Budapesti Hírlap, 1855. július (758-783. szám)

1855-07-31 / 783. szám

Pest, Kedd Megjelenik e lap, vasárnapot és az ünnepnapokat kivéve, mindennap délután 4 órakor. Előfizetési díj: Vidékre : félévre : 10 frt., évnegyedre: 5 ft. 20 kr. Helyben: félévre: 8 frt., évnegyedre 4 frt.—A hirdetések ötször halálozott sorának egyszeri beiktatásáért 6 kr, több­szöriért pedig 4 kr. számíttatik — Egyes szám 20 pkt 783. BUDAPESTI HÍRLAP. Szerkesztő! Iroda van: Országút, 0. az. a. (Konewalderház) 2 ik emeletben. Előfizethetni — helyben a lap ki­adó hivatalában Herz János könyvnyomdájában (Országút,Kunewalder­ház), vidéken minden cs. k. postahivatalnál._A előfizetést tartalmazó levelek a czím, lakhely s utolsó posta feljegyzése mellett, a pénzzel együtt bérmentesít­­v­e egyenesen a kiadó hivat­al­hoz utasítandók. ■ — -■■■ —-------------------------------- ■■■• ■■•------n A „BUDAPESTI HÍRLAP” szerkesztőségéhez ma délutáni 1 óra 15 perczkor, következő távirati m­agántu­dósítás ér­kezett : Bécs, jul. 31. A „Wiener Zeitung“ jelenti, miszerint Károly Lajos főher­­czeg­e­cs. fensé­ge Császár Ő Felségének fivére tiroli helytartóvá, gróf B­i­s­s­i­n­g­e­n pedig velenczei helytartóvá neveztettek ki. HIVATALOS RÉSZ Az igazságügyministeriumnak 1855. évi julius 19- és 20-n 14,529 és 14,688 sz. a. kelt bocsát­­ványa által, az ügyvédség ideiglenes gyakorlása a soproni orsz. főtörvényszéki kerületben Sütheő József volt járásbirónak megengedtetett. A nagyváradi cs. k. országos pénzügyigazga­­tósági osztály­a kebelében rendelkezésre álló Lan­dos János fogalmazó-gyakornokot I. osztályú iro­dasegéddé, továbbá Szumánszky Ede szalontai adóhivatali tisztet és Freundlich L. pénzügyőri főfelvigyázót II. osztályú számvivő-segédekké, s Varga János hivatalgyakornokot a debreczeni pénzügykerületi igazgatóságnál, továbbá R­a­j­a­k János, Kecskés Ferencz és C­s­e­ng­e­r János napdijnokokat III.osztályú irodasegédekké kinevezte. NEMHIV­AT­ALOS RESZ. Levelezések. London, jul. 26. Raglan lord temetése tegnap reggel ment végbe Bristolban. Reggeli 6 órakor harang­zúgás s ágyú-dörgés közt, a katonai sereg el­hunyt főparancsnokának hullája a „Caradoc“ hajóról a „Star“ gőg­ösre szállíttatott át. A kikö­­tőbeli összes hajók az árbocz közepére húzák fe­l lobogóikat, s az összes középületek gyász­fátyol­lal voltak bevonva. A „Star“ lassan ment be a kikötőbe, ágyúlövések zaja közt. A koporsó a fö­­dözetre helyeztetett, ideiglenes menyezet által födezve, s 15 főnyi őrség által környeztetve. A legfelsőbb födözeten állott az elhunytnak tábor­kara, Baget ezredes, Colthorpe ezredes s a nemes elhunytnak más rokonai. 50 naszád kiséré a gyász-hajót. A lord-mayor s a község-tanács ünnepélyesen fogadák a hullát, a princess­­street -i rakparton. Ott volt a Sz. Mihály lova, mit a 11-dik huszár-ezred, a ,,kék“-ek egyszá­zada, 200 főnyi tüzérség, számos almai, inker­­mani s balaklavai érdemjelesek, valamint félszi­­geti veteránok is kisértek, ez utóbbiak Raglan lordban főleg Wellington herczeg titkárát, s ama katonát látván, ki felkarját Waterloonál elveszté. A gyászkiséret polgári része 24 kocsit foglalt el A gyász­menet 2 angol mérföldnyire terjedt, s Badmintonig, a Beaufort hercze­­gek kastélyáig ment, hol ma a bullának minden pompa nélkül kelle a sírboltba letétetnie. Ezen gyász­ünnepély igen egyszerű s jelentéktelen volt, Wellington s Nelson fényes temetéséhez képest, a Raglan lord alatt szolgált