Budapesti Hírlap, 1856. január (1-26. szám)
1856-01-01 / 1. szám
székirét,’ és Szénásy Károly megyebiztos; segéddé Kerekes József szolgabiróhivatali tollnok. Aradon, ülnökökké : Biró Sándor és Elek István megyetörvényszéki tanácsosok, Spech Imre szolgabiró és Bánhidy István volt ideigl. főszolgabíró ; segéddé Somogyi Sándor volt ideigl. járásbiróhivatali iktató. Gyulán: ülnökökké: Karassay István megyetörvényszéki tanácsos, Kovács Lajos első megyebiztos, és Komlóssy Imre volt földadó-becslési felügyelő, segéddé Gönyey Gábor szolgabiróhivatali tollnok. Nagy-Kállóban: ülnökökké: Leszkay Ferencz volt ideigl. m. törvényszéki ülnök, Faragó Ferencz megyei számvivő, és Paksy Dániel szolgabiróhivatali segédsegéddé Háry Alajos szolgabiróhivatali tollnok. Szatmár-Németiben, ülnökökké: Heder János megyetörvényszéki tanácsos, Teleky Lajos első megyebiztos, b. Barkóczy Antal volt ideigl. j. szolgabiró, és Toperczer Jenő volt földadó-becslési felügyelő; segéddé Haracsek Ignácz megyetörvényszéki segéd. IV. A soproni közigazgatási területen kineveztetnek: Az elsőbirósági úrbéri törvényszékhez : Sopronban, ülnökökké: Sarlay Lajos és Vidos Lajos orsz. törvényszéki tanácsosok, továbbá Gobra János és Odor Rudolf helytartósági titkárok; segéddé Lőrincz Ferencz orsz. törvényszéki tiszt. Magyar-Óvárott: ülnökökké: Fekete János ideigl. fogalmazó a legfőbb törvszéknél, Hegedűs János pécsi megyetörvényszéki tanácstitkár, és Boda László volt uradalmi ügyész; segédhivatali segéddé Frick János segédhivatalok igazgatója a soproni orsz. törvényszéknél. Győrben, ülnökökké: Beke Ágoston és Nedeczky Sándor megyetörvényszéki tanácsosok, és Birk János első megyebiztos; segéddé Zánthó Kálmán megyetörvényszéki segéd. Pécsett, ülnökökké: Gözsi Máté megyetörvényszéki tanácsos, Pilch Alajos megyebiztos és Horváth János volt ideigl. államügyész; segéddé Lacza József megyetörvényszéki segéd. Szombathelyen, ülnökökké : Novák Ferencz és Hegedűs Pál megyetörvényszéki tanácsosok, Czéder Imre első megyebiztos, és Dongó Pál kincstári ügyész, segéddé Kranz Sándor szolgabiróhivatali tollnok. Veszprémben, ülnökökké: Bognár Lajos megyetörvényszéki tanácsos, Branstein Ferencz első megyebiztos, és Sólyomváry Ferencz veszprémi megyetörvényszéki tanácstitkár; segéddé Polgár János árvabizottmányi ülnök. Szegszárdon, ülnökökké: Ga al Bertalan és Matterényi József megyetörvényszéki tanácsosok, és Fia 11 Ágoston megyebiztos; segéddé Eperjessy Sándor szolgabiróhivatali tollnok. Zala-Egerszegen: ülnökökké: Bély József és Babos Kálmán megyetörvényszéki tanácsosok, Portier Sámuel első megyebiztos, és Orosz Ferencz szolgabiró; segéddé Csepely József volt megyei mérnök. Kaposvárott: ülnökökké : Szeitz Tádé és Nagy Imre megyetörvényszéki tanácsosok, továbbá Kapocsfy József kincstári ügyész, segéddé Folly József ügyvéd. TÁRGYA. Előszó 1856-ik évi Tározónkhoz* A civilisatio békés munkásait nem zavarja meg a háború. Végezzék azt, kik megkezdették, végezzék azok , kik nem gyakorolták magukat egyébben, mint a fegyverforgatásban. Legyen övék a pompás menetek egész dicsősége koszorúival, harsogó zenéje és diadalívével, legyen