Budapesti Hírlap, 1854. május (409-433. szám)
1854-05-28 / 431. szám
Vannak, — hogy ez ügytől is a vallás vagy egyház szereplése ki ne maradjon, akik a mondott jogakadémiától némileg azért is idegenkednek, vagy legalább azzal egészen megbarátkozni nem tudnak, mivel azt a lényegesen protestáns és ilyen alapítványokkal bíró, azok által fentartott debreczeni főiskolának protestáns jellemével egybeférőnek nem hiszik, mely nézetben mások megint egyházi szűkkeblüséget látnak. S mivel e jogakadémiában jelenleg, bár négy jeles tanára van, kik közt a derék s fáradhatlan buzgóságu igazgató Szűcs István méltán említhető, — a növendékek száma a 18—20-at mostnem haladja, némelyek maguk ellenészrevételüket annak irányában a mondott számra is kívánják alapitni, s igy ez intézet felállítása némileg egy gazdagnak fényűzéséhez lenne hasonlítható. Mondják azt is, hogy az összes tanítói kar, legalább annak nagyobb része, még a mult 1852-ben az akkor tartott egyházi gyűlés elé terjesztette e jogakadémiára nézve maga kétségeit, s az uj szervezést illető nézeteit, magát az utókor előtt legitimálni akarván — kifejtvén különösen, hogy ez akadémia felállítása a tanítás körének lényegesen szűkebbre szorulását vonta maga után, midőn jelenleg p. o. bár több philosophiai tudományok egybekapcsolva adatnak elő, jelesen a derék Vécsei József most is oly kiterjedésben tanítja maga szakját mint régen, — de azért igen fontos tudományok p. o. mathesis és physika, historia nem taníttatnak, s e részben a debreczeni főiskola növendékeinek az említett és az életre nézve oly szükséges tudományoknak a félgymnasiumban előadott rövid vázlatával kell beérniük. Annál sajnosabb pedig e körülmény, mivel kitűnő jeles, az említett tudományokra alkalmas tanárok e főiskolában nem hiányzanak, így p. o. a históriában szép avatottsággal biró Tóth Ferencz a „magistra vitae“ helyett, mint hallottam, a paedagogia történetének előadására van szorítva, — a természeti tudományok minden ágaiban jártas és tanári mint orvosi minőségben egyaránt becsült Török József csupán chemiát tanít, — a theologusoknak, mig Lugossy József, ki alapos és sokoldalú tudományosságáért méltán neveztetik „élő könyvtárinak — egyedül a zsidó nyelv grammatikáját tanítja, mi valóban a gyertyának szándékosan véka alá rejtését foglalja magában. — A theologiai seminarium egyébiránt — melynek élén van a valódi felvilágosodott és tudós protestáns theologus, a főiskola legrégibb, igen érdemes tanára Aranyi István — e megjegyzések daczára is, talpra esett, derék tanárok alatt szépen virágzik, s maga elrendeltetésének hasznos és értelmes néptanítók formálásával teljesen megfelel. A félgymnasiumot illetőleg, ebben buzgó és szorgalmas igazgató Kovács Pál vezetése, s több szép műveltséggelbiró ifjú tanárok alatt, a tanítás rendesen és czélszerüleg foly. Meglátogatta azt közelebbről e hó első napjaiban pestkerületi cs. k. protestáns iskolafelügyelőt.er. Mikulás János úr, ki miniszeri biztos minőségben járt itt, és saját kerületén kívül, mint halljuk, a pozsoni, soproni s nagyváradi kerületekben is a protestáns iskolákra ideiglenesen felügyelésre kiküldve van, mely körülmény a benne vetett magas bizalomnak szép és kitűnő bizonysága, mit éles belátásával, helyes tapintatával, s fáradhatlan munkásságával teljesen meg is érdemel, s itt is, mint biztosan tudom, igen szives elfogadással és teljes nagyrabecsüléssel