Budapesti Hiradó, 1846. január-június (311-412. szám)
1846-01-15 / 319. szám
to gadja, hogy életében többé soha ezen hibába nem fog esni. És ezen nemes gróf, ki, mint mondá, hivatalt is csak azért vállalt egykor, hogy mint szeretett fió atyjának engedelmeskedjék, ki a 19dik század 46dik évében azon közgyűlésen, mellynek több százezer békeszerető ember jövendőjét játszá kezébe a sors , illy modorban képes megtámadni embert és institutiót, egy hon kormányát, melly, bármilly fokra hágjon is ez vagy amaz, a nemzetet semmi esetre sem képviselő párt részéről ellene a bizalmatlanság, azon zöld asztalnál, hol elvjogainkkal a nép rovására magunk is sokszor bűnhődünk, tiszteltetését joggal követelheti; — szorult szívvel gondolunk rá — magát Deák elvrokonának ’s a pozsonyi oppositio fejének képzeli! Van még a pozsonyi látható oppositiónak egy lába, melly a kir. leiratnak, miután ezt nem kegyelmes parancsnak, hanem jéghideg leiratnak tartja, engedelmeskedni nem akar, ’s ha törvényre nem alapíttatnék, engedelmeskedni nem is fog soha. Ez kocsonyáinkból szivárogtatja fel a trónhoz a sötét fellegeket, mellyek a napot tőlünk minden utakon és módokon elfogják ’s minket mindenütt fekete szinben tüntetnek fel. Ezen sötét fellegek tolták az administratorokat, ezt az átokteljes institutiót is nyakunkra, ’s ez a lábnak igen kedves szavajárása. Ezen láb, melly a felelősség elvén mint gyermek pálczán szeret lovagolni, a kantárszárat azonban ott, hol ikrája körül közel pattog az ostor, sehogy sem tudja tűrni, a nmviligu udv. canczellaria minden tagjait feleletre szeretné vonni, ’s pedig a régi szokás szerint. Mi ezen szerecsenre vesztegeténk már egyszer szappant e lapokban, ’s ámbár a politikai csúz nagyon elhatalmazott rajta, azt hiszszük mégis, hogy nem gyógyíthatlan, ’s ha nem is a teremben, találand egyszer orvosra. Éltet a remény, hogy ez más megyében nem történik igy, mert a mi szomorú itt-ott, ’s közelebb Biharban is történt, szeretjük hinni, hogy nem más, mint a személyeskedések kifolyása, melly az illető személyekkel együtt majdan nyom nélkül sírba száll; de kötelességünknek tartjuk illy jelenetekre figyelmeztetni a magyart, hogy azon, fáradtsággal szerzett kis politikai reputatiót, mellyet nevelni ellenzéki és conservativ pártnak egyiránt érdekében áll, veszendőbe menni ne hagyja. Jól tudjuk, hogy valamint a szerelemnek , úgy a politikának is megvan a maga szerelemféltési időszaka, ez sem az egyiknek, sem a másiknak nem aranykora; mi azon hitben éltünk, hogy a magyar politikai kiskorúság már lejárt; e hit megrendült ma bennünk, és a kétség nem boldogító. Szálljunk le tehát valahára már a véleményi türelmetlenségnek ’s a felsőbbség iránti vétkes tiszteletlenségnek méreg-mezejéről ; kérjünk tanácsot a históriától, mellyre olly gyakran hivatkozunk,’s mellyben írva van, hogy türelmetlenség veszettségre ’s tiszteletlenség vallástalanságra vezet hitben úgy mint politikában, ’s kik a számadás bekövetkező óráját könnyelmüleg felejtik, gondolják meg legalább, hogy ha a politikai szeny, melly olly ragadós mint az ásitás a társaságban, azon osztályt megtalálja,lopni, mellyet a mirigytől, erőködéseink daczára is, eddig maga a természet óvott meg: nem leendő földön majd próféta, ki örök nyugalomra szállt keleti fajunkat az életnek többé visszaadja. Ezen itt csak in nuceo közlött morgadalmas expectoratiók után, szinte jól esik a komolyabb vitatkozásoknak eredményeiben ugyan nem örvendetes, de nyilatkozataiban már nem annyira darabos terére átlépni. Mint előrebocsátók, az egyik rész az indítványozó gróf motivatióit nem tette ugyan egészen a magáévá, de magára az érdemre nézve vele kezet fogott ’s felírni teljességgel nem akart; a