tábornokok­nak egyike sem volt jelen, s a lapok a fölötti saj­nálatukat fejezik ki, mikép a nemes lord holt­­tetemei nem a krimi földben nyugszanak inkább, a vitéz Cuthcárnéival együtt, a­helyett hogy alkalmat adtak volna a legutóbbi brit hő­sök temetésének ezen hideg másolatára. Ma a „Daily News“ azt sürgeti, hogy a ke­leti tengeren eldöntő csapást kell tenni. Az ígért 100 lobogó — úgymond — most a keleti­ tenge­ren lebeg. Az angoloknak ott 85 hadihajójuk van 2098 ágyúval, s a francziáknak 16 hadiha­jójuk 408 ágyúval. Az egyesült hajóhad 23 sor­­h­a­jóból, 1­33 ágyúval, 31 fregát s korvet­ből, 534, 29 kisebb gőzös s ágyú naszádból, 78, 18 bomba-naszád s más hajókból, 21 ágyúval, össze­ge:1­101 hajó • 2506 ágyúból áll. Mit teend már s ezen „legyőzhetlen armada?“ A múlt évi hadjá­rat végével Napier-nek meghagyák, hogy „lo­bogóját vegye le, s jöjön a szárazra,é s ha egy gentleman test inasát elbocsátja, ezt kevesebb durvasággal tenné, mint a minőt Napier-rel é­­reztettek. — Ezen példátlan eljárás okául azt hozák fel, mikép ő nem hajtá végre mindazt, mit a parancsnoksága alatti tengeri erő mellett, várni lehetett volna, vagy a­minek létesítése neki meg volt parancsolva Napiernek 19 sorhajója, 12 fre­­gatja, 17 korvet­je, s kisebb gőzöse, s egy kór­házi hajója volt. A szövetségeseknek amaz egye­sült hajóhada, mely j­elenleg a keleti-tengeren van, szinte kétszerre nagyobb mint Napieré, s ha az úszó ütegek ahhoz csatlakoztak , több mint kétszerre nagyobb leend. Dundas admiral fel­használhatja a múlt évben eszközlött összes kémszemléket, és mégsem lehet mondani, hogy 1855-b­en nagyobb vállalkozó-szellem vagy te­vékenység mutatkoznék mint 1854 ben. A part­zársat nem kezeltetik szigorúbban, mint előbb. A parton lévő falvak , távirda-állomások ellen intézett egyes csapások most sem nagyobb jelen­­­tősségűek, mint a múlt évben. Ezen hadjárat folytában, semmi oly hadrműködésről sem hallunk, mit Bomarsund lerombolásával lehetne összehas­­onlítni, 8 ezen hódított július vége előtt létesít­­tetett. A múlt évben azt mondák nekünk , hogy szárazi csapatok hiánya miatt, az évszak vége előtt semmi vállalatot sem lehetett kezdeni. Igaz ugyan, hogy a szárazi csapatok , midőn végre megérkeztek, igen kevéssé, vagy épen nem hasz­náltattak fel; — de 1855-ben semmiféle intézke­dést sem látunk, szárazi csapatok elküldetése iránt. A keleti tengeren­ egy pár rövid nyári hó­nap gyorsan elmúlik;—valóban azt akarják-e, hogy az 1855 ik hadjárat ama vizeken épen oly tétlen legyen, mint az 1855-ki? Prrl 8, jul. 26. —­— A korábbi kölcsönöknél az utczasar­­kakra fölragasztott rendelet czime igy hangzott: „250 (vagy 500) milliónyi nemzeti kölcsön !“ Jelenleg pedig az egészen egyszerűen igy szól : ,,750 milliónyi kölcsön!“ Nem tudjuk, váljon e szó nemzeti most véletlenül vagy pedig szán­dékosan hagyatott e el, de az illetőknek igazsá­guk van, mert a jelenlegi kölcsön csak formára nézve n­em­z­e­ti, azaz olyan, melyre mindenki aláírhat. Az önök előtt is ismeretes nehézségek­nek, melyeket a kormány a kis öszvegű aláírások elé gördít, jó czéljuk van , de úgy, mint a kor­mány e tárgyban eljár, a fürdővel együtt a gyer­meket is kiönti. Lássunk egy példát. Több derék kézműves akart, mindegyik 50 fr­­renze-ot alá­írni, nem azért, hogy azt ismét eladják, hanem hogy megtakarított öszvegeiket hasznos módon befektessék. Már ha most meg lehetne közülük egyet bízniok, hogy ez