Budapesti Hírlap, 1854. május (409-433. szám)

1854-05-05 / 412. szám

Pest, Péntek,­ BUD­A P­E­S T I S BIH LAP Szerkesztői iroda van: ország-ut, 6. sz. a. (Runewalderházi 2-ik emeletben. - - . - - .................. ........................................................... . -!■■ — ■«gjelenik « lap, hétfőt • a főbb finnepak a tini napokat ki­víva , mindennap reggel. Blöéiottsl dl] : Vidékre, féléve­t a­.1© frt., évnegyedre: 5 fr. SO kr. Helyben, f­é­l­­ évret­ 8 frt., évnegyedre: 4 frt — A hirdetitek Stafor halébiott eorántk egytserl beiktatéeaért 6 kr, több­­nőrlért pedig 4 kr. sifmittatik. — Igyee ném 30 pkr. llfiflinthetni — helyben a lap kiedd hivataléban, Lakáé a L­­ám tér a könyvnyomdájában (Oraiégnt Knne­­valderhícban,­ vidéken minden ea. kit. p o ■ t ah lav a* -telné­­.­­T Al alOflaetéet tartalmazó levelek a calm. lak­hely a Qtöltő ponts feljegyzése mellett, a pénnnel egyfitt b ér ntatkti­­­v­a agyenezen a kiadd hivatalhoz ata­dtandok. HIVATALOS RÉSZ. F. d. apr. 26-kán 5072. és 5074. sz. alatt kelt igazságügyministeri bocsátvány által az ügyvédség ideiglenes gyakorlására kineveztettek.­ A debreczeni fötörvényszéki kerületben hivatali székhelylyel Szarvason: Janosovits Pál. Aradon: Vaj­na Miklós. SEMHIV­ATALO8 RÉSZ. Levelezések. London, ápr. 28. dl Példásan ülte meg Anglia a nemzeti böjt­nek, az országos alázatnak s közimának napját; sőt nagyobb áj­tattal s komolyabban ülte meg azt, mint megtartá a cholera idején megrendelt or­szágos böjtöt, így hirdeti ezt pártkülönbség nél­kül a sajtó. A parl­ament ismét együtt ül. Ha húsvét­­előtti munkásságának eredményét tekintjük, úgy húsvétután megkezdett működésétől sem vár­ható egyéb, mint: szárnyaszegése a Dunánál ala­kuló nagy események fölött magasban repdeső reményeknek, s meghiúsítása azok várakozásának is, kik önérdeket szerényebb körben, a Themse partjain hajhásznak. Főbb tárgyai különben az évi ülés második szakaszának a következők leen­dőnek : a szegény­ telepedési s szállítási törvé­nyeknek, miután átjavíttattak, Izlandra is, alkal­maztatása ; az oxfordi s cambridgei egyetemek ősalkotmányának oda idomitása, hogy e nevelő s oktató intézetek tanmódja szabadabb, tantár­gyainak sora hosszabb s a kor igényeihez mér­tebb legyen, s hogy a tanítók s elöljárók osz­tályrésze az egyetemi kormányzatban arányosabbá, a többséget s közszellemet képviselővé tétessék, a tanulók szűk köre pedig szélesbíttessék, a val­lásfelekezeti megszorítások kevesbítése által; az egyházi törvénykezés tág határai keskenyíttesse­­nek;­ a polgári államszolgálat újra szerveztessék akként, hogy a polgári hivatalokat ezentúl ne a a kormány osztogassa pártfogoltjainak, hanem azokkal szigorú vizsgálat útján kiderült képesség s érdem jutalmaztassék; a zsidókat törvényho­zókká avató parliament eskü­beli törvény erejére emeltetése; a vaspályatársulatok közti versenyből eredő kereskedelmi fennakadásoknak megelőzése,­­s utazási kényelem előmozdítása oly törvények által, minek a kereskedelmi hajózást szabályoz­zák ; rendelkezés az egyházi adó körül, melyet eddig a vallásegyenlőség elvének sértésével mind­egyik felekezet kénytelen az anyaegyháznak fi­zetni ; az egyes helyhatóságok, s nem a központi kormány alatt álló rendőrségnek országossá áta­lakítása sat. Ha nem többen, m­int csak a felsorolt tárgyakban intézkednék is a parl­ament, úgy az ez évi törvényhozás nem ugyan fényesnek, de mégis hasznosnak mondathatnék. Anglia zenekedvelő, de nem zeneértő or­szág. Az első rangú színházak s közkertekben