Budapesti Hírlap, 1854. május (409-433. szám)

1854-05-28 / 431. szám

Vannak, — hogy ez ügytől is a vallás vagy egy­ház szereplése ki ne maradjon, a­kik a mondott jogakadémiától némileg azért is idegenkednek, vagy legalább azzal egészen megbarátkozni nem tudnak, mivel azt a lényegesen protestáns és ilyen alapítványokkal bíró, azok által fentartott­ deb­­reczeni főiskolának protestáns jellemével egy­­beférőnek nem hiszik, mely nézetben mások me­gint egyházi szűkkeblüséget látnak. S mivel e jog­­akadémiában jelenleg, bár négy jeles tanára van, kik közt a derék s fáradhatlan buzgóságu igaz­gató Szűcs István méltán említhető, — a nö­vendékek száma a 18—20-at most­­nem haladja, némelyek maguk ellenészrevételüket annak irá­nyában a mondott számra is kívánják alapitni, s igy ez intézet felállítása némileg egy gazdagnak fényűzéséhez lenne hasonlítható. Mondják azt is, hogy az összes tanítói kar, legalább annak na­gyobb része, még a mult 1852-ben az akkor tar­tott egyházi gyűlés elé terjesztette e jogakadé­­miára nézve maga kétségeit, s az uj szervezést illető nézeteit, magát az utókor előtt legitimálni akarván — kifejtvén különösen, hogy ez akadé­mia felállítása a tanítás körének lényegesen szű­­kebbre szorulását vonta maga után, midőn jelenleg p. o. bár több philosophiai tudományok egybekapcsolva adatnak elő, jelesen a derék Vé­csei József most is oly kiterjedésben tanítja maga szakját mint régen, — de azért igen fon­tos tudományok p. o. mathesis és physika, histo­ria nem taníttatnak, s e részben a debreczeni fő­iskola növendékeinek az említett és az életre nézve oly szükséges tudományoknak a félgymna­­siumban előadott rövid vázlatával kell­­ beérniük. Annál sajnosabb pedig e körülmény, mivel ki­tűnő jeles, az említett tudományokra alkalmas tanárok e főiskolában nem hiányzanak, így p. o. a históriában szép avatottsággal biró Tóth Fe­­­rencz a „magistra vitae“ helyett, mint hallottam, a paedagogia történetének előadására van szo­rítva, — a természeti tudományok minden ágaiban jártas és tanári mint orvosi minőségben egyaránt becsült Török József csupán chemiát tanít, — a theologusoknak, mig L­u­g­o­s­s­y József, ki ala­pos és sokoldalú tudományosságáért méltán ne­veztetik „élő könyvtárinak — egyedül a zsi­dó nyelv grammatikáját tanítja, mi valóban a gyertyának szándékosan véka alá rejtését fog­lalja magában. — A theologiai seminarium e­­­­gyébiránt — melynek élén van a valódi f­e­l­v­i­­lágosodott és tudós protestáns theo­log­u­s, a főiskola legrégibb, igen érdemes tanára Aranyi István — e megjegyzések daczára is, talpra esett, derék tanárok alatt szépen virágzik, s maga elrendeltetésének hasznos és értelmes néptanítók formálásával teljesen megfelel. A félgymnasiumot illetőleg,­ ebben buzgó és szorgalmas igazgató Kovács Pál vezetése, s több szép műveltséggel­­biró ifjú tanárok alatt, a tanítás rendesen és czélszerüleg foly. Megláto­gatta azt közelebbről e hó első napjaiban pest­kerületi cs. k. protestáns iskolafelügyelő­t.