Budapesti Hiradó, 1845. január-június (107-206. szám)

1845-05-22 / 185. szám

342 elvitetni szíveskedjenek. Költ Pesten, május 18kán 1845. — Fényes Elek. Az „Ungar“ máj. 20kai száma egy főherczegi kéztől írott nemes tartalmi­ levelet közöl, mellyet a Budapesti Hír­adónak 1831k(máj. 18a1) számából vett által. Örülünk, ha az „Ungar“ — mint gyakran tapasztaljuk is — a B. P. Híradót bányának tekinti, mellyből közlésre érdemes adatokat me­ríthet; ámde kevésbbé örülünk azon feltűnő indiscretio­­nak, melly szerint híreinket kútfőre­­ utalás, azaz forrás­­megnevezés nélkül con amore mintegy elsajátítja, így jön a fenérintett levéllel is; közlötte azt, de honnét? annak az „Ungar“ban nincs nyoma, valamint annak sincs, hogy a le­vél a fenséges kéz által magyarul vala írva; pedig épen ez bírhatott volna különös érdekkel az „Ungar“ előtt, melly a magyar érdekek terjesztését — mint homlokán olly sokszor vala olvasható — tűzte ki dicséretes czéljául. — Ennyit most különösen figyelmeztetésül az „Ungar“-nak, melly régóta nem lát különbséget az enyim és tiéd közt­i irodalomban ! (Dunamelléki ref. egyházkerület gyű­léséröli jelentés.) A helv. hitvallást követő dunamelléki egyházkerület 1. évi junius 23-án fogja Pesten szokott évenkinti közgyűlését a lelkipásztorságra kívánkozó ifjak nyilvános vizsgálatával megkez­deni. P­o­l­g­á­r Mihály m. k., egyh. kerületi főjegyző. Pesti czukorgyár-egyesület. (Czukoreladás.) A korm. választmány ezennel közhírré teszi, hogy a pesti czukor­­gyárban a finomított czukor eladása folyó május hó 2dik napján vette kezdetét. Tudomásul adatik egyszersmind, miszerint minden a pesti czukorgyárban készült czukorsü­vegek „PEST“ gyárjegygyel vannak ellátva. V e r e b y m. k. s titoknok. CVálasz a rimabrezói vasgyár ügyében Ba­­loghi László úr újabb megtámadására.) Rima-Brezé­ról, április 21kéről. Ki valami tárgy felől hírlapokban értekezni akar, főleg szükséges, hogy arról magának alapos ismereteket szerzett legyen. — ellenkező esetben pedig az útbaigazítást, sőt megrovást is fogadja el. Tetszett Baloghi László úrnak a B. P. Híradó 109 ik számában a magyar ipar, főleg a részvényekre alapult gyár­vállalatokról értekezni, és elijesztő például a rimabrezói egy­letet — úgy mint a gácsi gyárat megtámadólag előhozni. — Egyesületi ügyvéd R. ur ezen megtámadásra a rimai egylet és annak becsületekben megtámadott tisztjei érdekében a Budapesti Hiradó 136ik számában felelt, erre pedig Baloghi László ur azon Hiradó 152ik sz.ban viszonválaszolt. Ki a megtámadó és védő czikkeket figyelemmel olvasta és öszve­­hasoníitja, tartalmukból, de hangulatukból is könnyen ki fogja vehetni: kinek részén áll az igazság ? mert dicsére­tére legyen mondva B. L. úrnak, viszonválaszában meglehe­tősen átlátja állításai alaptalanságát, ’s csak az lett volna még kívánatos, hogy tévedését nyíltan, mint illik vala, vallja meg. — A nélkül, hogy szerencsém volna B. L. urat, — ki tudomásomra a rimai egylet részvényes tagja lenni megszűnt — személyesen ismerni, — kezet fogok vele annyiban, hogy ő a megtámadott rimai egylet dolgaira nézve azon ismereteket, mellyeket egy igazg. választmányi tagnak bírnia kell, nem tette magáévá; sőt illy értelemben bátor vagyok még tőle az arithmetica ’s gyári számadás egyszerű értését is, mi in ultima analysi, minden vállalatnál, mellynek eredménye jövedelem és haszon, fődolog marad, megtagadni. Pedig ne higye B. L. úr, hogy valamennyi külföldi ma­gános vagy részvényes gyár­vállalkozó egyszersmind szak­ember ; koránsem ! de értik ám ezen vállalkozók a szá­madást, értik az