Budapesti Hírlap, 1853. május (104-126. szám)

1853-05-08 / 109. szám

Pest, Vasárnap. Megjelenik epp, hétfőt a a főbb ünnepek utáni napokat kivéve, mindennap. Előfizetési díj : Vidéken : fél évre: 10 frt., évnegyedre: 4 fr. 20 kr. Helyben: félévre: 8 frt. évnegyedre: 4 frt.— A hirdetések ötször hesábzott sorának egyszeri beiktatásért 6 kr., többszörért pedig 4 kr. számittatik. — Egyes szám 20 pkr egy mi Előfizethetni — helyben a lap kiadó hivatalában. Lukács Lászó könyvnyomdájában Országút Runewalderházban, vagy a szerkesztőségnél ugyanott 2-ik emeletben, vidéken minden cs. kir. postahivatalnál.— Az előfizetést tartalmazó levelek bérmentesitendők. HÍR Szerkesztői iroda van: Ország-ut, 6. sz. a. (Kunewalderház) 2-ik emeletben. Előleges értesítés. A magas kormány által alulirt szerkesztőnek legközelebbről adott kegyelmes új engedély következtében, a jövő félév kezdetével, a „Budapesti Hirlap”-nak adennap, s igy hétfőn is, délután megjelenő, leginkább a fővárosi érdekeket képviselő s igy helyi melléklapja leend czím alatt. Ez a főlapnak lényeges és kiegészítő részét teendi, s a délelőtt érkezhető újabb bel- s külföldi híreket, valamint távirati sürgönyöket már délután közlendi, s így mintegy estilap gyanánt is szolgáland. Annak terjedelmes programmját az előfizetési föltételekkel együtt nem sokára lapunkhoz csatolandjuk, addig is megjegyezvén, hogy ismertetésül még e félév hátralevő részében abból néhány próbaszámot adandunk, s ezekkel minden t. ez. előfizetőinknek ingyen fogunk kedveskedni. Pest, május 7. 1853. Szerk. HIVATALOS RÉSZ. A magyarországi cs. k. pénzügyi igazgatóág a szolnoki cs. k. járási gyüjtőpénztárnál megírélt beszedői állomásra kulai adószedőt, Szepessy Ferenczet alkalmazta. A cs. k. magyarországi pénzügyi igazgatóság Homályossy Károly sóhivatali írnokot a kar- tagi cs. k. adóhivatalnál II-ed osztályú adószelővé ideiglenesen nevezte ki. NEMHIVATALOS RÉSZ. Levelezések. Berlin, május 1. j-)· A mi második kamránk tegnap a porosz-austriai keresk.szerződést különös megelégedés és azon nyilatkozattal, hogy a kormány annak megkötése által a haza irányában érdemessé tette magát, megerősítette: ez pedig majdnem egyhangúlag történt; mert a ház azon egyetlen tagja, ki a szószékről tiltakozott annak r megerősítése ellen, bárha meg volt győződve, hogy szavai a szavazatra semmi befolyással nem lesznek, s ki később a fölkelés és ülvemaradás általi szavazásnál nem kelt fel helyéről — valami Hennig nevű, csak az iránt panaszkodott, hogy Poroszország miért nem lépett tüstént az austriai vámegyesülésbe. Ez volt az egyetlen megtámadás, mely a rövid vita folytában a ministerium legújabb és legfáradságosabb műve ellen felhozatott, s természetesen Manteuffelnek ily ellenvetésre nem volt nehéz a felelet. Ezúttal nagyon helyes téren állt, midőn bámulatát fejezte ki ez ellenvetés felett s egyszerűen a tárgyalások folyamára utalt: „mindenki, ki azokat a legcsekélyebb figyelemmel kisérte, bizonyosan c flge kormányával együtt azon meggyőződést szerezte magának, hogy a kereskedelmi közeledést illetőleg Austria és Poroszország közt minden elérve van, mi e pillanatban egyelőre elérhető volt — szóval, hogy megtörtént az, mi most a lehetőség körében állt.“ Én egy hét előtt fejtegetem ön lapjában a bizottmánynak Kühne által szerkesztett jelentését : a szerint úgy tetszett, mintha a kabinet, e teremtményének az alsóházban ha nem is elvettetése, mégis szakszerű s talán éles bírálatától is félhetne, s ez utóbbi oly szakférfiú szájából mint a titkos főpénzügyi tanácsos, mindenesetre figyelemreméltó kellemetlenség leendett. Kühne azonban tegnap ismét úgy mint minden esetben, tudománya felett, nem feledte el tapintatát. Azon bizottmányban, mely a szerződés vizsgálatával volt megbízva, kötelességének tartá, Poroszország jövője feletti