Budapesti Hírlap, 1855. február (634-656. szám)

1855-02-01 / 634. szám

A ..Globe“ szerint Cardigan gr. alkal­masint a lovasság főfelügyelőjévé fog kinevez­tetni.­­ Egy futár Raglan lordtól Londonba sürgönyökkel megérkezett, melyek azonban csak egy jelentéktelen orosz kirohanásréli tudósítást, s azon jelentést tartalmazzák, miszerint jan. 12- kén a táborban minden téli ruhák kiosztattak. A Raglan lord egy másik sürgönyében jan. 6- ról jelentett, hogy a faházak partratételén min­den erőfeszítéssel igyekszik, minthogy azokból már tetemes mennyiség érkezett. A sürgöny így végződik: „Az ellenség nem mozdult, ide re­­kesztem a dec. 29-től jan. 4-ig az ellenség által megöltek és megsebesítettek névsorát,­ megy pedig a sebesültek száma 24-re, megölteké 6-ra. Jan. 5-től 7-ig pedig elesett 1 altiszt 12 közem­ber, megsebesült 1 altiszt 7 közember. A „Journ. de Const.“ jan. 18-ról Írja : Né­hány tanító és tanuló a Mahmud-szultán mosó­ból esztelen izgatás következtében, mint ez két év előtt is történt, feddésre méltó fondorlatok és lázító beszédek bűnébe estek, mivel ez izgatá­sok a jelen körülmények közt kellemetlen hatás­sal lehettek volna Törökország szövetségeseinek szellemére, ennélfogva szigorú vizsgálat rendel­tetett el, melynek következtében két bűnös egy a főváros közelében fekvő egyik városban szám­űzetéssel büntettetett. Egy hivatalos orosz jelentés a dobrudzsai diversióról következő részleteket hoz : Jan. 7-én esti 9 órakor a Tsetal szigeten — Izmail mellett — levő csapatokból egy zászlóalj gyalog, két szakasz lovas, egy röppentyűüteg és két szomm­a kozák az ellenséges partra áttétetett. Míg a ko­zákok az ó-tulcsai halmon át a babadagi utón a város háta mögé rendeltettek, a parton felállított török őrlovasság Tulcsa felé futásnak eredt, s nem­sokára egy csapat lovasság is a bozótban felál­lított lövészeink által fogadtatva rendetlenül visszafutott. A kozákok hátulróli mozdulatai ál­tal nyugtalanítva a törökök mindenfelé szaladni kezdtek, s a sötétség daczára 88 halottat s 45 foglyot vesztettek, köztük volt Gorcsinszky őrnagy, lengyel menekült és 2 tiszt. Az orosz veszteség 5 halott és 8 sebesült. 8-kán reggel Usakov­­nok megszállta Tulcsát, s a kozákok és dzsidásokat a röppentyűüteggel Szásszá­­nosi ezredes alatt Babadag felé küldé. Azok oda érkezve, felgyújtották egy török lovas ezred is­tállóit, mire mind a lovak, mind tulajdonosaik szétszaladtak. A kozákok 5 versenyire űzték őket Bazardzsik felé. Esti 5 órakor Szasszanof­ visszaérkezett Tulcsába. Ez alkalommal 3 kozák sebesült meg. A törökök egész vesztesége 175 halott, köztük 3 tiszt, és 38 fogoly; továbbá 9 élelemszerkocsi, 13.000 puskatöltény, 60 fel­­nyergelt ló, és 50 darab szarvasmarha jutott az oroszok kezébe. 9-kén esti 5 órakor , s a k­o­­f­unok csapataival visszatért a bal dunapartra. Anglia, London,jan. 27. A felsőház­ tegnapi ülésében Aberdeen lord közlé a minister-kic­­sisről s annak okáróli nézetét,kijelenté, mikép nem ismeri nemes barátja Russel lordnak minden ind­okait,attól egy jan. 23-tól kelt levelet kapott,mely­ben Russel lord megjegyzi, mikép ő nem láthatja át, miként léphetne föl a kormány Roebuck indítványa ellen, s mikép ezen indítvány a hadügyi kormány elleni megrovást foglalván magában,neki nem marad egyéb hátra, mint kilépni. Ő nemes barátjának kivonatára annak lemondását ő felsége elé terjesztő, ki azt kegyesen elfogadta. Ennél többet nem tud; emlékezik ugyan arra, mikép Russel lord mintegy két hónap előtt kárhoztató a hadfolytatás módját; azonban az ez iránt tör­tént nyilatkozatok után, s