Budapesti Hírlap, 1854. január (308-333. szám)

1854-01-15 / 320. szám

Pest,. Vasárnap, 320.­­ Január 15-én 1854. BUDAPESTI HÍRLAP Szerkesztői iroda van: Ország-ut, 6. sz. a. (Runewalderház) 2-ik emeletben. M«*Jelenik I lap , hétfőt a­­ főbb ünnepek utáni napokat ki­véve , mindennap reggel. Kló fizetési :411 . Vidékre : félév­­r­e : 10 írt., évnegyedre: 5 fr. 20 kr. Helyben /fél­évre: 8 fit., évnegyedre: 1 írt. — A. hirdetések ötször halálozott sötétek egyszeri beiktatásáért 6 kr, több­szöriért pedig 4 kr, szénirtatik. — Így«a szám 20.pkr. ■lőflzethetnl — helyben a lapkiadó hivataléban, L a­k­á­s a L. és társ könyvnyomdájában (Országút Kuné— valderházban ,). vidéken minden cs. kir. p­o­s­t­ah­i­v­a­­talnál. — Az előfizetést tartalmazó lavelek a pzím. lakó hely a utolsó posta feljegyzése mellett, a pénzzel együtt bérmentesítve egyenesen ekiadó hivatalhoz ala­­aítandók. Előfizetési ár: 1.) Félévre: helyben 8 pft. Vi­­dékre postán küldve 10 pft. 2.) Év­negyedre s hely­ben 4 pft. Vidékre postán küldve 5 pft. 20 kr. ÉKs* Előfizetni lehet minden cs. k. postán — Pesten a lap kiadó hivatalában Lu­kács L. és társa könyv­nyomdájában (Országút Kune­­walderházban földszint), hová az elő­fizetési pénzek is­­beküldendők. HIVATALOS RÉSZ. A magas cs. k. pénzügyi ministerium Gug­­genberger András volt harminczadi vizsgálat, a pesti cs. k. dohány­raktár-igazgatói állomásra ideiglenesen kinevezni méltóztatott. .A nagyméltóságú cs. k. bécsi számvevői fő­igazgatóság f. hó 4-kén kelt rendelete által a ma­gyar cs. k. állami számvevőségnél újonnan rend­szeresített számtanácsosi állomásokra utólagosan Venturini József s Schopf Ignácz, ezelőtt magyar k. közadó-számvevőségi tanácsosokat, és Zeidler Ferenczet, a pozsonyi építészetigazgató­­sági" osztály számvizsgálóját kinevezni kegyesen méltóztatott. A magyarországi cs. k. pénzügyi igazgató­ság a pesti cs. k. dohányraktárhoz ellenőri állomás­ra, Schachtner Antal volt harminczadi vizsgá­lót ; I. osztályú tiszti állomásra eddigi harminczadi vizsgálót Grandauer Ádámot; 11. osztályú tiszti állomásra S­c­h­e­d­e­r Mihályt volt palánkai cs. kir. dohányraktári ellenőrt, s végre ugyanazon hiva­talhoz segédi állomásra Szauer Ferenczet, ideig­lenesen kinevezte. A pesti cs. k. váltó- és kereskedelmi törvény­székhez kereskedői ülnökökül a pesti kereskedőikar által ajánlottak közöl magas cs. k. ministeri mege­rősítést nyertek Aigner Ferencz, Fabriczius J. G., D­u­m­o­s­a Ignácz és Weinzierl Vincze urak. Mi is ezennel közhírré tétetik. Kelt Pesten 1854-ik évi január 13-ik napján. A pestkerületi cs. k. főtör­vényszék elnöksége. ti) 11. osztályú mellékvámhivatalok megszüntetése iránt. 270. sz. A pénzügyministeriumnak 1853. no­vember 29- kén kelt rendelete, kiható a közös vám­kapcsolat minden koronaországaira, az áruutalvá­nyozás vagy átvitel végetti árubevallások szerkesz­tésében s az átvitelben előforduló szekérpostakülde­mények kezelésébeni könnyebbségek iránt. 271. sz. A pénzügyministeriumnak 1853. no­vember 29-kén kelt rendelete, kiható a közös áru­kapcsolat minden koronaországaira, a hivatalos áru­zár föltevése, megőrzése, megvizsgálása és levé­tele iránt. 272. sz. Az igazságügyi ministeriumnak 1853. november 30-kán kelt­ rendelete, az 1851. martius 16-kán kelt császári rendelet (kir. törv. lap 67. sz.) értelmezése végett, a tartománytáblák- és telek­könyvek- s okiratkönyvekbe jegyzett vagy az ok­irat-gyűjteményben letett okiratokról kiadandó tar­tománytáblái vagy telekkönyvi kivonatok s máso­latok iránt. 