Budapesti Hiradó, 1847. július-december (618-722. szám)
1847-10-08 / 675. szám
TARTALOM. Magyarország és Erdély. A királyi helytartó körútja. Kinevezés. Előléptetés. Követválasztások az országgyűlésre. Korszerű kérdések III. (Országos pénztár-e , vagy osztozás az eddigi közterhekben , vagy mind egyszerre ?) Dunamelléki reform, egyházkerület közgyűlése. A stólák ügyében. Magyar orvosok és természetvizsgálók VIII. nagygyűlése Sopronyban (folytatás). A magyar középponti vasút pestváczi és szolnoki vonalán utazottak száma múlt héten. Belföldi vegyes közlemények. Külföld. Nagybritannia. Francziaország. Spanyolország. Portugália. Olaszország. Schweicz. Németország. Görögország. Amerika. Hivatalos és magánhirdetések. Loteriahúzások. Nemzetiszinházi játékrend. Gabonaár. Statuspapirok és részvények árkelete. Dunavizálás. ■ AGYARORSZÁG és ERDHLY. A KIRÁLYI HELYTARTÓ KÖRÚTJA (jelesül ő fensége utazása f. évi sept. 30 kl. a balatoni gőzhajón ’s fogadtatása Zalában) Tagadhatlan, mikintszeretet, hódolat, tisztelet, külső jelekkel tanúsíttathatnak, ’s ha nagyszerű, költséges pompákkal a gazdagok, szivsugalta csekélységekkel kedveskedhetnek sokszor szivhezszóló gyöngédséggel a szegények is, — egy kis leánykának készséggel nyújtott virága például a megtiszteltnek a velenczei sz. Márk piacza roppant kivilágításánál kedvesebb lehet; — igy véljük ’s óhajtjuk tekinthetni a mi szívből eredeti örömkifakadásunk szülte tisztelgéseinket , midőn f. e. sept. hó 30. napján nekünk is az óhajtva várt szerencsenapja bekövetkezett, t. i. fenséges kir. helytartónkat , cs. kir. fenségét István főherczeget a balatoni gőzösön üdvözölhetni. — Ugyanis a fenséges főherczeg f. e. sept. 29k én estve 9 óra után Zalaegerszegről szerencsésen Keszthelyre érkezett. Rezi, Tátika várok romjai mellől emelkedő görögtüzek világításai, ’s a mindig közelebb hallatszó álgyulövések előre tudaták a közelebb ’s közelebb érkezés pontjait, míg végre a keszthelyi kivilágított kastély angol kertén keresztül a Festetics Tasziló grófi lak udvarában számos éljenkiáltások közt a keszthelyi czéhbeliek zászlósserege,s népe közt gr. Grünne föudvarmester ő exclja kíséretében a főherczeg kocsijáról leugrott, mellyet sz.-grófi Batthyányi Kázmér gróf ur 4 lovai vontattak, a zalai tisztelgő választmány tagjai csak később szállongtak utána; addig b. Vay Miklós excilja közbenvetése a balatoni gőzhajózás ünnepélyes öltönyökben várakozó részvényeseinek a főherczegtől felléphetést nyert. Hertelendy Károly alelnök rövid szavakkal üdvözlé a főherczeget mondván: „Mi egy uj, még gyenge vállalat tagjai a balatoni gőzhajózás részvényesei vagyunk ; ’s valamint a haza magasztos édes reményei cs. kir. fenségedben központosulnak, úgy a miénk is; mély tisztelettel esedezünk, méltóztassék cs. kir. fenséged ezen a haza, a balatoni vidékek és kereskedés virágzását előmozdítani törekvő vállalatunkat magas pártfogásába és kegyelmébe venni; esedezvén azért is, kegyeskedjék Kisfaludy-gőzösünkre szállani, ’s a Balaton hullámain eveztetve a mi, ’s a Balaton partjaiul kitüntetni óhajtott szívből fakadó üdvözlésinket kegyelmesen elfogadni.