Budapesti Hírlap, 1854. január (308-333. szám)

1854-01-17 / 321. szám

Pest, Kedd, Megjelenik e lap, hítf&t s a főbb ünnepek utáni napokat kivivé , mindennap reggel. Kifisetési díj : Vidékre : f 6 1 évre : 10 Irt., ivnegyedre: 5 fr. 20 kr. Helyben: 16 1 ívre: 8 frt., évnegyedre: 4 Irt. — A hirdetések ízeiét hasított sorsák egyszeri beiktatásáért 6 kr, többszöriért pedig 4 kr. széniztatik. — ügyes szem 30 pkr. APE Szerkesztői iroda van Országut, 6. sz. a. (Kunewalderház) 2-ik emeletben. Olőfizethetni.— helyben a lap kiadó hivatalában, Lakács L. és társ könyvnyomdájában (Országút Konewalderházban ,) vidéken minden cs. kir. postahivatalnál. — Az előfizetést tartalmazd levelek a czím, lakhely s utolsd posta feljegyzése mellett, a pénzzel együtt bérmentesítve egyenesen a kiadd hivatalhoz azasítanddk. Előfizetési ár: 1.) Félévre, helyben 8 pft. Vidékre postán küldve 10 pft. 2.) Évnegyedre s helyiben 4 pft. Vidékre postán küldve & pft. 20 kr. fölt Előfizetni lehet minden cs. k. postán — Pesten a lap kiadó hivatalában Lukács L. és társa könyvnyomdájában (Országút Kunewalderházban földszint), hová az előfizetési pénzek is beküldendők. HIVATALOS RÉSZ. 0 cs. k. Apostoli Felsége f. é. jan. 8-án kelt legfelsőbb határozata által Kucsma András esperest és hibbei lelkészt egy a szepesi káptalannál megürült czimzetes kanonokságra legkegyelmesebben kinevezni méltóztatott. NEMHIVATALOS RÉSZ. BUDA, jan. 16. A törvények élete azok alkalmazása és végrehajtásában áll. Ki a törvényt csak annak írott betűi szerint ismeri, az a törvénynek csak fogalmát leírja; de ki azt alkalmazásában, elevenségében látja, az a törvény és jognak lényege, eszméjével bir, mely soha be nem végződik, hanem véghetlen, eleven terjedésben van. Azért mi a jó törvényeket, de még inkább azok jó kezelését, úgy a köz- mint magán-erkölcsiség megalapítása és fentartása legmellőzhetlenebb feltételei egyikének tartjuk. A törvényhozásban akarat fekszik, a törvények végrehajtásában erő. Magában és egyedül sem az akarat, sem az erő nem képes nagyot, állandót létesítni.Akarat erő nélkül üres theóriákat szül, az erő akarat nélkül nem bír azon bizalommal, mi a törvények szembetűnő előnyeiből és azon boldogság érzetéből fakad, melyet azok védelme alatt mindenki élvez. E meggyőződésben van a közrendnek legjobb kezessége. A törvények végrehajtásával a bírák vannak megbízva. A bíró hivatása tehát ép oly fontos, mint szép és kitüntető. A valódi bíró a törvényekben mindig a lényeget, az örök törvény progressiv viazatükrözetét fogja felismerni; ő van ■hivatva, hogy a törvényt a gyakorlati életbe bevezesse, az előforduló esetekre az igazság mérvét alkalmazza, a törvények értelmét helyesen fogja fel, s annak szellemébe behasson, a jogérzetet a népben kiképezze, s mindig elevenen fentartsa. A törvény alkalmazása mindig a bírótól függ, s itt sok függ az ő személyiségétől, hogy melléktekintetek eldöntő befolyással ne legyenek ítéletére, akár annak, szigorítása akár szeliditése által. A biró eljárásaiban formaságokhoz van kötve. A formaságok meg annyi stádiumot képeznek, hogy a biró és felek időt nyerjenek, mindent teljesen megfontolni. E formaságok a törvénykezésnek rendes folyamatot adnak, megannyi elővigyázati rendszabályok minden önkény megelőzésére és az elhamarkodás meggátlására, a feleknek bizonyos bizalom és biztosságérzet adására, és amennyire lehet az igazság