­er. Mikulás János úr, ki miniszeri biztos­ minő­ségben járt itt, és saját kerületén kívül, mint halljuk, a pozsoni, soproni s nagyváradi kerüle­tekben is a protestáns iskolákra ideiglenesen fel­­ügyelésre kiküldve van, mely körülmény a benne vetett magas bizalomnak szép és kitűnő bizony­sága, mit éles belátásával, helyes tapintatával, s fáradhatlan munkásságával teljesen meg is ér­demel, s itt is, mint biztosan tudom, igen szives elfogadással és teljes nagyrabecsüléssel találko­zott. Úgy értesültem, hogy a tisztelt iskolafelü­gyelő a félgymnasiumot gondosan megvizsgál­ván, annak jelenlegi állásával maga megelége­dését nyilvánította. Végre nem hallgathatom el, hogy e város népességének közelebbi felszámlálásakor a refor­mátus lelkek száma 42.000-en felül lévőnek talál­tatott, — s igy az valóban nem ok nélkül nevez­tetik kálvinista Romának. — Egy utas. PEST, máj. 27. (Hírlapi szemle.) A „Moniteur de l’ ar­­mée“ Gallipoliból május 9-től kelt levelek után, némely érdekes adatokat közöl az ottani Tanézia csapatok helyzetéről. „A Gallipoliban összegyűlt csapatok egésségi állapota,“ — úgy­mond —„igen kielégítő. A kórházakban igen ke­­­­vés beteg van, s a török matrózokat s katonákat leszámítván, seregünkben alig esik száz emberre egy beteg. Ezen helyzet annál kielégítőbb, mivel csapatjaink szinte hat hét óta, mióta t. i. a gal­­lipolii félszigetet megszállva tartják, szüntelen erős hidegről afrikai hőségre rögtöni átmenete­leknek voltak alávetve. De ama gondosság, mely­­lyel katonáink jólléte fölött őrködnek,ellensúlyoz­­­za azon rosz hatásokat, miket az éghajlati viszo­nyok idézhetnének elő. Katonáink az első nap óta elfogadásukra egészen kész sátrakat talál­tak , s azóta a csapatok akár kiszállásuk, akár ál­lásuk változtatása alkalmával, egyetlen évet sem töltenek szabad ég alatt táborozva. A szultán kormánya által szolgáltatott vastag szalma-gyé­kények biztosítják azokat a föld nedvessége el­len. Egy, Törökországban általánosan használt étel, a pi­­­a­c (hússal főtt rizs) ajánltatott a csa­­pat­főnököknek. A katonák megtanulták ezt a rendelkezésükre álló egyedüli eszközökkel elké­­szítni. A kísérlet igen jól ütött ki, s Canrobert tábornok meghagya, hogy ezen belföldi étel min­den másodnap szerepeljen a katonák étrendjé­ben. A sereg közt kiosztatott kenyér igen jó mi­nőségű, és sokkal jobb annál, mely a nép s az angol sereg számára készíttetik; a c­ukor-­s kávé­­kiosztások szabályosan történnek, szóval semmit sem kímérnek, csakhogy katonáink minden lehető kényelemmel legyenek ellátva. Az első csapat megérkeztekor egy ideiglenes tűrhető kórház ál­­­líttatott fel két házban, melyekben mintegy 40 beteg találhatott helyet. Az első betegek oly ágyneműekkel láttattak el,miket a szem­aszker kül­dött Konstantinápolyból. Azonban ez csak kez­detnek lévén jó, haladéktalanul tökéletesebb in­tézetről kelle gondoskodni. Ezért egy másik kór­házat szerveztek. Az ázsiai Dardanellák kis váro­sától mintegy 6 kilométre­ nyíre s északra, a szo­rulat partján van egy oly intézet, mely több éve­kig kórházul szolgált az utasok számára; ez a N a g­a­r­a foknál, az ezen nevet viselő erősségtől 250 métre­ nyíre, épen a régi Abydos romjain fekszik. A vesztegzárak eltöröltetvén, a török kormány ezen intézetet a franczia seregnek en­gedte át. Szóval, a sereg egésségi helyzete ked­vező; a katonák mindnyájan jó kedvűek,s az angol katonákkal legjobb egyetértésben élnek. A Gal­lipoliban levő török zászlóalj igen harczias kiné­zésű ; a legénység fegyelmezett, s jó magatartása, mire annak az angol - franczia csapatokkali érint­kezése bizonyosan sokat tett. Galipoli már fran­czia városhoz hasonlít­­ott naponkint mindenne­mű intézetek állíttatnak fel, és soha sem uralko­dott ily élénkség ezen békés városban.