Budapesti Hírlap, 1855. augusztus (784-807. szám)
1855-08-01 / 784. szám
a cs. csapatok állásának a dunai fejedelemségekben minden szükséges fedezet nyujtassék, hanem szükség esetében a hadseregnek korábbi erejéig újra kiegészítése legrövidebb idő alatt lehetségessé tétessék. A cs. udvar a súlyos körülmények közt, melyek végzetes lánczolatát megoldani eddig hiába törekedett, elhatározásai egyedüli zsinórmértékét oly czél szilárd követésében találta, melyet az összes német szövetség üdvösnek és egy tartós jog- és békeállapot megalapítására Európában alkalmasnak elismert. Hasonló elhatározottsággal tette feladatává e czél tökéletes elérését s annak igazságos és méltányos korlátozását. A német kormányok a szövetségesi szellemben, mely őket lelkesíti, cselekvéseinek következetességét elismerendik, s nem fogják tőle megtagadni azon nyílt és megelőző helyeslést,melyre igényt tarthatni hisz. De a cs. udvarnak nem jutott azon elégtétel, a jelenkor nagy kérdésének elintézését német szöv.társainak jelenthetni. A szerencsétlen versengés, mely a világot feszültségben tartja, még bevégzetlen, az abban foglalt fontos érdekek függőben, s a czélok teljesülése, melyek hatályos elérése mellett Németország nyilatkozott, még nincs biztosítva. Austria tehát mint német szövets. hatalmassága mellett nyilatkozik, hogy a szövetség tovább is tartsa meg azon állást, melyet a m. é. dec. 9-ki és f. é. febr. 8-ki határozatok által elfoglalt. Azon óhajtásnak, melyet Császár (3 Felsége a jelen előterjesztéshez csatol, meg leend felelve, ha Németország az említett határozatok alapján oly állásban maradand , hogy az események további fejlődésének tiszteletet parancsoló erő és egyetértéssel nézhessen eléje.“ Mint a „Hamb. Nach.“ Bécsből írják, báró Bruck azon javaslatot tette volna, miszerint a még az állam kezében levő vaspályák vételárai arra fordíttassanak, hogy a bankintézet hitele az állam hitelétől függetlenné tétessék. Egyszersmind azon intézet belszerkezete és szabályzatait illetőleg is fontos javítások fognának történni. Az értekezletek, melyeket Bruck ez utóbbi héten több bankigazgatókkal ismételve tartott, főleg e 2-ik pontra vonatkoztak voltak. KÜLFÖLD. Tudósítások a harertérekről. Délkeleti csatatér. Krimi tudósításaink júl 28-ig terjednek. Az események óramutatója még mozdulatlanul egyhelyben áll. Az oroszok a két utolsó napon egészen csendesen maradtak, s a haszonnélküli kirohanásokkal felhagytak. Beszélik ugyan a táborban, hogy nagy támadást készülnek intézni a Malakoff és Redan előtt utart állított művek ellen, herczeg Gorcsakoff már több napok előtt jelentette csapatainak tetemes erősítések nemsokára a megérkezését, s egyszersmind azon reményt fejezé ki, miszerint igen rövid idő alatt tökéletessé tehetendi azon győzelmeket, mik a krimi sereg zászlóit koronázzák. Azonban a felsőbb tiszti körökben az oroszok támadó fellépését annál kevésbbé hitték, minél élénkebben óhajtották azt. Omer pasa visszatérését Konstantinápolyból mindennap várták; azt is írják 17 ki levelek, hogy egy kis osztály angol lövész egy sikerült megrohanással a kőbánya közelében fekvő azon leshelyeket visszavette, melyeket az oroszok e hó első napjaiban elfoglaltak. Hy Gorcsakoff távirati tudósítása jul. 27-ről jelenti, miszerint 23-tól 27-ig se Szebasztopolnál, se a félsziget más pontjain semmi sem történt. Ugyane napról Pé lissiernek is küldött sürgönyt, mely jelenti franczia foglyoknak, kik oroszokért kicseréltettek, Ka f k R C Z A. Amerikai