Budapesti Hiradó, 1847. január-június (517-617. szám)

1847-01-15 / 525. szám

TARTALOM. Magyarország és Erdély. Királyi bőkezűség. List Fridisk. Iparnatár. A pesti izraelita közönség gyülekezetében mon­dott elnöki beszéd. Vakok pesti intézete pénztárába múlt évi nov. és dec. hónapokban befolyt adakozmányok. — Magy. Gazd. Egyesület. — Levél Páduából. — A .Természetbarát"ügyében. Külföld. Nagybri­­tannia. Francziaország. Lengyelország. Hivatalos és magánhirdetések. Loteriahozások. Gabonaár. Statuspapirok és részvények árkelete. Duna­­vízállás. IRODALOM és TUDOMÁNY. Aufschlüsse über die letz­ten Ereignisse in Polen. Nebst 16 authentischen Actenstücken. Mainz bei Kirchheim, Schott und Thielmann 1846. ffuil»IilROnSZ/IG és ERDELY. Királyi fockf**ü*é«. Nmltságu gróf Apponyi György udvari másod - főkanczellár következő elnöki levelet bocsátott gróf Károlyi György úrhoz mint a magyar gazdasági egyesület elnökéhez: „Méltóságos gróf ur! a császári kir. apostoli felsége f. he­vén kelt legfelsőbb határzatával a ma­gyar gazdasági egyesületnek 15 ezer pontnyi segélyt rendelni méltóztatott. Minél nagyobb és élénkebb azon tekintet és részvét, mellyel mind méltóságod nagyérdemű személye mind ezen jeles és hazánk felvirágoztatására nézve olly fon­tos egyesület iránt viseltetem , annál nagyobb és őszintébb örömömre szolgál, méltóságodat ő felsége ezen legkegyel­mesebb határzatáról előlegesen már ezennel tudósíthatni. — Egyébiránt szokott megkülönböztetéssel maradok méltósá­godnak Bécs, január 12én 1847 köteles szolgája gróf Ap­ponyi György.“ (LIST FRIDRIK.) Sokak előtt talán váratlan, hogy mi, kik a szabad kereskedés elvei mellett, mennyire azok poli­tikai helyzetünkkel összeférnek, minden alkalommal nyilat­kozunk, a védrendszer ezen fáradhatlan apostolának is szen­telünk néhány sort, mellyekkel érdemeit elismervén, érzel­minket a megholt közgazdászati reformer iránt kifejezhessük; tanja hatott ugyan hazánkban is, nem azon értelemben ugyan, mellyben szerettük volna, mert azok által, kik leginkább hir­dették, meg sem értetett, de mégis annyi eredménynyel, melly minden nyom nélkül el nem enyészhetendik , pietá­­sunknál fogva szükséges, hogy koporsójára mi is hintsünk egy marok földet, kik tőle tanultunk, ’s úgy hiszszük többet, mint a védvámisták táborában működő leglángolóbb tiszte­lői közöl legtöbben. A német sajtó , mint ez már bevett szokás valami neve­zetes férfiú halála után, egyfelől versenyezve halmozza egy­be a mázsás szavakat, hogy a rendkívüli észtehetséget és példátlan erőfeszítést magasztalja, mellyel Listnek, mint egyes magán­személynek, sikerült Németországban, nem ugyan—mint egy lap mondja—magát hatalomként feltolni, hanem egy uj hatalmat az európai diplomatia előtt teremteni, mert az egész német vámszövetséget úgy tekintik mint List­nek saját művét; mások ezt ugyan kétségbe veszik azon ok­nál fogva, mert a vámszövetségben csak olly intézetet lát­nak , melly a szabadkereskedés elvein alapul, mire List, ki testestül lelkestől védvámista volt, közremunkálni nézetök szerint nem is akarhatott; hanem de mortuis nil nisi bene mondhatván, megengedik és feldicsérik, hogy lankadhatlan erélyességével hatalmas mozgásba hozta a német mozdulat­lanságot, melly mozgalm­ak következtében, nézetünk szerint, meglatoltattak minden közgazdászati és ipari viszonyok és irány adatott azon örvendetes haladás felé, melly felé Euró­pa legközelebben feltartóztathatlanul indulni kezdett, és mellyet mi, mint a legüdvösebb anyagi reformok hajnalát, üd­vözöltünk és honunk láthatárán is felderülni látni szivünkből óhajtunk. Mi a nélkül, hogy azon historikus tény felett elhatározó ítéletet várnánk be : várjon , vala-e a német vámszövetség­nek alkotója vagy nem ? mi ránk nézve tökéletesen mindegy, biztos okoknál fogva állítani merjük, miszerint List hir­ne­­vét nem annyira a védvámok melleti szenvedélyes küzdel­meinek, mint inkább annak köszöni, hogy a vámszövetség