Budapesti Hírlap, 1854. december (585-608. szám)

1854-12-01 / 585. szám

■ vannak látva élelmiszerekkel, de e pillanatban e­hetetlen fáradalmas ostrommunkáikat folytatni, fagy az ellenség ellen a Tsernaján túl, az erősí­tő csapatok megérkezése előtt támadólag föllépni. Az orosz krími csapatok számerejérőli eddi­gi adatokat a „CZC.“ ekkép igazítja, illetőleg egészíti ki. Nov. 3 kán Szebasztopol északi erő­­dítvényeiben 6500 ember volt, a déliekben 34 zászlóalj, 240 tábori ágyúval. Tsernajánál 66 zászlóalj, 57 eescadrons 34 szomm­a kozák állt 244 ágyúval. E csapatok összesen 108,500 főnyi had­serege­t képeztek, 484 ágyúval. A várbeli lövegek természetesen nincsenek ide számítva. A nov. 3- ka óta Mencsikoff hy­sergéhez csatlakozott erősítő csapatok számáról pontos tudósításaink nincsenek. Csak annyi bizonyos, hogy az erősítő­csapatoknak mind Odesszán át mind Oroszország belsejéből Krimbe vonulása szakadatlanul tart. A nov. 5-ki ütközetben részt vett orosz haderők számának megítélésében e számadatok irányzóul szolgálhatnak. Mivel könnyen megtörténhetik, hogy a szö­vetségesek kénytelenek lesznek a jövő telet Ba­­laklava térein tölteni, nem lesznek érdektelenek a következő meteorológiai adatok. Humboldt sze­­rint­ Szebasztopol évi középmérséklete 11.7°, a százfokos hévmérő szerint. E szerint Turinnal egy hővonal (Isotherme) alatt esik, és fekvése hasonlíthatlanul kedvezőbb, mint a közel Szimfe­­ropolé (9.6° kő­mérséklet). Hasonlítás kedvéért felemlítjük, hogy Pávia középmérséklete 10.8°. De az évi középmérséklet nem annyira érdekes előttünk, mint a tél középmérséklete, mely Sze­­basztopolnál 2.3­. E szerint egy hővonalon fek­szik Milánóval, Páviával, Washingtonnal, szeli­­debb helyen mint Genf (0.5), de zordonabban mint Pária (3.3°) A leghidegebb hónap (január) középmérséklet: 1.4°, Turinnál — 0.6°, Patiénál 1.9°, Bolognánál 1.2°, Genfnél — 0.6°. E szám­viszonyok teljesen kimagyarázzák, hogy Krim déli partjain a füge és olajfa szabadban tenyész­nek. A­­. ostromlókat illetőleg igaz, hogy e mér­sékleti viszonyok reájuk nézt kedvezők, de sok­­füg attól, hogy a napok csendesek lesznek-e, vagy viharosak? Mert ha a jég mozog (szél) töb­bet elvesz az állati melegből, mint ha csendesen nyugton áll (szélcsend). Jasszyból,nov. 15-től jelentik le. Bach ce. k. biztos elutazását; továbbá, hogy Dervis pasa Konstantinápolyba vissza fogna menni, s helyébe F­uad effendijone. Jasszyban még e hó­ban 30,000 török keresztülvonulását várják. O­­m­e­r pasa törzekara már a Szereiknél van, hol szemrevételek történnek. A déli Moldvában ösz­­szevonuló török csapatok száma folyvást nő, de a fagy beállta előtt a hadműködések megkezdésére nem is gondolhatni. A brailai helyőrség szintén Besszarábia felé mozdíttatik elő, és a Dunánál le­felé vonuló új csapatok által pótoltatik. Duplát angol te ok, ki már javulófélben van, mihelyt az ellenségeskedések a Pruthnál elkezdődnek,Bécs­­ből azonnal Moldvába induland. Távirati közlé­sek szerint a dunai orosz hadsereg parancsnoka ,­s a k­o­rlá­tnok már erősítőcsapatokat kért Kg Gorcsakov­tól, minthogy a vele szemben álló törökök száma az oroszokénál nagyobbnak látszik lenni. Drinápolyi levél szerint, ott egy franczia hadtest alakul, melynek rendeltetése, a Dunánáli török hadsereget erősíteni. Két ezred már útban van Suvala felé. Damaskusból jelenti az ,,Oss. Triest.