Budapesti Hírlap, 1855. június (734-758. szám)

1855-06-01 / 734. szám

Ezen katonák egésségi helyzete igen kedvező. A legközelebb megérkezett többi csapatokat is ide s­zámítva, szinte 700 főnyi létszám áll a főpa­rancsnok rendelkezésére. Francziaország, Pár­is, máj. 28. A „Köln. Zeit.“ követ­kező adatokat közöl azon máj. 26-kan történt audientia folyamáról, melyben a franczia akadé­mia küldöttsége átnyújta a császárnak amaz em­lékiratot, melynél fogva az akadémia tagjainak nagy része tiltakozik az april 14-ei rendelet, az úgynevezett akadémiai állam­csíny ellen. No­­­a­­ 11 e­s herczeg a franczia akadémia igazgatója, Dupanloup orleansi püspök annak kanczel­­lárja, s Villé­main örökös titkára képezék a küldöttséget, mely a császár által igen barátsá­gosan fogadtatott. Noailles herczeg szónokolt, s átnyújta a császárnak az emlékiratot, megje­gyezvén, mikép az ápril 14 - ki rendelet által az akadémia bel­szervezetében tett módosításokazt lealázzák. ” A császár föltűnő nyugalommal hallgató végig a herczeget, s erre szilárd hangon így válaszolt : „És­ távolról sem akarom az akadémiát lealáz­ni. Örömömre szolgálna, ha eszközöket találhatnék arra nézve, hogy azt mindenek szemeiben még fe­­lebb emeljem. Azonban nekem igen nehéznek lát­szik, még inkább nevelni egy oly testület tekinté­lyét, mely már most is oly számos kitűnő tagokat szárrít. Egy erős kormány semmi ellenzéktől sem fél, sőt inkább azt óhajtania kell, mivel — mint Montesquieu mondja, — a hangok különneműsége előmozdítja a harmóniát. Azonban van egy oly do­log, mit nem tűrhet el oly kormány, mely ön­magát becsüli, —ez a rendszeres ellenzék. Ha az a­­kadémia, valamelyik tagjának megválasztásánál, azt különbség nélkül, minden pártok közöl, még azok közöl is, melyek a kormány irányában ellen­séges érzületűek, s csupán a személyek becsére te­kintve, választaná ki: én lennék az első, ki a vá­lasztásokat helyeselném, s felbátorítnám. De azt nem tűrhetem el, hogy ellenséges pártokhoz tar­tozó személyek épen azért választassanak meg s neveztessenek ki, mivel ezen pártokhoz tar­toznak. — A díjak kiosztásánál , miket kü­lönbség nélkül minden érdemes egyéneknek kel­lene adni, ugyanez történik. Nem tűrhetem el ve­szély nélkül, hogy ezen díjak a kormány ellenei számára jutalmakká váljanak. Ez az ápril 14-ei rendeletnek általános értelme, s ezen szellemben kell azt végrehajtani. Annak azon czikkei, melyek a díjak kiosztására vonatkoznak, főleg a M­o­n­­­thy on-díj miatt csatoltattak ahhoz. Ha attól fél­nek, hogy bármely pont iránt, a rendelet czélján, annak bizonyos magyarázatr módja által, túl lehetne menni, én, miután az akadémia emlékiratát elolvas­tam, az iráni közoktatásügyi miniszeremmel érte­kezni fogok, s megvizsgálandom, hogy mit tehe­tek, az akadémia iránti jóindulatom bebizonyítása végett.