Budapesti Hiradó, 1845. január-június (107-206. szám)

1845-05-08 / 177. szám

Csütörtök 177. Május 8. 1845. — Előfizethetni helyben a kiadóhivatalban, gránátos« utczai Dlaudy-házban 1lyik szám alatt, és minden császári királyi postahivatalnál. — Az ausztriai birodalomba s külföldre menendő példányok, csak a bécsi császári posta­­hivatalnál rendeltethetnek meg. Ezen lapok minden sieton négyszer, n. m. kedden, csütör­tökön, pént. és vasárn.jelennek meg. Előfizetési ár félé­re b­uda­pesten házhoz—h­ordással 5 ft., borítékban 6 ft., postán bo­rítékban 6 ft. ez. p. A hirdetmé­nyek minden apróbetűs hasáb­­soraért 5 (öt) ez. kr. fizettetik. TARTALOM. Magyaro­rsz­ág és Erd­él­y. Újabb ada­­kozások az árva- és szepesmegyei éhező szegények részére. Töredék­­eszmék a statushatalom feladása fölüli korunkban I­I. Sejtelmek. Megyék: Tisztválasztás Pestben ’s az uj tisztikar. Közgyűlés Esz­tergomban. Nyilatkozat Gömörből. Budapesti hirharang. Nagyszombati hirharang Hírlapi szemle. Külföld. Nagybritannia. Franczia­, Spa­nyolország. Portugália. Schweicz. Törökország. Egyesületi közlés: Pesti czukorgyáregyesület. Igazítás. Hivatalos és magánhirdetések. 9fAfi¥AR01Ir§ZÁG és ERDÉTIT. A Tiszaujlakon eddig fenállott számtartói hivatal meg­szüntetése után, ugyanott egy uj k. kamrai ispáni hivatal van legfelsőbb helyről engedvényezve, melly hivatallal évenkint 250 p.forint készpénz-fizetés, 15 öl tűzifa, 52 pozs. mérő zab, 24 pozs. m. tisztabuza , 200 font só , ugyszinte rét és széna 50 pengő forintnyi értékben, ’s szabad lisztilak jár. — Az ezen hivatalt elnyerni szándékozók, folyamodványai­kat a marmarosi k. kamrai igazgatóságnál nyújtsák be. Szerkesztőségünkhez az árvamegyei szegények ré­szére múlt számunk óta köv. emberbaráti adakozmányok folytak be p. p.: Tolnam­egyéböl t. Komáromi Istv. h­eghi kath. segédpap gyűjteménye 5 ft 30 k. (Éhez járultak: a gyűjtő ur 40 krral; Ká­­rásy Ferencz alesperes 30 kr., Mészáros Ferencz tiszttartó 30 kr., Árvay János számtartó 30 kr., Leh­ner Ferencz kasznár 30 kr. Ocskay Károly ispán 40 kr., Mikó István , ispán 30 krt., Kóber András ispán 30 krt., Talabér János ellenőr 30 kr., Razgha Elek Írnok 30 kr. Nagy Lajos Írnok 10 kr.) — T. Kammercsik Ján. t. szalóki plébános ur újabb gyűjtemé­nye 10 ft. (Ehez adakoztak T. Abádról S. G. 5 ff., az abádi gaz­datiszt urak 5 ft.) — Teszen (a mai számunkbeli 61 p. ft 40 kr. és 1 arany részlettel) a kezünknél levő újabb adakozási összeg: 77 ft 10 krt pengőben és 1 aranyat. — Regyelt pedig mostanig Árva részére (a már elküldött 9331 p.ft 20^5 krral és 12 darab aranynyal együtt) öszszesen 9346 ft, 60’/s kr. pgb. ’s 13 db arany. A szepesmegyei szűkölködők részére múlt szá­munk óta beküldetett, szinte Tolnamegyéből tlendő Komáromy Istv. h­eghi kath. segédpap gyűjteménye 5 ft 30 kr. (A segélyzők név szerint ugyanazok, kik fentebb az árvaiak részére adakoztak.)­­ Továbbá f. Kammercsik Ján. t.szalóki pleb. ur újabb gyűjteménye 5 ft. (Ehez járultak névszerint f. Magyar Józsefné asszony 2 frint, t. Thassy Gáb. ur 1 ft, f. Für Boldizsár ur 1 ft. A gyűjtő 1 fnt. Te­szen (a múlt számunkban kitett 173 pgc frintnyi részlettel) a ke­zünknél lévő újabb adakozási öszveg 183 ftot ’s 30 krt pengőben. — Begyült ennélfogva szerkesztőségünknél (a már elküldött 1023 pengő ft 32 kr. és 1 aranynyal együtt) mostanig Szepesmegye ré­szére öszvesen 1207 ft 2 kr. pengőben és 1 