“ Ő fensége kegyesen fogadván e kérést, másnap regge 8 órára rendelte a gőzös útra inditását. Eközben a Kisfaludy-gőzös a Balaton vizén olly helyre állott, honnét azt a főherczeg ablakaiból megláthatta; az közel 2000 lámpáktól megvilágittatva tündöklőit. Az estét gróf Festetics Tasziló fényes vacsorája, mellyben a balatoni gőzhajózás tagjai is hivatalosak valának, fejezte be. — Másnap 9 órakor reggel a főherczeg ő fensége a kicsinosított ’s Zala, Somogy, Veszprém megye zászlóival büszkélkedő Kisfaludy gőzösre lépett; itt a gőzhajózás alelnöke és részvényesei üdvözlő szavakkal fogadták, és egy balatoni térképet nyújtanak ő fensége kezeihez, miután a gőzös künésben a hajón volt zenék indulói hangoztatásuk, éljenzések és taraczkdurrogások közt számos hivatalos és nem hivatalos úri és női vendégekkel telve Füred felé kiindult. Az egész Balaton hosszában minden nevezetesb hegytetőről és pontokról, mint Sz.-Mihály, Szigliget, Badacson, Fülöp, Szepezd, akali, tihanyi bérczcsúcsokról zászlókkal és mozsárdurrogásokkal szórta hajónk felé a sokaság éljenző üdvözléseit, a badacsonyi kikötőnél egy nagy szőlőfürtös koszorúval kínáltattunk, de a gőzös meg nem állván, azt meg nem ízelhettük. Fülöpnél két átjáró komp zöld ágakkal karimázva számos kővágó-örsi és köveskáli nemességgel telve úgy álltak két felöl a vizen, hogy a gőzösnek közöttük kelle evezni, mikor is a kompokról számos lövések üdvözöltek, a parton hasonló tömegek taraczk-és puska-durrogás közt hangoztatták éljenkiáltásukat,és mint gondolhatni, a gőzös mindenütt viszonozta a taraczk-köszöntéseket. Tihany alatt az e napra készített új kikötőnél az apát úr szerzetes társaival, úri- és népsereg, egy diadalkapu „Üdvözlégy hazánk reménye“ felírással várakoztak. Az apát szónoklott, a főherczeg röviden , de lelkesen felelt, mondván: „mikép 3 év alatti távolléte sem felejteté vele, hogy szive ’s hona magyar.“ — Szűnni nem akaró éljenzések közt ült a sz.-mártoni főapátnak 6 fogatú hintájába, vagy 50 kékruhás egyén lovagolván előtte. Számos kocsi követé fel a tihanyi zárdához, hol a veszprémmegyei küldöttség Zichy gróf püspök vezérlete alatt Zichy Ödön, Eszterházy Pál grófok , b. Barkóczy püspök, sz.mártoni főapát uraknak is hozzájárultával tisztelgett; ismét csinos szónoklatok ’s visszatérés a hajóhoz mindenkor taraczkdörgések közt vígan tovább Füredig eveztünk. Itt is diadalkapu , sok ezer ember, fehérbe öltözött virághintó ’s a kutnál savanyu vízzel kínáló leánykák, 100 személynél többre terített asztal 's 3 órakor ebéd, toasztok ’stb. voltak készen. E* órakor délután mindemellett a fens. főherczeg mára gőzösön volt, ’s Füredről kiindulva, a gőzös Keszthely felé visszatért. Alkonyodni kezde, midőn a tihanyi szorost elhagyd,’s mintegy tüzokádó hegy lángolt a tihanyi félsziget legmagasb sziklacsúcsa ’s ropogtatta mozsarait; rögtön fellobbantak a zalai part szőlőhajlékai közt készített tüzvilágok, a badacsonyi hegytető, a hegy hajlékai, de különösen a kikötő felé vezető é s eltérő part hoszsza gyönyörű sor fáklyaféle világításokkal kedveskedtek és röppentyűkkel. A csobánczi és szigligeti várromok, a somogyi partról Boglár és Fonyód szinte világitottak, ’s a Sz. Mihályhegy taraczkdurrogásai már tudatták Keszthelyen előre a gőzös közeledését, hol egyik lakhajónk teljesen kivilágítva várta a kikötő mellett 9/8 órakor történt kiállását; a keszthelyi zászlószédek, sokaság és fáklyák kíséretében a főherczeg szemlélhette egyszersmind, mikint Keszthely város lakosi tehetség szerint szívből igyekeztek kivilágításokkal üdvözléseiket kitüntetni, a kastély előtt egész sült ökör és elegendő bor osztatván el a