Budapesti Hírlap, 1853. szeptember (204-230. szám)

1853-09-10 / 212. szám

Pest, Szombat. Megjelenik e lap , hátfűt s a főbb ünnepek utáni napokat ki­véve, mindennap reggel. Előfizetési díj : Vidékre : félév­­r­e : 10 frt., é­vn­e­g­y­e­dr­e : 5 fr. 20 kr. A „Napi Tudó­sító“-val együtt: félévre 12 frt, évnegyedre 6 frt 30 kr. Helyben: félévre: 8 frt., évnegyedre: 4 frt. A „Napi Tudósítóival együtt: félévre 10 frt, évne­gyedre: 5 frt. — A hirdetések ötször halélozott soré­nak egyszeri beiktatásáért 6 kr. többszöriért pedig 4 kr. szé­­míttatik­ — Egyes szám 20 pkr. Előfizethetni — helyben alapfeladó hivataléban, Lukács László könyvnyomdájában Országot Kane­­valdarházban, vagy a szerkesztőségnél ugyan­ott 2-dik emeletben, vidéken minden es. kir. posta­hivatalnál. — Az előfizetést tartalmazó levelek a nzlm, lakhely, s utolsó posta feljegyzése mellett a pénzzé e­­gyfitt bérmentesítve egyenesen a kiadó hivatalhoz vagy szerkesztőséghez utasítandók. BUDAPESTI HÍRLAP. Szerkesztői iroda van: Ország-ut, 6. sz. a. frunewalk­erház­ 2-ik emeletben._____________________ HIVATALOS RÉSZ. Az eperjesi főtörvényszéki kerü­letből f. évi jul. 5-én 19009/j.m. 1852. sz. a. kelt igazságügyministeri rendelet által a legfel­sőbb helyen jóváhagyott ügyvédi rend értelmé­ben következő ügyvédek az ügyvédség ideiglenes gyakorlatára bocsáttattak. (Folytatás.) Eperjesi megye törvényszéki területen hivatali székhelylyel: Eperjesen. Beőr Vincze, Bujanovics Lajus, Dirner József. Heller Károly. Hodossy Eduárd. Jobb Vendel. Kardos Sámuel. Keczeky András. Kovácsy János. Kriebel Ernő. Lehoczky Eugen. Szentandrássy Lajos. Bár­tfán: Hegedűs László. Kecskés Sándor Lőcséről. Kis-Sz­ebenben: Erdélyi Ferencz. Galle Leopold. Giráltban: Kükemezey Boldizsár. Tahy István. Rima-szombathi megyetörvényszéki területen Rima - Szombathban: Lőcsei megyei törvényszéki területen : Lőcsén. Kassai megye törvényszéki területen : Kassán. Szikszón: Kon­sel József. Matucz József. Török Lajos. Vecsey György. Szepsiben : Csörge László. Gotthardt Jób. Halmi László. Marzsó Miklós. Zsadányon: Jelenfy József. Neuwirth László. Simonich József. Tornán: Ardenyi Ferdinánd. Horkovics Lajos. Keler Miklós. Szentmártoni József. Éder Ferencz. Gazsik Ferencz. Gönczy Gábor. Komjáthy Lőrinc. Keler József. Pap Sámuel. Sperinovics József. Saád Lajos. Török József. Ujházy Sándor. Rozgonyon: Olcsváry József. Simon Lajos. G­ö­n­c­z­ö­n : Barthus József. Balogh Ferencz. György László. N­agy­ Ioá­n : Gosztonyi Pál. Matucz Lajos. Sátor-Allya-Ujhelyi ten, S. A. Diószeghy József. Képes Károly. Kossuth József. Marschalko Tamás. Matolay Gábor. Nyeviczkey József. Stenczel Dániel. Vályi József. Tokajban. Balogh Ádám. Kálniczk Károly. Kerekes János. Matyasovszky Mátyás. Matyasovszky Kálmán Oláh Miklós. Pramer Antal. Szerencsen: Farkas Lajos. Kovács Imre. Lánczy Imre. Nagy Gerzon. Unghvár megyetörv­ényszéki területen, Ungh­­vár­ott: Csonka Ignácz. Kéler Vilmos. Komjáthy István. Őry Eugen. Beregh-Szász megye törvényszéki területen, Beregh-Szászon. Glosz Ernő Rima- Szombathból Mack Antal. Madarász János Rima- Szomb­athból. Packle Albert Pestről. Sik Ferencz. Sípos Ferencz. Sütő József. Munkácson: Horváth Alajos. Jászay Antal. Oláh Sámuel. Schuller Sámuel. Marmaros-szigethi megye törvényszéki te­rületén : Marmaros - Szigetben. Csiszár