kiterjesztése mellett működvén, a szabadkereskedés e­l­v­é­t és hasznát az eldarabolt és egymástól azelőtt sorom­pókkal elszigetelt Németországgal megismertette, tudtával vagy tudtán kívül-e­z ezt bajos meghatározni; mert ha azon számtalan, semmi tekintélyt nem kímélő, semmi korlátot nem ismerő , semmi kifejezést nem válogató kitöréseket ol­vassuk , mellyekkel a szabadkereskedés mellett felszólamló­­kat sújtotta: rá nem lehet fogni, hogy ő ezen szabadkeres­kedés érdekében,csak egy lépést is akart volna valaha ten­ni ; de ha viszont osrokok azon kimeríthetlen tengerét átpil­lantjuk , mellynek végtelen árjaival törekedett a vámszövet­ség sorompóin kívülieket rábírni, hogy ehez csatlakozzanak, meg nem lehet tőle ismét tagadni, hogy esze élével a szabad­kereskedés elve mélyébe hatott be, és hogy a német státuso­kat elszigetelő és minden józan közgazdászatot elérő sorom­pók lerontása mellett csak azért működött olly erélyesen, mert azok általános és külön kártékonyságáról, melly csak az érdekek összekoc­czanását, nem pedig azok központosí­tását idézi elő, senki nálánál bensőbben meggyőződve nem volt. Ezen két, egymással tökéletesen ellenkező irány, melly­ben működésének sikere sejtelme ellen olly hatalmasan nyil­vánult , és melly sem egyes ember bármi rendkívüli törek­vései által meg nem változtatható , sem a viszonyok mai fej­leményeinél fogva az érdekelt pártok nézetei, vagy a még kétségeskedő kormányok hatalma által többé el nem nyo­matható,— ezen ellenkező irány, mondom, a kulcs, melly List élet- és halál-rejtélyének megfejtéséhez vezet. Furcsa azért, és csak a journalistika ismeretes felszí­nességétől és csupán a németek érzelgésétől telhetik ki, hogy­­ a tarka vegyületű­ emlékszózatokban most annyiszor viszhan­­goztatik, mikint általános hálátlan részvétlenség keserítette , sanyargatta életét addig, míg ő—nicht an diesem oder jenem Werkzeug seines Todes, sondern an dem grossen Deutsch­land starb, vagy mint Laube mondja : an Deutschlands „grosser“ Journalistik! Mi következtethetik a panegyristák ezen kongó panaszai­ból ? az-e, hogy a haladó kor állítsa meg világot bejáró lépéseit nehogy egy vele ellenkező elvet követőnek életét ke­serítse , sanyargassa; ;az-é , hogy Németország a tudomány alapját, melly a szabad discussio, vagy a közgazdászati ta­nok­ elveit, mellyeknek tettleges alkalmazásuk által szembe­­tünőleg felüdültek tartományai, forgassa fel, nehogy, ha egy kissé hevülőbb férfiú életórája leperdült, egy eredeti kifeje­zéseket hajhászó czikkí­ó azt kürtölhesse fa Clinicumok bá­mulatára) : Der grosse Mann starb an­d Deutschland ? vagy végre az-e, hogy Németország egyetemes sajtójának egy húron kellett volna pendülnie, vagy nagyobb részének elné­mulnia , nehogy egy másik elmés újdondász a fentebbi uj clinicai felfedezést oda igazíthassa: Nein, nicht am grossen Irodalom in Tudomany. AUFSCHLÜSSE ÜBER DIE LETZTER EREIGNISSE IN POLEN. Nebst sechsiehn authentischen Aclenstücken. Maim, bei Kirchheim , Schott und Thielmann, 1816. (Felvilágosítások a lengyelországi utolsó események iránt. Tizenhat hiteles okirattal­­stb.) (Folytatás.) Ennyit az emigratio demokratikus részének működéséről, a forradalom előidézése és elrendezésében , a mennyire az a fen­tebbi 1843iki bizonyítványokból kivehető. Tekintsük már most az 1844ki oklevelet, meglátandók, mennyire haladott előre az óriási terv egy év alatt. A röpirat toldalékjában XIII. sz. a. a következő, felette fontos közleményt olvassuk. XIII. Czartoryski Ádám hű beszéde, mellyet Parisban a lengyel irodalmi társaság ülésében, 1844ki nov. 29én, mint az 1831diki forradalom kiütése évnapján tartott, „Május Harmadika“ czimü párisi lengyel hírlap után. „Valahányszor önökhöz, tisztelt honfitársaim, szólni szeren­csém volt, mindenkor a szomorú valót rajzoltam. Szerencsétlen­ségeinkről , hibáink és tévedéseinkről szóltam , nem tudván el­szakadni a keserű emlékektől, gyászos tapasztalások és kilátá­soktól, mellyek