Budapesti Hiradó, 1847. július-december (618-722. szám)
1847-10-08 / 675. szám
emberek úgy megszokták a bűvös harmonikának hangját, hogy a legpraktikusabb megyei tisztviselő is sokszor, és tán egészen ösztönszerűleg, hasonló hangokat ad vissza. Hallotta volna csak az értelmes olvasó, minő beszédeket tartottak a közelebbi pestmegyei gyűlésen, felnőtt emberek, megvénült, sőt megpohosodott megyei tisztviselők az „érdekegység“ről, meg az „eszmék megfrisitéséről az úrbéresek képviseltetése által! Csak Pestmegye az, a hol „mindent egyszerre“ akarnak. A vidéki megyék, mellyek Pestnek mostani nyilvános politikai színéhez számlálják magokat, már nem olly mindent akarók. Ezek már közelebb állnak a tényekhez, ’s távolabb az elvektől, vagy inkább az ábránd kútfejétől. Amint utasitásaikból kitetszik, ők már csak bizonyos részét akarják egyelőre a „minden“nek ’s most megelégesznek az elvvel. Ez jó azoknak, kik szeretik magokat megcsalni, de rész a hazának , melly előmenetelt kíván. Azon megyék pedig, mellyeknek reméljük és óhajtjuk, többsége leszen az ajtónk előtt álló országgyűlésen, melylyek Pest megyével ellenkező politikai táborban állanak, azt hiszszük, hogy nem mindent, hanem csak annyit fognak akarni, a mennyit most lehet é s a mennyit a szükség kivár. Nem fognak elveken nyargalni az ismeretlen után, hanem mint természetes támaszai alkotmányunknak, a históriai és fenálló tényekből, mellyeken amaz nyugszik, fognak kiindulni. Ha kevesebbet nem, legalább annyit fognak ezúttal akarni, a mennyi ezen lap „Magyar financzial sat.“ czimü czikkeiben előadatott, mellyekre még visszatérendünk. Mert, ismételjük, az a tényekből már régóta fejlődő’s már most a közész teljes világban álló és visszautasíthatlan szükségességű közvélemény, hogy az ország beruházást kíván mindenek előtt, erre pedig országos pénztár kell. A DUNAMELLÉKI REF. EGYHÁZKERÜLET KÖZGYŰLÉSE Pesten, f. évi sept. 29-én, épen sz. Mihály napján, azon egyetemes forró óhajtással nyittatott meg , hogy közszeretet superintendensünk f. t. Polgár Mihály ur a haza ’s egyház javára sokáig boldogul éljen! — Kir. helytartó István cs. kir. föherczegségének ’s Mária Dorothea föherczegaszszonynak e superintendentia — dicsőült nádorunk haláláni mély fájdalmát ’s István főherczeg kir. helytartóvá lett kineveztetéséni örömét nyilvánító felirataira küldött érzékeny, gyönyörű válaszleveleik legkedvesebb tudomásul vétetvén, örök emlékül a levéltárba tétetnek. István kir. helytartó ő fenségének e hó 13káni üdvözlésére — szónokul f. t. superintendens ur bízatván meg — az egyházkerület kebeléből, a fömlgy főtörvényszéki és megyei helv. hitv. tagokból alakított fényes küldöttség neveztetett ki. Országgyűlési pappá péczeli lelkész Dobos János, 13 titkos szavazattal választatott meg.—A kebelbeli egyházaknak három főbb hivatalokra beküldött szavazatai felbontatván, világi főjegyzővé kir. táblai ügyvéd Polgár Mihály 135, egyházi első aljegyzővé laczházi lelkész tömöri Szabó Sándor 129, és igy mindkettő általános szavazattal választattak el, ’s felesküvésök után hivatalukat azonnal megkezdték, az előbbire — a három testvér-egyházkerület közmegállapodásáig—amígy m. k. helyi.tanácsnoli vallási ügyvivőség köréhez tartozó ügyek előmozdítása ideiglenesen bízatván. Pénztárnokságra — általános többséget ismét senki sem nyervén — utóbbi, úgy egyházi második aljegyzőségre is szavaztatás határoztatott. Honnan zsinatérti folyamodás legfelsőbb helyre felterjesztethetnék: convent tartása sürgetőleg kéretik. — E gyűlés főbb tárgyául a kecskeméti és körösi iskolák czélbavett egyesítése tűzetvén ki, e tárgyban