arithmeticát; tudják azt, hogy jobb egy­szerre ’s végkép 10 garast, mint évenkint egy forintot költeni, ’s annak igazolására, hogy valamint nem szokásom állítani— úgy itt sem állítottam ollyat, mit egyszersmind bebizonyítani ne tudnék; B. L. ur állításai és számolási következetlensé­geire nézve száraz számokra ’s tényekre fogok hivatkozni, még pedig éppen azon időből és évekről mellyekben B. L. ur a rimabrezói egyletnél választmányi tag volt és igy ön állítása szerint, hanem egyébről, legalább azon számadási tényekről tökéletes tudomásának kellene lennie. Tetszett ugyan­is B. L. urnak viszonválaszában állítani, „hogy nem a tisztek, hanem a munkások állapota legyen si­ralmas, és hogy amazok szép salariumaik mellett más acci­­dentiákból is boldogultak, ’s ezentúl is boldogulnak.“ A munkások siralmas állapota ’s a tisztek szép salariu­­mai tekintetében következő számadási kivonat szolgáljon megfejtésül: 1833/i ben keresett a rosztocsnói hámornál az első friselő 620 ft 45 krt, a második 508 ft 43 krt, egy fű­tő 363 ftot. Azon évben a likéri hámornál az első nyújtó kere­sett 695 ft 10 krt, a második 592 ft 10 krt, egy fű­tő 288 ft, midőn mind az egyik, mind a másik gyár tiszteinek fizetése, minden accidentiáit beszámítva, csak 470 váltó ftra rúgott. Az 1830/51k évben, tudva lévő száraz, és így a vaster­­mesztés mennyiségére kevésbbé kedvező évben, a likéri há­morban az első friselő 461 ft 15 krt, a 2ik friselő 395 ft 24 krt; a futó 274 ft 34 krt; az első nyújtó 742 ft 32 krt, a 2ik nyújtó 642 ft 32 krt; a fűtő pedig 321 ft 52 krt kere­sett, midőn az odavaló tisztnek minden accidentiákkal öszve­­számított fizetése csak 550 ft 36 krt jön. 1835/sik évben a rimabrezói vasgyárnál az első friselő fizetése 580 ft 58 kr, a 2ik friselőé 493 ft 50 kr, a fűtőé pedig 334 ft 3 krra ütött; az ezekre felügyelő tisztnek fize­tése pedig, minden accidentiáktat ide számítva, 582 ft 38 krt tett, és azóta a munkások állapota megjavult, m­íg el­lenben a tisztek fizetése csak a régi maradt. Ezek mellett, ha B.L. úr a számadások vizsgálatára csak a legkisebb figyelmet fordított volna is, könnyen meggyőződj­­hetik vala arról, hogy a bérfizetés minden készítmény és á­ír bevételével szoros kapcsolatban van, annyira, hogy a később időkben még a kezelésből támadható feleslegtől is kapnak a munkások fizetést, miből az is következik, hogy itt a hami­sítás és elsikkasztás a tiszt részéről vagy épen lehetlen, vagy igen nehezen titkolható el, mert az épen most mondottaknál fogva a termesztés mennyiségének nyilvánosságban tartása sokak érdekében feküvén, a történhető sikkasztás, habár később, de minden­esetre még annak is kétségtelenül tudo­mására jutna, ki egyebet az arithmeticánál nem ért, vagy még ezt sem érti. Meg lehet ugyan, hogy számos év alatt egy 26 személy­ből álló tiszti karnál egyes egyének által történhettek észre nem vett és napfényre nem derült elsikkasztások , és mivel ez sok ember közt, nemcsak Magyarhonban, és nemcsak gyáraknál, de a széles világon mindenütt megtörténhetik; ki ennek lehetlenségét tagadná , az csak az emberi természetet és nagyobbszerű testületek igazgatásávali tökéletes ismeret­lenségét tanusítná. De ha történt is illyés, mindamellett ta­­gadhatlan R. ügyvéd úrnak azon állítása, hogy senki a tisz­tek közöl meg nem ezresetlen, és hogy a lisztek igen közép­szerű állapotokat, inkább takarékos gazdálkodásnak és min­den fényűzéstőli tartózkodásnak, mint másnak köszönhetik.