Budapesti Hiradó, 1846. július-december (413-516. szám)

1846-08-04 / 432. szám

­ . Kedden 432. Augustus 4.1846. ,BUDAPESTI HIRA­DÓ. Előfizethetni helybent kiadóhivatalban, hatvani atp­czai Horváth-házban 4831. szám alatt földszint, és minden királyi postahivatalnál. — Az ausztriai birodalomba­n külföldre menetidő példányokat csak a bácsi császári posta­­hivatalnál rendeltethetnek meg. Ezen lepők­ minden hiten négyszer, n. m. kedden, csütör­tökön, pént. és vasam.jelennek meg. Előfizetési ár félévre Buda­pesten házhoz-hordással 5 ft., borítékban 6 ft., postán bo­rítékban 6 ft. et. p. A hirdetmé­nyek minden apróbetűs hasáb­­soráért 5 (öt) ez. kr. fizettetik. TARTALOM. Magyarország és Erdély. Mi és elleneink. •— Klenze Lajos bajor t. tanácsos véleménye a dunatiszai csatorna fe­lől. _ Újabb vámszabályozás. Megyék. Tisztujitás Békésben. — Sz. k. Komárom városa gr. Nádasdy Lipótot és Som­ssich Pongráczot díszpolgárai közé sorozta. Budapesti napló.— Első gőzmalom Horvát­országban. Erdélyi szemle (folytatás.) K­ü 1­f­ö­­­d. Nagybritannia. Francziaország. Portugália. Olaszország. Schweiz. Hivatalos és ma­gánhirdetések. Loteriákban húzott számok. Nemzeti színházi játék­rend. Gabonaár. Statuspapirok és részvények árkelete. Dunavizállás. MAGTARORSZÁG és ERDÉIG. (Mi és elleneink.) Conservativ párt olly értelem­ben , mint azt elleneink ránk tukmálni szeretnék, nem lé­tezik e honban, mert nem hogy párt, de aligha egyén léte­zik, ki mindenben a status quo fentartását óhajtva, a status gépezetén történendő bárminemű javításnak ellensége volna; pedig ezt jól tudják ők; tudják, hogy köztünk nem az a kü­lönbség, mintha csak ők akarnának haladni és mi veszteg állam­, hanem az utak és módok különbözők, mellyekkel e hon felvirágzását előmozdítani óhajtjuk ; tudják ők mindezt, mégis szeretik az ellenkezőt kürtölgetni; tán azt hiszik, hogy akad majd rövidlátó, ki hivén nekik, egyenesen karjaikba dobja magát. Kormány­pártiak sem vagyunk azon értelemben, mint ti azt mondogatjátok. Igen , mi pártoljuk törvényes lépésében a kormányt; pártoljuk, mert látjuk, hogy a közjót előmoz­dítja ; pártoljuk, mert tapasztaljuk lojalitását; — de ha az megfelejtkezve magas hivatásáról, megszegné a törvényt, és megsértve az alkotmányt, tovább terjesztené hatalmát, mi is tudnók polgári kötelességünk szerint résen állva meg­védeni jogainkat és meggátolni az önkényt, mert — tiszte­let, becsület, de igazság is — ne higyétek, hogy csak ti birtok kizáró szabadalommal a jó hazafiságra, bár ezt gyak­ran mondogatjátok is egymásnak. De csak rajta! hívogassanak bár serviliseknek, pecso­­vicsoknak, vagy a­hogy tetszik, mi leiz azzal nem sokat gon­dolunk , és azért csak haladni fogunk azon pályán, mellyen az ügy igazságának érzetében eddig is haladtunk; az illy száraz elménczkedések pedig legfelebb a mondó ürességét és a védett ügy gyengeségét tanúsítják. De hát mik vagytok ti, uraim ? Ellenzék-e ? mert hisz e nevezettel szólítgatjátok egy­mást. Angliában vagy Francziaországban a kisebbségben levő párt a dolog természeténél fogva rendszerint ellenzéki­elve: harczolni minden ellen, mi a ministeri padokról jó, és ha az ott­ ülőket, többséget nyervén, kiszorítja, azonnal megváltoznak a szerepek; de hogy önök e nevezettel annak elveit is átvették, hogy azon modort, melly csak parlamen­táris kormány alatt lehető és czélszerű, a mi egészen kü­lönböző országlási formánk alatt is sajátokká tették, hogy önök is