Budapesti Hírlap, 1854. december (585-608. szám)

1854-12-02 / 586. szám

Pest, Szombat, BUDAPES HÍRLAPa Regjelén» e lap, hétfőt­e a főbb ünnepek utáni napokat ki­ríva , mindennap reggel. Blafk­ettfll dl) Vidékre : f 4 1­4 v­­ re : 10 frt., é­vn­e­gy­ed­r­e : t fr: 20 kr. Helyben , fél­évre: gj frt., évnegyedre: 4 frt.' — A Munk­ Ülni Si­ZOT halábozott sok­nak egyszeri brilktntásiért fi kr, tfibb •zűriért pedig 4 kr. szimfttatik — EgyeVt s*Siu 80 pkr &Mllieth«tnl — helyben a lap ftladó hivataliban Héra János k5fiyvnyomdijáb«u (Országút Kmiwwal­­derbit), vidéken minden oa. kir. poatahiva­­taln6 1.­— A­ z «löd rétéit tartalmas ő levelek a Otlm, lak­hely 1 utol«6 posta feljegyzése mellett, * ptBH#l b 4 (min­t« • i tv ■ «gyenesen alti ad/b­ 1 vi talbo tata* Szerkesztői iroda van: Ország-ut, 6. az. a. (Kunevalderház) 2-ik emeletben. Befizeté, #£e­ltételek A „BUMPEMI HÍRLAP“ pet­ober-decemberi évnegyedére. Helyben $ 4 ft pp. Vidékre i ft ft 20 kr. pp. Az előfizetés Pesten a lap kiadó hivatalában (Országút Kunewalderház földszint) Herz János könyv nyomdá­dban, vidéken minden cs. k. postánál történik. — Az előfizetésnek mielőbb be­küldését kérjük. HIVATALOS RÉSZ. A cs. k. legfelsőbb semmisítőszék elnöke l­­áth Györgyöt,a pesti orsz. főtörvényszéknél ed­­d­igi figyelőt, ideiglenes fogalmazóvá a legfelsőbb e­m­misítőtörvényszékhez kinevezte. A magyarországi cs. k. pénzügyi orsz. igaz­gatóság B­o­h­á­r Ignácz adóhivatali ellenőrt Pápán, Vásárhelyre II. oszt. adószedővé ideigl. kinevezte. A magyar orsz. kormánylap első osztályabeli XXIII. dijának tartalma. (Vége.) 271. sz. Császári rendelvény 1854. oot. 8-ká­­ról, mely a lombardvelenczei királyság és katonai határvidék kivételével az egész birodalom terü­le­tére nézve érvényes, s mely által uj törvényes ha­­tározmányok rendeltetnek el a gyakorlati politikai s birósági hivatali vizsgálatok iránt. 272. sz. Császári rendelvény 1854- okt. 10-ké­ről, mely a lombardvelenczei királyságra nézve ér­vényes, s mely által uj törvényes határozmányok hozatnak a politikai ügy- és birósági hivatalgya­korlatról, valamint a gyakorlati, politikai s birósági hivatali vizsgálatokról. 273. sz. Az igazságügyi ministerium 1854 oct. 11 -ki rendelvénye, mely a lombardvelenczei királyság és a határvidék kivételével az egész bi­rodalom területére nézve érvényes, s mely által az 1854. opt. 10-ki legfelsőbb elhatározás következ­tében, uj törvényes határozmányok bocsáttatnak ki az ügyvédség viteléhez szükséges gyakorlati vizs­gálatról, s az e vizsgálatra bocsátáshoz kellő ügy­­gyakorlatról. 274. sz. Az igazságügyi minisz. 1854. oct. 11- ki rendelvénye, mely a lombardvelenczei király­ságra nézve érvényes, s mely által uj törvényes ha­­tározmányok bocsáttatnak ki az ügyvédség vitelé­hez szükséges gyakorlati vizsgálatról s az e vizsgá­latra bocsátáshoz kellő ügygyakorlatról. 275. sz. Az igazságügyi minisz. 1854. oct. 11- ki rendelvénye, mely érvényes azon koronaorszá­gokra nézve, miknek számára az 1850. sept. 29-ki (kir. törvénylap 366. sz.) jegyzőségi rendszabály kibocsáttatott, s mely által az 1854. opt. 10-diki legfelsőbb elhatározás következtében uj törvényes határozmányok hozatnak a jegyzőség viteléhez szükséges gyakorlati vizsgálatról, s az e vizsgálat­ra bocsátáshoz kellő ügygyakorlatról. Szintúgy f­­é. nov. 22-kén a magyar orsz. kormánylap első osztályának XX. darabja, mely német, szláv, oláh és ruthén