övék a dicső halál, a hadvezérek méltóságteli bulletinjének egy-két sora s a tömeg bámulása ! — Van más tér is, hol koszorút, érdemjeleket, méltánylatot, közelismerést lehet szerezni. A munkafelosztás elvét elismeri maga a dicsőség is , mely részrehajlatlanul osztja koszorúit a munkások, a küzdők és fáradók minden osztályában. A történet maga is megosztja figyelmét a béke és háború munkásai között, s nem csak a kard és szurony hőseit keresi föl a vad rohamok füst- és porfellege közt, hanem fölkeresi csendes műhelyükben a művészet és irodalom, a tudomány és ipar hőseit, kiknek csak belső sugallatuk mondja, hogy „megtegyék kötelességüket.“ Ha visszatekintünk a múlt évre, midőn fél Európa mint ellenség állt szemközt, még a hadakozó felek országaiban is azt látjuk, mikép a béke munkái épen oly nagyok voltak, mint a harczéi. Míg a nyugatiak hadtestei Európának egy távol eső zugában félrevonulva teszik kötelességüket, az alatt földrészünk belsejében teljes béke uralkodik s a munkafelosztás azon hallatlan paradoxont mint tényt mutatja fel, mikép ugyanazon időben a béke oly nagy diadalokat arat mint a háború. A hírlapok, melyek hű naplói a jelen történetének, szintén e munkafelosztás szerint vannak elrendezve. Mig a harczok és diplomatia újdonságai egyik rovatban részletesen közöltéinek, másik rovat a Tárcza a béke munkáinak, a tudomány, művészet és ipar eseményeinek van szentelve. Nem a háború és más hírlapi rovatok lenézéséből történik, ha a béke munkáit becsesebbeknek, állandóbbaknak, ha a Tárczát fontosabbnak mondjuk, mint a hadi tetteket s azok napi krónikáit. A háborúnak vége, s következménye, czélja béke szokott lenni. A rombolás csak ideiglenes, de az emberiség fejlése véletlen és örökkévaló. Ha Szebasztopol, Karsz, vagy annál fényesebb városok örökre eltűnnek is a föld színéről, óriási tenyészetü, újabb kori civilisatiónkban az csak annyi, mint midőn Brazília hatalmas növényzetéből egy egy pálmafát kivágnak, mely egy év alatt ismét elérhetlen magasban terjeszti ki zöld koronáját. A fejtés elve, a minden viszontagsággal daczoló életerő, e titkos hatalom, a szellemi gazdagságban rejlik, mely maga után vonja az anyagit is. A közművelődés a magot, a világosságot, a nap fényét, a tápanyagot is magában foglalja, mely könnyen növi ki a múlékony rombolásokat. A mostani civilisatiót, melyben a valódi hatalom rejlik, e szavakba foglalhatjuk: ismeret, munka és ízlés. Mindhárom tényező egyben foglalható öszve, s ez a munka. Hol munkátlanság uralkodik, ott egész bizonyossággal a tudatlanság- és tunyaságot is föltalálhatjuk. Hol a munkásság, vállalkozó szellem lendületet nyert, ott nemcsak az anyagi tér, hanem a tudomány és művészet is hatalmas fejlésnek indult. — Vannak bölcselők, kik a mai kor hatalmas anyagi fejlését úgy tekintik, mint egyenes utat a barbarismus, a civilisatio elfajulása felé.. E kristálypalota-és vasútromboló hősök tábora a philosophokból, költők- és művészekből telik ki. Ha a történet lapjait forgatnák, úgy fognák találni, mikép mindazon nemzetek és korszakok, melyek a tudomány-, irodalom- és művészetben valami rendkívülit hagytak