mindnyájuk nevében egy számjegyet hozzon s írjon alá, akkor az aláírás­sal járó költségek mindegyikre nézve csak cse­kélységet tennének ki; de minthogy a kormány úgy akarja, hogy minden egyes aláírás egyéni­leg történjék, e körülmény a kevésbbé vagyono­sokat elriasztja, mivel vagy 10—15 frankot kell fizetniük bizonyos személynek, ki nekik számje­gyet hoz, vagy pedig — hahogy maguk akarnak számjegyért menni — több munkanapot elvesz­tenek. A kormánynak, midőn az aláírásokat egyé­niségekhez kötötte, jó szándéka volt, mivel a nye­részkedők borzasztó visszaélést űztek a lajstro­mokkal , de nem kevésbbé igaz az is, miszerint a kormány ez­által azt eszközölte, hogy csak igen kevesen írnak olyanok alá , a­kik nem nye­részkednek. A dolog most úgy áll, hogy az 50 fr­­rente-aláírások öszvege legfölebb csak 100 —140 milliót fog ugyan tenni, de azért ezen öszveg csak is nyerészkedők által iratik alá, kik épen azért, mivel nyerészkednek és pedig nagyban nyerész­kednek, könnyebben viselhetik az azzal kapcso­latban levő költségeket is Tegnap ez, a „Consti­­tutionnel“ czikke következtében, eléggé mutat­kozott. E czikk, melyben számokkal ki jön mu­tatva, hogy a kis öszvegű aláírások a kölcsönnek csak csekély részét fedezhetik, nyilván a nagy tő­kepénzesekhez volt intézve, s elárulá a kormány­nak az iránti aggodalmát, mintha a nagy öszve­­gek nem lennének oly számosak, mint azt a kor­mány várta. Ugyane czikk azonban ráijesztett egyszersmind a kisebb öszvegű szelvények birto­kosaira, kik ezért azokat rögtön a börzére vitték eladni. Innen származott az árcsökkenés, mit más részről még az is okozott, hogy a tőkepénzesek, kik most bizonyosak az iránt, mikép aláírt rente­­saik egy részét megkapják, eladták papírértékei­­ket, hogy ekkér az aláírásra maguknak tőkét sze­rezzenek. Szóval, nem csak a nagy, de a kis ösz­­vegek is a nyerészkedés által írattak alá; minél­fogva a kölcsön nem nemzeti, annyival kevésb­bé, minthogy külföldiek is az aláíráshoz bocsát­tatnak. S még ezen szempontból tekintve is, úgy látszik, hogy a kölcsön nem felel meg egészen a várakozásnak. A kormány ezt tán előre látta, azért szavaztatott meg a 750 millión kívül még 30 milliót költségekre. Legnagyobb része a kölcsönnek kétségkívül csak néhány nagy tőkepénzes által, mint Rothschild, az ingósági hiteltársulat, a lon­doni Barimgház stb fog fedeztetni. —Hála a rend­őrség intézkedéseinek, most már jó rend van az aláírási hivatalok utczáin. Valóban itt is volt ideje, hogy a botránynak vége vettessék. Múlt vasárnap a pénzügyministérium laka előtt igazi kravall volt. A közönséget csak egy osztály ka­tonaság által lehetett szétoszlatni. Hasonló jele­netek adták elő magukat eleinte a megyék némely helyein is. Általában azonban a megyékben aránylag kevés iratik alá. S ez természetes, mert az üzletpangás ott sokkal nagyobb mint a fővárosban, melynek iparműtárlata s más egyéb nyerészkedése is van. Több gyárvidéken a gyá­rosok csak azért dolgoztatnak, hogy embereiket foglalkozassák. Általában a tartományokban igen, nyomott hangulat uralkodik, s a­ki meg akar róla győződni, hogy mily türelmetlenséggel várják az ottani lakosok a háború bevégződését, annak nincs másra szüksége mint beszélni a vidékiekkel, kik az iparműtárlat megtekintése végett ide jöttek. Napóleon herczegnek azon ban duetten tar­tott beszéde, melyet az iparműtárlati biztosok és becslő bírák az ő tiszteletére rendeztek, egészen