miután Russel lord a parl­ament összeülése előtti utolsó estéig részt vett tiszttársainak a hadügyi kormányzásbani működéseiben, megvallja, hogy annak lemondási irata őt fájdalmasan lepte meg. Nála senki sem fájlalhatja élénkebben a szenvedett veszteséget, mivel a ház emlékezhetik rá, hogy a jelen kabi­ T A R C Z A. Tudományos élet hazánkban és külföldön. III. Segíts magadon, az Isten is megsegít. E hazában csak kevés maradt intézeteinkből, s e kevés sem a régi többé, színe, formája, s erei­ben a vér ki van cserélve. De e kevés iránt a ke­gyelet növekedett, mert az emberi természet nem tagadhatja meg magát, s a szenvedést részvétnek kell kisérnie. A fájó sebet, nincs kéz, mely elég ó­­vatosan tudná érinteni, ki kedves halottját siratja, a vígasztalás nem kevesíti kényeit. Jól tudom, mily kiméletet igényel a közhangulat, a körülmények hatalmát is ismerem és érzem, e kettő közt kevés a tér, melyen a vigasztaló szó boszantás, az őszin­teség compromissio­ne volna. Azért a mondani­va­lók nagy részét alkalmasabb időre halasztom. Nem­sokára tudni fogunk intézeteink sorsáról, akkor a kiszabandó határok közt oly ügyekben, melyek tő­lünk függenek, megjő az őszinte szónak is ideje. Most egy két fővonással csak figyelmet akarunk kel­teni az iránt, a­mink van, s ígéretet akarunk tenni hogy e figyelmet éberségben kívánjuk ezután is tartani. * * * Az akadémia alapszabályai fel vannak kérve, szervezetében mi változás történik és általában történik-e? nem tudhatjuk. Kis és összes gyűléseit tartja — úgy mint régen, ebben formája változott annyit, hogy a mathematikai osztály és természet­­tani, a tagok kevés száma miatt, a törvénytudomá­nyi és philosophiai a politikai viszonyok miatt, összeolvadtak — szelleme pedig a régi maradt. Az akadémia soha sem volt politikai pártok küzdtere. Törvény által szentesített formái közt egyenlő következetességgel s csendes komolyság­gal járt azon az úton, melyet tudományosnak s si­­kert hozónak tartott. Formáját megtartotta, meg útjait, s rajtuk a csendes lassúságot, midőn 1848-ban mellette minden kivetkőzött régi alakjából, s a köz­szellem mindenkitől ugyanazon egy czélra dolgo­zást követelt. Kiállotta az ifjú irodalom nyilazásait. Igaz, ha emlékezetem nem csal, hogy e nyilazások inkább gyerekes ingerkedés, s némileg talán a köz­­érzületnek koszos kifakadásai voltak, mint hasz­nálni akarás, érvekkel támogatott lándzsa döfései. Elmondták, hogy nem szeretik, de nem mondták meg, hogy miként tegye magát szeretetreméltóvá. Az akadémia hallgatott, s ment azon az útón, me­lyen azelőtt. Ha ez időkről naplóját megtekintjük, ugyanazon embereket látjuk benne szerepelni, tár­gyalva hasonló anyagot ugyanazon szellemben, u­­gyanazon hangon , mely nem ismeretlen előttünk, a megelőző évekből. A nyelvtudományi osztály az 1 hangot, él- és ahol szók nyomait vizsgálta, számos indo-európai és ural-altan­ nyelvekben, mint­­ ezt az „Akadémiai értesítő“ mondja. A történettudományi osztályban Érdy és Jer­­­­ney urak régi sírokról, s írásos szikl­a-c­s­o­por­tokról épen oly nyugodtsággal értekeztek, mint azelőtt. Ez osztály a közhangulatnak legtöbb hódo­latot hozhatott volna, de megelégelte a XV-dik századból a magyar egyetemekről, a XVI-ból Var­­j­kocs Györgyről, a XVII-ből egy lobogóról érte­kezni. Történetünk hézagos lapjait úgy mint kapta, beirattan hagyta. A természettudományi osztályban Nendtvich ur a föld jövendőjéről, Kiss ur egy 1832-beli csil­lagfutásról közlötte észleleteit (az Akad. értesítő szavai). Bugát úr a lélek physiologiáját terjesz­tette elő. Szóval azt