Budapesti Hírlap, 1854. május (409-433. szám)
1854-05-05 / 412. szám
Pest, Péntek, BUDA PES T I S BIH LAP Szerkesztői iroda van: ország-ut, 6. sz. a. (Runewalderházi 2-ik emeletben. - - . - - .................. ........................................................... . -!■■ — ■«gjelenik « lap, hétfőt • a főbb finnepak a tini napokat kivíva , mindennap reggel. Blöéiottsl dl] : Vidékre, félévet a.1© frt., évnegyedre: 5 fr. SO kr. Helyben, fél évret 8 frt., évnegyedre: 4 frt — A hirdetitek Stafor halébiott eorántk egytserl beiktatéeaért 6 kr, többnőrlért pedig 4 kr. sifmittatik. — Igyee ném 30 pkr. llfiflinthetni — helyben a lap kiedd hivataléban, Lakáé a Lám tér a könyvnyomdájában (Oraiégnt Knnevalderhícban, vidéken minden ea. kit. p o ■ t ah lav a* -telné.T Al alOflaetéet tartalmazó levelek a calm. lakhely a Qtöltő ponts feljegyzése mellett, a pénnnel egyfitt b ér ntatktiva agyenezen a kiadd hivatalhoz atadtandok. HIVATALOS RÉSZ. F. d. apr. 26-kán 5072. és 5074. sz. alatt kelt igazságügyministeri bocsátvány által az ügyvédség ideiglenes gyakorlására kineveztettek. A debreczeni fötörvényszéki kerületben hivatali székhelylyel Szarvason: Janosovits Pál. Aradon: Vajna Miklós. SEMHIVATALO8 RÉSZ. Levelezések. London, ápr. 28. dl Példásan ülte meg Anglia a nemzeti böjtnek, az országos alázatnak s közimának napját; sőt nagyobb ájtattal s komolyabban ülte meg azt, mint megtartá a cholera idején megrendelt országos böjtöt, így hirdeti ezt pártkülönbség nélkül a sajtó. A parlament ismét együtt ül. Ha húsvételőtti munkásságának eredményét tekintjük, úgy húsvétután megkezdett működésétől sem várható egyéb, mint: szárnyaszegése a Dunánál alakuló nagy események fölött magasban repdeső reményeknek, s meghiúsítása azok várakozásának is, kik önérdeket szerényebb körben, a Themse partjain hajhásznak. Főbb tárgyai különben az évi ülés második szakaszának a következők leendőnek : a szegény telepedési s szállítási törvényeknek, miután átjavíttattak, Izlandra is, alkalmaztatása ; az oxfordi s cambridgei egyetemek ősalkotmányának oda idomitása, hogy e nevelő s oktató intézetek tanmódja szabadabb, tantárgyainak sora hosszabb s a kor igényeihez mértebb legyen, s hogy a tanítók s elöljárók osztályrésze az egyetemi kormányzatban arányosabbá, a többséget s közszellemet képviselővé tétessék, a tanulók szűk köre pedig szélesbíttessék, a vallásfelekezeti megszorítások kevesbítése által; az egyházi törvénykezés tág határai keskenyíttessenek; a polgári államszolgálat újra szerveztessék akként, hogy a polgári hivatalokat ezentúl ne a a kormány osztogassa pártfogoltjainak, hanem azokkal szigorú vizsgálat útján kiderült képesség s érdem jutalmaztassék; a zsidókat törvényhozókká avató parliament eskübeli törvény erejére emeltetése; a vaspályatársulatok közti versenyből eredő kereskedelmi fennakadásoknak megelőzése,s utazási kényelem előmozdítása oly törvények által, minek a kereskedelmi hajózást szabályozzák ; rendelkezés az egyházi adó körül, melyet eddig a vallásegyenlőség elvének sértésével mindegyik felekezet kénytelen az anyaegyháznak fizetni ; az egyes helyhatóságok, s nem a központi kormány alatt álló rendőrségnek országossá átalakítása sat. Ha nem többen, mint csak a felsorolt tárgyakban intézkednék is a parlament, úgy az ez évi törvényhozás nem ugyan fényesnek, de mégis hasznosnak mondathatnék. Anglia zenekedvelő, de nem zeneértő ország. Az első rangú színházak s közkertekben