273. sz. Az igazságügyi ministeriumnak 1853. november 30-kán kelt rendelete, más ausztriai bí­rói hatóságok határozatainak s végrehajtási enge­délyeinek a krakói nagyherczegségbeni foganatosí­tása iránt. 274. sz. A pénzügyministeriumnak 1853. de­cember 1 -jén kelt kibocsátványa, kiható minden koronaországokra, az 1850. február 9-kén és au­­gustus 2-kán kelt illetéktörvények '51/163 díjszabási tétele 1. D pontjának alkalmazása iránt. 275. sz. Az igazságügyi ministeriumnak 1853. december 4-kén kelt rendelete, kiható a birodalom egész területére, a lombard-velenczei királyságot, Dalmátorsz­ágot, a Tirol s Vorarlberg herczegizett grófságot, Krakó városát s egykori vidékét, továb­bá a katonai határőrséget kivéve, az elhalt kereske­dők czimeinek özvegyeik általi folytatólagos veze­tése iránt. 276. sz. A pénzügyministeriumnak 1853. de­cember 5-kén kelt kibocsátványa, kiható minden koronaországokra, a Bosnyákországba s a többi tö­rök tartományokbai fegyverkivitel eltiltása iránt. 277. sz. A bel-, igazság- és pénzügyi minis­tereknek 1853. december 6-kán kelt rendelete, a Görz és Gradiska heretsegített grófság, az Isztria őrgrófság s Trieszt városa és vidékének politikai és birósági szervezete iránt. 278. sz. A kereskedelmi ministeriumnak a pénzügyministeriummal egyetértőleg 1853. decem­ber 12-kén kelt kibocsátványa, kiható minden ko­ronaországokra , a katonai határőrségen kivül, az 1852. november 3-kán kelt rendelettel (kir. törv. lap 220. sz.) kiszabott ügyvivőségi illetékek lefize­tése iránt.­­ 279. sz. Császári rendelet, 1853. december 15-től, a szolgált altisztek s közlegényeknek pol­gári alkalmazásokba átlépése iránt. Szerdán 1. évi jan. 11-kén a cs.k. budai egye­temi nyomdában a Magyarországot illető országos kormánylap XXVI. darabja, mely német nyelven 1853—ki dec. 31-kén jelent meg, az összes kettős kiadásokban és pedig magyar-, tót-,oláh - és ruthén­­német nyelven kiadatott és szétküldetett. Ezen darab tartalmát képezi: 267. sz. A vallás- és oktatási ministernek 1853. november 27. kelt kibocsátványa, mely ál­tal, az 1853. november 8-kán kelt legfelsőbb ha­­tározvány következtében, a gyógyszerész-mester­­rang számára a bécsi, prágai, pesti és krakói egye­temekben egy új tanterv, s a gyógyszerészeti ta­nulmány a gratzi, innsbrucki és lembergi egyete­mekben ugyanezen tanter­v szerint léptetik életbe. 268. sz. Az igazság-, pénz- s vallás- és okta­tásügyi ministeriumoknak 1853. november 28 kelt rendelete, kiható Felső- és Alsó-Austria, Salzburg, C­seh-, Morvaország, Slézia, Steyerország, Karan­­tán, Krajna, Tirol és Vorarlberg, Görz, Gradiska, Isztria és Triest koronaországokra; az 1850-diki november 8-án kelt rendelettel az álladalmi szám­vevőségekre, az elemi iskolai pénzalapokhozi járu­lékok beszedése és számbavétele tekintetében ruhá­zott ellenőrség terjedelme, s a bíróságok által az ál­ladalmi számvevőségekkel e­gészben közlendő fél­évi jegyzékek szerkezete iránt. 269. sz- A pénzügyi és kereskedelmi ministe­riumoknak 1853. november 28-kán kelt hirdetvé­­nye, kiható az átalános vámvidékben foglalt min­den koronaországokra, a schenkenbahni, friedrichs­­sthali, liebenaui és petersdorfi (Senfcenberg mellet­ NEMHIV­ATALOS RÉSZ. Levelezések. Bécs, jan. 12.