Budapesti Hírlap, 1855. február (634-656. szám)
1855-02-01 / 634. szám
A ..Globe“ szerint Cardigan gr. alkalmasint a lovasság főfelügyelőjévé fog kineveztetni. Egy futár Raglan lordtól Londonba sürgönyökkel megérkezett, melyek azonban csak egy jelentéktelen orosz kirohanásréli tudósítást, s azon jelentést tartalmazzák, miszerint jan. 12- kén a táborban minden téli ruhák kiosztattak. A Raglan lord egy másik sürgönyében jan. 6- ról jelentett, hogy a faházak partratételén minden erőfeszítéssel igyekszik, minthogy azokból már tetemes mennyiség érkezett. A sürgöny így végződik: „Az ellenség nem mozdult, ide rekesztem a dec. 29-től jan. 4-ig az ellenség által megöltek és megsebesítettek névsorát, megy pedig a sebesültek száma 24-re, megölteké 6-ra. Jan. 5-től 7-ig pedig elesett 1 altiszt 12 közember, megsebesült 1 altiszt 7 közember. A „Journ. de Const.“ jan. 18-ról Írja : Néhány tanító és tanuló a Mahmud-szultán mosóból esztelen izgatás következtében, mint ez két év előtt is történt, feddésre méltó fondorlatok és lázító beszédek bűnébe estek, mivel ez izgatások a jelen körülmények közt kellemetlen hatással lehettek volna Törökország szövetségeseinek szellemére, ennélfogva szigorú vizsgálat rendeltetett el, melynek következtében két bűnös egy a főváros közelében fekvő egyik városban száműzetéssel büntettetett. Egy hivatalos orosz jelentés a dobrudzsai diversióról következő részleteket hoz : Jan. 7-én esti 9 órakor a Tsetal szigeten — Izmail mellett — levő csapatokból egy zászlóalj gyalog, két szakasz lovas, egy röppentyűüteg és két szomma kozák az ellenséges partra áttétetett. Míg a kozákok az ó-tulcsai halmon át a babadagi utón a város háta mögé rendeltettek, a parton felállított török őrlovasság Tulcsa felé futásnak eredt, s nemsokára egy csapat lovasság is a bozótban felállított lövészeink által fogadtatva rendetlenül visszafutott. A kozákok hátulróli mozdulatai által nyugtalanítva a törökök mindenfelé szaladni kezdtek, s a sötétség daczára 88 halottat s 45 foglyot vesztettek, köztük volt Gorcsinszky őrnagy, lengyel menekült és 2 tiszt. Az orosz veszteség 5 halott és 8 sebesült. 8-kán reggel Usakovnok megszállta Tulcsát, s a kozákok és dzsidásokat a röppentyűüteggel Szásszánosi ezredes alatt Babadag felé küldé. Azok oda érkezve, felgyújtották egy török lovas ezred istállóit, mire mind a lovak, mind tulajdonosaik szétszaladtak. A kozákok 5 versenyire űzték őket Bazardzsik felé. Esti 5 órakor Szasszanof visszaérkezett Tulcsába. Ez alkalommal 3 kozák sebesült meg. A törökök egész vesztesége 175 halott, köztük 3 tiszt, és 38 fogoly; továbbá 9 élelemszerkocsi, 13.000 puskatöltény, 60 felnyergelt ló, és 50 darab szarvasmarha jutott az oroszok kezébe. 9-kén esti 5 órakor , s a kofunok csapataival visszatért a bal dunapartra. Anglia, London,jan. 27. A felsőház tegnapi ülésében Aberdeen lord közlé a minister-kicsisről s annak okáróli nézetét,kijelenté, mikép nem ismeri nemes barátja Russel lordnak minden indokait,attól egy jan. 23-tól kelt levelet kapott,melyben Russel lord megjegyzi, mikép ő nem láthatja át, miként léphetne föl a kormány Roebuck indítványa ellen, s mikép ezen indítvány a hadügyi kormány elleni megrovást foglalván magában,neki nem marad egyéb hátra, mint kilépni. Ő nemes barátjának kivonatára annak lemondását ő felsége elé terjesztő, ki azt kegyesen elfogadta. Ennél többet nem tud; emlékezik ugyan arra, mikép Russel lord mintegy két hónap előtt kárhoztató a hadfolytatás módját; azonban az ez iránt történt nyilatkozatok