Budapesti Hiradó, 1847. július-december (618-722. szám)

1847-10-08 / 675. szám

emberek úgy megszokták a bűvös harmonikának hangját, hogy a legpraktikusabb megyei tisztviselő is sokszor, és tán egészen ösztönszerűleg, hasonló hangokat ad vissza. Hal­lotta volna csak az értelmes olvasó, minő beszédeket tar­tottak a közelebbi pestmegyei gyűlésen, felnőtt emberek, meg­vénült, sőt megpohosodott megyei tisztviselők az „érdekegy­­ség“ről, meg az „eszmék megfrisités­éről az úrbé­resek képviseltetése által! Csak Pestmegye az, a hol „m­i­n­­dent egyszerre“ akarnak. A vidéki megyék, mellyek Pestnek mostani nyilvános politikai színéhez számlálják magokat, már nem olly m­i­n­­dent­ akarók. Ezek már közelebb állnak a tényekhez, ’s távolabb az elvektől, vagy inkább az ábránd kútfejétől. A­mint utasitásaikból kitetszik, ők már csak bizonyos részét akarják egyelőre a „minden“nek ’s most megelégesznek az elvvel. Ez jó azoknak, kik szeretik magokat megcsalni, de rész a hazának , melly előmenetelt kíván. Azon megyék pedig, mellyeknek reméljük és óhajtjuk, többsége leszen az ajtónk előtt álló országgyűlésen, mely­­lyek Pest megyével ellenkező politikai táborban állanak, azt hiszszük, hogy nem mindent, hanem csak annyit fognak akarni, a mennyit most lehet é s a mennyit a szükség kivár. Nem fognak elveken nyargalni az ismeretlen után, ha­nem mint természetes támaszai alkotmányunknak, a histó­riai és fenálló tényekből, mellyeken amaz nyugszik, fognak kiindulni. Ha kevesebbet nem, legalább annyit fognak ez­úttal akarni, a mennyi ezen lap „Magyar financzia­l sat.“ czi­­mü czikkeiben előadatott, mellyekre még visszatérendünk. Mert, ismételjük, az a tényekből már régóta fejlődő’s már most a közész teljes világban álló és visszautasíthatlan szü­kségességű közvélemény, hogy az ország beruházást kí­ván mindenek előtt, erre pedig országos pénztár kell. A DUNAMELLÉKI REF. EGYHÁZKERÜLET KÖZGYŰ­LÉSE Pesten, f. évi sept. 29-én, épen sz. Mihály napján, azon egyetemes forró óhajtással nyittatott meg , hogy köz­szeretet superintendensünk f. t. Polgár Mihály ur a haza ’s egyház javára sokáig boldogul éljen! — Kir. helytartó István cs. kir. föherczegségének ’s Mária Dorothea föherczegasz­­szonynak e superintendentia — dicsőült nádorunk haláláni mély fájdalmát ’s István főherczeg kir. helytartóvá lett kinevezteté­­séni örömét nyilvánító felirataira küldött érzékeny, gyönyörű válaszleveleik legkedvesebb tudomásul vétetvén, örök em­lékül a levéltárba tétetnek. István kir. helytartó ő fenségé­nek e hó 13káni üdvözlésére — szónokul f. t. superintendens ur bízatván meg — az egyházkerület kebeléből, a föml­gy főtörvényszéki és megyei helv. hitv. tagokból alakított fényes küldöttség neveztetett ki. Országgyűlési pappá péczeli lel­kész Dobos János, 13 titkos szavazattal választatott meg.—A kebelbeli egyházaknak három főbb hivatalokra beküldött szavazatai felbontatván, világi főjegyzővé kir. táblai ügyvéd Polgár Mihály 135, egyházi első aljegyzővé laczházi lelkész tömöri Szabó Sándor 129, és igy mindkettő általános sza­vazattal választattak el, ’s felesküvésök után hivatalukat azonnal megkezdték, az előbbire — a három testvér-egy­házkerület közmegállapodásáig—a­mígy m. k. helyi.tanács­­noli vallási ügyvivőség köréhez tartozó ügyek előmozdítása ideiglenesen bízatván. Pénztárnokságra — általános több­séget ismét senki sem nyervén — utóbbi, úgy egyházi má­sodik aljegyzőségre is szavaztatás határoztatott. Honnan zsinatérti folyamodás legfelsőbb helyre felterjesztethetnék: convent tartása sürgetőleg kéretik. — E gyűlés főbb tárgyául a kecskeméti és körösi iskolák czélbavett egyesítése tűzetvén ki, e tárgyban