“ hogy midőn az európa hatalmak minden ottani consulai legelőször tettek látogatást az új kor­mányzó szeriaszker Arif pasánál, a szerailbani csapatok előttük fegyvereikkel tisztelegtek és oct. 27-ken a szeriaszker a látogatást mindenik copeuinak egyenruhában viszonozta. A török ha­tóságok ez udvariassága példátlan újításnak te­kinthető. Anglia, London, nov. 25. Az uralkodó hangulatra nézve jellemző a mai „Times“-nak egy­ben a­ gpúBMiMB——i —armfijBMiMwnBwanaMWWM——————MB—K partisticus laphoz méltó irmodora. „Nem szabad felednünk“—úgymond a „Times“ egy oly czikkben, melyben a franczia kormányt nagyobb erély kifejtésére buzdítja — „mikép oly vitéz s hű szövetségeseink vannak, kiknek veszélye­s üdve közös a miénkkel. Minden erősbítés, mit Angol­­ország saját seregéhez küldhet, egyszersmind a francziák erősbítése is, és viszont. Ezért semmi mentségre sincs szükségünk, ha a franczia kor­mányt szintoly sürgetőleg kérjük nagyobb erély kifejtésére, mint saját kormányunkat. Ha az an­gol nem katonai nemzet, a francziák ellenkezőleg méltán s büszkén nevezhetik magukat katona­népnek. — Győzelmeik hosszú sora a középkorig megy vissza Sőt mondhatjuk, Francziaország had­vezérei teremték az újkori hadtudományt, s még nem halt ki ama nemzetség, mely a franczia zász­lót minden szárazföldi fővárosok falain diadalma­san lobogni látta. Ha szinte mi minden erőnket megfeszítettük is, még­sem lehet összehasonlítni haderőnket, a Francziaország rendelkezésére álló hatalmas haderővel. Francziaország a jelen perc­­­ben valószínűleg oly 300,000 főnyi bámulatosan szervezett sereggel bir, mely szintúgy kitűnik fegyelme, mint lelkesülése által, s melynek tiszt­jei Afrikában tökéletesen kiképezték magukat. — 30,000 főnyi fris csapatokat küldeni nekünk több mint emberi erőfeszítésnek látszik,­ ellenben Na­póleonnak csak akarnia kell, s háromszor annyi harcros egy hét alatt készen leendő zászlóit az orosz birodalom szivébe vinni. Ha ama vitézek közöl, kik a boulognei táborban indulási pa­­r­­csra várnak, csak 10,000-en vannak is velünk Inkermannál, meddő győzelem helyett váratlan s nyereséges diadalt vívtunk volna ki. Francziaor­szág egy hónap alatt helyreállíthatja Krímben számbeli túlsúlyúnkat, s igen erős indokai vannak ezen erőfeszítésre. Francziaországnak be kell bi­­­zonyítania, mikép a 2-ik császárság katonái méltó ivadékai az austerlitzi s friedlandi hő­söknek. Francziaországnak jobb ügyérzi harczban, meg kell boszulnia az 1812-ki katastrophát. A francziák jelen császársága, noha mindig a béke barátjának bizonyítá be magát, a császárság dicső hagyományainak örököse, s csupán azon föltétel alatt remélheti trónjának megszilárdulását, ha a franczia fegyvernek fényét homálytalanul tartja fenn. Nagyobb segély eszközei s korlátlanabb telj­hatalma arányában, növekedik felelőssége is. To­vábbá a háború kimenetelében is ő mélyebben van érdekelve, mint mi, mivel Krímben levő se­rege számosabb, mint a miénk. Éreznie kell, mi­kép­p szintúgy mint mi élet - halállal párviadalt kezdett. A Szebasztopol előtt álló vitéz francziák­­nak vagy utolsó emberig el kell esniök, vagy pe­dig oly mértékben kell megerősbíttetniök, hogy bármely számos orosz erővel megmérkőzhessenek. Ezért reméljük, hogy a franczia kormány, mely eddig élő oly szilárdságot, erélyt s lojalitást tanú­sított, csapat­küldéseiben egyedül szállítási esz­közeinek mértéke által hagyandja magát korlá­­toztatni. Ha keveset merünk, mindent elvesztünk, ha sokat merünk, mindent megnyerhetünk stb.