feladatul tűzték a kormány minden cselekvényeit gáncsolni, minden tetteiben a legroszabb szándékot ke­resni és ellenezni mindent, mi tőle jó,­az alig volna hihető, ha naponkint újabb meg újabb cselekvényeik nem tanúsítanák. Nem tagadjuk, lehettek idők és körülmények, midőn az illy ellenkezési taktikának nálunk is volt tán némi alapos oka és haszna. De az idők megváltoztak, az ok megszűntével az eredményt is meg kell szüntetni; a veszély elenyésztével ki kell lépni az ellenségeskedési állásból; midőn már sem szellemét, sem betűjét az alkotmánynak veszély nem fenye­geti , mégis untalan és örökké a sérelmi téren maradni — bizony csak idő- és erővesztegetés. Tán szabadelvűek önök ? bizony annak az életben gya­korlatilag kevés jeleit adják, vagy azzal jár-e azon türel­metlenség , mellyel minden más gondolkozásu ember iránt viseltetnek; azzal-é azon személyes kitörések és bántalmak, mellyekkel mindazok ellenében élni szoktak, kik nem önök táborából valók; azzal-é, hogy a megyei közgyűléseken, sőt még az országgyűlésen is a leginsolensebb zajt és pisze­­getést vagy magok űzik, vagy legalább tűrik, mihelyt véle­ményükkel ellenkező hangokat hallanak? — bizony, uraim, ha méltók akartok azon nevezetre lenni, ne csak szóval te­gyétek azt, hanem a köz- és nyilvános életben is akint cse­lekedjetek , mert különben hinnünk kellend, hogy más van ajkaitokon, és más szigetekben. Reform­párt vagytok? de hazánk jelen viszonyai között egy pártnak sem lehet ez kizárólagos elnevezése, mert, mint felebb is mondottuk, a reform szükségén senki sem kétke­dik, mi olly kevéssé, mint ti, és azt egy iránt óhajtjuk. Mi hát köztünk a különbség ? Ti azt hiszitek, hogy ha fe­szült és ingerült az ország állása kormányának irányában,töb­bet lehet tőle kicsikarni, mit a tapasztalás megc­áfol;mi el­lenben azt hiszszük, hogy ha csilapodott és bizodalmas a han­gulat, több tárgy felett lehet vele értesülni, mit a tapasztalás igazol; mi tehát a gyakorlat, ti a szerencsétlen elmélet embe­rei vagytok; mi fokozatonként akarunk haladni, az alkot­mányt erősíteni, a régibb institutiókat az újabb kor kívána­­taihoz idomítani, tekintetbe véve a nép valódi szükségeit, műveltségét, kül- és belviszonyait. Ti mellőzitek mindezt; máskép hiszitek azokat létezni, vagy legalább másokkal el­hitetni akarjátok; gordiusi csomóként akarjátok szétvágni a múlt és jövő lánczolatát; kitépni azon elemeket, mellyek olly mély gyökereket vertek alkotmányunkban, hogy annak éle­tével forrtak egygyé, és ezek helyébe egy idegen itt soha meg nem honosítható növényt ültetni. Ti rokon- és ellen­szenveitek szerint szeretnétek elrendezni a statust , és nem szükségeihez és tettleg fenálló viszonyaira való tekintetek­hez képest.—Tiademocratiai,mi az aristocratiai rendszerben hiszünk , mert valamint láttuk, hogy a múlt viharainak kö­zepette ezen institutiók szelleme és képviselői óvták meg al­kotmányunk és nemzetiségünket a veszélytől, míg más nem­zetek a szabadság álomképei után kapkodva elvérzettek, vagy a zsarnokság vas karjaiba sülyedtek, úgy most is lá­tunk az aristocr­atiában elég erőt és szívet, azt bárhonnan kerekedhető veszélyek ellen megvédeni, főkép ha időnkint új erőket vészén fel medrébe. Mi sem tartjuk irigylendőnek egy Vd. Károly uralkodá­sát, vagy XIVd. Lajos ostorsuhogásait, bár el kell ismer­nünk , hogy absolut uralkodók alatt is voltak hatalmas és virágzó nemzetek, — de egy 1792 és 931ki convent uralmát sem óhajtjuk, az