úgy, mint a penny-színelőadások s a szombat esti vegyes mulatságokban, legtöbb vonzerővel a közönség nagyobb tömegére a szó és hangzene, s a táncz bír, mely utóbbit általában nem annyira maga járni, mint inkább nézni szereti az angol. Nem is tapasztaltam sem Német- sem Francziaországban annyira vegyítettek s tarkázottaknak a színelőadásokat a kedvtöltés említett három elemével, mint itt a britt szigeten. Az alsó s középosztályok magánvigalmainak is fő jellemvonása nem más Angliában, mint a társkör minden egyes tagjainak sorra énekeltetése akként, hogy minden dal vagy ennek fejezete az összes ma platók kardala kíséretében ismételtetik. Ne keressen mégis, zenét és éneket illetőleg, mitélvet valaki az angol közös magánvigalmakban. Mert,, mint megjegyzem, Anglia zenekedvelő, de nem zeneértő ország, az utczai muzsika hazája, amint is ez utóbbiról meggyőződhetik mindenki, ki szombati napok estjein járja be a városok utcáit, s azt tapasztalja, hogy bármerre fordul, mindenütt élesen harsogó trombita, s még élesebben sértő hegedű-hangok ütköznek az utczasarkokból s a csapszékek ajjai elől (mert magában a csapszékvagy serházban nem férnek el zenészek, a házak inkább szeszes italt áruló boltok, mint continensi modorban épített korcsmák lévén), a füldobokba, ezeket elzsibbadásig döngetve. Külső oka ez ország míveletlen zeneizlésének (a belsőkről nem szólok) az, hogy az operaházak (melyek többjeit csak „full dress“ben, azaz fekete nadrág s frakk, fehér mellény, nyakkendő, keztyűben látogathatod) s mindazon közhelyek, hol classikus zene adatik elő, a belépti díj magassága miatt csak a vagyonos, osztálynak állnak nyitva. A műizlés emelkedését gátló ezok elhárítására, a Drury - Lane színház igazgatója 100 — a legjelesebb olasz és német operaművekből kiszemelt operaelőadásokra szerződött egy jeles daltársasággal oly feltételek mellett, minek szerint az alsóbb osztály is élvezheti a műveit zene gyönyöreit. A kísérlet eddig szép sikernek örvend. A britt ipari vállalati szellem csodaművének, a sydenhami kristály- vagy néppalotának r megnyittatását már óriási falragaszok hirdetik. A megnyitás jövő május havában, a királynő által s születése napján fog megtörténni. Ez egész nagyszerűségében még ki nem fejlődött, de a másfél millió ftst. költséggel csak félig előállítottakban is már óriási vállalat sikerülte iránt sokan kétséget emelnek. Először azért, mert a béke e dicső templomának kapui épen háborúnak idején fognak feltáratni; másodszor azért, mert a béke s ájtatnak szentelt napokon , vasárnap s ünnepnapokon zárva leend, s ezért a nemzet többsége, a köznapokon munkája után látó osztály által nem fog gyakrabban látogattathatni. Én a kétségnek a második okból egészen, az elsőből csak annyiból látom helyét s alapját, mert háború s az azt rendesen követő drágaság idején , nem igen lesz hajlamos módja a munkásosztálynak napi keresete feláldozásával, s igy jóval drágábban szerezni meg a sydenhami palota elveit, mint szerezheti ,azt a köznapokon is szabad vagyonos osztály. Kár is volt a kristálypalotát néppalotának elkeresztelni, ha a néperkölcsök s ismeret kifejtésére nem leend befolyással. A „M. Advertiser*” egy híre szerint, a véletlen légbe röpítő Kronstadt nagyobb részét, mi is igen elcsüggeszté az e vár körüli vidék vakbuzgó lakosságát. E hírnek egyébiránt itt senki sem ad hitelt. Ugyanaz a „M. Advertiser“ állítja mai czikkében, hogy, Dundas admirál ellen, ki két hónapnál