“ — Sir H. Seymour következő választ intézett a m­arg­­­e b­o­n­e i választókhoz, kiket arra szólítok fel, hogy Dudley­ Stuart lord helyébe alsóházi jelöltül lépjen föl:­­„Castle- Martyr Izlandban, nov. 23-án. Uraim! Van szerencsém jelenteni önöknél, hogy vettem f. hó 21-ről kelt igen hitelgő levelüket. ” Minden további felvilágosítást kikerülhetnék ugyan azon nyilatkozat által, mikép különös körülmények kényszerítnek engem a képviselőség el nem foga­dására. Azonban üdvösnek tartom, hogy egy angol mindig kész legyen saját politikai véleményeit ki­fejezni, s ezen meggyőződés arra indít engem, hogy kijelentsem önöknek, mikép erélyesen ellenzem a titkos­ szavazást. Hozzáteendőm, mikép ha szeren­csém lenne a parl­amentben ülni, azon rendszabá­lyok vonnák leginkább magukra figyelmemet, me­lyek a háborút szerencsés bevégződésre juttatnák, a belügyeket illetőleg pedig ama törekvéseket igye­­kezném elősegítni, melyek oda irányozzák, hogy honfitársaink egy része megmentessék ama nem-ké­pességektől, mik vallásuk miatt mindeddig reájuk súlyosodnak. Hátra van még, hogy önöknek kife­jezzem mély hálámat ama megtiszteltetésért, mely­ben engem részesítni hajlandóknak látszanak. Honfi­társaim bizalmának ezen jele oly megkülönböztetés, melynek emlékét örökké megőrzendőm, annál in­kább, mivel fel tudom fogni, hogy a választók té­továznak, mielőtt betölteni ügyrekeznének az an­nyira szeretett képviselőjök, D.­S­t­u­a­r­­­lord saj­nos halála által okozott hézagot.“ —­­ Az „Observer“ jelenti, mikép a Krímben levő angol sereg három hét előtt 36,000 főnyi létszámra fog emeltetni. A hivatalos „Gazette“ pedig azt jelenti, mikép a parliamenti ülésszak december 12-kén fog megnyittatni. Francziaország, Paris, nov. 26. A „Moniteur“ ma egy oly cs. rendeletet közöl, melynél fogva Trochu tá­borkari ezredes s a keleti sereg főparancsnoká­nak hadsegéde, Le B­o­e­u­f ezredes s a keleti se­­­regnél a tüzérségi táborkar főnöke, s Tripier ezredes s ugyanott a hadmérnökségi táborkar fő­nöke, dandár-tábornokokká léptettetnek elő. — Továbbá ugyane lap igy nyilatkozik : „A fekete-tengeren f. hó 14 -én rettentő véletlen vihar támadt, minek ott a jelen évszakban néha dühöngni szoktak. A szövetséges hajóhadak azt kiáltották, tapasztalásukat, rettenthet­lenségüket s buzgalmukat szegezvén annak ellenébe, némely hajók oly megrongáltatásokat szenvedtek, miket a helyszínen könnyen ki lehetett javítni; azonban a „IV. Henrik“, s a „Plutot gez­aviso a partra vettettek, a rajtuk volt egyének mindnyájan meg­mentettek. A császár előre gondoskodott az ily­nemű eventualitásokról, s a franczia hajóhadnál pillanatnyira támadható hézagok betöltése végett, két egészen új sorhajó, a „Turrenae“ s a „Do­­nauwerth“ már régebben elküldetett Toulon­­ból. Ezen hajók f. hó 6-kán indulván el ezen kikötőből, 9 napi gyors utazás után Konstantiná­­polyba érkeztek, csapatok, élelem- s minden­nemű anyagszerekkel lévén megrakva. Több an­gol s franczia kereskedői szállító­ hajók vettettek a partra a 14-ei viharban, mely szerencsére nem érezteté magát a fekete-tengeren túl, azért ama számos hadi s kereskedő-hajók s gőzösök, melyek a keleti Bereg számára szánt erősbítések s készle­tekkel, a földközi■ tengert s az Archipelagust ha­sítják, szerencsés körülmények közt végzék át­­ókat. Más hajók készülnek azokat követni, ezek közt szerepel két szép új gőzös, a „Jeromos her­­czeg“ s a „Fleurus“, mindkettő 10­ ágyús és 650 lóerejű, melyek két régi vitorlás­hajó felváltására vannak rendeltetve, s egy hét alatt el fognak indulni.