­­ A svéd-dán semlegesség különböző ma­gyarázatok tárgya, mig egyfelől egyenesen o­­rosz befolyás által orosz érdekben létesítettnek s oly értelműnek mondatik, miszerint a Lund bezárásával az angol-franczia hajóhad ellen e­­meltetett gátul, — más oldalról e semlegesség épen csak a semlegesség egyszerű értelmé­vel bir, mely a mások közötti harczot ignorálja, s csak önbiztosságáról gondoskodik; ez utóbbi értelem helyessége alig vonható kétségbe, ha — a mint hitelesnek látszó adatok után gyaníthatni, nem csak Austria s Porosz-, hanem Francziaor­­szág s Anglia előleges beleegyezése is kieszkö­zöltetett az illetők által. —Még háborúra sem ke­rült a dolog valójában, s már is gomba módra szaporodnak az uj bonyodalmak, éjszak , nyugat és keletről! — Perzsia és Své­zia-Dánia csak két végpontja a félvilágnak, melyet e viszály láng­ba boríthat.­­ Hogy a gabnakivitel Orosz-Len­­gyelországból eltiltatott, szintén nem egyedül An­­gol-Francziaország elleni intézkedésnek, hanem az orosz udvar Poroszország irányábani elégület­­len hangulatának tulajdoníttatik; ugyanis míg e Poroszországra nézve igen kellemetlen hatású intézkedés a­nélkül, hogy arról eleve tudósíttatott volna, csak egyszerre egész határán életbe lép­­­tetett,addig sem az austriai lengyel­ határon,de még Odesszában sem tiltatott el a gabnakivitel. Hogy azon ügyet a porosz kormány nem könnyen ves­­­ízi, hivatalos közlönyei elárulják. Ez országban, hol a trónhoz legközelebb álló magas személy fingol előszeretete ép oly ismeretes, mint ennél az egyéb jeleknél fogva népszerűsége, hol az an­­­gol szövetség Orosz- mint Francziaország irá­nyában sokaktól kegyelt eszme,­legalább szájjal igen tevékeny egy oroszbarát párt, mely a kor­mány semlegességi politikáját Anglia elleni há­borúzással szeretné felcserélni; mi ismerjük ezen önző ,kreutzigi­ urakat épen úgy, mint a velük el­­entétben lévő azon pártot, mely ismét Oroszország elleni tettleges föllépésre unszolja a kormányt; a mérséklet, józanság és észszerűség ekkorig a kö­­zépúton van — s garantiája, hogy Austria semle­gessége nem lesz elszigetelt,hanem Poroszország­gal közös,­­ mi által tekintélyes!), s a békére határozóbb befolyású fog lenni; eddig nincs is o­­kunk hinni, hogy a nyugati hatalmak netáni har­­czias föllépte continentális háborút eredménye­­zene.­­ Sőt a legújabb hírek ismét föleleveníték a békereményeket: ő felsége az orosz czár ezek szerint késznek nyilatkozik a négy hatalmasság által javaslott értekezletre követet küldeni, — konstantinápolyi tudósítás szerint pedig a díván a négy hatalmasság jegyzékét aláírta, holott az utolsó napokban a czár itt érintett engedékenysé­gére számítani egyáltalán nem lehetett, — ami pedig a díván beleegyezését illeti, úgy hallik, a négy hatalmasság követei ott uj jegyzéket szer­­kesztenek, s ezt fogadá el a díván, — minek kö­vetkeztében kétségbe vonatik, vájjon különösen a német nagyhatalmak helyeslendik-e? — elég, hogy az ügy mai álláspontja igen jó hangulatot idéze elő, — az agio 2%-val szállt lejebb. Párig, jan. 7. — S. — Nagyszámú komor hírek szárnyal­nak ; egy tábornok állítólag Algírba utazott, ott a hajóra szállítandó seregeket kijelölendő; az an­gol kormány egy csapást akar Oroszország ellen még a parliament megnyitása előtt