másik rész azonban legbecsesb kérelmi jogát nem akarván az eredményeiben épen olly kedvetlen , mint bizonytalan sérelmi viszketegnek feláldozni, felírást kívánt, alkotmányos polgárhoz illő tisztelettel kijelentendő azt, hogy mit a megye alkotmányos jogi gyakorlatában, a törvény korlátai közt végez, ellenszegülésnek nem ismerheti, jobbágyi hódolattal és jogainak törvényes érzetét jellemző őszinteséggel kinyilatkoztatandó egyszersmind azt is, hogy az 1770ikik. rendeletben körülirt utat a rendeletekkeli kormányzást megszüntető 1790 : 12 dik t.czikk útmutatásánál fogva nem követheti, ’s hogy, miután a megye többsége a legközelebbi horvát tartománygyűlést rendező kormányi rendeleteket törvényellenesnek ’s ez okból kormány iránti bizodalmát elenyészettnek kijelenté, az ez ügyben keletkezett felírásnak ő cs. kir. felsége kezeihez leendő juttatására más utat a küldöttséginél következetesen nem is választhata * *). Ezen rész azonban néhány szótöbbséggel kisebbségben maradván, négy órai vitatkozás után, végre határozatta lön, hogy a k. intézvény a sérelmek sorába iktattatván, ennek a legközelebb tartandó országgyűlésen előlegesen leendő tárgyaltatására’s orvosoltatására a megye részéről ez ügyben hozott határozatok ’s fokozatos eljárások körülményes leírása mellett, minden megye felszóliltassék. — Tudósításunkat azzal rekesztjük be, mikint a végzést hitelesítő ülésben alispánunk azon jelentésére, hogy Pozsony sz. k. városa egy, a megye által szerzett és önszükségére fordított városi telken követelt adótartozás miatt a megyét sommás perbe fogta, minden bizalmatlankodási berzenkedéseink mellett, mégis csak felírtunk, következetesen tanúsítván azt, hogy ha valamelly égi háború közel fenyeget, nolens volens a kormány szárnyai alá vonulunk**). Rendes levelező. Pozsony, január 5. Mig hittan, ’s politikai vélemény felett a fegyver hatalma határozott, mig a tudomány föltévő istene a harcz vérontó vasa elöl égi lakába vonult vissza, találkoznak ugyan itt ott erőteljes jellemek, mellyek, mikint a pusztának hajlékony gabonaszála, a tipró vad dulongása közben is ismét felemelkedtek, ’s megtennék gyümölcseiket, de virágzó vetés, mellyet a tudomány elevenítő sugára juttatott érlelésre, nem tűnik sehol szemünkbe. Milly *) Az 1790. 12. t.cz. itt egészen helytelenül idéztetik. A örvendetes ellentéte ezen setét időnek a jelen, mellyben törvény, ’s haladás jelszava jön kormánynak és népnek! A nemzetek érdekei, eszméi, mint egy köz családnak, öszpontosulásra irányozvák, ’s bár véleményekben különbözők, törekvéseikben egygyek ugyanazon czélfelé, melly a nép boldogsága, ’s a törvény sérthetlen tisztelete. És ezen nehéz, de jutalmazó pályán a szellemi és anyagi erők naponkint élénkebben terjedő forgalmában ki maradhatna részvétlen, kinek doboghat szive erősebben mint a magyarnak, minden más európai honnal csupán szellemileg rokon hazájában ; és ha látjuk, miként a tett mezejére átültetett erkölcsi erők magva a szegénységétől elborzadt nemzet jobbra törekvő viszonyaiban, ’s a fele kezet fogó kormány éber lelkű idében már is virágzásnak indult, lehetlen nem örvendenünk polgárunkban felébredt ama szép jellemnek , melly midőn a jótékony intézeteket önzetlen fáradozással vezető férfiakkal háladatossága jeleit nyilvánosan is érezteti, ezen nemes vonásban maga magát dicsőíti. Illy polgári ünnepnek valánk tanúi tegnap, a megyei közgyűlést megelőző nap estvéjén Pozsonyban. Alig terjedt el városunkban ifj. gr. Zichy Ferenczé méltóságának a helybeli váltótörvényszék volt elnökének a nagy m. udv. kanczelláriához történt előléptetése, mozgásba jött azonnal a polgároknak kicsinye és nagya , egyrészről fájdalmának, a mélyen érzett