Budapesti Hiradó, 1846. január-június (311-412. szám)
1846-01-13 / 318. szám
Ezen lapok minden héten négyszer, u. m. kedden, csütörtökön, pént. és vasárn.jelennek meg. Előfizetési ár félévre Budapesten házhoz-hordással 5 ft., borítékban 6 ft., postán borítékban 6 ft. ez. p. A hirdetmények minden apróbetüs hasábloráért 5 (öt) ez. kr. fizettetik. Kedden 318. Januar 13.1846. BUDAPESTI HÍRADÓ. Elő fi idhetni a kiadóhivatalban, hatvani at hczai Horváth-házban 488 ik szám alatt földszint, és minden királyi postahivatalnál. Az ausztriai birodalomba s külföldre menendő példányokat csak a bécsi császári postahivatalnál rendeltethetnek meg. MAGYARORSZÁG és ERDÉLY. A (A horvát bonyodalmak II.) Azon előbbeni állításunkon kívül, hogy hazánknak a kapcsolt részek irányábani politikáját Horvátország mostani pártviszonyaira kizárólag építeni nem lehet, fenmarad még mindig azon tényleges kérdés eldöntése: milly elveket, minő irányzatot kelljen kiindulási pontul elfogadni? Mindenekelőtt az iránt kell min magunkkal tisztába jönnnk, miilyen legyen Horvátországnak vagy a kapcsolt részeknek mostani törvényes állása? És ámbár azon kérdést: hogyan kelljen Tótországnak, vagy Szerém, Verőcze és Pozsega megyéknek, Horvátország irányában állását fölvenni, későbbi részletes tárgyalására kívántuk volna fentartani; a dolog állása mégis megkívánja, hogy azt jelenleg is némileg fontolóra vegyük. — Hazánk azon részei, mellyek régi törvényekben részint egyszerűen Slavonia (1. 1439: 7., 1454:9. 1492: 26.’sat. t.czikkeiben), részint Horvát-, Tót- és Dalmátország, vagy a kapcsolt részek (némi irományokban pedig a társországok nevezete alatt is) emlíketnek, mindig azon állásban voltak, hogy alkotmányunk általános jótéteményein kívül, még tulajdon helyhatósági jogokat is élveztek. Ennek bizonyságául elég legyen megemlíteni, hogy számos esetben a törvények általános rendelteiknek alkalmazását, Slavonia iránti külön rendelkezés mellett, egyenesen a bánra és az ottani rendekre bízták, mint azt p. o. az 1588: 10, 1597: 12, 1608: 9. t.czikkek bizonyítják, mellyek által az ország jobb igazgatására nevezett négy biztoson kívül, Slavoniában még egy külön biztosnak, a bán és a rendek által történendő választása meghagyatik; a hátramaradott pénzek iránti számítások Slavoniában különös követek elött tétetni rendeltetnek; az oláhok lakásának rendezése a bánra és a slavoniai rendekre bízatik; hogy a magyar nemesség általános jogain kívül, különös jogaik még különösen is megerősíttettek, minek bizonyságául, más törvények elmellőzése mellett, elég legyen II. Ferdinánd koronázási hitlevelének 1622ben keletkezett 7dik és 8dik pontjára, továbbá az 1622 : 49dik, nemkülönben az 1715: 120dik és 179i : 58.czikkre hivatkozni. Első Lajosnak 1359ben keletkezett és Zsigmond király által megerősített kiváltságlevelénél fogva, a kapcsolt részek egyedül a bán és helyettes bírói ítéletének falának alávetve, és minden drávántúli bírónak befolyásától fölmentve , a bécsi békekötéshez külön követeket küldöttek, a később országgyűlési törvény által szentesített ítélő tábla ő felsége kegyes hozzájárulásával helyhatósági végzés által állapíttatott meg csat. Mi ezen egyes példákat, melylyeket számos más részletekkel szaporíthatnánk, egyedül azon előbbi állításunk támogatására hoztuk föl, hogy a kapcsolt részek (melly nevezet, ha nem csalatkozunk, a bécsi békekötés óta szokott használtatni) mindig különös, habár nem is mindig határozottan kijelölt és részint törvényen, részint municipális végzésen, részint gyakorlaton alapuló helyhatósági jogokkal és szerkezettel bírtak, és számos törvényüikben , különösen az ország egyéb részeitől megkülönböztetőleg szoktak említetni. Milly országrészek foglaltatják pedig a „kapcsolt részek“ nevezete alatt, azok, Vagy mellyek jelenleg a közönséges szójárás szerint azokul tekintetnek, vagy ollyanok, mellyek a török járom alatt nyögnek, vagy végre mindketten ? ezen kérdés különböző történetbudarok által különbözőkép fejtegettetik; annyi bizonyos, hogy a határőrző vidékeken és Zágráb, Körös és Varasd megyéken kívül, az 1715. 