“ A „Times“-nak Gallipoliból 6-ról az ottani csapatok helyzetéről többek közt így ír­nak : „A b­­­aj a f­­­elsánczolt tábor körüli mun­kálatok oly szorgalommal folynak, hogy annak angol része legfölebb két hét múlva hihetőleg készen leend. A francziák szintén legnagyobb buzgalmat tanúsítnak, s szövetségeseikkel ver­senyeznek. A megerősített vonalnak egész hossza 7 (angol) mérföldet teend; ebből 3 mérföldet az angoloknak kell elkészítniök. Mindenütt gondos­kodtak a kereszt­tűz megnyitásának lehetőségé­ről ; a föld természetét is mindenütt kellő tekin­tetbe vették. Védművek (redoute) kétségkívül szintén fognak felállíttatni; a francziák most különösen egy, vonaluk középpontján fekvő, igen erős polygon felállításán dolgoznak, erre fog­nak helyeztetni a legnehezebb ágyuk,hogy azok­ból a határos dombokra lehessen lőni. A föld­mun­kálatokra vonatkozólag, egy-egy emberre napon­kint 81 angol lábnyi föld­darab számíttatik. A zuavok — mint mondják — többet dolgoznak, mit azonban nem könnyen lehet kimutatni. A szövetséges seregnek egyik legfőbb baja folyvást az iszákosságban áll. Egy reggel egyetlen szá­zadból 20 ember vonatott számadásra ily vétség miatt. Ezek közt egy óriási, felföldi­ skót (high­lander), ki néhány zuárval rendéntul fraterni­­zált, igen komikus látványt nyújtott, midőn tiszt­jeinek törvényszéke elé állíttatott.­­ Öltözetét nagyrészben fölcserélte egy ily afrikai katonáé­val, s most a vörös fez­zel, vörössel hímzett kék dolmányban, a világos-kék övvel, s a tág vörös pantalonnal igen nevetséges alak volt. Még nem lehet tudni, hogy mi történt a zuav­val, ki bi­zonyosan nem kisebb Bensatiót gerjesztett a highlander öltözetében, de ez utóbbinak ré­mült zavarát azok, kik látták, soha sem feleden­­dik el- Valóban e szerfölötti fraternizálás árt a fe­gyelemnek." Napi események. (Fővárosi és vidéki napló.) Május 28. * F. hó 26-kán ismét indult egy gőzhajó Bécs­­ból egyenese­n le Viddin és Kalafátra. Az eddigi járatok elé a törökök részéről legkisebb akadály sem létetett.­­ Mint tudjuk, a pestbudai kereskedelmi ka­mara körlevele szerint, a müncheni ipartárlatra szánt tárgyak határideje ma telik ki. A beküldők száma az utóbbi napokban e kamrai kerületben is­mét szaporodott s harminczon felül áll. A pest-bu­dai iparkamra néhány iparfoglalkozói küldvényeiket személyesen akarják Münchenbe kísérni, minek az ott szerzendő tapasztalatok által is kétségkívül igen nagy haszna lesz, annyival inkább, mivel mint ér­tesülünk, a Magyarországból küldendő ipartermékek ügyében nem utaznak ki külön ügynökök, kik a ki­állítandó czikkek hasznára, alkalmazására, tulajdon­ságaik felismertetésére, s összeköttetések szerzésére mintegy élő kommentárok gyanánt szolgálnának. * Több előkelő földbirtokos közremunkálásával egy egyesület fogna — hir szerint — létesíttetni, melynek főfeladata lenne, a magyarországi méhte­­nyésztés előmozdítása. A bizottmány székhelyéül Pest van kijelölve. * A bruck-győri vaspálya továbbépítését illető s Komáromban tartott vizsgálati bizottmány tár­gyalásaira a pozsoni keresk.­kamra alelnökét, Ue­­berpach­er urat küldte le, kinek jelentése a to­vábbépítés fenforgó elveivel tökéletesen öszhangzik. * A „Pester Zig “-ban olvassuk, hogy a pesti háziurak Croessusa a dúsgazdag Mocsonyi ur,1 hó 25 és 26-ka közti éjjel meghalálozott. * Előfordult bűntetti eset következtében a legfelsőbb törvényszék elhatározta, hogy egy vád­lott által tett ajánlat, valamely orzott jószág érté­kének megfizetésére azután, midőn az nála már megtaláltatott, s a vádlott azt birtokába vette, a 187. és 188. §§-ok értelmében­ elégtételnek nem te­kinthető. * Máj. 14—20-kig a dunai gőzhajókkal 3 gab­­naszállítmány ment föl Bécsbe az aldunai vidékek­ről összesen 25,306 mérő gabnával. * Egy előfordult polgári jogeset következté­ben a főtörvényszék elvégezte, miként a fájdalom­pénz, melyet valaki testi sérülése nyomán a sértő­től követelhet, halála után­ a sértett örököseire is átmegy, ha­bár ez maga ebbeli igényét törvényesen nem kereste is. Közbirodalmi napló.