munkálkodott választmány terjedelmes jelen­tése , a kecskeméti és körösi egyházak nyilatkozatai felol­­­vastatása után, ezeknek minden soraiból kitűnő alapkérdés az lévén, hogy a nmltgy m. k. helyi, tanács,­­ cs. kir. fel­sége és a négy egyházkerület conventje által is ez egyház­­kerület főiskolájának elismert, azonban még teljes lábra sem állíthatott kecskeméti főiskolával lehet-e, czélszerű és üdvös-e az ennek szinte torkában levő körösi gymnasiumot egyenlő rangúvá, egyenlő segítségre méltóvá tenni? a gyűlés általá­nos akarata azon határozatban öszpontosult, hogy illy nagy­­fontosságú tárgyban minden közbejött ’s figyelmesen megbí­rálandó iratok közlése mellett, a­z egyházmegye hallgattas­sák meg, ’s mint ezeknek többsége jónak itélendi, úgy in­­téztessék el jövő közgyűlésen e két iskola sorsa végképen. Néhai gr. Buttler János bárdányi uradalmába tett beruházá­sait még életében a négy helv. hitv. egyházkerületnek aján­dékozván , miután a kir. ügynök ez uradalmat, egyesség kö­vetkeztében már birtokába vette, felhívja az egyházkerület több testvéreit arróli intézkedésre, hogy a nmlgy magy. kir. kamara a már birtokába vett bárdányi uradalombal beruhá­zások, mintegy 92 ezer vizot tevő értékének mielőbbi kifize­tésére köznévvel kéretnék meg. — E. ..r. A STÓLÁK ÜGYÉBEN. Felső-borsodmegyei reform, lelkész I. Malmos ur a Prot. Egy ti. Isk. lapban javasolja a stólákat eltö­­rültetni; a javaslat, első tekintetben úgy látszik , nagyon he­lyes és igazságos, és a­kik tulajdon fejekkel gondolkozni és ítélni nem tudnak vagy nem szoktak , már csak azért is, mert a javas­lat a korszerűség bélyegét viselni látszik „delendas esse stolas“ mondani fogják. M­ ur megmutatta azon phasisokat, mellyeken a stóla keresztül ment az egyházban , de mind­ezen fejtegetés engem M. ur véleményére meghóditani nem birt, és azért nyíltan megvallom, én a stólák eltörlése ellen szavazok. Szabad legyen el­mondani szerény nézeteimet, mellyek e nyilatkozásra birtanak. Én azon functiókat, mellyek után a stála jár, nem tartom olya­noknak, mellyek a papi hivatal lényegéhez jure divino tartoznak, hanem olly intézkedéseknek tartom, mellyeket az egyház, mint testület tett, azoknak hasznos és szükséges voltáról meggyőződve lévén; az egyháznak pedig tetszett e functiók végrehajtásával a papságot megbízni, de azt nem mondta, mert ki sem mondhatta, hogy e functiókat, p. o. temetni, esketni, anyakönyvet vezetni ’stb. — az üdvösség koczkáztatása nélkül papon kívül más senki nem hajthatja végre érvényesen; már most, ha az egyház e functiókat, mellyeket sem Krisztus sem az apostolok a papi hi­vatalhoz nem csatoltak — a papságra bízta , és hogy e papság végre is hajtsa, kívánja, én nem látom át, miért kellene e fárad­ságtól megtagadni a jutalmat, nem látom pedig át azon okokból sem, mellyeket I. M. ur a stólák eltörlése mellett felhozott. Ugyanis M. ur lször: azért hiszi megszüntetendőnek a stólát, mert mai nap a papok szegénysége megszűnt. M. ur csak a magyar prot. papo­kat érti. Sok paradoxont olvastam már, de alig volt közte csak egy is olly szegletes, mint épen ez , mellyről itt szó van , mi arra mutat, hogy M. urnak még eddig nem volt alkalma, honi tiszttársainak sorsát közelebbről ismerni. Tessék elhinni — és én úgy szólok, a mint van a dolog az életben, — de nálunk a papság hivatal­ adta jövedelemből szellemi és anyagi első szükségeit sem fedezheti illendően. A papot emeli a tudo­mány, ha a tudománytól elmarad, önmagát sülyeszti saját kezeivel, neki haladni kell a tudományok fejlődésével, főleg a theologiai tudományok fejlődésével, különben peregrinus in Izrael­i és hivatásának kellőleg megfelelni nem