tette, és úgy tett mint azelőtt. Őszinte hálát szavazhatunk az illetőknek, hogy a nemzetnek e féltett kincse felemelt fővel állhat az új idő küszöbén. Újabb működése is úgy hasonlít a régihez, mint egyik tojás a másikhoz. A nyelvtu­dományból az 1 helyett s, ó, a történetből ismét sírok, vagy néha urnák, a természettanban a l­é­­lek physiologiája helyett a természettudo­mányi szóhangtan kerül elő, tárgyalva hasonló ko­molysággal, hasonló eredménynyel. De most már csendes kebele pártot is ismer, mely összehasonlító nyelvészetet sürget, az egyedül magyar nyelvre támaszkodó nyelvészet helyett. Ez igen alkalmatlan ellenzék, mert lassan kint nem fog­juk magyar nyelvésznek tartani, ki nyelvünk roko­nait nem ismeri; s hiszem, hogy annak a nagy szó­tárnak sincs ínyére, ha most, mikor közepén túl jár­nak, találnák meghatározni, hogy miféle elvekre a­­lapítsák . Az idők olyanok, melyben kegyelet környez neveket, s intézetet már csak azért is, mert a múlt­ból maradt reánk. E kegyelettel nem szállók harcz­­ba ; közérdekek compromissiója nélkül mégis lehet talán e kegyelet tárgyai fölött egy-két szóval el­mélkedni. Gyakran tettem fel magamnak a kérdést: mi az oka, hogy az akadémia csak történetesen hoz oly művet, mely a nemzetre hasson, mely érdeket, rész­vétet költsön maga iránt? Nyomtatványai nem kel­nek, értesítője, melyben munkásságáról a nemzetnek számolna, meg-megakadt, megszűnt. E hatástalan­ság abból származik-e, hogy birodalma nem e vi­lágból való, s egy pár esetet kivéve csak az asztal­­tánczoltatás korszakában láttuk, hogy osztozik szenvedélyeinkben, s ismeri napi szükségeinket? És a hogy műveinek kerete nincs, tartalmuk komolyságá­nak, tárgyának tulajdonítsuk- e, vagy az előadás bágyadt unalmas modorának, vagy végül a nyelv­nek, melyet magyar írók közöl senki sem ír oly ro­­szul, mint az academiának egy pár nagyon sokat író tagja, s kiválóan maga a titoknak ? Gyakran tettem fel a kérdést, vájjon helyes -e, hogy annyi rendes és fizetéses tag legyen, kik kö­zöl néhány semmit vagy nagyon keveset dolgozik; vájjon nem jobb volna-e díjaikkal közhasznú mű­veket jutalmazni ? Nincs hasznunk benne, hogy némelyiknek kényelmi eszközeit 20 éven át szapo­­­rítok, de abban igen is lett volna, ha fizetésével minden évben versenyt ébresztünk. Ne értsen senki félre, még gondolatban sem akarom bántani azokat, kik egykor híven teljesíték kötelességüket, s a nemzet ügyének hű napszámosai voltak, de most lelkük megtört a fájdalom alatt, s nem képesek többé szolgálatot tenni; azoknak legyen menhelyük a lak, mely egykor dicsőségük fölött boltozott. (Vége köv.) 3518 net alakításakor fő nyíltan megjegyzé, mikép ne­­­mes barátjának közreműködése nélkül nem merte volna ezen feladatot elvállalni. Rendes viszonyok közt ő máskép járna el, de az ügyek jelen hely­zetében ő­s tiszttársai kötelességüknek tartják, a Roebuck-féle indítványt ellenzeni s bevárni, ha váljon az alsóház megvonandja-e tőlük bizal­mát. Winchelsea gróf a sajtó s különösen a „Times“ eljárására figyelmezteté a házat, mely lapnak a harcztérrőli levelezései az orosz császárt a történtekről folytonosan értesítik, s kérdé, ha vájjon igaz-e,hogy a„Times“ tudósítójának szabad járkelés engedtetett s tiszti kedvezmények adattak meg, s hogy Raglan lord a kormánynál panaszt e­­melt a „Times“ levelezései ellen? Newcastle hg meg van róla győződve, mikép az említett hírlapi levelezések sok bajt okozhatnának, mivel lehet­nek oly személyek, kik azok tartalmát tüstént Sz. Pétervárra távírják. Raglan lord magán­le­veleiben valóban panaszt emelt ez