­ Bécs, május 26. Ma reggeli 9 órakor a rendes gyakorlótéren, a je­lenleg Bécsben mulató Er­neszt szász-kóburg­­gothai hg tiszteletére nagy katonai szemle tarta­tott Erneszt félig ő os. fens, vezénylete alatt. 9 órakor megjelent Császár Ő Felsége, Er­ne­szthg ö k. fens, oldalánál, fényes kísérettel. El­­lovaglás alatt a néphymnus zengett A fényes ka­tonai ünnepélyen Császárné Ő Felsége is jelen volt. Délután a herczeg e k­­iens, tiszteletére nagy udvari ebéd volt. — Jólértesült körök állítása szerint Oroszor­szág részéről a szerb fejedelemhez uj felszólítás in­­téztetett fényes ígéretek kíséretében a hozzá csat­lakozás végett. A kormány még nem határozott. — Az uj értekezleti jegyzőkönyv tárgyalásá­nál, mely Bécsben kedden est­e íratott alá,­­ mely által a Franczia- s Angolország közti, továbbá Aus­tria s Poroszország közti szerződ­vények tudomásul vétettek s újabban jegyzőkönyvbe igtattatott, mi­­szerin a korábbi jegyzőkönyvek alapján a négy ha­talmak eljárásában tökéletes egyetértés létezik, je­len voltak gróf B . o 1­. Schauen­stein, lord Westmorsland, Bourquenay úr és gróf Arnim. — Erre vonatkozik a „’Morn. Chronicle" kö­vetkező távirati tudósítása Bécsből, máj. 24-ről „A bécsi értekezlet tegnap (kedden) összeült, egy ij jegyzőkönyv tárgyalása és aláírása végett, melyben az angol-franczia és porosz-austriai különszerződ­­vények tudomásul vétettek, és a négy hatalmak cse­lekvésének a korábbi jegyzőkönyvek alapjáni to­vábbi egysége kimondatott." — Hallomás szerint M e y e n djo r ff orosz cs* * követ júniusban Gasteinbe mtm­end szabadsággal, s távolléte alatt a követségi gyeket Fon­ton­er vezetendi. — B. Meusebach porosz k. főconsul a dunai fejedelemségekben,néhány napig Bécsben mulatand. — Az austriai-porosz szerződés részleteiről a „CZC." ezeket közli: A szerződvény Austria és Po­roszország azon egybehangzó nézetén alapul, hogy a török tartományoknak Oroszország általi folyto­nos megszállása a német érdekeket veszélyezi s kö­telességgé teszi, először megkisérteni Oroszországot a fejedelemségekből kivonulásra békés utón rábírni, ezt követelni , e végett közös lépéseket tenni. Ha e követelés elutasíttatnék, a további rendszabályok mindenik fél szabadságára hagyatnak, a­nélkül,hogy közös eljárás kötelesség volna. Azon pillanatban,­­ midőn Oroszország austriai vagy porosz területei, csapatai beküldése által, megsértene, bekövetkezik a kölcsönös segélyezés kötelessége. Az Oroszország elleni közös fellépésre továbbá Austria s Poroszor­szág akkor is kölcsönösen kötelez vék, ha Oroszor­szág valamely török tartományt bekeblezne. (E szerint a szerződvényben nincs arról szó, mintha a Balkánon átmenetei hadiesetnek fogna tekintetni.) — A „Wess. Z.