arany. (Töredékeszmék a status hatalom feladása felett korunkban III.) Mielőtt eddigi elmélkedéseink vég­irányához, a státushatalom mai feladásának nézeteink szerinti részletes­ fejtegetéséhez térnénk át, legyen szabad a mondottakat rövid vázlatban ismételni, hogy az e czikkben befejezendő okoskodásunk logicájának felfogására egyszer­smind kulcsul szolgálhassanak. Ha öncsalódásban nem tévelygünk, úgy hiszszük, elvi­­tázhatlanul bebizonyítok, miként hogy a nemzeti cselekvőség — bármi élénk és ernyedetlen legyen is az — a státushata­lom egyensúlyozó, és egyetemesítő behatása nélkül ered­ményre — tartós, minden érdeket lehetőleg kielégítő ered­ményre — nem képes fejlődni; egyszersmind ez elméleti igazságot gyakorlatilag is az emberiség történetkönyveivel, közvetlenebbül pedig saját állapotunk szomorú, eredmény­­üres zavaraival megerősítők. Innen folytatólag következtetők, hogy hol a cselekvő­ségre serkent erők működései között a hajdani alakzatok szét­­bomladozása egyszer megindult, ott a státushatalomnak egyensúlyzó hatályával, és közérdeki típusával késnie többé nem lehet, nem szabad, mert különben a nemzetőrök félszeg tevékenysége veszélyes vad forrássá igen könnyen elfajul — melly állításunkat gyakorlatilag támogatók ismét, reá muta­­tunk nemzetéletünk azon aggasztó jelenségeire, mellyek a nemzeti műtétei e leglényegesb ingredientiájának hiányából fejlődtenek; reá mutattunk továbbá e bonyodalmak­ okozta rosszulérzés kínos feszengései között, ma már kifejlett új élelmiszerezés utáni átalános vágyra is ; tehát a kedélyeket e jótékony műtétei elfogadására immár fogékonyaknak, és így az átalakulás processusa valahai befejezésének perezét megérkezettnek mondók. Örömmel üdvözlök továbbá politikai életünkben feltűnt azon fordulatot, melly némelly nem épen alaptalan jelensé­gek után ítélve, kormányunkat ügyeink élére cselekvőleg hozandó, egyszersmind úgy az ösvényt, mellyen ez kitűzött iránya eb­be megindulni látszatik , mint a műszereket, mely­­lyeket magasztos czéljainak létesítésére százados alkotmá­nyunk szertárából előkeresett, törvényszerüknek vallók, ’s ennek következtében a megyefőkormányzói hivataloknak eredeti alakjukban visszaállítását, hazánk jövőjére nézve örvendetes fejleménynek hirdetők. És ugyan­ezekben, habár csak igen átalános vonásokban, megadok egyszersmind a státushatalom mai feladásának kör­­rajzát is! De talán nem fogunk az igénytelen honpolgár szerénysége ellen vétkezni, ha ez átalánosságokon is túllépve azoknak, miket nehéz időnkben a státushatalom közvetlenebb rendel­tetésének hiszünk , részletes­ fejtegetésibe is bele bocsátko­zunk.— Mentse ezen merényünket tiszta hazafius buzgalmunk, mellyel szomorú bonyodalmaink gordiusi csomójának megol­dását mi is csekély erőnkhöz képest elősegíteni törekszünk, mert hiszen az erők szabályos súrlódásából rejlik az ingat­­hatlan meggyőződésnek szent heve, az igazságnak ragyogó világa! A státushatalom működési rendszerében leglényegesb kelléknek tekintjük, hogy a józan haladás eszméjével magát teljesen azonosítsa; eleven legyen tehát abeli meggyőződése, miszerint feladásához, nem a meglévő állapotokhoz görcsös ragaszkodás, sem az akaratoknak szolgai lebilincselése, hanem épen ellenkezően egy folytonos átalakulás, egy con­­tinuativus, a nemzet előzményeihez józanul hozzászőtt te­­remtésfolytatásnak vezérlete tartozik — a mozgalmat tehát erős kézzel szabályoznia