apró zsarnokokat pedig mindenek között leginkább abomináljuk; és ha végig megyünk a történet lapjain, azt látjuk, mikép az aristocratiai rendszer alatt bol­dogabb és hoszabb kort éltek a nemzetek , mint a democra­­tiai alatt, melly aristocratia hiányában min­dig demagógiává fajult el. — Nézzük az ó kort. Róma fénykora a patríciusok alatt volt; Lykurg törvénye Spartában tovább tartott, mint Solon demagógiája Athénében. Nézzük bár a jelent, és mu­tassatok Európában statust — Schweicz néhány cantonjait kivéve — hol ezen utóbbi mint uralkodó elem léteznék, mig ellenben ott áll Anglia óriási nagyságával, lordjaival, pap­jaival és pénzváltóival; Francziaországban, mellyre mint a szabadság honára hivatkoztok, kevesebb van politikai jog­gal felruházva, mint nálunk ; a szabad szó szigorú törvé­nyektől retteg ’s democratia szine alatt kalmár- és tőzsér­­aristocratia zsákmányolja ki az országot. Amerikát ne hoz­zátok fel, ez uj status ’s még múltja nincs, és a mellett is a­lárt,Európátóli távol­ állása és más körülményei vannak, mik nálunk nem léteznek, és mégis a rabszolgakereskedés el­törlését még indítványozni is tiltva volt. Ha visszaemlékszünk a legközelebbi évek alatt történt kitűnőbb ellenzéki szónoklatokra és hírlapi czikkekre, nem egyszer látandjuk azon szemrehányást bennök, mellyel a kormány ellenében éltek: „hogy az semmit sem tesz; hogy életének jelét sem adja; hogy akaratát sem nyilvánítja; hogy a negatív mezején áll ’sat.” Ezúttal nem taglaljuk, mennyi­ben voltak alaposak ezen vádak, de hogy most ugyanazon felekezet emberei épen az ellenkezőt róják fel bűnül a kor­mánynak,és azzal vádolják, hogy a kormány a cselekvés me­zejére lépett, hogy pártot akar szerezni, hogy új rendsza­bályokhoz nyúlt ’sat,: bizony mindezeket alig lehetne hinni, ha mint egy véres fonalként minden nyilatkozataikon és ex­­pectoratiójukon keresztül nem villannának. Míg önök az el­lenzéki téren álltak és állnak, és míg a többség önöknél volt, addig üdvösen cselekvőleg alig lehet­ valamit tenni a kor­mánynak, mert hogyan tehessen bármit is, mig olly pártnak volt többsége, melly nyíltan bizalmatlanságot szavazott el­lene, és melly mindent ellenzett, mi tőle jött? Illy ellen­zéki többség mellett jól és hatályosan kormányozni nem le­het; mivel pedig ezen többség nem a nemzet értelmi több­ségét képviselé, hanem részint az ellenfél akkori minden­esetre kárhozatos visszavonulása, részint azon terroristikus taktikának és más különböző fegyvereknek, mellyekkel önök éltének, eredménye volt. A kormánynak a nemzet érdeké­ben óhajtania kellett azon párt erősbödését, melly őt a köz­jólét előmozdításában gyámolítsa, mert csak ezen párt több­sége mellett, melly egyedül kész ővele kezet fogva működni a haza emelkedésén, lehetett neki ugyanazon érdekben több cselekvőséget kifejteni. Mondatik ugyan, hogy a kor­mány feladata: a pártok felett állam­, de, mint felebb mon­dók, míg az ellenzék illy tactikát követ, a haza java meg­kívánja , hogy a kormány is pártolja az őt hasonlóan a köz­ügy előmozdításában pártoló részt; hacsak a kormány magát nullifi­áltatni — mi minden státus végfelbomlásának előjele szokott lenni — vagy véleményét és a nemzet valódi javát néhány ideiglenes többségre vergődött idealista véleménye alá rendelni nem akarja. De azon múltakon szokott okulni az ember, mellyekből következéseket húzhat a jövőre, vessünk azért egy rövidke pillanatot a múlt országgyűlés napjaira; lássuk, mit