­­ És ha csakugyan történt, és tudva történt volna is illyes­­valami, még ezáltal B. L. ur nincs följogosítva arra, hogy a legocsmányabb olly tettel, mellyel egy tiszt vádoltathatik, t.i. uraság elleni hűtlenséggel, egyes tag vétke miatt egy egész tisztikart megbélyegezzen. Illy következtetés mellett, minden ember becsületét le lehetne gázolni (egyébiránt miféle név illik arra, ki a­nélkül hogy állítását bebizonyítani tudná, ilyeket állít, azt az olvasó közönség ítéletére bízom.) Láthatni pedig a fentebbi számadási kivonatokból: minő hitelességgel bírnak B. L. úr állításai, ’s ezek hiszem ma­gokban, is elégségesek lennének, B. L. ur czikke alaptalan­ságának kitüntetésére , de megjegyzést kell még azon állí­tásra is tennem, melly szerint a rimai egyletnek egyetlenegy tisztje sem látott eddig a rimavölgyön túl gyárakat. Igaz annyi, hogy míg B. L. ur a választmánynak tagja volt, annak jegyzőkönyveiben hiába nyomoztam illy utazásra és tapasz­talás-szerzésre általa tett indítványt; igaz azonban az is, hogy csakugyan fia azon tisztfőnöknek, kinek hagyomány­viszonyai felől olly alapos tudomásokat tudott magának sze­rezni B. L. úr, azon idő alatt még az egyesület szolgálatá­ban volt, külföldi vasgyárakat, a rimavölgyin túl az egye­sület költségén, tehát az igazg. választmány tagjainak meg­hagyásukkal , következéskép csakugyan ezek tudtával is lá­togatott; — valamint most is léteznek tisztek, kik részint külföldi gyárakat láttak, részint huzamos­ ideig azokban tar­tózkodtak. És én ugyan magam is üdvösnek tartom a külföldi és átalában más gyárak látogatását, de mivel, hála Istennek, már honunkban is lehet látni és tanulni annak, ki látni akar és tanulni tud , nem találhatom abban a magyar iparnak pa­­naceáját, hogy a külföldet vaktában majmoljuk, és hazánkra nem alkalmazható elrendezéseket honosítani igyekezzünk; sőt inkább abban találom azt, hogy viszonyaink és elhelyezteté­­sünk az iparra, és gyárakra nézve helyesen fogassék föl, és sikerrel alkalmaztassék. Hogy ezen tekintetben a rimai egy­let sem marad el, arról tanúságot tesz, egyebeket mellőzve, csak a hordóabroncs-vasnak kovácsolása is, melly köztu­domás szerint olly tökélyre vitetett, miszerint a styriai ké­szítményt bátran nélkülözhetjük, sőt ez már nagyobb­részt Magyarhonból el is maradt. Kevés ismeretet árulna el az, ki azon sokféle akadály mellett, mikkel az iparnak ho­nunkban küzdenie kell, mindent egyszerre elővarázsolni akar­na ; csak férfias kitörésnek és sok erő öszszeműködésének sikerülhet ez, és mivel minden félrelépés, minden éretlen terv által jóval viszszalöhetik az ipar, magának a fejlődő iparnak érdekében kívánatos, hogy minden változtatás, minden elő­­lépés legnagyobb elővigyázattal történjék. Szemrehányásul említi B. L. úr, hogy a magyar vasipar a pesti lánczhídhoz mivel sem concurrált; de — hogy azon sokat, mit e felöl mondani lehetne, mellőzzem — csak ollya­­kat hozok elő, mellyek azok előtt is világosak, kik sem a che­­miához, sem a mineralogiához, sőt még a számadásokhoz sem értenek, mivel azokhoz csak annyi mechanicai tudomány kívántatik, melly minden közönséges fuvarosnál megvan, mellyet tehát B. L. ur sem fog magamagától csupa szerény­ségből megtagadhatni. Mikor t. i. szóba jött azon nehezebb daraboknak készítése , mellyekre honi gyáraink előkészüle­tekkel bírtak ’s mellyeket haszonnal gyárthattak volna, még csak a gondolattól is azonnal el kellő államok, azért, mert azoknak Pestre szállittatásuk a létező rész hidak és utakon lehetlen lett volna! B. L. úr előadásai közt a nagy kezelési tőke csekély eredménye is érintve lévén — lehetne erről bővebben érte­kezni, de ezzel a Hiradó hasábjait terhelni czélszerűnek nem látom ,s igy