sajátszerű. Abból látni, hogy a herczeg azelőtt a köztársasági gyűlés legszélsőbb baljához tar­tozott. A dolog úgy tűnik föl, mintha a herczeg a külföld képviselőinek demokratiai fölolva­sást akarna tartani, mintha ő a „szervezett de­mokratiának“ propagandát akarna szerezni, s mintha nem tudná, hogy a többi polgárisult or­szágokban is „a hivatalnokból minister, a mun­kásból iparos, a parasztból tulajdonos, a katoná­ból tábornok lehet,“ noha „a nép ott nem koro­názza meg magát,“ királyokat emelve trónra és téve le. S egy kissé furcsán hangzik az, midőn a herczeg azon rem­ényét fejezi ki, hogy „az ide­gen vendégek az iparműtárlaton kívül sokat láttak s egy kissé gondolkoztak is.“ Az iránt azonban egyetértünk a magas szónokkal, midőn azt mondja : „Minden nép a neki saját­ságos politikai és socialia formákkali előhaladá­­son dolgozik; hamis nézet, egy általános formát találni akarni.“ De minek hozta hát fel a „szer­vezett demokratiát“ mintául? Mint hírlik, Napoleon herczeg nemsokára utazást fog tenni Baden-, Württemberg- és Bajor­országba. A „Siecle“, mely a herczegben különös pártolóját találja, tegnapelőtt ismét egy oly for­radalmi czikket hozott, mely napisajtónk jelen helyzetében föltűnik. E czikk t. i. fölhívja a kor­­­ányt, hogy lépjen a forradalmi politika terére. Mi reméltük, hogy a félhivatalos lapok ily őrült­séget nem fognak hallgatással mellőzni, de se a „Constitutionnel,“ se a „Pays“ nem utasítja rendre a forradalmi lapot. Mással megegyezőnek , cs. Felsége, erős tévé azon öntudat által, miszerint Európa általános és az austriai birodalom jóllétével egyszersmind az összes német szövetség javát is minden törekvései zsinórmértékéül véve, nagy megelégedést találand abban, ha Németország kormányait osztozni látand­­ja azon érzületekben, melyeket Önök nyílt és ba­rátságos bizalommal szövetséges társaiknak kife­jeztetni akarnak.­­ A cs. kabinet előtt két feladat volt, mióta a fejedelemségek Oroszország általi elhagyása a háború közvetlen okát elhárítá, s a bé­­­kés megoldásra szabadabb tér nyerve lenni látszott. Austriának egyfelől becset kelle helyezni abban, azon katonai állást, melyet mint közel érdekelt, de háborúban nem levő hatalmasság, Európa közjogá­nak nevében s saját maga és Németország erdnkei­­nek megóvása végett az Al-Dunánál elfoglalt, for­­ma szerint szabályozva és szövetségesei részéről tá­mogatva tudni, s másfelől a bécsi udvar kötelessége volt, az alkudozásoknak azon hatalmasságok közt, melyek háborúban álltak, újra elkezdését lehetsé­gessé tenni. E végett kötelességének tartotta, oly béke megállapítása és foganatosításához , melyet a jogosság követeléseivel megegyezőnek, és azon bo­nyodalmak megújulása ellen, melyek alatt Európa szenved, hatályos biztosítékot nyújtóknak talált, minden hatalmában álló eszközökkel járulni­ A m.é. nov. 26—ki pótezikk és a dec- 9-ki szöv. határozatok által Poroszország és a német szövetség mindkét tekintetben az apr. 10 és jul. 24-ki szövetség el­veinek határozott alkalmaztatást adtak, s az által a cs. udvarnak oly támogatást nyújtottak, melynek tartós becsét az mindig legteljesb mértékben mél­tányolta. Mily kitartó tevékenységgel követte ez irányt az európai hatalmasságokkal alkudozásai­ban, arról bizonyságot tesznek azon okmányok, me­lyeknek a magas szövetséggyűléssel közlése a cs. követnek meghagyatott. Ennek van szerencséje ezennel a m. é. dec. 9-n Austria, Franczia­ és An­golország