iránt, azonban a kormány nem bír hatalommal a sajtó fölött, úgy hogy meg kelle elégednie azzal, mikép egy körlevélben az ügyet a szerkesztőségek elé ter­jesztő, de fájdalom! a sajtó e tárgyban nem ta­núsított elég tapintatot s előrelátást. A­mi a sza­bad járáskelést s tiszti kedvezéseteket illeti, ezek eleinte megadattak, de később visszavonattak, midőn a kormány megtudá, hogy e kegy rendel­lenesnek tekintetett. Az alsóházban tegnap Russel lord nyilatkozatainak kezdetén, egy tekintetet vetett a sajátlag szőnyegen volt kérdésre. Mindenek előtt megjegyzi, mikép az alsóháznak vizsgálat megrendelése iránti előjog a legjobb eszköz, visz­­szaélések megszüntetésére. Szerinte, Roebuck in­dítványát akkor lehetne ellenzeni, ha vagy azt le­hetne állítni, mikép a hiányok nem oly tetemesek, minőknek föltüntettetnek, vagy ha be lehetne bizonyítni, mikép kellő intézkedések tétettek a hiányok megorvoslása végett. De az első védv nem áll, s a Krímből érkezett „borzasztó s ke­­bellázító“ tudósítások után , a sereg gyászos helyzetét nem lehet tagadni. E szerint ő az in­dítványt nem ellenezheti. A második védő érvé­­­nyesitése őt nem illeti, a mint ez kilépésének ind­okolásából ki fog tűnni. Midőn a hadügyi hiva­tal a gyarmatügyitől különválasztatott, s Aber­deen lord Newcastle herczegnek a kettő közt választást engedett, ő is helyeslé a herczegnek hadügy­ministerré kineveztetését, a hadkészüle­­teknek­ tevékenysége tekintetéből. Azonban a parliamenti szünet alatt, melynek folytában ő Clarendon lorddal az események folyama iránt folytonos levelezésben maradt, át kezdé látni a hadügy jobb kezelésének szükségét. (Tetszés.) Ez octoberben s november elején történt. Ekkor ő e tárgy iránt Aberdeen gróffal oly levelezést kezdett meg, mely nov. 17-től december első napjáig folyt, s melyből ő a leglényegesebb levele­ket helyenkint felolvasta. A nélkül, hogy kétség­be akarná vonni Newcastle herczeg tehetségeit s buzgalmát, mégis czélszerűbbnek tartá, s azért javaslatba hozá a hadügy-titkári s hadügy-mi­­nisteri hivatalokat összeolvasztani, s egy oly tit­kos­ tanácsi tagra bízni, kinek egyszersmind az alsóházban is helye lenne. S ezen állomásra ő Palmerston lordot,tapasztaltsága,erélye­s tehetsé­geinél fogva, általában legalkalmasabbnak tartá. (Tetszés.) Aberdeen lord állhatatosan visszauta­ssa e javaslatot, azt részint Newcastle herczeg megsértésének­ tekintvén, részint abból semmi nyereményt sem, hanem csak kellemetlenséget s zavart várván. Ezen vélemény­különbség már előbb előidézte volna kilépését, azonban tiszttár­sainak előterjesztései őt maradásra bírták, maga Palmerston lord is, kinek ő a minister­elnökkeli levelezést megmutató, arra kérte őt, hogy ne fe­szegesse tovább a dolgot. Végre múlt kedden, a Roebuck-féle indítvány bejelentetése után, ismét megfontolván a dolgot, úgy találta, mikép a ja­ttot lelkiismeretesen nem ellenezheti, s ezért tehet egyebet, mint a kabinetből kilépni.­­­­Azóta azon hír szárnyal, mikép az általa javaslott­­ intézkedés, t. i. Palmerston lordnak hadügy­mi­nisterré kineveztetése elhatároztatott. Ez esetben­­ örvendene azon, hogy kilépésének ily kedvező hatása lett. Az indítvány fölötti vitákban ő nem veend részt, s szavazni sem szándékozik. Általá­nosan a háború kérdését illetőleg, ő azt hiszi, hogy minden párt szilárdul ragaszkodik azon határozathoz, mikép a háborút legnagyobb erély­­lyel kell folytatni, mig csak az ellenség becsü­letes s biztos föltételeket nem ajánl. Egészben véve a látkör nem oly borult, hogy a bizonyos körökben nyilatkozó levertséget igazolhatná. An­golország