hosszabb ideig mulatott a partokon álló kéjlakban anélkül, hogy csak egyszer is lábát tette volna a lobogós, vagy a flotta egyéb hajójára, s ki az egész télen, át egy ágyúlövést sem tétetett gyakorlatul, de eltart pár lövést, mit nem tréfából irányzott az ellenség, a fegyelmetlenségbe kitörő indignatio uralkodik a fekete-tengeri hajóhadon. Anglesey marquis s Cockburn lord meghaltak. Paris, apr. 30. — S. — A „Monrteur‘ mai számában igy nyilatkozik: „Ha a most készülő kicsisre gondolunk, meglep bennünket ama körülmények fontossága, melyeknek közepette ment végbe a fiatal austriai fejedelem éltének két ünnepélyes ténye, trónra lépése s házassága. Austria megőrzendi e két nap emlékét. Ha az egyik a belviharok végére s a rend helyreállítására emlékeztet, — a másik — ezt bizton hiszszük — egy annál dicsőbb politika korszakát jelölendi, mivel annak hivatása Európa s a polgárisodda általános érdekeinek védelme leend.44 A „Moniteur“ ezen kis czikke nem más mint körülírása tegnapi czikkének a bécsi kabinet politikájáról az orosz seregek Kisoláhországbeli visszavonulása tárgyában, ennélfogva ismét azt látszik mutatni, mikép a franczia kormány az austriai porosz szerződés tartalmát még nem ismeri,vagyis azt véli, mikép oka van talán attól tartani,várjon a szerződés oly kötést nem foglal-e magában,mely most,midőn a Kisoláhországbóli kivonulás a harcztért az austriai határtól eltávolítja, a bécsi kabinet kezeit megkötné ? Ezért emeli ki tegnap a „Moniteur,“ miszerint az Austria által aláírt jegyzőkönyvben az ottomán birodalom nem csupán egy részének odahagyásáról van szó, ezért céloz ma arra, mikép Austria magát lekötelezte. Europa s a civilisatio közérdekeit védelmezni. A franczia kormánynak ez oly könnyen magyarázható módon nyilvánított aggodalmai igazolni látszanak némikép a politikai körökben keringő ama hírt, miszerint Oroszország Poroszországgal titkos egyetértésben vonult ki Kisoláhországból, s a porosz kabinet mindent elkövet, hogy Austriát Oroszország elleni fellépéstől visszatartsa. A vizsgálat gróf Montalembert ügyében egy más irányba vágott, miután így nem volt lehetséges a gróf bűnrészességét az ismeretes levél közzétételére nézve megállapítni. Tudomás szerint Montalembert egy másik levelében, melyet Dupin úrhoz intézett s mely a „Siécle“-ben jelent meg, néhány sort a vádolt levélből ismétle. De a „Siécle 4 nem merte mindazon helyeket, melyek Montalembert ur kéziratában voltak, kinyomatni; ezen második levél egész terjedelmében aztán az „Indep. belge“ben jelent meg, s a vizsgálat most támpontot keres azon vádra, mikép gróf Montalembert ama második levelet, melyben a vádolt levél legélesebb helyei ismételtetnek, maga küldé el közlés végett az „Ind. belge“nek. Innen láthatni, mikép minden eszközhöz nyúlnak, hogy meneküljenek azon zavarból, miszerint ne legyenek kénytelenek gróf Montalembert törvényes üldözését alapnélkülinek nyilvánítani. A vasárnap megülésére vonatkozó propaganda nagy előlépéseket tesz Párisban, azonban ok nélkül tulajdonítanánk vallási jellemet e haladásnak. A forgalom pangása s az ipar szomorú helyzete egyedüli oka annak, hogy a kereskedők és gyámnokok raktáraikat vasárnaponkint bezáratják, mert miután alig bírják köznapon foglalkozatni embereiket, ennélfogva korántsem kedvetlen rájuk nézve, hogy azokat legalább alkalmas ürügy alatt vasárnaponkint fölmenthetik a munkától és a bértől. Mindazáltal e dolog jó oldallal is bír. Ha a vasárnap