“ Ezen szavak után a császár elbocsátá a kül­döttséget, mely az audientia kimenetelével nem­­­igen látszott megelégedve lenni. Némely legújabban történt manifestátiók a kormányt nem csekély nyugtalanságban tartják. A munka­megszüntetések fenyegető jellemet vet­tek föl, s számos befogatásokra adtak alkalmat, név szerint Lyonban. Nehéz lenne ugyan­ezen manifestátiók sajátképi jelentősségét kimutatni, azonban oly országban, mint Francziaország, bi­zonyosnak lehet tartani, hogy azok valamely ösz­­szeköttetésben állanak a politikával. Ezért a rendőrség szorgalmasan gyűjt jelentéseket a tar­tományok hangulatáról,é­s ez épen nem kedvező. Némely megyei főnökök, kik nincsenek oly jól értesülve, megintést vontak magukra. Ugyanis ők a tartományokban a megyei tanácsok közel­­gető összehivatásának alkalmából, oly körlevele­ket adtak ki, mikben kijelentik, hogy a kormány a folyó évben nem fog jelölteket tűzni ki. Szerin­tük, a kormány tudja, hogy bízhatik a nép jó szellemében, s hogy az bizonyosan jó választást teend. Azonban B­­ 11 a u 11 belügy­minister ezen urakat tüstént arra kényszeríté, hogy körlevelei­ket vonják vissza, s ellenkezőleg jelentsék ki, mikép a kormány a jelen ülésszakra is tűzeni ki jelölteket, s ezeket befolyása által támogatandja. Midőn a cs.­pár legújabban látogatást tett az iparpalotában, különösen a porosz műtár­­lat vonta magára annak figyelmét. Mind a császár, mind a császárné V­­­e­h­b­a­n titkos­ tanácsos előtt bámulatukat fejezék ki, az ipar­palotának a porosz ipar számára szánt részének szintoly gazdag, mint izlésteljes feldíszítése fölött, s az ott kiállított műveket teljes elismerésükben ré­­szesíték. Azonban Hellernek Sol­in­gin­ből jutott azon szerencse, mikép a császár az ő művei közöl­téve az ipar­palotábani első válasz­tást. Ugyanis a császár ezen urnák gazdag fegy­­ver­raktárából egy oly kardot választott ki, mit valódi remekműnek lehet nevezni. A harcnak egyik oldalán, aranyban kivésve I. Napoleon csá­­szár arczképe, az austerlitzi s raarengoi csaták, s az arcolei híd láthatók. A másik oldalon III. Napoleon arczképe, s az almai s­inker­­mani csaták vannak. — Üres hely van hagyva Szebasztopol bevétele számára. — Heller a csá­szárt erre figyelmeztetvén , ez utóbbi mosolyg­­va azt válaszoló, mikép reméli, hogy ezen sze­rencsés eseményt még a műtárlat vége előtt hozzá lehetene csatolni A porosz posztó -gyáro­sok művei szintén hosszasabb ideig igénybe ve­­vék a császári pár figyelmét. Az ,,Indep. belge“nek több párisi levelezői bizonyos tény gyanánt jelentik, mikép a szar­­diniai s württembergi királyok a nyár folytában látogatást teendnek a császárnál, azon­ban a fővárosba érkezésük időpontját pontosan nem jelölik ki. A Napóleon herczeg által tegnapelőtt adatott estély igen föltűnő volt. K­r­i­s­z­t­i­n­a ki­rálynő is megtisztelő jelenlétével ezen estélyt, hol a főhivatalnokok, s a politikai, művészeti, tu­dományos és ipari notabilitások közöl igen szá­mosan voltak jelen. Az „Indep­ beige“ egyik párisi levelezője azon vélemény megc­áfolása végett, mintha Sze­basztopol bevétele a békét fogná előidézni, kö­vetkező helyet idéz egy békés szelleméről isme­retes híres orosz államférfi leveléből : ,,A franczia lapokban oly czikkeket találok, melyekből úgy "látszik, hogy Francziaországban nagy bámulattal látják az Oroszország által tett roppant védelmi előkészületeket. E bámulat meg fog szűnni, ha megtudandják, mikép Oroszországban meg vannak arról győződve, hogy 10 évi háború­ról van szó. Lehet, hogy meg fogunk veretni; le­het, hogy elvesztendjük Krímet. De azért az orosz­lán nem lesz földre terítve ; a meggyőzetés követ­keztében tanulandunk meg­győzni. Általában mind­azon háborúkban, miket folytattunk, első hadjára­taink nem voltak szerencsések. Mi