és irányoznia kell, nem pedig magát azzal ellenforradalomba helyezni. Ne irtózzék ennek folytában a nemzeterők tusájától, ha­bár ezek néha túlságosan is zajoskodnának a hon tévéin: a nemzet pezsgő egészségének, minden fejlesztésre fogékony képességének, az önállóság hatalmas érzetének erénydús je­lenségei ezek, mellyek egyszersmind minden eleven élelmüve­­zetnek nélkülözhetlen kellékei! — Melly nép akarni tud, az,jól vezettetve,jól irányoztatva ten­ni i­s k­épe­s! még pedig hatálya nem tömegi, nem küllerjü, hanem belterjü (intensiv) élelmiszeres, hasonló az egészsé­ges növény azon hatásához, melly szerint ez, organikus erejénél fogvást gyenge gyökérszálaival képes a legkemé­nyebb sziklát is megrepeszteni! Szabadon mozogjanak az egyes erők, de nyíltan, de köztusában napvilágra öszve­­hozva, és a státushatalom által ellensúlyoztatva, az egye­­temiség közérdeke felé folytonosan irányoztatva ,a rejtett erő zavarog, feszeng, míg elvégre kisebb, nagyobb robajjal előtör, az egyoldalúság magánharcza pedig eredményre soha sem fejlődhetik. Ez élénk küzdést tehát okosan ápolni szük­séges ugyan, de egyszersmind úgy irányozni, hogy az a társadalomnak nemcsak némelly extremitásaiban pezsegjen, hanem mennyire lehetséges , életműszerezetének minden ízeit meghassa, mert csak illy átalános tusából képződik ki amaz egészséges és érett közvélemény, melly csalhatlan delejtü gyanánt a statushatalmat tévelyegni soha sem engedi. Legyen működésének menete, műszere törvényes és al­­kotmányszerü, mindenek felett pedig nemzeties, hagyja érin­tetlen, erőszakolatlan a nemzetnek annyi századok sublimatióit változatlanul átélt közjellemét: „resler soi-méme et s’unir aux autres“ szól Marc Girardin-nak életbocs tanja, mellyet az újjáalakulás fontos idejében felejteni nem szabad — ha­talmas egy húr ez, melly rendszerint bájos hangokban ömle­­dezik, de avatatlan kézzel érintve, vészesen szokott meg­­rendülni. Politikája legyen őszinte’s nyilt: a macchiavelismus cselei a tiszta reflexió , az önállóság e korában, ’s még inkább au­tonómiánk mellett rég túlélték már magokat. A kormányzási abstractio ma már részvétet nem éleszt, hanem inkább rend­szerint ellenkezést szül: világosan tudva , tisztán megértve kell annak lenni, hogy az élettel közvetíttethessék,és a nemzeti életműszerezet által felszivassék, és azzal azonosulhasson. Világoljon ugyan a stítushatalom hivatalnokainak napja ügyeink tömkelege fölött, mert hiszszük, hogy jóakarattal, éles belátással, érett avatottsággal túlmúlnak ezek minden polgári egyéniséget, de épen olly erősen vagyunk meggyő­ződve más oldalról, miszerint az okos vezérlet mellett együvé hozott nemzetosztályok a legbölcsebb statusférfinak is legha­­talmasb oktatói! Álljon a dolgok élére, önmagával és műszereivel is min­denre nézve tisztában; álljon pedig élre nem az inertia nem­legességével, hanem mindeneket, miknek lőni kell, jó előre elkészítő, sőt hol szükséges, hatását lehető sebességgel is éreztető erélyével, mert különben az ellenállhatlanul haladó kornak alattságán fog csak harczoltatni, de vezetni, irányozni nem fog. Fő feladása tehát az események fölé emelkedni, min­den valószínűen következő fordulatot éber szem­éllel eleve kibémleni , és egyetemiségi típusát első csírájába már bele­oltani. Egy eltévesztett perez, egy álommámorban elmulasz­tott lépés, nem egyszer századra terjedő következményeket idézett elő­ működésének e felett ernyedetlennek, életele­vennek kell lenni, mert az irodák gyári lajhár kormányzása caput mortuum a nemzetélet pezsgésében — az élet ismét csak az élettel szeret közösködni! Munkássága mellett legyen egyszersmind rendithetlenül szilárd, egyszer felfogott alapelveinek fentartásában — mint megvíhattan érczfal ingatlanul álljon bármi rohamok irányá­ban. A megfontolt meggyőződésre alapított elhatározottság­nak vas akarata — melly azonban igen különbözik a gondo­latüres makacsságtól — minden időben és minden környülál­­lások között kivívta győzelmét, holott ellenkezően a gyáva ingatagság a státusgépezetet rendszerint megakasztotta, és nem egyszer valamelly másodrendű, de hatályosabb rúgónak irányzásától tette függővé; csekélyebb baj egy szilárd rend­szernek kezelésében néha némelly részletekben tévedni, mint akár épen minden rendszer nélkül az események által aka­ratlanul vonszoltatni, akár pedig örökös oscillaliók közt a bizodalmát és tekintetet csökkenteni, a merényeknek határ­talan kísérleteit feléleszteni, és végre is az ellenrohamok erélyét nevelni. E hon történetkönyvében annyi gyász­lapok közepette épen csak azok a l­egy tündöklőbbek, mellyekre egy elhatározott erős statushatalomnak működései hratvák! Ne feledkezzék végre, sőt teendőinek legfőbbjei közé sorozza ama szellemi rugók ápolását, mellyek az élet zajai között rendszerint mellőztetnek, ’s azért minden ha és min­denütt az egyetemiséget képviselő státushatalomnak lényeges feladásaihoz tartoznak vallásosság, erkölcsösség, ’s mi ezt kedélyeink mélyeibe maradandóan beoltja: a népnevelés szent ü­gye ! Mert bármit mondjon is napjaink anyagi atheismusa, e szellemi hatályok nélkül soha, de soha nem képződik a bol­dogító társadalmi rendnek főkelléke: a felvilágosodott öntu­daton feneklő akarat-arányosság. „Suchst du das Höchste, das Gröszte? die Pflanze kann es dich lehren, Was sie willenlos ist, sei du es wollend — das ist’s!“ És ezek azon részletek, mellyeket cselekvőségre kelő kor­mányunknak ’s természetesen műszereinek is, mellőzhetlen iránypontjai közé óhajtanánk soroztatm­, mi és minden igaz hazafi, mert rendithetlen hitünk szerint, ez elemekből szület­­hetik csak meg a közte és a nemzet között Isten-körütte há­zasságnak áldásos gyümölcse: a felbomlás alakjaiból újjá­­képzelt életerős társadalmi élelművezet! Befejezzük immár értekezésünket, az előbocsátottakban őszinte szerényen kimondva mindent, mit jelenlegi jövődús fordulatunk teljes kifejlesztésére meggyőződésünk szerint mondandónak láttunk : szolgáljon e kevés, habár csak né­hány homokszemül is új alakulatunknak szerencsés kiképe­­zésére; de szolgáljon egyszersmind harsány tárogatóul e nemzetnek, hogy azt illyként működendő kormányának férfias támogatására , és a szeretett hon boldogitása köz irányában meleg egyesülésre felriaszsza! Sújtsa e nép közmegvetése egész súlyával azon gyávát, ki politicai közönyösségének te­­hetlenségéből kibontakozni nem tudva, nem akarva , e nagy nemzeti műtéteihez mind azon hatályával, mellyel neki a törvény és polgári alkotmány engedett, járulni vonakszik — de sújtsa egyszersmind kétszeresen azt, ki a honzavarok hoszas szomorú éjéből valahára feltűnt uj rend első hajnalán, a hazafias sejtések és remények derengő egét önérdekeinek és gyanuizgalmainak szennyes ködével elhomályosítani és a nemzet és kormány egyesülése ünneptorát elavult poshadt