Mihály. Fábián János. Kovásy Gábor. Szőke János. Várady Gábor. Huszthon: Chernel Lajos. Gaál J.m. Rima-Szom­­bathból. A debreczeni f­ő­t­ö­r­v­é­n­y­s­z­ék­i ke­rületből f. évi jul. 5-én 1S697/j.m. 1852 sz. a. kelt igazságügyministeri rendelet által a legfel­sőbb helyen jóváhagyott ügyvédi rend értelmé­ben következő ügyvédek az ügyvédség ideiglenes gyakorlatára bocsáttattak. Debreczeni megyetörvényszéki területen, hivatali székhelylyel Debreczenben. Szathmár Némethi megyetörvényszéki területen, Szathmár - Némethi­ben. Zanathy Ignácz. Zanathy Mihály. Nagy-Bányán: Ketney Mihály. Kis Gábor. Lajos György. Sis­ka Miksa. Erdődön : Melczer István. Puskas István. Várady Pál Szinyér-Várallyán: Papolczy Antal. Ternay Tamás. Tóth Lajos. Máté - Szálkán: Oosvay Gáspár.­­Lakatos Gábor. Szilágyi Antal. Csengeren: Barna Ferdinánd. Pe­trovics Antal. Fehér Gyarmaton: Mándy József. Szabó József. Felső - Bányán. Báthy Károly. Lévay Mihály. Puskás József Nagy-Kállói megye törvényszéki területen, Nagy - Kállóban. Böszörményi László. Böszörményi Lajos Ferenczy Lajos Hegyi Mihály. Nagy Lajos. Nagy István. P­thő Zsigmond. Somlyódy István. Szabó Mihály. Vidliczkay József. Böszörményben: Erdélyi István. Gacsó István. Kovács András. Mező Dániel. Micskey János. Édeskuthy Konstantin. Fabriczy Sámuel. Fabriczy Gyula. Kecskés Leo. Kolachovszky Gergely. Szépréthy Mihály. Kolachovszky Gyula. Késmárkon: Herzog Dániel. Hanczely Otto. Kronpacher Eduárd. Szontagh Károly. Szontagh Imre. Csütörtök helyen: Mertz Pál. Nitsch Jakab. Schönwiesner Sámuel. I­g­­­ó­n : Fest Imre, Szontagh Vilmos. Szepes-Várallyán: Czimmermann János. Hradzky Antal. Szadlich Albert Toperczer Zsigmond. Göllniczen: Pollak János. Stark Gábor. Smolen Antal. Talarko Ferencz. Lublyan: Glatz János. Tarsovsky Mátyás. Ó - F­a­­­u­n : Nagy Hugo. Kovács Ferencz. Marion Rudolf. Markus András.­­ Nagy Ábrahám. Rima­ Brezón: Jochmann Jármy Andr. Miklovics Ferencz. Molitorisz János. Murányban: Hintz József. Michalik Pál. Tóth András. B­a­­­k­ó­n : Balássy József. Kraszna Ernő. Simon András. megyetörvényszéki terület Ujhelyben: Bodrogközben: Natkafalusi Ferencz. Puchlin János. Steiner Ferencz. Szabó Mihály. Terebesen: Stefan László. Kremniczky József. Makkay Tamás. Homonnán: Azary Mihály. Gerzanich János,­­ Rudloff Ferencz. Sziráky Lajos. V­arannón: Nyeviczky Kristóf. Schmitt Sándor. Sztropkón: Bessenyey Bertalan. Laborczon: Győry István. Bodrogközy Lajos. Győry Dániel. János-Deák András. Keszler Antal. Kuklits János. Lengyel Sámuel. Petrovics Tódor. Szabó György. Szűcs István. Pelsőczön: Radvány Ágoston. Rudy József. Sztummel Sámuel. Sziklay Viktor. Ujházy Dávid. Putnokon: Asszony István. Erősy Lajos. Hubay Sándor. Hubay Miklós. Kossuth Ferdinand. Palóczy Ábrahám. Csetneken: Csaplovics Sámuel. Polányi István. Sípos Tivadar. Fáray Flórián. Hegyvidéken: Bodnár Ignácz. Kapcson: Both Emánuel. Gyöngyösy László. Pilisi Károly. Szobránczon: Ha­uszty Mihály. Ose­váry József. Torday Eduárd. N­agy - Szőlősön: Tar Ferencz. Teure Dá­nel. Troknya György. Vankai János. Halmiban: Morvai Zsgmond. Osváth Ferencz. Rátonyi Gergely. Kás­zonyban: Blaksay István. Ragyóczy József, Vass György. Ökörmezőn: Marossán Kajetán. T­é­c­s­őn: Fehérvári János Rima- Szombathból. V­a s s­ő­n : Lipcsey Pál. Bocskó-Rakón: Márton Kálmán Rim­a- Szombathból. Szőke