bennünket minden oldalról szorongatnak. Ma mellőzni szeretném azokat, és legalább egyszer, legalább rövid időre szeretnék önökkel egy szebb jövendő képeitől elragadtatni. — Nem lesz illedelem elleni vétség, ha erre azon nevezetes nap ünnepét választjuk , melly napon nemzetünk sok veszteségek, panaszok és keserű csalódások mellett, magáról újra ép olly fényes mint méltó reményeket táplált. Tizennégy évi kínos szám­űzetés sem volt képes azokat szíveinkből kiirtani; erről azonban szólni nem czélom jelenleg. — Való , s ha úgy nevezhetem gyakorlati, mindenikünk keblét hevítő remények ezek , éljenek továbbá is , és táplálják bennök egy felsőbb élet lángját! Nyílt kimondásuk azonban nem volna helyén, és veszedelemmel járna. — Mi már életképeimet illeti, engedjék meg, hogy azok egé­­szen korlátlanok legyenek, miután semmi valóságos alapra szük­ségük nincs, és a­mennyiből a lehetőség határai közt mozognak, pillanatnyira a valószínűséget is nélkülözhetik. — Azt képzelem tehát magamnak, (mert a képzelődés birodalmában , hová engem önök pillanatnyira követni fognak , feltenni mindent szabad) azt képzelem , hogy Lengyelországban , különféle pontokon kőszívű, nyugodtan megfontoló eszű , rendíthetlenül állandó , fáradhatla­­nul kitartó férfiak találtatnak, és hogy ezen férfiak mindenike korábbi idők óta állásánál fogva tekintélylyel hitt honfitársainál, és a körülmények szerint megyéjében , kerületében , vagy tarto­mányában hivatva érzi magát a közhaza megszabadításának szent művében a vezérkedést átvállalni. E hivatás életök főczélja, gon­dolataik , fáradozásaik és áldozataik egyetlen tárgya jön. —Illyen tulajdonságú férfiú sok, igen sok van hazánkban, azonban olly képességekkel, minőket én teszek fel, felruházott, húsz és egynéhány is elég lenne Lengyelország területére. Ezek mint­egy helyenkint felállított oszlopokat képeznének , mellyeken a megszabadított nemzet jövendő épületének első alapjai emelked­nének. — Egy nagyszerű gondolat, egy isten és a haza nevében megkezdett nagyszerű vállalat, a nagylelkű szeretet, a rendít­­hetlen szilárd akarat, legkülönbnemü módok és eszközökben bővelkednek, miket mások észre sem vesznek. Képzelem to­vábbá , hogy a vezérek szakadatlan czélszerű fáradozásai által üdvös szellem terjesztetik minden irányban , melly által az er­kölcsök nemesittetnek , a vallás megerősittetik , hasznos foglal­kozások és jótékony intézetek létesittetnek ’s szaporodnak , az ifjúság feslettség és henyeségtől őrizkedni kezd, ’s a munkát megkedveli, mi által a földművelő irányában­ visszaélések eltűn­nek , a felesleges gyermekes kiadások megszorittatnak, és a takarékosság eszközöket nyújt a közügy előmozdítására , ’s egy kész tartalék alakítására , az eldöntő pillanatbani szükségek te­kintetéből. Az e mellett különféle dicséretes és sikeres módon felélesztett közszellem hatalma növekedik ’s munkássága által az óhajtott változtatásokat fejleszti és sietteti.­­ Időközben min­­denik vezér hovatovább megismerkedik szempontján a körülmé­nyekkel és személyekkel. Ezek közül a legképesebbeket kivá­lasztja , és megfontolja, hol és mikép használja mindeniket, kire bízzon valamelly ügyet vagy szerepet a meghatározott időpont­ban , különféle terveket fontolgat magában , az eseményeket és nehézségeket előre látja , és idejekorán megállapodik , mint fog minden történhető esetben eljárni, miképen fegyelmet és rendet hatáskörében behozni, és ha ügyesebbre akad , annak elsőséget adni, és őt saját engedelmességével gyámolitni; ezzel legszebb példáját nyújtja böleseségének ’s hazaszeretetének. Senki nem sejti terveit, mégis mindenki e­ tőle eredő ösztönzéseket követi. — Egyszer sikerül a vezéreknek , a mig szükséges lecsilapitni é s megzabolázni nyugtalanságát a meggondolatlanoknak , kiknek hirtelenkedő, semmi jövendőt számba nem vevő merészlete a hasznos fáradozásokat akadályozná, és a lengyelek legbiztosabb reményeit meghiúsítaná. Máskor