kovászával megfertőztetni nem irtózik ! ! Bírek. (Sejtelmek.) Magyarország viszonyait komoly figyelemmel kisérve, és a törvényeinkben rejlő szellemet méltányolva, fájdalmasan kell tapasztalni, hogy törvényeink minden bölcs szelleme mellett azok szigorú végrehajtását nélkülözzük, és honunkban a rend, csend, személy- és va­gyoni­ bátorság, mik a társas­élet fő feltételei, kellőleg nem tenyésznek, és hogy annyi szellemi kincs, annyi lélekerő felhasználásával sem bírunk igényelhető progresszóban halad­ni, holott honunkban csak igen kevés ember van, ki bajaink súlyát nem érezné, és azért czélszerűleg javítgatva átalakul­ni nem akarna. Magyarország általános többsége, lélektani tapasztalá­sunk nyomán, min meggyőződésünk szerint, benső érzelmei­ben conservativ-szellemű, azaz: az emberiség szent jogai­nak nemcsak szóvali, de tettleges tiszteletében kész a hon anyagi és szellemi felemelésére minden józan számolatú ál­dozatot meghozni; kész az arra szükséges közterheket igaz­ságos arányban törvényes kötelességül elvállalni; kész in­­stitutióink hiányain korszerűleg javítani, de nem az ephe­­mer­ hatású lelkesedés szalmatűzének langyságával, vagy az illusiók ábránd üregében bolyongva — hanem lelkiismeretes meggondolás útján. — És távol van az érintett többség a bizonyost egy bizonytalan jobblétnek, egy ábránd-képnek vérmesen feláldozni; és távol van az ősi még mindeddig dú­san termő gyümölcsös kertet elébb kiirtani, mielőtt bizo­nyosan termő és bizonyos árnyékot adó uj fákat ültetett; és távol van erszényét olly házsártoskodó kezelésre bízni, mellynek jelszava semmit, vagy mindent­ és melly még ön­magával és elveivel sem jöhete tisztába; — legtávolabb van pedig attól, hogy a belbéke és jogállapot bármiilyen nyugal­mának koczkáztatásával forradalmi kísérleteket tegyen. És bár — mikép mondok — meggyőződésünk szerint a hon többsége conservativ-szellemű, mégis akármerre tekintünk, csudáivá tapasztaljuk, hogy a többséget a kisebb radical­­párt annyi ideig mintegy átért merevültségben bírja tartani.­­ Ezek ugyan azt adják okul, hogy övék az értelmiség ,­­­s az értelmiség varázs­ereje nyújtja nekik a diadal-babért. És ha az értelmiség abból áll, hogy a szenvedélyek ’s indulatok — mik között hiúság, gőg, önzés főszerepet tartanak — sa­lakos sugallásait vulkáni impetussal kövessék,’s a tömeget — melly az újdonságok után szokott kapkodni — czifra nagy szavakkal ’s ábránd tervezetekkel lév­ ulakra vezessék? akkor igenis az értelmiség az ő kizáró tulajdonuk! övék a dicsőség, és mi erre Ciceróval csak azt mondhatjuk: Illa ve­­tus Gallia, quae condam opibus, imperio, gloria floruit, hoc una malo concidit , libertate immoderata, et licentia concionum. De azonkívül, hogy nincs rend és nincs csend, ’s nem tiszteltetnek a törvények — még egy más szembeötlőbb je­lenet is mutatkozott honunkban , egy olly fonákság, melly minden országlási és álladalmi élet fogalmai irányában a leg­­abnormisabb állapot; t. i. hogy a megyékben, tehát az or­szágban , nem azok gyakorolják a kormány irányábani el­lenőrködést, az alkotmányos ellenzéket, kiknek az természe­tes hivatásuk , t. i. a Kb., hanem kiknek mint kormányi ta­goknak kötelességök a kormányt támogatni; • a tisztviselők szerepelik és viszik többnyire az ellenzéket ! Mi tehát ezen fonákságoknak kútfeje? azt kisértendjük meg földeríteni. Ilonunk kormányzási organisatiójában a megyék főszere-

Next