József. Tóth Antal. Tóth Samu. Udvarhely Károly. Varga József. Székelyhidon: Décsy Károly. Horváth Károly. Kálmán György. Derecskén: Jámbor Lajos. Jakó Pál Kerekes Lajos. Szoboszlón: Császy Imre Csép­­yi Ferencz. Bányay Károly. Böszörményi Sándor. Böszörményi Károly. Cseresnyés Károly. Dobos Károly. Gödén­yi Imre. Joó Antal. Keresztszeghi Lajos. Keresztszeghi Gyula Madarassy László. Oross Antal. Pap János. Pikó László. Radványi Imre. Szalay Antal. Szártáry Ignácz. Tegze Mihály. Nagy - Károlyban Bakó József. Ba­ogh Ferencz. Bekenyi Rudolf. Csengeri István. Kinzel János. Lipcsei Kálmán. Moson György. Müller János. Rába István. Uray József. Veres Sándor. Kis Dániel ifjabb. Lengyel József. P­ü­spö­k-L­adány­­b­a­n: Kállay Szokolczy-Balogh János. Kec­sés János. Szokolay Zsigmond. Tóth Lajos Vámos - Pércsen: B­ne Laj­os. Lakatos József Radó János. Tar Gusztáv. Ujváry Eugen. Barcsay István. Bárcza Lajos. Bodó László. Borsay Sándor. Csonka Mihály. Dobray József. Erdey Mihály. Gönyey Károly. Hatvani Gábor. Komlósy László. Koszorús Lajos. Marton Lajos. Mezey István. Nagy Pál. Oláh Károly. Orbán Péter. Paksy Imre. Sárváry Jakab. Schwarz Samu. Szabó Lajos. SAStIUSJL A csicsovári remete. (Eredeti történeti beszély.) (Folytatás.*) A női kebel jelleme egészen sajátszerű: hig­gadt fontolás, nyugodt hideg számolás ritka nő­nek sajátja, szenvedélye egynek sem Isten a nőt érezni, szeretni és szerelem által boldogitni, nem pedig számitni, és kalmárkodni teremté, és me­lyik nő az, ki a szerelem valódiságát és hatalmát ne hinné ? melyik az, ki a szerelem varázsában ne bíznék? és ne bíznék még akkor is, ha néhány­szor csalódott. Néhány peret telt. — A vajda még nem ha­tározott. Szabina hallgatott, és szenvedett. És az anya érezvén, leánya kebele mint hány­­kódik, szive mily forrón, mily sebesen dobog, érzeményeinek maga sem állhata ellent, és szólt : „Uram, tán feledéd, hogy egy nemes levente künn vár kapunk előtt, künn e zápor- és viharos időben, mikor jó keresztény ebét sem hajtja ki.“ „Asszony tán feledéd, hogy ostromzat alatt vagyunk, hogy körülöttünk e szomszéd hegyeken elleneink tanyáznak, hogy ellenünk ez ország, s ellenünk tán a széles világ egészen“, téve hozzá mély és zord keservvel. „Ellenünk a király“ — szólt a nő nyugod­tan — „ellenünk lehet egész országa“ — folytatá­s) Lásd Budapesti Hírlap 210-ik sz. növekedő lelkesedés pkrjával — „ellenünk lehet a világ ; de ez ifjú — hidd el uram — ez ifjú ba­rátunk, barátunk leend, mig él, az marad bár minő viszony és körülmények között, s ha a föld öszreomlanék felette, mint barátunkat temetnék be romjai.“ Kis szünet után folytatá, — „a béretek közt miért veszélyezteté magát értetek?“ „És miért veszélyezteti most is?“ — só­­hajta Szabina — „miért jött el szavát bevál­tani? hisz nem számoltatta volna senki megsze­gett szaváért! és miért áll ott künn részben, fer­­getegben, hol egy villámfény ha felfedezi várunk közelében, hálás martaléka leend ?“ Egész vitatkozás alatt a vár ura néha csak­nem ujjain számitgatá terveit: „igen igen“ — — mormogá magában — „semmi veszély; benn legalább hatalmamban leend,“ s midőn a nők a bebocsáttatást újabban sürgetők : „Ám legyen“ — kiálta fel­derülten, s kar­székében hátra ereszkedve — „a fekete lovag hadd jöjön.