aggodalmainak szavakat kölcsönözni, melyeket ez benne kelt: a kamrában, hol nem megvitatás, hanem határozat forgott fen, s ez utóbbit előre ki lehetett számítni, ily fejtegetések nem leendettek helyükön, s felesleges, időtlen rodomontádokul tűntek volna fel Kühne ennélfogva igen helyesen csak rövid szavakkal ajánlotta a febr. 19-i szerződés elfogadását. Ha Kühne okoskodásait az illető jelentésben akár helyesnek akár helytelennek tartjuk is, mégis nehéz lesz bebizonyitni, hogy viselete ez ügyben nem mutat ugyanannyi szakismeretet mint élénk illemérzetet : a bizottmánytól, mely magát az ő ítéletére volt kénytelen hagyni, s melybe épen mint szakember választatott, e bizottmánytól visszatartani ellenvetéseit, ez kötelességfeledés leendett; a plénumban hallgatott, bárba állása mint tudósítóé itt is legjobb alkalmul szolgált s jogot adott neki, még bővebben is a keresk.szerződés ellen kiereszkedni. Bármely gothai vagy uj porosz nem mulasztandotta el e szép alkalmat, hasonló esetben a kormánynak bizonyos kemény dolgokat mondhatni! S remélhetőleg példásan tapintatos viselete meggyőzte a bécsi ,Lloyd‘-ot arról, mily tapintatlanul viselte ő maga magát, midőn egyik utolsó számában merészkedett, a Kühne féle jelentést „illetlenségekkel Austria irányában“ vádolni: ha a nevezett lap tudná, hogy Kühne nálunk a közvéle - l ményben ismeretei miatt már régóta épen oly nagyra becsültetik mint egész valójának szelídségéért, úgy kifejezései megválasztásában óvatosabb lett volna, melyek most már saját fejére esnek vissza. Egy Kühne művéről egy óvatos író soha sem fog úgy a világba ítélni, mint ezt a 'Lloyd' tette, midőn Kühnét,kamrai tudósítóból, „kormánybiztosnak“ keresztelte. Egy kormánybiztos, ki a kormány művét megtámadja, — habár nem is helytelen, de mindenesetre nevetséges jelenség — egy referens, ki a bizottmányban csak ezt mondja : „félek, hogy e szerződés Austriának megmérhetlen túlnyomóságot szerzend,“ csak véleményét mondja, melyet a ,Lloyd' megczáfolhat, de melynek nyilvánítását talán csak nem akarják Kühnének megtiltani; hogy pedig Kühne ezt Austriát sértő módon tette volna, ezt alaptalanul állítja a ,Lloyd". Azonban bárha Kühne a kamrában egy szóval sem említette ellenvetéseit, mégis szükségesnek tárták a ministerek s Reichensperger követ, a nyomtatott jelentésre válaszolni, állítván, hogy a két nagyhatalom most örökre ki van békitve s politikai ellenekből iparos versenyzőkké lettek. Pest, máj. 5. —br— Csak félszázada még, hogy Európában egy intézet szerveztetett, mely az emberiség jövendő tökéletesítésének magvait rejti magában, mennyiben a nevelést, az irányképzést az emberi tehetségek alaprétegein kezdi. Ez intézet az úgynevezett kisdedóvoda, mely nemcsak mint t évhelye a kisdedeknek bír kiváló fontossággal a társadalom intézetei közt, hanem mint a gyermekek természetadományozta erőinek őrfigyelője s eső kifejtője, zsenge hajlamaik, nyilongó kedély s érzelemviláguk irányzója, s erkölcsi úgy mint lelki tulajdonaik nyomozója, fejlesztője és nemesitője minden emberbarát figyelmét s részvétét méltán megérdemli. A kisdedek tanítása s nevelési gondviselése szükségének világos példáját adá az üdvözítő, ki a hozzá vezetett gyermekeket elűző tanítványok e tettét roszalván mondá: „engedjétek a kisdedeket hozzám lőni, mert övék a mennyek országa“, — és tanitá őket. Azonban mégis daczára a keresztény vallás folytonos művelődést terjesztő hatalmának, melylyel az emberiség előhaladása s nemesülésére számlálhatlan tényezőket idézett keletkezése óta létre, századunknak jutott a dicsőség, valósitni egy intézet szervezését, mely amaz üdvözítői elven alapulva, máris jelentékeny gyümölcsöket terem, s jótékony hatását annál fényesebben fogja bizonyítani, minél nagyobb részvétre találand a népet a társadalom minden osztályaiban. Nem is