úgy, mint a penny-színelőadások s a szombat esti vegyes mulatságokban, legtöbb vonzerővel a kö­zönség nagyobb tömegére a szó és hangzene, s a táncz bír, mely utóbbit általában nem annyira maga járni, mint inkább nézni szereti az angol. Nem is tapasztaltam sem Német- sem Franczia­­országban annyira vegyítettek s tarkázottaknak a színelőadásokat a kedvtöltés említett három ele­mével, mint itt a britt szigeten. Az alsó s közép­osztályok magán­vigalmainak is fő jellemvo­nása nem más Angliában, mint a társkör minden egyes tagjainak sorra énekeltetése akként, hogy minden dal vagy ennek fejezete az összes ma pla­tók kardala kíséretében ismételtetik. Ne keressen mégis, zenét és éneket illetőleg, mitélvet valaki az angol közö­s magán­vigalmakban. Mert,, mint megjegyzem, Anglia zenekedvelő, de nem zene­­értő ország, az utczai muzsika hazája, a­mint is ez utóbbiról meggyőződhetik mindenki, ki szom­­­­bati napok estjein járja be a városok utcáit, s azt tapasztalja, hogy bármerre fordul, mindenütt élesen harsogó trombita, s még élesebben sértő hegedű-hangok ütköznek az utczasarkokból s a csapszékek ajjai elől (mert magában a csapszék­­vagy serházban nem férnek el zenészek, a házak inkább szeszes italt áruló boltok, mint continensi modorban épített korcsmák lévén), a füldobokba, ezeket elzsibbadásig döngetve. Külső oka ez or­szág míveletlen zeneizlésének (a belsőkről nem szólok) az, hogy az operaházak (melyek többjeit csak „full dress“ben, azaz fekete nadrág s frakk, fehér mellény, nyakkendő, keztyűben látogatha­tod) s mindazon közhelyek, hol classikus zene adatik elő, a belépti díj magassága miatt csak a vagyonos, osztálynak állnak nyitva. A műizlés emelkedését gátló ez­­ok elhárítására, a Drury - Lane színház igazgatója 100 — a legjelesebb o­­­lasz és német opera­művekből kiszemelt opera­­előadásokra szerződött egy jeles daltársasággal oly feltételek mellett, minek szerint az alsóbb osztály is élvezheti a műveit zene gyönyöreit. A kísérlet eddig szép sikernek örvend. A britt ipar­i vállalati szellem csodaművé­­nek, a sydenhami kristály- vagy néppalotának r megnyittatását már óriási falragaszok hirdetik. A megnyitás jövő május havában, a királynő ál­tal s születése napj­án fog megtörténni. Ez­ egész nagyszerűségében még ki nem fejlődött, de a másfél millió ft­st. költséggel csak félig előállít­­ottakban is már óriási vállalat sikerülte iránt sokan kétséget emelnek. Először azért, mert a béke e dicső templomának kapui épen háborúnak idején fognak feltáratni; másodszor azért, mert a béke s ájtatnak szentelt napokon , vasárnap s ünnepnapokon zárva leend, s ezért a nemzet több­sége, a köznapokon munkája után látó osztály által nem fog gyakrabban látogattathatni. Én a kétség­nek a második okból egészen, az elsőből csak annyiból látom helyét s alapját, mert háború s az azt rendesen követő drágaság idején , nem igen lesz hajlamo­­s módja a munkás­osztálynak napi keresete feláldozásával, s igy jóval drágábban szerezni meg a sydenhami palota elveit, mint szerezheti ,azt a köznapokon is szabad vagyonos osztály. Kár is volt a kristálypalotát néppalotának elkeresztelni, ha a néperkölcsök s ismeret kifej­tésére nem leend befolyással. A „M. Advertiser*” egy híre szerint, a vél­­­etlen légbe röpítő Kronstadt nagyobb részét, mi is igen elcsüggeszté az e vár körüli vidék vakbuzgó lakosságát. E hírnek egyébiránt itt senki sem ad hitelt. Ugyanaz a „M. Advertiser“ állítja mai czikkében, hogy, Dundas admirál ellen, ki két hónapnál