“-nak írják Bécsből: „Tudva van, mikép a két német nagyhatalom az apr.'20-ai szerződésben megegyezett abban, hogy Oroszor­szághoz a dunai fejedelemségek elhagyása iránt még egy felszólitás intéztessék. Az ezt tárgyazó jegyzék máj. 10-kén indíttatott el Bécsből Sz. Pé­­tervárra. A követi értekezlet e tárgyban két ülést tartott, t. i. 6. és 8án, s ez alkalommal elhatározta­tott, hogy Austria és Poroszország közbenjárása által még egyszer és u­tolj­ár­a intéztessék Orosz­országhoz az említett felszólítás, azon kijelentéssel, hogy ha már 25-ig a sze­pétervári kabinettől köte­lező nyilatkozat nem érkezik, Oroszország további netalán teendő békeajánlatai nem fognak tekintetbe vétetni." (Külföldi napló.)London, máj.20.Cow­ley lord ma utazik vissza párisi állomására. — A „Court-Journal" szerint, Graham a Bathrend nagy­ keresztesévé fog kineveztetni, ama kitűnő szolgálatok jutalmául, miket mint az ad­­miralitás első lordja tett. — A belga követ, Van de Weyer f. hó 24-kén fényes estélyt adand Cambridge her­­czegné tiszteletére. P­á­r­i­s, máj. 21. A császár ma S­t.-C­loud­­ba indult, s onnan később a st.-a­meri táborba menend, hol mint mondják, egy hónapig fog ma­radni. — Tegnap a törvényhozó­ testületben nem csekély sensatiót gerjesztett azon törvényjavaslat előterjesztetése, melynél fogva Toulouses Mar­seille városok községtanácsainak kinevezése a kormányra ruháztatik át, mint ez Paris és Lyonra nézve már előbb történt. — Császári rendeletnél fogva Regnault de S­t. Jean d’A­n­g­e­­­y tábornok ma iutattatott be a cs. testőrség parancsnokságába. Ugyancsak ma a guide-ek ezrede, szemle után, ezen testőrségbeli ezrednek kiáltatott ki. — Léon Faucher, ki egy hónap óta beteg volt, már gyógyulófélben van. * — Marseillei lapok szerint,Elohingen herczeg­dandár-tábornok (Ney tábornagy fia) csü­törtökön ezen városba érkezett, hogy onnan keletre induljon. — A porosz király Le Barbier de Tinan admirálnak a vörös sas-rend diszjeleit küldé meg, azon segélyért, mit az egy porosz hajónak nyújtott. Az „Uj magyar múzeum. Egyszersmind a magyar academia közlönye kiadja Toldy Ferencz." Ez évben már 4 füzet je­lent meg. Az időszaki sajtó fölött havonkint tartott szem­lét s a „Petőfi Sándor és lyrai költészetünk" czi­tt dolgozatot kivéve, az „új magyar múzeum" maradt a régi. Ez utóbbi czikket, nemcsak mint az e folyó­iratban kivételest, hanem mint irodalmilag figye­lemre méltó jelenséget is kiemelendőnek tartjuk. A bírálók nagy része úgy jár el tisztében, mint a kezdő füvész, ki egy segédkönyvvel hóna a­­latt egyes növények meghatározására indul ki; mindazon virágot, mely útjába akad, szétszedi s a szerint, a mint könyve mesterséges vagy természe­tes rendszerben van írva, meghatározni és nevezni­­igyekszik. E széttépdelés, e szolgai meghatározás fölötte kevés eszmét nyújt a léleknek. Mennyivel több érv, mennyivel szélesebb esz­mevilág tárul föl egy nagybani vizsgáló előtt! ő az egész növényt úgy a mint van gyűjteményébe ren­dezi,­­ az egybehasonlítás mennyi érdekes gondo­latra nem nyújt anyagot! E növények számos fajait ismeri­ már, tudja hogyan jön­ élő Helvétia harma­tos hegyein, a kopár tengerpartokon — ahogyan fajul el az üvegházak csinált légkörében. Egyetlen virágból is képes megmondani, minő a föld, mely­ben fölcsirázott és tenyészett; minő az égalj, mely­től gazdag vagy sintó leveleit és halvány vagy é­­lénkebb színezetét nyeré, s sok más érdekes törvé­nyeket, melyek csak a nagybani összehasonlítások­ból s számos mellék-körülmény ismeretéből derül­hetnek ki. Az itészetben az ily nagybani vizsgálatok új korszakot nyitnak meg. A szerzőnek már nemcsak egyes művei bonczoltatnak, hanem annak összes műveiből életére, s viszont saját életéből műveire hozatik ítélet. Még ez sem elég; művei nyomán a kor s annak eszmeirányai, műveltségi