Budapesti Hírlap, 1855. július (758-783. szám)
1855-07-31 / 783. szám
Pest, Kedd Megjelenik e lap, vasárnapot és az ünnepnapokat kivéve, mindennap délután 4 órakor. Előfizetési díj: Vidékre : félévre : 10 frt., évnegyedre: 5 ft. 20 kr. Helyben: félévre: 8 frt., évnegyedre 4 frt.—A hirdetések ötször halálozott sorának egyszeri beiktatásáért 6 kr, többszöriért pedig 4 kr. számíttatik — Egyes szám 20 pkt 783. BUDAPESTI HÍRLAP. Szerkesztő! Iroda van: Országút, 0. az. a. (Konewalderház) 2 ik emeletben. Előfizethetni — helyben a lap kiadó hivatalában Herz János könyvnyomdájában (Országút,Kunewalderház), vidéken minden cs. k. postahivatalnál._A előfizetést tartalmazó levelek a czím, lakhely s utolsó posta feljegyzése mellett, a pénzzel együtt bérmentesítve egyenesen a kiadó hivatalhoz utasítandók. ■ — -■■■ —-------------------------------- ■■■• ■■•------n A „BUDAPESTI HÍRLAP” szerkesztőségéhez ma délutáni 1 óra 15 perczkor, következő távirati magántudósítás érkezett : Bécs, jul. 31. A „Wiener Zeitung“ jelenti, miszerint Károly Lajos főherczegecs. fensége Császár Ő Felségének fivére tiroli helytartóvá, gróf Bissingen pedig velenczei helytartóvá neveztettek ki. HIVATALOS RÉSZ Az igazságügyministeriumnak 1855. évi julius 19- és 20-n 14,529 és 14,688 sz. a. kelt bocsátványa által, az ügyvédség ideiglenes gyakorlása a soproni orsz. főtörvényszéki kerületben Sütheő József volt járásbirónak megengedtetett. A nagyváradi cs. k. országos pénzügyigazgatósági osztálya kebelében rendelkezésre álló Landos János fogalmazó-gyakornokot I. osztályú irodasegéddé, továbbá Szumánszky Ede szalontai adóhivatali tisztet és Freundlich L. pénzügyőri főfelvigyázót II. osztályú számvivő-segédekké, s Varga János hivatalgyakornokot a debreczeni pénzügykerületi igazgatóságnál, továbbá Rajak János, Kecskés Ferencz és Csenger János napdijnokokat III.osztályú irodasegédekké kinevezte. NEMHIVATALOS RESZ. Levelezések. London, jul. 26. Raglan lord temetése tegnap reggel ment végbe Bristolban. Reggeli 6 órakor harangzúgás s ágyú-dörgés közt, a katonai sereg elhunyt főparancsnokának hullája a „Caradoc“ hajóról a „Star“ gőgösre szállíttatott át. A kikötőbeli összes hajók az árbocz közepére húzák fel lobogóikat, s az összes középületek gyászfátyollal voltak bevonva. A „Star“ lassan ment be a kikötőbe, ágyúlövések zaja közt. A koporsó a födözetre helyeztetett, ideiglenes menyezet által födezve, s 15 főnyi őrség által környeztetve. A legfelsőbb födözeten állott az elhunytnak táborkara, Baget ezredes, Colthorpe ezredes s a nemes elhunytnak más rokonai. 50 naszád kiséré a gyász-hajót. A lord-mayor s a község-tanács ünnepélyesen fogadák a hullát, a princessstreet -i rakparton. Ott volt a Sz. Mihály lova, mit a 11-dik huszár-ezred, a ,,kék“-ek egyszázada, 200 főnyi tüzérség, számos almai, inkermani s balaklavai érdemjelesek, valamint félszigeti veteránok is kisértek, ez utóbbiak Raglan lordban főleg Wellington herczeg titkárát, s ama katonát látván, ki felkarját Waterloonál elveszté. A gyászkiséret polgári része 24 kocsit foglalt el A gyászmenet 2 angol mérföldnyire terjedt, s Badmintonig, a Beaufort herczegek kastélyáig ment, hol ma a bullának minden pompa nélkül kelle a sírboltba letétetnie. Ezen gyászünnepély igen egyszerű s jelentéktelen volt, Wellington s Nelson fényes temetéséhez képest, a Raglan lord alatt szolgált tábornokoknak