szövetségei Clarendon lord diplomatiai ügyessége s kitartó türelmének legnagyobb be­csületére válnak, s szónok fájlalja, hogy Austriá­­ról­ némely, legújabb nyilatkozatait félreérteni látszottak. Ő azt hiszi, hogy Austriának jeles s csatakész hadereje előbb-utóbb roppant befo­lyást gyakorland a háború folyamára, s hogy ha Oroszország túlzott igényeinek egy részéről már eddig is lemondott, ezt Austria politikájának le­het köszönni. A francziák császárjának állhatatos­sága­ s hűségére szintén teljes biztossággal lehet szám­ítni, minek ő újabb bizonyítványait nyerő, leg­újabb párisi látogatása alkalmával. Végül szó­nok némely bókokat mondott Aberdeen grófnak, s megemlít­i, mikép a minister­elnök őt csak né­hány nap előtt szóval biztosítá arról, hogy ő el van tökélve csupán biztos, becsületes, s az ország érzületének megfelelő békét fogadni el. (Tetszés.) Palmerston lord kijelenté, mikép őt nemes barátjának kilépése mind személyes, mind hiva­talos okokból, fájdalmasan érinté. Mindent meg kell erősítnie, mit Russel lord a ministerelnökkeli levelezésről mondott, valamint azt is, hogy ő maga Russel lordot maradásra kérte, azonban a decemberi napok óta Russel lord javaslatát nem hozó újólag szőnyegre. Hogy váljon az czélszerű-e vagy nem, ez iránt őtőle nem lehet ítéletet várni. Mindenesetre nemes barátjának újabb megfonto­lásra alkalmat kelle vala adnia a miniszerelnök számára, mielőtt oly rögtön különvált a kormány­tól. Ő nem tétovázik kijelenteni, mikép e lépés, mely a kabinet számára igen kellemetlen zavaró­­­kat készít, eltér a parl­amenti szabályoktól.­­ Egyébiránt a kormány a nemes lord kivételével előbbi álláspontján áll. Ha az indítvány, mit alkotmányos okokból ellenezni lehet, minde­mellett is keresztülmenne, a további magától értetik (derültség); ellenkező esetben pedig a kormány talán jónak látandja a Russel lord által ajánlott módosítást tekintetbe venni. (Nevetés.) Erre Roebuck emelvén szót, kijelenté, mikép indítványának semmi mentségre sincs szüksége. Egy oly sereg — úgymond — mely haditettei ál­­­tal Angolország dicsőségét nem csak megőrzé, hanem emelé, s melynek N. -Britannia összes gaz­­dag segélyforrásai rendelkezésére állanak, a kor­mány ügyetlensége által majdnem megsemmisült. Ő a vizsgálatot a ház szent kötelességének tartja, s nem feledheti el Russel lord szavait. A nemes lord elismeri az indítvány elutasíthatlanságát, s mindjárt erre kijelenté, hogy azt nem akarja tá­mogatni. Azonban ő, noha a nemes lord által cserben hagyatott, mégis ragaszkodik szándéká­hoz, s javaslatát tényekkel akarja támogatni. A csapatok helyzetéről — úgymond — csak egy nézet létezik; azok födél, ruha, élelem s hadisze­rek nélkül vannak. Egy 54,000 főnyi, seregből még csak 14,000 ember maradt meg. Ő tudni a­­karja, hogy mi lett ama 40,000 emberből? Erre a beteg szónok kénytelen volt beszédét abbanhagy­­ni, s az ismeretes indítvány előterjesztésével vé­gezni be. — Rövid szünet után S. Herbert e­­melvén szót, élénken fájlalá az indítványozónak szenvedő helyzetét, már csak azért is, mivel a­­most kénytelen oly vádakat c­áfolni meg, melyek nem formuláztattak. Ő nem tagadja, hogy tetemes hiányok léteznek, azonban ezek főkátfejét a par­­l­amentnek a 40 évi béke alatti takarékos és ka­tonaellenes politikájában látja. Ama korszakban sajátkép nem is létezett sereg, hanem csak ezre­­dek halmaza, melyek inkább rendőri, mint hadi­ czélokra tartottak fenn. Ezen nézet támogatásául számos példákat idézett, s a Krimbeni tényleges viszonyokra térvén át, megjegyzé, mikép a ha­landóság 14 pc.