népnek. Az urak a grófnál vacsorára, vacsora után a zsidóságtól adott bálra mentek. Batthyányi Imre gr. ő excllsa zalai főispán, a zsidó bált kivévén, mindenben részt vett. D.F. hihetőleg gyengélkedő egészsége miatt nem volt jelen. ő cs. kir. ,ap. Fölsége Szalay István magy. kir. helytartósági fogalmazót számfeletti titoknokká ugyanazon kormányhivatalnál kinevezni kegyeim, méltóztatott. A nagy magyar kir. udv. Kamara a farkasvölgyi (Wolfsthali) harminczadhivatalnál a 2dik tisztirnoki állomásra Tüli Antal, brumovi harminczadfelvigyázót alkalmazta. KÖVETVÁLASZTÁSOK. A múlt lapunkban közlött választásokhoz azóta járultak: Megyék közöl: Esztergom , mellynek követei: Reviczky Pál és Jagasics Sándor. Kir. városok közöl: Temesvár; követei Preyer János polgármester és Popovics Márk főbíró, így tehát mostanig tudva van: káptalani választás 4, megyei 1, kir. városi 2. (Hátra van e szerint még káptalan 21; megye 51 ; kir. város 51.) _______ (A) KORSZERŰ KÉRDÉSEK. III. Országos pénztár-e vagy osztozás az eddigi közterhekben, vagy mind egyszerre? Menjünk egyenesen a dologra, de lássuk előbb a tényeket. Magyarország egy beezéje az anyatermészetnek ’s mint az elkényeztetett gyermekek szoktak lenni, ajándékba kapott szép tehetségei kissé el vannak hanyagolva. Egy nagy, középkorbeli fejér márványszobor, sisak-, pánczél-, paizs-, szablya-, tegez és egyéb akkori jelképekkel megterhelve. Ezeket az idő foga megrágta ’s néhol úgy megkoptatta az egész szobrot, hogy eredeti formáját is alig ismerhetni meg. Most már a mű restaurátiót kíván, amihez műismeret kell. Ha úgy lehetne bánni vele, mint ő , csonka szobrokkal szoktak bánni a művészek; ha a letörött uj, kar, fül, orr, sőt fej helyébe, mint szokás, mást lehetne tenni, könnyűség volna a feladat, nem volna baj, a mi hibás levágnák , mást faragnának helyette ’s oda szegeznék, a hová kellene. De a szobor eleven, szuszog, organikus élete van ’s a metsző kést nem tűri, fellázad ellene. Hogy kopottságait, csonkaságait kinöjje, organikus életének kell ifjúságot adni ’s ehez semmi sem kell egyéb, mint korszerű táplálék és jól veszélyesen vezetett diaeta. Isten olly szépnek teremtette e hazát, úgy megáldotta földét, hogy őseink azt hitték: »rajta kívül nincs is élet“ ’s ezen a hitet, melly már ki is kezdett vala menni divatból, az uj kor csak megerősítette a költő szavában: „a nagy világon e kívül nincsen számodra hely!“ — mert ezen kifejezésnek más nem lehet valódi értelme , a betűszerintivel ellenkeznék a világszerű tény, mit a földnek annyi, még lakatlan és termékeny vidéke hirdet — ’s mégis olly bús az ember e földön! Örömdalok zengedezése helyett, csupa sopányt és panaszt hall az ég a miatt, hogy beh koldus e haza! és behidegen benne a civilisatio ! Ezek a tények ’s ezek felett nincs véleménykülönbség a nemzetben. — Sokan e tényeket nagyon szomoritóknak ’s csak nem kétségbeejtőknek találják. Mi nem. A tények rongyos köntösén keresztül is vigasztalás mosolyog felénk. És ki az, ki ezt észre nem birná venni ? — Az elkényeztetett, de minden életrevaló tehetségekkel már természettől felruházott beezének csak ügyes, tapasztalt és kissé szigorú udvarmester kell, kinek irányzása mellett végezhesse be nevelését azon intézetekben, hol az értelmi és erkölcsi malasztot kell merítenie, hogy jeles tettekre képes férfiú váljék belőle. A középkori szobor kopott külsején keresztül