munkálkodásra serkentik azokat, kik félelem és restségből tespednek. A vezérek fáradozásai min­den osztályba, minden rendbe, minden személyek és népfajok közé elhatnak, ’s rokonszenvre akadnak, mellyet még a szaka­datlan üldözések is táplálnak és élesztenek. Még a lengyelek iránt régóta ellenséges és hűtelen zsidók is átlátják hibájokat és vétkeket .... A forradalom soha felszóval ki nem mondott gondolata minden irányban czikáz, terjed, és tulnyomóságot nyer. Soha ki nem mondva , mégis mindenek elött lebeg és sen­kit nyugodni nem hagy. Még a látszatra legelfogulatlanabb dol­goknál , sőt a mulatságokban is sajátságos bűbájt, forró indu­latot és bizonyos szentséget és becset kölcsönöz az élet minden pillanatának. — Itt azonban még meg nem állapodom; csodákat, valóságos csodákat teszek fel, azt t. i. hogy minden vezér, tehát minden egyesülési pontok az egész országban egy ezélra töre­­kesznek , azon egy eszközben egyeznek meg, arra kölcsönösen vonatkoznak, és egy hatalmat, egy közös irányt követnek. Így az egyik czél nem fogja háborgatni a másikat , az egyik láng a másik lángot, mindnyája titkon lobogván, egy pont felé kend­nek irányozva, miszerint egy nagy tűzben üssenek ki, és a kö­zös és kétségbe vonhatlan sikert eszközöljék. — Ekép a nemzet önbizodalomhoz jut és meggyőződéshez , hogy magas rendelteté­sére már elő van készülve , és arra elegendő erővel bir, hogy az alkalmatos pillanatot nem kell szerencsétlen és hirtelenkedő kitö­résekkel megelőznie, sőt a viszonyok kedvező alakulását szem elől nem tévesztve, azokat használatlanul eltűnni nem hagyja, hanem kellően kibányászni tudandja. Mármost, tisztelt honfitársak, nem tehetjük-e fel, hogy ekkor e viszonyok már beállottak, hogy isten azokat megengedd, és a jelszó már ki van mondva ? — Egy pillanatban felkel egész Lengyelország; nincs arasznyi föld, mellynek saját védje nem volna; minden curiából, minden kalibából, ne mondjam minden bokor mögül egy egy fegyveres bajnok rohan elő. Isten megáldja az első fáradozásokat; az ellenség közlekedései már megsza­­kasztvák, a kormányhatalmak megdöntvék, hadi osztályok le­­fegyverezvék , hadi járak elfogvák. A minden oldalról megtá­madott idegen nem tudja hol segítsen előbb. Ha a felkelés átalá­­nos , egyszerre történő, egy eszme, egy kormányhatalom kö­zös terve szerint kidolgozva és vezérelve leend (bizonyára súlyos feltételek, kivált nálunk) a siker kétséget nem szenvedhet. Még a részletes szerencsétlenségek is nagyobb erőmegfeszítésekre lelkesítnek. A szabadsági harcz lángja lobog, és különféle vi­szontagságok közt harapózik el; azonban a nemzet bátorsága és kitartása győz mindenütt. Europa meggyőződvén, hogy saját kiadóhivatalban, hatvani uzó­czai Horváth-h­ázban 4831b szám alatt földszint, és minden királyi postahivatalnál.­­ Az ausztriai birodalomba­n külföldre menendő példányokat csak a bécsi császári posta­­hivatalnál rendeltethetnek meg. fixen lapok minden héten négyszer, u. m. kedden, csütör­tökön, pont, és vasáro.jelennek meg. Előfizetési ár félévre Buda­pesten házhoz-hordással 5 ft., borítékban 6 ft., postán bo­rítékban 6 ft. et. p. A hirdetmé­nyek minden apróbetüs hasáb­­soraért 5 (öt) ez. hr. fizettetik. Péntek 525. Januarius 15. 1847. BUDAPESTI HÍRADÓ. Fenséges JOS­SEF cs. k. Gyász-szertartás főrészei. föherczeg Magyarország nádor-ispánja elhunytával. Szerdán jan. 13an 1847. reggeli 9 órakor a fenséges cs. kir. Főherczeg elhunyta. A magas test 48 óráig illetetlen marad. Pénteken jan. 15én reggeli 9 órakor a magas test felbontása. Esti 7 órakor első beszentelés. Szombaton 16án reggeli 8 órakor sik beszentelés. Mindjárt reá az udvari szentegyházba kitétel. Vasárnap 17én kitétel reggeli 8tól délutáni 5 óráig. Hétfőn 18án kitétel 8—12 óráig, ’s délutáni 3 órakor sik beszentelés és a főherczegi sírboltba leendő átvitel. Kedden 19én reggeli 10 órakor gyászmise. — Megjegyzendő, hogy azon három beszentelésnél közbemenetnek helye nem lesz.

Next