fenn, egyszersmind az ipar- vagy kereskedésben is a világ első népei valának. A Hendiciek, kik alatt az olaszországi művészet és irodalom arany korát élte, a szó teljes értelmében kereskedők voltak. Spanyolország és Portugál tengeri kereskedelmének legfényesebb korszakából mutatja föl első és utolsó nagy költőit; korunkban Anglia az, mely valamint a tengeren és iparban, úgy az irodalom mezején diadallal állja ki a versenyt a világ bármelyik nemzetével. Mindezen példákat csak arra hoztuk föl, hogy kimutassuk, mikép a tevékenység, munkásság fölébredése az, mi a civilisatiót előidézi. Ha egyszer a munkássági ösztön valahol fölébredt, minden irányban, minden szakban termékenyítően hat, és azért maradnak a fenntisztelt civilisatioféltők rész próféták. Napjainkban és nálunk úgy mint másutt a társadalom minden osztályát elfoglalva és mozogni látjuk a béke munkái, a civilisatio terén. Vagyonosabbjaink a föld termékenyítése és vasutak építésében fáradoznak. Az alsóbb osztály fölszabadított földön, s az iparos az 1855-ik évet dicsőítő iparszabadság mellett, kétszerezett erővel lát és fog látni munkája után. A közlekedési eszközök hatalmas terjedése főként az, mi e téren a nagyobbszerű, élénkebb munkásságot előidézte s idővel mindig élénkebbé teendi. A forgalom hatalmas ébresztője a munkának. Nem kisebb befolyással vannak a tudomány és irodalom terén a tudományos közlönyök, mint a vasutak az ipar élénkítésében. Azon tudománybúvároknak, kik eddig rakásra gyűjtötték kincseiket, mentségül szolgált, mikép nem volt elég közlekedési eszköz, melyen azt közforgalomba bocsáthatták volna. Innen van ,hogy nálunk a tudósok közt oly kevés az ízó; innen van, hogy oly kevés az, ki tudományát ízléssel tudá párositni, hogy azt mind magára, mind másokra nézve élvezhetővé tegye. Annyiszor dicsért nyelvünk szépségei oly ritkán használtattak arra, hogy az ismeretek világát általa szélesebb körben terjeszszük. E lap Tárczájában már ki volt mondva az óhajtás, vajha a franczia és angol Revue-k példájára nálunk is keletkeznék egy tudományos folyóirat, melyben tudományos férfiaink szakismereteiket csínnal párosítva tennék a közönség előtt élvezhetővé, s mely fölkeresné az ország bármely zugában azon hivatottakat, kik szaktudományukon kivü írni is tudnak! Hasztalan óhajtás! Eltelt azóta az 1854-ik és 55-ik év is, s egy ily, tudományosságunk fejlesztésére életszükséggé vált közlönyt nem láttunk keletkezni. Mi Tárczánk által nem akarunk kevesebbet érni el, mint egy ily tudományos, irodalmi és művészeti közlöny hiányát pótolni. Tárczánk szemmel tartandja a tudomány őrén bárhol történt nevezetesebb találmányokat és felfedezéseket. A nálunk annyira elhanyagolt úri leírások, nép-és országismertetésekben , valamint a természettudományokban érdekes ismeretterjesztő czikkeket fog közölni; a hazai és világtörténetet illető értekezéseket is adandunk, mikben az érdekes feldollgozást, mint általán minden czikkünkben, főszempontnak tekintjük; a magyar irodalom termékeit, s a többi irodalmak nevezetesbjeit gyorsan fogjuk ismertetni; zene, festészet és színművészetünket rendes szemlékben tárgyalandjuk; és