118 d. t.czikk által, Hor- Vat és tótország rendeinek kérelmére, Alsó-Slavonia nevezete alatt visszacsatolt Szerém, Verőcze és Pozsega megyék , az ugyanazon esztendei 50dik t.czikk által a báni hatalomnak alávettetvén, és ez az 1751: 115. t.czikkben, melly által az említett megyéknek külön országgyűlési ülés és szavazat tulajdoníttatik, szinte fentartatván, a fenálló helyhatósági viszonyok és jogok rájok is kiterjesztettek. Igaz ugyan, hogy a törvényhozás egyik részének többsége több országgyűlés óta a megyéket egyenesen csak magyar megyéknek kívánja tekintetni, és a fenálló törvények tiszta rendeletének ellenében, parancsoló végzéseivel lépett föl; de miután a törvényhozó test másik része, t. i. a főrendi tábla, ebbe soha elvileg bele nem egyezett, ő felsége pedig az illető megyék névszerinti említését 1836iki válaszában egyenesen csak egy esetre, és minden innen vonandó következés nélkül szorította; hacsak az önkénynek tág kaput nyitni nem akarunk, kénytelenek vagyunk a törvény szavaihoz ragaszkodni s a kérdést jelenleg' le°alább fü°r°,önek tekinteni. ° ° 00 A kapcsolt részeknek felemlített törvényes állása a tótországi megyéknek horvátországgali kapcsolata, végre magának a történeti nevezetnek „kapcsolt részek“ °e°yedül „Horvátország“ névvel változtatása, történeti, közjogi és politikai indokok alapján sürgettelek, melyeken az Utolsó országgyűlési követi tábla többségének tényleges ’s a conservativek által csak nemlegesen ellenzett javaslatain is nyugszanak . Ezek történeti alapja némelly történetbúvárok azon állítása, hogy Horvátország Magyarországhoz hajdan nem szabad szövetkezés, hanem elfoglalás által csatoltatván, különös helyhatósági jogokat annyival kevésbbé követelhet, miután az általános alkotmányos jogok közössége is egyedül a győztes nemzet kegyelmének köszönhető, hogy továbbá Pozsega, Szerém és Verőcze megyék hajdan egyenesen magyar megyék lévén és a drávántúli kerületet képezvén, miután csak 1715iki törvényhozás tévedése által vettettek a báni hatóság alá, egyenesen magyar megyéknek tekintendők. Mi sokkal inkább tiszteljük az említett történetbúvárok tudományos tekintélyét, mint hogy Velek e tekintetben síkra kiszállni merészelnénk, senki sem lehet a politikában nálunknál inkább tisztelője és pártolója a történeti alapnak; de, mint már egyszer más helyen kijelenteni alkalmunk volt, szükséges, hogy ezen szavaknak „történeti alap“ fogalmával tisztában legyünk. Olly történeti szempont, melly egyes tények vagy időszakok vizsgálatán alapulva, minden történet eredményének, t. i. a fenálló jogok és viszonyok kellő méltánylatának elmellőzésével párosul, igen érdekes tudományos vitatkozásokat idézhet ugyan elő, de politikai tekintetben nyomaték nélküli, veszélyes és képtelenségekhez vezető; lerontja ugyanis a közélet mezején és a status irányában azt, mit még a magánjog körében is, a birtok biztossága kíván és minden törvényhozás megalapított, t. i. az elévülést (praescriptio), kölcsönös követeléseket hí föl, de kielégítésükre utat nem mutat, és igy tartós zavaroknak bő kútfeje; a későbbi törvények ellenébe pedig egyéni véleményt állítván, biztos alap helyett ingadozót nyújt. Illy történeti alapra mi építeni nem tudunk. Mi már a közjogi szempontot illeti, ennek felfogása egyenesen azon kérdés körül forog: várjon, miután a horvát helyhatósági jogok többször a magyar országgyűlésen erősítettek meg, nem függ-e ő felsége hozzájárulása mellett, változtatásuk is egyenesen és egyedül azon hatalomtól, mellynek megerősíttetések köszönhető ? Sokak véleménye szerint a felelet csak igenleges lehet. Mi hivatva éreznék ugyan magunkat figyelmeztetni conservativ barátunkat azon veszélyes következésekre, mellyeknek beállniok