után, s miután Russel lord a parlament összeülése előtti utolsó estéig részt vett tiszttársainak a hadügyi kormányzásbani működéseiben, megvallja, hogy annak lemondási irata őt fájdalmasan lepte meg. Nála senki sem fájlalhatja élénkebben a szenvedett veszteséget, mivel a ház emlékezhetik rá, hogy a jelen kabi T A R C Z A. Tudományos élet hazánkban és külföldön. III. Segíts magadon, az Isten is megsegít. E hazában csak kevés maradt intézeteinkből, s e kevés sem a régi többé, színe, formája, s ereiben a vér ki van cserélve. De e kevés iránt a kegyelet növekedett, mert az emberi természet nem tagadhatja meg magát, s a szenvedést részvétnek kell kisérnie. A fájó sebet, nincs kéz, mely elég óvatosan tudná érinteni, ki kedves halottját siratja, a vígasztalás nem kevesíti kényeit. Jól tudom, mily kiméletet igényel a közhangulat, a körülmények hatalmát is ismerem és érzem, e kettő közt kevés a tér, melyen a vigasztaló szó boszantás, az őszinteség compromissione volna. Azért a mondanivalók nagy részét alkalmasabb időre halasztom. Nemsokára tudni fogunk intézeteink sorsáról, akkor a kiszabandó határok közt oly ügyekben, melyek tőlünk függenek, megjő az őszinte szónak is ideje. Most egy két fővonással csak figyelmet akarunk kelteni az iránt, amink van, s ígéretet akarunk tenni hogy e figyelmet éberségben kívánjuk ezután is tartani. * * * Az akadémia alapszabályai fel vannak kérve, szervezetében mi változás történik és általában történik-e? nem tudhatjuk. Kis és összes gyűléseit tartja — úgy mint régen, ebben formája változott annyit, hogy a mathematikai osztály és természettani, a tagok kevés száma miatt, a törvénytudományi és philosophiai a politikai viszonyok miatt, összeolvadtak — szelleme pedig a régi maradt. Az akadémia soha sem volt politikai pártok küzdtere. Törvény által szentesített formái közt egyenlő következetességgel s csendes komolysággal járt azon az úton, melyet tudományosnak s sikert hozónak tartott. Formáját megtartotta, meg útjait, s rajtuk a csendes lassúságot, midőn 1848-ban mellette minden kivetkőzött régi alakjából, s a közszellem mindenkitől ugyanazon egy czélra dolgozást követelt. Kiállotta az ifjú irodalom nyilazásait. Igaz, ha emlékezetem nem csal, hogy e nyilazások inkább gyerekes ingerkedés, s némileg talán a közérzületnek koszos kifakadásai voltak, mint használni akarás, érvekkel támogatott lándzsa döfései. Elmondták, hogy nem szeretik, de nem mondták meg, hogy miként tegye magát szeretetreméltóvá. Az akadémia hallgatott, s ment azon az útón, melyen azelőtt. Ha ez időkről naplóját megtekintjük, ugyanazon embereket látjuk benne szerepelni, tárgyalva hasonló anyagot ugyanazon szellemben, ugyanazon hangon , mely nem ismeretlen előttünk, a megelőző évekből. A nyelvtudományi osztály az 1 hangot, él- és ahol szók nyomait vizsgálta, számos indo-európai és ural-altan nyelvekben, mint ezt az „Akadémiai értesítő“ mondja. A történettudományi osztályban Érdy és Jerney urak régi sírokról, s írásos szikla-csoportokról épen oly nyugodtsággal értekeztek, mint azelőtt. Ez osztály a közhangulatnak legtöbb hódolatot hozhatott volna, de megelégelte a XV-dik századból a magyar egyetemekről, a XVI-ból Varjkocs Györgyről, a XVII-ből egy lobogóról értekezni. Történetünk hézagos lapjait úgy mint kapta, beirattan hagyta. A természettudományi osztályban Nendtvich ur a föld jövendőjéről, Kiss ur egy 1832-beli csillagfutásról közlötte észleleteit (az Akad. értesítő szavai). Bugát úr a lélek physiologiáját terjesztette elő. Szóval