találkozott. Úgy értesültem, hogy a tisztelt iskolafelügyelő a félgymnasiumot gondosan megvizsgálván, annak jelenlegi állásával maga megelégedését nyilvánította. Végre nem hallgathatom el, hogy e város népességének közelebbi felszámlálásakor a református lelkek száma 42.000-en felül lévőnek találtatott, — s igy az valóban nem ok nélkül neveztetik kálvinista Romának. — Egy utas. PEST, máj. 27. (Hírlapi szemle.) A „Moniteur de l’ armée“ Gallipoliból május 9-től kelt levelek után, némely érdekes adatokat közöl az ottani Tanézia csapatok helyzetéről. „A Gallipoliban összegyűlt csapatok egésségi állapota,“ — úgymond —„igen kielégítő. A kórházakban igen kevés beteg van, s a török matrózokat s katonákat leszámítván, seregünkben alig esik száz emberre egy beteg. Ezen helyzet annál kielégítőbb, mivel csapatjaink szinte hat hét óta, mióta t. i. a gallipolii félszigetet megszállva tartják, szüntelen erős hidegről afrikai hőségre rögtöni átmeneteleknek voltak alávetve. De ama gondosság, melylyel katonáink jólléte fölött őrködnek,ellensúlyozza azon rosz hatásokat, miket az éghajlati viszonyok idézhetnének elő. Katonáink az első nap óta elfogadásukra egészen kész sátrakat találtak , s azóta a csapatok akár kiszállásuk, akár állásuk változtatása alkalmával, egyetlen évet sem töltenek szabad ég alatt táborozva. A szultán kormánya által szolgáltatott vastag szalma-gyékények biztosítják azokat a föld nedvessége ellen. Egy, Törökországban általánosan használt étel, a piac (hússal főtt rizs) ajánltatott a csapatfőnököknek. A katonák megtanulták ezt a rendelkezésükre álló egyedüli eszközökkel elkészítni. A kísérlet igen jól ütött ki, s Canrobert tábornok meghagya, hogy ezen belföldi étel minden másodnap szerepeljen a katonák étrendjében. A sereg közt kiosztatott kenyér igen jó minőségű, és sokkal jobb annál, mely a nép s az angol sereg számára készíttetik; a cukor-s kávékiosztások szabályosan történnek, szóval semmit sem kímérnek, csakhogy katonáink minden lehető kényelemmel legyenek ellátva. Az első csapat megérkeztekor egy ideiglenes tűrhető kórház állíttatott fel két házban, melyekben mintegy 40 beteg találhatott helyet. Az első betegek oly ágyneműekkel láttattak el,miket a szemaszker küldött Konstantinápolyból. Azonban ez csak kezdetnek lévén jó, haladéktalanul tökéletesebb intézetről kelle gondoskodni. Ezért egy másik kórházat szerveztek. Az ázsiai Dardanellák kis városától mintegy 6 kilométre nyíre s északra, a szorulat partján van egy oly intézet, mely több évekig kórházul szolgált az utasok számára; ez a N a gara foknál, az ezen nevet viselő erősségtől 250 métre nyíre, épen a régi Abydos romjain fekszik. A vesztegzárak eltöröltetvén, a török kormány ezen intézetet a franczia seregnek engedte át. Szóval, a sereg egésségi helyzete kedvező; a katonák mindnyájan jó kedvűek,s az angol katonákkal legjobb egyetértésben élnek. A Gallipoliban levő török zászlóalj igen harczias kinézésű ; a legénység fegyelmezett, s jó magatartása, mire annak az angol - franczia csapatokkali érintkezése bizonyosan sokat tett. Galipoli már franczia városhoz hasonlított naponkint mindennemű intézetek állíttatnak fel, és soha sem uralkodott ily élénkség ezen békés városban.