egyike sem volt jelen, s a lapok a fölötti sajnálatukat fejezik ki, mikép a nemes lord holttetemei nem a krimi földben nyugszanak inkább, a vitéz Cuthcárnéival együtt, ahelyett hogy alkalmat adtak volna a legutóbbi brit hősök temetésének ezen hideg másolatára. Ma a „Daily News“ azt sürgeti, hogy a keleti tengeren eldöntő csapást kell tenni. Az ígért 100 lobogó — úgymond — most a keleti tengeren lebeg. Az angoloknak ott 85 hadihajójuk van 2098 ágyúval, s a francziáknak 16 hadihajójuk 408 ágyúval. Az egyesült hajóhad 23 sorhajóból, 133 ágyúval, 31 fregát s korvetből, 534, 29 kisebb gőzös s ágyú naszádból, 78, 18 bomba-naszád s más hajókból, 21 ágyúval, összege:1101 hajó • 2506 ágyúból áll. Mit teend már s ezen „legyőzhetlen armada?“ A múlt évi hadjárat végével Napier-nek meghagyák, hogy „lobogóját vegye le, s jöjön a szárazra,é s ha egy gentleman test inasát elbocsátja, ezt kevesebb durvasággal tenné, mint a minőt Napier-rel éreztettek. — Ezen példátlan eljárás okául azt hozák fel, mikép ő nem hajtá végre mindazt, mit a parancsnoksága alatti tengeri erő mellett, várni lehetett volna, vagy aminek létesítése neki meg volt parancsolva Napiernek 19 sorhajója, 12 fregatja, 17 korvetje, s kisebb gőzöse, s egy kórházi hajója volt. A szövetségeseknek amaz egyesült hajóhada, mely jelenleg a keleti-tengeren van, szinte kétszerre nagyobb mint Napieré, s ha az úszó ütegek ahhoz csatlakoztak , több mint kétszerre nagyobb leend. Dundas admiral felhasználhatja a múlt évben eszközlött összes kémszemléket, és mégsem lehet mondani, hogy 1855-ben nagyobb vállalkozó-szellem vagy tevékenység mutatkoznék mint 1854 ben. A partzársat nem kezeltetik szigorúbban, mint előbb. A parton lévő falvak , távirda-állomások ellen intézett egyes csapások most sem nagyobb jelentősségűek, mint a múlt évben. Ezen hadjárat folytában, semmi oly hadrműködésről sem hallunk, mit Bomarsund lerombolásával lehetne összehasonlítni, 8 ezen hódított július vége előtt létesíttetett. A múlt évben azt mondák nekünk , hogy szárazi csapatok hiánya miatt, az évszak vége előtt semmi vállalatot sem lehetett kezdeni. Igaz ugyan, hogy a szárazi csapatok , midőn végre megérkeztek, igen kevéssé, vagy épen nem használtattak fel; — de 1855-ben semmiféle intézkedést sem látunk, szárazi csapatok elküldetése iránt. A keleti tengeren egy pár rövid nyári hónap gyorsan elmúlik;—valóban azt akarják-e, hogy az 1855 ik hadjárat ama vizeken épen oly tétlen legyen, mint az 1855-ki? Prrl 8, jul. 26. —— A korábbi kölcsönöknél az utczasarkakra fölragasztott rendelet czime igy hangzott: „250 (vagy 500) milliónyi nemzeti kölcsön !“ Jelenleg pedig az egészen egyszerűen igy szól : ,,750 milliónyi kölcsön!“ Nem tudjuk, váljon e szó nemzeti most véletlenül vagy pedig szándékosan hagyatott e el, de az illetőknek igazságuk van, mert a jelenlegi kölcsön csak formára nézve nemzeti, azaz olyan, melyre mindenki aláírhat. Az önök előtt is ismeretes nehézségeknek, melyeket a kormány a kis öszvegű aláírások elé gördít, jó czéljuk van , de úgy, mint a kormány e tárgyban eljár, a fürdővel együtt a gyermeket is kiönti. Lássunk egy példát. Több derék kézműves akart, mindegyik 50 frrenze-ot aláírni, nem azért, hogy azt ismét eladják, hanem hogy megtakarított öszvegeiket hasznos módon befektessék. Már ha most meg lehetne közülük egyet bízniok, hogy ez mindnyájuk nevében egy