bírálatainkban a művészet és ízlés törvényeinél egyebet soha és semmi esetben sem fogunk szem előtt tartani. Kettős feladatunkban: az ismeretek terjesztése és a netán hevertetett ismerettőkék forgalomba hozásában semmi sem csüggeszt. Bizalmunk erős, mikép az eredmény nem leend kisebb várakozásunk és őszinte jóakaratunknál. Meg vagyunk győződve, mikép az 1856-ik év végén szemlét tartván a béke munkái és saját Tárczánk felett, épen oly megnyugvással tekintendünk vissza a lefolyandott évre, mint a mily jó reménynyel most a munkához fogunk! V. A kassai közigazgatási területen kineveztetnek: Az elsőbirósági úrbéri törvényszékhez : Kassán, ülnökökké : Jankó András nyugalmazott megyefőnök, Johny Vincze orsz. törvényszéki tanácsos, és Rimanóczy Ferencz volt ideigl. megyei törvényszéki ülnök, segéddé Tomcsányi Menyhért szolgabiróhivatali tollnok. Eperjesen , ülnökökké: Rozgonyi Bertalan államügyész az eperjesi megyetörvényszéknél, Korponay Ágoston megyetörvényszéki tanácsos, és Schleiminger László szolgabiró; segéddé Balogh Lipót volt ideigl. társasbirósági ülnök. Rimaszombatban, ülnökökké: Pater Károly megyetörvényszéki tanácsos, Jamborszky Lörincz szolgabiró, és Eperjessy Dagobert volt ideigl. államügyész; segéddé Soltész József orsz. törvényszéki tiszt. Lőcsén : ülnökökké : Gedeon Imre megyetörvényszéki tanácsos, Gálffy György első megyebiztos, és Breuer Sándor eperjesi orsz. főtörvényszéki tanácstitkár, segéddé Mercz András ideigl. megyei számvivő. S. A. Ujhelyen : ülnökökké: Matavovszky János és Doinay Péter megyetörvényszéki tanácsosok, továbbá Gróf Károly és Nehrebeczky Sándor szolgabirák, segéddé Hönsch Jonathán szolgabiróhivatali tollnok. Szigetben, ülnökökké: Ránky-Mütter Antal megyetörvényszéki tanácsos, Lahner Antal volt cs. k. államügyész, és Lengyel János alapítványi ügyész; segéddé Bojtsik András szolgabiróhivatali tollnok. Ungon . ülnökökké : Zubriczki Konstantin államügyész az ungvári megyetörvényszéknél, Lipcsey Péter szolgabiró, és Hunyor József volt ideigl. orsz. törvényszéki ülnök ; segéddé Ckolicsányi Zsigmond megyetörvényszéki segéd. — Végre Beregszászon, ülnökökké: Kántor Sámuel és Csicsery Péter beregszászi megyetörvényszéki tanácsosok, és Kristoffy István szolgabiró segéddé Paulay Ferencz helyettes kincstári ügyész. Az 1853. mártius 2-kán kelt császári nyilt parancsban érintett magyarországi, szerbvajdasági és temesi bánsági I. II. és III. birósági úrbéri törvényszékek szervezését illető, 1855. augustus 30-kán kelt legfelsőbb határozat által jóváhagyott határozványoknak foganatosítása végett a bel- és igazságügyi miniszerek intézkednek, hogy 1. Az úrbéri legfőbb törvényszék Bécsben 1855. évi dec. 31-én; 2. Az úrbéri főtörvényszékek, Budán a budapesti, Pozsonban a pozsoni, Sopronban a soproni, Kassán a kassai és Nagyváradon a nagyváradi közigazgatási területre nézve; továbbá Temesváron a Szerbvajdaságra és Temesi-bánságra nézve 1856. évi január 15-kén; 3. Az I. birósági úrbéri törvényszékek : a) Pesten Pest-Pilis, Kecskeméten Pest-Zsolt, Szolnokon Szolnok, Szegeden Csongrád, Miskolczon Borsod, Egerben Heves, Esztergomban Esztergom és