leend képes ; következőleg a pap kénytelen magának könyvtárt szerezni, mellyből a jeles szerzők munkáinak hibázniok nem sza­bad. Ámde újainkon tudnék előszámlálni azon papjainkat, kik­nek szakkönyvtáruk alig emelkedik a középszerűségen felül, leg­többen vagyunk, kiknek könyvtáruk, ha kiveszszük belőle a bibliát, a­ graduált és kalendáriumot, alig áll néhány darab könyvekből; és miért van ez így ? mert a szent hivataltól nem telik, nincs arra való fillérünk, mert anyagi szükségeink nyomasztóbb­­lag szorítanak. A státusnak érdekében áll, hogy mi papok , bár­melly felekezethez tartozunk is, létezzünk, ámde reánk egy csep gondja sincs, nem gondol azzal, van-e kenyerünk vagy nincs; egyházunk leginkább csak azok által fizettet minket, kiknek „semmi­jök sincsen“, a kik fizethetnének, a földesurak és a gaz­dagok , csak épen hogy valamicskével többet fizetnek rendesen a semminél; némellyik annyit sem , mint egy parasztember — mert úgy bölcselkednek ők: nekik nincs annyi szükségük a papra mint a szegény embernek; már most kérdem M. urat: micsoda kincs és gazdagság lehet az, mellyet a magyarországi adózó nép­nek nagylelkűsége és tehetsége adni képes ? — koldustól üres tarisznya, mellyet mi a reformatiónak megköszönhetünk ! —és mégis ön azt hiszi, hogy szegények nem vagyunk! No illyen nagy hitet én még nem láttam a magyarországi prot. papnál. Járjuk be a parochiákat, és látni fogjuk azon epesztő gondot, azon metsző ínséget, azon nagy „nincsen“-t, mellynek vért facsaró ostora sújtja szegény jámbor papjainkat és ártatlan csendes családokat. De minek szépítjük és mondjuk gazdagoknak magunkat, midőn az egész világ látja, hogy sem ruházatunk, sem eledelünk, sem lakásunk , sem sorsunk , sem semmink nincsen ahoz mérve, mire hivatalunk fontossága és magasztosszerüsége után csak mérsékelt igényeink lehetnének ; mindenünk szivdermesztő szegénységünkre mutat, szegénységünkre, melly multis est scandalo, multis de­­risus, és ön azon enyhítő cseppet, a stólát is akarja megtagad­­tatni tőlünk ? No hiszen e napokban, mindent a­mit akarnak, el­mondanak rólunk; már elmondták, hogy hierarchák, mások hogy műveletlenek, és most egy collega úr azt mondja, hogy mi sze­gények nem vagyunk ; de én önöknek mit sem hiszek , credat Judaeus apella. Sik ok, mellyet M. úr a stólák eltörlése mellett felhozott, nem ok, mert azért, hogy a hívek vagyontekintet nélkül mind­nyájan egyforma stólát fizetnek, tehát a szegény és a gazdag közt e tekintetben különbség nincsen, még nem következik, hogy a stálát eltöröljük. Hát miért nem hoz be az egyház bizo­nyos arányt? ámde ettől fáznak a mi uraink ! Én e lapokban ta­vai terjedelmesben szólottam a „birtokaránylagos egyházi fize­tésről11, de kikhez intézve vala szavam, érteni nem akarták, gondolom megjó az idő , hogy megértik. A mi híveink meglehe­tősen híven ismerik egymást a vagyon­oldalról is , és mi papok is ismerjük őket, azért is az egyházi fizetésekre az igazgatóság­hoz közel álló osztályozást, rovatozást behozni, nem tartozik a lehetlenségek közé. Lám egyházamban birtokaránylagos fizetést behoznom sikerült, miért nem lehetne az egész testületben? Igaz, az én egyházamban sem prókátor sem curialista nincsen, híveim csak „becsületes“ emberek , kiket azonban a jóra és igazra be­csületesen vezetni lehet. Rendezés szükséges minden egyházi fi­zetésekre, stólákra is, de mi protestánsok a rendetlenség’s igaz­ságtalanságnak szunyogait, mellyek egyházi életünk belviszo­­nyaiban felmerülnek, megszűrjük, hanem a tevéket elnyeljük. 