képek. Az itt következő elbeszélések, melyek egy novella-cyclust képeznek, Észak-Amerikának egyik déli államában, egy mezei lakon beszéltetnek el. Az elbeszélő egy bank vezetője , kit elnöknek neveznek. Hallgatók: egynéhány mexicoi és egyesült állami tiszt, kik közt meg kell említnünk Morse tábornokot, ki a texasi függetlenségi harczokban tünteté ki magát. Callao, 1825. Az elnök megszólalt: Ezernyolczszázhuszonötödik évnek mártius havában többen — ezek közt néhány amerikai és angol — többnyire hajókapitányok Limának egyik kávéháza előtt mulattak. A társalgás oly tárgyak körül forgott, melyek rám nézve kevés érdekkel bírtak. Ha megmondom önöknek, mikép ez időben Callao erődöt a patrióták száraz és vízi oldalról ostromolták, s hogy mi az ostromlott spanyolok számára szállítmányokat akarunk a várba csempészni, körülbelül fogalmuk lehet beszélgetéseink érdekes voltáról. Mi tudniillik az azelőtti év novemberében indulunk ki hazulról, azaz Baltimoreból Havannába, ott áruinkat kicseréltük, s részint saját, részint a spanyol kormány részére több nemű szállítmányokkal rakodtunk meg. Épen december elsején indulunk el, nyolcz nappal a híres ayacuchoi ütközet után, melynek híre mindenütt nyomban követett, úgy hogy utazásunk alatt mindig csak egy pár nappal előzhettük meg, mig Callao látkörére érkezvén, az és annak megrázó következménye minket utolért, midőn már visszalépésre gondolni sem lehetett. Lehetlen vala titkolnunk, hogy utazásunk czélja Callao vára, szállítmányunk, e közt húszezer dollár értékű szivar , melyek a várba voltak szánva, elég világosan ájult el; de ha mindjárt lehető is lesz vala a tagadás,kétlem,mikép várjon lebeszélhettük volnaa kapitányunkat, hogy az ostromló hajóhadvonalon áttörni megkísértse. Azelőtt négy évvel, midőn a patrióták hajóhadát a híres Cochrane vezérlé, e merényletet sikerrel kisérte meg, mit nem tartunk csekély dolognak,ha tudjuk, ki volt az a Cochrane, és aztán megvoltak az ő saját yankee-nézetei is, amelyeket, mint önök tudják , ha egy yankee fejébe vesz, nem lehet abból kiverni. Ezen nézetekből Callaonak minden esetbeni felmentését számító ki, mely számítás, bármi csodásan hangzik is, nem csak a kapitányt, hanem többi honfitársait is nagy mértékben kecsegtető. S valóban úgy látszik, mintha e vár bukása inkább szívükön fekszik, mint hajóik és szállítmányuk elvesztése. De a szabad amerikaiaknak a spanyol uralom iránti oly csodásnak tetsző rokonszenvük könnyen fölfogható, ha meggondoljuk, mikép Callaonak — a dél-amerikai spanyol uralom ez utolsó támaszpontjának — elvesztésével a háború bevégzettnek lesz tekinthető, s a mi kereskedésünk a békekötés által nemcsak legjövedelmezőbb, hanem egyszersmind legérdekesebb ágát fogná elveszíteni. Legérdekesebbnek mondom, mivel legtöbb kereskedőnket nem annyira a nyereség, mint inkább az ilynemű kereskedéssel járó számtalan veszély és kaland ingere csábító. Ezenkívül mind ez ideig kirekesztően űztük a nyeremény- és veszélyteljes kereskedést, mert először mi valánk a legközelebbi szomszédok, s másodszor mi bírtunk azon csikkekkel, mikre a patrióták és spanyoloknak legnagyobb szükségük volt. Mint eszélyes emberekről föltehetjük, mi a kiváltság ezen nemét minden módon igyekvénk kizsákmányolni — úgy hogy nem csoda, ha az érdekes status-quo-nak minél hosszabb életet kívántunk. Mi a spanyolok számára akkor szállítunk lisztet és húst, midőn legéhesebbek voltak, s a szállítás a legnagyobb kockáztatással s következőleg a lehető legnagyobb