-re megy föl. A kormány se az igazságot nem akarja eltitkolni, sem a hibát má­sokra hárítni, s ezért ellenzi a vizsgálatot, nem tekintve azt, mikép annak szükségkép mind a kormányt, mind a sereget gyöngítnie kellene. A kormány minden felelősséget magára vállal. — Ekközben ő kimutathatja, mikép hatályos intéz­kedések tétettek a kórházi s szállítási szolgálat javítása végett.­­ Drummond fölvevé a le­vetett harczi keztyűt, s melegen festé a sereg szenvedéseit, s az egész országban uralkodó ini­gerültséget. Szerinte, a sajtó zajongása nélkül a szerencsétlen expeditio meg sem kezdetett volna, s mivel ez a perez ösztönzése következtében tör­tént, a vállalat megkezdésénél a szükséges előre­látás, ismeret és fölszerelés hiányzottak. Ha a fő­­bűnösöket meg kell neveznie, ő Newcastle her­czeg­­s Aberdeen lordra mutat. — Miután M. Minnes­s Granby marquis az indítvány el­len, s Lindsay mellette szóltak , Layard a hadjárat folytában elkövetett hibák egész sorát adá elő, s a jövőt igen sötét színekkel rajzolá. Őt még a Palmerston lord hadügy­miniszerré kine­­veztetése iránti ígéret sem elégíti ki, s nem tar­tóztatja vissza az indítvány melletti szavazástól. Sir G. Grey védelmezé a kormányt Layard-nek több vádjai ellen, azonban mégis megvalló, hogy minden részről nagy hibák követtettek el, s ezt az általános tapasztalatlanságnak, a 40 évi euró­pai béke szükséges következményének tulajdo­­nítá. Ő maga a kabinettel együtt akar állani vagy bukni. Palmerstonnak hadügyminiszerré kinevez­­tetéséről nincsen hivatalos tudomása; szerinte, ez oly rendszabály, melynek megfontolását a kor­mány a vita kimeneteléig fenntartja magának. — Walpole nem fogható meg, hogy Russel­lord kifejtése után mit lehetne még az indítvány ellen felhozni. Vernon Smith ellenzi az indítványt, noha épen nem örömest. — Sibthor ezredes örömmel pártolá az indítványt. (Nagy derültség). Végre a vita félbenszakasztatott, s a kabineti kérdés eldöntése hétfőre halasztatott. A „Morning­ Post“ azt állítja, mikép Pal­merston lord elfogadandja a hadügyminister­­séget, ha a Roebuc­k-féle indítvány fölötti sza­vazás meg nem buktatja a kabinetet. Ezen com­­binatio szerint N­ew­c­as­ti­e herczeg indiai fő­kormányzóvá lenne, s Palmerston lordot Sidney Herbert váltaná fel a belügyministerségben. A ministeriális „Globe“, ma este szintén azt állítja, mikép ha a Roebuc­k-féle indítvány elvettetik, Palmerston lord a hadügyministerium ke­zelését átveendi, s S. Herbert talán belügy­­ministerré leend.— E lap szerint Carlisle lord hihetőleg belépne a kabinetbe tanácselnöki minőségben. Lucy Evans tábornok egy a „Times“-hoz intézett iratában kétségbevonja,, mikép ő Fol­­kestoneban a táborkarról véleményét nyilvá­nította volna. Ez oda látszik mutatni, mikép ő kellemetlen fölfedezéseket akar tenni. Az Indiában állomásozó ezredek közöl négy parancsot kapott, készen tartani magát az Europábani aktív szolgálatra. A 10-ik huszár­ezred Bombayban már készen áll hajóraülés­­re. Ezen csapatoknak Indiábani helyettesítése vé­gett, a kormány határ­őrzésre, rendetlen lovas­csapatokat szándékozik szervezni. Francziaország, Páris, jan. 27. A „Moniteur“-nek Mál­tából jan. 20-ról írják, mikép ama nap regge­lén az ottani kikötőbe bementek, a „Ripon“ an­gol gőzös U­l­r­i­c­h tábornokkal s a cs. testőrség expeditionális dandárénak egy részével, a „Vul­can“ angol fregát" ugyanazon hadtesthez tartozó gránátosokkal, s a „Bysantin“ gőzös csapatokat s 80 lovat szállítván Krímbe. Ugyane lap szerint, a bomarsundi erős­­ség lerontása előtt, a szövetséges haderők fopa­

Next