azt tette, és úgy tett mint azelőtt. Őszinte hálát szavazhatunk az illetőknek, hogy a nemzetnek e féltett kincse felemelt fővel állhat az új idő küszöbén. Újabb működése is úgy hasonlít a régihez, mint egyik tojás a másikhoz. A nyelvtudományból az 1 helyett s, ó, a történetből ismét sírok, vagy néha urnák, a természettanban a lélek physiologiája helyett a természettudományi szóhangtan kerül elő, tárgyalva hasonló komolysággal, hasonló eredménynyel. De most már csendes kebele pártot is ismer, mely összehasonlító nyelvészetet sürget, az egyedül magyar nyelvre támaszkodó nyelvészet helyett. Ez igen alkalmatlan ellenzék, mert lassan kint nem fogjuk magyar nyelvésznek tartani, ki nyelvünk rokonait nem ismeri; s hiszem, hogy annak a nagy szótárnak sincs ínyére, ha most, mikor közepén túl járnak, találnák meghatározni, hogy miféle elvekre alapítsák . Az idők olyanok, melyben kegyelet környez neveket, s intézetet már csak azért is, mert a múltból maradt reánk. E kegyelettel nem szállók harczba ; közérdekek compromissiója nélkül mégis lehet talán e kegyelet tárgyai fölött egy-két szóval elmélkedni. Gyakran tettem fel magamnak a kérdést: mi az oka, hogy az akadémia csak történetesen hoz oly művet, mely a nemzetre hasson, mely érdeket, részvétet költsön maga iránt? Nyomtatványai nem kelnek, értesítője, melyben munkásságáról a nemzetnek számolna, meg-megakadt, megszűnt. E hatástalanság abból származik-e, hogy birodalma nem e világból való, s egy pár esetet kivéve csak az asztaltánczoltatás korszakában láttuk, hogy osztozik szenvedélyeinkben, s ismeri napi szükségeinket? És a hogy műveinek kerete nincs, tartalmuk komolyságának, tárgyának tulajdonítsuk- e, vagy az előadás bágyadt unalmas modorának, vagy végül a nyelvnek, melyet magyar írók közöl senki sem ír oly roszul, mint az academiának egy pár nagyon sokat író tagja, s kiválóan maga a titoknak ? Gyakran tettem fel a kérdést, vájjon helyes -e, hogy annyi rendes és fizetéses tag legyen, kik közöl néhány semmit vagy nagyon keveset dolgozik; vájjon nem jobb volna-e díjaikkal közhasznú műveket jutalmazni ? Nincs hasznunk benne, hogy némelyiknek kényelmi eszközeit 20 éven át szaporítok, de abban igen is lett volna, ha fizetésével minden évben versenyt ébresztünk. Ne értsen senki félre, még gondolatban sem akarom bántani azokat, kik egykor híven teljesíték kötelességüket, s a nemzet ügyének hű napszámosai voltak, de most lelkük megtört a fájdalom alatt, s nem képesek többé szolgálatot tenni; azoknak legyen menhelyük a lak, mely egykor dicsőségük fölött boltozott. (Vége köv.) 3518 net alakításakor fő nyíltan megjegyzé, mikép nemes barátjának közreműködése nélkül nem merte volna ezen feladatot elvállalni. Rendes viszonyok közt ő máskép járna el, de az ügyek jelen helyzetében ős tiszttársai kötelességüknek tartják, a Roebuck-féle indítványt ellenzeni s bevárni, ha váljon az alsóház megvonandja-e tőlük bizalmát. Winchelsea gróf a sajtó s különösen a „Times“ eljárására figyelmezteté a házat, mely lapnak a harcztérrőli levelezései az orosz császárt a történtekről folytonosan értesítik, s kérdé, ha vájjon igaz-e,hogy a„Times“ tudósítójának szabad járkelés engedtetett s tiszti kedvezmények adattak meg, s hogy Raglan lord a kormánynál panaszt emelt a „Times“ levelezései ellen? Newcastle hg meg van róla győződve, mikép az említett hírlapi levelezések sok bajt okozhatnának, mivel lehetnek oly személyek, kik azok tartalmát tüstént Sz. Pétervárra távírják. Raglan lord magánleveleiben valóban