megülése egyszer szokással erkölcsös törvénynyé vált, akkor jobb időkben is fenn fogja magát tartani. A hírlapok még nem tudták magukat elhatározni, mivel egyik sem akarja megkezdeni a vasárnap utáni napon meg nem jelenést.. A „Siecle4“ egyenesen kinyilatkoztató, mikép mindenesetre ugyanazon módon jelenik meg ezentúl íb, mint eddig a „Journé des Débats“ és a „Presse“ még nem nyilatkozott, a félhivatalos és vallási lapok, mint az „Univers“, „Union“ és „Gazette de France44 a vasárnap megülése mellett szónokolnak , de egyik sem akarja megkezdeni, a „Charivari“ legnagyobb örömére, mely életét gyakorolja azon ájtatos embereken, kiknek nincs bátorságuk, jót önmagáért cselekedni. Egy évben sem volt annyi hangverseny, mint az idén, és ha valamennyi zenésznek, kik nekem jegyeket küldtek, hogy a külföldet művészetük leírásával mulattassam, akaratát teljesítenem kellene, akkor akár ne tennék egyebet, mint hangversenyekbe járni s ezekről tudósítani. Csak egy művészt szabadjon azonban megemlíteni, J. J. Schulhoff hírneves prágai zongorászt, kinek hangversenye múlt héten valóban feltűnő volt. A művész az egész estét egymaga tölte be jeles játékával, s minden darabja hallatlan tapsviharra ragadta a fényes közönséget. A leghosszabb és nehezebb darabokat, miket Schulhoff maga szerzett, ismételnie kellett, s a művész — mondhatni — valódi diadalt ünnepelt. Debreczen, ápril 24. A mai nap valamint Debreczen város úgy az összes austriai birodalom lakosaira nézve is elfelejthetlenül örömnek napja volt. Igen, mert a közös czélra törekvő millió alattvalók örömérzeményei, szívből eredeti áldásai találkozának ezen napon, Öcs. k. Apostoli Felségének magas nászünnepélye napján. E városban örömünnepet szentelt a lakosság, s a délelőtti 9 órakor megszólalt harangok zúgása között Alsó-Észak-Bihar megye hatósági főnöke Reviczky Menyhért urnak, mint e városban az országos fejedelmi hatóság képviselőjének elnöklete alatt, a városház nagy teremében fölötte nagy számban összegyűlt cs. k. katonai tiszti kar, cs. k. álladalmi s városi hivatalnokok, lelkészek, tanárok, s a n.váradi cs. k. helytartósági osztálynak csak f. hó 23-án leérkezett rendelete szerint megerősített községi tanácsnokok, követve az ünnep méltóságához képest díszesen öltözött nagyszámú helybeliektől, s az országos vásárra ide özönlött sokaságtól, előbb ugyan a r. kath. templomban — hol kisprépost s n.váradi kanonok Házy Károly ur,a templom előtt felállított, cs. k. Lajos főherczeg nevet viselő katonaság egy osztályának diszlövései között, vezeté a hálaadó isteni tiszteletet— majd a ref.nagy templomban seregjenek össze, hol a ref. főiskolai ifjúság éneklőkara által az uj néphymnus elzengése után, egyházkerületi superintendens őagának Bécsben időzése miatt, és Ő s András ref. lelkész ur tatta az egek urához buzgó imádságot, mit szíveikben áldáskivánataikkal a lakosság ezerei kísértek; onnan az ihletett örömimák végeztével, a ps. k. tisztikar és a díszegyenruhában levő hivatalnokok, s a lakosság közöl többen a városháza nagyteremébe visszatérve, tanúi valának egy magasztos jelenetnek, amennyiben a szorgalmas kinyomozás szerint összeírt városbeli 350 legszegényebb ügyefogyottak között, a lakosság által adakozás utján befolyt összeg — fejenként ott 20 kijával — kiosztatott, s tanúi valának az örömteljes lelkesedésnek, melyet azok akkor, midőn — jelenleg Bécsben mulató polgármesterünk Csorba János ur távollétében — helyettese