“­­ Az , Iodop, beige“ levelezője szerint, a­mint ez a császárnak Canrobert tábornokhoz intézett leveléből kitűnik, a hadműködések Krím­ben nagy erélylyel fognak újra megkezdetni, mi­helyt az erősbítések meg fogtak érkezni. A szö­vetséges seregek támadólagos szerepének előse­gítése végett, a Besszarábiába teendő diversiónak szükségkép igen erélyesen kell eszközöltetnie. Azon bír szárnyal, mikép az ezen diversió fölötti parancsnoksággal Baraguey d’Hilliers tá­bornok fog megbizatni, ki merészsége­s vállal­kozó­ szelleméről ismeretes. Azt állítják, mikép azon orosz őrnagy, ki az Inkermannál megsebe­sült egyének megölése iránti kegyetlen parancsot kiadó, agyonlövetett , miután előbb a szövetséges táborban haditörvényszék elé állíttatott. Ama kölcsön-fölvétel, melyről egy idő óta sokat be­széltek, úgy látszik, elhalasztatott. Bizonyosnak lehet tartani, mikép hn szinte ezen kölcsön-fölvé­­tel a császár s Palmerston lord közt tartatott értekezletek eredménye lenne is, ezen értekezle­teknek még más igen fontos tárgyai is voltak. A carcassonnei püspök Bonnechose, vég­legesen elfogadta az evreux-i püspökséget — Jelenleg egy „Revue franco-italienne“ czimű új szemle alakíttatik, mely kizárólag a tudo­mány , ipar é s irodalomnak lesz szentelve. — — Előbb az határoztatott el, mikép a báli hajóhad részint Brest­, részint Cher­b­our­g­­ban fog telelni; azonban az események folyama s a szolgálat kívánalmai nem engedik többé ezen combinatiót E hajóhad a háború szükségei­ által arra van hivatva, hogy csapatokat s anyagszere­ket szállítson keletre, s ekkép közreműködjék a Krímben levő franczia sereg sikereire. Ezért a a cherbourgi kikötőből legközelebb Toulonba menend csapatok fölvétele végett, és Cherbourg­­ban csupán az „Austerlitz“ hajó maradand, mely kénytelen magát kijavíttatni. A balti hajóhadnak ezen újabb rendeltetése hivatalosan jelentetett az admirálok­­s a cherbourgi hatóságoknak. A hajók legközelebb el fognak indulni. Némelyek közülük a földközi-tengerre menendnek sürgető­ megbí­zatással , a többiek pedig vegyes hajókká fognak átalakíttatni, hogy ama csavar-hajóhadhoz tar­tozzanak, mely a jövő évben a balti-tengeren fog működni. — A fényes porta legközelebb elhatározó, mikép a párisi nagy műkiállításban részt veend. K­­­a m e­­ bey, a követek bevezetője, már az ezen czélból Párisba jövendő bizottmány elnökévé ne­veztetett ki. — A „Jacquart“ vas­hajó, mely legközelebb Nantesben vízre bocsáttatott, 5 métre-el hosszabb mint a „Napoleon“, s ugyanazon hosz­­szuságú, mint a jelenleg Brestben épülő „Grande-Bretagne“. Ez a legnagyobb vas­hajó, mely eddig Francziaországban épült. — A „Patrie“ egy angol tiszt után, ki az 5-ki csatában jelen volt s Balafelavából 8-án in­dult el, azt állítja, mikép Brown tábornok sebe nem súlyos, s nem fosztandja meg a sereget egyik legjobb parancsnokától. Remélhető, mikép a tá­bornok néhány nap múlva újra átveendi állomá­sát. Ugyanezen tiszt állítása szerint 8 kán már 5000 főnyi erősbítés érkezett az angol sereghez, s a szövetségesek a dombokon oly erős állást foglaltak el, hogy tízszerte nagyobb erőnek is el­­lenállhatandnak. — A Liverpoolból jövő , „Candia“ s 12 nagy gőzös m­a Marseillebe érkeztek. Ezen hajók onnan csapatokat