hosszabb ideig mulatott a par­tokon álló kéjlakban a­nélkül, hogy csak egy­szer is lábát tette volna a lobogós, vagy a flotta egyéb hajójára, s ki az egész télen, át egy ágyú­­lövést sem tétetett gyakorlatul, de eltart pár lö­vést, mit nem tréfából irányzott az ellenség, a fegyelmetlenségbe kitörő indignatio uralkodik a fekete-tengeri hajóhadon. Anglesey marquis s Cockburn lord meghaltak. Paris, apr. 30. — S. — A „Monrteur‘­ mai számában igy nyi­­­latkozik: „Ha a most készülő kicsisre gondolunk, meglep bennünket ama körülmények fontossága, melyeknek közepette ment végbe a fiatal austriai fejedelem éltének két ünnepélyes ténye, trónra lépése s házassága. Austria megőrzendi e két nap emlékét. Ha az egyik a belviharok végére s a rend helyreállítására emlékeztet, — a másik — ezt bizton hiszszük — egy annál dicsőbb politika korszakát jelölendi, mivel annak hivatása Eu­rópa s a polgárisodda általán­os ér­­dekeinek védelme leend.44 A „Moniteur“ ezen kis czikke nem más mint körülírása tegnapi czikkének a bécsi kabinet politikájáról az orosz seregek Kisoláhországbeli visszavonulása tár­gyában, ennélfogva ismét azt látszik mutatni, mi­kép a franczia kormány az austriai porosz szerző­dés tartalmát még nem ismeri,vagyis azt véli, mi­kép oka van talán attól tartani,várjon a szerződés oly kötést nem foglal-e magában,mely most,midőn a Kisoláhországbóli kivonulás a harcztért az au­­­striai határtól eltávolítja, a bécsi kabinet kezeit megkötné ? Ezért emeli ki tegnap a „Moniteur,“ miszerint az Austria által aláírt jegyzőköny­vben az ottomán birodalom nem csupán egy részé­nek odahagyásáról van szó, ezért c­éloz ma arra, mikép Austria magát lekötelezte. Europa s a ci­­vilisatio közérdekeit védelmezni. A franczia kor­mánynak ez oly könnyen magyarázható módon nyilvánított aggodalmai igazolni látszanak némi­­kép a politikai körökben keringő ama hírt, mi­szerint Oroszország Poroszországgal titkos e­­gyetértésben vonult ki Kisoláhországból, s a po­rosz kabinet mindent elkövet, hogy Austriát Oroszország elleni fellépéstől visszatartsa. A vizsgálat gróf Montalembert ügyé­ben egy más irányba vágott, miután így nem volt lehetséges a gróf bűnrészességét az ismeretes le­vél közzétételére nézve megállapítni. Tudomás szerint Montalembert egy másik levelében, me­lyet D­u­p­i­n úrhoz intézett s mely a „Siécle“-ben jelent meg, néhány sort a vádolt levélből ismétle. De a „Siécle­ 4 nem merte mindazon helyeket, melyek Montalembert ur kéziratában voltak, ki­­nyomatni; ezen második levél egész terjedelmében aztán az „Indep. belge“ben jelent meg, s a vizs­gálat most támpontot keres azon vádra, mikép gróf Montalembert ama második levelet, melyben a vádolt levél legélesebb helyei ismételtetnek, maga küldé el közlés végett az „Ind. belge“­­nek. Innen láthatni, mikép minden eszközhöz nyúlnak, hogy meneküljenek azon zavarból, mi­szerint ne legyenek kénytelenek gróf Montalem­bert törvényes üldözését alapnélkülinek nyilvá­nítani. A vasárnap megülésére vonatkozó propa­ganda nagy előlépéseket tesz Párisban, azonban ok nélkül tulajdonítanánk vallási jellemet e hala­dásnak. A forgalom pangása s az ipar szomorú helyzete egyedüli oka annak, hogy a kereskedők és gyámnokok raktáraikat vasárnaponkint bezá­ratják, mert miután alig bírják köznapon foglal­kozatni embereiket, ennélfogva korántsem ked­vetlen rájuk nézve, hogy azokat legalább alkal­mas ürügy alatt vasárnaponkint fölmenthetik a munkától és a bértől. Mindazáltal e dolog jó oldallal is bír. Ha a vasárnap