intézni; végre egy itteni előkelő kereskedőház Berlinből oly tartalmú levelet kapott volna, miszerint az orosz császár épen nem szándékozik egy meghatalma­zottat a congressusra küldeni. Enez a „Constitu­­tionnel“ egy czikke járul, melyben Gr­an­­­er de Cassagnac harczi tollát suhogtatja. Meglepő benyomást tesz itt sokakra az, hogy a „Wiener Lloyd“, mely egyébiránt eleitől fogva nagy barátja Lajos Napóleonnak, oly szel­lemű czikkeket s levelezést közöl, melyeket még a „Moniteur“ben is lefordittatnak, míg ellenke­zőleg a franczia lapok Austria irányában minden tisztelet s méltánylatról megfeledkezve szólnak. III. Napóleon­­császár állítólag azt mon­dotta volna, hogy bizonyos eventualitások eseté­ben Piemontra támaszkodhatnék, mely állítására azonban, ha az való lenne is, méltán megjegyez­hetni,hogy mellőzve a loyalitás szempontját, ügyé­nek azzal nem igen erős támaszt nyerne. Hason­lóképen azt is rebesgetik, hogy­ némi tekintetben Poroszországra is akarnak számítni, mi azonban szintén csak beszéd s csak az itt szárnyaló külön­böző hírek jellemzésére nézve kívántam azt említ­­ni. Végre számosan azon erőnél fogva, mely a vallási rokonságban fekszik, háború esetében a katholikus tartományokban szintén bizonyos szö­vetségeseiket látják. Stephanie nagyherczegnő czélját, mint hallani, elérte, s Napóleon herczeg eljegyzése egy bádeni herczegnővel már bevégzett tény vol­na. De ez nem vigasztalja a császárt saját rang­­talansága miatt. Nagyon jól tudja, mikép a hegy­párttal kaczérkodott unokaöccsének nem igen van kilátása a trónt utána örökölhetni, főleg mióta a Jusio létrejött. A császárné kissé gyöngélkedett az újév nap­­jáni elfogadások óta. Elöököltők azt mondják, mikép a császárné „elfojtott nevetésében szen­vedett volna. Valóban csaknem embererőt ha­ladó megerőltetés lehetett reá nézve, hogy ne nevessen némely, a császárság óta udvarképes nők tekintetén, kik nem tudták, mikép végezzék udvari díszöltözékükben a megszabott tisztel­­­kedést. A pénzkeret ma emelkedett, mivel C­h­i­m­a­y herczeg a császárnak egy levelet nyújtott át Leo­pold belga királytól. PEST, jan. 14. (Hírlapi szemle.) A „Times“ a­­franczia külügy­minister legutóbbi körlevelét következő észrevételekkel kíséri: „Kormányunk nagyrészben kikerülte volna ama népszerűtlenséget, mit magára vont, ha a keleti kérdés iránt megkezdett alkudozások foly­tában, időről-időre az ország elé terjeszti ama fontosabb okiratokat, melyekben szándékait ki­fejti s értelmezi. Ezen közlések becse kizárólag azon korszaktól függ, melyben tétettek. Keltük után hat hónappal nem olvastatnak többé, vagy legalább azon helyzetnek, melyben írattak, te­kintetbe vétele nélkül olvastatnak. Mindezen ér­tesítéseket megőrizni oly czélból, hogy később egy óriási blue book nem igen vonzó alakjá­ban tétessenek le a két ház asztalára, oly hivata­los etiquette , melynek elfeledését örömestebb tiszteljük, mint megtartását. A parl­amenti tagok, s az ország ezen tárgyakról sokkal többet fognak megtudni a nyilván­osság rendes közlönyei által, mint ha hat hónapig várnak az állam­sürgö­nyökre. Hajdan, midőn a parliamenti szünet alatt a külfölddel fontos alkudozások folytak, mint p. o. 1840-ben a szyriai ügyben, az Angol- s Francziaország közt váltott főbb sürgönyök szinte tüstént közzététettek; s a jelen esetben az abso­lut s nem felelős