kételkedünk a fölött, hogy az emberiség nemzője , mely még mindig támasztott szellemeket, kik azt rendeltetése czéljához segítették, ez áldásteljes intézet átalánositását hathatósan eszközlendik, s valamint adott életbeléptetésükre a népeknek egy Owent, egy Broughamt, egy Paulin herczegnőt s Brunswick grófnőt, úgy nem fogja tőle megvonni azon tényezőket s erőket, mik annak a köznevelés igényeihez képesti szétterjesztésére kivántatnak. És mindamellett, hogy főleg utóbbi két évtizedben hazánkban a kisdedóvás ügye szemlátomásu buzgósággal felkaroltatott, magán- és nyilvános körökben több apostolokat számlált, kiknek közremunkálásával többi közt a „kisdedovó - intézeteket Magyarországban terjesztő egyesület“ is keletkezett, — mindamellett hogy a kisdedovodák hasznossága — sőt szükségessége csaknem átalánosan elismertetett; mégis most, az egyesület több mint tizenhárom évi fenállása, s annyi nemes lélek be buzdítása után vájjon örvendhetünk-e a kívánt eredménynek ? vájjon birunk-e csak a nagyobb városokban is e hasznos intézetekkel oly számarányban, mely azok népességének megfelelne, — elhallgatva sok népesb és tehetősb városi s falusi községeket, melyek közt bizonyosan találhatni, elég olyat is, hol egy ilyen intézet létesítése még szőnyegre sem került. S ennek okát természetesen nem az eszme netalánt változásában vagy engedékenységében, mint inkább többi közt a kivitel elnyülésében s a sociális erők lankadásában keressük annál inkább, mivel a fenebb említett egylet is majdnem az enyészet végszélére jut, ha Szépirodalmi lapszemle. I. Január hóról. (Folytatás.) 4. „Hölgyfutár“, közlöny az irodalom, társasélet, művészet és divat köréből. Tulajdonos szerkesztő Nagy Ignácz. — A Hölgyfutár legidősb divatlap, mely négy év óta — derűre borúra folyvást nem hagyta el a közönségét, sőt sem a publikum. — Ha e lapba dolgozók neveit vesszük s összeállítjuk, azok füzérét a legtarkábbnak mondhatnék, mennyiben szerkesztő figyelemmel van a tehetséget tanúsító fiatal s új erőkre, mi mindenesetre, ha a lap belértéket nem mindig emeli is, de anyagi értelemben annál többet kamatoz. — Két dolog van azonban, mit a Hölgyfutár érdekébe vágólag ajánlhatnánk szerkesztőjének : először, hogy szerezne még vagy egypár elismert nevű dolgozótársat, s másodszor, hogy adjon lapjának bizonyos szerkezeti következetességet, nevezetesen határozná meg, hogy a szinbirálaton, hitharangon, novella-cyclusokon kívül, hetenként egy vagy két széptani vagy társaséleti irányczikkel, két vagy három verset rendesen közöl, mert míg egyrészről a változatosság, különféleség éltető rugója ugyan a divatlapnak, de addig másrészről a rendszeresség a lap jellemére meghatározó befolyást gyakorol. Január hóban megjelentek irányczikkféle dolgozatok: „őszinte vallomások“, az 1. 3. 7. 10. 13. 16. 19. 22. 25. számban , IX fejezetben Frankenburg Adolftól, melyben e jeles írónk — főleg ifjak előtt tanulságos életrajzát — kedélyes modorban festi le. E vallomások tehát „Confessions“ á la Rousseau lennének, csak az a kár, hogy írójok nem Rousseau,s a magyar közönség is — nem franczia. — Az 5 -dik számban Hamari Dániel, egy már korántsem új tétel felett, t. i. a „Művészet czéljáról“ elegendőleg szárazon értekezik. Ide sorolható még nagyon tágasan vett értelemben, Roboz István „Új évi Mozaik“-ja is, a 18. 21. számban, mely tulajdonkép nem egyéb mint egy kis kificamitott ugrándozás a fantázia pegazusán, s végre a 8. 11. 19. számban Pap Gábor „Balaton felvidéki levelei“, ,,Nézetek“ czimű gnómái mellett a 16. számban, mint általános eszméket tárgyazók. Költeményeket hoz a Hölgyfutár: Berecz Károlytól — 11- sz. „Eszemadta szilaj kis leánya“ takaros lyrai dal. — Idunától, a 7-dik számban „Búcsúzás“ czim alatt, melyben a szép lelkű költőnő honleányi szívből fakadt meleg érzelemmel — búcsúzik el hazájától Erdélytől; az előadást naivság s kellemmel párosult könnyűség jellemzik. — Ny i 1as Samutól 2. sz. „Vigadnak.