veszteségen, másrészről örömének tisztelt kegyencze kitüntetésén, utat engedő. A ki ezen koronás városban nemcsak a természet pazarul elöntött szépségének áldozta idejét , de figyelemmel kisérte mindazon iparmozgalmakat, mindazon jótékony intézeteket, mellyeket itt a tisztelt gróf részint alapita, részint vezérle, valóban a háladatosság azon őszinte jeleinek , mellyekkel a pozsonyi polgárság a tisztelt gróf irányában tisztelkedik, nem maradhatott részvétlen tanúja. Legelső volt a helybeli országszerte ismeretes takarékpénztárnak , a pozsony-nagyszombati vasút, és malomvölgyi társaság tagjaival egygyé olvadt választmánya , melly üdvözölvén a tisztelt grófot, kiben 5 év alatt a hála soha nem ingó érzelmeivel elnökét tisztelé, — mikint értesülve vagyunk — nemcsak a társaság mélyen érzett háladatosságát ismételé, midőn ennek jeléül a tisztelt gróf arczképének hirhatását magának kikérte, hanem egyszersmind azon óhajtását is nyilvánitá, bár a tisztelt grófot ezentúl is szakadatlanul a vállalat élén láthatná! A tisztelkedőknek egymással vetélkedő seregét számos, és fényes küldöttséggel nevelé a város polgári közönsége , mellynek hálás érzelmeit a küldöttség élén, ’s közszeretetben álló főbírónak szívből szívhez intézett komoly szózata tolmácsoló. Estve 9 órakor diszegyenruhájában álla fel a főpiaczon városunknak polgári őrserege, ’s a hatszázat felülhaladó viaszfáklya lángözönében törökzene harsogása közt vonult el a venturatezán keresztül, hol először is a tisztelt grófnak hazánk szolgálatában megőszült atyját üdvözlé vala, majd a hosszu utezában apróbb csaparendeleteit törvényekre alapítsa , de ők a magok végzéseiket önkényekre alapítják— törvények és nem rendeletek által kivannak kormányoztatni, de magok meg megyei végzések által szeretnének mások is az ország dolgai felett disponálgatni — egy szóval semmi más jogot és hatalmat el nem ismernek , mint saját önkényüket, véleményeiket, és azon ferde magyarázatot, mellyet ők egyoldalulag adnak az ország törvényeinek és alkotmányának. Hagyta volna csak a kormány a túrmezei nemességet a tártó gyűlés felett zsarnokoskodni, törülné csak el a kapcsolt részek municipális jogait egy tollvonással, eretetné csak reájuk a magyar nyelvet, és bizonyosak lehetünk, hogy ezen urak nem késnének bizodalmi nyilatkozataikkal. Pedig az illyen kormányi eljárásokban utálatos zsarnokság feküdnék, de mivel az illyen hízelegne az absolutismus köpenyébe burkolt liberalismus tanainak, tehát bizonyosan pártoltatnék is általa. Ebből az foly, hogy az illyen liberalismusnál nincs utálatosabb, mert hypocrisis szükségképemi szövetségese. — Szerk. Ősi honvédelmi rendszerünk ezen ágát várszerkezetnek nevezik. Parancsnokai ezen váraknak a várispánok voltak (comites castri , comites parochiani), katonáik a vár jobbá gyok (jobbagyones castri) kik, mint mondák, a várhoz tartozó földet bírtak. Sz. István alatt e várfírségek több tisztjei is fordulnak már elő, a többi közt a várispán udvar bírója (comes curiae comilis parochiani), kinek hatósága szinte az egész várkerületre terjedt,’s ki a várispán helyettese volt és később alispánnak neveztetett. E korban tudniillik a polgári ’s katonai hivatalok nem lévén még egymástól elkülönözve, a várispán ’s helyettese az udvarbiró , a várjobbágyok felett az egész egyesült katonai ’s polgári törvényhatóságot gyakorolták , sőt utóbb az egész várkerületben vagy vármegyében, mert ezen intézkedésekből fejlett ki az ország politikai felosztása vármegyékre; a várkapitány neve főispánná , udvarbirójának pedig alispánná változván át, a mai időhöz mérve azonban azon különbséggel, hogy mint érintők nemcsak politikai ügyekben elnököltek, hanem a megyék hadát is kivezették és