sohasem számí­tottunk fényes sikerekre , hanem oly hadjáratot tettünk, mely arra szolgált nekünk, hogy ellensé­geink erejét megismerjük. Mi elfogadjuk a háborút, s fölveszszük az Angolország által elvetett kéztyűt. Az események s a jövőbeni bizalmunk nagyobb, mint önök vélik. Ha Szebasztopol bevétele után oly békejavaslatokat tennének nekünk, mik Orosz­országhoz nem lennének méltók, azt válaszolnék, mit K­u­­­u­s­off tábornok mondott Lauriston­­nak Moszkva bevétele után, midőn a franczia tábor­nok alkudozásokat akart kezdeni : „Ön talán tréfál, tábornok úr, hiszen csak most kezdődik meg a há­ború a mi részünkről.“ V­ernet Horácz legközelebb Frohsdorf­­b­a utazott, hol Chambord grófnak egy ter­mészetes nagyságú arczképén fog dolgozni. Bazancouart báró, ki a kormány által a krími expeditio históriájának megírása végett küldetett a harcztérre, legközelebb M a r s e i­l­­­lebe visszaérkezett, miután 4 hónapig tartóz­kodott Szebasztopol előtt,s ugyanazon napon to­vább indult Párisba. Toulonban újólag élénken foly­ó csapa­tok hajóraültetése. mely volt, mely alkalommal az angol követség tagjait az irányukban kitűnő barátságos és szíves hangulat igen kellemesen lepte meg. — Május 23-n tartatott az itteni Gusztáv Adolf-ala­­p­í­t­v­á­n­y idei első közgyűlése, melyen igen szá­mos minden rangú lakosok jelentek meg. Azon javaslat létetett s fogadtatott el, hogy az evange­­lika egyház élesztésére a főváros különböző ré­szeiben alkalmas férfiakat kell választani, kik hitű Borsosaikat maguk körül gyüjtvén az evangel, hit­ben azokat megerősítni iparkodjanak. A papok sem mulasztók el e czélra működni, midőn hat­hatós szent beszédekben figyelmeztették híveiket az evangelica egyházat jelenleg fenyegető ve­szélyre, mely szent beszédek számos példányokban egyes családok közt kiosztattak. A mondott egy­let tagjainak száma jelenleg 1033-ra megy. München, május 25. Most közelebbről történtek az úgynevezett ős­választások (Urwahlen) vagy a követválasztók választása. (Bajorországban t. i. a második kamara tagjaira nézve nem az egyenes választás elve áll, de az ősválasztók előbb a rendes választókat jelö­lik ki, s ezek azután választják a követeket.) De min­t itt a fővárosban, úgy az ország több részei­ben is szerfelett kicsi érdeket és részvétet tanú­sított a nép e választásokban — oly jelenet, milyen az alkotmány fennállása óta nem fordult elő. Ez annál különösebb, mivel a kormány ez alkalom­mal minden irányban oly munkásságot fejtett ki, hogy hasonló erélyére nem igen lehet emlékezni. De­­a hivatalnokok buzgóságát a nép nem viszon­­za, s némelyek épen e néha túlhajtott buzgó­­ságiból akarják a választásokban kitűnt részvét­lenség okát kimagyarázni. Annyi bizonyos, hogy az ilyenforma hivatalnoki túlbuzgalom, kivált az uralkodó hangulat folytán, a kormánynak javára nem válik. Ha győz a választásokban , akkor ez előzmény után mindazok előtt, kik a mondott be­folyást nem kedvelik, tekintélye emelkedését nem várhatja;azonban ha a választásokban kisebbségben marad, ez eredmény hatása kétszeresen kedvetlen fog rá nézve lenni. Kivált a liberális töredék nem igen mozog, és a sajtó is hallgat. A bajor kerü­letben és Pfalzban volt legélénkebb a választá­si mozgalom. Az elsőben a jelszó volt „osztrák vagy porosz“, más szóval minister Pfordten