“ A „Times“-nak Gallipoliból 6-ról az ottani csapatok helyzetéről többek közt így írnak : „A baj a felsánczolt tábor körüli munkálatok oly szorgalommal folynak, hogy annak angol része legfölebb két hét múlva hihetőleg készen leend. A francziák szintén legnagyobb buzgalmat tanúsítnak, s szövetségeseikkel versenyeznek. A megerősített vonalnak egész hossza 7 (angol) mérföldet teend; ebből 3 mérföldet az angoloknak kell elkészítniök. Mindenütt gondoskodtak a kereszttűz megnyitásának lehetőségéről ; a föld természetét is mindenütt kellő tekintetbe vették. Védművek (redoute) kétségkívül szintén fognak felállíttatni; a francziák most különösen egy, vonaluk középpontján fekvő, igen erős polygon felállításán dolgoznak, erre fognak helyeztetni a legnehezebb ágyuk,hogy azokból a határos dombokra lehessen lőni. A földmunkálatokra vonatkozólag, egy-egy emberre naponkint 81 angol lábnyi földdarab számíttatik. A zuavok — mint mondják — többet dolgoznak, mit azonban nem könnyen lehet kimutatni. A szövetséges seregnek egyik legfőbb baja folyvást az iszákosságban áll. Egy reggel egyetlen századból 20 ember vonatott számadásra ily vétség miatt. Ezek közt egy óriási, felföldi skót (highlander), ki néhány zuárval rendéntul fraternizált, igen komikus látványt nyújtott, midőn tisztjeinek törvényszéke elé állíttatott. Öltözetét nagyrészben fölcserélte egy ily afrikai katonáéval, s most a vörös fezzel, vörössel hímzett kék dolmányban, a világos-kék övvel, s a tág vörös pantalonnal igen nevetséges alak volt. Még nem lehet tudni, hogy mi történt a zuavval, ki bizonyosan nem kisebb Bensatiót gerjesztett a highlander öltözetében, de ez utóbbinak rémült zavarát azok, kik látták, soha sem feledendik el- Valóban e szerfölötti fraternizálás árt a fegyelemnek." Napi események. (Fővárosi és vidéki napló.) Május 28. * F. hó 26-kán ismét indult egy gőzhajó Bécsból egyenesen le Viddin és Kalafátra. Az eddigi járatok elé a törökök részéről legkisebb akadály sem létetett. Mint tudjuk, a pestbudai kereskedelmi kamara körlevele szerint, a müncheni ipartárlatra szánt tárgyak határideje ma telik ki. A beküldők száma az utóbbi napokban e kamrai kerületben ismét szaporodott s harminczon felül áll. A pest-budai iparkamra néhány iparfoglalkozói küldvényeiket személyesen akarják Münchenbe kísérni, minek az ott szerzendő tapasztalatok által is kétségkívül igen nagy haszna lesz, annyival inkább, mivel mint értesülünk, a Magyarországból küldendő ipartermékek ügyében nem utaznak ki külön ügynökök, kik a kiállítandó czikkek hasznára, alkalmazására, tulajdonságaik felismertetésére, s összeköttetések szerzésére mintegy élő kommentárok gyanánt szolgálnának. * Több előkelő földbirtokos közremunkálásával egy egyesület fogna — hir szerint — létesíttetni, melynek főfeladata lenne, a magyarországi méhtenyésztés előmozdítása. A bizottmány székhelyéül Pest van kijelölve. * A bruck-győri vaspálya továbbépítését illető s Komáromban tartott vizsgálati bizottmány tárgyalásaira a pozsoni keresk.kamra alelnökét, Ueberpacher urat küldte le, kinek jelentése a továbbépítés fenforgó elveivel tökéletesen öszhangzik. * A „Pester Zig “-ban olvassuk, hogy a pesti háziurak Croessusa a dúsgazdag Mocsonyi ur,1 hó 25 és 26-ka közti éjjel meghalálozott. * Előfordult bűntetti eset következtében a legfelsőbb törvényszék elhatározta, hogy egy vádlott által tett ajánlat, valamely orzott jószág értékének megfizetésére azután, midőn az nála már megtaláltatott, s a vádlott azt birtokába vette, a 187. és 188. §§-ok értelmében elégtételnek nem tekinthető. * Máj. 