vezérlék. Sz. István, mint mondók , behozván a keresztény vallást országába, az eredeti alkotmányt is a nyugati Europa példájára hűbérileg alakította át. Vallási újításában tudniillik ellenállásra akadván , mindenek előtt királyi hatalmát erősíteni igyekezett, mi okból az eredetileg örökös várispánságokat nagyobbára eltörölte , maga nevezvén ki e helyekre személyeket, a korona-jószágokból pedig többeket örök bérbirtokul ada át, katonáskodási kötelezés alatt, magyaroknak és idegeneknek, hogy királyi hadát szaporítsa ’s az újításainak ellenszegülő nemzetség fejeinek hatalmát megtörhesse, így fejlődött ki végre kétféle had hazánkban a királyé ’s a nemességé. Fegyvert általában csak szabad ember, csak nemes, vagy nemesi kiváltságokkal biró hordhatott; a várjobbágyok is e vitézlő rendhez tartoztak, a szolganép ellenben dolgozott ’s adót fizetett. A nemzetség fejek ’s főnemesek pedig, kik az ország elfoglalásakor nagy birtokot nyertek , ennek részeit, a király példájára , szinte a katonáskodás kötelessége alatt másoknak oszták ki bérbirtokul. végrehajtó hatalom csak a törvények értelmében gyakoroltathatni, de ebből nem következik, hogy a megyéknek a hivatalos tárgyalás rendes útját egyoldalúlag szabad megváltoztatni. Az ilyen kísérlet ellen a rendelet egészen helyén van. Ha a felebbi theória állana, úgy minden tárgyat szabad volna ezen küldöttségi után előmozdítani akarni, ez pedig képtelenségre vezet, mert ha ezt lehet tenni a horvát-ügyben , lehet százszor is egy évben. Ha nincs bizodalom a kormányban, úgy mirevaló neki panaszt tenni akarni? — Szerk. *) Sok nevetséges handabandákat láttunk már egyszer másszor , de ennél comicumabbat bizony nem tapasztaltunk. Van honunkban a politikusoknak egy osztálya — szerencsénkre mindinkább gyérülő — melly azon csalódásban él, hogy szörnyű keserűen sújtja a kormányt, ha ellenében bizalmatlanságát emlegeti — pedig ezen handabandázásnak épen ellenkező a sikere. Egy törvényes és alkotmányhű kormány dicsőségének tartja, hogy a politikusok ezen neme benne nem bízik, mert ezen politikusok lévén a liberalismus köpenyébe burkolt absolutismusnak nagy mesterei, önmaga iránt tévedésbe kellene jönni a kormánynak, ha az ilyenek kezdenének hozzá bizalommal viseltetni. Hogy pedig ezen politikusok maguk esnek naponkint az absolutismus azon bűnébe, mellyet másokra kenni akarnának, az a legrövidebb elemezés után világos, így például ha eszékbe jut Horvátország felett atyáskodni, készek volnának a kapcsolt részek törvényszentesítette jogait egy vonással eltörleni; — ha más megyék felett őrködni csoszszan kedvök, készek volnának megyei végzések által azok belügyeibe avatkozni — rész néven veszik ha valamelly főhivatalnok elnöki uton ad valami felső rendelést fő- vagy alispánnak tudtára , de azért azt hiszik, hogy nekik akár hányszor tetszésük szerint szabad elhagyni a hivatalos tárgyalás rendes útját, és felírásaikat anélkül, hogy megkérdeznék őfelségét, várjon el akarja-e azokat ezen rendkívüli utón fogadni, küldöttség által Bécsbe küldeni; — a kormánytól azt követelik, hogy király és nemesség személyesen tartoztak hadakozni, helyettesítés nem engedtetett; a külháborút pedig a királynak saját hadával és költséggel kellett megállnia, a nemesség pedig a hazát csak az ország határain belül védelmezte ’s erre is csak a király személyes vezérlete alatt volt köteles. „Alapját ezen polgári, a köztársaság fogalmából eredő kötelességnek , mond szerzőnk, a nemzeti szabadság és örökbirtok ’s azon kiváltságok ’s alkotmányos jogok tevék, miknélfogva a nemesség nemcsak minden egyéb teher és szolgálattól ment volt, hanem az alapszerződés szerint az országhatalomban is osztozott fejedelmével. Ez oka annak is , miért az alkotmány kebelébe felvett ’s a nemesség minden alkotmányos jogaiban részesített főpapság is személyesen köteleztetett a honvédelemre.