foka lesz bírá­lat tárgyává — szóval a legújabb kor ítésze műér­­tő, bölcsész, történet- és életiró egy személyben. Gyulai Pál fennemlített czikke e magasb ren­­­dű és nemesebb ítészet neméhez tartozik. Olvasói előtt eleven életrajz s ügyes toll igen érdekessé teszi — s épen ezért neveztük kivételesnek a „Muzeum" czikkei között. Hasonló szempontból van írva „Philosophiai mozgalmak." De e czikk nem életrajz, hanem böl­­cselmi fejtegetés,­­ tárgyánál fogva kevés olvasóra számíthat. A „B. Mednyánszky Alajos emléke" már életrajz volna, hanem a szinezálás -elevenség hiá­nya miatti közérdeket még­ tudományos képzettsé­gűek körében sem t­erjesíthet. A legelül említett időszaki sajtó fölötti szemle megelégszik egyes előfordult botlások helyreigazí­tásával,e­élször­­­te egy egy fcésakkel. Magasabb szem­pontot, nézeteket, elveket még eddig hiában ke­restünk benne. Ez hiány ugyan, de nem irodalmi bűn. A hiánynál egy fokkal alantabb áll a h­i­­b­a — ettől sem ment a múzeum tárczája. Mert szemléjében arra , mit minden becsületes és józan ítész­­attal és fonttal szokott mérni, 6 rőföt vesz elő; hol béltartalomról van szó, ujjain számít. Mintha nem tudná „derék tudósunk" (így nevezi a szerkesztő saját szemleíróját), hogy a­mi a számlá­lást és réffel mérést illeti, abban az utolsó gyermek is lehet oly tudós mint ő. Még ez is csak hagyján, de midőn látjuk, mi­ a kép a mi derék tudósunk névtelenségét arra hasz­nálja, hogy hallatlan és nevetséges hízelgéseket mondjon el, akkor végkép el kell vesztenie a józa­nul itélők minden bizalmát. Semmi sem ronthatja annyira irodalmunk kritikája hitelét, mint midőn egy tudományos s komoly folyóirat bírálója megfe­ledkezik az önálló férfiasságról. (Olvasóinkat a magyar múzeum IV. füzetének 399-ik lapjára u­­taljuk.) Tekintsük sorra a múzeum ez évi 4 füzetének tudományos részét. E füzetek nagy részét nyelvészeti munkálatok foglalják el. Nyelvünket elemezni, mint Czuczor, s azt a rokonosokkal összehasonlítni, mint Hunfalvi, Pál: irodalmi érdem, s dolgozataik a szikkér­­­t­ő­k előtt méltán kincsek. A történet­eU. részt igr. Kemény József mind a négy számon átvonuló két czikke foglalja el: Mikó­uj vár emléke, és Bonfínius élete. (A kisebb köz­leményeket mellőzzük). Történeti könyveink e szá­mos rejtekeit ismerő férfi­ közleményei a szaka­vatott­ak előtt szintén érdekesek. A bölcselem és annak szépészeti ága bőven van képviselve (Szontagh G., Horváth Cyrill és Erdélyi Jánostól.) • A természettudományok, egy igen speciális tárgyra vonatkozó rövid közleményen kívül, nin­csenek ez egyetlen tudományos folyóiratunkban képviselve. Mindezen itt előszámlált munkák csupán szak­értők előtt bírhatnak becscsel. A nyelvtaniak az akadémiai értesítőbe, egy szótár vagy nyelvtanba jobban beillenének, mint e folyóiratba, mely nem támaszkodhatik egyedül a szaktudósokra. A közönségnek még műveltebb osz­tálya is jobban szereti a nyelvet gyakorlatilag és ügyesen használva látni, mint annak száraz elem­zéseit. Az elvont bölcselmi értekezéseket, meg lehe­tünk győződve, csupán egymás számára k­­iák­­­tudós académia tagjai. A történeti adatok azon nyers feldolgozatlan állapotban, mint a poros krónikákból kiszedetnek, jutnak a közönség elé, melynek alig van kedve a­­zoknak latin sorokba szedett hieroglypháival töl­teni idejét.­ Mindezekben épen nem látjuk beváltva­­azon év elegénített ígéretet, mely szerint a múzeum „nép­­­szerűségre" , „közérdekre" akar törekedni! 2420

Next