haszonnal volt egybekötve, nemkülönben a patriótáknak is akkor, midőn nem volt harapnivalójuk. Az ostromzár alatt természetesen a spanyoloknak legnagyobb szükségük volt az ellátási segélyre, s ezt szállítni számukra annyival illendőbbnek tetszik, mivel igen jól fizettek s a szállítmányok még a kapuzárlás előtt valának kézbesítendők. Így jön, hogy a „Perseverance“ nevű brigg — kapitány Ready — kormányos saját becses személyem, midőn négy vagy öt mértföldnyire a kikötőtől czirkált, vagy inkább a belopódzásra alkalmat lesett, elfogaték, s mi oly bánásban részesítteténk, melynek számos előjeleiből sejtenünk lehet, miszerint aligha kimenekülhetünk e kelepczéből. Bár személyes vagyonunk meghagyatott, minket partra s onnan Limába szállítottak. A briggről s annak cargójáról azóta mit sem hallottunk. Az utóbbi engem nagyon érdekelt, mert abban feküdt egész üzérkedési tőkepénzem, a a tíz évi irnoki szolgálat minden gyümölcse ott veszett, s mega a kapitány is ötödrészben a brigg részvényese volt. Ez volt egész alaptőkém, melylyel most akartam legelőször önálló kereskedőként lépni föl , s nem vala, mint képzelni lehet, rám nézve kellemes érzet, hogy első vállalatomat zátonyon látom fenekleni, egy sereg ragadozó hallal környezve , melyek második énem, az én verítékkel összekapart vagyonkám után kapkodtak. Mert akkor valóban úgy tűntek föl előttem e patrióták, mint e meglehetős ocsmány falánk állatok, s gyakran képzelem magamat ezen szörnyetegek egyikének torkában. Oly lelkemből gyűlöltem őket, hogy gyakran ereszkedett kedvem ezen egész hadnak nyakát kitekerni. A mi jó kapitányunkat illeti, csak fél vállról vette szerencsétlenségét, s mint maga a megtestesült egykedvűség, nyugodtan faragá botjait vagy palczáit, vagy ha ilyek nem akadtak kezébe, az asz- Italokat, lóczákat, karszékeket, vagy mit elül-hátul talált; olykor olykor ugyan, midőn a szó a briggre került, csikorított egyet-egyet fogával, de azután, annál nagyobb tűzzel látott a faragás és véséshez. Legkevésbbé sem lehet róla elmondani, hogy bőbeszédű. Hosszú tengeri utazásunk alatt gyakran hetek teltek el, míg a múlhatlan parancsok osztásán kívül, egyetlen szótagocskát ejte. Nem is örömest szólítá meg senki, ha csak kikerülhető. A vadalma savanyúsága arczvonások, a sötét, homályos ködbe burkolt, mintegy ittas szemek, a szorosan összezárt ajkak, ránczolt homlok, legkevesebb biztatást sem mutatónak. Legelső pillanatra is, valami oly visszataszító zordonság ijeszte tőle vissza, hogy az ember csaknem félt hozzá is szólani. De a legelső hangra, melyet ajkai bocsátanak, minden félelem és tartózkodás elenyészett. Leirhatlan varázs rejlett minden egyes szavában, mely zeneként ömlött ajkairól, s még akkor is, midőn zivatarok alkalmával hangja ordításig emelkedett, bírt némi jó hangzattal — mintha az orkánt akarná kiengesztelni vagy elringatni. Valahányszor megszólalt, komor, mereven arczvonalma e szelíd jóakaró kifejezést ölté ; akkor is , midőn valakinek ■ szolgálatot tett, e vonalak kifejezése oly tiszta, vidám , magával és a világgal elégültnek látszék! Még mosolygott is a különben oly sötét arcz; — nem lehetett többé e férfiúra neheztelni, s az ember ellenáldatlan vonzalmat érzett irányában. Ezért minden,ki őt közelebbről ismerte, testvérként szerette, s hallgatagsága daczára mindig körébe csoportosultak. Gyakran csendesítője csupán belépte általa vitázó feleket. Habár a hajókapitányok természetüknél fogva zordánok szoktak lenni, nem emlékszem , hogy