azoknak, kik a mechanicából csak legkevesbet is értenek, tehát B. L. urnak is rövid világositással csak eze­ket jegyezem meg: utaink és közlekedéseink ugyan­is olly minden kritikán aluli állapotban vannak, hogy nem csak az okos *) de másféle emberek is azokat az év csak kisebb ré­szében használhatják, kinek fogalma van a vasgyártásról, át­fogja látni, hogy ezen okból a kezelési anyagokat, és így a kezelési tőkét is majd­nem ötszörös mennyiségben kell ké­szen tartani, és hogy mindamellett sem háríttathatik el egészen, hogy a kezelésben mindunt­alan akadályok ne történ­jenek.— Irtózattal hallottam pedig már nem egyszer a rosz uta­kat, mint szabadelvű szellem jelét előhozatni. Ez már csakugyan legalább az utakon fontolva haladó szabadelvűség , mellyre igazán rá illik azon mondás : „ments meg Isten barátinktól, elleneinktől majd magunk szabadulunk.“ Csak még egy példát azok számára, kik az ipar aritmeti­­cáját, és „egyszeregyét“ meg akarják érteni.—Mikor honunk­ *)Az okos szó itt következő mondán alapul „tudvalévő dolog, hogy hazánkban jó időben a csinálatlan utak a legjobbak, és mivel az okos ember úgy is csak jó időben utazik, kár az esztelennek kedvéért utakat csinálni. — R. T. ban testünk hurczolására gyakran még 4 ló­erő sem elegen­dő !! — a külföld valamennyi főutain egy ló­erő könnyen elhúz 4 személyt, és így számításom szerint az arány úgy áll mint 16 : lhez. Emlékeztet ez akaratom ellen arra ho­­y nem zsírunkban, de hazánk sarában fúlunk meg. *) 3 ° Ennyivel tartoztam egyesületemnek, melly által a bennem helyezett bizalomnak , mellyet megtartani és megérdemleni büszkeségem lesz , kevéssé feleltem volna meg, ha az el­lene felhozott alaptalan vádakat szó nélkül hagytam volna; ennyivel magam, és tisztitársaim becsületének, mellyet min­denütt, hol lehet, őrizni és védeni szent kötelességemnek tar­tom ; a hol lehet mondani, mert egy egész testület ellen a nyilvánosság útján alap nélkül elszórt alacsony vétekbeli vádoltatás — többet érdemlene a nyilvános igazolásnál; meg­­érdemlené a legszabadabb sajtó mellett ’s legszabadab nem­zeteknél különösen létező polgári elégtételt, minőrül e haza törvényhozása is, reményijük, szellemi fejlődésünk szerint, nem sokára gondoskodandik. — Rombauer Tivadar rimaegyleti tisztfőnök. TUDOMÁNYOS VILÁG. Hazai literatura. (Szépirodalmi újdonságok.) Nemrég Petőfi lyrai költeményeivel ismerkedtünk meg. Azóta két újabb fü­zetet vettünk tőle: „János vitéz,“ népmese (1845. Kiadta Vahot Imre) és „Cypruslombok Etelke sírjáról“ (Pest, Beimel bet. 1845). Imezekben, egy pár egyszerű szép dal kivételé­vel, nem találjuk fel Petőfi tiszta conceptusait, tiszta formáit, sőt valamit, mi az invita Minervához hasonlít. Ellenben az első egészen test az ő testéből, vér az ő életfris véréből. Tün­­déres népi mese, nem való a hosszúképü komoly bölcseknek, kiknek gyermekjáték, mi nem az aristotelesi logika formái közt gondoltatok; de ki elég romlatlan fogékonysága, hogy a természet és emberiség törvényeinek e gyermekded felfo­gásában kedvet leljen, olvassa János vitézt, ki leszen elé­gítve. Talált gyermek, gátolt szerelem, bujdosás, haramiák, csodás hadviselés, elragadott királylyány, griffmadár, operen­­czia, óriásország, boszorka, tündérsziget ’s több olly elem, mellyből a természethez sokkal közelebb álló nép szövi tarka regéit, bánya volt, szépségek bányája, János vitéz költőjének, miket költői érdekű, változatos, mulattató és megillető egész­­szé tudott felhasználni. A compositio tisztaságán kívül a köl­temény morális jelentékességét is helyeselve kell említenünk; e