közt kötött szövetségi szerződvénynek, továbbá egy dec. 28-a e hatalmasságok képviselői által a bécsi udvarnák­ orosz. cs. követnek átnyúj­tott emlékiratnak, végre a f. é. mart. 15-től jun. 4-ig Bécsben tartott békeértekezletek I—XIV sz. jegyzőkönyveinek szövegét előterjeszteni. Franczia és Angolország a háború kezdetekor ünnepélyes szerződés által, minden kizáró előnyről lemond­va, a keleti kérdés megoldását az általános európai érdekek terére állították, s a múlt évi augustus 8 - ai jegyzékek egy oly béke alapvonalait jelö­lik ki, melyet a cs. udvar úgy Németország mint Európára nézve kivívásra méltónak talált. E béke el­érése végett köté Austria a dec. 2-ki szerződvényt, melynek feltételeit az abban résztvevőknek Európa szükségleteiről­ egyetértése szolgáltaté, s annak alá­íróival még közelebbről megegyezett az aug. 8-ai jegyzékekben foglalt előzmény­pontoknak értelme iránt. A német szövetség magas kormányai méltá­nyolni fogják a hangot, melyen Austria az ezután megnyitott értekezletekben nyilatkozott, hogy az elvállalt kötelezettségek egész kiterjedésében, de egyszersmind a jóakaró mérséklet és méltányosság szellemében a tárgyalt kérdések megoldására együtt­működjék. A jegyzőkönyvek tartalmának fejtegeté­sét a cs. kabinet mellőzhetni véli, mivel az austriai teljhatalmazottak javaslatai és nyilatkozatai világo­san kitüntetik a szempontokat, melyek azt vezették. De azon biztosítást ki kell mondania, mikép a béke­­műnek az egész Németország mai jelentőségéről soha­sem feledkezett meg, és mi sem emelé buzgal­mát inkább, mint azon óhajtás, oly eredményt el­érni , mely a német szövetség által elismert czé­­loknak megfelelő s Németország közjóllétének ki­fejlődésére nézve kedvező lett volna. Az I—V. jegy­zőkönyvekből látandjó a magas szöv­­gyűlés, mi­szerint az alkudozások a programm két első pontja fölött kielégítő folyamatot vettek, s előleges mege­gyezésre vezettek. Az e pontok fölötti tanácskozás kezdeményzése Austriának jutott, mint azon hatal­masságnak, melyre nézve a három dunai fejedelem­ség viszonyainak szabályozása és a dunai hajózás szabadsága legnagyobb fontossággal bir, és a léte­sült egyezkedményeknek lényegesen az általa Fran­czia-­s Angolországgal egyetértőleg tett javaslatok szolgálnak alapul. Azonban az elfogadott elvek gya­korlati alkalmazása és kivitele további megállapítás­nak tartatott fenn, melyre nézve a béke ismétt hely­reállítása előfeltételt képez. De a harmadik pontnál az alkudozások hajótörést szenvedtek. A hatalmas­ságok meg tudtak ugyan egy szerkezetben egyezni, mely azon elvileg legfontosb czélnak, a török biro- Austria­ birodalom. Bécs.jul. 30. Császár és Császárné Ő Felségeik holnap reggel Linzen át Ischlbe utaznak. Ájul. 19—ki austriai előterj­esztvény szövege következő : ,,Az értekezletek, melyekben Bécsben az álta­lános béke helyreállításának feltételei fölött folyt az alkudozás, bezárattak, a­nélkül, hogy nagy és üd­vös czéljukat elérték volna. E békekísérletnek, mely szerencsésb eredményt látszott ígérni, ily mélyen sajnálandó kimenetelével szemben, a csász­ udvar felhíva érzi magát, e magas gyűlésben a dolgok je­len helyzetérőli nézeteit előterjeszteni s német szö­­vets­ társainak alkalmat nyújtani a fölötti nyilatko­zásra, a szövetség részéről­ minő további magatar­tást vélnek a korábbi határozatokkal és a legfelsőbb képviseletük alatt álló fontos érdekekről­ gondoskod Julius 31-a 1855.

Next