szállítanának ke­letre. «■»TOTOiumnirrttai s­ääcäjl Az élet harcza. Dickens Károlytól. Második rész. (Folytatás.) Snitchey és Craggsnak, úgy magán,­ mint hi­vatalos életükben külön-külön egy-egy társa volt. Snitchey és Craggs a világon a legjobb barátok va­lónak, s a szó legteljesebb értelmében megbíztak egymásban; de Snitcheyné azon sajátságos elren­delésnél fogva, melynek az életben gyakran lát­juk példáját , elvileg gyanakodó volt Craggs­­ra és Craggsné is elvileg gyanakodó volt Snitcheyre. „Oh ti Snitcheyek !“ jegyzé meg gyakran ez utóbbi asszonyság , midőn Craggssal értekezett, e képze-­­ letbeli többes számot használván, mintegy megve­téséül azon egyetlen parádé-nadrágnak vagy más ilyes czikknek, melynek nem csak egyetlen birto­kosa van. „Valóban nem látom át részemről, mi köt téged azokhoz a[Snitpheyékhez;te túlságosan bí­zol abba a Snitoheybe — s óhajtom, hogy szavaim be ne teljesedjenek.“ Ellenben Snitoheyné így be­szélt férjének Craggsról: „Ha valaha egy ember jégre vitte társát, úgy Craggs az, ki őt jégre ve­zette; s ha valaha kétszínűséget olvasott egy em­ber szeméből, azt a Craggséból olvasó.“ Mindezek daczára ők a legjobb barátságban éltek.­­ Snitchey és Craggs szoros szövetségben álltak a „szék“ el­lenében , melyet mindkettő kék szobának te­­reinte­k közös ellenségnek, mely tele van (mivel is­meretlen) veszélyes cselszövényekkel. Azonban e törvény­székben Spithhey és Craggs számos kasra­való mézet gyűjte. Ott jártak olykor föl­d alá, egy-egy szép nyári alkonyon, tanácster­mük ablakainál, áttekintve az egykori csatatért (mi rendesen az ülésszak idejében történt, midőn a sok munka érzelgőkké téve) , s bámultak a világ esztelenségén , mely nem tud békésen élni. Itt töl­­tenek napokat, heteket, hónapokat és éveket; nap­táruk volt a börszéken lassan kint kevesbülő réz­szegek száma, s a papírhalmok növekedése asztalai­kon. A kerti reggeli óta három év repülése téve egyiket mindig karcsúbbá, a másikat mindig kövé­rebbé , midőn egy éjen együtt ülének tanácskozás végett. Nem maguk voltak, hanem egy körülbelül harmincz éves ifjúval, ki hanyagul volt öltözve; az­­óta kissé nyugtalan, de szabályos, jó benyomást te­vő vonásokkal — ez ült az­­ elnöki karszékben, egyik kezét keblébe dugva , a másikat rendetlen hajfürtéi közé temetve, s mélyen gondolkozni lát­­szék. Snitchey és Craggs egy közeli asztal mellett egymással átellenben foglaltak helyet.Azon egy föl­­nyitott, lakat nélküli láda állt, a­melynek tartalma nagy részben az asztalra volt kirakva. Ezeket Snit­­phey úr egyenkint szedegette elő , mindeniket a gyertya-világ felé tartá s aztán fejcsóválva nyujtá át Craggsnak, ki hasonlókép átnézte azokat, s fej­csóválva tevő az asztalra. Néha megállapodának munkájokban,egyszerre alóválva fejeket , a gondo­latokba merült védenoz felé tekintenek , s mivel a ládára Warden Mihály Esquire volt írva, az előz­ményekből következtetjük, hogy ő volt mind a név­nek mind­ a ládának tulajdonosa , s hogy Warden Mihály Esquire ügyei nagyon roszul állhattak. „Ennyi az egész“ szólt Soutohey, a legutolsó okmányt is végig futván. „Egyebet nem tehetünk. Valóban nincs más mód.“ „Minden elveszett , elpusztult, eladatott, el­­kölcsöztetek , ugye ?“ szólt a védencz felpillantva. „Minden“ felelt Soltohey. „S mint ön mondja, mit sem tehetünk?“ ,,Épen semmit “ A védencz körmeit rágta, s újra gondolatokba merült. „S még személyem se lehet Angolországban bizton ? Ezt állítja ön, úgy hiszi ?