kinyomozása útjának kijelölésére. Különösen a büntetőtörvénykönyv a bírói hatalomnak, az esetek kimerítletlen egyénisége miatt, mindig nagyobb hatástért enged, és bármiként sikerüljön a törvénykönyv, a fődolog mindig a törvényszéki eljárástól függeni. Hol a törvény hallgat, ott a bírónak mindig lelkiismeretét, értelmét, sok esetekben az előzmények némi tekintetbevételével, kell megkérdeznie. Ő köteles a törvény alapját kutatni, mely kutatás legtöbbnyire tanulságosabb, mint ha az analógiához folyamodik. A bíró feladata az előforduló jogesetekben a mellett és ellen szóló okokat mérlegre vetni, színt és hazugságot a valóságtól megkülönböztetni, a sértett igazat védeni, az alattomos gonoszság álarczát levonni, és az igazság mérlegét súlyegyenben tartani. Az igazságszolgáltatás szent komolysága kizár minden elfogultságot, részrehajlást, és mindén melléktekinteteket, és ha a bírót, egyébiránt felvilágosult ész mellett, tiszta lelkismeret, emberszeretet, humanitás és vallásosság vezérlik, ő hivatalkörében mind az állam, mind polgártársai iránt legszebb kötelességet teljesít. Korábbi czikkünkben néhány szóval ezelőtti jogállapotainkat is érintettük. Ilyen fejtegetéseknél a visszatekintés a múltra mindig hasznos, az az új jobb institutiók becsét csak növelheti. Ha törvények és intézmények azon ezért, mely végett alkottattak, túlélik, akkor a visszaéléseknek és a társadalmi előhaladás akadályainak forrásává válnak. Ez volt az eset,a mi elavult törvényeinkkel, és jogi eljárásunkkal. A magyar Tubonianus , kitől a tulajdonképeni törvénykezést tanultuk, többi közt azon elvet állítá fel,miszerint a törvények nemalkalmazás által is megszüntethetnének. E nézetnek a» törvények tekintélyére fölöttébb károsan kelle hatnia, mert a nem-_ alkalmazás az engedetlenséggel egyenlő, és zavart idéz elő. Ámde engedetlenség vájjon erőtleníthet-e meg törvényeket ? • Ezenfölül a törvények alóli kivételekkel is , gazdagon el voltunk látva. Márpedig e kivételek nyíltan ellenkeznek az azok jóságáról, általános fogalommal. Ehhez járult a törvényszékek hiányos szervezése, és a bírák soha nem szabályozott állása. A kivételes igazságszolgáltatásnál a bíró a felek kegye és választásától függött; ez által csak a birói hivatal méltósága vesztett, melynek megőrzése magának az igazságszolgáltatásnak érdekében fekszik. A törvényszékek áj szervezése által már, mely alkalommal a birói hivatal rendezése is tekintetbe vétetett, mindezen fogyatkozások megszüntettek, és az igazságkereső teljes bizalommal nézhet ügye igazságos elintézése elé. A bírói hatalom a legfőbb államhatalom kifolyása, azért a bírákat ez nevezi ki, és az állam fizeti. Ők államhivatalnokok. Hatáskörük pontosan meg van határozva, eljárásuk szigorúan kiszabva. A bírák hivatvák hűségesen és a kormányelvekhez törhetlenül ragaszkodva,e kötelességeknek mindenkor tökéletesen megfelelő cselekvésmódot tanusitni nemcsak hivatalukban, hanem minden egyéb viszonyaikban is; ők utasitvák szigorú részrehajlatlansággal a törvények szerint szolgáltatni igazságot, a perügyeket lehető leggyorsabban elintézni, a törvények rendeletétől soha önkényesen el nem térni, végre kötelesek a törvény által eléjök szabott ügyeket buzgón, szorgalmasan és önhaszonlesés nélkül végezni, a feleket (Perrend, 2. 46. 