látszik, hogy anyaga nemes. Idomainak goth szegletességeit már úgyis lekoptatta az idő; a csorbaságokat ki fogja ujulni az organikus élet. Csak ezt kell előmozdítani é s elszáradnak és lehullnak az abnormis kinövések is, mellyek habár abnormitások is, de a közéletműködésben részt vevén, kíméletes bánásmódot kívánnak, különben a fekély, melly gondolatlan kísérletek miatt azokat érhetné , el fogna terjedni és tönkre tenni az egészet. Az időben átalakul minden, aminek organikus élete van, még a növény is. Ehez nem kell semmi erőszak, mert az élet az idő formáját veszi magára mindenütt, önkénytelen. És a haza, ha koldus és kopár, fel fog virulni ’s meg*) A franczia szólásmód szerint: enfant gaté de la nature. gazdagodni; a civilisatio ha még nem otthonos benne , az lesz majd bizonyosan , mert a földet, melly meg van áldva a természettől, már maga a teremtő jelölte ki fészkéül a civilisatiónak. Mindenütt megfordul ez , ahol a természet maga nem halálos ellensége ’s csak onnan távozik, ahol többé táplálékot nem talál. A hajdankor civilisált országai ma barbarismus tanyái, kimerítette a civilisatio és soká lesz, amig bennök újra feltalálja a bőséget, mi nélkül élnie nem lehet. De hogy a civitisatio eljöjjön, utakat kell neki nyitni , erkölcsieket és physikaiakat, különben kűnmarad. Gyorssá kell tenni az igazgatást, gyorssá és olcsóvá a közlekedést, könnyűvé és kiterjedetté a hasznos ismeretek szerzését. Mindehez pénz kell, ami eddig nem volt. Ebben is már rég egy volt az értelem Magyarországon. De egy darab idő óta meghasonlott, vagy inkább megzavarodott, mióta „fiatal óriás“-ok barangolták be a hazát az elvek Pegasusán, olly port vervén a kergetett párával, hogy az álmélkodó sokaságnak szeme, szája betölt vele. Ezóta soknak a szeme örökös káprázásba esett. — Már nem beruházásán Hunniának, e szellemi és anyagi gazdagságforrásokban dús, de kissé elhanyagolt uradalomnak, járt soknak az esze: csak szellemi alap, úgy vélték, az, mire hazánk boldogságának épületét rakni lehet és kell. — Ezzel a közést elhagyván a tények mezejét, egy ugrással Utópiába jutott, hol az érdekegység istenasszonyát látta trónolni, körülvéve a soha meg nem háborított közboldogságnak örök fényben tündöklő glóriájától. Csak ez istennőjét képzelődésének, e „kebelisten“t csempészhesse be valahogy , hazánkban létesül legelébb amaz ország, hol a farkas a báránynyal, nyúl a kopóval, róka a libával ’sat. együtt legelhetnének teljes megelégedésben és egymásnak legkisebb bántalma nélkül az elvesztett volt, de ujonan feltalált paradicsomban! — „Kiki azon arányban viselje a közterheket, a mellyben élvezi a status jatalmait“ lett a jelszó, édestestvére egy más nyugati országbeli illuminatusok sectája prophetiájának: a chacun selon sa capacité et a chaque capacité selon ses oeuvres.“ — Mikor ezek el lesznek érve, akkor nem lesz szükség kormányra, bíróra, katonára és sok más terhes podgyászára a civilisatiónak, a dolgok egészen magukra fognak menni ösztön- és népszerűleg, mint a póknak a hálófonás. Természetes tehát, hogy az „országberuházás“ a közpénztár gyakorlati eszméje, mint mellékes dolog háttérbe nyomult ’s helyét a „közteherviselés,“ a „nép terheiben osztozás“ foglalta el. Már most az elveknek az alkalmazás , az eszméknek az élet próbája volt hátra. Hogy ezen próbában semmi kétség se lehessen, egy erdélyszéli megyében magyar „chartisták“ állottak elős létrehozták vagy fölélesztették a magyar „ultima ratió“t, a bunkót, melly vak dühében nemcsak az ábrándozók elveit, hanem a már régi, jó és tényekből természetesen folyó gyakorlati eszméket is szinte tönkre verte. A kellemetlen leczke kétségkívül sokat használt; olly nagy zajt többé ez elvek nem fognak ülni, mert az uj tapasztalásokkal gazdagodott közész előtt, a hitelesség előbbi fényében többé már nem jelenhetnek meg. De vannak olly jellemek, mellyeken a tapasztalás semmit sem fog; ezek az utópisták, kiknek faja egykorú az ember teremtetésével, vagy legalább igen régi, ’s tartani fog, mig ember lesz, ’s azért mi iránta, mint természethistoriai species iránt türelemmel is viseltetünk, csak azt nem tudnók tűrni ’s igyekezni is fogunk teljes erőnkből gátolni, hogy uralkodóvá váljék, mert az általános calamitás volna, mint sok más speciesé, melly a természethistoriai és a teremtési lajtorjában helyén van és maradhat, csak uralkodóvá ne legyen. Ezek már most, hogy a mivel elmaradtak, utólérjék, a jelennek is eleget tegyenek ’s a jövőt is előre készítsék az ő képzelődésök mintái szerint, nemcsak közteherviselést sürgetnek mint régen, hanem országos pénztárt is, azaz: mindent egyszerre. Az igaz, hogy az utolsónak olly forrásokat mutatnak ki, mikből nehezen lehetne még csak megenyhíteni is a nemzet szomját; de hisz’ ezt ők alkalmasint csak a felvilágosodott és megerősödött kőzész iránti hódolásul teszik, kénytelenségből, mert rendszerekben nem fekszik. Már most ha ők ezen „mindent egyszerre“ olly hathatósan kezdik sürgetni, mint korábbi alkalmakkal tettek, természetes, hogy még rettenetesebb kudarcokat valljanak nemcsak elveik, hanem a közjó is toldásban *). Szerencse, hogy számban leolvadtak és erőben megfogyatkoztak. Az utópia nálunk, úgy látszik, hontalan lesz. Erre nézve némi jeleket vettünk észre, mellyeket olvasóink épületére fel akarunk jegyezni. Az utópiának hazája jelenleg csak Pest, a tudva levő okokból, a mint ez manifestumából, a megyei utasításból világosan látszik, mellyről véleményünket e lapokban már elmondtuk. Nagy Pál az ő eredeti népszerű modorában igy fejezte ezt ki azon sok eredetiség között, mellyet a sopronyi megyegyűlésen közelebbről mondott: „jár a bolond Budapesten, azt sem tudja, hány az Isten.“ Itt az *) ilyen kudarczoknak , fájdalom, már mutatkozik jele. A sopronmegyei nemesség Nagy Pál vezérlete alatt oda utasítja a követeket, hogy semmi állandó adóról sem akar tudni. A vasutakra nézve pedig megkéri a felségét, hogy építse azokat státusköltségen. Egyébiránt a közszükségekről tudósítsák követ urak a megyét, mert ahoz járulni fognak. Lám, illyenek Magyarországon a tények ! Péntek 675.AataUam Q 1Q|0 7 ért 5 ez. kr. a kettős hasába UClODer O. 1O^1* serért pedig 10 p. kr. fizettetik. Előfizethetni helyben a kiadóhivatalban, hatvanintozat Horváth-házban 583 ik szám alatt földszint, és minden királyi postahivatalnál. — Az ausztriai birodalombans külföldre menendő példányok csak a bécsi császári postahivatalnál rendeltethetnek meg. HÍRADÓ Srén lapok minden hetes négyszer, a. m. kedden, csütörtökön, pont, és vasára.jelennek meg. Előfizetési ár félévre Budapesten házhoz-hordással 5 ft., Postán borítékban hetenként kétszer küldve 6 ft 24 kr, négyszer küldve pedig 7 ft 12 kr pp. A hirdetmények minden négyszer hasábozott apróbetűs soráért vagy ennek helye-