külpolitikája ellen vagy mellette lenni. (A neve­zett minister, mint állítják, a porosz politikához szít.) Pfalzban ellenben azt kérdik (tehát ki a viva­t“) ministeri-e vagy nem ministeri ? és itt a ministeri párton lévőket bevallott conservativek­nek­ (Conservative von Profession) gúnyolják. Köln, május 24. A „Frankfurter Journal“ írja : Nagyon feltűnő jelenet adta elő magát itt közelebbről, — egy vegyes házasság protestáns úr s katholikus nő között a társaság legfőbb kö­réből, midőn az evangelicus papok ép úgy nem akarják e párt megesketni s házassági frigyüket megáldani, mint a katholikus papok, hacsak nemi ígérik s magukat nem kötelezik születendő gyermekeiknek az egyik vagy másik hitvallásban neveltetésére. Berlinben magas állású személyek próbálják e kedvetlen viszályt kiegyenlítni.­­ A köln-krefeldi már építni elkezdett vasúton sok munkások dolgozni megszűntek, mivel a kisza­bott munkadíjt csekélynek tartják, ülésben adott a cortes-gyűlésnek, s azon tényből, mikép sietve több aguadalajarai, alcalai s madridi helyőrségekből vett csapatot kül­dettek el, Serrano tábornok parancsnoksága alatt, remélhető, mikép a lázadók kísérlete gyor­san el fogott nyomatni. Ugyanezen 24-ei ülés­ben a cortes-gyűlés elfogadott egy Serrano tábornok által előterjesztett oly tartalmú javas­latot, miszerint a kamra kijelenti, hogy el van tökélve a kormányt mindazon rendszabályokban támogatni , miket ez a közrend fenntartására szükségeseknek vélend. Azonban mégis nem lehet tagadni, hogy a pénzügyi kérdés nehézsé­gei még épen nicsenek kiegyenlítve. M­a­­ a­z, ki az ellenkező hírek daczára, úgy látszik, épen nem szándékozik állomását odahagyni , legközelebb elmozdított a pénzügyi kormányszak igazgatói közöl kettőt, Sierrát s Salavarriát, kiknek rendszeres ellenségeskedése igen kellemetlenül megakasztó az ügyek folyamát. Ezen erélyes tett azt látszik tanusítni, mikép a pénzügy­minister el van tökélve, csupán a cortes-gyűlés formasze­rinti szavazata előtt vonulni vissza. Könnyű át­látni, hogy ily körülmények közt mily nagyok a helyzet zavarai; félő, hogy a helyzet még bonyo­lultabbá lesz, a kormány keblébeni bel­viszályok következtében. — Valóban Madridban azon ka­szárnyáit, mikép O’D­onnel tábornagy a hely­zet szükségeire vonatkozólag nem osztozik telje­sen Espartero­s Madoz véleményeiben. A kormány a seregnél egy külön csapatot szándékozik alakítni, spanyol csatárok neve alatt; ezen csapat a franczia gyalog­vadászok mintájára lenne szervezve. A cortes-gyűlés az alkotmány 11-dik alapjához következő módosítványt fogadott el : „A követek közvetlen választás útján tartomá­­nyokkint s 3 évre fognak választatni.“ Egy máj. 27-ről kelt távirdai sürgöny sze­rint, a s­em­p­e­r­i lakosok szétverték a sara­gossai lázadók egy részét. A többi lázadók, kik 130 gyalog s 4­1 lovasból állván, C­a­l­a­t­a­­­y­u­d felé indultak, 11, ha csapatokból álló had­oszlop által üldöztetnek. Maestrazzo ostrom­­állapotba helyeztetett A Bayle­n-ezredbeli fel­­­lázadt katonák s néhány azokhoz csatlakozott aragoniai parasztok, a királynő csapatjainak D­a­r­o­c­a felé nyomulása által demorálizáltattak. A cortes-gyülésnek 28-án kelle tárgyalnia a kor­mány által kívánt teljhatalom iránti javaslatot. A cholera Madridban tetemesen szűnik. T­Á­R­C­Z A. Lubich