3) „A stólákon a Simonia rész szaga megérzik“ —mondja M. ur — ; ez egészen uj felfedezés! Én nem vagyok náthás, ’s még sem veszem észre , pedig illyesmiknek a leggyengébb szaga is megüti orromat. A Simoniét az egyház mindig tiltotta (I. Ferdinand Walter Kirchenrecht 680 1. 10 Aufl. Conc. Trid. Sess. XXI c. 11. Sess. XXIV. c. 14.) és méltán; azonban a stólát, egyházi atyák szerint „praebenda“, legalább tudtommal nem tiltja, de nem is tilthatja a nélkül, hogy igazságtalan ne legyen. Nézetem szerint hibásan okoskodnék az, ki onnan akarná kihúzni a stola megszüntetését, mert a papnak fixuma van. A prot. papnak fixuma van is, nincs is, a­hogy veszszük , no de micsoda fixum ez? sok pap van , kinek fixuma száz jó forintot nem ér­t aztán a stola nem fixum, hanem csak accidentia; minden hivatalnak vannak acci­­dentiái, és ezeket simoniának keresztelni még eddig senkinek nem jutott eszébe. Egy szerény kérdésem van M. úrhoz: ha a stola olly rész szagu, eltávolította-e magától? elengedte, meg­szüntette-e tulajdon egyházában? Többi okaira, mellyeket felhozott, nem szólok , mert azok mit sem nyomnak. A keresztelési stola maga nevén nem nevez­tetik, mert a keresztelésért a hívek nem fizetnek, hanem ez al­kalommal azért fizetnek, mert az anyakönyvbe beiratik a megke­­reszteltetett kisded. A matrica oklevél, mellynek a status is hitelt adott, a haszon egyedül a hívekre háramlik, azt pedig nem kí­vánhatják a hívek, hogy e családos krónikát ingyen vezesse akár a pap, akár ki más. Ha nyomorult száz forintot betábláztatunk, fizetünk stólát, miért volna szégyen felvenni, vagy miért volna illetlen és jogtalan fizetést adni akkor, ha az annyira nevezetes matricába beírjuk a híveket? Prot. egyházunkban jogtalanul fizettetik a stóla, midőn a pap vagy a templomban vagy a beteg ágyánál kiszolgáltatja az úr vég­­­vacsoráját, vagy a betegekért könyörög a templomban, hiszen ezt tenni jure divino kötelessége, mert különben hivatását elté­veszti. Stola helyett pótlófizetést sem akarnék elfogadni, és pedig azért nem, mert ha e pótlófizetést az egész község fizetendi: sokak irányában okvetlenül igazságtalan és terhelő lesz, mit ke­rülni kötelesség; aztán van valami a stólában, mi a papra nézve sokkal hasznosb és becsesb, mint azon érték, mellyel azon fize­tett fillérek bírnak — de a­mit én itten kimondani nem akarok — , hanem ismételve mondom , hogy én a stólától akaratommal soha el nem állok. írtam Holdmező-Vásárhelyen, sept. 28-án 1847. Jeszenszky László, evang. pap. Magyar orvosok és természetvizsgálók Sopronyban tartott ez éri Vik­ik nagygyűlése (Folytatás.) Mi a kérdés második részét illeti, mi­­kép készül a híres sop­ronyi as­zalt gyümölcs? értekező következőkben adá elő: az aszalt gyümölcs töké­letesen érett őszi barac­k, köríve és szilvából készül. E gyü­mölcsfajokat a falusiak többnyire közönséges sütőkemen­­etékben , mások és czélszerűebben azé végre készített asza­lókban aszalják; az aszalás jósága határozza a gyümölcs tartósságát; ugyan­ezért szükséges a talán hiányosan aszal­takat a tökéletesektől elkülöníteni. Mi az aszalás módját il­leti , a következő: a) a körtére nézve: A tökéletesen érett körte megfizetik és meghámoztatik, azután laposra nyo­­matik, a nyomás által kiszivárgó nedv további használatul eltétetik. Összenyomatás után a körte kemenezébe jő, ’s ha félig száradt, kivétetik’s ismét kézzel, tányérral vagy henger­rel laposra nyomatik, vigyázván, hogy nyomás közben fel ne repedjen; ezután ismét kemenezébe tétetik, honnét kivétetvén ismét megnyomatnak, mire utoljára tétetik ’s hagyatik a ke­­menezében, mig tökéletesen megaszalódnak. Erre a felfogott nedv szörppé főzetvén, ebbe vagy egyenkint mártatik a körte, vagy az aszalt tömegre öntetik a szörp,hogy minden darab meg­­nedvesedjék, mire igen kevés