kell, ha ezen példa alapján a törvhozás, mint legfőbb statushatalom, az egyéni jogok tiszteletének kötelességétől fölmentelnék, figyelmeztetni az úgynevezett szabadelműeket, nem rejlik-e ebben azon elvnek elismerése, hogy politikai jogok megszüntetése egyedül azok akaratától függ, kiknek hozzájárulásával alakultak, de gyakorlati eredményt kívánván vonni vitatkozásunkból, egyedül azt állítjuk eldöntő elvként a politika mezején, hogy nem kell egyedül azt tekinteni: mit lehessen jogszerűleg tenni ? de szükséges mindig azt is szemügyre venni: hogyan kelljen okszerűleg intézkedni? Mert akármelly jognak életbeléptetését csak azért akarni, hogy azt magunknak tulajdonítsuk, vagy a létezőt használjuk, anélkül, hogy megfontoljuk: használata szükséges-e, vagy káros, olly politikai képtelenség, mellyet még ellenünkről sem akarunk föltenni! Hátra van még a politikai szempont. Valahányszor egy politikai eljárásnak érdeme és üdvössége felől ítélni akarunk, nem szükséges más, mint azon ezélt, mellyet elérni kíván, összehasonlítani azon eredménynyel, melylyet alkalmazása szül! Mi lehet czélja a magyar politikának Horvátország irányában? Kétségkívül nem más , mint öregbíteni a közös haza erejét, nevelni hatalmát, biztosítani egységét és nyugodalmát. Mit látunk Horvátországban ? közelebb állnak-e a horvát honfiak jelenleg hozzánk, mint ezelőtt tíz esztendővel? nagyobb-e a magyarországgali kapcsolat iránti ragaszkodás ? élénkebb-e a magyarok iránti vonzódás ? Erre mi igennel felelni nem meresztenénk. Sokan ezt erisisnek tekintendik; mi is készek vagyunk ezt frisisnek tekinteni, de ollyannak, melynek eredménye , hacsak részünkről Horvátország irányában egyaránt méltányos és következetes eljárást el nem fogadunk, alig lesz a magyar, vagy jobban mondva, a közös haza érdekeinek diadala. Némellyek az egész súrlódásokat a kormány nemlegességének tulajdonítandják, mi mindazáltal önámitásnak hiszszük a kormány nemlegességét venni föl indokul ott, hol egy, a nemzet nevét bitorló irányzat működései és tényleges megtámadásai a létező ingerültség természetszerű kutfejei kint mutatkoznak! De milly politikát kívánunk tehát Horvátország irányában követtetni ? Ellenkezőjét annak, mellyet az ellenzék zászlójára kitűzött. A conservativ párt emberei vagy hallgattak eddig a horvát kérdésekre nézve, vagy elcsábítva a nemzetiség színe által az ellenzék zászlóját követték! — Igaz, le kell mondanunk számos kedvencz eszmékről, mellyeket eddig e kérdésekben követtünk , de nem szabad elfelejtkeznünk, hogy más részről a horvát jogok és érdekek méltánylása csak elősegítheti Horváthonban azok működését, kik a fönálló kapcsolat tiszteletét és a közös haza egyetértésének szükségét hirdetik. Tiszteljük másokban azon jogaikhozi ragaszkodást, mellyel magunkban tiszteltetni kívánunk. Kíméljük előítéleteiket, méltányoljuk méltányos követeléseiket; ne kényszerítsük , hogy törvényes állásuk jelvényeként olly jogokat legyenek kénytelenek védeni, mellyek megszüntetését a közérdek igényli, és ha eljárásunknak nem is terem más eredménye, nyerendjük azt, hogy a mi részünkön állandóak a jogosság és méltányosság. A conservativ pártnak föladása pedig szózatát emelni a mérséklet igényleteivel' TARTALOM. Magya r o rszág és Erdély. A horvát bonyodalmak II. — Magyar- és Erdélyországnak az ausztriai örökös tartományokkal külön kereskedése részletei 1844ben. — Megyék: Közgyűlések Fehér és Zemplénben. — Felelet a P. Hírlap sopronyi levelezőinek. — Budapesti hirharang. Példák után példa. — Külföld: Nagybritannia. Francziaország. Persia. Hivatalos és magánhirdetések. Loteriákban húzott számok. Nemzeti színházi játékrend. Gabonaár. Státuspapirok és részvények árkelete. Dunavizállás. lett, ’s biztosítani igy a nemzet valódi érdekeit ott is, hol azok gondatlan nemzetiségi fölhevülés által veszélyeztetvék! (Magyar- és Erdélyországnak az örökös tartományokkal külön kereskedése részletei 1844ben.)