akarta­tok ti, és mit mi, és miért volt vágyaitoknak olly sovány eredménye. A városok rendezésének szükségességét, és igazságos­ságát mindenki átlátta, és mégis a qualificatio és felügyelő­ség kérdésénél hajótörést szenvedett az ügy, ti az elsőt a legszélesebb bázisra akartátok alapítani, bármi kis birtokot, mesterséget elégnek akartatok a jog gyakorolhatására, a kormánynak ellenben minden praktikai jelentőségű felügye­­lési és őrködési jogát kizárni. Már mellőzve hogy olly szé­les hasis Európában sehol sem létezik, mellőzve hogy minden rendezett státusban megkivántató, mikép minden politikai testületnél képviselve legyen a kormány : a proletáriusoknak illy módoni politikai feljogosítása, és az illy nagy tömegnek egyszerrei befogadása nem a legnagyobb rendetlenségek­, és visszaélésekre vezető út lett volna-e ? — Mi ellenben a qualificatiót szinte mérsékleti 800—1500 ftnyi földbirtokhoz kötve, a korlátolt felügyelők által a kormány őrködési jogát is biztosítva,—vagyon és értelmiségre akartak egész szerkeze­­teket alapítani, és a városokból olly testületeket létesíteni, mellyek a rend, nemzetiség és jó hazafiság tényezői és nem veszélyes demagógia focusai legyenek, és sok harcz után sem történhetvén egyesség, az ügy elesett, és a városok 6 évvel később jutnak illőbb képviselet és jobb belszerkezet­­hez. Már ki volt a városoknak itt, és a demokrátiai elem az alkotmány sánczaiba fogadásának praktikusabb barátja ? Ti­é vagy mi ? Szóljunk az adóról. Igazságtalan és alaptalan azon vád, mintha a megyékben a conservativ párt nyers erővel buktatta volna meg az ügyet, míg önök véröket, sőt mi több, népsze­rűségüket veszélyeztetve küzdenek mellette. — Mi valamint akkor, úgy most sem vagyunk a fizetés elvének ellenei, és valamint tudunk megyéket, hol épen az ellenzék előleges tanácskozmányok után hallgatással mellőzte az ügyet, úgy tudunk másokat, hol épen a conservatív párt kitűnőbbjei vít­­tanak érte. Mindkét állításunk bizonyítására megtudnók ne­vezni az illetőket, sed exampla sunt odiosa. De ha valaki kételkedni találna szavainkban , úgy szívesen szolgálunk.­• Igaz ugyan, hogy a conservativ párt egyes tagjai használtak olly erőt, mellyel az egyéni meggyőződések elleni adót meg­­buktassák, de ki helyeslé azt ? — maga a conservatív párt akkori orgánuma a Világ­ nem rótta-e meg legkeményebben az illő­tetteket, és nem pártolta­k, nem irt- e számtalan czik­­ket az adó­ügy mellett? Mi az e részbeni országgyűlési tárgyalást illeti, ti fizetni akartatok, mi is; ti egyszerre nem tekintve a nemesség fi­zetéshez nem szokottságát 3 milliót, mi lassan kint a mutat­kozó eredmény által akarván a fizetést könnyiteni és ahoz szoktatni, figyelmezve pénztelenségünkre 1 milliót. Ekkor ti a kezdeményi­ jog köpönyege alá rejtőzve felkiáltottatok: „inkább semmit“—könnyű és olcsó hazafiság! — Tehát hol a szükség általánosan elismertetik, és az egyik fél tán nem alaptalanul, kevesebbel akar ahoz járulni mint­ a másik, hasz­­nosabb­é, eredményesebb­é, jobb-e inkább semmit sem ad­ni ? E logikát mi, őszintén megvalljuk, nem értjük, mert hi­hetőleg nincs is értelme. És mi jön a következés ? Három millió a nemesség zsebében maradt, mit az öszves nép ja­vára lehetett volna fordítani. Már ki volt itt is a közjólétnek, a demokrátiai elemnek praktikusabb barátja? Ti­é vagy mi? A büntető törvénykönyv hiányát mindyájan érezzük, de ti annak elfogadását az esküttszék létesítéséhez kötöttétek , nem tekintve, hogy lehet valamelly intézet in abstracto jó, de ha az azon gépezet egyéb rugóival és kerekeivel öszve­­hangzásban nem leend, mellybe illesztendő, nemcsak a várt eredményt nem hozza meg, de még azok működéseit is gá­­tolandja; annyival inkább midőn más intézet is létesíthető, mellyben az öszvehangzás kellékei is megvannak, és melly annak helyét elegendőkép kipótolja ; de ti ragaszkodva esz­métekhez inkább az egész ügynek elesését megengedtétek. Mi ellenben készek voltunk javítani, de nem experimentál­­gatni. És mi volt a következés ? Négy vagy öt évvel tovább fog büntető törvénykezésünk zavara, börtöneink borzasztólag rosz állapota tartani. Már ki volt itt is a demokrátiai elem­nek , a valódi humanismusnak praktikaibb barátja ? Ti­é vagy­ mi ? Általában szokástok betekinteni a külföld valamelly alkot­mányába, és mihelyt ott egyes törvény, vagy intézet tetszés­­teket megnyeri, azonnal azt megragadva után útfélen kia­báljátok , hogy „csak az képes Magyarországot boldogítani, hogy abban rejlik a jövő felvirágzás forrásai ’sat. — felejti­tek, vagyis inkább felejteni akarjátok —, mit fentebb is mondánk,—hogy annak a nemzet jelleméhez,műveltségéhez, bel- és külviszonyaihoz kell illeni, különben mint a forró ég­öv alól jeges tájakra átültetett növény idő előtt gyümölcs­­telenül kiszárad. Azt is szoktátok mondogatni, hogy mi szűkkeblűen nem akarjuk tágitni az alkotmány sánczait, hogy a néptől min­den jogot és utat a jog­nyerhetésre elzárunk. Feleletül e vádakra csak a 4dik és 5dik t.cz. szóljon, meg mind azon jó, mellyet a demokratiai elem irányában a városok, adó és bün­tető törvénykönyv körül tenni akartunk és készek voltunk , de általatok levénk megakadályozva. Szólhatnánk még a hitelintézet történetéről és sok más­ról, ha mélyebben akarnánk a kárpitok mögé nézni, de nem akarunk hoszszadalmasok lenni, és ki elfogulatlan olvasandja a múlt országgyűlés történetét, látandja a tényeket, mellyek hangosan szólnak és tanúságot tesznek arról, hogy ki bűne, miszerint annyi remény meghiúsult, és olly sok vitának olly kevés jön gyümölcse. Most ismét az országgyűlés küszöbe előtt állunk; az anyagi és szellemi szükségek mindinkább is érezhetőbben mutatkoznak, és minden jó hazafi tevékenységét felhívják, mert Magyarország pillanatai drágák, és minden használat­lanul elveszett perez, a nemzeti erő tőkéjének egy részét nyeli el.­­Nézzük most már a jövő országgyűlés lehető két­féle állását, és minden állás eredményét. Ha az ellenzéknek lesz az alsó táblán többsége, úgy — a­mint eddigi előkészületeiből és nyilatkozataiból tudhatjuk,— a zalai levélben foglalt sérelmek, a horvát és turopolyai ügy, szóval: ismét a régi sérelmi­ harcz fogja a főszerepet játszani, és ezek természetesen háttérbe szorítandnak minden egyéb kérdést; és ha majd temérdek világos, de eredménytelen szónoklatok, egymást felváltó üzenetek, és annyi időveszte­­getés után, végre a többi reformkérdések is napirendre jő­­nek, lehet-e remény, hogy a túlságoskodás és kormány el­leni ingerültség szellemében hozott indítványok, és törvény­­javaslatok iránt egyesség történhessék, a felső tábla túlnyo­­mólag mérsékelt conservatív és minden ingerültséget távoz­­tatni szerető részével? és hogy e táblánál mindig túlnyo­­móbb a conservativ­ szellem, a dolgok természetes állásából foly, és az alkotó elemek okszerű következése. Múlni fog­nak a napok, az oly heterogén viszony még jobban telnn-

Next