nyelveken okt. 23-án jelent meg, magyar-német kettős kiadásban is meg­jelent és szétküldetett. Továbbá okt. 31-kén a XX., nov. 16-kán a XXI. s nov. 23-kán a XXII. darab jelent meg és küldetett szét összes nyelveken a magyar orsz. kormánylap második osztályából. A XX. darab 28. sz. a. tartalmazza a cs. k. pénzügyi orsz. igazgatóság 1854. okt. 21-ki hir­detményét , a bélyegjegyek behozatalának némely utólagos módosításait illetőleg. A XXI. darab 29. sz. a. tartalmazza a ma­gyarországi cs. k. katonai s polgári kormányzóság 1854. opt. 23-ki hirdetményét, mely által egy postarend hozatik be küülön postával utazók számára Magyar -, Erdély- , Horvát- és Tótországra, a szerb vajdaság, temesi bánság és katonai határvi­dékre nézve. A XXII. darab 30. sz. a. tartalmazza a ma­gyarországi cs. k. katonai s polgári kormányzóság 1854. nov. 8-ki hirdetményét, az 1855. közigaz­­­gatási évre szóló orsz. és földtehermentesitési kö­­­­vetelési pótlékok befizetését illetőleg. NEMHIVATALOS RÉSZ PEST, dec. 1. gy§ A keleti ügy és az uj helyzet. A keleti ügy legújabb állása a csata mint a diplo­­r­­atia terén, a viszontagsággal teljes és változé­kony emberi sors igen élénk képét, a remény és aggodalom közt lebegést , mutatja. Elvitázhatlan tény, mikép a Szebasztopol fa­lai alatt álló szövetséges sergek novembe 5-én vitézségük és hősi bátorságuknak újabb dicsősé­ges példáját adván, egyet a legfényesebb hadi­tettek közöl hajtottak végre, s a megtámadólag fellépő és négyszer nagyobb orosz csapatokat visszavonulásra kényszerítették, szóval bebizo­nyították, hogy a jog és igaz ügyért lelkesülés, és azért viaskodás ellenállhatlan erővel bír. Másfelől igaz, hogy e szép, e nagy győzelem ré­szükről is tetemes és sajnos vesztessel jön meg­vásárolva, midőn a tengeren dühöngő vihar mi­att is hajókban érezhető vesztést szenvedtek — mely viszontagságok következtében az uj segít­ségek megérkezéséig védelmi állásban fogják ma­gukat tartani. Midőn azonban a mondott naptól fogva az oroszok is semmi további új megtáma­dást nem tettek, s a­mint látszik, nem tehettek, és így tétlenségre vannak kárhoztatva — bízvást lehet remélni, hogy a dolgoknak jobb és kedve­zőbb fordulása az igaz ügyért viaskodó szövetsé-­­ gesekre nézve mielőbb bekövetkezendik, s az óriási nagy viadal végeredménye rájuk nézve épen oly dicsőséges teend, mint a békét és európai súly­­­egyént megzavaró orosz túlterjeszkedést korlá­tozni, s illő határok közé szorítni fogja, általában e roppant küzdés az európai műveltséget kép­viselő nyugatiak, szóval, a jog és a népek füg­getlensége részére fog eldőlni. A diplomatiai alkudozásokat illetőleg tudva van, mikép az orosz udvar — de természetesen záradékok és feltételek kíséretében — az ismere­tes négy biztosítéki pont elfogadásának alapján alkudozásra hajlandónak nyilatkozott. Hogy a­­zonban ez állítólagos készségtől nem sokat lehet várni és remélni, az orosz diplomatiának a keleti bonyolódások kezdetétől fogva tanúsított és ő­­­szintének nem mondható eljárása s magaviselete elég világosan mutatja. E diplomatia minden alkalommal szájában hordozta a békét, m­íg tettei­vel épen ellenkezőt műveit, s bizonyosan e jel­lemét most sem tagadja meg; miért, bár­mennyire kívánatos e pusztító háború tüzének mielőbb eloltása, a nyugatiak részéről az óvatosság és előrevigyázás épen oly szükséges, mint bizonyo­san hiányzani nem fog, hogy az orosz szép szavak és