Székes-Fehérvárott Fehér megyére nézve; b) Pozsonban Pozson, Nagyszombatban Felső- Nyitra, Nyitrán Alsó-Nyitra, Trencsénben Trencsén, Alsó-Kubinban Árva-Turócz, Szent-Miklóson Liptó, Beszterczebányán Zólyom, Ipolyságon Hont, Aranyos- Maróton Bars, Balassa-Gyarmaton Nógrád és Komáromban Komárom megyére nézve; c) Sopronban Sopron, Magyar Óvárott Moson, Győrben Győr, Szombathelyen Vas, Veszprémben Veszprém, Zala-Egerszegen Zala, Kaposvárott Somogy, Pécsett Baranya és Szegszárdon Tolna megyére nézve; d) Kassán Abaúj- Torna, S. A. Ujhelyben Zemplén, Eperjesen Sáros, Lőcsén Szepes, Beregszászon Bereg-Ugocsa, Rimaszombatban Gömör, Ungvárott Unga és Szigeten Mármaros megyére nézve; e) Nagyváradon Dél-Bihar, Debreczenben Észak- Bihar, Gyulán Békés-Csanád, Szatmár-Németiben Szatmár, Nagy-Kállón Szabolcs és Aradon Arad megyére nézve. f) Temesváron a temesvári, lugosi és nagy-becskereki, Újvidéken az újvidéki, és Zomborban a zombori kerületre nézve 1856. évi január 30-n fogják hivatali működésüket megkezdeni. Báró Bach, s. k. Báró Krausz, s. k. NEMHIVATALOS RÉSZ. Pest , január 1. A ,,Budapesti Hírlap“ szerkesztése tárgyában történt magas intézkedésről a fentebbi jelentés értesíti az olvasóközönséget. Ugyanaz tartalmazza, a munkatervet, mely szerint az új szerkesztőség kötelességének megfelelni ügyek rendik. Itt csak néhány szót akarunk még szólani a főirányokról, melyeket e lapok vezetésében jövőre követni szándékozunk. Teszszük ezt, hogy az olvasóközönség megítélhesse, mennyiben egyezik az, mit tenni kívánunk, e közönség saját óhajtása, érdekével. Azon új korszak, melybe az ifjú austriai közbirodalom csak imént lépett, Magyarországtól nagy feladat teljesítését várja az anyagi és szellemi előhaladás mezején. A sajtó, s kivált a hivatalos sajtó kötelessége e feladat megoldását őszinte tanácsa és higgadt működésével könnyűni, támogatni, elősegítni. A szerkesztőség fő- és legrészletesb figyelme tehát saját hazai állapotainkra fog kiterjedni. Főtekintettel ez állapotokra fogja a törvényhozási és közigazgatási rendszabályokat, az államéletnek a közönségre kiható minden mozzanatait tárgyalni, a tények és rendszabályok indokait, a szempontokat mikből azok folytak, a vezérelveket, melyek a közigazgatást közreható működésében irányozzák, fejtegetni, de a viszonyok és helyzeteket mindig oly világban állítni szem elé,mely azok valódi sajátja, nem pedig a balítélet, ismeretlenség, elfogultság, önérdek vagy épen szenvedély hamis világában. Mert mi a hivatalos sajtó főhivatását abban látjuk, hogy a kormány és kormányzottak közti viszonyt a meggyőződésből fakadó belső egybehangzás alapján szilárdítsa, e czélból a nézeteket tisztázza, a közönséget a rendszabályok, tények és állapotok megbírálásában azok valódi jelentősége és horderejének kimutatása által irányozza. S midőn ekkép akar működni , szerkesztőség úgyvéli, hogy oly szükségnek teend eleget, melyet mindazok éreznek, kik állapotaink felől gondolkodni szeretnek. A szerkesztőség kiváló feladata lesz továbbá a nevelés és oktatás ügyét figyelemmel kisérni, az iskolai életben mutatkozó minden mozgalmat, mely a köznevelés