246 §§ ) a tárgyalás folyamatba tételéről kellőleg felvilágosítani, főkép pedig önkényes halogatásokat, az ülések czélellenes szaporításait s a felebbvitelleli minden visszaélést, valamint az ügyvédek részérőli elmulasztásokat is (Perrend, 44. 291. 352. 364 §§ ) szigorúan fenyíteni. Az egyes bíróságoknál a vezető egyes biró felelősségének gondolata, társas tanácskozásoknál a többség tiszta ítéletének kitudása szolgál zsinórmértékül. Míg e birói eljárásnál azon törekvés, a sok irkálást kikerülni, a birónak szellemi és testi erejének a birói foglalkodásra, teljes öszpontosítását, a feleknek pedig minden lehető alkalmat, megadni jogigényeik bebizonyítására, vagy maguk igazolására, világosan kitűnik : az igazságkeresők azon megnyugvásnak örvendenek, mely csak azon tökéletes meggyőződésben alapulhat, hogy jogában mindenki védelmezve van, s így az igazságszolgáltatás minden esetekben kötelességnek megfelelőleg történik. Levelezések: Bécs, jan. 15. A tegnapig táplált, általunk soha sem igen osztott remények, Miklós császárnak készsége iránt a nagyhatalmak által javasolt békeértekezletre követet küldeni, szappanbuborékként eltűntek; azon meggyőződés kezd itt lábra kapni, hogy az orosz császár csakugyan más hatalmaknak bármi beavatkozásába nemcsak bele nem egyezik, s ellene tiltakozik, hanem minden történhetőség esetére is e határozata mellett fog maradni, amiben eddigi diadalai által megerősíttetik. Legyen bármint, a közhangulatot új oscillatio kapta meg. Különösen föltűnik, hogy a mi legújabb tudósításaink (kivéve a ,,Fremdenblatt‘'ot) folytonosan az oroszok Kalafátnáli győzelméről szólnak, míg a franczia hivatalos lapok részletes leírásait adják a törökök győzelmének, s azt írják, hogy a Kalafátnáli győzelem, mint jelentékeny esemény, a török kormány által a négy hatalmasság követeinek hivatalosan adatott tudtára! Hire járt, hogy az állam nagymennyiségű dohányvásárlásokat tőn külföldön, különösen Poroszországban, s ez azon körülményből következtetett, hogy a magyarországi dohánytermesztés 1853 ban tetemesen csökkent. Mint értesülünk, az illető vásárlatok nem Poroszországban (ami csakugyan különös is lenne), hanem Bréma - Hamburgban történtek, melyek az amerikai dohány rendes lakhelyei; a finomabb fajták növekedő fogyasztása nagyobb mennyiségű bevásárlást idéze elő e fajtákban, de nem közönséges dohánynemekben, miket csak a szokott mennyiségben vettek más német államokban. A vámhivatalok oda utasíttattak, hogy a vámdíjakért bejövő ezüstpénz a hónap első napjaiban mindenkor teljesen a kincstárba szállíttassék. A bejött ezüstpénz fölváltása, vagy egyéb e nembeni visszaélés tetemes hivatali vétségnek tekintendő. Minap említem,hogy az újév időszaki sajtónkban semmi nevezetes változást tzerki idéző elő; az „Austria“ melynek megszűntét illetőleg a „W. Zig“gal. egybeolvasztását gyakran emlegeték, meg nem szűnt, minden gyakorlati politikus, s a nagy iparos osztály örömére ; sőt egy új rendeleti lap a „Verordnungsblatt des k. k. Finanzministeriums“ indult meg, a vele rokon kereskedelmi minist. rendeleti lap mintájára. A farsang igen élénknek ígérkezik, ujtérésnek nyittatnak, többek njittatnak, ismeretlen karmesterek támadnak, uj keringők keringenek stb. mit nemcsak azért említünk, hogy a hasznost és gyönyörűségest vegyítsük, de mint jelét, hogy az üzletpangás itt a fővárosban nem lehet általános, ámbár a pénzszűke tény, az escompterank működése még mindig korlátolt, a kölcsönkérelmeket, melyek ugyan néha túlcsigázottak, gyakran negyedükre szállítja le, s mint ily viszonyok közt szokott lenni, sok panasz hallik, miszerint, nagyobb hitelekre épen azok érdemesittetnek, kiknek ismerőik, jóakaróik vannak a Verwaltungsrathban! 