“ Elégedjünk meg itt a régi idő homályából még mindig fel nem derített tárgy rövid vázlatával ,s lássuk, mint ítéli meg szerzőnk állodalmunk ezen első korszakának honvédelmi rendszerét? „És eleint, szólt, személy- és birtokjog és honvédelmi kötelesség az Árpádok egész korszaka alatt egyenes arányban és igazságos viszonyban állottak egymással. Minélfogva, nemcsak hogy a több javakkal és jogokkal bírók a honvédelemben is nagyobb részt venni köteleztettek az alkotmánytól kevésbbé kegyelteknél , hanem általánvéve a személyes szabadság és birtok olly lényeges feltétele volt a hadakozási kötelességnek, hogy a tulajdonképeni szolga , kinek sem személy- sem birtokjogot az alkotmány nem adott, még zsoldosként sem állhatott a vitézlő rend sorába. És ezen, korában páratlan szerkezetű honvédelmi rendszernek köszönheti egyéb alkotmányos intézetei mellett a magyar nemzet mind arany szabadságának fentartását, mindazt, hogy előbb az olly hatalmas német , utóbb pedig — midőn a keleti császárság pislogó élelmécse a fondor , hatalmas Comnen Manuel alatt utoljára olly rendkívüli erővel fellobogott —, a görög befolyástól el nem nyeletért, és annyi is olly súlyos csapások alatt, minek rajta kivid nem sok népre mérettek, el nem enyészett. Oly körülmények közt alig tarthatta volna fel magát a magyar , ám egyedül zsoldos hadi szolgákra bízza vala magát és szabadságát—« ! ■■ ■■ iHi.f— ii i ■ ■■■■———■ ........——mmmmmmwmtmnak szentséges kincsét. Mert csak a hon és családi tűzhely lélekemelő szeretetéből származhatik hazafius lelkesedés, mi ismeretlen érzet annak kebelében , kit a nyomorú zsoldnál ’s mit azzal tenget, örömtelen életénél egyéb mi sem köt a róla nem gondoskodott , reá nézve mintegy idegen hazához ; csak a hon és családi tűzhely felmagasztaló szeretetéböl származhatik az erkölcsi erő azon hatalma, melly daczolhat a veszélylyel is dicső nyereségnek tartja, ha azt honáról önfeláldozásával elháríthatja. Bár mit mondjanak a mai zsoldos hadak magasztalói, hasztalan, azon, mondhatnám mindenható erkölcsi erőt a zsoldosnak embertelen büntetésteli félelem által kicsikart szolgai engedelmessége huzamosan soha ki nem pótolhatja.“ Ezen hatalmas szónoklatban sok igazság foglaltatik, de több ferde nézet is. Sajnálkozással kell mondanunk, még történetíróink hazafisága sem emelkedik fel azon el nem fogott tiszta politikai nézetre, melly több ellenzéki tagjainkban olly szembeszökő hiány. E védrendszerben a nemességre nézve, igen is jog és kötelesség arányban állott ’s korában, erős fejedelmek kezében, megfelelt ózdijának, nemcsak a nemzet függetlenségét fentartván, hanem nevét félelmessé is tevén; mert nem csőcselék nép, hanem a nemzet legjobbjai villák annak csatáiban. De az álladalmi tudomány mostani kitisztult fogalmai szerint ítélve, nem alaphiba volt-e az: az országban két érdekeire nézve különböző hadat felállítani? Az egyik a királyi hatalmat törekvők terjeszteni, a másik a nemesség előjogait. Józan észszel felfogva, mi lehetett végre ennek eredménye ? Belháború. És dühöngött elég ritka szünetekkel úgyszólván sz. Istvántól III. Andrásig, tehát az egész korszak alatt. De ezen rendszer fentarta, mond történetírónk, a magyar nemzet ,,arany szabadságát.“ Mi pedig azt hiszszük, belsőre nézve legalább, semmit sem tartott fon csak az előjogot, melly az igazi szabadság ellentéte , mivel szolgaságot tesz fel. ’) Magyarország, akkor belsejében, mint a ) Ezen általánosságban nem mernék állítani, hogy az előjog szolgaságot tesz fel. Így csupán a politikai jogok általános egyforma