megülése egyszer szokássa­l erkölcsös törvénynyé vált, akkor jobb időkben is fenn fogja magát tartani. A hírlapok még nem tudták magukat elhatározni, mivel e­­­­gyik sem akarja megkezdeni a vasárnap utá­n­i­­ napon meg nem­ jelenést.. A „Siecle4“ egyene­sen kinyilatkoztató, mikép mindenesetre ugyan­azon módon jelenik meg ezentúl íb, mint eddig a „Journé des Débats“ és a „Presse“ még nem nyilatkozott, a félhivatalos és vallási lapok, mint az „Univers“, „Union“ és „Gazette de France44­ a vasárnap megülése mellett szónokolnak , de egyik sem akarja megkezdeni, a „Charivari“ leg­nagyobb örömére, mely életét gyakorolja azon ájtatos embereken, kiknek nincs bátorságuk, jót önmagáért cselekedni. Egy évben sem volt annyi hangverseny, mint az idén, és ha valamennyi zenésznek, kik nekem jegyeket küldtek, hogy a külföldet művészetük leírásával mulattassam, akaratát teljesítenem kel­lene, akkor akár ne tennék egyebet, mint hang­versenyekbe járni s ezekről tudósítani. Csak egy művészt szabadjon azonban megemlíteni, J. J. Schulhoff hírneves prágai zongorászt, kinek hangversenye múlt héten valóban feltűnő volt. A művész az egész estét egymaga tölte be jeles játékával, s minden darabja hallatlan tapsviharra ragadta a fényes közönséget. A leghosszabb és nehezebb darabokat, miket Schulhoff maga szer­zett, ismételnie kellett, s a művész — mondhatni — valódi diadalt ünnepelt.­­ Debreczen, ápril 24. A mai nap valamint Debreczen város úgy az összes austriai birodalom lakosaira nézve is elfe­­lejthetlenül örömnek napja volt. Igen, mert a kö­zös czélra törekvő millió alattvalók örömérzemé­­nyei, szívből eredeti áldásai találkozának ezen napon, Öcs. k. Apostoli Felségének ma­gas nászünnepélye napján. E városban örömünnepet szentelt a lakos­ság, s a délelőtti 9 órakor megszólalt harangok zúgása között Alsó-Észak-Bihar megye hatósági főnöke Reviczky Menyhért urnak, mint e vá­rosban az országos fejedelmi hatóság kép­viselőjé­nek elnöklete alatt, a városház nagy teremében fölötte nagy számban összegyűlt cs. k. katonai tiszti kar, cs. k. álladalmi s városi hivatalnokok, lelkészek, tanárok, s a n.­váradi cs. k. helytartó­­­sági osztálynak csak f. hó 23-án leérkezett ren­delete szerint megerősített községi tanácsnokok, követve az ünnep méltóságához képest díszesen öltözött nagyszámú helybeliektől, s az országos vásárra ide özönlött sokaságtól, előbb ugyan a r. kath. templomban — hol kisprépost s n.­vá­radi kanonok H­á­z­­­y Károly ur,a templom előtt­ felállított, cs. k. Lajos főherczeg nevet viselő ka­tonaság egy osztályának diszlövései között, ve­­­zeté a hálaadó isteni tiszteletet— majd a ref.nagy templomban seregjenek össze, hol a ref. főiskolai ifjúság éneklőkara által az uj néphymnus elzen­­gése után, egyházkerületi superintendens ő­agá­­nak Bécsben időzése miatt,­­ é­s Ő s András ref. lelkész ur tatta az egek urához buzgó imádságot, mit szíveikben­ áldáskivánataikkal a lakosság eze­­rei kísértek; onnan az ihletett örömimák végezté­vel, a ps. k. tisztikar és a díszegyenruhában levő hivatalnokok, s a lakosság közöl többen a vá­ros­háza nagyteremébe visszatérve, tanúi valának egy magasztos jelenetnek, a­mennyiben a szor­galmas kinyomozás szerint összeírt városbeli 350 legszegényebb ügyefogyottak között, a lakosság által adakozás utján befolyt összeg — fejenként ott 20 kijával — kiosztatott, s tanúi valának az örömteljes lelkesedésnek, melyet azok akkor, midőn — jelenleg Bécsben mulató polgármeste­rünk Csorba János ur távollétében — helyet­tese