közülük csak egy is valaha egy goromba szót ejtett volna irányában. S valóban nem volt tiszttársai között egyetlen ellensége is, ellenben voltak sokan, kik utolsó dollar-jöket is áldozták volna érette. (Folyt. köv.) I. 2338 miesbe érkeztet; a tisztek igen dicsérik a bánásmódot, melyben az oroszok őket részesíték. Az angol hírlapok tábori tudósításai július 14-ig terjednek. Azokból a következőket szedhetjük ki: Júl. 10-n reggel erős tüzelés kezdetett a redan ellen, s tartott 4 órától 8-ig. Azután az ágyúzás lassan kint megszűnt. Annak czélja volt azon nehéz tűztelep építését gátolni, melyet az angolok a kikötőbeni orosz hajók elpusztítása vagy elűzése végett emelnek. Bizonyos, hogy az oroszok nem csak a fűrészmüvet és Malakolmot erősítik, hanem azok mögött is új nagy műveket emelnek. Júl 11-kén a redanból erősen tüzeltek. M ouse 11 hadnagy a futóárkokban, Vico ezredes pedig, franczia katonai biztos az angol táborban, lord Raglan régi főhadiszállásán halt meg, hol a cholera jobban befészkelte magát, mint a tábor más helyein Az ellenséges ágyuk mellett most a jegyek keserítik meg a katona életét. Sokaságuk számlálhatlan, zsongásuk leirhatlan, szemtelenségük kiállhatlan , tőlük szabadulni csaknem lehetlen. Júl 12-kén a törökök és francziák Baidarból visszatértek, s nagy mennyiségű vágómarhát hoztak magukkal. Az orosz állomások megtámadását mindenki reménytelennek találja. Ennélfogva mindent el fognak követni, hogy Szebasztopol déli része az idén elfoglaltassék, s remélik, hogy az oroszok onnét, ha egyszer a Malakoffot és Jedant elvesztik, ki fognak költözni. Az északi erődök megtámadásáról a legkedvezőbb körülmények közt sem lehet szó 1856 előtt. Jul. 13-ka előtti éjjel az oroszok borzasztó tüzelést nyitottak a francziák által a Mamelon és Malakoff közt épített tűztelepre s azt rommá lőtték, mely alkalommal a francziák 30 embert vesztettek. Varsóból jelentik, miszerint a csapatvonulások északról megszüntettettek. A várhelyőrségek számának leszállításáról hírek alaptalanok, mert eddig Varsó, Modiin, Brzeschievszki és Zamoscból egyetlenegy ember sem ment el. A testőrök még Volhyniában állanak, s nem sokára Krimbe és Újoroszországba mennek. Az utóbbi tartományban a doni kozák serget teljszámúvá teszik, mivel ezen igen hasznos csapatokat mihelyt lehet harczba akarják vinni. Északi csatatér. Sz.pétervári tudósítások szerint jul. 19-n az ellenséges hajóhadnál semmi változás vagy mozgalom nem történt. — A bothniai tengeröböl minden orosz kikötői, öblei, horgony helyei, stb. Torneától Nystadtig jul. 12-től kezdve tettleges zárlat alá vettettek. Anglia, London, jul. 28. Az alsóház tegnapi déli ülésében, a török kölcsönbeli bizottmányilag tárgyaltatván, Gladstone újólag ellenzi a kölcsön elvét, s az angol s franczia kormányokra szabatott együttességet. Kérdé, ha vájjon a kölcsönre aláíróknak lesz-e joguk, az angol banktól megkívánni a kamatok fizetését, s hogy vájjon mi fog történni azon esetben, ha Törökország elmulasztaná a pénzösszeget Londonba megküldeni. Vájjon ezen esetben köteles lesz-e az angol kormány a kincstári tőkéből kifizetni a kamatokat, s vájjon az angol aláíróknak lesz e joguk, a franczia kormánytól fizetést kívánni ? Ha ez nem történik, nem leend valódi együttesség.Ha ezen együttesség valóban létezik, s ha a békekötés után Törökország nem akar fizetni, s ha a két kormány nem ért egyet egymással ezen fizethetőség tárgyában, vájjon egyikük megkívánhatja e a fizetést a másiknak közreműködése