“ „Az egyesült országokban, sem Britanniában sem Izlandban,sehol de sehol,“ feleli Soltohey. S mindez azért , mivel vesztegető fiú valók, mivel nincs atyám, kihez visszamehessek, nincsenek disznóim , melyeket hizlalhassak s velük a tökter­mést megoszthassam, nemde?“ szólt tovább a vé­dencz,lábait keresztbe egymásra vetve, s szemeit a földre sütve. Snitphey úr köhintett, mintegy nem mutatni, hogy helyesli akármely törvényes viszonynak ké­pes értelembeni fejtegetését. Craggs úr, hogy mint hű társhoz illik rokonvéleményét kifejezze, hason­lókép köhintett. . „Tönkre jutni egy harmincz éves embernek !“ kiálts föl a védencz. „Nem épen t­önk­re , Warden úr“ felelt Snit­­phey. „Még ily rostul nem állunk. Meg kell vallani, hogy ön e c célra mindent elkövetett, de még nem jutott egészen tönkre. Egy kis dajkálkodás .“ „Egy kis tüzes méckű'­ szólt a védőncm. „Craggs úr“ monda Suitchey ,,nem lenne szí­ves egy csipetnyi burnóttal kínálni ? Köszönöm, igen köszönöm uram !“ Midőn a változhatlan hangulatú ügyvéd azt orrához illeszté , mintha nagyon megenyhülne és egész figyelmét a kérdésben forgó esetre fordítná, a védencz elmosodolyék s föltekintve így szólt : ,,Ön dajkálkodásról beszél. S meddig fogna az tartani?“ c.,, • r vlm „Meddig? — már a dajkálkodás?“ ismétlé Snitphey, ujjairól a burnótot leporozva, s mintegy gondolatban számolgatott. „Az ön bonyolult birtok­­viszonyaira nézve? Jó kezekben? Mit mond S. és C.? — Hat-hét év elég volna.“ , Mit? Hat-hét évig szenvedni ?“ monda a vé­dencz nagy kaczajjal , s nyugtalanul változhatva ültet. „Igen , hat-hét évig kell szenvednie, Warden ura szólt Snitphey, „valóban elég alkalmatlan do­log. Ha ezalatt gazdálkodik, más birtokot szerezhe­­tend magának. De nem hiszszük, hogy erre képes legyen — magam és Craggs nevében szólván — s ezért nem tanácsoljuk.“ (Folyt. köv.) Belgium, B r­ü s s e l, nov. 27. A király tegnap délben elfogadá a képviselő-kamra azon küldöttségét, mely a válasz-felirat átnyujtásával volt megbi­­zatva. Erre 3 órakor Visszaindult Laekenbe. Németország, B­erlin, nov. 25. Az uralkodó brauneckwei­­gi herczeg nov. 23-án estve érkezett ide Sibyl­­lenort czimü kastélyából, és legott Berlinbe el­indult. A herczeg új évig akart mondott kasté­lyában mulatni, de Braunschweigból kapott tu­dósítások következtében oda visszasietett. — Fel­ső-Sziléziában néhány hóval ezelőtt két francis­­canus barát a herczegérsek ellen hírlapokban he­vesen kikelt, kinek egyházi felügyelését elismerni és rendeléseinek engedelmeskedni vonakodtak. Ennek következtében az érsek által felfüggesz­­tetvén Rómába utaztak, és ott akarták vélt sé­relmeik orvoslását eszközölni, de a nyakas szer­zetesek sem a cardinalis­ státustitkárnál,sem pápa ő szentségénél audientiát nem nyertek. Ebbéli elkeseredésükben, mint mondják, arra vetemed­tek, hogy pápa ő szentségének egy a­­­rtózó tisz­teletről elfelejtkező goromba levelet írtak. — Novemb. 26. A távirati sürgönyök el­árulására vonatkozó vizsgálatban a városi tör­vényszék tanácskamrája most végzést hozott. J. távirdai főhivatalnok, ki az árulást sajátkép el­követte, s a két kereskedő R. testvérek, kik vele egyenesen közlekedtek, törvényes őrizet alatt maradtak, s a mint előre látható, az erő súlyos hivatali bűntény, a két utóbbi pedig tisztviselők megvesztegetése miatt véglegesen vádállapotba fognak helyeztetni.

Next