakozni nem tudva, nem akarva , e nagy nemzeti műtéteihez mind azon hatályával, mellyel neki a törvény és polgári alkotmány engedett, járulni vonakszik — de sújtsa egyszersmind kétszeresen azt, ki a honzavarok hoszas szomorú éjéből valahára feltűnt uj rend első hajnalán, a hazafias sejtések és remények derengő egét önérdekeinek és gyanuizgalmainak szennyes ködével elhomályosítani és a nemzet és kormány egyesülése ünneptorát elavult poshadt kovászával megfertőztetni nem irtózik ! ! Bírek. (Sejtelmek.) Magyarország viszonyait komoly figyelemmel kisérve, és a törvényeinkben rejlő szellemet méltányolva, fájdalmasan kell tapasztalni, hogy törvényeink minden bölcs szelleme mellett azok szigorú végrehajtását nélkülözzük, és honunkban a rend, csend, személy- és vagyoni bátorság, mik a társasélet fő feltételei, kellőleg nem tenyésznek, és hogy annyi szellemi kincs, annyi lélekerő felhasználásával sem bírunk igényelhető progresszóban haladni, holott honunkban csak igen kevés ember van, ki bajaink súlyát nem érezné, és azért czélszerűleg javítgatva átalakulni nem akarna. Magyarország általános többsége, lélektani tapasztalásunk nyomán, min meggyőződésünk szerint, benső érzelmeiben conservativ-szellemű, azaz: az emberiség szent jogainak nemcsak szóvali, de tettleges tiszteletében kész a hon anyagi és szellemi felemelésére minden józan számolatú áldozatot meghozni; kész az arra szükséges közterheket igazságos arányban törvényes kötelességül elvállalni; kész institutióink hiányain korszerűleg javítani, de nem az ephemer hatású lelkesedés szalmatűzének langyságával, vagy az illusiók ábránd üregében bolyongva — hanem lelkiismeretes meggondolás útján. — És távol van az érintett többség a bizonyost egy bizonytalan jobblétnek, egy ábránd-képnek vérmesen feláldozni; és távol van az ősi még mindeddig dúsan termő gyümölcsös kertet elébb kiirtani, mielőtt bizonyosan termő és bizonyos árnyékot adó uj fákat ültetett; és távol van erszényét olly házsártoskodó kezelésre bízni, mellynek jelszava semmit, vagy mindent és melly még önmagával és elveivel sem jöhete tisztába; — legtávolabb van pedig attól, hogy a belbéke és jogállapot bármiilyen nyugalmának koczkáztatásával forradalmi kísérleteket tegyen. És bár — mikép mondok — meggyőződésünk szerint a hon többsége conservativ-szellemű, mégis akármerre tekintünk, csudáivá tapasztaljuk, hogy a többséget a kisebb radicalpárt annyi ideig mintegy átért merevültségben bírja tartani. Ezek ugyan azt adják okul, hogy övék az értelmiség ,s az értelmiség varázsereje nyújtja nekik a diadal-babért. És ha az értelmiség abból áll, hogy a szenvedélyek ’s indulatok — mik között hiúság, gőg, önzés főszerepet tartanak — salakos sugallásait vulkáni impetussal kövessék,’s a tömeget — melly az újdonságok után szokott kapkodni — czifra nagy szavakkal ’s ábránd tervezetekkel lév ulakra vezessék? akkor igenis az értelmiség az ő kizáró tulajdonuk! övék a dicsőség, és mi erre Ciceróval csak azt mondhatjuk: Illa vetus Gallia, quae condam opibus, imperio, gloria floruit, hoc una malo concidit , libertate immoderata, et licentia concionum. De azonkívül, hogy nincs rend és nincs csend, ’s nem tiszteltetnek a törvények — még egy más szembeötlőbb jelenet is mutatkozott honunkban , egy olly fonákság, melly minden országlási és álladalmi élet fogalmai irányában a legabnormisabb állapot; t. i. hogy a megyékben, tehát az országban , nem azok gyakorolják a kormány irányábani ellenőrködést, az alkotmányos ellenzéket, kiknek az természetes hivatásuk , t. i. a Kb., hanem kiknek mint kormányi tagoknak kötelességök a kormányt támogatni; • a tisztviselők szerepelik és viszik többnyire az ellenzéket ! Mi tehát ezen fonákságoknak kútfeje? azt kisértendjük meg földeríteni. Ilonunk kormányzási organisatiójában a megyék főszere-