nélkül? s ha egyikük területi biztosítékot nyer, vájjon a másiknak lesz-e joga egyenlő biztosítékot nyerni ? Szónok jónak látja mindezen kérdéseket megoldani a jövőbeli nehézségek megelőzése végett. Palmerston erre a vitát estig elhalasztatni kérte, hogy így kimerítőleg válaszolhasson. Erre jelenté , mikép néhány nap múlva közzé fognak tétetni az új érdemrend lovagjainak kineveztetései, melyek előre nem látott körülmények által késleltettek. — Sir J. Walsh kérdé, ha vájjon igaz-e, hogy Omer pasa lemondott a török sereg parancsnokságáról. Palmerston lord azt válaszold , mikép Omer pasa Konstantinápolyba ment oly czélból, hogy ott kormányával értekezzék, de épen nem szándékozik parancsnokságát letenni. Az esti ülésben a ház újólag bizottmányilag tárgyalván a török kölcsön iránti bilit, Walpole figyelmeztető a házat, mikép ezen, a szerződés eredeti szövegében háromszor előforduló szó: séparement, az angol fordításban egészen kihagyatott. A kincstár kanczellárja azt válaszold, mikép az érdemes gentleman bizonyosan ezen szót érti, ,solidairement,‘ mely az eredetiben a ,conjointement‘ szóval együtt fordul elő. Ezen szót eleinte ezen angol szóval ,,unitedly“ akarták áttenni , mely tökéletesen megfelel a franczia szó értelmének; azonban mivel e szónak nincsen jó hangzása, az kihagyatott. Erre Gladstone bírálata ellenében megjegyzi , mikép egy közvetlen kölcsön, vagy Törökország segélyezése az érdemes gentlemant még inkább felingerelte volna. Lehetetlen volt, a szerződést jobb feltételek alatt kötni meg. Felvilágosításul hozzátéve, mikép azon esetre, ha a biztosítékra hivatkozás történnék, az angol bank teljesítendi a fizetést , azonban egy, Francziaországgal köttetett külön szerződésnél fogva, Francziaország a kifizetett öszvegyek felét tüstént visszaszolgáltatandja az angol banknak. Ami a porta elleni jogeszközt illeti, Gladstone jól tudhatja, mikép semmi szerződés sem engedi meg a szövetségeseknek, hogy tartományokat zálogul megszálljanak, vagy az adót lefoglalják. Gladstone azt állítá, miképp főleg a közös biztosítás ellen tesz ellenvetést,mivel ha Törökország nem fizetne, ez utóbbi fölött az összes biztosító hatalmasságok politikai hatalmat nyernének. Ő tudni akarja, ha váljon a franczia kormány szintúgy meg van-e kötve a hitelezők irányában, mint az angol kormány, s ha váljon a hitelező követelheti-e pénzét a franczia kormánytól, mielőtt az angol bankhoz fordulna. Ha Angol- Francziaországnak nincs joguk,Törökország részérőli nem fizetés esetében török területet foglalni le, amit használ akkor a szerződés, s minő értékük van a török hitelzálogoknak? Az államügyész azt vélte, mikép Angolországot nem terheli nagyobb köteleztetés, mint Francziaországot. Az angol hitelezők természetesen inkább a bankhoz, a franczia hitelezők pedig saját kormányukhoz fordulnának. — Wilkinson azt állítá, mikép az ellenzék sajátkép a háború ellen harczol, s nincs bátorsága ezt nyíltan kimondani. — Walpole s Ricardo ezt tagadák. Disraeli nevetségesnek tartá azon aggodalmat, mintha egy diplomatiai szerződés elvettetése a franczia szövetséget veszélyeztethetné. Ezen szövetség a két nép rokonszenveiben gyökerezik ; ha csupán diplomatiai jegyzékekre lenne építve, úgy homokra lenne építve. Derby lord alatt a felsőház elvetett egy, a gonosztevők kölcsönös kiadatása iránti szerződést; váljon ezért Napóleon ellenségévé lett-e Angolországnak? Ő egyébiránt nem akarja tovább vinni az ellenzést. —Palmerston lord az állító, mikép politikai tekintetben a közös biztosítás kevésbbé veszélyes, mint az elkülönzött biztosítás. Ez utóbbi minden oly kormányt, melynek a kamatok nem fizettetnek, török terület megszállására jogosítja fel, ellenben a közös biztosításnál, az egyik kormány a másikhoz így szólhat: „mi a kamatok egész öszvegét megfizetjük, s következőleg nem lehet többé szó megszállásról.