14—20-kig a dunai gőzhajókkal 3 gabnaszállítmány ment föl Bécsbe az aldunai vidékekről összesen 25,306 mérő gabnával. * Egy előfordult polgári jogeset következtében a főtörvényszék elvégezte, miként a fájdalompénz, melyet valaki testi sérülése nyomán a sértőtől követelhet, halála után a sértett örököseire is átmegy, habár ez maga ebbeli igényét törvényesen nem kereste is. Közbirodalmi napló. Bécs, május 26. Ma reggeli 9 órakor a rendes gyakorlótéren, a jelenleg Bécsben mulató Erneszt szász-kóburggothai hg tiszteletére nagy katonai szemle tartatott Erneszt félig ő os. fens, vezénylete alatt. 9 órakor megjelent Császár Ő Felsége, Erneszthg ö k. fens, oldalánál, fényes kísérettel. Ellovaglás alatt a néphymnus zengett A fényes katonai ünnepélyen Császárné Ő Felsége is jelen volt. Délután a herczeg e kiens, tiszteletére nagy udvari ebéd volt. — Jólértesült körök állítása szerint Oroszország részéről a szerb fejedelemhez uj felszólítás intéztetett fényes ígéretek kíséretében a hozzá csatlakozás végett. A kormány még nem határozott. — Az uj értekezleti jegyzőkönyv tárgyalásánál, mely Bécsben kedden este íratott alá, mely által a Franczia- s Angolország közti, továbbá Austria s Poroszország közti szerződvények tudomásul vétettek s újabban jegyzőkönyvbe igtattatott, miszerin a korábbi jegyzőkönyvek alapján a négy hatalmak eljárásában tökéletes egyetértés létezik, jelen voltak gróf B . o 1. Schauenstein, lord Westmorsland, Bourquenay úr és gróf Arnim. — Erre vonatkozik a „’Morn. Chronicle" következő távirati tudósítása Bécsből, máj. 24-ről „A bécsi értekezlet tegnap (kedden) összeült, egy ij jegyzőkönyv tárgyalása és aláírása végett, melyben az angol-franczia és porosz-austriai különszerződvények tudomásul vétettek, és a négy hatalmak cselekvésének a korábbi jegyzőkönyvek alapjáni további egysége kimondatott." — Hallomás szerint M e y e n djo r ff orosz cs* * követ júniusban Gasteinbe mtmend szabadsággal, s távolléte alatt a követségi gyeket Fontoner vezetendi. — B. Meusebach porosz k. főconsul a dunai fejedelemségekben,néhány napig Bécsben mulatand. — Az austriai-porosz szerződés részleteiről a „CZC." ezeket közli: A szerződvény Austria és Poroszország azon egybehangzó nézetén alapul, hogy a török tartományoknak Oroszország általi folytonos megszállása a német érdekeket veszélyezi s kötelességgé teszi, először megkisérteni Oroszországot a fejedelemségekből kivonulásra békés utón rábírni, ezt követelni , e végett közös lépéseket tenni. Ha e követelés elutasíttatnék, a további rendszabályok mindenik fél szabadságára hagyatnak, anélkül,hogy közös eljárás kötelesség volna. Azon pillanatban, midőn Oroszország austriai vagy porosz területei, csapatai beküldése által, megsértene, bekövetkezik a kölcsönös segélyezés kötelessége. Az Oroszország elleni közös fellépésre továbbá Austria s Poroszország akkor is kölcsönösen kötelez vék, ha Oroszország valamely török tartományt bekeblezne. (E szerint a szerződvényben nincs arról szó, mintha a Balkánon átmenetei hadiesetnek fogna tekintetni.) — A „Wess. Z.