munkálkodott választmány terjedelmes jelentése , a kecskeméti és körösi egyházak nyilatkozatai felolvastatása után, ezeknek minden soraiból kitűnő alapkérdés az lévén, hogy a nmltgy m. k. helyi, tanács, cs. kir. felsége és a négy egyházkerület conventje által is ez egyházkerület főiskolájának elismert, azonban még teljes lábra sem állíthatott kecskeméti főiskolával lehet-e, czélszerű és üdvös-e az ennek szinte torkában levő körösi gymnasiumot egyenlő rangúvá, egyenlő segítségre méltóvá tenni? a gyűlés általános akarata azon határozatban öszpontosult, hogy illy nagyfontosságú tárgyban minden közbejött ’s figyelmesen megbírálandó iratok közlése mellett, az egyházmegye hallgattassák meg, ’s mint ezeknek többsége jónak itélendi, úgy intéztessék el jövő közgyűlésen e két iskola sorsa végképen. Néhai gr. Buttler János bárdányi uradalmába tett beruházásait még életében a négy helv. hitv. egyházkerületnek ajándékozván , miután a kir. ügynök ez uradalmat, egyesség következtében már birtokába vette, felhívja az egyházkerület több testvéreit arróli intézkedésre, hogy a nmlgy magy. kir. kamara a már birtokába vett bárdányi uradalombal beruházások, mintegy 92 ezer vizot tevő értékének mielőbbi kifizetésére köznévvel kéretnék meg. — E. ..r. A STÓLÁK ÜGYÉBEN. Felső-borsodmegyei reform, lelkész I. Malmos ur a Prot. Egy ti. Isk. lapban javasolja a stólákat eltörültetni; a javaslat, első tekintetben úgy látszik , nagyon helyes és igazságos, és akik tulajdon fejekkel gondolkozni és ítélni nem tudnak vagy nem szoktak , már csak azért is, mert a javaslat a korszerűség bélyegét viselni látszik „delendas esse stolas“ mondani fogják. M ur megmutatta azon phasisokat, mellyeken a stóla keresztül ment az egyházban , de mindezen fejtegetés engem M. ur véleményére meghóditani nem birt, és azért nyíltan megvallom, én a stólák eltörlése ellen szavazok. Szabad legyen elmondani szerény nézeteimet, mellyek e nyilatkozásra birtanak. Én azon functiókat, mellyek után a stála jár, nem tartom olyanoknak, mellyek a papi hivatal lényegéhez jure divino tartoznak, hanem olly intézkedéseknek tartom, mellyeket az egyház, mint testület tett, azoknak hasznos és szükséges voltáról meggyőződve lévén; az egyháznak pedig tetszett e functiók végrehajtásával a papságot megbízni, de azt nem mondta, mert ki sem mondhatta, hogy e functiókat, p. o. temetni, esketni, anyakönyvet vezetni ’stb. — az üdvösség koczkáztatása nélkül papon kívül más senki nem hajthatja végre érvényesen; már most, ha az egyház e functiókat, mellyeket sem Krisztus sem az apostolok a papi hivatalhoz nem csatoltak — a papságra bízta , és hogy e papság végre is hajtsa, kívánja, én nem látom át, miért kellene e fáradságtól megtagadni a jutalmat, nem látom pedig át azon okokból sem, mellyeket I. M. ur a stólák eltörlése mellett felhozott. Ugyanis M. ur lször: azért hiszi megszüntetendőnek a stólát, mert mai nap a papok szegénysége megszűnt. M. ur csak a magyar prot. papokat érti. Sok paradoxont olvastam már, de alig volt közte csak egy is olly szegletes, mint épen ez , mellyről itt szó van , mi arra mutat, hogy M. urnak még eddig nem volt alkalma, honi tiszttársainak sorsát közelebbről ismerni. Tessék elhinni — és én úgy szólok, a mint van a dolog az életben, — de nálunk a papság hivatal adta jövedelemből szellemi és anyagi első szükségeit sem fedezheti illendően. A papot emeli a tudomány, ha a tudománytól elmarad, önmagát sülyeszti saját kezeivel, neki haladni kell a tudományok fejlődésével, főleg a theologiai tudományok fejlődésével, különben peregrinus in Izraeli és hivatásának kellőleg megfelelni nem