321. London, jan. 10. „Alea jacta est!“ Így kiáltanak fel többen ama távirati tudósításra, mely szerint a nyugati egyesült hajóhad, vagy a „Times“ verziója szerint csak egyik szakasza, múlt december végén a fekete-tengerre evezett volna. Mivel azonban Anglia s Francziaország nem állanak oly egyenes szerződésben Oroszországgal, mely hadihajóikat a fekete-tengerről jogosan kitilthatná, mindaddig mig ellenséges czélokat nem űznek; s minthogy a szultán csak a háború tényleges kitörtével, tehát törvényesen s önkényt nyitá meg a Dardanelákat az angol-franczia flották előtt, ennél fogva várható, hogy a nyugati egyesült hajóhadnak szerződésbe nem ütköző megjelenése a Pontus Euxinuson, nem fog a czár által ,casua bellii - nek tekintetni. S csakugyan Kisseleff s Brunow báró oda is nyilatkoztak Páris és Londonban, hogy miután Dundass Hamelin admiráloknak oly utasítások küldöttek, minek az orosz császár elleni tényleges ellenségeskedéseknek nem tekinthetők, — úti leveleiket további rendelet bevártáig nem kérik ki. Ez oldalról tehát kevesebb aggalommal nézhetünk a jövő elé. — Biztató azon körülmény is, hogy,— a mai „Morn. Chron “ állítása szerint — a középeurópai hatalmak megnyugosznak a s. porta feleletében, ha mindjárt ez a collectiv jegyzékben ajánlott egyezkedési lényeges feltételek közöl nem fogadja is el ama kettőt, mely a régi orosz-török szerződések megújításáról s fegyverszünet kötéséről szól, s hogy viszont a nyugati hatalmak készek csupán „etiquette“-beli — s nem a bécsi közös működés szellemébe ütköző, vagy amazt feloszlató — differentiának venni azt: váljon a fényes porta felelete közösen, vagy az orosz csász udvarhoz legközelebb álló bécsi cs. kormány által terjesztetnék-e fel Sz. Pétervárra? Reményekre jogosít többeket azon hír is, mely szerint 111. Napoleon császár a napokban Chimay herczeget fogadá, ki a belgák királyának egy jegyzékét nyujtá át; s hogy e jegyzék a keleti viszályok békés megoldására vonatkozhatik, igen valószínű. A főnehézség azonban még mindig ott fekszik: először, hajlandó-e a czár a Január 17-én 1854. Collectiv jegyzék alapfeltételét, a nagyhatalmak közbenjárását elfogadni oly ügyben, mely véleménye szerint csupán közte s a szultán közt intézhető el az orosz-török kötéseken alapuló jogok értelmében; másodszor, nem tesz-e kifogást a collectiv jegyzék azon szintén lényeges feltétele ellen, mely szerint a nem muzulmán török alattvalóknak engedményezett, tehát (mi pedig egyik sarkát képezi a vitának)nem kikötés vagy alkuképen megalapított egyházi előjogokat illetőleg kiadott minapi formányai a szultánnak a nagyhatalmakkal is közöltessenek, mindegyikhez e tárgyban külön intézett biztosítások kíséretében; végre elfogadja-e a collectiv jegyzéknek a régi szerződések megújításáról szóló feltételét oly módosítás mellett, minőt a m. porta kiván? — Ha a czár e három pont közöl az első ellen emel ellenvetést, úgy a békecongressus lehetetlenné válik; ha pedig a két utóbbi pont nem nyerné meg azokba beleegyezését, ez esetben a congressus lehetséges marad ugyan, de sikere valószínűtlen. Sokan hinni szeretik, hogy a roppant készületek Angliában a tengeri