nemességet hőse tartásában, ’s a poétai igazság a mese minden részeseinek kiosztását. A népi jellemet, őszintén vall­juk, gondolatban, érzésmódban, képekben ’s kifejezésben illy tisztán, minden idegen járulék nélkül, visszatükrözve egy hosszabb magyar költemény sem tünteti elő. Könnyűsége nyelvi és tárgyi előadásban ritka, ’s ez őt még eddig lefe­dezésre nem csábította; csak rím dolgában óhajtanak azt a szigort kifejtve látni, melly keresettség színe nélkül teszen eleget a mai kor követelésének. A népit csak szépségeiben kell követni, nem gyöngéiben is. — Az újdonságok közt még Vahot Imre két vígjátéka érdemel kitüntetést: „Restau­­ráczió“ 4 felv., és „Farsangi iskola“ 4 szakban (Buda, 1845), mindkettő már a színpadról ismeretes, ’s e mellett, és az el­sőnek gyakrabban használt, sőt elhasznált tárgya daczára is, elég érdekes egészben, elég gazdag élethű vonásokban, hogy olvasva is tessék; mindkettő egyszersmind hivatás tanúja e pályán. — A folytatások közt van a Kisfaludy-társaság Uj Regény­tára VI. és VII. kötete, mellyben Palzowne elhírese­­dett Thyrnau Tamása indult meg. — Továbbá, Nagy Ign. „Magyar Titkainak X. és XIV. füzete, mellyben vége felé közelít a viszontagságok szövevénye, itt is episodokkal,mely­­lyeknek hosszú sora nem igen fárasztotta el mindeddig a fi­gyelmet, — félbeszakasztva, ’s az irónia gazdag erővel hat­va, melly bár mindig csak azt ostorozná, mi ostorozást érde­mel. — Fáy András Szépirodalmi összes Munkáiból (Pest, Geibel) a VI. és Vlld. kötetet vettük, mellyekben a derék szerző igen érdekes beszélyei és vígjátékaiból mindeddig csak néhány találtatik, ugy, hogy az eleve tervezett nyolcz kötet bizonyosan tízre fog szaporodni. A Vörösmarty Minden Munkáiból (Pest, ifj. Kiliánnál) a kézi kiadás III. és IVd. kötete, a nemzeti kiadás III. és IVd. füzete jelent meg, mely­­lyekben az eposzi munkák foglaltatnak, készülésük rende szerint, két nagyobb-kisebb hősköltemény, névszerint: „Za­lán futása“, tiz énekben, „Cserhalom“ egyben, „Tündér­­völgy“ egyben, „Eger“ háromban, „Széplak“ egyben, „A Rom“ egyben , „A két szomszédvár“ négyben; ’s két töredék: „A Délsziget és Magyarvár.“ — Hartlebennél végre a Nemzeti könyvtár második folyama VII. és Vili. füzetei jöttek ki, mellyekben Csokonai Minden mun­kái közöl a hátrahagyott, kevés kivétellel egyszersmind ki­adatlan írások folytattatnak, névszerint prosai költemények: A csókok (befejezve), A szeretet, Mellyik a legjobb csók? Állatok beszélgetése — az első satyrai próbatételek közöl valók irodalmunkban , ’s valóban nem szerencsétlenek; — Eredeti színjátékok, és pedig Tempefei, satyrai játék 5 fel­vonást, Gerson du Malhereux, vagy az ördögi mesterségek­kel találtatott ifjú, vígj. 2 felv., Az özvegy síarnyóné ’s két szeleburdiak, vígj. 3 felv.; — Hátrahagyott elegyes versek 3 könyvben. A színdarabok forma dolgában kíméletre tart­hatnak számot, mert nem kell feledni, hogy azok a ma­gyar drámai Musa első szabad mozgalmai közé tartoznak (1793—9); de részint tervi, részint életvalóság tekinteté­ben található egyes hibákon túl, figyelmet érdemlő marad­ványai a nagytehetségű­ költőnek. Mindenek előtt érdekes, Tempefeiben, mint némileg csakugyan az akkori idők tükré­ben, nemzeti, műveltségi és sociális nyomorult állapotaink viszsugárait látnunk, részvétellel fogjuk költőnk subjectiv felfogását ü­dvözlenünk, fájni fog azon idők mostohasága, ’s örömmel eltölteni azok jobbra fordulásának ez által is eleve­ *)Ajánljuk ezeket azoknak figyelmébe, kik az iparnak a védegylet­nél 's védvámoknál egyéb buzdítóit nem ismerik. S z­e r­k.

Next