György ebédje. Történeti Ballada. Kovács Mihály hazánk egyik koszorús festőmű­vészének, baráti kézszorítással Egerben. Hej negyedik Béla , szabadság királya! Míg te fél száműzött vagy Dalmátor­szág­ban , Addig eszed nélkül nő a hon viszálya, S szived nélkül nyomor dúl a dús hazában. S Magyarország baján , Jajgat a galamb is, sir a kis csalogány, — A hon szivében dúl már Bathu Chán! De ez még mind nagyján, — erőnk ha egyesül, E Tatár hyena csuful visszakullog. Az itt a fő baj, hogy ellenségtelenül Ellenkedik köztünk a sok apró zsarnok ! A bitorlelkü párt, A király népszerű közczéljainak árt, S önkényében nem ismer tért, határt. Jól tudja ezt Lubic­h, a Zrínyiek őse, S a Sulpitiusok késő unokája , Tusakodik mint a közigazság hőse , Hogy jöhessen rendbe fölbomlott hazája. Magas haragjában, E szellemi felhő égő árnyékában, Gondolkodik most Z­e­r­­­n várában. ................Megvan a gondolat, a mentő gondolat, Mint egy esésében megragadott csillag : Szemén megszelídült gondnak , mely enyhet ad, Sugárnak beillő szép villáma csillog. Számol az idővel : S­zebten titkos útra megy egy ifjú nővel, Eszében a múlttal, szivén a jövővel. Elérnek Veglia tündérszigetébe, A hős F­rangepánok szép szigetvárába, A híres Szentjánoslovagok fészkébe, A hősköltemények s regék templomába , A hol a királynak Leghívebb, legbátrabb barátjai laknak, Forrongási közt a párthadaknak. Ez ifjú nő, az ő bűbájos leánya, Kinek tündérmesét szőnek szépségéből; Bajnokok szir­ álma, vágyaik bálványa, Minden ízén ragyog egy kis rész lelkéből. Lélekforrás szeme, Egyenest a mennyből való a kellem­e, Melynek koszorúja honleány-szelleme, így ismerik őtet, S­u­b­i­c­h szemefényét, Ki után ered az ország ifjúsága; S békén tartván annyi léleknek reményét, Édes sejtelmen függ ezrek boldogsága. — A szigeterősség Kapuja megnyílván, mint egy rész sötét ég, Elnyelte őket, s jön holt csendesség. A vár öbölében folyt a tanácskozás, Hogy Lubich adjon egy országos ebédet. Ez lett az eldöntött titkos határozás , Ha másért nem, mond, hát szép leánya végett : Eljőnek vendégül A háborgó urak , — s majd a vad e­b­é­d t­ű 1, Tudjom mind a királyhoz szelídül. A vész-ebéd alatt, őrt, úgy véletlenül Szentjánoslovagok katonái állnak, — Pánczélfedötten, egész ismeretlenül Ott kell lenni köztünk jó Béla királynak. — S ím saját lányától Levelet s fegyvert küld, Lubich Ilonától, A királynak, biztosság okából. S nyilakkal, kardokkal megrakott szekeren Utazik Ilona drága kezességül ; Bátorító csókja ég a fegyvereken, Meghívni a királyt, hogy jőjön vendégül. S ha kérdezik, arra: Mit visz? azt feleli csak amúgy félvállra : Galambokat s rózsát a vásárra. . . A levélben ez áll : Jövel uram király! Ellenségeiddel szólj s szállj szemtülszembe ; Hánszerelem legyen minden hangod, *—­s ki áll Ekkor ellent neked, e szent perczenetbe. Mikor az igazság Mennyköve ajkadról pártos lelkükbe vág, Melylyel fegyvereid éle összevág. A megért terv mellett, kölcsönös eszmélet Sugarin eloszlik a balhit felhője, Mely ellenségeid és te közéd tévedt, S felváltja bizalom tiszta levegője. Jől mint bátor férfi, Ki a hon üdvéért a veszélyt nem méri, Csak az áldozat szentségét nézi.......................... Aztán nemsokára eljött Szentgyörgy napja, Az egész országon végig hangzott a hír, Hogy a legvígabb