leend képes ; következőleg a pap kénytelen magának könyvtárt szerezni, mellyből a jeles szerzők munkáinak hibázniok nem szabad. Ámde újainkon tudnék előszámlálni azon papjainkat, kiknek szakkönyvtáruk alig emelkedik a középszerűségen felül, legtöbben vagyunk, kiknek könyvtáruk, ha kiveszszük belőle a bibliát, a graduált és kalendáriumot, alig áll néhány darab könyvekből; és miért van ez így ? mert a szent hivataltól nem telik, nincs arra való fillérünk, mert anyagi szükségeink nyomasztóbblag szorítanak. A státusnak érdekében áll, hogy mi papok , bármelly felekezethez tartozunk is, létezzünk, ámde reánk egy csep gondja sincs, nem gondol azzal, van-e kenyerünk vagy nincs; egyházunk leginkább csak azok által fizettet minket, kiknek „semmijök sincsen“, a kik fizethetnének, a földesurak és a gazdagok , csak épen hogy valamicskével többet fizetnek rendesen a semminél; némellyik annyit sem , mint egy parasztember — mert úgy bölcselkednek ők: nekik nincs annyi szükségük a papra mint a szegény embernek; már most kérdem M. urat: micsoda kincs és gazdagság lehet az, mellyet a magyarországi adózó népnek nagylelkűsége és tehetsége adni képes ? — koldustól üres tarisznya, mellyet mi a reformatiónak megköszönhetünk ! —és mégis ön azt hiszi, hogy szegények nem vagyunk! No illyen nagy hitet én még nem láttam a magyarországi prot. papnál. Járjuk be a parochiákat, és látni fogjuk azon epesztő gondot, azon metsző ínséget, azon nagy „nincsen“-t, mellynek vért facsaró ostora sújtja szegény jámbor papjainkat és ártatlan csendes családokat. De minek szépítjük és mondjuk gazdagoknak magunkat, midőn az egész világ látja, hogy sem ruházatunk, sem eledelünk, sem lakásunk , sem sorsunk , sem semmink nincsen ahoz mérve, mire hivatalunk fontossága és magasztosszerüsége után csak mérsékelt igényeink lehetnének ; mindenünk szivdermesztő szegénységünkre mutat, szegénységünkre, melly multis est scandalo, multis derisus, és ön azon enyhítő cseppet, a stólát is akarja megtagadtatni tőlünk ? No hiszen e napokban, mindent amit akarnak, elmondanak rólunk; már elmondták, hogy hierarchák, mások hogy műveletlenek, és most egy collega úr azt mondja, hogy mi szegények nem vagyunk ; de én önöknek mit sem hiszek , credat Judaeus apella. Sik ok, mellyet M. úr a stólák eltörlése mellett felhozott, nem ok, mert azért, hogy a hívek vagyontekintet nélkül mindnyájan egyforma stólát fizetnek, tehát a szegény és a gazdag közt e tekintetben különbség nincsen, még nem következik, hogy a stálát eltöröljük. Hát miért nem hoz be az egyház bizonyos arányt? ámde ettől fáznak a mi uraink ! Én e lapokban tavai terjedelmesben szólottam a „birtokaránylagos egyházi fizetésről11, de kikhez intézve vala szavam, érteni nem akarták, gondolom megjó az idő , hogy megértik. A mi híveink meglehetősen híven ismerik egymást a vagyonoldalról is , és mi papok is ismerjük őket, azért is az egyházi fizetésekre az igazgatósághoz közel álló osztályozást, rovatozást behozni, nem tartozik a lehetlenségek közé. Lám egyházamban birtokaránylagos fizetést behoznom sikerült, miért nem lehetne az egész testületben? Igaz, az én egyházamban sem prókátor sem curialista nincsen, híveim csak „becsületes“ emberek , kiket azonban a jóra és igazra becsületesen vezetni lehet. Rendezés szükséges minden egyházi fizetésekre, stólákra is, de mi protestánsok a rendetlenség’s igazságtalanságnak szunyogait, mellyek egyházi életünk belviszonyaiban felmerülnek, megszűrjük, hanem a tevéket elnyeljük. 