franczia s orosz kormányok jó­nak látták, több alkalommal közölni alattvalóik­­s a világgal az eseményekrőli saját véleményeiket. Egyedül az angol kormány hallgat folyvást, s ennek következtében politikája iránt oly helyte­len magyarázatok léteznek, miket határozottabb nyilatkozatok bizonyosan megszüntettek volna. A franczia kormány, melynek a keleti viszály egész folytábani eljárását nem lehet eléggé méltá­nyolni, legközelebb ismét dicséretes példáját adá azon politika világos kijelentésének, mit a többi hatalmasságokkal egyetértőleg követ, s igen egy­szerű okokból a jelen perczet választá ki arra, hogy a franczia néppel közöljön egy dec. 30-ról kelt körlevelet, mely minden alkudozásokat, s a hatalmasságoknak a béke fentartása végetti min­den törekvéseit összefoglalja. A szinopei baleset hírére, Angol- s Francziaország elhatározák, ha­jóhadaikat a fekete-tengerre küldeni, hogy igy a török terület újabb megtámadtatásoktól megőriz­tessék. Ezen határozat legközelebb Oroszország­gal közöltetett. Néhány nap alatt megtudandjuk az utóbbinak válaszát, s a franczia kormány jó­nak látta, az országot ezen manifestum-forma által előkészítni egy oly válaszra, mely hadüze­net jellemével bírhatna. Az ezen körlevél végén kifejezett reményt, miszerint t. i. Oroszország ed­digi politikájáról lemondana, nem egészen erősí­tik meg a Sz. Pétervárról hozzánk érkezett tudó­sítások , s ezért nem sok hatást várunk ezen okirattól. Azonban ez minden esetre oly mérsék­­lett s szilárd modorban van szerkesztve, mely tel­jes becsületére válik a franczia kormánynak, s melynek mindegyik párt szívesen igazságot szol­­gáltatana. A franczia kormány s ügynökei, L­ar­v­a­r­e 11 e elmenetele óta, minden túlzástól tar­tózkodtak , s mindezen nyilvános közléseknek az volt czéljuk, hogy bebizonyítsák az ország előtt, mikép a franczia kormányt a kötelesség s nem­­zeti becsület, nem pedig nagyravágyási, vagy rendetlenségi eszmék vezérlik eljárásában. Az angol s franczia kormányok noha ezen ügyben egyetértőleg működnek, s a közös czél elérésére ugyanazon eszközöket használják, mégis igen kü­lönböző nemű nehézségekre találnak. Nálunk tü­relmetlen, s gyakran eszélytelen kí­sértetek tétet­tek arra nézve, hogy a kormány tényleges ellen­­ségeskedési tettekre sü­rgettessék, mielőtt azok szüksége kimutatva, s készületeink bevégezve lettek volna. Mindenek bámulatára, ezen nemzet, mely béketársulatokban találta gyönyörét, áta­lános műkiállítási palotákat épített, s a hadi s tengerészeti budgetek kevesbítéséről beszélt, e­­gész harczias színét visszanyerte, mihelyt az oro­szok átmentek a Prutban, s a kormány hevesen megtámadtatott, mivel nem tartott lépést az or­szág harczias erélyével.Francziaországban, — s ez , megérdemli a constatirozást — semmi harczias szellem sem nyilvánult a közönségnél. A köz­slé­­lemény ott kétségkívül szintúgy nem kedvező, mint nálunk Oroszország politikájára nézve,­ azonban a francziákat nem érdeklik annyira a távol országokkali események, mióta nem ingerli többé őket a sajtó, mely soha sem volt hevesebb, mint midőn a Taiti, vagy Libanon ügyé­­beni politikát tárgyaió. A társadalom minden osztályainál a béke, s ez általa közjólét­i nyu­galom fentartása iránti hő vágy uralkodik. Lajos Napóleon bölcsen megfelelt ezen óhajtásnak,s Bordeaux­ban tett ezen ünnepélyes nyilatko­

Next