panaszt emelt ez iránt, azonban a kormány nem bír hatalommal a sajtó fölött, úgy hogy meg kelle elégednie azzal, mikép egy körlevélben az ügyet a szerkesztőségek elé terjesztő, de fájdalom! a sajtó e tárgyban nem tanúsított elég tapintatot s előrelátást. Ami a szabad járáskelést s tiszti kedvezéseteket illeti, ezek eleinte megadattak, de később visszavonattak, midőn a kormány megtudá, hogy e kegy rendellenesnek tekintetett. Az alsóházban tegnap Russel lord nyilatkozatainak kezdetén, egy tekintetet vetett a sajátlag szőnyegen volt kérdésre. Mindenek előtt megjegyzi, mikép az alsóháznak vizsgálat megrendelése iránti előjog a legjobb eszköz, viszszaélések megszüntetésére. Szerinte, Roebuck indítványát akkor lehetne ellenzeni, ha vagy azt lehetne állítni, mikép a hiányok nem oly tetemesek, minőknek föltüntettetnek, vagy ha be lehetne bizonyítni, mikép kellő intézkedések tétettek a hiányok megorvoslása végett. De az első védv nem áll, s a Krímből érkezett „borzasztó s kebellázító“ tudósítások után , a sereg gyászos helyzetét nem lehet tagadni. E szerint ő az indítványt nem ellenezheti. A második védő érvényesitése őt nem illeti, a mint ez kilépésének indokolásából ki fog tűnni. Midőn a hadügyi hivatal a gyarmatügyitől különválasztatott, s Aberdeen lord Newcastle herczegnek a kettő közt választást engedett, ő is helyeslé a herczegnek hadügyministerré kineveztetését, a hadkészületeknek tevékenysége tekintetéből. Azonban a parliamenti szünet alatt, melynek folytában ő Clarendon lorddal az események folyama iránt folytonos levelezésben maradt, át kezdé látni a hadügy jobb kezelésének szükségét. (Tetszés.) Ez octoberben s november elején történt. Ekkor ő e tárgy iránt Aberdeen gróffal oly levelezést kezdett meg, mely nov. 17-től december első napjáig folyt, s melyből ő a leglényegesebb leveleket helyenkint felolvasta. A nélkül, hogy kétségbe akarná vonni Newcastle herczeg tehetségeit s buzgalmát, mégis czélszerűbbnek tartá, s azért javaslatba hozá a hadügy-titkári s hadügy-ministeri hivatalokat összeolvasztani, s egy oly titkos tanácsi tagra bízni, kinek egyszersmind az alsóházban is helye lenne. S ezen állomásra ő Palmerston lordot,tapasztaltsága,erélyes tehetségeinél fogva, általában legalkalmasabbnak tartá. (Tetszés.) Aberdeen lord állhatatosan visszautassa e javaslatot, azt részint Newcastle herczeg megsértésének tekintvén, részint abból semmi nyereményt sem, hanem csak kellemetlenséget s zavart várván. Ezen véleménykülönbség már előbb előidézte volna kilépését, azonban tiszttársainak előterjesztései őt maradásra bírták, maga Palmerston lord is, kinek ő a ministerelnökkeli levelezést megmutató, arra kérte őt, hogy ne feszegesse tovább a dolgot. Végre múlt kedden, a Roebuck-féle indítvány bejelentetése után, ismét megfontolván a dolgot, úgy találta, mikép a jattot lelkiismeretesen nem ellenezheti, s ezért tehet egyebet, mint a kabinetből kilépni.Azóta azon hír szárnyal, mikép az általa javaslott intézkedés, t. i. Palmerston lordnak hadügyministerré kineveztetése elhatároztatott. Ez esetben örvendene azon, hogy kilépésének ily kedvező hatása lett. Az indítvány fölötti vitákban ő nem veend részt, s szavazni sem szándékozik. Általánosan a háború kérdését illetőleg, ő azt hiszi, hogy minden párt szilárdul ragaszkodik azon határozathoz, mikép a háborút legnagyobb erélylyel kell folytatni, mig csak az ellenség becsületes s biztos föltételeket nem ajánl. Egészben véve a látkör nem oly borult, hogy a bizonyos körökben nyilatkozó levertséget