“ A kapuőr kilépett. VII. Jenő, mert ki ne tudná, hogy a fekete lovag ő volt, azon szándékkal jött Csicsóvárába, mikép Pétert békére s jó feltét alatt megadásra bírja, — de Péter bízott Ferdinándban — bízott vára fekvésében, melyet több havakig is sikerrel véd­hetni remélt, s Jenőnek közleményére, gú­nyos daczczal jegyze meg , hogy békét, ke­gyelmet kolduljon e­l, ki maga van gáládul megbántva! s ezt tegye épen akkor, midőn ügye már Ferdinánd császár előtt áll, kitől követeit naponként várja? „Nem, nem“ — téve hozzá sajátszerű hang­nyomattal — „ily ügyben hasztalan fáradás, ifjú barátom! s ha nem ismerném egy lovagi tette­det, Martinuzzi kémjének hinnélek !“ Jenőre bár kellemetlenül hatott, silány, ez eszélytelen számítás, nyugalmát mindazáltal egy perezre sem veszivé, és a legszebb következetes­­séggel, a legelragadóbb hévvel, minőt csak nagy és nemes szándék sugalhat, sorola elő okokat, körülményt, eszélyt és kötelességet, melyeket egy családatyának higgadt fontolóra és tekintetbe venni, a szív- és vallás törvényei bárminő vi­szonyok közt is egyaránt rendelik, de Péter hajt­hatóan maradt. Jenő borús kedélylyel lépett a nőkhöz, és azon könnyű elmés társalgási fonalat, melyet ő oly jellemzőleg, és annyi érdekkel tud­ minden­kor vezetni, most nem lesz semmikép. A hosszú, a szertartásos vacsora csaknem végig hallgatva folyt. Poharazás közben, midőn a nők már vissza­vonulva valának, Jenő még egy kísérletet tett, de újból hasztalan, Péter csak röviden felelt, mint ki a tárgyat megunta, s mire az idő messzi behaladt az éjbe, „jó éjt“ mondott. — Jenőt egy szeglet- bástya vendégszobájába kisérte, s maga is nyugodni távozott. A szoba egyszerű volt magas kemenczével, — bútorzatát egy mahoni szekrény, rajta fövény óra, vetett ágy, néhány agg karszék, asztal te­vék, — egyetlen ablakán — mely messze völgy­re nyílt — a szomszéd hegycsúcs őrtüzeinek vö­rös zománcza ragyogott. Jenő egy karszékbe mélyedt, — tekintete méla, arcza szokatlan halvány, ajkai néha vonag­­lottak, szóval egész külseje a legkinosb kedély­­állapotot jellemzé, mely rá midőn csak magára ma­radt, midőn s­ját eszméire és gondjaira szorult, mikép tenger hullámzása, ha borul és villámlik, perczenként sulyosbult. „Igen, igen“ — szólt végre, gondolatainak szabad kitörést engedve — ,hajnal előtt még tá­voznom kell, — nem tettem e honfi becsületem s homálytalan nevem eddig is veszélyes koczká­­ra ? — hja de nem tehetek máskép, -r a széke­lyek dühének át nem engedhetem, -r- és most is meg kelle intenem. — Eddig még lovagiasság volt, mit tettem, ezentúl honárulás lenne. —L­ám lássa, lakoljon, ha a mentésére siető barátot zor­­dul eltaszitja.“— Kis szünet után folytatá­­­r. „hja de ha csak a bűnös lakolna, az meg méltányos lenne, — de hogy bűnös és büntelen egy örvény­be sodortassék, hogy az atya vétkéért családja bűnhődjék ! — nem! — nem, ez nem lehet — ez szörnyű, ez iszonyú lenne!“ Felállt, homlokát dörzsölő, s hullámzó haj­tömegébe merített kezekkel járt a szobában, mint­ha fejéből eszméket és szabadulást akarna kierő­szakolni. Majd székbe dőlt újra, — mély és ünnepé­lyes csend lett, — a fövenyóra neszét csak a Czib­les ormáról még néha süvöltő szél kísér­teti zenéje zavara — a vihar végvonaglásai va­­lanak ezek, — s az óra-mutató már a kettős szá­mon állt, midőn Jenő ekképen folytatá. (Folytatása következik.) 212. September m-én

Next