György nevenapját tartja, A sok oligarcha sürni-forrni nem bír. Oly nagy a készület, Ott lehetni fényes büszkeség s becsület, S a szerelmes szívnek dicsőület. Hol az ország legszebb angyala mosolyog, S mosolygásában ott lángol az üdvösség, Mely felé sok szív mint Gígás tör, háborog, De mely még érintlen, áh ! mely senkié még! S ez uj mennyországban Ki fog üdvözülni gyönyörhullámzásban , Édes titkos tiltott boldogságban ? !! Lubich háza pompaparadicsommá lett, Azzá tévé azt a pazar fény bűbája : De nincs ott a hajtás, az öreg törzs mellett, E paradicsomnak szép tiltott almája. A királyért adta Személyét zálogul, és az elfogadta A gyönyörű cserét s örült rajta. Németország, Berlin, május 28. Azt hiszik, hogy a ki­rály június elején a rajnai tartományba utazandik. — Május 24-n az angol királynő születése nap­ján és ennek tiszteletére a királynál fényes ünne­p Spanyolország, Madrid. A franczia lapok levelezői némely újabb részleteket közölnek ama törvényjavaslat­ról, mit a kormány a máj. 24-ki ülésben terjesz­tett a cortes - gyűlés elé. E szerint a minis­­térium által kívánt teljhatalom abban állana , hkár mikép a kormány felhatalmaztatnék arra, hogy a félszigetben belebbezhessen bármely oly egyént, ki a miniszeri tanács öszhangú határoza­tánál fogva, a közrendre nézve veszélyesnek is­mertetett el, s­ot mikép feljogosíttatnék arra, hogy bármely oly lapot felfüggeszthessen, mely­nek ellenséges indulatát veszélyesnek tartaná. Mint tudjuk, az illető bizottmány már elfogadó ezen javaslatot. Ezen erélyes határozatokra a saragossai carlisticus mozgalom adott alkal­mat, mely mozgalom valóban fontosabb volt, mint eleinte hitték. Azonban amaz értesítésekből, mi­ket Santa­ Cruz belügy­minister a 24-diki Schweiz, Bern, május 24. A­mint innen írják, az an­gol toborzások gyorsan haladnak elé. Azon ked­vező feltételekért, miket Anglia ad, e toborzások­nak a franczia felett elsősége van. Már eddig 1100 legény van az angol-schweizi ezred számá­ra összeszedve, és a kívánt 3000 szám mint lát­szik rövid időre ki lesz állítva. Ochsenbein fran­czia ezredje, az angol versenyzést bizonyosan megérzi.­­ Az aargaui nagytanácsban a bünte­tőtörvény feletti tanácskozás alkalmával határo­zottá lett, hogy külföldiekre nézve a fegyházbeli fogság és vasravezetési büntetés, ha két évnél to­vább nem terjed , 10—50 botra átváltoztathatik. Távirati sürgönyök. Az „Austria“ gőzös Levanteból megérkezett Triestbe, Konstantinápolyból máj. 21-ig terjedő tudósításokat hozván magával. E tudósítások szerint naponként érkeztek nyugatról Krímbe e­­rősítő csapatok, azonban , mint az onnani tudó­sításokból érthetni, az oroszok is folyvást növe­kedő arányban erősíték magukat. Mazlakban a tábori sátrak helyett szilárd faházakat állítottak föl, hihetőleg egy netán ott leendő téli szállás e­­setére. Az angol-török hadtest szervezése csak lassan halad előre. B­e a z­s­o­n­tnok visszatért Krímből. Mint hallatszik, a porta az ujan felál­lítandó raja-hadtest parancsnokságát angol tá­bornokokra szándékozik bízni. R­e­si­d pasa el­utazása bizonytalan időre elhalasztatott. Egy nagyúri parancs jelent, meg egy az angolok által toborzandó , több ezer légionáriusokból álló tá­bornak Unktar-Szkelessziben leendő fölállítása iránt. A Galacz- , Braila- és Rhoduson levő gén

Next