számjegyet hozzon s írjon alá, akkor az aláírással járó költségek mindegyikre nézve csak csekélységet tennének ki; de minthogy a kormány úgy akarja, hogy minden egyes aláírás egyénileg történjék, e körülmény a kevésbbé vagyonosokat elriasztja, mivel vagy 10—15 frankot kell fizetniük bizonyos személynek, ki nekik számjegyet hoz, vagy pedig — hahogy maguk akarnak számjegyért menni — több munkanapot elvesztenek. A kormánynak, midőn az aláírásokat egyéniségekhez kötötte, jó szándéka volt, mivel a nyerészkedők borzasztó visszaélést űztek a lajstromokkal , de nem kevésbbé igaz az is, miszerint a kormány ezáltal azt eszközölte, hogy csak igen kevesen írnak olyanok alá , akik nem nyerészkednek. A dolog most úgy áll, hogy az 50 frrente-aláírások öszvege legfölebb csak 100 —140 milliót fog ugyan tenni, de azért ezen öszveg csak is nyerészkedők által iratik alá, kik épen azért, mivel nyerészkednek és pedig nagyban nyerészkednek, könnyebben viselhetik az azzal kapcsolatban levő költségeket is Tegnap ez, a „Constitutionnel“ czikke következtében, eléggé mutatkozott. E czikk, melyben számokkal ki jön mutatva, hogy a kis öszvegű aláírások a kölcsönnek csak csekély részét fedezhetik, nyilván a nagy tőkepénzesekhez volt intézve, s elárulá a kormánynak az iránti aggodalmát, mintha a nagy öszvegek nem lennének oly számosak, mint azt a kormány várta. Ugyane czikk azonban ráijesztett egyszersmind a kisebb öszvegű szelvények birtokosaira, kik ezért azokat rögtön a börzére vitték eladni. Innen származott az árcsökkenés, mit más részről még az is okozott, hogy a tőkepénzesek, kik most bizonyosak az iránt, mikép aláírt rentesaik egy részét megkapják, eladták papírértékeiket, hogy ekkér az aláírásra maguknak tőkét szerezzenek. Szóval, nem csak a nagy, de a kis öszvegek is a nyerészkedés által írattak alá; minélfogva a kölcsön nem nemzeti, annyival kevésbbé, minthogy külföldiek is az aláíráshoz bocsáttatnak. S még ezen szempontból tekintve is, úgy látszik, hogy a kölcsön nem felel meg egészen a várakozásnak. A kormány ezt tán előre látta, azért szavaztatott meg a 750 millión kívül még 30 milliót költségekre. Legnagyobb része a kölcsönnek kétségkívül csak néhány nagy tőkepénzes által, mint Rothschild, az ingósági hiteltársulat, a londoni Barimgház stb fog fedeztetni. —Hála a rendőrség intézkedéseinek, most már jó rend van az aláírási hivatalok utczáin. Valóban itt is volt ideje, hogy a botránynak vége vettessék. Múlt vasárnap a pénzügyministérium laka előtt igazi kravall volt. A közönséget csak egy osztály katonaság által lehetett szétoszlatni. Hasonló jelenetek adták elő magukat eleinte a megyék némely helyein is. Általában azonban a megyékben aránylag kevés iratik alá. S ez természetes, mert az üzletpangás ott sokkal nagyobb mint a fővárosban, melynek iparműtárlata s más egyéb nyerészkedése is van. Több gyárvidéken a gyárosok csak azért dolgoztatnak, hogy embereiket foglalkozassák. Általában a tartományokban igen, nyomott hangulat uralkodik, s aki meg akar róla győződni, hogy mily türelmetlenséggel várják az ottani lakosok a háború bevégződését, annak nincs másra szüksége mint beszélni a vidékiekkel, kik az iparműtárlat megtekintése végett ide jöttek. Napóleon herczegnek azon ban duetten tartott beszéde, melyet az iparműtárlati biztosok és becslő bírák az ő tiszteletére rendeztek, egészen sajátszerű. Abból