“ Az államügyész ezen szavaknak „jointly and severally“ beigtatását indítványozá, mely módosítvány elfogadtatott s a bili keresztülment a bizottmányi tárgyaláson. — Erre Berkeleynek azon bilije, mely szerint a múlt év óta fennálló vasárnapi sör-törvény megváltoztattatik, ellenzés nélkül első ízben felolvastatott. A Russell lordnak adatott utasítások, Disraeli kivonata szerint, a parliament elé terjesztettek. Ezen utasítások Clarendon lordnak egy február 22-től Russell lordhoz intézett (kivonatban közlött) sürgönyéből állanak, s valósággal semmi új dolgot sem lepleznek le, tökéletes öszhangzásban lévén modors tartalomra nézve Clarendon lordnak legújabban közzétett többi sürgönyeivel. Ezért e sürgönyből csak némely oly helyeket emelünk ki, melyek a többi okiratoknál részletesebben látszanak indokolni a nyugati hatalmasságok követeléseit, így p. o. a külügyi államtitkár ekkor nyilatkozik : „Hiában fognék kikötni, hogy Oroszországnak a dunai fejedelemségek fölötti kizárólagos védurasága megszűnjék, vagy hogy a dunai hajózás az azt gátló akadályoktól megszabadíttassék, hacsak hatályos előintézkedések nem léteznek az iránt, hogy a török birodalom az európai rendszernek elválaszthatlan alkatrészévé tétessék, s hacsak ama katonai s hajóhadi erő, melylyel Oroszország eddigélő a fekete-tengeren birt, s mely által túlnyomó befolyást nyert a porta tanácsára, erősen nem fékeztetik. Azonban noha sokat lehetne a mellett felhozni, mikép az értekezleti tárgyalások a 3-ik alapon kezdődjenek, ez ellen komoly tekintetek harczolnak, s ő felsége kormányának oka van hinnie, mikép Austria s Francziaország, noha különböző okokból, ezt ellenzeni fognák. Mindemellett lordságod maga ítélendi meg, ha vájjon czélszerű lenne-e, mikép a 3 hatalmasság, mielőtt az orosz meghatalmazottak alkudozást megkezdenék, vagy mielőtt a 3-ik alap tárgyalásba vétetnék, a körülmények által kivánt jövőbeli módosítások fenntartásával, a 3-ik alapnak végérvényes alakja iránt, egymással összeegyezzenek. A szem előtt tartandó czél abban áll, mikép a török birodalom, mint független s önálló állam, mint a nagy európai család tagja, s mint az európai súlyegyenre nézve lényeges elem, forma szerint elismertessék. Egyik eszköz ezen czél elérésére, a fekete-tengereni orosz túlsúly megszüntetése. Hogy miként lehessen ezt az európai hatalmasságokra nézve lehetőleg legkevesebb kényelmetlenséggel eszközölni, ebben áll a megoldandó feladat. Ezt létesítni lehetne egy oly közös egyesség által, miszerint a tengeri hatalmasságok a fekete-tengeren oly haderőt tartsanak, mely elég tetemes lenne arra, hogy ellensúlyozhassa ama tengeri erőt, mit Oroszország ott eddig tartott, s később az ellenőrség megszűntével ismét tarthatna. De ez nem lenne egyéb oly fegyverszünetnél, mely minden perezben ki lenne téve azon veszélynek, mikép történetes összeütközés által félbeszakíttassék, s mely a tengeri hatalmasságokat folytonos költséggel terhelné oly czélból, hogy arzenáljaiktól távol a fekete-tengeren tetemes haderőt tartsanak, mig Oroszország, melynek arzenáljai kezeügyében vannak, s mely előtt saját menhely-kikötői mindig