3) „A stólákon a Simonia rész szaga megérzik“ —mondja M. ur — ; ez egészen uj felfedezés! Én nem vagyok náthás, ’s még sem veszem észre , pedig illyesmiknek a leggyengébb szaga is megüti orromat. A Simoniét az egyház mindig tiltotta (I. Ferdinand Walter Kirchenrecht 680 1. 10 Aufl. Conc. Trid. Sess. XXI c. 11. Sess. XXIV. c. 14.) és méltán; azonban a stólát, egyházi atyák szerint „praebenda“, legalább tudtommal nem tiltja, de nem is tilthatja a nélkül, hogy igazságtalan ne legyen. Nézetem szerint hibásan okoskodnék az, ki onnan akarná kihúzni a stola megszüntetését, mert a papnak fixuma van. A prot. papnak fixuma van is, nincs is, ahogy veszszük , no de micsoda fixum ez? sok pap van , kinek fixuma száz jó forintot nem ért aztán a stola nem fixum, hanem csak accidentia; minden hivatalnak vannak accidentiái, és ezeket simoniának keresztelni még eddig senkinek nem jutott eszébe. Egy szerény kérdésem van M. úrhoz: ha a stola olly rész szagu, eltávolította-e magától? elengedte, megszüntette-e tulajdon egyházában? Többi okaira, mellyeket felhozott, nem szólok , mert azok mit sem nyomnak. A keresztelési stola maga nevén nem neveztetik, mert a keresztelésért a hívek nem fizetnek, hanem ez alkalommal azért fizetnek, mert az anyakönyvbe beiratik a megkereszteltetett kisded. A matrica oklevél, mellynek a status is hitelt adott, a haszon egyedül a hívekre háramlik, azt pedig nem kívánhatják a hívek, hogy e családos krónikát ingyen vezesse akár a pap, akár ki más. Ha nyomorult száz forintot betábláztatunk, fizetünk stólát, miért volna szégyen felvenni, vagy miért volna illetlen és jogtalan fizetést adni akkor, ha az annyira nevezetes matricába beírjuk a híveket? Prot. egyházunkban jogtalanul fizettetik a stóla, midőn a pap vagy a templomban vagy a beteg ágyánál kiszolgáltatja az úr végvacsoráját, vagy a betegekért könyörög a templomban, hiszen ezt tenni jure divino kötelessége, mert különben hivatását eltéveszti. Stola helyett pótlófizetést sem akarnék elfogadni, és pedig azért nem, mert ha e pótlófizetést az egész község fizetendi: sokak irányában okvetlenül igazságtalan és terhelő lesz, mit kerülni kötelesség; aztán van valami a stólában, mi a papra nézve sokkal hasznosb és becsesb, mint azon érték, mellyel azon fizetett fillérek bírnak — de amit én itten kimondani nem akarok — , hanem ismételve mondom , hogy én a stólától akaratommal soha el nem állok. írtam Holdmező-Vásárhelyen, sept. 28-án 1847. Jeszenszky László, evang. pap. Magyar orvosok és természetvizsgálók Sopronyban tartott ez éri Vikik nagygyűlése (Folytatás.) Mi a kérdés második részét illeti, mikép készül a híres sopronyi aszalt gyümölcs? értekező következőkben adá elő: az aszalt gyümölcs tökéletesen érett őszi barack, köríve és szilvából készül. E gyümölcsfajokat a falusiak többnyire közönséges sütőkemenetékben , mások és czélszerűebben azé végre készített aszalókban aszalják; az aszalás jósága határozza a gyümölcs tartósságát; ugyanezért szükséges a talán hiányosan aszaltakat a tökéletesektől elkülöníteni. Mi az aszalás módját illeti , a következő: a) a körtére nézve: A tökéletesen érett körte megfizetik és meghámoztatik, azután laposra nyomatik, a nyomás által kiszivárgó nedv további használatul eltétetik. Összenyomatás után a körte kemenezébe jő, ’s ha félig száradt, kivétetik’s ismét kézzel, tányérral vagy hengerrel laposra nyomatik, vigyázván, hogy nyomás közben fel ne repedjen; ezután ismét kemenezébe tétetik, honnét kivétetvén ismét megnyomatnak, mire utoljára tétetik ’s hagyatik a kemenezében, mig tökéletesen megaszalódnak. Erre a felfogott nedv szörppé főzetvén, ebbe vagy egyenkint mártatik a körte, vagy az aszalt tömegre öntetik a szörp,hogy minden darab megnedvesedjék, mire