Szőllősy János tanácsnok ur által a mai ünnepélynek czélja,s az hogy a könyöradományok kiosztása, a szegényekről is el nem felejtkező legjobb Fejedelemnek akaratából történik, meg - magyaráztatott, — egyező szívvel kifejezének, a nagy nap örömében ők is részesülve, örömkönyek között kívántak áldást, kívántak a jelenvoltakkal együtt zavartalan boldogságot ama szent frigyre, melyet a birodalom minden népei jövő boldogságuk újabb zálogául üdvözlenek. Estve a színházban, teljes kivilágítás mellett, az összes színészi személyzet által az uj néphymnus énekeltetett el, s azután a nagy nap tiszteletére, nagyszámú közönség előtt, alkalomszerű színmű adatott. A városi hatóság azon bizodalmas viszonyt, melylyel e város közönsége ács. katonaság iránt viseltetik, a jelen kedvező alkalommal tettleg is tanúsítandó, az e városban létező katonaság között az őrmestertől lefelé leendő kiosztás végett a cs. k. kát. állomási parancsnoksághoz 500 pftot juttatott; azonban a hatóság és lakosság által tervezett kivilágítás, a legfelsőbb helyről nyilvánított akarathoz képest elmaradt. Isten áldja meg és tegye tartósan boldoggá, millió alattvaló javára s örömére 0 cs. k. Apostoli Felségét és Felséges hitvesét PEST, május 4. Hírlapi szemle. A „Preuszische Corr." a porosz kamrák ápr. 29-kén történt bezárására vonatkozólag ezt írja: „A kamrákat öt hónapi ülésszak után királyi felsége meghagyásából ministerelnök ur ma egy oly beszéddel zárta be, mely közzététetvén, minden porosz szívre jótékony hatást gyakorolni el nem tévesztendi. Nagyfontosságú tárgyak valának, melyek a kamrák előtt a most befejezett ülésszak alatt tanácskozás végett fennforogtak, és a legtöbbek, hozzátehetni véljük, a legfontosbak e tárgyak közöl, amint a miniszerelnök, midőn a kormány háláját nyilvánító, kiemelni szükségesnek tartotta, kielégítő módon végeztettek be. Törvényhozásunk reformja s tökéletesbítésének megkezdett műve, a kamráknak király ő felsége kormányával folytatott legörvendetebb egyetértésben nyilatkozott tevékenysége által, lényegesen előmozditatott; s ugyanazon egyetértés más, a haza jövőjére nézve nagyjelentőségű ügyekben is oly módon bizonyult be, mely újabban erősíti, mikép a porosz monarchia régi alapja — a trón és nép közti benső öszhangzat — minden időkön át rendületlenül meg van állapítva. Csak a megelégülés általános érzetét ébresztheti ezen országban az, midőn a miniszerelnök beszéde végén arra utalt, mikép a kormány a kamrák hitel-jóváhagyása által eszközöket nyer „az általa eddig előkövetett utón teljes egyességben Austriával s egész Németországgal, s egyetértésben a többi nagyhatalmakkal tovább is haladni,s a jövő minden változandóságaiban Poroszország királya, és hű s mindenkor harczkész népe számára azon állást megőrzeni, mely őket a jelenkor nagy európai kérdésének megoldásánál illeti,és örömteljes reményekre jogosít az, ha még most is kijelenthető az, „miszerint a megzavart béke helyreállítása s annak lehető biztosítása mindazon határozatoknál, melyekre magát ő felsége— legkegyelmesebb urunk — indíttatva lenni érzendi, törekvéseinek szem elől nem téveszthető czélja maradand.“ Május 5-én 1854. Napi események. (Fővárosi és vidéki napló.) Május 5. * Lasztatner Antal, veszprémi éneklő- kanonok, tudományáról, jótékonyságáról és számos latinés magyar, többnyire névtelenül kiadott jeles irodalmi műveiről ismert és köztiszteletben álló férfiú, m. hó 30-kán életének 80-ik évében meghalt.