erők, Francziaországban a szárazi hadak gyors gyarapíttatása körül, valamint a nyugati kormányok közti szíves egyetértés, melynek teljes őszinteségét tünteti fel az egyesült flottáknak fekete-tengerre indulása , a forrón óhajtott kedvező hatással leendnek a czárra. Mások ellenben azt hozzák fel, hogy az orosz hadikészületek a nyugati kormányokéinál nagyobbak, s a nép, egyház és sereg lelkesedése által támogattatnak ; míg ellenben Angliában (Francziaország gyengéit nem említve) a nép épen lila táplál lelkében oly gyanúkat, minek ismert loyalitásától idegenek; “a 'szárazi hadseregnek pedig vezetői' közt, 'a főhadi kormányban, 'egyenetlenség uralkodik; végre a tengeri had csak nagy ügygyest bajjal fog ügyes tengerészekkel a kívánt számban ellátható lenni, ma, midőn ez ország s az összes világkereskedelem jóval jutalmazóbban foglalkoztatja az angol hajóst, mint ezt eddig kormánya tévé. S ha a hadjárat elején pár apróbb európai s ázsiai csatában nem kedvezett is a Szerencse, az orosz fegyvereknek, későbbmégis kivívták ugyan a fegyverek maguk elsőbb-ségét tengeren és szárazon, de egyéb politikai, főleg pedig diplomatiai előnyökben is meg eddig a, czáré a jobb rész, így az elsőkre nézve, ha igaz is , hogy Kis-Oláhországban vagy Krímben a nép szintén fellázadt volna; igaz másrészről, hogy a balti német tartományok lutherán vallású nemessége önkénytesenül küldi fiait az orthodox görög vallást védő táborba; a második vagyis diplomatiai előnyöket illetőleg pedig, ha a jelen vitában nincsenek is egyenes szövetségesei az orosz udvarnak, mégis több barátjai vannak, mint a nyugati hatalmaknak, mert hogy a közép-európai kormányok nem hatolnak inkább nyugathoz mint északhoz, ezt az angol s franczia kormányközlönyök is nyiltan elismerik, s hogy a svéd s dán kormánnyok, melyek iránt pedig annyi reményt tápláltak a sz. jamesi mint sz. cloudi udvarok, szintén nem feleltek meg a várakozásnak, — az nem titok. — Ez országok t. i. legújabban nyilvánított semlegességüket oly szorító feltételekre alapítják, melyek a viszonyok természeténél fogva nagyobb sulylyal nehezednek Anglia s Francziaországra, mint Oroszországra. Azon feltétel ugyanis,mely szerint a kereskedelmi közlekedés nem csak a semleges felek előtt marad nyitva, hanem ezek lobogója alatt az ellenség áruczikkei is szabadok, amennyiben t. i. ezek nem hadiczikkek, Anglia s Francziaország ellen van irányozva. Először azért, mert a semleges lobogó által nyújtott védelem mindenkor előnyösebb a gyengébb tengeri hatalom kereskedelmére, mint a saját üzletét biztosítani tudó erősebb félre nézve; másodszor azért, mert azon elvet, miszerint az ellenség árvezikkel semleges lobogó alatt szabadok, valamint azt, hogy az ostromzár, mihelyt ki van mondva s a nélkül hogy teljesedésbe vétetnék, érvényesnek elismerendő.—■ Anglia s Amerika soha sem ismerék el; sőt amaz 1780—ik ! 1890-ban küzdött is a dánok, svédek és poroszok által védett ez elv ellen. Nem hallgathatjuk el azt is, hogy az orosz- s török birodalmak területi j jegépségének fentartatását kimondó bécsi jegyzőkönyv teljességgel nem Anglia s Francziaország rábeszélő erejének kifolyása, s általában, hogy a bécsi egyesülés néma nyugati diplomatia által van kivíva, azon nem lehet kételkedni.— Ennyit Európát illetőleg. — Most Ázsiába térünk át, itt sem fogunk igen sok sikerrel találkozni a nyugati két kormány irányában. A.