*) Ezek közt mindenesetre legfeltűnőbb a gyári czikkek behozatali rovata, melly ezen évben egyszerre majd két millióval, t. i. 34 millióról 36 millióra, emelkedett, holott az korábbi években sokkal kisebb arányban történt. Így 1842-ikről 1843ig 33,067,438ról csak 36,312,074re; 1841 ikről 1842ig csak 32,740,834ról 33,067,448ra; 1831 ikről 1840ig 14,735,968- ról 32,695,600ra emelkedett, é s így évről évre két millióval sem. Erre figyelmeznünk nem annyira azért szükséges, mert ezen szokatlan emelkedés épen azon időszakba esik, mellyben a magyar iparról annyi beszéd volt, hanem inkább azért , mert igen világosan cáfolja azon annyi hiszékenységre talált balvéleményt, melly az egyszerre felfedezett magyar elszegényedés felett végtelenül kesergett! mert azt ugyan hiába fogják a világgal elhitetni akarni, hogy az ország minél szegényebb, annál többet vásárol. De erről is elmondattak a mondandók ; és most nézzük, melly czikkek kellek nagyobb mennyiségben 1844ben, midőn t.i. a haza ipari függetlenségének nagy eszméjét valósitni törekvőnek! A gyári czikkek behozatali rovatában első helyet foglal a gyapotára, melly 1843ben 17,211,100 ftnyi vala, 1844- ben pedig 21,322,400 ftnyira szpake somma következő elemekből alakult: Bobbinet és tuilanglais Ausztriából 36 és Csehországból 10 mázsa, tehát kötött gyapotáruk és watta v. gyapu Ausztriab. 3438, blajerorsz.ból 109, Csehországb. 47,Morva- és Sziléziából 48, Galicziából 62 m. Szó volt és egyéb gyapotáru Ausztriából 66,285, Stájerországból 169, Csehországból 117, Morva- és Sziléziából 30,519, Galiéziából 2526 mázsa; együtt összesen 106,393 21,323,400 11 Ezen rovatok 1843ban igy állottak : b o b b i n e t és lu 11 angja is Ausztriából 39, Csehországból 11 mázsa, együtt Kötött gyapotáru és watta Ausztriából 1,669 m., Stájerországból 84, Morva és Sziléziából 77, Galicziából 23 mázsa Szövött és egyéb gyapotáru: Ausztriából 60,265 m., Stájerországból 252, Csehországból 197 m., Morva és Sziléziából 21,600 m., Galicziából 1,692 mázsa, együtt 84,006 16,801,200 ft Öszvesen 85,909 17,211,800 ft. Ha ezen számok az 183 lkiekkel egybehasonlittatnak, mellyek 22,542 4,509,600 ft valának, akkor azon okoskodással nehezen boldogulhatni, mellyel a népnek a végső elszegényedés felé sodortatását annyi patkóssal kimutatni megkisérték; mert igy a nép a magyar hazában gazdagabb volt volna 1831 ben, mikor csak egy húszast költhetett gyapotárura fejenkint,mint 1844- ben, midőn illy árukra öt húszast költött. Ha tehát ezen tetemes változás valamit bizonyít, csak azt bizonyíthatja, hogy 1844ben ötször annyi pénz volt Magyarországban ruhakelmék bevásárlására szánva, mint 1831ben, mi nem a közvagyon hanyatlásának, hanem csak gyarapulásának jeléül szolgál. A gyapotáruk bevitele után leginkább a gyapjuáruk bevitele feltűnő, melly 1844ben 8,088,300 ftnyi értékű vala, 1843ben pedig 6,674,730 , melly somma 1844ki részletei ezek: Finom posztó, kazimir, merinos és egyéb finomabb kelme Ausztriából 11,849 mázsa, Stájerországból 72 m., Tyrolból 8 , Csehországból 187 m., Morva és Sziléziából 2,598 m.,Galicziából 141, együtt 14,855 Közönségesb és nem tiszta gyapjukelmék Ausztriáb. 4969 m., Stajerorsz. 117, Csehorsz. 2 m., Morva és Sziléziából 13,158, Galicziából 4,862 m., együtt kötött gyapjuáruk, halina, pokrócz és tef. Ausztriából 4614 m., Stájerországból 564, Csehországból 25, Morva- és Sziléziából 4521, Galicziából 48 m., együtt Shawl és egyéb nagy kendő Ausztriából 8 m., Morva- és Sziléziából 1 , Galicziából 1, együtt . Összesen 1,853 370,600 ft 10 23,108 2,541,880 ft 9972 1,074,920 ft 15,000 ft 47,745 8,088,300 ft Ezen rovatok még 1843ban csak igy állottak: *) IGAZÍTÁS. Lapjaink 308. számában a festő- és cserzésisízetek á vatában hibásan áll 5,193,552, e helyett: 1,193,552, . föl. Ezentekintélyes Mázsa, Érték: 73 58,400 ft 3,704 740,800 ft 102,616 20,523,200 ft 50 40,000 ft 4,456,500 ft