igazolhatná. Angolország szövetségei Clarendon lord diplomatiai ügyessége s kitartó türelmének legnagyobb becsületére válnak, s szónok fájlalja, hogy Austriáról némely, legújabb nyilatkozatait félreérteni látszottak. Ő azt hiszi, hogy Austriának jeles s csatakész hadereje előbb-utóbb roppant befolyást gyakorland a háború folyamára, s hogy ha Oroszország túlzott igényeinek egy részéről már eddig is lemondott, ezt Austria politikájának lehet köszönni. A francziák császárjának állhatatossága s hűségére szintén teljes biztossággal lehet számítni, minek ő újabb bizonyítványait nyerő, legújabb párisi látogatása alkalmával. Végül szónok némely bókokat mondott Aberdeen grófnak, s megemlíti, mikép a ministerelnök őt csak néhány nap előtt szóval biztosítá arról, hogy ő el van tökélve csupán biztos, becsületes, s az ország érzületének megfelelő békét fogadni el. (Tetszés.) Palmerston lord kijelenté, mikép őt nemes barátjának kilépése mind személyes, mind hivatalos okokból, fájdalmasan érinté. Mindent meg kell erősítnie, mit Russel lord a ministerelnökkeli levelezésről mondott, valamint azt is, hogy ő maga Russel lordot maradásra kérte, azonban a decemberi napok óta Russel lord javaslatát nem hozó újólag szőnyegre. Hogy váljon az czélszerű-e vagy nem, ez iránt őtőle nem lehet ítéletet várni. Mindenesetre nemes barátjának újabb megfontolásra alkalmat kelle vala adnia a miniszerelnök számára, mielőtt oly rögtön különvált a kormánytól. Ő nem tétovázik kijelenteni, mikép e lépés, mely a kabinet számára igen kellemetlen zavarókat készít, eltér a parlamenti szabályoktól. Egyébiránt a kormány a nemes lord kivételével előbbi álláspontján áll. Ha az indítvány, mit alkotmányos okokból ellenezni lehet, mindemellett is keresztülmenne, a további magától értetik (derültség); ellenkező esetben pedig a kormány talán jónak látandja a Russel lord által ajánlott módosítást tekintetbe venni. (Nevetés.) Erre Roebuck emelvén szót, kijelenté, mikép indítványának semmi mentségre sincs szüksége. Egy oly sereg — úgymond — mely haditettei által Angolország dicsőségét nem csak megőrzé, hanem emelé, s melynek N. -Britannia összes gazdag segélyforrásai rendelkezésére állanak, a kormány ügyetlensége által majdnem megsemmisült. Ő a vizsgálatot a ház szent kötelességének tartja, s nem feledheti el Russel lord szavait. A nemes lord elismeri az indítvány elutasíthatlanságát, s mindjárt erre kijelenté, hogy azt nem akarja támogatni. Azonban ő, noha a nemes lord által cserben hagyatott, mégis ragaszkodik szándékához, s javaslatát tényekkel akarja támogatni. A csapatok helyzetéről — úgymond — csak egy nézet létezik; azok födél, ruha, élelem s hadiszerek nélkül vannak. Egy 54,000 főnyi, seregből még csak 14,000 ember maradt meg. Ő tudni akarja, hogy mi lett ama 40,000 emberből? Erre a beteg szónok kénytelen volt beszédét abbanhagyni, s az ismeretes indítvány előterjesztésével végezni be. — Rövid szünet után S. Herbert emelvén szót, élénken fájlalá az indítványozónak szenvedő helyzetét, már csak azért is, mivel amost kénytelen oly vádakat cáfolni meg, melyek nem formuláztattak. Ő nem tagadja, hogy tetemes hiányok léteznek, azonban ezek főkátfejét a parlamentnek a 40 évi béke alatti takarékos és katonaellenes politikájában látja. Ama korszakban sajátkép nem is létezett sereg, hanem csak ezredek halmaza, melyek inkább rendőri, mint hadi czélokra tartottak fenn. Ezen nézet támogatásául számos példákat idézett, s a Krimbeni tényleges viszonyokra térvén át, megjegyzé, mikép a halandóság 14 pc.