“ — Szelestei Lászlótól 3. sz. „Dévajkodás“, 14. sz. „Mákszem piros bogár“, — 22. sz. „Lelakatoltam a számat". Szelestei úr nagyon csalódik, ha azt hiszi, hogy azok — a „mudirka-, csimcsalavári-, burbula-, párkány pendel-, cziczizgetlek-, aszondom“stb.félephrasisek valami gyönyörűséges és maradandó becsű népies vagy nemzeties erőt kölcsönöznek a dalnak. — Tóth Endrétől, 4. sz. „Első szeretőmnek“, 9. sz. „Az álomhoz“, 16. sz. „Udvaromon“, 24. sz. „Virág a neved is.“ — Tóth Kálmántól 1. sz. „Koszorú“, 6.sz. „Megálmodtam“, „Temetésen“, „Ne süss nap“, 12. sz. „Kijárok én“, 18. sz. „Nemszeretem...“ mind megannyi csinos lyrai dalok. S a 20. sz. megemlítendő még: „Éj és édes uram bátyám“, Vecsei Sándortól.— Beszélyeket szinte nagy számmal hoznak a Hölgyfutár januári számai; a komolyabbak közt felhozhatók: „Claudia“ 1. sz. kissé nehézkes menettel, de meglehetős dialogokkal B...s Páltól. — „Gizela“ 3. 4. 5. 6. sz. — „Egy éj Velenczében“ 22. 23. 24. 25. s még februárra átmenő számokban, miért róla máskor. — Tanács Mártontól. — „Az utolsó Médkirály“, 8.— 19. sz. történeti beszély Vadnai Károlytól; a képek bizarrsága, a styl dagálya s némely affectált tárgyismeret sokat vesz el a beszély becséből,valamint még a kivitel hatásából a Mandane halála utáni vontatottság, hol a következőket jobb lett volna csak minél rövidebben elmondani: Persiában délibáb nincs, sem a persa-öltöny nem olyan, milyennek itt rajzoltatik. — „Világ folyása“ 21—23. sz. Tóth Ferencztől, valóságos franczia novella, némi folyékonyság — szerencsés kivitel — de sok helyen homályossággal; belőle még azt is megtudhatjuk, miszerint késő éjjelen a „Magyar király“ kávéházban bort is mérnek! „Életemből“, 24. sz. Kiss Lászlótól, sötét hangulattal írott rövid beszélyke; szenvedély soha se uralkodjék az irályon, s a gondolatoknak szabad menetet kell engedni, mert ha megtalulva löhetnek ki, szertelenné válnak; s ezenkül a kezdő erőknek általában tanácslandó, hogy szomorúságukban minél gyérebben vagy eleinte épen ne avatkozzanak, hanem írjanak — na telik ifjúsági tűz-s kedélylyel, na pedig nem telik ne affectáljanak melanchokat, világfájdalmat, és egyéb borzasztóságokat, melyekkel a magyar literatura szellemének egy mákszemnyit sem adózunk. A komolyabb novellákról a humoreskekre méltó átmeneti hidal szolgálhat „Első szerelem,“ 2021. sz. Májer Károlytól, csinos korszerű beszélyke sok finomsággal s könnyűséggel, ha csak ez után haladjon, ily beszélyekre irányban és formában néha szükségünk van. — Jönnek ezután a humoreskek a legnagyobb választhatóságban, jobban vig, kevésbbé víg, egészen vig — amint tetszik, valódi hermani bűrczilinder e tekintetben a ,Hölgyfutárt, melyek közöl leginkább a „Hét naplopó“ Beötki Lászlótól, „Karácsonyje“ Butter Flóriántól, s„Sz. Jágó“ Laukától emelhetők ki. — Itt a humorról sokat lehetne beszélni, ha a tér engedné. A „Hölgyfutár“ az ő gyakori ,Vidéki levelein,' ,Dongóján' és mindennapi ,Nemzeti színházán' kívül, bir még egy valódi életbe vágó napi czikkelylyel is, s ez a „Hirharang." — A Hirbarangnak mint újdonságok és életekbe ügyesen összeolvasztott napi érdekek közlönyének, macának egy publikuma van, mely fenáll mindaddig, mig Hirbarang lesz, s mig Hirbarang lesz, addig élni fog a Hölgyfutár is! E lap műmellékleteket is legtöbbet közöl e hóban, nevezetesen, az 1. sz. mellett „Lendvai és fia" Barabás által bűn talált arczképeit; a 2. sz. mellett Tóth Kálmán kitűnő szép tehetségű fiatal költőnk csinos kiállítású „Szerelmi vadrózsáit," miről rövid időn külön rovatban bővebben szólandunk; a 3. mellett Szelestey László arczképét, és a 11 -ik számmal egy takaros divatképet. (Folytatása következik: 109. Május 8-án 1853.