“-nak írják Bécsből: „Tudva van, mikép a két német nagyhatalom az apr.'20-ai szerződésben megegyezett abban, hogy Oroszországhoz a dunai fejedelemségek elhagyása iránt még egy felszólitás intéztessék. Az ezt tárgyazó jegyzék máj. 10-kén indíttatott el Bécsből Sz. Pétervárra. A követi értekezlet e tárgyban két ülést tartott, t. i. 6. és 8án, s ez alkalommal elhatároztatott, hogy Austria és Poroszország közbenjárása által még egyszer és utoljára intéztessék Oroszországhoz az említett felszólítás, azon kijelentéssel, hogy ha már 25-ig a szepétervári kabinettől kötelező nyilatkozat nem érkezik, Oroszország további netalán teendő békeajánlatai nem fognak tekintetbe vétetni." (Külföldi napló.)London, máj.20.Cowley lord ma utazik vissza párisi állomására. — A „Court-Journal" szerint, Graham a Bathrend nagy keresztesévé fog kineveztetni, ama kitűnő szolgálatok jutalmául, miket mint az admiralitás első lordja tett. — A belga követ, Van de Weyer f. hó 24-kén fényes estélyt adand Cambridge herczegné tiszteletére. Páris, máj. 21. A császár ma St.-Cloudba indult, s onnan később a st.-ameri táborba menend, hol mint mondják, egy hónapig fog maradni. — Tegnap a törvényhozó testületben nem csekély sensatiót gerjesztett azon törvényjavaslat előterjesztetése, melynél fogva Toulouses Marseille városok községtanácsainak kinevezése a kormányra ruháztatik át, mint ez Paris és Lyonra nézve már előbb történt. — Császári rendeletnél fogva Regnault de St. Jean d’Angey tábornok ma iutattatott be a cs. testőrség parancsnokságába. Ugyancsak ma a guide-ek ezrede, szemle után, ezen testőrségbeli ezrednek kiáltatott ki. — Léon Faucher, ki egy hónap óta beteg volt, már gyógyulófélben van. * — Marseillei lapok szerint,Elohingen herczegdandár-tábornok (Ney tábornagy fia) csütörtökön ezen városba érkezett, hogy onnan keletre induljon. — A porosz király Le Barbier de Tinan admirálnak a vörös sas-rend diszjeleit küldé meg, azon segélyért, mit az egy porosz hajónak nyújtott. Az „Uj magyar múzeum. Egyszersmind a magyar academia közlönye kiadja Toldy Ferencz." Ez évben már 4 füzet jelent meg. Az időszaki sajtó fölött havonkint tartott szemlét s a „Petőfi Sándor és lyrai költészetünk" czitt dolgozatot kivéve, az „új magyar múzeum" maradt a régi. Ez utóbbi czikket, nemcsak mint az e folyóiratban kivételest, hanem mint irodalmilag figyelemre méltó jelenséget is kiemelendőnek tartjuk. A bírálók nagy része úgy jár el tisztében, mint a kezdő füvész, ki egy segédkönyvvel hóna alatt egyes növények meghatározására indul ki; mindazon virágot, mely útjába akad, szétszedi s a szerint, a mint könyve mesterséges vagy természetes rendszerben van írva, meghatározni és nevezniigyekszik. E széttépdelés, e szolgai meghatározás fölötte kevés eszmét nyújt a léleknek. Mennyivel több érv, mennyivel szélesebb eszmevilág tárul föl egy nagybani vizsgáló előtt! ő az egész növényt úgy a mint van gyűjteményébe rendezi, az egybehasonlítás mennyi érdekes gondolatra nem nyújt anyagot! E növények számos fajait ismeri már, tudja hogyan jön élő Helvétia harmatos hegyein, a kopár tengerpartokon — ahogyan fajul el az üvegházak csinált légkörében. Egyetlen virágból is képes megmondani, minő a föld, melyben fölcsirázott és tenyészett; minő az égalj, melytől gazdag vagy sintó leveleit és halvány vagy élénkebb színezetét nyeré, s sok más érdekes törvényeket, melyek csak a nagybani összehasonlításokból s számos mellék-körülmény ismeretéből derülhetnek ki. Az itészetben az ily nagybani vizsgálatok új korszakot nyitnak meg. A szerzőnek már nemcsak egyes művei bonczoltatnak, hanem annak összes műveiből életére, s viszont saját életéből műveire hozatik ítélet. Még ez sem elég; művei nyomán a kor s annak