ígéretek által magukat férevezettetni ne en­gedjék, valamint hogy minden erejüket feszítsék meg, mielőbb eljutni azon czélra, a­hová eljuta­tásért semmi áldozatot sem kell kímélni. léha , de a gondviselés itt is derék szolgabiránkat , mentőül küldte, és nem csak hogy saját szemé­lyében a pusztító lángoknak közepette, azok ol­tásira a számos gyöngyösi és Szomszéd vidéki emberekkel közreműködött, hanem szerencsétlen felebarátaink segedelmezéséről is legott gondos­kodott, szekeren szállíttatván a vész helyére ke­nyeret , továbbá felsegéllyei közreműködésre ál­tala bizottmány alakíttatott, — a bizottmány pénz, épületi fa s egyéb termények gyűjtésében tettleg sikeresen működik. A mai nap kezdetét vevő vásár meglehetős­nek mutatkozik, melyet tapasztalás szerint a leg­­többnyire ilyenkor rendes esőzés gyengít ugyan, de mivel most az eső is hasznos, áll az a régi köz­mondás: „a mi a vámon elvész, az réven megjön.“ K. Levelezések. Gyöngyös, nov. 19. A lefolyt nyolcz napok alatt e város és kö­­zelvidékén több események folytak le. Ugyanis mai napon ünneplők meg fényes szertartással Császárné Ő Felsége magas nevenapját, az ég Urához emelvén hosszas életéért hő és buzgó imánkat. Városunk minden tekintetben csinosbul, me­gyei köztiszteletben levő főnökünk Egerben kezd­vén meg e tekintetben hatályos munkásságát, mely ide is áthatott. Annak kivitele főleg ke­rületi szolgabiránk, az erélyességéről ismeretes Okolicsányi István úr buzgalmának és jó polgármesterünk fáradhatatlan szorgalmának kö­szönhető. Az utas nem irtózik már, mint valaha, a Gyöngyösön keresztülvonuló utczákon áthaladni, mert azok ki vannak kövezve, s azoknak javításán folytonosan dolgoznak; sőt a külső vonalak, és a temető felé vezető utak is fákkal beültetvék,— íz­letes elrendezés által az egész kellemessé vará­­zsoltatott, és valamint a város tisztaságáról gon­­­doskodva van, úgy a jó rend fenntartásáról szol­gabiránk gondoskodik. Az államkölcsön mint mindenütt a biroda­lomban, úgy itt is kellő sikernek örvend, s a be­fizetések arra maga rendje és módja szerint nagy készséggel történnek. Ma négy napja a dühöngő szélnek közepet­te, az ide fél órányi távolságra eső Halász szom­széd községben kiütött tűzveszélyt az itteni vész­harangok hirdették, a­hol is 98 ház, 60 mellék- s épület s tömérdek takarmány 16n -a tűz marta­ okp.J Buda, nov. 30. Trencsén megyéből jelentik, hogy a legköze­lebbi, heves szélviharral járt hózivatar alkalmával újabban kitűnt, mily nagy haszonnal áll fenn az­­ cs. k. Apostoli Felsége gondoskodása által létesített csendőrségi intézmény, miszerint a vidé­keként folytonos őrjáratok által zivataros időkben a segélyre szoruló utasoknak az éber Csendőrségi legénység a legnagyobb veszély perezében nyújt menekülést, mi­­ly intézet nemléténél fogva ez előtt egészen hiányzott.­­ Ugyanis f. hó 13-kán Beskud vidékén Zwarzdhon­ka Máriát az őrjá­raton levő csendőrök Pallosok és Zagorsohek a hóba sülyedve erőtlenül és félig megmerevülten találták, mint már elveszettet. Őt erejük megfeszí­tésével Soltba vitték, és a kiszabott segélyesz­közök használatával ott megmentették életét. — F. hó 15-kén Landörfer és Zyb csendőrök a hegyek közt Facakonál a Nyitram­egyéb, vivő út mellett 31 gabnával terhelt kocsit, melyek erősen be voltak hóval fúva, s mind a fuvarosok, mind a lo­vak annyira meg voltak merevülve , hogy helyről nem mozdulhattak, az o­tani helység lakóitól esz­­közlött segélylyel, két lovon kivül, melyek meg­fagytak, megmentettek. — Ugyane napon Sei­fer csendőr a Nagy-Cserna és Rajetz közti ú­­ton, Gyuri­csek József és Smerkala Aodrás lakosokat a fagytól félig megmerevült lovaknál a hóban találta, és 15 ember segítségével, kiket hir­telen a közelfekvő helységből hozott, lakhelyére Nagy-Csernába szállította.