igen kevés időre ismét kemenczébe tétetik, honnét ha megszikkadtak kivétetvén, papírral bélelt skatulában tétetnek el. b) A baraczk közöl az érett és keményebbek választassanak; a fehérek legjobbak. Miután megjőn a baraczk hámozva, magva kivétetik,’s könnyebb aszalásul a belső rész létetik felül, ’s ha már félig aszalódon, a kemenczéből kivétetik, ’s kettő egymásra nyomatván ismét kemenczébe jő; megjegyzendő, mikint a baraczk a gyümölcsnemek közt aszalásnál a legkevesebb melegséget kívánja, főleg az aszalás vége felé. — Ha az aszalás be jön fejezve, eltétetnek, mikint a körténél emlittetett. c) A szilvából csak a magról való használtatik aszalásra, melly szinte, miután meghámoztatott, kemenezébe jő, honnét ha félig aszalódott, kivétetik, mire két vagy több darab nyomatván egymásra, ismét a kemenezébe tétetik, mindaddig ott hagyatván, mig aszalása be jön végezve. Az igy megaszalt gyümölcsfajok egymással összevegyíttetnek és skatulákba rakatva ’s különfélekép felékesitve „sopronyi aszalt gyümölcs“ nevezet alatt áruitatnak. E kérdés befejezése után dr. Balogh József Kiskun kerületi főorvos úr olvasá fel értekezését, egy a takarék-magtárnak általa feltalált neméről, melly olcsósága és tökéletességénél fogva a javított Sinclair-féle legjobb magtárakat is felülmúlja értekező szerint. A szakosztály tudván, mikint a philantropikus kornak egyik legüdvösb eszméje a takarékmagtárak ügye, örömmel és teljes méltánylattal fogadó értekező urnak a fontos tárgy körüli gondoskodását és kifejtett munkásságát, a tárgy érdemeinek bírálatába azonban ezúttal nem ereszkedett, hanem értekező urnák helybenhagyásával azt a M. Gazd. egyesület műtani szakosztályához rendelő áttétetni, hol megbiráltatván, ha a kívánt kellékeknek megfelel, a tárgynak a közönség elibe terjesztése és további előmozdítása iránt a gazd. egyesület hivatása szerint gondoskodjék. Zwickl Józsefnek a bortermesztésről tartott értekezésében előadatott azon javítási módját, miszerint a mustot sűrítés által javíthatni, a szakosztály sem újnak, sem átalánosan ajánlhatónak nem tartván, tudomásul vette. Azonban ugyan említett urnák az állattenyésztés szabályairól beadott munkálatát, a mezőgazdaság orgánumában közzétételre ajánlá, az állattenyésztők bővebb okulására. Dr. Hammerschmidt urnak azon javaslatára, miszerint lódus a humanitás és nemzetgazdaság tekintetéből más népek példái után emberi táplálékul is használtassék, röviden megjegyeztetett, miszerint habár a civilisatio leghumánusabb kivánatainak egyike legyen az állatokkal a szelíd bánás, ’s ennek következtében tán legkíméletesebb lenne a már kihasznált és élemedett állatot az élet terhétől megfosztani, hogy azonban a lóhas nálunk emberi táplálék lehessen, ez először az ízléstől, mellyet erőszakolni nem lehet, másodszor a lótenyésztés állapotától feltételeztetik, melly nálunk —mint átalában az egész állattenyésztés — még gyenge lábon áll, ’s igy igen drága étel lenne ; azon okszerűségnél fogva azonban, miszerint a gazdának a lehetőségig mindenét a legczélszerűbb és leghaszonhajtóbb módon kell kihasználni, a lóhúst hathatós trágyaszerül főkép gyümölcsfákra nézve lehet ajánlani. Végre azon kérdésre, mellyek azon műipari vállalatok, melylyek Sopronymegyében a mezőgazdasággal szoros kapcsolatban űzetnek, ’s mikre e megyét természetszerű,és szomszédsági körülményei alkalmassá teszik, főispáni helyettes uraaga felelt, röviden előadván , miszerint Sopronymegyében , különösen a selyemtenyésztés érdemel figyelmet — után a vitnyédi és hintódi dohány. Eszterházán és Rupprecht gyámok által répa termesztetik, ’s ezukor állitatik