eszmeirányai, műveltségi foka lesz bírálat tárgyává — szóval a legújabb kor ítésze műértő, bölcsész, történet- és életiró egy személyben. Gyulai Pál fennemlített czikke e magasb rendű és nemesebb ítészet neméhez tartozik. Olvasói előtt eleven életrajz s ügyes toll igen érdekessé teszi — s épen ezért neveztük kivételesnek a „Muzeum" czikkei között. Hasonló szempontból van írva „Philosophiai mozgalmak." De e czikk nem életrajz, hanem bölcselmi fejtegetés, tárgyánál fogva kevés olvasóra számíthat. A „B. Mednyánszky Alajos emléke" már életrajz volna, hanem a szinezálás -elevenség hiánya miatti közérdeket még tudományos képzettségűek körében sem terjesíthet. A legelül említett időszaki sajtó fölötti szemle megelégszik egyes előfordult botlások helyreigazításával,eélszörte egy egy fcésakkel. Magasabb szempontot, nézeteket, elveket még eddig hiában kerestünk benne. Ez hiány ugyan, de nem irodalmi bűn. A hiánynál egy fokkal alantabb áll a hiba — ettől sem ment a múzeum tárczája. Mert szemléjében arra , mit minden becsületes és józan ítészattal és fonttal szokott mérni, 6 rőföt vesz elő; hol béltartalomról van szó, ujjain számít. Mintha nem tudná „derék tudósunk" (így nevezi a szerkesztő saját szemleíróját), hogy ami a számlálást és réffel mérést illeti, abban az utolsó gyermek is lehet oly tudós mint ő. Még ez is csak hagyján, de midőn látjuk, mi a kép a mi derék tudósunk névtelenségét arra használja, hogy hallatlan és nevetséges hízelgéseket mondjon el, akkor végkép el kell vesztenie a józanul itélők minden bizalmát. Semmi sem ronthatja annyira irodalmunk kritikája hitelét, mint midőn egy tudományos s komoly folyóirat bírálója megfeledkezik az önálló férfiasságról. (Olvasóinkat a magyar múzeum IV. füzetének 399-ik lapjára utaljuk.) Tekintsük sorra a múzeum ez évi 4 füzetének tudományos részét. E füzetek nagy részét nyelvészeti munkálatok foglalják el. Nyelvünket elemezni, mint Czuczor, s azt a rokonosokkal összehasonlítni, mint Hunfalvi, Pál: irodalmi érdem, s dolgozataik a szikkértők előtt méltán kincsek. A történeteU. részt igr. Kemény József mind a négy számon átvonuló két czikke foglalja el: Mikóuj vár emléke, és Bonfínius élete. (A kisebb közleményeket mellőzzük). Történeti könyveink e számos rejtekeit ismerő férfi közleményei a szakavatottak előtt szintén érdekesek. A bölcselem és annak szépészeti ága bőven van képviselve (Szontagh G., Horváth Cyrill és Erdélyi Jánostól.) • A természettudományok, egy igen speciális tárgyra vonatkozó rövid közleményen kívül, nincsenek ez egyetlen tudományos folyóiratunkban képviselve. Mindezen itt előszámlált munkák csupán szakértők előtt bírhatnak becscsel. A nyelvtaniak az akadémiai értesítőbe, egy szótár vagy nyelvtanba jobban beillenének, mint e folyóiratba, mely nem támaszkodhatik egyedül a szaktudósokra. A közönségnek még műveltebb osztálya is jobban szereti a nyelvet gyakorlatilag és ügyesen használva látni, mint annak száraz elemzéseit. Az elvont bölcselmi értekezéseket, meg lehetünk győződve, csupán egymás számára kiáktudós académia tagjai. A történeti adatok azon nyers feldolgozatlan állapotban, mint a poros krónikákból kiszedetnek, jutnak a közönség elé, melynek alig van kedve azoknak latin sorokba szedett hieroglypháival tölteni idejét. Mindezekben épen nem látjuk beváltvaazon év elegénített ígéretet, mely szerint a múzeum „népszerűségre" , „közérdekre" akar törekedni! 2420