terjesztése,emelésére történik, a közönség tudomására juttatni, azt a nevelésügy fontosságáról meggyőzni, ez ügy érdekében tettre, áldozatra buzdítani. Szerkesztőség meg van győződve, hogy itt ismét egyezik a közönség óhajtásával. A jövő állam sorsa az iskolákban van. Építtessék bár föl annak csarnoka még oly szilárd oszlopokon, lerombolja azt a szilaj szenvedély, ha oly nemzedék költözik belé, melyet bölcs nevelés nem taníta csak oly miért hevülni, mi erkölcsileg magasztos és nemes, és nem taníta megkülönböztetni a szellem nagyratörő istenerejét, mely teremt és fenntart, a szenvedély vértüzelő rohamától, mely rombol és pusztít. Ki ne óhajtana egy nemes érzelmektől hevülő, nem csak tetterős, hanem egyszersmind műveit magyar ifjúságot, mely sikerrel tovább munkáljon anyagi és szellemi felvirágzásunkon, ha az öregek kidőlendettek: ifjúságot, mely erkölcsi érzülettől áthatott józan munkássággal tudományt párosítson, mert e kettő nélkül élete a hazára nézve meddő marad és sikertelen, s mely a fejedelem és kormánynyal a közhaza boldogítására üdvösen közremunkálni képes legyen. A nevelés ügyében tehát saját jövőnk ügyét karoljuk föl. A társadalmak emelkedésének korunkban két forrása van: a tudomány és szorgalom. E kettő egymást termékenyíti meg s együtt szüli egyesek mint nemzetek nagyságát, dicsőségét, halhatlanságát. Szerkesztőség tehát eddiginél sokkal nagyobb gondot fordítana a lap tudományos részére; mindent el fog követni a magyar tudományosság és műveltség terjesztésére, és anyagi áldozattól sem fog visszaijedni, hogy minél több írói és tudományos tehetségek közremunkálásának tért nyithasson lapja hasábjain, irodalmi és tudományos életünk fölvirágoztatására. De nem kisebb gonddal ápolandjuk az anyagi emelkedést eszközlő szorgalmat is. Mi magyarok még csak most kezdünk hozzászokni ama folytonos, az időt oly lelkismeretesen használó munkássághoz , most kezd ébredezni bennünk ama semmi akadálytól vissza nem rettenő vállalkozási szellem, mely más nemzeteket a jóllét és vagyonosság oly magas fokára emelt. Ha a szerkesztőség ez irányban ösztönzőleg, irányzólag hazni ügyek- Nemzeti színház. Salvator Rosa, melodráma 5 felvonásban , 1 előjátékkal. Irta Hegre Alajos. (Adatott először szombaton december 29-dikén 1855.) Az 5 felvonásból álló dráma lényege ez : Salvator Rosa, ki nápolyi születésű, s e közönyös érdemén kívül oly festő, mikép egy perez alatt egész tájt, jelenetet úgy lerajzol, hogy a szomszéd kolostorban aranyakkal fizetik a képet; oly jól énekel, hogy a banditák egész serege úgy tánczol a mint ő fújja; népszónok, színész, hallatlan merészségű hős; mindenek felett a lovagiasság hű képe: szerelmes, ábrándos és vállalkozó kalandor, úgy hogy e műnek más czímet képtelenség lett volna adni, mint Salvator Rosa vagy Rosa Salvator. Egy római herczegnőt, nevére nézve Olimpiát a hős megszeret; a hűnő szerelmes lesz a férfiú bátorságába, aztán lángeszébe. E szerelem igen boldog volna, ha a minden szerelmek daemona, minden természetszerű hajlamok irígylője, egy szörnyeteg nem állana útjában. E szörnyeteg, e botránkozás köve, szóval, uraim és asszonyaim, a férj.