Sző­llő­sy János tanácsnok ur által a mai ünnepélynek czélja,s az hogy a könyöradományok kiosztása, a szegényekről is el nem felejtkező legjobb Fejedelemnek akaratából történik, meg - magyaráztatott, — egyező szívvel kifejezének, a nagy nap örömében ők is részesülve, örömkö­­nyek között kívántak áldást, kívántak a jelenvol­takkal együtt zavartalan boldogságot ama szent frigyre, melyet a birodalom minden népei jövő boldogságuk újabb zálogául üdvözlenek. Estve a színházban, teljes kivilágítás mellett, az összes színészi személyzet által az uj néphym­nus énekeltetett el, s azután a nagy nap tiszte­letére, nagyszámú közönség előtt, alkalomszerű színmű adatott. A városi hatóság azon bizodalmas viszonyt, melylyel e város közönsége ács. katonaság iránt viseltetik, a jelen kedvező alkalommal tettleg is tanúsítandó, az e városban létező katonaság kö­zött az őrmestertől lefelé leendő kiosztás végett a cs. k. kát. állomási parancsnoksághoz 500 pftot juttatott; azonban a hatóság és lakosság által tervezett kivilágítás, a legfelsőbb helyről nyilvá­nított akarathoz képest elmaradt. Isten áldja meg és tegye tartósan boldoggá, millió alattvaló javára s örömére 0 cs. k. A­p­o­s­­toli Felségét és Felséges hitvesét PEST, május 4. Hírlapi szemle. A „Preuszische Corr." a porosz kamrák ápr. 29-kén történt bezárására vonatkozólag ezt írja: „A kamrákat öt hónapi ülésszak után király­i felsége meghagyásából ministerelnök ur ma egy oly beszéddel zárta be, mely közzététetvén, minden porosz szívre jóté­kony hatást gyakorolni el nem tévesztendi. Nagy­­fontosságú tárgyak valának, melyek a kamrák előtt a most befejezett ülésszak alatt tanácsko­zás végett fennforogtak, és a legtöbbek, hozzá­tehetni véljük, a legfontosbak e tárgyak közöl, a­mint a miniszerelnök, midőn a kormány háláját nyilvánító, kiemelni szükségesnek tartotta, kielé­gítő módon végeztettek be. Törvényhozásunk reformja s tökéletesbítésének megkezdett műve, a kamráknak király ő felsége kormányával foly­tatott legörvendetebb egyetértésben nyilatkozott tevékenysége által, lényegesen előmozditatott; s ugyanazon egyetértés más, a haza jövőjére nézve nagyjelentőségű ügyekben is oly módon bizonyult be, mely új­abban erősíti, mikép a po­rosz monarchia régi alapja — a trón és nép közti benső öszhangzat — minden időkön át rendület­lenül meg van állapítva. Csak a megelégülés ál­talános érzetét ébresztheti ezen országban az, midőn a miniszerelnök beszéde végén arra utalt, mikép a kormány a kamrák hitel-jóváhagyása által eszközöket nyer „az általa eddig elő­követett utón teljes egyességben Austriával s egész Németországgal, s egyetértésben a többi nagyhatal­makkal tovább is haladni,­­s a jövő minden változandóságaiban Porosz­­ország királya, és hű s mindenkor harczkész népe számára azon állást megőrzen­i, mely őket a jelenkor nagy európai kérdésének megoldásánál ill­eti,é­s örömteljes reményekre jogo­­sít az, ha még most is kijelenthető az, „miszerint a megzavart béke helyreállítása s annak lehető biz­tosítása mindazon határozatoknál, melyekre magát ő felsége— legke­gyelmesebb urunk — indíttatva len­ni érzen­di, törekvéseinek szem elől nem téveszthető czélja maradand.“ Május 5-én 1854. Napi események. (Fővárosi és vidéki napló.) Május 5. * Lasztatner Antal, veszprémi éneklő- kanonok, tudományáról, jótékonyságáról és számos latin­­és magyar, többnyire névtelenül kiadott jeles irodalmi mű­­veiről ismert és köztiszteletben álló fér­fiú, m. hó 30-kán életének 80-ik évében meghalt.

Next