látni, hogy a herczeg azelőtt a köztársasági gyűlés legszélsőbb baljához tartozott. A dolog úgy tűnik föl, mintha a herczeg a külföld képviselőinek demokratiai fölolvasást akarna tartani, mintha ő a „szervezett demokratiának“ propagandát akarna szerezni, s mintha nem tudná, hogy a többi polgárisult országokban is „a hivatalnokból minister, a munkásból iparos, a parasztból tulajdonos, a katonából tábornok lehet,“ noha „a nép ott nem koronázza meg magát,“ királyokat emelve trónra és téve le. S egy kissé furcsán hangzik az, midőn a herczeg azon reményét fejezi ki, hogy „az idegen vendégek az iparműtárlaton kívül sokat láttak s egy kissé gondolkoztak is.“ Az iránt azonban egyetértünk a magas szónokkal, midőn azt mondja : „Minden nép a neki sajátságos politikai és socialia formákkali előhaladáson dolgozik; hamis nézet, egy általános formát találni akarni.“ De minek hozta hát fel a „szervezett demokratiát“ mintául? Mint hírlik, Napoleon herczeg nemsokára utazást fog tenni Baden-, Württemberg- és Bajorországba. A „Siecle“, mely a herczegben különös pártolóját találja, tegnapelőtt ismét egy oly forradalmi czikket hozott, mely napisajtónk jelen helyzetében föltűnik. E czikk t. i. fölhívja a korányt, hogy lépjen a forradalmi politika terére. Mi reméltük, hogy a félhivatalos lapok ily őrültséget nem fognak hallgatással mellőzni, de se a „Constitutionnel,“ se a „Pays“ nem utasítja rendre a forradalmi lapot. Mással megegyezőnek , cs. Felsége, erős tévé azon öntudat által, miszerint Európa általános és az austriai birodalom jóllétével egyszersmind az összes német szövetség javát is minden törekvései zsinórmértékéül véve, nagy megelégedést találand abban, ha Németország kormányait osztozni látandja azon érzületekben, melyeket Önök nyílt és barátságos bizalommal szövetséges társaiknak kifejeztetni akarnak. A cs. kabinet előtt két feladat volt, mióta a fejedelemségek Oroszország általi elhagyása a háború közvetlen okát elhárítá, s a békés megoldásra szabadabb tér nyerve lenni látszott. Austriának egyfelől becset kelle helyezni abban, azon katonai állást, melyet mint közel érdekelt, de háborúban nem levő hatalmasság, Európa közjogának nevében s saját maga és Németország erdnkeinek megóvása végett az Al-Dunánál elfoglalt, forma szerint szabályozva és szövetségesei részéről támogatva tudni, s másfelől a bécsi udvar kötelessége volt, az alkudozásoknak azon hatalmasságok közt, melyek háborúban álltak, újra elkezdését lehetségessé tenni. E végett kötelességének tartotta, oly béke megállapítása és foganatosításához , melyet a jogosság követeléseivel megegyezőnek, és azon bonyodalmak megújulása ellen, melyek alatt Európa szenved, hatályos biztosítékot nyújtóknak talált, minden hatalmában álló eszközökkel járulni A m.é. nov. 26—ki pótezikk és a dec- 9-ki szöv. határozatok által Poroszország és a német szövetség mindkét tekintetben az apr. 10 és jul. 24-ki szövetség elveinek határozott alkalmaztatást adtak, s az által a cs. udvarnak oly támogatást nyújtottak, melynek tartós becsét az mindig legteljesb mértékben méltányolta. Mily kitartó tevékenységgel követte ez irányt az európai hatalmasságokkal alkudozásaiban, arról bizonyságot tesznek azon okmányok, melyeknek a magas szövetséggyűléssel közlése a cs. követnek meghagyatott. Ennek van szerencséje ezennel a m. é. dec. 9-n Austria, Franczia és Angolország