­­ Ezenfölül a 18-9. ez­red legénysége Trencsén- és Liptómegyékben , az erdőkben és hegyekbeni szakadatlan czirkálásaik folytán a zivatar ideje alatt több holttesteket ta­láltak, s azokat a legközelebbi helyhatóságnak, el­takarítás végett, a legemberszeretőbb módon át­adták.­­ A lakosság hálásan elismeri, hogy a csend­­őr nem csak a gonosztevők kézrekerítésére van hi­vatva, hanem hogy hivatási kötelességének teljesí­tése közben a legfeláldozóbb felebarát­ szeretet vo­násait is tünteti ki, melyek őt a társaság legnagyobb becsülést érdemlő tagjai közé emelik. Austria! birodalom: azon tapasztaláshoz, miszerint a porosz kabinet e­­lőbbi nyilatkozataiban foglalt ügyességi­­ egyetér­tési elemek tisztább és határozottabb alakot öltöt­tek. Valamint Austria úgy Poroszország is hajlan­dónak mutatkozik, azon véleménykülönb­­égeket, akik az april 20-ai szerződés jelentős­égét s hatásait oly soká veszélyeztették, a t­e­­­e­v­éken­y­s­égnek átadni s oly végzéseket hozni, miket az uralkodó körülmények tőle az apr. 20-ki svéd és dacz-) szerződésbeni részvételének értelmében igényelhetnek. Poroszország e készsé­gének figyelembevételével a bécsi kabinet a maga báró Prokeschhez intézett, a berlini kabinettel ja­vaslatként közlött utasításaiban azt tanácsolta, mi­szerint az spr. 20-ai szerződés erejénél fogva már elvállalt kötelezettségek hordereje fölötti gyü­mölcsfélén tárgyalások lehetőleg kerültessenek el. Azonban ugyanazon időben három pontban egy szövetséghatározati javaslatot indítványozott, miként az a dolgok jelen helyzetében az összes né­met haza érdekeire nézve előtte sürgetőleg szüksé­gesnek mutatkozott. Ennélfogva nagyon élénk meg­elégedéssel látta a berlini kabinet által az előbb említett közlésre válaszul adott javaslatokból, m­i­­szerint ezek a szóban álló három pon­tot lényeges tartalmuk szerint maguk­ban foglalják. Örömére szolgál a bécsi kabi­netnek, ez egyességben ama biztosítást láthatni, miszerint azon igyekezetek, mik által a két né­met hatalom a jelenlegi komoly bonyodalmak meg­oldására törekszik, ugyanazon czélra irányozvák. Azonban minél nagyobb m­ecset helyez ezen Austria a Poroszország közti egyességben, annál inkább re­méli , miszerint a porosz kabinet ragaszkodandik e­g­y p­a­n formaszerű föltételek és megszorításokhoz, mik a béke nemsokára­ helyreállítása iránti reményeket igen valószínűleg csökkenteni fognák, sőt az események folytában Austria s Németország le­g­­fontosb érdekeit is veszélyeztethet­nék.­­ A bécsi kabinetnek semmi hajlandósága nincs, tisztán formaszerű tárgyalásokba ereszkedni, míg a helyzet valósággal oly komoly. Ennélfogva hiszi, miszerint csekély jelentőséggel bír vizsgál­­gatni, váljon jobb-e, a hozandó rendszabályok szá­mára a szövetségi határozat legegyszerűbb formáját választani, vagy hogy Austria s Poroszország előbb tovább értekezzenek-e a hozandó rendszabályokról, s azokat aztán a szövetséggyűlés elé terjeszszék, jóllehet ez utóbbi forma választása szükségesnek nem látszik, mióta az apró szerződés a szövetség hozzájárulása áttal