-re megy föl. A kormány se az igazságot nem akarja eltitkolni, sem a hibát másokra hárítni, s ezért ellenzi a vizsgálatot, nem tekintve azt, mikép annak szükségkép mind a kormányt, mind a sereget gyöngítnie kellene. A kormány minden felelősséget magára vállal. — Ekközben ő kimutathatja, mikép hatályos intézkedések tétettek a kórházi s szállítási szolgálat javítása végett. Drummond fölvevé a levetett harczi keztyűt, s melegen festé a sereg szenvedéseit, s az egész országban uralkodó inigerültséget. Szerinte, a sajtó zajongása nélkül a szerencsétlen expeditio meg sem kezdetett volna, s mivel ez a perez ösztönzése következtében történt, a vállalat megkezdésénél a szükséges előrelátás, ismeret és fölszerelés hiányzottak. Ha a főbűnösöket meg kell neveznie, ő Newcastle herczegs Aberdeen lordra mutat. — Miután M. Minness Granby marquis az indítvány ellen, s Lindsay mellette szóltak , Layard a hadjárat folytában elkövetett hibák egész sorát adá elő, s a jövőt igen sötét színekkel rajzolá. Őt még a Palmerston lord hadügyminiszerré kineveztetése iránti ígéret sem elégíti ki, s nem tartóztatja vissza az indítvány melletti szavazástól. Sir G. Grey védelmezé a kormányt Layard-nek több vádjai ellen, azonban mégis megvalló, hogy minden részről nagy hibák követtettek el, s ezt az általános tapasztalatlanságnak, a 40 évi európai béke szükséges következményének tulajdonítá. Ő maga a kabinettel együtt akar állani vagy bukni. Palmerstonnak hadügyminiszerré kineveztetéséről nincsen hivatalos tudomása; szerinte, ez oly rendszabály, melynek megfontolását a kormány a vita kimeneteléig fenntartja magának. — Walpole nem fogható meg, hogy Russellord kifejtése után mit lehetne még az indítvány ellen felhozni. Vernon Smith ellenzi az indítványt, noha épen nem örömest. — Sibthor ezredes örömmel pártolá az indítványt. (Nagy derültség). Végre a vita félbenszakasztatott, s a kabineti kérdés eldöntése hétfőre halasztatott. A „Morning Post“ azt állítja, mikép Palmerston lord elfogadandja a hadügyministerséget, ha a Roebuck-féle indítvány fölötti szavazás meg nem buktatja a kabinetet. Ezen combinatio szerint Newcastie herczeg indiai főkormányzóvá lenne, s Palmerston lordot Sidney Herbert váltaná fel a belügyministerségben. A ministeriális „Globe“, ma este szintén azt állítja, mikép ha a Roebuck-féle indítvány elvettetik, Palmerston lord a hadügyministerium kezelését átveendi, s S. Herbert talán belügyministerré leend.— E lap szerint Carlisle lord hihetőleg belépne a kabinetbe tanácselnöki minőségben. Lucy Evans tábornok egy a „Times“-hoz intézett iratában kétségbevonja,, mikép ő Folkestoneban a táborkarról véleményét nyilvánította volna. Ez oda látszik mutatni, mikép ő kellemetlen fölfedezéseket akar tenni. Az Indiában állomásozó ezredek közöl négy parancsot kapott, készen tartani magát az Europábani aktív szolgálatra. A 10-ik huszárezred Bombayban már készen áll hajóraülésre. Ezen csapatoknak Indiábani helyettesítése végett, a kormány határőrzésre, rendetlen lovascsapatokat szándékozik szervezni. Francziaország, Páris, jan. 27. A „Moniteur“-nek Máltából jan. 20-ról írják, mikép ama nap reggelén az ottani kikötőbe bementek, a „Ripon“ angol gőzös Ulrich tábornokkal s a cs. testőrség expeditionális dandárénak egy részével, a „Vulcan“ angol fregát" ugyanazon hadtesthez tartozó gránátosokkal, s a „Bysantin“ gőzös csapatokat s 80 lovat szállítván Krímbe. Ugyane lap szerint, a bomarsundi erősség lerontása előtt, a szövetséges haderők fopa