közt kötött szövetségi szerződvénynek, továbbá egy dec. 28-a e hatalmasságok képviselői által a bécsi udvarnák orosz. cs. követnek átnyújtott emlékiratnak, végre a f. é. mart. 15-től jun. 4-ig Bécsben tartott békeértekezletek I—XIV sz. jegyzőkönyveinek szövegét előterjeszteni. Franczia és Angolország a háború kezdetekor ünnepélyes szerződés által, minden kizáró előnyről lemondva, a keleti kérdés megoldását az általános európai érdekek terére állították, s a múlt évi augustus 8 - ai jegyzékek egy oly béke alapvonalait jelölik ki, melyet a cs. udvar úgy Németország mint Európára nézve kivívásra méltónak talált. E béke elérése végett köté Austria a dec. 2-ki szerződvényt, melynek feltételeit az abban résztvevőknek Európa szükségleteiről egyetértése szolgáltaté, s annak aláíróival még közelebbről megegyezett az aug. 8-ai jegyzékekben foglalt előzménypontoknak értelme iránt. A német szövetség magas kormányai méltányolni fogják a hangot, melyen Austria az ezután megnyitott értekezletekben nyilatkozott, hogy az elvállalt kötelezettségek egész kiterjedésében, de egyszersmind a jóakaró mérséklet és méltányosság szellemében a tárgyalt kérdések megoldására együttműködjék. A jegyzőkönyvek tartalmának fejtegetését a cs. kabinet mellőzhetni véli, mivel az austriai teljhatalmazottak javaslatai és nyilatkozatai világosan kitüntetik a szempontokat, melyek azt vezették. De azon biztosítást ki kell mondania, mikép a békeműnek az egész Németország mai jelentőségéről sohasem feledkezett meg, és mi sem emelé buzgalmát inkább, mint azon óhajtás, oly eredményt elérni , mely a német szövetség által elismert czéloknak megfelelő s Németország közjóllétének kifejlődésére nézve kedvező lett volna. Az I—V. jegyzőkönyvekből látandjó a magas szövgyűlés, miszerint az alkudozások a programm két első pontja fölött kielégítő folyamatot vettek, s előleges megegyezésre vezettek. Az e pontok fölötti tanácskozás kezdeményzése Austriának jutott, mint azon hatalmasságnak, melyre nézve a három dunai fejedelemség viszonyainak szabályozása és a dunai hajózás szabadsága legnagyobb fontossággal bir, és a létesült egyezkedményeknek lényegesen az általa Franczia-s Angolországgal egyetértőleg tett javaslatok szolgálnak alapul. Azonban az elfogadott elvek gyakorlati alkalmazása és kivitele további megállapításnak tartatott fenn, melyre nézve a béke ismétt helyreállítása előfeltételt képez. De a harmadik pontnál az alkudozások hajótörést szenvedtek. A hatalmasságok meg tudtak ugyan egy szerkezetben egyezni, mely azon elvileg legfontosb czélnak, a török biro- Austria birodalom. Bécs.jul. 30. Császár és Császárné Ő Felségeik holnap reggel Linzen át Ischlbe utaznak. Ájul. 19—ki austriai előterjesztvény szövege következő : ,,Az értekezletek, melyekben Bécsben az általános béke helyreállításának feltételei fölött folyt az alkudozás, bezárattak, anélkül, hogy nagy és üdvös czéljukat elérték volna. E békekísérletnek, mely szerencsésb eredményt látszott ígérni, ily mélyen sajnálandó kimenetelével szemben, a csász udvar felhíva érzi magát, e magas gyűlésben a dolgok jelen helyzetérőli nézeteit előterjeszteni s német szövets társainak alkalmat nyújtani a fölötti nyilatkozásra, a szövetség részéről minő további magatartást vélnek a korábbi határozatokkal és a legfelsőbb képviseletük alatt álló fontos érdekekről gondoskod Julius 31-a 1855.