nagyobb terjedelmet nyert, s végrehajtását és netalán a további kiterjesztését il­letőleg oly határozatok tárgyává lett, miket a szö­­vetséggyűlés a szövetségalkotmány értelmében h­zhat. De más­részt parancsoló tekin­tetek gátolni fogják Austriát,, akár­­mely forma alatt oly szerződésszerű kötelezettségeket elvállalni, mik a Poroszország által indítványozott pótlékok értelmében kötelezők len­nének. A porosz javaslat szerint Austriának magát formaszerű egyezmény által köteleznie kellene, kö­zösen a többi szerződő felekkel a se­­pétervári ka­binethez egy új felszólítást intézni, a béke alapjai­nak elfogadása végett, és hogy csak egy ily lépés eredménye fogná elhatározni, vájjon Németország kötelezze-e magát vagy ne, Austria állomását a dunai fejedelemségekben védelmezni, s vájjon Né­metország neki az Oroszország irányábani cselekvés­­mód egész szabadságát meghagyja-e vagy nem. — Sem a föltételek, miktől egy közös védelem ígéretét függővé tenni, sem azon megszorítások, mik alá Austria esetleges határozatait venni akarják, nem látszanak előtte eléggé igazoltaknak. Miért lenne számára­ a szövetséggyűlés segélye csak azon eset­ben biztosítandó, ha Oroszország még egyszer visz­­szaveti a béke alapföltételeit ? Föltéve, hogy Oroszországé takit elfogadja, de a nyugati hatalmak vonakodnának al­kudozásba ereszkedni, és hogy a há­ború tovább tart, várjon nem lenne-e még folyvást Austria feladata, ma­gát a dunai fejedelemségekben tar­­­tani?És mely okból nem számolhatna ez esetben Németország segélyére ? A felek közremunkálását a szövetségben folytonosan a jövő eseményektől, O­­roszország nyilatkozataitól és azon értelmezéstől, mit a szövetségesek ezeknek adnának,függővé ten­ni — ez annyit jelentend, mint azon lépéseket, mik­­ Sz. Pét­ervárott tehetőt, súlyuk egy részétől egye­szigorubb lelkism­eretességgel bírálta meg Manteuffel I­lőre megfosztani A nézetek ama jogok és kötele­­tr jegyzékét Austria szerencsét kíván magának s­rettségekről, mik az apr. szerződésből származnak, Bécs,nov. 30. A „Wiener Z.“ következő c­áfolatot hoz : „Egy itteni lap tegnapelőtt rész­letes tudósítást közlött egy állítólag jólértesült körökben keringő hírről, a legfelsőbb államigaz­gatási körökbeni organikus és azzal összefüggő személy változásokat illetőleg. — Ha egy ily más­nak eléje vágó közlésnek, ha az tényen alapulna is, illetlensége­ már magában komoly megrovást érdemelne, annál kevesbbé szabad azt hallgatással mellőzni, midőn még csak ez eset sem létezik. Képesek vagyunk a kérdéses hirt tökéletesen a­­laptalannak nyilvánítani.“­­ (A nov. 9-ki austriai sür­göny.) Az austriai külügyminister gróf Bryol­ Schauen­­stein által az austriai berlini követ gróf Esz­te­r­házyhoz, válaszul az oct. 30-iki porosz jegy­zékre i. é. nov. 9-kén intézett fontos sürgöny az „Indep. beige“ szerint lényegesen következőleg hangzik­­ : „Gróf Bud­ arra emlékeztet, miszerint a berlini kabinet az o oct. 23-ki közlésére egy neki gróf Ar­nim által kézbesített sürgönynyel válaszolt, mely-­ nek másolatát ő mellékeli. Az oct. 23-ki közlés Austria azon őszinte óhajtását fejező ki, miszerint a maga és német szövetséges társai számára oly kezes-' ségeket nyerjen, mik csak a határozott akarategye z­ség, úgy mint az Austria s Poroszország­­közti cse-­­lekvésegység által biztosíthatók az fisszes Németor-­ szágnak. Ezen szellemben az­­austriai kormány leg­ December 2-n 18542

Next