időre ismét kemenczébe tétetik, honnét ha megszikkadtak kivétetvén, papírral bélelt skatulá­­ban tétetnek el. b) A baraczk közöl az érett és keményebbek választassanak; a fehérek legjobbak. Miután megjőn a ba­raczk hámozva, magva kivétetik,’s könnyebb aszalásul a belső rész létetik felül, ’s ha már félig aszalódon, a kemenczéből kivétetik, ’s kettő egymásra nyomatván ismét kemenczébe jő; megjegyzendő, mikint a baraczk a gyümölcsnemek közt asza­lásnál a legkevesebb melegséget kívánja, főleg az aszalás vé­ge felé. — Ha az aszalás be jön fejezve, eltétetnek, mikint a körténél emlittetett. c) A szilvából csak a magról való hasz­­náltatik aszalásra, melly szinte, miután meghámoztatott, ke­menezébe jő, honnét ha félig aszalódott, kivétetik, mire két vagy több darab nyomatván egymásra, ismét a kemenezébe tétetik, mindaddig ott hagyatván, mig aszalása be jön végez­ve. Az igy megaszalt gyümölcsfajok egymással összevegyít­­tetnek és skatulákba rakatva ’s különfélekép felékesitve „sopronyi aszalt gyümölcs“ nevezet alatt árui­tatnak. E kérdés befejezése után dr. Balogh József Kis­kun ke­rületi főorvos úr olvasá fel értekezését, egy a takarék-mag­tárnak általa feltalált neméről, melly olcsósága és tökéletes­ségénél fogva a javított Sinclair-féle legjobb magtárakat is felülmúlja értekező szerint. A szakosztály tudván, mikint a philantropikus kornak egyik legüdvösb eszméje a takarék­magtárak ügye, örömmel és teljes méltánylattal fogadó érte­kező urnak a fontos tárgy körüli gondoskodását és kifejtett munkásságát, a tárgy érdemeinek bírálatába azonban ezút­tal nem ereszkedett, hanem értekező urnák helybenhagyá­sával azt a M. Gazd. egyesület műtani szakosztályához ren­delő áttétetni, hol megbiráltatván, ha a kívánt kellékeknek megfelel, a tárgynak a közönség elibe terjesztése és további előmozdítása iránt a gazd. egyesület hivatása szerint gon­doskodjék. Zwickl Józsefnek a bortermesztésről tartott értekezésé­ben előadatott azon javítási módját, miszerint a mustot sű­rítés által javíthatni, a szakosztály sem újnak, sem átaláno­­san ajánlhatónak nem tartván, tudomásul vette.­­ Azonban ugyan említett urnák az állattenyésztés szabályairól bea­dott munkálatát, a mezőgazdaság orgánumában közzétételre ajánlá, az állattenyésztők bővebb okulására. Dr. Hammerschmidt urnak azon javaslatára, miszerint lódus a humanitás és nemzetgazdaság tekintetéből más né­pek példái után emberi táplálékul is használtassék, röviden megjegyeztetett, miszerint habár a civilisatio leghumánusabb kivánatainak egyike legyen az állatokkal a szelíd bánás, ’s en­nek következtében tán legkíméletesebb lenne a már kihasz­nált és élemedett állatot az élet terhétől megfosztani, hogy azonban a lóhas nálunk emberi táplálék lehessen, ez először az ízléstől, mellyet erőszakolni nem lehet, másodszor a ló­­tenyésztés állapotától feltételeztetik, melly nálunk —mint átalában az egész állattenyésztés — még gyenge lábon áll, ’s igy igen drága étel lenne ; azon okszerűségnél fogva azon­ban, miszerint a gazdának a lehetőségig mindenét a legczél­­szerűbb és leghaszonhajtóbb módon kell kihasználni, a ló­­­húst hathatós trágyaszerül főkép gyümölcsfákra nézve lehet ajánlani. V­égre azon kérdésre, mellyek azon műipari vállalatok, mely­­lyek Sopronymegyében a mezőgazdasággal szoros­ kapcso­latban űzetnek, ’s mikre e megyét természetszerű,és szom­szédsági körülményei alkalmassá teszik, főis­­páni helyettes ur­a­aga felelt, röviden előadván , miszerint Sopronymegyében , különösen a selyemtenyésztés érdemel figyelmet — után a vitnyédi és hintódi dohány. Eszterházán és Rupprecht gyámok által répa termesztetik, ’s ezukor állitatik

Next